Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-08 / 23. szám

% A niceai zsinat 1650 ÉVE ÜLT ÖSSZE az az egyben első egyetemes zsinat, amelynek elfogadott hitvallá­sa alapján áll a keresztyénség túlnyomó többsége napjainkig. Ebben a néhány sorban, amely visszavezet bennünket a 4. századba, a keresztyénség ..őskorába”, fel fogunk frissí­teni emlékezetünkben nagy reveket és eseményeket, töb­bek között olyanokat is, ame- yek a keresztyénség élete, jö­vője, és tanítása tekintetében sorsdöntővé váltak. Sorsdöntő bedig azért volt ez a korszak, mert amikor legnagyobb egy­ségre lett volna szüksége az egyháznak, akkor élte át első, egyben legsúlyosabb válságát. Kereken három évszázad állt ekkor a keresztyénség mögött. A három évszázad út­ja éppen nem nevezhető ró­zsásnak. Heves üldözések, számtalan mártír vére kísérte a Názáreti követőinek törté­netét. Volt rá eset, és nem rit­kán, hogy a hatalmas római birodalom teljes apparátusá­val vetette rá magát a ke­resztyének kiirtására. Közvet­lenül történetünk előtt is 'olyan megpróbáltatást állt ki a. már birodalomszerte elter­jedt keresztyénség, hogy a ga- liieai csodákkal volt határos megmenekülése. Példaként pusztán Diokletiánus keresz­tyén üldözését említjük. Ez a korszak azonban való­jában képtelen volt már meg­semmisítő csapást mérni az egyházra. A 3. század végén és a 4. század elején sokkal mélyrehatóbb kérdések forog­tak kockán, mintsem, hogy azokat az alattvalókat öldököl­jék, akik nem borultak le az isten-császárok képed előtt, s egy láthatatlan Istenbe vetet­ték bizodalmukat, s hittek e láthatatlan Isten megváltó Fiában. Róma történelmi sze­repének végéhez közeledett és haldoklása roppant válságok kíséretében ment végbe. Kí­vülről a birodalom határához érkező, friss erővel feltöltött „barbár” népek szorongatták, belülről pedig társadalmi vál­tozások, forradalmi átalakulá­sok gyöngítették az amúgy is enervált, bürokrata államve­zet e9t. A válságos korban, amikor Nyugat hangos robaj mellett omlott össze, Keleten egy, új képződmény született, amely ugyan magát Nyugat örökösé­nek tartotta, de lényegében volt más, és a szigorú vizsgá­lat azt is megállapította, hogy ez a képződmény radikális szakítás volt a régivel. ÉS MOST IDÉZZÜK FEL AZ ELSŐ NAGY NEVET: Konstantinusét. ö történetünk egyik főszereplője. Életrajzá­val nem foglalkozunk, de egy­két jellemvonását, politikai koncepcióját papírra vetjük. Meglehetősen műveletlen volt, görögül rosszul, vagy egyál­talán nem beszélt, tipikus au­tokrata uralkodó, akinek sike­res fegyvertények, győzelmek nyomán kezdődött karrierje. Ű volt az. aki felfedezte a ke- resztyénségben az egyesítő és szervező erőt. Ezért tartják egyesek lángeszűnek. Az bizo­nyos. hogy a birodalmon be­lül az egyház volt az egyetlen olyan szervezet, amely erköl­csi alappal rendelkezett, és amely szolidaritást tudott nyújtani egyfajta szűkkörű gondolkodás és rideg önzés el­len, amely jellemezte Kons- tantinus korát, i Krisztus mo­nogramját vésette katonái paj­zsára és hímeztette ezredéinek zászlajára és azt hirdette, hogy a keresztyének Istene az ő ol­dalán harcol a teljes győze­lemért. Így győzött Róma előtt, a milviusi hídnál. 324-ben tu­dott csak egyeduralkodóvá válni. A keresztyének szabad val­lásgyakorlatát már korábban engedélyezte (313), majd ál­lamvallássá tette, ő maga azonban halálos ágyáig po­gány maradt. És míg vallási, társadalmi, közigazgatási, po­litikai téren új szisztémákat valósított meg, figyelmét mintha elkerülte volna az, hogy abban az intézményben, amelytől az egységet remélte, milyen példátlan belső harc, felekezeti háborúság dúl. És most frissítsük fel emlé­kezetünkben két-három-teoló- gus nevét is! Legyen az egyik Ariusé. 280 körül született, 312-ben szentelték pappá és ekkor már vallotta: „Isten fia (az Ige) nincsen öröktől fog­va. nem egylényegű az Atyá­val. hanem Isten teremtmé­nye. Jézus tehát nem valósá­gos Isten. De szabad akaratá­nak helyes használatával olyan tökéletességre emelke­dett. hogy Isten őt fiának fo­gadta. és most joggal imád­juk, mint Istent”. Itt érezzük mindannyian, hogy sántít va­lami! Árius állításából mesz- szemenő tévhitre juthatunk. De ez a tanítás hihetetlen nagy vihart kavart fel. Vele szemben állt a „nagy” Athanásius, a rettenthetetlen antiáriánus. Kortársak voltak, az előzőnél 15 évvel fiatalabb. Fantasztikusan hányatott éle­tű volt, de .fiite, lángoló akarata rányomta bélyegét a kor tiszta teológiáját valló seregére. A NICEAI ZSINATON EGYÜTT LATJUK MIND­AZOKAT. akiket eddig bemu­tattunk. A császár hívta ösz- sze, talán éppen a teológusok között dúló háborúság miatt. A több száz résztvevő között volt még valaki, akire érde­mes felfigyelnünk. Konstanti- rius tanácsadója, kegyence, aki ekkor még cesárei püspök, aki az ariánusokkal is szimpati­zált, de a zsinaton Arius ellen szavazott császárával együtt, és aki történetíró volt: Euse­bius. Tőle tudjuk, mi ment végbe a híres niceai zsinaton. Hogy a császár a zsinat közepette ült aranyos trónusán, s mi­után görögül nem tudott, tol­mácsra volt hagyatva. „Ez­után a császár latin nyelven szólt — írja —, és más valaki tolmácsolta szavait.” A csá­szár a szónokok magatartását, mozdulatait figyelte és azok­ból kellett következtetnie a belső indulatokra. Amikor Arius megkezdte beszédét, mi­ra I Nikolan ököllel az arcába vágott, később pedig sokan ki­szaladtak a teremből, miköz­ben ujjúkat a fülükbe dug­ták. hogy Arfus „borzalmas” eretnekségeit ne kelljen végig­hallgatniuk. „Tehát mindkét oldalról sok érvet alkalmaz­tak és nagy veszekedés dü­höngött” — írja Eusebius. De ezen a viharos, egyete­mes, vagy ökumenikus zsina­ton mégis csak valami eldőlt. Mégpedig az. hogy megfogal­mazták az egyház közös hit­vallását, Ariust pedig tanítá­sával együtt eretneknek bé­lyegezték. Mi, akik jól ismer­jük az Apostoli hitvallást, hogy ne kelljen szóról szóra ismertetnünk a niceai hitval­lást. elégedjünk még annyival, hogy az az Apostoli hitvallás­nak kibővített válfaja. SORSDÖNTŐNEK NEVEZ­TÜK EZT A ZSINATOT. Va­lójában ezen a zsinaton jelent meg a keresztyén egyház a történelem porondján abban a formájában, ahogyan ma is általában ismerjük, vagyis mint szentháromságvalló kö­zösség. De még egy dologra fel kell figyelnünk! A zsina­ton pogány császár döntött. Magatartása és beavatkozása az egyház ügyeibe korszakfor­dulót jelentett. 325-től. a ni­ceai zsinattól számolunk az ún. „nagykonstantinusi kor­szakkal”, vagyis az állam és egyház egybeszövődéséről. Ez a beavatkozás a későbbiek so­rán egyre erőteljesebbé vált, és kereken másfél évezredre kellett várni, míg lassan, fo­kozatosan ez a helytelen egy- beszövődöttség az egészséges szétválás útjára került. Dr. Rédey Pál Kiss Jenő: KÉT ÚTMESTER Nemsokára nyugdíjaznak már. apám, úgy tizenhat esztendei szolgálat után, tizenhat évig voltál a vármegye „köztiszteletben álló” útmestere. Vállvetve - készséggel - örömmel! Mindannyiunk előtt jól is­mert a Hazafias Népfront vá­lasztási felhívása. Megszólí­tottak vagyunk benne mi is: evangélikus hívek és lelkészek egyaránt. KÉSZSÉGGEL ÉS ÖRÖM­MEL VÁLASZOLUNK e meg­szólításra, mert mi is a „né­pünk sorsáért felelősséget vál­laló. hazánkat híven szerető emberek” közé tartozunk. Er­re nevelt egyházunk történel­me, a protestantizmus lelküle- te, mely a reformációtól kezd­ve népünk javát, boldogulását tartotta szem előtt. Szabad­ságharcainkban a nemzeti függetlenség ügye mindig összeforrott a társadalmi igaz­ságtevés szándékával, mert eleink is azt akarták, hogy a magyarok hazája 6zabad or­szág legyen, s ebben az or­szágban minden embernek le­gyen egyformán kenyere és boldogulása. Az\ immár har­minc éve szabad hazában váll­vetve dolgozunk, munkálko­dunk mi is honfitársainkkal együtt. Erre a vállvetve való együtt- munkálkodásra ad indítást és erőt evangélikus egyházunk teológiai hitvallása, mely meg­határozza egész egyházunk, benne az egyes gyülekezetek életformáját, alapállását és szolgálatát: a diakóniaí teoló­gia. D. Káldy Zoltán püspök­kel együtt valljuk, hogy Isten 1 megvilágosító Szentlelkének segítsége mellett „éppen a szocialista társadalmi rend tette lehetővé pozitív értelem­ben a diakóniai teológia ki­munkálását”. Így találta meg evangélikus » egyházunk he­lyünket, feladatunkat a szo­cialista társadalomban közös hazánk boldogulását, felvirá­goztatását szolgálva. KÉSZSÉGGEL ÉS ÖRÖM­MEL VÁLASZOLUNK a Ha­zafias Népfront felhívására azért is, mert az a program, melyet e felhívás közzétesz és tudatosít: egyben a mi prog­ramunk is, hivő evangéliku­soké, keresztyéneké. Igenelni tudjuk azt az eddigi tapaszta­latok meggyőző ereje alapján. Hiszen az előző képviselővá­lasztások óta is mennyit gya­rapodtak, szépültek városaink, falvaink s a lakosság anyagi­akban és szellemiekben egy­aránt magasabb nívót érhetett el. A szorgalmas munka, a kö­zösségi szellem erősödése, a bölcs szociálpolitika folytán több területen messzebb jutot­tunk, mint remélni merte vol­na bárki. Ennek a program­nak továbbvitelét is jó szívvel fogadjuk, mert „a tartalma­sabb, teljesebb, tehát egyéni­leg gazdagabb, a közösség iránt elkötelezett élet” a mi vágyunk és célunk is. Ezt fe­jezte ki már egyházunk zsina­ta Ünnepélyes Nyilatkozatá­ban, amikor arról szólott: „egyházunk... szolgáló szere­tettel vesz részt népünk építő munkájában a jobb és embe­ribb életért”. S vajon kell-e ahhoz bővebb dokumentáció, hogy a szívünkből szól a Fel­hívás azon része, mely határo­zott reménységgel így beszél: „Célunk az, hogy a gyanak­vás, a nyugtalanság, a háborús felszültség korszakát vissza­fordíthatatlanul felváltsa föld­részünkön a béke. a biztonság és az együttműködés új, tör­ténelmi időszaka”. Vállvetve fáradozunk és harcolunk mi is mindezekért minden jótaka­ró embertársunkkal és minden békét akaró néppel együtt, mert az egész emberiség kö­zös javát szeretnők munkálni minden erőnkkel, szavunkkal és hitünkkel. KÉSZSÉGGEL ÉS ÖRÖM­MEL ÉLÜNK AZOKKAL A JOGOKKAL ÉS KÖTELESSÉ­GEKKEL, amelyek reánk há­rulnak, mint minden nagykorú állampolgárra és bizakodással, reménységgel tekintünk a to­vábbi útra. Jó tudni, hogy nemcsak mi érezzük ezt így. hanem az ország vezetői is ezt várják tőlünk és igénybe ve­szik szolgálatunkat. Örömmel tölt el. hogy a Hazafias Nép­front jelöltjei között ott talál­juk az egyházak, s így evan­gélikus egyházunk érdemes képviselőit is, VÁLLVETVE. KÉSZSÉG­GEL ÉS ÖRÖMMEL — ez le­gyen a válaszunk a Hazafias Népfront felhívására. Bencze Imre Tudtad, mi a kötelesség s mi a jog, tenéked kötelességed, • másnak joga volt, olybá tűntél, mint a fa, melyhez tövig karót ßzürnak, ámde hozzá nem kötik. Szerencsére acintos volt gyökered, kibírtad mind a fadöntő, szörnyű szeleket, kibírtad, ki, ó de csak én tudom azt, hányszor hajtották a földig lombodat. Faként — s mégis ki élt még oly emberin? Üímester bár, inkább mentél rét ösvényein. Tanult tőled úr és paraszt földtúró, n^gytudású voltál: tisztességtudó. Útépítés, híd, kövezés, árkolás másnak mesterség, neked több lett: már hivatás tudtad: irány nélkül, út nélkül a föld nyüzsgő dögnél semmivel se volna több. Tudtad: az út (futhat le vagy fölfele) előreiramlott célok nyoma és jele s hogyha tűnni hagyjuk a nyom utakat, riadt célunk elmenekül, mint a vad. Kiépíteni, megtartani, ez a fő! hisz nem az Ember, mindig a Cél az úttörő — Ó, apám, milyi közel hoz e gondolat! — Én is útmesternek érzem magamat. Engemet is ez a gondolat vezet, kiépítni a csapát a futó cél megett — S amint célom mind kékebb magasba ront, utam előtt is úgy nő a horizont. Tudom, szemre minden út emelkedik, ámde csak a lábunk érzi: valóban melyik — lábam meg-megáll —: épp ez mutatja, hogy meredéken, tetők felé haladok! > Tetők: tisztább, csúcsosabb korok felé, mik csak félig Földé, félig már az egeké. hol az erdőket felváltja a moha, gazdagságot a szegénység igaza. Mint te tettél, én is ugyanúgy teszek: nem török utat, ellenben utat építek! I Kik utánam indulnak: készen veszik — S tudni fogják: értük csináltam s nékik!! Megjelent as „ERDÉLYI HELIKON KÖLTÖI 1928—1944’ című kötetben. A Keresztyén Békekonferencia békeszolgálatunk fontos helye és eszköze Mint már arról korábban hírt adtunk, a Keresztyén Béke­konferencia (KBK) legszélesebb körű állandó testületé, a Folytatólagos Bizottság ez év őszén hazánkban ülésezik, a vi­lág minden részéből mintegy 200 résztvevővel. Az ülés fő té­mája: „A keresztyének együttműködési készsége a békéért és az igazságosságért” lesz. — Ez ad közelebbi indoklást arra, hogy a közbe eső időben több cikkben is bővebben foglalkoz­zunk a KBK munkájával, célkitűzéseivel és különösen is az őszi ülés témájával. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA NEMZETKÖZI KERESZTYÉN MOZGALOM a szocialista országokban élő protestáns és ortodox egyházak és nyugat-európai keresztyén személyiségek kezdeményezésére született meg 1958-ban, Prá­gában, azzal a céllal, hogy a Kelet—Nyugat közötti kiélezett politikai helyzetben, az atomveszély árnyékában a keresztyé­nek közösen kifejezésre juttassák elkötelezettségüket a világ békéjéért való szolgálatban. A KBK, fennállása 18 évében nagy fejlődésen ment át, melynek legfontosabb három, szakasza a következő volt: 1. 1958—1961 között a KBK három fontos konferenciát tar* tott Prágában. A konferenciák — s egyben e korszak — jelleg­zetessége az volt, hogy a résztvevők szinte kizárólag csak európai egyházakat képviseltek, valamint a felvetett kérdések is európai problémák voltak (a német-kérdés, a hidegháború stb.). 2. 1961—1971 közötti évtized a négy világgyűlés szakasza volt. Ennek az időszaknak a legfontosabb motívuma az volt. hogy a KBK érdeklődése egyre fokozotabban a fejlődő orszá­gok, az ún. „harmadik világ” felé fordult, rendezvényein a gyarmati iga alól felszabadult népek, a társadalmi igazságos­ság, a békés egymás mellett élés problémáival foglalkoztak. A tanácskozásokba, a kérdésekre adandó helyes válasz megkere­sésére egyre nagyobb számban kapcsolódtak be a harmadik világ egyházainak képviselői is. 3. Az 1971-től napjainkig terjedő időszakot a KBK életében az európa-központúság megszűnésével lehet leginkább jellemez­ni. A mozgalom rendezvényeinek a zömét Európán kívül, Afr rikában, Ázsiában és Dél-Amerikában tartja, megbeszélésének témáit a fejlődő országok, a „harmadik világ” és az egész vi­lág égető egyházi és társadalmi kérdéseiből meríti. A MOZGALOM MAI JELLEGZETESSÉGEIT VIZSGÁLVA megállapíthatjuk, hogy a KBK olyan fórum, ahol a keresztyé­nek együttesen hangsúlyozzák a békére vonatkozó felismeré­seiket. Ezért a mozgalom kereteiben intenzív teológiai kutató­munka folyik, melynek központi tárgya: a béke, mint a ke­resztyén üdvüzenet lényege. Munkája • során a mozgalom minden jóakaratú, embert a részvételre szólít, tekintet nélkül felekezeti hovatartozására. Elevenen foglalkoztatja az igazságosság és a béke összefüg­gése, ezért mélyreható elemzéseket folytat — különböző bi­zottságai révén — gazdasági és társadalmi kérdésekben is. , ökumenikus, felekezetközi együttműködését tekintve, jellem­zője a teljes nyitottság. Különböző felekezetek és világnézetek képviselőit bevonva munkájába, a hangsúlyt a gyakorlati együttműködésre teszi. A mozgalomnak közös programjai vannak az Egyházak Vi­lágtanácsával, regionális ökumenikus szervezetekkel: az Euró­pai Egyházak Konferenciájával, az Ázsiai Keresztyén Konfe­renciával. az Afrikai Egyházak Konferenciájával, valamint együttműködik a Pax Christi Internationalis és az Európai Katolikusok Berlini Konferenciájával is. SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE tükre a nemzetközi összefogás­nak. A mozgalom elnöke Nyikodim orosz ortodox metropo- lita, főtitkára dr. Tóth Károly, a Magyarországi Református Egyház lelkésze. A KBK-nak hat alelnöke van (egy-egy indiai, madagaszkári, kubai, csehszlovákiai, NSZK-beli, magyar egy­házi személyiség). Munkabizottságának — azaz a mozgalom végrehajtó bizottságának — 18 országból 22, Nemzetközi Tit­kárságának 15 országból 15 tagja van. A mozgolom központja Prágában van, ahonnan a főtitkár vezetésével egy nemzetközi iroda intézi a szervezet ügyeit. A KBK ÖT-HAT ÉVENTE TARTOTT VILÁGGYÜLÉSE1 mellett a Folytatólagos Bizottság a legszélesebb körű állandó testületé, amelynek 90 választott tagja van. A mozgalom egyes munkaterületenként kisebb bizottságai: a teológiai, nemzetközi, ökonómiai-politikai, antírasszizmus és ifjúsági bizottság. (A Folytatólagos Bizottság őszi ülésére meghívják az öt bizottság tagjait is, de más keresztyén szer­vezet és egyház részvételével is számolnak.) A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA MUNKATERÜLE­TE egyre szélesedik. Ez a nemzetközi keresztyén békemozga­lom bejegyzett szervezet az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem-kormányszintű szervek kategóriájába, erőteljesen képvi­selteti magát a Béke-világtanácsban, a békeszerető erők moszk­vai kongresszusa munkáját folytató bizottságokban is. Mint a munkájából kitűnik, a Keresztyén Békekonferencia a legkülönbözőbb keresztyén csoportokkal (ortodox, római ka­tolikus, protestáns) és a különböző világnézetű békemozgal­makkal való együttműködés helye és eszköze. DR. PRÖHLE KAROLY BUKARESTBEN Dr. Prőhle Károly teológiai tanár, az ökumenikus Tanács főtitkára május 27-én eluta­zott Bukarestbe, hogy részt­vegyen a Keresztyén Békekon­ferencia Teológiai Bizottságá­nak munkájában. DR NAGY ISTVÁN ÖSZTÖNDÍJA Dr. Nagy István esperes, a Lelkipásztor szerkesztője ösz­töndíjat kapott a Lutheránus Világszövetségtől. Háromhóna­pos tanulmányútját április közepén kezdte meg. Ennek során lehetőséget kap arra, hogy a Német Szövetségi Köz­társaságban az egyházi sajtó elméletével és gyaliorlatával megismerkedjék. — HALÁLOZÁS. Fa Fe­rencné sz. Bánszki Mária, az angyalföldi gyülekezet volt felügyelőjének özvegye, 70 éves korában váratlanul ha­zatért. Férjével együtt nagy odaadással és áldozatkészség­gel szolgált a gyülekezetben éveken át Különösen a Váci úti, egykori üzlethelyiségből kialakított imaház gondozása volt szívének ügye. Szigorú, de mindig segíteni kész testvér­nek ismerték. 8 gyermeket, 9 unokát, 13 dédunokát nevelt fel. Temetésén, május 8-án, kedves énekeit énekelte a résztvevők népes gyülekezete. „Dicsértessék Uram örökké szent neved...” Az igehirde­tés is az általa választott ige alapján szólt: Nékem az élet Krisztus, a meghalás nyere­ség ... — Kovácsics Gyula a zsebe- házi leánygyülekezet több, mint tíz éven át hűséges gond­noka, életének 70. évében hosz- szabb szenvedés után elhunyt. Szolgálata idején épült a zse- beházi templom, amelynek épí­tésében igen nagy részt vállalt A templom melletti háza me­leg, kedves otthona volt évti­zedeken át az istentiszteleti szolgálatokat végző lelkészek­nek. Emlékét szeretettel őrzi a zsebeházi és a vadosfai gyüle­kezet. „Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk össze­omlik, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált örökkévaló házunk a mennyben,!! I * %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom