Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-05-25 / 21. szám

Nézőből résztvevő Jn 3, 1—8 JÉZUS MAGATARTÁSA, BESZÉDE, TETTEI isteni erőről tanúskodtak. Sokan felfedezték — a történetben szereplő Niko- démus is —, hogy Isten cselekszik általa. Kíváncsi tisztelettel voltak Jézus iránt. Tulajdonképpen nem tudjuk, milyen céllal szánta el magát Nikodémus az éjszakai látogatásra. Alighogy elkezdi mondókáját — udvariasan elismeri Jézus magatartásá­nak isteni eredetét, Jézus azonnal átveszi a szót. Nikodémus elismerése a kívülálló elismerése. Pedig nem elég tisztelettel szemlélni és méltányolni Jézus művét. Az udvarias szemlélő soha sem fogja megérteni az ő műve és Isten országa lényegét. Csak aki lelkűiéiben, gondolkodásban, a szeretetben és önfel­áldozó felelősségben munkatársi közösségre lép vele, annak ragyog fel a jézusi élet értelme. Elméleti úton, magyarázattal nem lehet megismertetni. Ezért tartja céltalannak Jézus a ma­gyarázatot. Isten országa megismeréséhez újjá kell születni. FÁRADTSÁG UTÁN FELÜDÜLVE, BETEGSÉGBŐL FEL­GYÓGYULVA, maradandó művészi élmény után gyakran mondjuk: mintha újjá születtem volna. Nagyobb ilyenkor a tett­re készség, élénkebbek a gondolatok, derűsebb, nyugodtabb a közérzetünk. Jézus is ilyen értelemben említette az újjászületést. Belső megerősödés, a gondolatok, érzések, az egész tudat át­formálódása jelenti ezt az újjászületést. Nem biológiai esemény tehát, de nem is valami misztikus, világidegen vallásos átélés, hanem éppen a hétköznapi gyakorlati életben mutatkozó át­alakulás. Akkor valósul meg ez az újjászületés, amikor a szol­gálat hajlandóságával kezdünk tekinteni a közvetlenül kör­nyező, vagy távoli világra. Elzárkózó, uralkodni vágyó, önző, vagy ellenségeskedő életformából a szolgáló életformához té­rünk. Nem teher, hanem a szolgálat területévé válik minden, ami a családban, a gyülekezetben, minden emberi közösségben körülvesz. AZ AZ ÚJJÁSZÜLETÉS TEHÁT, amikor az ember már nem elismerő külső szemlélője Jézus végtelen nyitottságának, ön­feláldozó szeretetének, a békességet és jóakaratot munkáló odaadásának, hanem hasonló lelkülettel részt vesz ebben a világot átfogó munkában, méghozzá úgy, hogy közben a „vilá­got átfogó nagy szeretet” mellett nem sikkad el az egyes em­berek gondja-baja sem. A Jézus követése, az iránta való engedelmesség újjá szül, méghozzá az örök élet reménységére, de teljesen a világ, az em­beri közösség javára, szolgálatára, hasznára. Az újjászületés nem elvon a világtól, ellenkezőleg, új lelkülettel a szolgáló szeretet lendületével és feloldhatatlan elkötelezéssel helyez be a világba. SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJÁN nem az a feladatunk, hogy Nikodémus „kívülálló” bölcsességével boncolgassuk Isten személyének titkát és magyarázzuk a megmagyarázhatatlant. Sőt ez az ige éppen visszaránt a gondolatok „éteri magasságá­ból” a mába, világunk és saját életünk valóságába. Nem arról van szó, hogy nem ismerhetjük meg Istent és el vagyunk zárva országának megtapasztalásától. Hanem arról van szó, hogy meg kell találni a megismerés igazi, Jézus által kínált egyetlen útját. A felebarát szeretetében és szüntelen szolgála­tában megtalálhatjuk életünk értelmét, és egyre meggyőzőbb választ kapunk a csodálatos nagy kérdésre is, hogy kicsoda IStep. ____ Baranyai Tamás IM ÁDKOZZUNK Teremtő Atyánk! Köszönjük, hogy szeretetből teremtettél minket és a jó szolgálatára rendeltél a világban. Megváltó Jé­zusunk! Köszönjük, hogy ártatlan szenvedéseddel és haláloddal legyőzted a bűnt és irgalmaddal újjászülsz minket is akaratod szerinti életre. Szentlélek Isten! Köszönjük, hogy nem hagysz minket magunkra, hanem megvilágítod előttünk a szolgálat útjait. Szentháromság Istenünk, kegyelmeddel állj mellettünk életünk minden napján! Ámen. — FIATAL házaspár eltartási oldás érdekel. „Eletet az éveknek” szerződést kötne. Bármilyen meg- jeligére a kiadóhivatalba. Istentiszteleti rend Budapesten, 1975. május 25-én Deák tér de. 9. (úrv.) Bízik Lász­ló, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. Bízik László. Fasor de. 11. dr. Muntag Andor, du. 6. dr. Mun- tag Andor. Dózsa György út 7. de. íél 9. dr. Muntag Andor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) ifj. Harmati Béla. Rá­kosfalva de. 8. ifj. Harmati Béla. Gyarmat u. 14. de. fél 10. ifj. Har­mati Béla. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza, du. 5. Szeretet- vendégség. Váci üt 129. de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár, Újtelep de. fél 9. Pestlő­rinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerle-telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákospalota kistemplom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákos­— Szentháromság ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 11, 33—36; az ige­hirdetés alapigéje: Jn 3, 1—8 (9—15). — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET a RÁDIÓBAN. Június 1-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető­fi Rádió. Igét hirdet SCHREINER VILMOS pestúj­helyi lelkész. — A BUDAI SZERETET­OTTHON öregei között április Április 22—25. között Genf- ben ülésezett a Lutheránus Világszövetség Világszolgálati Bizottsága. Az egész világra kiterjedő, nem csupán evan­gélikus egyházakat segítő fej­J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonaest lesz május 23-án pénteken és május 26-án hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Három korálelőjáték F-dúr pastorale, d-moll canzona, D-dúr allabreve, h-moll fúga, a-mol concerto. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály. Jegyek ára: 12,— Ft. szentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél II. Bécsi-kapu tér 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. Ma­docsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Gö­rög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 3. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút. de. fél 11. dr. Lehel László. Modori u. 6. de. 10. Turcsá- nyi Károly. Kelenföld de. 8. Ben- cze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Im­re, du. 6. Lehel László. Németvöl­gyi út 1.38. de. 9 Lehel László. Nagytétény de. fél 9. Visontai Ró­bert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. 16-án dr. Fabiny Tibor teoló­giai akadémiai tanár tartott előadást az evangélikus múze­umügyről. — FASOR. A gyülekezet áp­rilis 27-i szeretetvendegségén dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár Edvi Illés Gergely gályarabságra hurcolt prédikátor halálának 300. év­fordulója alkalmából a pro­testáns gályarabokról tartott előadást. A berencsi rabok egykorú énekének szövegét Muntag András gimnazista mondta el. lesztési, újjáépítési, anyagi se­gítséget nyújtó programok számára több mint 8 millió dolláros költségvetést fogad­tak el az 1976. évre. A legtöbb program afrikai országok szá­mára nyújt segítséget, (lwi) evangélikus élet a Magyarországi . c Evangélikus, Egyház Sa.jtóositályanak lapja Szerkeszti. « szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Fe'elős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—vili. Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta index 25211 75.1511 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomas Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Szent, szent, szent a sere­geknek Ura, teljes mind a szé­les föld az ő dicsőségével.” (Ézs 6, 3). VASÁRNAP. — „Szemeim mindenkor az Űrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lába­mat.” (Zsolt 25, 15 — Mt 6, 13 — Jn 3, 1—15 — Zsolt 145, 1— 13). Az életet számtalan szük­ségszerűség, „kell” határozza meg, melyeket elsősorban eredményeikben tapasztalunk meg. Ilyen „kell”, a termé­szet tavaszi megújulása, az évszakok változása, a csillagok járása, a világmindenség rendje. Ilyen „kell”, maga az emberi élet is. Minden élet­megnyilvánulás mögött belső törvényszerűség van. Ugyanez a helyzf>‘ - keresztyén élet te­rületér j. Életformánkat egyetlen, natalmas „kell” hatá­rozza meg; az újjászületés. Eredménye: a mindenki által látható, megtapasztalható új élet. HÉTFŐ. — „Az Ür a mi bí- ránk, az Űr a mi vezérünk, az Űr a mi Királyunk, ő tart meg minket.” (Ézs 33, 22 — Mt 4, 23 —. Ef 3, 14—21 — 1 Móz 3, 1—13). A növényt a gyökér táplálja, az épületnek az alap ad szilárdságot. A belső em­ber életének alapja és növe­kedést adó tápláló forrása Krisztus, aki hit által lakik a szívünkben. Ahogyan azonban a növénynek is, az épületnek is célja, feladata van, egyik sem csupán önmagáért létezik, a keresztyén élet sem lehet öncélú. A bennünk munkálko­dó erő hatni akar mindennapi cselekedeteinkben, ebben a világban. KEDD. — „Nem a mi igaz­ságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva ter­jesztjük elődbe a mi esedezé- seinket.” (Dán 9, 18 — Mt 5, 3 — Kol 2, 1—7 — 1 Móz 3, 14—24). Az embert mindig iz­gatták a titkok. Belőlük egy­re többet tárt már fel a tudo­mány. Gyarapodnak ismere­teink, bővül tudásunk. Hogy mire használjuk annak célját Isten egy szóval határozta meg: szeretet. SZERDA. — „Csendesedje­tek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46, 11 — Jn 14, 9 — Ef 4, 1—6 — 1 Móz 4, 1—16). Korunk az egységre való törekvések kora. Az emberiség ráébredt a kö­zösségi élet jóízére. Munká­ban, társadalmi, gazdasági, politikai síkon — keresik egymást az emberek. Ugyan­ebbe a vonalba esnek az egy­házak egységmozgalmai is. Az egység megvalósulása azonban az egyes emberek magatartá­sán múlik. Mindannyian fele­lősek vagyunk egymásért. Ne­künk, keresztyéneknek is ez a hivatásunk, küldetésünk. Erre mozgósít a Lélek, aki mind­nyájunkban munkálkodik. CSÜTÖRTÖK. — „Én pedig, szól az Űr, tűzfal leszek kö­rülötte.” — Zak 2, 5 — Rm 8, 31 — 1 Tim 3, 14—16 — 1 Móz 4, 17—26). A normális életnek alapvető feltétele a rend. Törvények, előírások, szabályok határozzák meg a társadalom, a munka, a köz­lekedés, a gazdasági, kereske­delmi, egyszóval az emberi élet rendjét. Vannak írott és íratlan szabályok, amelyekhez mindnyájunknak alkalmaz­kodnunk kell. A törvény nem ismerése nem mentesít annak következményei alól. Nekünk Isten rendelkezésünkre bocsá­totta akaratát, kezünkbe adta Igéjét, hogy tudjuk, hogyan kell élnünk és forgolódnunk. PÉNTEK. — „Mondta pedig az Űr Áronnak: Én vagyok a te osztályrészed és a te öröksé­ged.” — 4 Móz 18. 20 — Ef 1, 11 — Ef 1. 3—14 — 1 Móz 6, 5—22). Amikor egy gyermek életével, magatartásával szé­gyent hoz szüleire, a nevelés csődjéről szoktunk beszélni. Ezért komoly felelősséggel jár a szülői feladat. Sok múlik azonban magán a gyermeken is. Ő sem háríthatja el magá­tól a felelősséget. Mi Isten, gyermekeiként járunk ebben a világban. Ö mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy „legyünk mi magaszta- lására az Ö dicsőségének” és ne hozzunk rá szégyent. SZOMBAT. — „Békességes ítélettel ítéljetek a ti kapui­tokban.” (Zak 8, 16 — Fii 2, 3 — Ez 1, 4—6. 22—28 — 1 Móz 7, 10—24). Kísértésünk az, hogy Istent az élettől elsza­kadt, távoli lénynek tartsuk. Isten közel van hozzánk, kije­lenti magát nekünk. Kísérté­sünk az is, hogy amikor meg­tapasztaljuk Isten jelenlétét életünkben, ráfeledkezzünk és megelégedjünk a csodálattal és imádattal, ő azonban ennél többet akar. Szolgálatára hív és feladatokkal bíz meg. ami­ket el kell végeznünk ember­társaink javára naponként. Abaffy Gyula J. S. BACH: JÁNOS PASSIÓ az oroszlányi templomban május 25-én, vasárnap délután 3 órakor. Közreműködnek: Mohácsi Judit (szoprán), dr. Nagy Ervinné (alt), Fülöp Attila (tenor), Zimány István (bariton), Mezőfi Tibor (basszus), Beharka Pál (orgona) és a gyülekezet ének­és zenekara. Vezényel: Nagy Dániel Igét hirdet: D. DR. OTTLYK ERNŐ püspök ÜLÉSEZETT A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG VILÁGSZOLGÁLATI BIZOTTSÁGA Szívembe vésett lecke Tizenöt éves koromig szülőfalum dajkált, védő karjait egy életen át éreztem. Vonzása visszavisz, csak úgy, felkap és visz; dombos útjaira, amikor csak akarja. — Vagy én aka­rom? Anyám is itt született. Tolna-Tamásiban, az anyatej melegéből az ő szeretete teljese­dett életté, sóvá, kenyérré bennem ... Ha rabságba fogna „ezeregyéjszakája”, szép gyermekségem színes üveggömbjeivel újra átélném az évek csodáit — életre men­tenének a mesék. Amikor a városból visszasírtam, anyám egyszer mondta: szegényebb lettél a falunk nélkül, de az is tenélküled. Már értem az okos beszédet. Mind boldog ember, akinek születése helye hamuban ma­radt parázs és egyszer fellángol szélfútta éle­tében ... Az öreg iskolámban! Ahol napi útjaim nagy tudományait sze­reztem és vetélkedő emlékhegyek váltogat­ják egymást kergetőző, régi vidámsággal... Az evangélikusok „birodalma” két utcára nézett akkor is, mint napjainkban. A főutcá­ban a templom és a „mester”-lakás, a hosszú kert végében, egy kisutcában az öreg osko­lánk. Ügy ötméteres, nagyobb szoba, mellette keskeny belépővel. Itt rázták le a fiúk havas csizmáikat, a lányok a meleg berlinerkendőt, én egyedül a városi kabátot. Innét fűtötte az öreg Dernóczy bácsi. Ár­pád-kori nevével, mint egyházfi a nagy bu- boskályhát. Dobálta a karomnyi fahasábok végtelen mennyiségét és mi bent fényes szemmel élveztük a ringató melegség kék Óceánját. Három nagy ablakon nézett be az ég. szelíd, sima volt a tenger. .. Kemény fapadokon, egyenes gerinccel ül­tük a tudomány idejét, öt pad az egyik olda­lon a lányoké, öt a másikon a fiúké. Har­mincnál többre nemigen emelkedett a hat osztály együttvéve. Az evangélikusság kis lélekszáma nem küldhetett több tanulót, de ezt a kis tábort, amit adott, a hűség melegé­vel adta. Vizsgáinkat mindig a templomban, zsúfolt gyülekezet. Isten nevében kérte szá­mon. És a mester úr! Egy igazságos pálca bűvkörében, az evan­gélium hangján terelgette a futó éveket. Hi­szen a vasárnapi igét is az ő szájából kaptuk. Anyám keresztapja volt a kedves Síkos bácsi. A nagy fekete táblán és egy óriás térképen kívül más segédeszköz nem volt, de mi eb­ből a két csodából megtanultunk mindent. A térkép véreres rajzaival, a kacskaringós hegyek barna pamacsai, égszínkék tócsái a — néma percek — minden bámulatát kilop­ták belőlem. Nagyon szerettem a térképet. Egyszer a mester úr váratlanul szólított a nagyok leckéjéből: Mutasd meg, hol van Ta­mási a térképen! Bátran odalépek, mutatom — itt! — fíonnét tudod? — Ennek van a legszebb színe, ez egy ró­zsaszín ország. A nagyok felnevetnek, tanítóm barackot nyom a fejemre — igazad van, mondja, a mi falunk egy rózsaszín ország .. . Hallom, amint anyám meséli apámnak a „rózsaszín országot”, dehát mindig rajzol és fest — színekben lát és érez. Féltett titkomat, hogy festő akarok lenni, elárultam volna? ... Álmos ködmeleg úszik a teremben, az öreg Dernóczy ismét felgyújtotta körülöttünk a világot. A mester úr kiszólítja a vigyázót és eltávozik egy kicsit. A szabad kallózás bol­dog örömével tekingetünk egymásra, amikor kinyílik az ajtó. Inkább kivágódik és a gyerekhad megder- meg. A faluban jól ismert Tamaska ügyvéd úr áll előttünk. Akkor már zilált gondola­taiért zavarodottnak tartják, de nem így az én nagyanyám. A sár szentlőrinci ősi Györyek utóda ő — színevangélikus — ahogyan mondja, s mivel az ügyvéd is evangélikus, állandó pártfogoltja. Nem, nem bolond a Tamaska, okos ember az, csak egy kicsit kü­lönös. Nekem nagyon tetszik a szó, magamba zárom. És most itt áll előttem a — különös — em­ber, bár én is félek, de mert többet tudok ró­la, mint a többi, csillogó szemmel nézem. Ezt a diadalmas pillanatot vágja ketté, va­lósággal felordít a hangja — gyerekek, hall­játok! Isonzónál megöltek a legjobb baráto­mat! Isonzónál ölik a magyar katonákat! Gyilkos háború! ördögök! ördögök! Átkozott Isonzó! Átkozott Isonzó! Majd az asztalhoz rohan, ráborul és olyan fájdalmas zokogásba kezd, amilyet én még eddig nem hallottam. Nem tudtam, hogy a felnőtt férfiak is tudnak sírni, azt hittem, csak a gyerekek és az asszonyok. Ez a lépésnyi zokogó valóság megráz — nyomot tetovál... Aztán felugrik. hirtelen elénk perdül, majd egy vad ugrással kikapja a vigyázó ke­zéből a pálcát — dermedünk a rémülettől. így, pálcásán a két karját szétfeszíti, fejét magasba kapja és nagyot kiált: Erős vár a mi Istenünk! Erős vár a mi Istenünk! Mondjátok utánam! Mint húr, egyazon pillanatban pattan az osztály, éles hangmagasságban, kórusként zengi az iskolánk — szinte rezonálnak az ablakok. Közel tízszer ismételjük a mondatot, ami­kor váratlanul leint bennünket. Az össze­gyűjtött szemsugarak lobbanó lángjában, egyszerre mindenkinek, külön személy sze­rint a szivéig kiáltja: ez a lecke! Ezt tanul­játok! Aki a várba menekül, azt nem fogják a gyilkosok, nem érik el — haha, nem érik el! Kapja a kabátját, még halljuk újra — Isonzó! Isonzó! A mesterünk már ott áll az ajtóban, de észre sem veszi, átrohan rajta, mi pedig karban zokogunk. Fennhangon sír az osztály. Valami félelmetesen — szép — erő adta fel ma itt a leckét... A mester úr alig bírja talpraállítani vihar­vert palántáit... Hamar híre megy, a nagyobbak szó szerint mondják, a tanítónk ellenőrzi, hogy el ne torzítsák az igazságot. Én akkor, egyszerre komoly felnőtté ér­tem. Apámmal háborúkról, halálról beszél­getünk. Olaszország napi kérdéseim sora, a térképen megtalált Isonzó — zarándokhe­lyemmé válik. Az én drága, bibliás nagyanyám most éli boldog napjait, sokat beszél a „várról”, igaz csodákat az Isten közeiéről és a vár ka­puján, fényes kapuján: naponta együtt lé­pünk be... Múlt és jelen — összekötőjük most a kis evangélikus temető. Gyepes útjait hűséggel járom. Árhulva nézem, a régi iskolám egyesült a mellette álló katolikus iskolával. Remek emeletes épületté tervezte új alkotójuk, csupaüveg ablakaival két utcára néző sarok­palota. Már nem számolják a felekezetek sorát, egybeömlött gyerekhad együtt a tudomá­nyért. És mi mindent lehet odabent is a cél érdekében! Legyökerezetten csak nézem, csak nézem, keresgélem a régi nyomokat gyerekes naiv- sággal. A régi ösvények új ulakba torkolltak. És az újon megyünk tovább. Váncsa Júlia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom