Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-19 / 3. szám

Ejjyházunk a harmincéves új Magyarországon

Fordulatok az egyház életében

Amikor fordulatokra . emlékezünk és azok hátterét kutatjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a legdöntőbb tényező az volt, hogy a szocializmus kilépett elszigeteltségéből. A Szovjetunió egy valódi nagyhatalom felelősségével és erejével hajtotta végre a fasizmus megsemmisítését. Az alakuló új világ kérdéseire is emberi, reményt adó feleleteket tudott: Soha többé háborút! Minden energiát, az atom- - energiát is építésre! Önrendelkezési jogot az elnyomottaknak! «Ellentéteket tárgyalások útján kell rendezni!

A VILÁG ÍGY ÉPPEN A SZOCIALIZMUS, a Szovjetunió kilépésében érezte meg, azt, ami már 1917-ben lényegében megkezdődött, hogy korszakváltozáshoz érkezett! Döntenie kellett: tovább vállalja a kapitalizmust, vagyis a kizsákmányolást, elmaradottságot, háborút — vagy pedig ezeket megtagadva egy igazságos, békés, méltányos életrendre tér át, szóval: vállalja a szocializmust! A mi népünk helyesen választott. A szocializmus melletti döntéssel léphetett a szabad, kizsákmányolástól mentes, a tömegek érdekét szem előtt tartó társadalmi rend útjára.

Igaz, hogy mindez . nem ment olyan egyszerűen. Korábbi cikkeinkben szó volt a romok eltakarításáról. De nekünk nemcsak a háború romhalmazait kellett eltakarítanunk, hanem a lelkeket megülő romokat is: a múlt beidegződéseit, társadalmi és osztályelőítéleteket, antikommu- nizmust, sovinizmust. A rom- eltakarítás eme művelete sokszor bizony kényelmetlen dolog volt, és néha nagy robajjal is ment végbe. A múlt pártján álló erők kétvállal próbálták a változásokat feltartóztatni. A két táborra oszlott világ másik feléről ezeket a kerékkötőket változatos módon igyekeztek megtámogatni. Gyakran használták fel terveikhez az agyházakat is. Ezt a szakaszt neveztük a lelkeket mérgező hidegháború korszakának.

KÉPÜNK AZONBAN MÁR BENNE TARTOTT a fordulat folyamatában. Hiszen szétosztották a nagybirtokot a szegényparasztok között. Ezzel így szerencsésen zárult az „évezredes, per”. Azután hozzányúltak a bankok, bányák, gyárak tulajdonjogához is. Ezzel a nemzet magáévá tette a legfontosabb termelőeszközöket. Azután termelő és feldolgozó szövetkezeteket alakítottak, s ezzel kibontakoztak a szocializmus körvonalai. Ennek jogi rendezése volt az Alkotmány. Szóhasználatunkban az 1948- as esztendőt szoktuk a fordulat évének nevezni, bár ez a folyamat esztendőket vett igénybe. Társadalmunkon is érezhető volt, hogy mélyreható változásokon esett át. Az, hogy saját földjén, gyárában dolgozott, saját jövendőjét építette és védelmezte.

EBBEN A KORSZAKNYI- TÓ VÁLTOZÁSBAN a gyülekezeti tagok is állandó környezethatás alatt állottak. Az akkori egyházvezetést azonban nem sodorta magával a jobb jövő hite. Mindent sötéten látott. Veszni látta anyagi, erkölcsi bázisát, nem volt küldetéstudata. Kétségbe vonta és a hívekben is kétséget igyekezett támasztani. Vajon meg lehet-e szólaltatni az evangélium hangját a forradalmi változások közepette? Lehet-e, szabad-e támogatni a demokrácia olyan változatát, amely a dolgozók kezébe helyezi az irányítás feladatát? Ügy érezték, a rohamos változások el- söprik mindazt, — anyagi és szellemi vonatkozásban egyaránt — amit az egyház a maga biztosítására, a múlt társadalmában pozíciója erősítésére összegyűjtött. Vészérzetét igazoltnak látta abban a tényben. hogy a változások irányítói jelentős részben nem hívók voltak.

A népünk között élő egyszerű lelkészek, különösen a fiatalabb nemzedékekből sokan rokonszenvvel figyelték a régóta várt, de csak a felszabadulással lehetővé vált politikai, társadalmi és gazdasági változásokat. A gyülekezetek világi vezetői és tagjai közül is mind többen adtak hangot egyetértésüknek. Éreztük, hogy az irány jó, és a fejlődés visszafordíthatatlan! Sokat tu- sakodtunk ez idő alatt: történelmi analógiák nem álltak rendelkezésre, igei és hitvallási útbaigazítás egy az egyben átvétele nem segített, mert más volt a történeti, politikai és társadalmi hátterük. Leginkább Luther szavai nyújtottak segítséget, amikor a józan ész szerepéről beszélt a hivő ember életében.

1948-AT ÍRTUNK AKKOR. A nemzet túljutott már a fordulat döntő szakaszán. A tények, a józan ész a szocializmus útjára mutatott. Felismertük, hogy Isten szeretete és hatalma egyházon kívüli eszközöket is felhasznál, hogy népét útra tegye, terelgesse, vezetgesse! Egyre több világosságot kaptunk az igéből, egyre több igazolást a tapasztalat útján. Isten állított az egyázba látással megáldott férfiakat is, akik bizonyságot tettek arról, hogy egyházunknak van útja a szocialista Magyarországon. Szinte prófétai volt az a látás, hevület és odaadás, amivel hirdették Isten megkegyelmező és emberszerető indulatát. Ezeken az alapokon vállaltuk az egyház jövendőjét a szociális-, ta társadalomban. Egyre többen bátorodtunk fel erre a hitbeli döntésre, és vállaltuk az egyház szolgáló jövendőjét.

EZT A KIBOMLÖ FOLYAMATOT vezette be a „Nyílt levél” 1948 reformáció havában. Követte a vitákat pozitiven lezáró Egyezmény, majd az egyháznak új körülményekre fogalmazott rendje, az új zsinati törvények.

Virágh Gyula

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1975. január 19-én

Deák téé de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6. Bizlk László. Fasor de. ll. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u . 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszki Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Fran- gepán u. de. fél 10 Benczúr László. IJjpest de, 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerle- telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota- MAV-telep de. 3. Schreiner Vilmos. Rákospalota-kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog

Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél ll.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gáncs Péter, de. fél 11. (német), de. 11. D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Gáncs Péter. Torockó tér de. fél 9. D. dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9, de. 11, du. fél 7. Pesthidegkút de. fél ll. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Lehel László, de. ll. (úrv.) Lehel László, du. 0. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Robert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

— özv. Csekey Zoltánná sz. Galbács Éva Csekey Zoltán volt nyugdíjosztályi ügyvivőlelkész özvegye nagyon hosz- szú szenvedés után 1974. de- december 26-án elhunyt. Temetése január 7-én volt Budapesten, a rákoskeresztúri temetőben. Benne Garami Lajos balassagyarmati igazgatólelkész és felesége édesanyjukat gyászolja. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet meg- taí tottam...”

— özv. Benedek Istvánná, a ltolesdi gyülekezet hűséges tagja munkás életének 93. évében 1974. december 14-én elhunyt. Temetése december 15- én volt Kölesden Csepregi Béla sárszentlőrinci lelkész szolgálatával. Az elhunytban Mo- gyorósy Gyula kölesdi lelkészék édesanyjukat gyászolják.

— Selmeczi Jolán tanár 1974. december 20-án 78 éves korában Sopronban elhunyt. Temetése december 23-án volt.

Találkozásom Albert Schweitserrel

A híres-neves, ősi „Thoma- sius ' Alapítvány”-nak, a „Se- minalre Protestante”-nak, „College Saint-Thomas”-nak (1 bis, Quai St.-Thomas a Strasbourg) voltam ösztöndíjasa, melynek 1903—1906-ban Albert Schweitzer volt az igazgatója, és Strasbourg egyetemének voltam hallgatója, melynek Schweitzer Albert professzora volt, és abba az evangélikus — St. Nicolai — Szt. Miklós nevezetű templom-, ba jártam előszeretettel, melynek ő volt a papja, paroKiális lelkésze. — A hely ihletett- sége vonzott oda, Albert Schweitzer nyomán. — Hiszen akkor Albert Schweitzer esete és vállalkozása világszenzáció volt.

MINT TEOLÓGUS, vágyódva vágytam megismerkedni Albert Schweitzerrel. Ösztönzött valami. Itthagyni Európát az első világháború után. Szerettem volna elmenni Albert Schweitzerrel Afrikába, mint misszionárius. — Ha már el kellett hagynom világi pályámat, miért ne hagynám itt csalódásaim színterét, Európát!? így gondolkodtam akkor. Misszionárius szerettem volna lenni. Albert Schweitzer eszményképem volt. Ha teológus lettem, miért ne lennék misszionárius! Nem kalandvágyból, de szeretetből és szolgálatból Jézus Krisztus iránt.

Eugene Erhardt professzor, a Strasbourg! egyetem teológiai fakultásának dékánja, Budapesten meglátogatta D. dr. Raffay Sándor evangélikus püspököt, aki neki engem ösztöndíjra beajánlott, amit ő- mint dékán — számomra kilátásba is helyezett. 1924-re.- Hogy az ösztöndíjat már előbb, 1923—-24-re megkaphassam, párizsi utamon útba ejtettem Strasbourgot. és felkerestem Erhardt dékánt, akinél előadtam helyzetemet, s azt is, hogy misszióba szeretnék menni — ha lehetne, Albert Schweitzerhez, Afrikába. Erhardt dékán rögtön felhívta teletonon. Charles Münch lelkészt, a „Seminaire Protes- tante” igazgatóját, mivel tudta, hogy nála van Albert Schweitzer — akinek Charles Münch segített a Lambarené- be történő szállítmányok intézésében. Erhardt dékán elküldött Charles Münchhöz. (A nagyteremben mi, szeminaris- ta ösztöndíjasok is segítettünk a csomagolásban.)

ÍGY SIKERÜLT Charles Münchnél találkoznom Albert Schweitzerrel, közvetlenül Schweitzer második airikai útja előtt. (Itt jegyzem meg, hogy Charles Münch az 1924— 25. tanév folyamán igazgatóm volt egy tanéven át, aki világhírű. kiváló karnagy lett, akit legutóbb itt, Budapesten, vendégszereplésekor, feleségemmel együtt — kölcsönös örömünkre — felkerestem.)

Csodálatos dolgok! Csodálatos találkozások! De nem véletlenek!

Albert Schweitzer nevelő mestere volt Charles Münch- nek, és Charles Münch édesapja nevelő mestere volt Albert Schweitzernek. (A ..Muzsika” közölte is Albert Schweitzernek erre a tényre vonatkozó levelét.)

Csodálatos sorstalálkozás! Albert Schweitzer pedig eszményi nevelő mesterem lett a diakóniában és békepapi szolgálatban.

TALÁLKOZÁS Albert

Schweitzerrel Charles Münchnél, két világhírűvé vált emberrel.

Charles Münch fogadószo- bábájában várt, ahol csakis nekünk, magyar teológusoknak, bibliaóráit és francia nyelvóráit is tartotta.

Charles Münch szeretettel fogadott, és még melegebb szeretettel mutatott be Erhardt dékán ajánlásával Albert Schweitzernek.

Illyés Gyula:

MEGY AZ EKE

Megy az eke. szaporodik a barázda,

mintha egy nagy könyv íródnék olvasásra.

Papirosa a határ, a tengerszéles,

a tolla meg az a szegény öregbéres.

' • Megy az eke, telik a könyv sorról sorra.

Én vagyok az egyedüli olvasója.

En tudom csak, mit jelent ez és mit ér ez, először szánt a magáén az a béres.

Megy az eke a felemás két tehénnel, mintha menne édesanya kisdedével.

Elkerülik a páncélos roncsát bölcsen; legyen az a magyarázó kép a könyvben.

Megy az eke, megy a magyar sorról sorra

lankadatlan, mintha puszta szerszám volna.

Fogy az ugar, nő a szántás telve-terjed.

Magyarország, így írják a történelmed.

Ki az a kéz, ki az a nagy névtelen toll?

Megvárom míg kifordul a mesgyesorból, hadd szorítsam a kezembe valahára —

De meg sem áll, de csak int, hogy még mi várja.

Megjelent a költő „NEM VOLT ELÉG” című kötetében 196S- ben

A bemutatkozás után Albert Schweitzer így szólt: „Nagyon örvendek, hogy egy magyar evangélikus teológust köszönt- hePk; ismerem a magyarokat, és egyébként én is evangélikus lelkész vagyok.”

SCHWEITZER KIKÉRDEZTE helyzetemet. Röviden elmondtam neki, hogy, hadviselt vagyok, akit előbb eltűntnek, majd haldoklónak, végül meg- haltnak nyilvánítottak — de csodák csodájával megmenekültem —, akit létszámcsökkentés ürügyén világi állásomból, politikai állásfoglalásom és ténykedésem miatt, elbocsátottak. Hányatott életem, állásnélküliségem és csalódásaim miatt megnyugvást keresendő, újra iskolapadba ülve, teológus lettem, és Jézus Krisztus szolgálatára szántam magamat, ezért szeretnék misszióban szolgálni.

„Nagyon helyesen tette — mondotta —, hányatott világot élünk. A háború, a tömeges életpusztítás éppen nem krisztusi dolog. Engemet is internáltak; a franciáknak német voltam, a németeknek francia lettem, s az amerikaiaknak talán éppen néger vagyok; mert kinek tetszem, kinek nem? De, ha embereknek igyekeznék tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék — amint azt Pál apostol mondja, mondom én is. Tettel, cselekedettel, diakóniá- val és életünkkel kell szolgálnunk Krisztust, aki önmagát adta érettünk. — Mit tanított Jézus önmagáról és az életről? — Tudja-e, Kedves Barátom?”

ö AZT TANÍTOTTA: „Én

vagyok az út, az igazság és az élet” — azaz, az.emberiség és az emberség számára út, melyen járni kell az Ö nyomdokán. Útmutatás! Az igazság pedig,' melyre Ö vezet rá, az Ű útján, az élet igazsága. A világ nem igaz úton jár, nagyon mélyre süllyedt a háborúval, az élet pusztításával. Aki az életet pusztítja, bármilyen érdekből, bármilyen célért, annak nincsen igaza. Nem ez az Igazság! Igazság és valóság az élet; és minden embernek az élethez való joga, a .megélhetéshez való joga —- ez az igazság! Jézus azt mondotta: „Én vagyok a feltámadás és az élet!” — Az életet éppen ezért az igazságért nemcsak éleszteni, elősegíteni, szolgálni, de tisztelni kell! Az élet erő, isteni erő, nem emberi valóság; több annál. Hogy mi az erő, senki sem tudja — de van és létezik. Az életerő több a fizikai erőnél. „Életerő”! Isten az élet, ö annak forrása. — Ugye, ezt tanúi ta a Bibliából, a teológián? Az Életet, az Istent kell tisztelni, mert Ö az Élet! Az élet tisztelete annyi, mint Isten tisztelete — higgye el nekem! Kárba rombolni, kárhoztatni, káromlani, pusztítani bűn. a legnagyobb istentelenség! Tisztelni .kell az életet, ez mindennél több. Élettámasztó és életet adó szülőinket is tisztelni kell, ezért az éíetet is. mint Istent magát.” Dugd hüvelyébe szablyádat — mert az nem támadásra, hanem csak védelemre szolgál! — Ezt így kell értelmezni! Így értelmezem én a teológiát az élet tiszteletében. Élet van még az anyagban is. de azon kívül és azon felül is. Ez mind a felsőbbrendűért, az életért van. Láthatatlan erő az „Életerő”. Létezik és van. Jézus Krisztus az inkarnált élet. Ezt hirdetjük, mint teológusok, ezt munkáljuk. Ezt munkáljuk, mint értelmes, bölcs emberek, és ezt óvjuk, védjük és elősegítjük. mint gyógyászok, mint ápolók, mint orvosok. Ezt becsülte és védte Jézus a földi életben a földi életért. Nem több az élet, mint az eledel, nem több a test, mint az öltözet? — ezt mondta Jézus, ugye? Feláldozta masát a bűn miatt az életért, a bűn ellen, mind a földi, mind az örök életért. Ezt Ön is tudja, mint teológus! Hir- defiük és hirdetni kell: ..Tiszteld az életet!” Az „élet tisztelete” Istentisztelet!

„ÉS? KIHEZ FORDULT Jézus. akikhez senki sem ment. akiket kivetettek, akiket érinteni sem mertek!? A leprások- hoz! A bélnoklosnkhoz! Nem félt tőlük!. Ma hol pusztít lec- jobban a lepra és kik a les- megvetettebb néoe. degkiközö- sítettebb néne és leekizsákmá- nvoltabb népe a világnak? — A néger! — Nos. ezért mentem és ezért mestvok a négerekhez. Mondja! Filep diakónus apostolt kihez küldte az Ég küldötte? Ugye, az afrikai szerecsen kamaráshoz, Kanda- ké királyasszony miniszteréhez és néger népéhez. Ö küldött engem is ehhez a néphez, és senki más! Tudja meg a .világ, akár tetszik, akár sem!”

így folyt le a beszélgetés, azaz hogy Albert Schweitzer csodálatra méltó lelkes beszéde, tanítása, Szentírás-magya- rázata, prédikációja, énhoz- zám.

Majd átadtam neki jó barátom, Zalánfy Aladár orgona-s művész, zeneművészeti főiskolai tanárnak, a Deák téri templomunk főorgonásának köszöntését.

Zalánfy Aladár nagy tisztelője volt Albert Schweitzernek, akit a legkiválóbb Bach- szakértőnek és Bach-interpre- táló orgonaművésznek tartott. Zalánfy Aladár Schweitzer Albert Bachról írt művét — mint legilletékesebbet — egyedülállónak és ezért Bach orgonaműveinek e'őadásában is a legilletékesebbnek Schweitzert tartotta; sőt, kiváló orgonatervezőnek és orgonaépítő specialistának tekintette. Zalánfy ugyanis Schweitzerrel levelezésben állt.

ZALÁNFY NEVÉRE felderült az arca és így szólt: „Látja! '— mondotta. — Ebben is mi, lutheriek vagyunk élen, mert evangélikus lutheri örökségünket, egyházunk népi, gyülekezeti énekeit, i a koráit, mint sajátunkat, Bach útján az egész világ közkincsévé tettük — különösen a nagypénteki liturgiánknak, a Máté- és a János passiónak a koráléne- keivel. És így az evangélikus úrvacsoránk liturgiájának ünnepi h-moll miséjében is a mi koráljainkkal. — Igenig— mondotta Albert Schweitzer —, mert a szép, jó és igaz a világ legtökéletesebb rendje* s ez a háromságos egység éppen a zenében éri el szellemi és lelki csúcspontját. Ebben pedig a mi Bach János Sebestyénünk a legnagyobb művész. Sőt, Bach az, aki adventtól adventig megszólaltatta kantátáiban és motettáiban az evangéliumot és az igét, evangélikus zenei anyanyelvűnkön, s így joggal tartják Bachot az ötödik' evangélistának, aki nemcsak a miénk, evangélikusoké, hanem az egész művelt világé.

Tudni kell — mondotta továbbá Schweitzer —, hogy Bach művészete a hangok aritmetikai művészete. Ez a művészet Padinál a barokk művészet mozgalmasságával mégis á végtelen nyugalmába emeli a lelket. Ez több, mint matematika. Ezért szeretem és művelem Bachot a magam módján, mert művészetében mathesis, bölcselet, teológia, értelem és érzelem művészete együtt van a magasztosságig, hol pedig a hangok csendjéig. A hangok beszélnek, ha jól figyelünk rá; még a hangok csendje és pauzái is su- gallanak és eszméltetnek. így kell jól érteni és interpretálni Bachot és művészetét.

Örülök, hogy Zalánfy barátunkkal kapcsolatban a zene szóba került, s hogy amit egyházi zenénkkel kapcsolatban a zenéről önnek, mint teológusnak elmondtam, azt Zalánfy barátja jól tudja és értékeli, aminthogy őt, Zalánfyt így is ismerem. Adja át neki személyes áldáskívánataimmal köszöntésemet és köszönetemet.

Kedves Barátom! Mint teológushoz szóltam. A hármas egységben, egyházunk a szépet a teremtettségben, a jót Jézus Krisztusban, az igazat az Igében hirdeti, s ebben rejlik az igehirdetés diakónlai munkája a tettre, az életre serkentésben. Ne feledje, hogy az Ige a diakóniában teljesül, a segítésben, az élet szolgálatában. munkálkodásban, és ez a szolgálat, ez a diakónia az élet tisztelete. Az élet szolgálatában az emberért, az emberségért s az emberiségért, az élet örök fejedelméért, Jézus 'Krisztusért, a feltámadott és élő Krisztusért, mert Ő az „Élet” Az Ö nevében munkálkodjék! így tanulta, így hirdesse és így szolgálja öt! Az „élet tisztelete" intercon- fesssionális igazság a háborúval szemben —- ezt jól jegyezze meg, mint ember és mint teológus.

Ami pedig óhaját illeti, nekem most egy műtős volna jó, ha Ön az is lenne, szívesen és örömmel magammal vinném.

Dr. Gyimesy Károly