Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-01 / 22. szám

Gondolatok a Münzer évfordulón Négyszázötven évvel ezelőtt, 1525. május 27-én végezték ki a német parasztháború befejezése után Thomas Münzer zwi- ckaui, majd mühlhauseni lelkészt, a parasztok vezérét. Az évfor­duló kapcsán a reformáció hazájában és másutt is megemlékez­nek, írnak az eseményekről és felteszik a kérdést, hogyan függ­tek össze a reformáció és a német parasztháború eseményei. NÁLUNK, EVANGÉLIKUSOKNÁL voltak régebben olyan korszakok, amikor igyekeztek kihagyni vagy jelentékteleníteni az 1525-ös német parasztháború eseményeit a reformáció tör­ténetéből. A történelmi tények szerint a parasztok lázadásá­nak, szabadságkeresésének indítóokai között ott volt Luther fellépése is. Münzer és mások Luther hatására, a nevével jelzett egyházi-társadalmi mozgalom sodrában tudták kibontakoztatni elképzeléseiket. Luther maga azonban nem csatlakozott, sokak várakozásával ellentétben, a forradalmi mozgalomhoz, hanem fölszólította a fejedelmeket, az egyes német tartományok urait, hogy verjék le a lázadókat. LUTHERNEK A PARASZTHÁBORÚBAN VÁLLALT SZE­REPE sokszor adott alkalmat arra, hogy a nagy reformátornak a munkáját, teológiáját és követőit, az evangélikusokat általá­ban elítéljék, konzervatívnak, haladásellenesnek bélyegezzék. Így lehetett szembe állítani a „konzervatív” Lutherrel az „iga­zi” reformátort, Thomas Münzert, aki ugyan elvesztette a csa­tát Frankenhausen mellett, de mégis neki szolgáltatott volna igazságot a történelem. A reformáció és Thomas Münzer kapcsolatának minden kér­désére nem lehet kitérni egy ilyen rövid megemlékezés kere­tében, de bizonyára segíteni fog, ha néhány gyakori félreértést sorolunk fel. Az első félreértés Münzer személyének reformátorként való értelmezése. A feudális, hűbéri társadalom béklyóit vallási­teológiai alapról bíráló Münzer számára a cél a társadalmi re­form volt. Isten országát akarta itt a földön megvalósítani. Lu­thert szenvedélyesen támadó irata mutatja, hogy nem az egy­ház reformációja volt a szívügye. A másik és gyakoribb félreértés Luther személyéhez fűződik. A reformátornak a természetes emberi tulajdonságokat annyira hangsúlyozó, a teremtésbeli adottságokat megrontó bűn erejét kimutató teológiáját semmibe véve, eszményi evangélikus „szentet” faragtak belőle. Luther felismert bibliai tanításához ragaszkodva kell elmondanunk és hangsúlyoznunk, hogy Luther is ember volt. Tehát tévedhetett is. Sokat megtanult és tudott, de ő sem tudott mindent. Jó teológus volt, a Szentírás üzeneté­nek megértésében olyan mélyre tudott hatolni, mint kevesen mások az egyház történetében. De nem volt egyházi politikus és diplomata, a természettudományokhoz sem értett. LUTHER TÖRTÉNETI SZELEPE és egyháztörténeti jelentő­sége nem kisebbedik akkor, ha rámutatunk tévedéseire és kor­látáira. Ö maga is emlegeti ezeket és nagyra értékelte az egyes embernek Isten és emberek előtti alázatát. Münzerrel teológiai kérdésekben nem értettek egyet, szenvedélyes volt a vitájuk. El­lentétük nem a parasztháború miatt robbant ki, hanem már előtte. A parasztháborúban kirobbant erők társadalmi-gazdasá­gi hátterét Luther nem ismerte föl és kérdezhetjük azt is, va­jon beleillik-e teológiája egészébe sokszor idézett irata „A gyil­kos és rabló paraszthordák ellen”. Münzernek és Luthernek a félreértése tovább visz bennünket a harmadik kérdéshez, a reformáció értékeléséhez. Az akkori helyzet bonyolultságát félreértés és tévedés lenne csak egy ol­dalról nézni. Félreértés tehát, ha valaki a reformációban csak egyházi-teológiai mozgalmat lát, mert megfeledkezik annak tár- sadalmi-gazdasági-kulturális előföltételeiről és következményei­ről. Nem véletlen, hogy Húsz János egy századdal előbb még máglyára került, Lutherrel azonban nem bírt sem a pápa, sem a császár. Ugyanígy félreértés és tévedés, ha valaki a reformációban csupán társadalmi mozgalmat lát és nem elemzi éppen Luther­nél és sok más kortársánál az egyházi és teológiai indítékokat. Luther nem azért mondott ellent a német parasztoknak, mert azok a szabadságot követelték, hanem azért, mert Münzer pré­dikációiban és írásaiban Szentírás-ellenes tanítást fedezett föl. REMÉLHETJÜK, hogy Münzer halálának évfordulója alkal­mával megélénkült tudományos érdeklődés segít tisztázni a re­formáció körüli félreértések sorát. Különösen is azért tértünk ki most ezekre a kérdésekre, mert olvasható magyar nyel­ven is Dieter Forte nyugat-németországi szerző 1970-ben először a svájci Baselben bemutatott, Lutherrel és Münzerrel foglalko­zó színpadi műve. Sajnos, a szerző ebben a műben költői sza­badsággal bánik a történelmi tényekkel és összefüggésekkel. Nála még több és súlyosabb félreértést, sőt félremagyarázást ta­lál az ember a reformációval, Lutherrel és Münzerrel kapcso­latban, mint a felsoroltak. Lapunk hasábjain újra vissza fo­gunk térni majd a Forte-féle darab által fölvetett kérdésekhez, amint annak idején a színpadi bemutató után is írtunk róla. ÖRÜLÜNK ANNAK, hogy a marxista történetkutatás, ame­lyik Engels óta sokat foglalkozott már Münzer személyével és a német parasztháború és a reformáció kapcsolataival, az év­forduló alkalmával, különösen is a Német Demokratikus Köz­társaságban, több összefoglaló művel jelentkezik. Bizonyára .megtalálják a szakemberek azokat a területeket, ahol együtt dolgozhatnak és egymás munkájának eredményeire építhetnek ebben a fontos kérdésben. __________________________Ifj. Harmati Béla A NORVÉG KORMÁNY TÁMOGATJA SZUDÁN EGYHÁZI MEGSEGÍTÉSÉT A Norvég Evangélikus Egy­ház segélyprogramja (Kirkens Nödhjelp) a kormánytól 5.4 millió dollár értékben kapott támogatást az afrikai Szu­dánban végzett fejlesztési és segélyprogramjai végrehajtá­sához. A négyéves program keretében orvosi segélyszolgá­latot építenek ki, utakat és ku­takat építenek és mezőgazda- sági fejlesztési kísérleteket vé­geznek. (lwi) Emlékünnepély A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ a háromszáz évvel ezelőtt nápolyi gályarabságra vitt prédikátorok és tanítók emlékére Budapesten, a Deák téri templomban 1975. június 1-én, vasárnap délután 6 órai kezdettel EMLÉKÜNNEPÉLYT RENDEZ. Erre az alkalomra tisztelettel és szeretettel meghívja A MAGYARORSZÁGI evangélikus egyház ELNÖKSÉGE. AZ ÜNNEPÉLY MŰSORA: 1. Közének: 356, 1—3. v. 2. Oltári szolgálat: dr. Hafenscher Károly lelkész. 3. Szokolay Sándor: Kantáta a gályarabok emlékére. Narrátorra, baritonszólóra, vegyes karra, orgonára és zene­karra. 8 tételben, 17. századi szerző versére, a Szentsey Co- dexből (Ősbemutató). Előadja a Lutheránia Ének- és Zenekara, közreműködik Bánffy György Jászai-díjas, érdemes művész és Berczelly Ist­ván, az Operaház tagja. Vezényel: Szokolay Sándor Kossuth- díjas. Orgonán kísér: Trajtler Gábor. Karigazgató: Weltler Jenő. 4. Ünnepi beszédet mond dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár. 5. Közének: 411, 1—3. v. 6. Igét hirdet D. Káldy Zoltán püspök. 7. Szokolay Sándor: Loeamói-motetta. Vegyes karra, orgonára és zenekarra. Előadja a Lutheránia Ének- és Zenekar, ve­zényel a szerző. 8. Oltári szolgálat: D. dr. Ottlyk Ernő püspök. 9. Közének: 256. „Hordozd velünk együtt szolgálatunk terhét!99 . Lelkésziktatás Békéscsabán Ünnepi esemény színhelye volt a békéscsabai Nagytem­plom április 27-én. Ezen a napon iktatta be Mekis Adám esperes az egyházközség egyik rendes lelkészi állásába Pová- zsay Mihály eddigi békéscsa­bai másodlelkészt. A BÉKÉSCSABAI — TÖBB LELKÉSZES — GYÜLEKE­ZETBEN nem ritka dolog a lelkésziktatás. Az elmúlt há­rom évben ez volt a harma­dik. A mostani iktatás külön­legessége, hogy a beiktatott lelkész nem új emberként lé­pett a gyülekezetbe. Povázsav Mihály közel húsz éve szolgál Békéscsabán. Segédlelkészként került az ország legnagyobb gyülekezetébe. 15 éve. az ak­kor szervezett másodlelkészi állásra választották. Most a Kiss György lelkész nyuga- lombavonulása folytán meg­üresedett rendes lelkészi ál­lásra hívta meg őt egyhan­gúan a gyülekezet. „Kevés lelkésznek adatik meg. hogy ugyanazon egy gyülekezetben két ízben nyer­jen beiktatást” — mondotta Mekis Ádám esperes 2 Tim 2, 1, 3 alapján tartott beiktató beszédében. „Povázsay Mi­hálynak ez megadatott. E mö­gött a tény mögött ott kell látnunk mindenekelőtt Isten gondviselő kegyelmét, másfe­lől Povázsay Mihály hűséges szolgálatát, s ugyanakkor a békéscsabai gyülekezetnek változatlan és osztatlan szere- tetét.” A továbbiakban azt hangsúlyozta az esperes, hogy a lelkészi szolgálat végzése közben nem nélkülözhetjük Isten megerősítő kegyelmét. Nem uralkodásra, paran­csolgatásra hívott el minket az anyaszen tégy ház Ura. ha­nem szolgálatra. Szolgálatunk nem rekedhet meg a templom falain belül. Az itt hirdetett és hallott igét ki kell vinnünk és meg kell valósítanunk mindennapi életünkben. Fele­lősek vagyunk nemcsak a hí­vőkért és gyülekezetünkért, hanem társadalmunkért és népünkért is és ezen a kitá­gult munkaterületen is jó szolgálatot kell végezni. A beiktatott lelkészre ilyen fel­adatok is várnak. A több-lel- készes gyülekezetben lelkész­társakkal együtt kell hordozni szolgálatunknak ez a „terhét” is. POVÁZSAY MIHÁLY JN 16, 5—15 ALAPJÁN hirdette az igét. „Annak a Jézusnak akarok szolgálni közietek a gyülekezetben és társadal­munkban — mondotta —, aki a földi életet átmelegítette Isten szeretetével, aki bűnö­sökhöz hajolt le a bűnbocsá­nat és üdvösség ajándékával, aki értette az emberi élet örömét és minden fájdalmát, terhét, szegénységét, vágyódá­sát és reménységét. Így volt ő igaz, szerető-segítő kortársa kora emberének. Ma a gyüle­kezeten keresztül van jelen Jézus a világban. A mi fel­adatunk egyre többet meg­mutatni belőle. A Szentlélek segít mjnket ebben a szolgá­latban.” AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉ­SEN Táborszky László igaz­gató-lelkész a békéscsabai gyülekezet elnöksége, lelkészi kara, presbitériuma, képvise­lőtestülete és összes hívei, Banadics Antalné a Hazafias Népfront Városi Bizottsága, Mekis Adám esperes az egy­házmegye és a Lelkészi Mun­kaközösség nevében köszön­tötte a beiktatott lelkészt. Itt hangzott el Kiss György ny. lelkésznek, Povázsay Mihály elődjének a köszöntése, s ke­rült sor az írásbeli üdvözletek felolvasására. A beiktatott lelkész feleségét a gyülekezet nőtagjai nevében Várkonyi Jánosné köszöntötte virágcso­korral. A közgyűlés után fehér asz­talok mellett sokan részesül­hettek a gyülekezet vendég­szeretetében. A közebéden szólaltak fel a helyi egyházak és a szomszédos gyülekezetek képviselői. Aki április 27-én jelen volt a békéscsabai Nagytemplom­ban s részt vett az ünnepi al­kalmakon. elmondhatja, hogy Békéscsabán benőséges ünne­pi esemény történt e napon. Olyan esemény, amely jó re­ménységre jogosítja fel a bé­késcsabai gyülekezetét, és bá­torítja a beiktatott lelkészt, hogy hűségesen menjen to­vább az eddig járt úton, a szolgáló szeretet útján. Táborszky László Bécsikapu téri orgonánk tizenöt éves A BUDAVÁRI GYÜLEKE­ZET ORGONAÉPÍTÉSÉNEK ARANYKÖNYVE hálaadó nyilatkozatot közöl. Tizenöt évvel ezelőtt hangzott el a templomos nép előtt, amikor először szólalt meg mai impo­záns orgonája. Ebben a nyi­latkozatban olvosom: „Az előző orgona a második világ­háború alatt a templommal együtt pusztult el. Kérjük Is­tent, hogy Szendéikével óvja meg az emberiséget a hábo­rútól és minden nyomorúság­tól. Áldja meg egyházának amikor bekapcsolódott az or­gona megépítésének tizenöt éves emlékezésébe. Ez az orgona összeforrott a Peskó névvel. Tervezője Pes- kó Zoltán orgonaművész volt, akinek jelmondata ez volt: „Istennek csak a legszebbet szabad adni”. Ezt tette mű­vészetében is. s erre töreke­dett az orgona tervezésében is. A barokk hangzású gyö­nyörű hangszeren nem csoda hát. hogy legkiemelkedőbb műként hangzott most az or­gonaépítő Chacone című szer­tagjait, hogy felelősséggel és szeretettel szolgálják a békét.” Akkor tizenöt éves fáj­dalom sajgott a szívekben, s az a 882 adakozó, akiknek nevét az aranykönyv őrzi, a sebek beheggedésének bizony­ságául hozta össze százhúsz­ezer forintnyi áldozatát az új orgonára. Ma harmincéves távlatban adunk hálát sza­badulásunkért a háború pok­lából, s teszünk bizonyságot arról, hogy a sebek begyó­gyultak, de az emlékek köte­leznek. A veszteségek emlé­kei épp úgy, mint a harminc év eredményeinek emlékei és gyümölcsei. KANTÁTE VASÁRNAP­JÁN ZENÉS ÁHÍTAT KERE­TÉBEN kettős ünnepet ült a gyülekezet, a budai egyház­megye más gyülekezeteivel együtt. Megtartotta hagyomá­nyos Kantáié vasárnapi hang­versenyét, amelyen az egyház­megyében működő három gyülekezeti éúekkar összevont kórusa énekelt. Ez volt a huszonkettedik ilyen Kantate vasárnap. A budavári Schütz kórust, a kelenföldi s a buda- hegyvidéki gyülekezeti ének­karokat Csorba István és Su­lyok I mre karnagyok vezet­ték. Gárdonyi- és Schütz-mű- veket énekeltek. Különösen is kiemelkedő volt Schütz 100. zsoltára egymásnak felelgető és egybefolyó kétkórusos elő­adása. Ez a Kantáte vasárnapi hagyomány két évtized alatt nemcsak a közös szolgálat egymásra találó örömét gyü- mölcsöztette, de új kórusmű­veket s új gyülekezeti ének­karokat is termett. Jövőre már várják a szépen érlelődő óbudai énekkart is. Most ez­zel a szolgálattal együtt ünne­pelt a budavári gyülekezettel, zeménye, amely első ihletésé­ben az ároni áldás ősi dalla­mára. született improvizáció. Ezúttal Peskó György orgona­művész. a tervező fia szólal­tatta meg, aki huszonnyolc évi kántori szolgálatából ti­zenötöt emellett a hangszer mellett szolgált. A kétrészes, lágy dallamú. s ugyanakkor markáns és erőteljes mű mel­lett Bach-, Albinoni- és Liszt­darabokat játszott a kiemel­kedő élményt nyújtó zenés áhítaton. AZ ORGONA KEREK EGÉSZ, DE MÉG NEM TEL­JES. A 24 regiszterből csak 18 épült, meg, s hátra van a „rückpositiv”, amely a kórus­mellvéden középen különálló test lesz majd, 6 sípsorral. Ti­zenöt évvel ezelőtt a hívek áldozatának több mint két­szeresét adta a finn egyház az orgona megépítéséhez. A meg­levő sípsorok barokk hang­zást adnak. Ezért is kitűnő a Bach-művek előadására. A hangszer s a művész össze- forrottsága nyújt immár tíz éve visszatérő élményt a ko­moly zene kedvelőinek az itt tartott TIT-hangversenyeken, amelyek keretében tavasztól őszig folyó sorozatokon Peskó György már többször végig játszotta Bach összes orgona­műveit. Ez magában véve is szinte egyedülálló művészi teljesítmény. A GYÜLEKEZET IS EGY­BEFORROTT ORGONÁJÁ­VAL. Egyik istentiszteletünk után hozzám jött valaki ezzel a csendes megjegyzéssel: szinte kár volt az imádság után ament mondania, hiszen az orgona tovább imádkozott D. Koten Emil PROTESTÁNS EGYHÁZI LAP ANGOLÁBAN A portugál gyarmati uralom alól felszabadult Angola fővá­rosában. Luandában január elseje óta újra megjelenik az „O Estandarte” nevű protes­táns újság. Az egyházi lapot 1933. decemberében a meto­disták indították meg. de 1961- ben a kiadónak és szerkesztő­nek. Gáspár d’Almeida lel­késznek a bebörtönzése miatt 14 éven keresztül nem jelen­hetett meg. (eps) HÉTSZAZ ÉVES LAUSANNE KATEDRALISA Svájc híres építészeti em­léke, a több mint száz éven ke­resztül épített Lausanne-i ka- tedrális október 20-án ünnepli 700 éves fennállását. 1275-ben X. Gergely pápa szentelte föl. Az évfordulót számos rendez­vénnyel és kiállítással ünnep­ük meg. (epd-ch) 4 ( 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom