Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-08 / 23. szám

XL. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1975. június 8. Ára: 2,50 Forint Megbecsülteit Nem először történt, hogy a Hazafias Népfront elnöksége ta­lálkozóra hívta meg a magyarországi egyházak képviselőit. Mindig hasznosnak bizonyult az állam és az egyház képvise­lőinek kötetlen beszélgetése. Május 16-án az Országház Dele- gációs termében ezt még az eddiginél is jobban éreztük. Az MSZMP XX. Kongresszusának határozataiban azt olvastuk, hogy az egyházak tagjai „megbecsült állampolgárokként” vesznek részt a szocialista építésben. Elsőrenden ezt a meg­becsülést érezték azok az egyházi vezetők, akiket Sarlós István az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára meghívott a találkozóra. Az egyházi vezetők nemcsak azt tapasztalták meg ezen a találko­zón, hogy az állam képviselői súlyt helyeznek arra, hogy meg­felelő tájékoztatást adjanak az egyházi embereknek is a szo­cialista építés munkájáról, hanem azt is érezték, hogy adnak véleményükre, meg is kérdezik őket a szocialista építéssel kapcsolatban. A számontartást, személyük és véleményük megbecsülését élték át a Delegációs teremben az egyházi ve­zetők Nem hallgatjuk el, hogy mindez jólesett, örömmel töl­tött el bennünket és úgy éreztük, hogy valóban „megbecsült állampolgárokként” vehetünk részt hazánk előrehaladásának munkájában. , AZ ÁLLAM RÉSZÉRŐL ÖRÖMMEL KÖSZÖNTHETTÜK a jelenlevők között Miklós Imre államtitkárt, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnökét, Balló István elnökhelyettest és Szentistványi Cyulánét, a Hazafias Népfront Országos Taná­csa titkárát. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK KÉPVISELETÉBEN ott volt szinte maradéktalanul minden püspök, egyházi vezető ember. Jelen voltak a római katolikus, a református, az evan­gélikus, az ortodox, a baptista, az ádventista, a metodista és az unitárius egyházak képviselői, továbbá a magyar izraeliták képviselői is. önmagában is jelentős volt, hogy a különböző egyházak vezetői ilyen alkalommal találkozhattak egymással és még jelentősebb volt az, hogy együtt találkozhattak az ál­lam képviselőivel. Ez elsősorban azt juttatta kifejezésre, hogy noha tanításbeli különbség fennáll a különböző egyházak kö­zött. de lényegében nincs különbség akkor, amikor népünk ja­vának munkálásáról, a szocialista építés segítéséről van szó. Lehet, hogy az egyházak képviselői a szocialista építésben va­ló részvételt különböző oldalról közelítik meg és fogalmazzák meg, de végül is kivétel nélkül megérkeznek ahhoz az állás­ponthoz. mely szerint elkötelezettnek érzik magukat a szocia­lista építésben való részvételre és ezt nem pusztán „történel­mi szükségszerűségből” teszik, hanem saját hitelveikből, saját bázisukból kiindulva. Sem az állam képviselői, sem az egy­ház vezetői az Országház Delegációs termében nem hallgatták - el, hogy a szocialista építés alapjául szolgáló ideológia és a ke­resztyén tanítás között világnézeti vonatkozásban van különb­ség, de azt sem hallgatta el egyik oldal sem, hogy ez nem aka­dályozza az együttműködést népünk boldogulásáért. Ezt alá­húzta Sarlós István az MSZMP Politikai Bizottságának a tag­ja éppen úgy, mint azok a püspökök és egyházi vezetők, akik felszólaltak. DR. IJJAS JÓZSEF kalocsai érsek a magyar katolikus püs­pöki kar elnöke nagyon egyértelműen hangsúlyozta: „a mai magyar élet és társadalom nem idegen terület számunkra, ha nem olyan terület, amelynek szolgálatára felajánljuk készsé­günket. Természetesen változatlanul elsőredű feladatunknak tudjuk, hogy-fáradozzunk az emberek földi élet utáni életéért % de ezzel egyidőben nem közömbös számunkra az emberek jöldi élete, a haza java”. Dr. Bartha Tibor, püspök a Magyar- országi Református Egyház Zsinatának lelkész-elnöke kiemel­te, hogy a magyar keresztyénség a szocialista rend mellett fog­lalt állást és ez világviszonylatban is előre mutató álláspont. Hangsúlyozta, hogy a szocialista etikában és a keresztyén eti­kában nagyon sok a közös vonás, különösen is a közösségi gon­dolat és gyakorlat megvalósításában, a munkához való vi­szonyban, az ember megbecsülésében és az élet értékelésében. Palotay Sándor, a Szabadegyházak elnöke arról szólt, hogy a két világháború között az ún. „keresztyén Magyarországon” az ő egyházának tagjai üldözöttek voltak és éppen ezért szemben álltak az akkor fennálló társadalmi renddel. Csak az új, szocia­lista társadalmi rend oldotta fel bennük ezt a szembenállást, mert szabadságot adott nekik és ma megbecsült állampolgá­rokként élnek ők is a magyar hazában. D. KÁLDY ZOLTÁN püspök felszólalásában megköszönte azt a megtiszteltetést, hogy az állam képviselői meghívták az egy­házak vezetőit ilyen közvetlen beszélgetésre, amelynek légkö­re igen jó. Megemlítette, hogy milyen személyes élményt je­lentett számára, amikor május 12-én Budapest XVlI. kerületé­ben, egy gyárban, az Egyesült Vegyiművekben egyhangúlag jelölték országgyűlési képviselőnek. Igen nagy dolog társadal­munkban — mondotta —, hogy gyári munkások, köztük szá­mos kommunista ember, vállalja, hogy egy evangélikus püs­pök legyen a képviselője a Parlamentben. Ugyanakkor egy evangélikus püspök szívesen vállalja, hogy a keresztyén embe­rek mellett kommunista embereket is képviseljen. Ez is jelzi, hogy valóban kiépült a nemzeti egység a mi társadalmunkban, hivatkozott Kádár Jánosra, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárára, aki egyik gyűlésen azt mondotta, hogy a szocia­lista társadalomnak, „a különböző világnézetű emberek ottho­nává kell lennie”. A püspök kijelentette: „mi otthon érezzük magunkat ebben a társadalomban”. Nem a világnézeti külön- oözőség határozza meg az emberek viszonyát a szocialista tár­sadalomban, hanem az, hogy népünk politikai és gazdasági célkitűzéseit az evangélikus egyház tagjai is magukévá teszik és segítik. Örömét fejezte ki a püspök afelett, hogy népünk gazdasági előrehaladásával párhuzamosan egyre nagyobb nangsúly kerül az erkölcsi előrehaladásra is, ezt mutatja töb­bek között az országgyűlésen megszavazott törvény a családról és a házasságról, továbbá az a társadalombiztosítási törvény is, melyet az országgyűlés legutóbbi ülésén hozott. Végül hangsú­lyozta, hogy az utolsó harminc esztendőnek egyik jelentős ered­ménye az állam és az egyház jó viszonya, amely csak úgy jöhe­tett létre, hogy az állam a maga részéről türelmes egyházpoliti­kát folytatott, az egyházak pedig felismerték, hogy jó lelkisme- rettel támogathatják a szocialista társadalmi rendet. Espereseinké a szó A Kelet-Békési Egyházmegye életéről Magyarországi Evangélikus Egyházunk szolgálati rendjé­ben az esperesek püspökeink munkatársai. Segítenek az egész egyházunkat érintő kér­dések megoldásában, az orszá­gos és egyházkerületi egyház­kormányzó testületek határo­zatainak és célkitűzéseinek aprópénzre váltásában. De mint az egy vagy két közigaz­gatási megye területén élő evangélikus gyülekezetek éle­tét és szolgálatát összefogó Külsőségeit tekintve sze­rény, de diakóniai szolgála­tunk fejlődésére nézve na­gyon is jelentős alkalomból gyűltünk össze május 16-án, 1 a nyíregyházi „Élim” Egész­ségügyi Gyermekotthon udva­rán. Ekkor tettük le ugyanis az „Élim” átépítésre kerülő épületrészének alapkövét. JELENTŐS. ÜNNEPI AL­KALOM VOLT EZ elsősor­ban magának az „Élim”-nek az életében. Mert legrégebbi 70—30 esztendős — javarészt vályogtéglából épített — épü­letrészét hamarosan modern, a szolgálatnak jobban megfe­lelő új váltja fel. Mégis meg- illetődve vágtuk április elején a csákányt az elaggott épület falába, hiszen az „Élim” böl­csőjét kezdtük bontani. Azo­kat a falakat, amik közt 55 évvel ezelőtt, 1920. május 20- án kezdhette el szolgálatát ez az otthonunk, — egy buzgó nyíregyházi hittestvérünk Sol­tészáé, Somogyi Aranka ado­mányaként. Azokat a falakat bontottuk, amiknek minden tégláját később is imádsággal gyűjtötték össze, s Isten aján­dékának, a szeretet „csodájá­nak” tekintettük mindmáig. Mégis hálával volt tele a szí­vünk, hogy korszerűbb körül­mények között. Isten tovább­ra is ránk bízza ezt a szolgá­latút. Ez a dátum azonban egész egyházunk diakóniai szolgá­latának is jelentős eseménye. Az „Élim” az első ugyanis szeretetintézményeink sorá­ban, amit közel 2 millió fo­rintos költséggel teljesen fel­újítunk. S ez nemcsak azt je­lenti, hogy újabb épületeket kap a régi helyett, hanem az egész gyermekotthon központi fűtését, csatornázását és a berendezés teljes felújítását is most tudjuk elvégezni. „ALAPKÖLETÉTELI” ÜN­NEPÉLYÜNK ORSZÁGOS EGYHÁZI JELENTŐSÉGÉT jelezte az is. hogy a szolgála­tokat dr. Karner Ágoston fő­titkár és Virágh Gyula espe­res. diakóniai ügyvivő lelkész végezték. Dr. Karner Ágoston egyházmegyék vezetői, első- renden hivatottak számba- venni az egyházmegyéjük te­rületén elért eredményeket, a felmerülő problémákat és fel­adatokat. Most induló soroza­tunkban nekik adjuk át a szót, azzal a reménységgel, hogy ezzel egy új hasznos dialógusra adunk alkalmat, amely segítheti espereseink szolgálatát, gyülekezeteink és egész hazai egyházunk továb­bi jó előrehaladását. főtitkár, az ünnepség során elmondott igehirdetésében ki­emelte. hogy intézményes dia­kóniai szolgálatunkat abból á teológiai és hitbeli felismeré­sünkből végezzük, amelyik egyházunk egész életét a szol­gálat útján akarja ma vezet­ni. Nem véletlen azért, hogy az utóbbi 30 esztendő máso­dik legnagyobb egyházi beru­házása — a nemrég felépült Teológiai Akadémia után — éppen egy szeretetintézmény- nél kerül megvalósításra. Jel­zi ez azt a szilárd alapállá­sunkat, hogy mi az ige szol­gálatát mindig együtt akar­juk végezni a „diakóniai tett­be” torkolló szeretetszolgálat­tal. Hangsúlyozta annak a nagymérvű anyagi áldozat­nak a jelentőségét, amit köz­egyház hoz — a gyülekezeti segélyen keresztül — az élimi tervek megvalósításáért. S kiemelte mindazok fokozott felelősségét népünk, egyhá­zunk és az Isten előtt, akik ebben a szolgálatban állnak. Igehirdetése végén pedig — áldást kívánva erre a nagy munkára —y három „litur­gikus kalapácsütéssel” ünne­pélyesen megkezdte az átépí­tés munkáinak sorát. ENNEK AZ ÜNNEPI PERC­NEK A JELENTŐSÉGÉT azonban még az is erősítette bennünk: mindnyájan érez­tük — Isten ajándéka —, hogy a ránk bízott gyermekek gondozásával és ápolásával, társadalmunk ilyen irányú gondjaiból egy kis részt ma­gunkra vállalhatunk. Az ünnepség végén, az egy­begyűlt egyházmegyei veze­tőinkkel, lelkészekkel és a nyíregyházi hívekkel — kö­tetlen beszélgetés formájában — „tovább álmodtuk” az „Élim” holnapját. S hogy ál­maink újabb tervekké vál­hattak, ahhoz itt is megkö­szönjük dr. Karner Ágoston főtitkár és Virágh Gyula ügy­vivő lelkész eligazító, szak­szerű tanácsait. Magvetés történt itt. Imád­kozzunk a „kalászérésért”! Csizmazia Sándor A Kelet-Békési egyházme­gye, s általában a Békés me­gyei evangélikusság egyik jel­legzetessége. hogy ezen a te­rületen több nagy lélekszámú gyülekezetünk él. Ennek egy­szerű magyarázata az, hogy miután a törökvilág megszűnt Magyarországon, az elnéptele­nedett területekre egynyelvű és eayvallású lakosságot tele­pítettek. így alakultak meg Békés megyében a szlovák, magyar és egy-két helyen né­met-ajkú evangélikus, refor­mátus és római katolikus gyü­lekezetek. A Kelet-Békési Egyházme­gyében Békéscsabán, Kondo­roson, Mezőberényben és Med- gyesegyházán ma is jelentős lélekszámú szlovák és magyar ajkú vegyes gyülekezeteink vannak. Az egyházmegyében szolgálatot teljesítő 13 lelkész közül a fenti 4 gyülekezetben heten rendszeresen prédikál­nak szlovák nyelven is. Az utánpótlás során is kell gon­doskodnunk arról, hogy szlo­vákul is beszélő teológusaink és segédlelkészeink legyenek, mert a fentebb említett gyüle­kezetek jelenleg még igényt tartanak szlovák nyelvű isten­tiszteletekre is. E gyülekezetek szlovák Bibliával. énekes­könyvvel (Tranoscius), teme­tési énekeskönyvvel (Funeb- rál) és Passió könyvecskével el vannak látva. A lelkészek most már sehol nem beszélik a régi biblikus nyelvet, hanem szlovák irodalmi nyelven pré­dikálnak és az újabb szlovák Ágendát használják. A szlo­vák istentiszteletéken a rövi­dített énekes liturgia ma is megvan. Az egyéb szertartá­sok , nyelve rendszerint ma­gyar, de egyes temetéseken még felhangzik a szlovák te­metési ének is. EZEKBEN A VÉGYES NYELVŰ GYÜLEKEZETEK­BEN a szlovák nyelvű és ma­gyar nyelvű istentiszteletek vannak. A békéscsabai gyüle­kezetnek külön ún. Békéscsa­bai Énekeskönyve van, amely­nek 17. bővített kiadása 1960- ban jelent meg 5000 példány­ban sajtóosztályunk kiadásá­ban. Problémáink nagyjában ugyanazok, mint más egyház­megyékben: épületek tatarozá­sa. lelkészlakások korszerűsí­tése, a szórványban, tanyavi­lágban élő híveink gondozása. A kisebb lélekszámú gyüleke­zetek összevonása már zömé­ben megtörtént. GYÜLEKEZETEINK ANYAGI ÁLDOZATKÉSZ­SÉGE növekedőben van, s a közegyházért való felelősség- tudat is erősödik. A nők sze­repe a presbitériumokban, képviselőtestületekben na­A Lutheránus Világszövet­ség európai konzultációt szer­vez ez év őszére a dániai Liselundba. Az egyházi struk­túrákkal foglalkozó konferen­cia munkáját háromtagú bi­gyobb gyülekezeteinkben is jelentősebb lett. Több helyen szépen kiépültek a gyülekezeti szeretetvendégségek és a ven­dégelőadók szolgálatát is szí­vesen fogadják. Szeretnénk to­vábbra is erősíteni gyüleke­zeteink anyagi és lelki bázi­sait, s a lelkészi szolgálatokat még tartalmasabbá tenni hí­veink között. Presbitereinket igyekszünk még intenzívebben bevonni a gyülekezeti és köz­egyházi feladatok megisme­résébe és megoldásába. Általá­ban a diakóniai szellemet igyekszünk mélyíteni gyüleke­zeti és társadalmi vonatkozás­ban egyaránt. Sok presbite­rünk jó munkát végez a ter­melőszövetkezetekben az üze­mekben és gyárakban. Továb­bi feladatunk a Hazafias Nép­front bizottságaival, a községi tanácsokkal való együttmun- kálkodás rendszeresebbé és tartalmasabbá tétele. Ennek az együttműködésnek és jó kapcsolatnak számos jó gyü­mölcse már eddig is szemmel látható több gyülekezetünk­ben. Rendkívül fontos ebben a vonatkozásban lelkészeink személyes, jó példaadása és helytállása. ÖRÖMÜNKRE SZOLGÁL, HOGY BÉKÉSCSABAI GYÜ­LEKEZETÜNKBEN már 44 esztendő óta működik az Evangélikus Szeretetotthon, ahol közel 40 személy nyer teljes ellátást és gondozást. Ebben a gyülekezetben most folyik a műemlék kistemplom teljes renoválása közel 1 mil­lió forintos költséggel. Továb­bi fél millió forintba kerül a nagytemplom hatalmas or­gonájának átépítése, bővítése és korszerűsítése. Utóbbi költ­ségekhez a Békéscsabai Váro­si Tanács is negyedmillió fo­rint segéllyel járult hozzá, ami a jó kapcsolatnak beszédes ta­núbizonysága. Híveink igény­lik a magasabb színtű lelkészi és kántori, zenei szolgálatokat s ennek egyik jele volt az el­múlt napokban békéscsabai Napv templomunkban előadott Verdi: Requiem iránt tapasz­talt nagy érdeklődés. GYÜLEKEZETEINK FIA­TALABB ÉS IDŐSEBB TAG­JAINAK ÉLETKÖRÜLMÉ­NYEI a felszabadulás óta el­telt 3 évtized során alapos vál­tozáson mentek át: szebb, egészségesebb lakásokban lak­nak, kultúráltabb életkörül­mények között élnek és igé­nyesebbek, mint voltak elő­deik. Nem vitás, hogy ennek megfelelően a gyülekezetek ve­zetésének, belső életének és nem utolsó sorban a lelkészek igehirdetésének is színvonala­sabbnak kell lennie. Mekis Áilám zottság készíti elő. melynek munkájába meghívást kapott dr. Hafenscher Károly, Buda- pest-Deák téri lelkész, aki má­jus 26—27-én részt vett a bi­zottság munkájában. Szeretetszolgálatunk újabb mérföldköve Az alapkőletételnél középen: dr. Karner Ágoston országos fő­titkár, balra Virágh Gyula esperes, a Diakóniai Osztály ügy­vivőlelkésze, jobbra Csizmazia Sándor igazgatólelkész Beiratás vallásoktatásra A hittanbeiratás az 1975—1976. tanévre az általános iskolák­ban és a gimnáziumokban június 18-án, szerdán délután 14—18 óráig és . június 19-én, csütörtökön délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat vallásoktatásra abban az iskolában kell be­íratni, amelyben a rendes beiratást végezték. A belratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beira­tást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. DR. HAFENSCHER KAROLY GENFBEN V t * I /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom