Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-19 / 3. szám

' Szívünk világossága 2 Kor 4, 6 „Mehr Licht!” — „Több fényt!” — szakadt fel Goethéből min­den ember ősi vágyakozása a nagyobb világosság után. S ilyen­kor a tél derekán mi is sóvárogva várunk az éltető napsugárra. Pedig mintha napjainkban egyre-inkább beteljesülne a goethei óhaj: előző századokhoz, de még évtizedekhez mérten is szinte fényáradatban élünk. Ha végigsétálunk nagyobb városaink fő­útvonalain, fényre szomjas szemünk csaknem nappali fény- özönt szívhat magába a legsötétebb éjszakai órában is. Igen, külső, fizikai értelemben korunk kielégíti a „több fényt” ősi, emberi igényét. De más területen is beszélhetünk több fényről, hiszen valósul a nagy látnok, Petőfi álma is: „Ha majd a szel­lem napvilága ragyog minden ház ablakán!. ” Még talán egyetlen korban sem ragyogott olyan fényesen az emberi szel­lem, ész és tudomány napja, mint éppen századunkban. DE VAJON BEVILÁGÍT-E ez a növekvő külső fény, az em­beri elme és tudás sokszor már szinte vakítóan tűző napja az emberi szív legrejtettebb, leghomályosabb zugaiba is? Vajon szívünk mélyét, titkos gondolataink, vágyaink, érzelmeink, in­dulataink kusza rengetegét is átragyogja ez a fény? A Szent- írás már az első lapokon elég komoran válaszolja meg a kér­dést: „az ember szívének gondolatja gonosz az ö ifjúságától fogva.” S Jézus sem nyilatkozik derűlátóbban, amikor ezt mondja: „a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkossá­gok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúzások, káromlások.” De mi ez a lehangoló pesszimizmus?! Hiába a növekvő külső fényáradat? Hiába az emberi ész ragyogása? Nem oszlik a szív sötétje? Ha magunkba tekintünk és őszintén vizsgáljuk meg szívünket, akkor meg kell vallanunk, hbgy a Biblia diagnózisa semmiképpen sem pesszimista, hanem na­gyon józan és reális képet fest szívünkről. Akkor lenne csak pesszimista, ha a leverő diagnózis után nem tudna kivezető utat mutató gyógymódot kínálni. De éppen igénkben hirdeti meg Pál apostol, hogy Isten szívünkbe is több fényt, igazi valóságot tud ajándékozni. DE HOGYAN? 1 Az isteni világosság jelenlétét, hatását érzé­kelhetjük és tapasztalhatjuk saját életünkben éppúgy, mint másokéban. De létrejötte, „működése” titok és csoda, akárcsak a teremtő Isten szava: ,,Legyen világosság!” nyomán felragyo­gó fény. Azt viszont az igéből biztosan tudjuk, hogy ennek az isteni fénynek a közvetítő forrása maga Jézus Krisztus. Aki az ö szeretetének fénysugarába helyezi szívét és életét, azt oly mé­lyen átjárja ez az éltető világosság, hogy fokozatosan ö maga is a fény közvetítőjévé válhat. Egyrészt úgy, hogy valamit vissza­vetít a kapott fényből Isten felé, s ez nem más, mint a hit és bizalom sugara. Másrészt pedig jó tükör módjára nem nyel el minden ráeső fényt, hanem minél többet sugároz tovább fényre szomjas embertársainak, környezetének. S ez az isteni világos­ság, sohasem a neonlámpa hideg, keményen leleplező fénye, ha­nem a nap lágyan simogató, meleget is adó, élő sugara. EZERT KELL NEKÜNK MINDIG IGAZI „NAPUNKRA”, JÉZUSRA FIGYELNI, az Ö fényéből, az ö szeretetének mele­géből élni és éltetni másokat is. Tudom, a kísértések, saját ön­zésünk sötét fellegei néha eltakarják szemünk elöl ezt a „Na­pot”, és az ilyen „napfogyatkozások” idején a homályban tapo­gatózva fázón didergünk, s környezetünk is szinte megfagy sö­tét, szeretetlen hidegségünktől. De ilyenkor is vigasztalhat az a tudat, hogy a felhők felett mindig ragyog a „Nap”, és előbb- utöbb újra áttör a sötét fellegeken és ismét beragyogva életün­ket fellobbantja szívünkben a jézust fényt, átmelegítve magun­kat és környezetünket. „Több fényt!” — hangzik az ősi, emberi vágy. De honnan?! Igénk válasza egyszerű: Többet Krisztusból! — s akkor több lesz a világosság, a fény és a meleg szívedben, s többet adhatsz mások életébe! Gáncs Péter ÜJ BIBLIAFORDÍTÁS SKANDINÁVIÁBAN Nemcsak magunknak elünk - szociálctikai sorozat Rossz szokás, vagy káros szenvedély? Az emberiség évezredek óta él szeszes italokkal. A külön­féle alkohol tartalmú italok kisebb-nagyobb mértékű fo­gyasztása beépült az emberi­ség szokásrendszerébe. A mo­hamedán világ kivételével minden rendű és rangú nép, néposztály és réteg életéhez, szórakozásához és ünnepnap­jaihoz — olykor sajnos a hét­köznapjaihoz is — hozzátarto­zik az ivás. Magyar népünk ősidők óta híres arról, hogy nem veti meg a vidám mulatozás alkalmait. Már Anonymus is feljegyezte őseinkről, hogy „fecerunt mag­num áldumás”, azaz nagy ál­domást csaptak. Talán ezért divatosak nálunk ma is a név­napok, születésnapok, disznó­torok, lakodalmak, fogadások, üzemi és hivatali ünnepek so­ha véget nem érő alkalmai. S természetes, hogy ezekről* az alkalmakról nem hiányozhat­nak a jókedvre hangoló sze­szes italok. Ezért is vívtunk ki magunknak „tisztes helyet" az alkoholfogyasztás versenyé­ben. A STATISZTIKA SZERINT HAZÁNKBAN az egy főre eső (tehát beleértve a csecsemő­ket is) évi alkoholfogyasztás — Vízkereszt után az utol­só vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: 2 Pt 1, 16—21; az igehirdetés alapigé­je: Mt 17, 1—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 2-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pe­tőfi Rádió. — KŐBÁNYA. Január 19-én, vasárnap, délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyü­lekezetben, amelyen ifj. Har­mati Béla teológiai előadó tart előadást. — BÉKÉSCSABA. 1974. de­cember 6-án férfi szeretetven- dégségen Szabó Géza békés­csabai református lelkész vég­zett vendégszolgálatot. — HARTA. 1974 decem­ber első hetében három napon Táborszky László békéscsabai igazgató-lelkész szolgált a gyü­lekezetben. — GALGAGUTA. 1974. de­cemberében esti istentisztele­teken igét hirdetett Medvey Mátyás galgagyörki, Schultz Jenő V’anyarci, Babka Tivadar legéndi, Maróti János acsai és Gerhát Pál bokori lelkész. — BÉKÉSCSABA. Id. De- dinszky Gyula békéscsabai ny. lelkész „A békéscsabai job­bágyparasztok élete a 18. szá­zadi végrendeletek és adás­vételi szerződések tükrében” címén dolgozatot irt, melyet a megyei helytörténeti kutatás illetékes megbízottai első pá­lyadíjjal tüntettek ki. De- dinszky Gyula a békéscsabai gyülekezet szaklevéltárában dolgozik és ennek során szá­mos olyan okmány kerül ke­zébe.. amely alkalmas arra, hogy tudományosan foglalkoz­zék Békéscsaba és benne az evangélikus gyülekezet törté­netével. — KITÜNTETÉS, dr. Szent­irmai József gyermekorvost, a pestújhelyi gyülekezet fel­ügyelőjét 40 éves. példás hű­ségű és magas szintű gyógyító munkája elismeréséül a „Ki­váló orvos” címmel tüntette ki az egészségügyi minisztetr. — FASOR. Január 26-án, vasárnap délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyü­lekezetben, amelyen dr. Feke­te Zoltán országos egyházi fel­ügyelő filmvetítéssel egybekö­tött előadást tart Indiáról. — NAGYVELEG. 1974. de­cember 8-án, teológusnap volt a gyülekezetben. Dr. Selmeczi János otthonigazgató vezeték sével Heikki Ahonen finn ösztöndíjas, Kajos Anna Má­ria, Balicza Iván és Gyarmati István hallgatók szolgáltak ádventi műsorral. A gyüleke­zet ez alkalomból 3232 Ft adománnyal támogatta a lel­készképzést. — SAND. 1974. november 16-án este Tármezei Erzsébet igehirdetéssel és verseivel szolgált a templomi gyüleke­zetben. — HALÁLOZÁS. Aszódi János a kiskőrösi gyülekezet 17 éven át volt hűséges egy­házfia 51 éves korában szol­gálata közben a templomban szívinfarktus következtében váratlanul elhunyt. Temetésén mind a négy lelkész szolgált. „Boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor hazajö, ily mun­kában talál!” — Búza János, a celldömöl- ki gyülekezet hosszú éveken át volt hűséges presbitere, a községnek évtizedeken át volt bírája, életének 80. esztende­jében elhunyt. Temetése nagy részvét mellett volt 1974. de­cember 22-én. Koporsója mel­lett Józsa Márton celldömölki lelkész hirdette a feltámadás igéjét. IS'agy gyülekezetekben Képek a nyíregyházi gyülekezet életéből Először talán ismerkedjünk meg azzal a környezettel, ahol Északi Egyházkerületünk leg­népesebb gyülekezete él és szolgál. Nyíregyháza megye­székhely, nagy lendülettel fej­lődő 80 000 lakosú város. Szin­te napjainkban — a szemünk előtt — válik hazánk észak­keleti részének ipari és kultu­rális centrumává. Körülötte — 25—30 km átmérőjű területen — községekben és tanyákban él gyülekezetünk nagyobbik része. Néhány hónap óta hoz­zánk tartozik — mint filiánk — a Hajdú megye délkeleti csücskében, tőlünk 120 km-re fekvő Komádi. S ugyancsak gondozásunkra van bízva a kisvárdai gyülekezet is. Aho­vá a legmesszebb levő isten- tiszteleti helyre, 60 km-t kell utaznunk. A NYfREGYHÁZI GYÜLE­KEZETBEN élő közel 16 000 evangélikus gondozását 7 lel­kész végzi. De rendszeresen „besegít” a szolgálatba egy itt dolgozó lelkészi munkatársunk és föorgonásunk, aki maga is lelkész. Minden vasárnap hoz­závetőlegesen 25-—30 alkalom­mal tartunk istentiszteletet és bibliaórát. Hetente átlagosan 20 keresztelési, esketési és te­metési szolgálatot végzünk. S még sorolhatnám e számokat. Velük nem akartam mást. mint érzékeltetni gyülekezetünk szolgálatának méreteit. De a számokból értő' olvasó előtt minek is titkolni a gondjain­kat. Csak a legnagyobbat em­lítem meg — ahol szinte min­dig „adósságban” vagyunk — a híveinkkel való személyes kapcsolattartás egyre inkább ránk nehezedő feladatát. Isten megajándékozott min­ket azzal, hogy gyülekezetünk területén végezze szolgálatát két szeretetintézményünk is. Tizennégy idős asszonytestvért gondozunk a „Szeretetotthon­ban”. Az ,,Élim” Egészségügyi Gyermekotthonban pedig 32 gyermek ápolását és nevelését látjuk el. Isten ajándékának, kitüntetésének tekintjük, hogy így is részt vehetünk a diakó- nia szolgálatában. Hadd mond­jam itt is el örömünket, hogy az „Élim” teljes felújítását a múlt év fjBzén elkezdhettük. S ha Isten engedi, 2 év múlva modernebb, jobb körülmények között tudjuk 40 gyermek gon­dozását biztosítani. Nagyon örülünk annak, hogy ezzel ha­zánk ilyen irányú terheiből, egy kicsiny részt mi is hordoz­hatunk. Imádkozzatok érte, hogy terveink valóra váljanak. Nagy örömünk még az is. hogy, gyülekezetünkből ez évben 3 teológus tanul Akadémiánkon. S így valamelyest mi is hozzá­járulhatunk egész egyházunk lelkészutánpótlásának biztosí­tásához. Szolgálatra való ké­szülődésünk egész gyülekeze­tünk életében reménységet ébreszt. Ahol pedig naponta érzékeljük, hogy „az aratni- való sok és a munkás kevés”. Nyíregyháza egyúttal egy­házmegyei székhely is. ami ál­landó kapcsolatot jelent fel­sőbb egyházkormányzati szer­veinkkel, de egyúttal tovább is növeli gyülekezetünk fele­lősségét egész egyházunkért. Most még talán mondanék néhány szót gyülekezeti szol­gálatunk sajátos feladatairól és problémáiról. Nyíregyháza nagymértékben „városiasodik”. Híveink közül — a város kö­rüli tanyákról — sokan költöz­nek be az új lakónegyedek modern, sokemeletes házaiba. S életkörülményeiknek ez a gyökeres megváltozása együtt jár foglalkozásuk megváltozá­sával is. Szolgálatunk egyik sajátos vonása azért arra irá­nyul, hogy szeretettel segítsük ezeket a híveinket az új lakó­hely, az új munkahely közös­ségi életébe való zökkenőmen­tes beilleszkedésre. Arra. hogy hivő emberként megtalálják a helyüket és feladatukat, új kö­rülményeik között, városunk és hazánk építésében. GYÜLEKEZETÜNK MÁSIK SAJÁTOS VONÁSA, éppen a Nyíregyháza körüli tanyákon végzett szolgálatunk. Sokak­nak talán romantikusnak, ta­lán lehangolónak tűnhet, hogy 7—8 km-es autóút után. még esetleg 3 km-t gumicsizmában kell megtennünk az őszi sár­ban, egy bibliaórai, vagy úr­vacsorái szolgálatért. De min­ket, akik benne élünk ebben a munkában mindig kárpótol az az öröm, hogy 30, vagy néha 40 éhes lélek várja, igére vágy­va a pásztort. Természetesen — külső körülményeit tekint ve — ez a szolgálatunk is egy­re „könnyebb” lesz. Hiszen év­ről évre sok kilométer autó­zásra alkalmas út épül. behá­lózva a tanyavilág addig „ei- dugottnak” mondott részeit. S a petróleumlámpák inkább csak hírmondónak maradnak meg a kamrák zugaiban. Azt pedig, hogy tanyán élő híveink mennyire nem „elmaradottak”, talán legjobban jellemzi egyik „jó szemű” testvérünk megfi­gyelése. Aki az elmúlt kará­csonykor nyolcvannál több autót számolt meg a nagy­templom körül, az istentiszte­let idején. Mit mondhatnék még? Ta­lán azt, hogy tavasztól őszig havonta — művészi igénvessé- gű — orgonafélórával leo meg minket Gáncs Aladár főorgo- násunk. Örülünk, hogy az egy­házi zenével is dicsérhetjük Is­tent városunkban. — Mind­ezek csak képek, töredékek egy gyülekezet szolgálatából. Egy kis szín. egész egyházunk gazdag életéből. Csizmazia Sándor negyven liter bor, hatvan liter sör és hat liter pálinka. Ennek forgalmi értéke valamivel több, mint kétezerötszáz fo­rint. Hazánk lakossága tehát évenként huszonöt milliárd fo­rintot költ alkoholra.1 Ebből az összegből, több mint nyolc­vanezer lakást lehetne felépí­teni. Nem arról van szó, hogy szüntessük meg a fent említett és egyéb vidám összejövete­leinket, hiszen ékeken az al­kalmakon erősödik a barátság, a közösségi tudat és a családi összetartozás érzése. De nem lehetne egy kicsit mértéklete­sebben szórakozni, valamivel nagyobb felelősséggel bánni a reprezentációs kerettel? Sok eset azt mutatja, hogy lehet így is jó hangulatot teremteni és jól szórakozni. Amikor oly sokszor emlegetjük, hogy az idei esztendő a takarékosság éve, jó lenne erre is nagyobb gondot fordítani. PERSZE AZ ALKOHOLFO­GYASZTÁSI VERSENYBEN elért előkelő helyezésünkhöz más is hozzájárul. Sokan van­nak, akik nemcsak ünnepi al­kalmakkor fogyasztanak alko­holt, hanem minden napjukat féldecikkel kezdik és sörö­zéssel. borozással fejezik be. Az italboltok és talponállók forgalma arról beszél, hogy sokan vannak, akik nem a mértékletes alkoholfogyasztók, hanem a mértéktelen iszáko­sok kategóriájába tartoznak, s innen már csak egy lépés az idült iszákosság, vagy az idült alkoholizmus. A statisztika kedvéért említsük meg azt is, hogy Magyarországon három- százezerre becsülik az idült iszákosok számát, az idült al­koholistákét pedig százezerre. S itt' már nemcsak forintok­ról és takarékosságról, hanem sokkal többről, emberi életek­ről van szó. Még csak elgon­dolni is szörnyű, hogy meny­nyi könny, fájdalom, derékba tört családi boldogság, ideg­összeomlás, öngyilkosság, csa­vargásra és züllésre kénysze­rült fiatal élet van az elfo­gyasztott alkohol literjei mö­gött. Elrettentő példáit szem­lélhettük ennek a Televízió nyári sorozatában. Logikai ol­dalról annyi minden szól a mértéktelen alkoholfogyasztás ellen, mégis miért csináljuk? AZ ITALOZÁS ELŐSZÖR CSAK HOSSZ SZOKÁS, de ha nem tudunk uralkodni ma­gunkon, és nem tudunk ma­gunknak minden tekintetben józan és mértékletes életet ki­alakítani, akkor olyan szenve­déllyé válhat, amitől csak na­gyon nehezen tudunk megsza­badulni. Az ilyen rabságban szenvedő ember azután min­dent kitalál, hogy magatartá­sát, életmódját megindokolja. Amikor egyik ismerősömet — akinek már egész, idegrend­szerét tönkre tette az alkohol — megkérdeztem, miért csi­nálja, ez volt a válasza: „Nem lehet bírni másképp ezt a cu­dar életet!” Persze azon le­hetne vitatkozni, mi volt előbb: a cudar élet, vagy az alkoholrabság. De tegyük fel. hogy valóban az élet megpró­báltatásai voltak először. Va­lóban igaz az, hogy nem lehet kibírni az élet nehézségeit csak az alkohol ryámorában? Tény, hogy nagyon sok ember — szerencsére ide tartozik az emberek nagy-nagy többsége — meg tud küzdeni az élet ne­hézségeivel alkoholmámor nél­kül is. Másutt keres támaszt: a munkában, a jó baráti tár­saságban, a sportban, az ol­vasásban és itt meg is találja élete egyensúlyát. AZ ISZÁKOSSÁG ELLEN A LEGJOBB VÉDEKEZÉS te­hát a megelőzés. A kiegyensú­lyozott, józan életmód megőriz az alkohol rabságától. De az alkohol rabságában szenvedők helyzete sem reménytelen. A társadalom és a család segít­ségével meg lehet szabadulni ettől a káros szenvedélytől. Elvonókúrák és a betegekkel való fokozott törődés sok re­ménytelennek hitt életet men­tettek már meg a teljes elzül- • Istől, s adták vissza az em­beri méltóságukat. Mi keresz­tyének e tekintetben is meg­tapasztalhatjuk a Jézus Krisz­tusba vetett hit erejét, mert a benne való hit által nem­csak megőrizhetjük magunkat az alkohol káros szenvedélyé­től, hanem meg is szabadulha­tunk tőle és új életet nyerhe­tünk. Dr. Selmeczi János Megkereszteltek: testvéreim vannak Befejeződött a prédikáció. A hirdetés, majd ének követ­kezik. Lassan vége az istentisz­teletnek. De nyílik a templom­ajtó. Kisgyermeket hoznak, ke­resztelni jönnek. Néhányan talán kissé neheztelve néznek oda: legalább negyedórával később ér véget az istentiszte­let. Miért kell a keresztelőn az egész gyülekezetnek részt ven­nie? Nem lenne elég. ha a lel­kész, a gyermek, szülők és ke­resztszülők vennének részt rajta? Mi köze hozzá az egész gyülekezetnek ? Nem véletlenül történik a keresztelés — hacsak lehet — a gyülekezeti istentiszteleten. Akit megkeresztelnek, nem­csak Jézushoz tartozik ezután, hanem azok közösségéhez, aki­ket szintén megkereszteltek, a gyülekezethez. Ezért történik a keresztelés az istentisztele­ten. Minden megkereszteli gyermekkel a gyülekezet nagy családja nő és gyarapodik. Mi­kor megkereszteltek bennete­ket, ti is a nagy családhoz csatlakoztatok. Nem vagytok egyedül, testvéreitek vannak. Azt szokták mondani: a meg­osztott öröm, kétszeres öröm, s a megosztott gond, fele gond csupán. Ezt tapasztalhatjátok meg, ha benne éltek a gyüle­kezetben. Talán az elmúlt ün­nepek alatt ti is megtapasztal­tatok valamit abból az öröm­ből, mit jelent egy nagy ün­nepi gyülekezettel énekelni szép, örömteli, Istent dicsérő • karácsonyi énekeinket. Ez is egv darabja annak az öröm­nek, ^amit együtt a gyülekezet­ben, ' testvérek között átéi.tet­tek. Mert a gyülekezet olyan, mint egy nagy család, ahol együtt örülhetünk Isten hoz­zánk hajló szeretetének, ahol az egyik öröme a másiké. S ez megsokszorozza a mi örömün­ket is. Minden család életében vannak kiemelkedő ünnepi al­kalmak és csendes hétköznapi örömök. így van a gyülekezet életében is. Egy-egy konfirmá­ció, gyülekezeti évforduló, templomszentelési ünnep az egész gyülekezet kiemelkedő ünnepi alkalma. De mellette ott vannak a csendes hétköz­napok. amikor örülhetünk és köszönetét mondhatunk egy­szerűen azért, hogy van tem­plomunk, lelkészünk, testvé­reink a gyülekezetben. Testvéreink vannak! Ezt nemcsak azok a megkeresztelt evangélikus gyermekek mond­hatják el, akik benne élnek egy nagy gyülekezetben, vagy legalább helyben van templo­muk, gyülekezetük. Hazánk­ban nagyon sok evangélikus — köztük gyermek is — olyan helyen él, ahol nincs helyben gyülekezet, ök is hozzátartoz­nak valamelyik gyülekezethez. Ha ritkábban is, de átélhetik annak örömét, mit jelent test­vérekkel találkozni. Ezenkívül egyházunk sajtója is sokféle módon segítségére siet azok­nak, akik távolabb élnek a gyülekezetek központjaitól. Gondoljatok csupán arra. hogy ennek a lapnak hírei, tudósí­tásai is mennyire összekap­csolnak minden evangélikust a többi testvérrel. S ez nemcsak örömeinket sokszorozza, hanem segít a terhek hordozásában is. Hány evangélikus tudna nektek ar­ról beszélni, hogy magára ma­radva, a gyülekezet nagy csa­ládja jelenti számára az ott­hont, a testvérszíveket. így vall erről egy mai evan­gélikus költő: „Dicsérlek, hogy sohse hagysz árván. Testvéri szívek esodahídja ragyogóivü, szén szivárvány.” Vall j átok ti is örömmel: Megkereszteltek, testvéreim vannak. Beletartozom a gyüle­kezet nagy családjába: ez meg­sokszorozza örömeimet, segít­séget jelent terheim hordozá­sában. / példánya december elejére már elfogyott. A Norvég Bib­liatársaság 1975 februárjában jelenteti meg az Újszövetség új fordítását zsebkiadás for­májában. (lwi) November közepén a Dán Bibliatársaság mai nyelven, új fordításban jelentette meg az Újszövetséget Paul Seidelín lelkész és felesége munkája nyomán. Az első kiadás 25 ezer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom