Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-05-25 / 21. szám

Kantáta a gályarabok emlékére Beszélgetés Szokoiay Sándorral Lázasan készül a Lutherá­nia a gályarabok jubileumi ünnepségére. Szereplésük je­lentőségét emeli, sőt esemény- nyé teszi, hogy egy új magyar md ősbemutatójának előadói leneinek. Az ünnepi esemény­re június 1-én, vasárnap este ti órakor kerül sor a Deák té­ren. Szokoiay Sándor Kossuth- díjas zeneszerző nagyszabású kantatával ajándékozott meg minket, sőt vállalta a mű be­tanítását és vezénylését is. Eb­ből az alkalomból beszélge­tünk most a zeneszerzővel. Kérem, mondjon el valamit a mii születéséről. „A Lutheránia részére min­dig szívesen komponálok, ha időm engedi, mert szakmailag igen felkészült, lelkiismeretes, lelkes és összeforrott együttes benyomását keltik. Kapcsola­tunk nyolc éve tart — lassan már .múlttal’ is rendelkezünk —, éppen a napokban fejeztem be a részükre írt negyedik kó­rus-zenekari kompozíciómat. A mű pontos címe: Kantáta a gilyarabo!: emlékére — nar­rátorra. bariton szólóra, ve­gyes karra, orgonára és zene­karra, nyolc tételben. XVII, századi ismeretlen szerző ver­sére a Szentsey-Codexből. A mű megírására az ötletet Kál- áy püspök úrtól kaptam, aki az inspiráción túlmenően ko­rabeli szövegeket is felkuta­tott a r ászom re. s amikor a névtelen gályarab versét' át­adta: a tragikus esemény hi­telessége mellett a kénekben gazdag, megrendítsen drámai, keményveretű régies nvelvezet ellenállhatatlanul magával ra­gadta fantáziámat.” Valóban. Szokoiay Sándor a Karácsonyi Pásztorai, a Pün­kösdi Ének és a Locarnói Mo­tetta után a gályarabok emlé- 1 'e irt kantátáját alig két hét a.att. oróbáról próbára, téte­lenként (saját kéziratának Xe­rox-másolatában) adta át a Lutherániának. Már az is rit­ka élményt jelentett a kórus részére, hogy jelen lehetett eav új mü születésénél, örül­nénk azonban, ha a mű tartal­máról. stílusárul, felépítéséről és belső világáról is szállta. „A vers korabeli nyelveze­tét elég pár szóval idézni („bu- ritkozott”, ..estve”, „beliucs- ben”, „az nagy hévságben” stb.) ahhoz, hogy a nyelven kívül a zene is csak úgy vál­hat stílusossá, ha valamennyire a múltat idézi. Ehhez a barokk kantáták bachi világát kellett újraélnem, valami kuruc-ma­gyar kolorittal beoltva. Ezt az elképzelésemet csak fokozta az a tény, hogy a Weltler Jenő ve­zette Lutheránia évtizedek óta Bach oratórikus műveinek leg­hitelesebb tolmácsolója! A mű tartalmát — különösen bemu­tatónál —. nem árt előre is­merni, mert a zenehallgatás­kor az információk intellek­tuális folyamatánál a belső fo­lyamatok követése a fonto­sabb! Űj művemben kísérletet tetterq arra. hogy a hallgató egy időben .értse’ és .érezze’ át ugyanazt. (Közismert kér­dés a vokális művek szöveg- érthetőségének nehézsége, kü­lönösen első hallásra!) E ket­tős feladatot igyekeztem a narrátorra bízni. Erre Bititfv György csodálatos szövegmon­dása inspirált. Amikor ter­vemről beszéltem neki. nem­csak örömmel vállalkozott a feladatra, hanem a szöveg és zene áthidalásának összetet­tebb szerepétől sem riadt visz- sza. Narrátor szerepében íev beszéd, ritmikus beszéd és énekbeszéd váltakozik beépül­ve a zenei formába. A kórus a nvolc tétel közül hatot énekel, mely hatalmas anyag. A bari­ton szóló szerepe hasonló a narrátoréhoz. Tulajdonképpen ők ketten szólista-ikertestvé­rek. A szólókat mindig élő előadókban képzelem el. s nem papíron. A bariton szólóra Berczelly István inspirált. A Deák téren a Püskösdi Ének­ben is együtt dolgoztunk már, ahol első pillanatban tudtam, hogy pálvánk az ooeraszínoa- don végérvényesen összekap­csolódik! Produkciója ezt kö­vetően mm den á'momat fe'ül- múlta „Sámson” c. operám A jézusi szolgálat örömében címszerepében. — Üj kantá­tám nyolc tétele nem választ­ható el egymástól — a fort Há­lás célja egy nagy Egész! A tételek címei nem dramatur­giai. hanem inkább zenei yde- tésűek: Antifona, Choral­Hymnus. Fughetta, Arietta- capriccioso. Choral-Quodlibet. Conclusio, Bariton-Arietta és Narrátor-Fpilogus, Amen-Fi- nale (kettősfúga).'’ Mint említettük, Weltler Je­nő ismét felkérte, hogy müvét saját maga dirigálja. Saját müvének vezénylésére máshol is szokott vállalkozni? Mit.je­lent ez az ön számára? „Saját műveimet nagyon szeretem vezényelni. A rádió­ban oratorikus kísérőzenéim közül legalább 10—15-öt ma­gam vezényeltem, sőt az őszi Művészeti Heteken a Zene- akadémián is vállalkoztam egy művem bemutatójára, mint karmester, ezen kívül az Apo­kalipszis kantátám ősbemuta­tóját is magam vezérr e! tem. Szó volt operáim dirigálásáról is. melyre a jövőben sor is kerülhet, Nem a karmesteri pálya csábít. Csak saját mű­veim életrekeitásében hiszek mindenek felett, mivel egy mű a kottanaoíron még csak félig él! A betanítással és vezény­léssel (mert ez az elválaszt­hatatlan!) műveim „másik fe­lét” szeretném szolgálni, azt. „ami nem kottázható le”! S mivel mindig „élő emberek­ben” gondolkodom, a közös Burtliolomáus Crasselius: • Teneked zeng, Jehova, ének... Teneked zeng. Jehova, ének, hisz nincs más Isten, Uram, csak magad, Te nagy neved dicséretének vezéréül Szentlelkedet megadd, hogy énekemmel úgy dicsérjelek, amint Te abban kedvedet leled. Atyám, ó vonj Fiadhoz engem hogy általa Tehozzád jussak el. Lakozzék Szentlelked szívemben, elmémet égi fényed töltse el. S ha békességed jó ízét nyerem, magasztal érte szívből énekem. munkából én is rengeteget tanulok, aminek eljövendő műveim is csak hasznát ve­szik! Tanulom, amíg élek. az Előadok és Alkotók Egymás­rautaltságát.” Szokoiay Sándor nevét ma­gunkénak érezzük, mégsem sajátíthatjuk el. Munkássága egész népünké, sőt határain­kon kívül is ismert. Nevét a közönség előtt operái tették ismertté. Milyen szellemi ro­konságot érez a különböző műfajok között, s jelenleg mi­lyen feladatok előtt áll? „Nem érzek kettősséget sem magamban, sem műveimben. Ha operát írok. akkor is én vagyok, ha kantátát, akkor is. Sőt. össze is függnek. Persze önmagamat legtökéletesebben az operában tudom elmonda­ni. úgy érzem. Főleg ezután! Eddig5 életemet erőgyűjtés­nek erzem. Koncentrálni ez­után szeretnék. A kantáták szerepe: .előtanulmány’, .neki­rugaszkodás’, .anyaggyűjtés’, .érlelődés’ egy újabb operá­hoz! A Sámson óta ez. a Gá­lyarabok emlékére írt kantáta az ötödik oratorikus művem. (Hódolat Kodálynak. Musica Nottuma és az Ady-kantáta után.) őszintén szólva: újabb operaira« előtt .toporzékolok’!” Nagyon köszönjük a beszél­getést. Kívánjuk, hogy ez a mű is, és az eljövendők is. utat találjanak az emberi szí­vekhez, mindannyiunk örömé­re! Trajtler Gábor Afrika vasárnap Ennek a földrésznek még sokáig lesznek súlyos problémai és mag nagyon sokáig fog rászorulni a népek szolidaritásira és önzetlen támogatására. Lényegében mi magunk is tudtuk, hogy a gyarmati iga lerázása, a politikai szabadság kivívása nem fogja máról holnapra orvosolni sok évszázad felgyülem­lett nyomorúságait, és nem fogja megteremteni azonnal a tár­sadalmi egyenlőséget, sem nem idéz elő pillanatok alatt gaz­dasági. kulturális felemelkedést, vagy nem tudnak egy csapás­ra felsorakozni olyan népek mellé, amelyek fejlettségüket sok száz évvel korábban alapozták meg. EGYEBEKBEN SEM LEHET A „FEKETE VILÁGRÉSZT” egyetlen nézőpont alapján szemlélni. A Gibraltártól a Szuezig, a Földközi-tengertől a Fokföldig a civilizációnak, gazdasági fejlettségnek, a kulturális színvonalnak, a technikai felké­szültségnek, sőt a természeti adottságoknak is számtalan vál­fajával találkozunk. Más „arab-Afrikának” és más Közé;.- Afrikának, és isméi más a fehérek által kormányzott Dél- Afrikának a jelene, de perspektívája is. És ha komolyan vizs­gálat tárgyává kívánnánk lenni az Afrika-kérdést, akkor szá­molnunk kell azzal, hogy rendkívül bonyolult és sokrétű té­nyező hat közre és bontja ezerarcúvá Afrikát. De mindenesetre megérdemli ez a kontinens törődésünket és figyelmünket. Nem véletlenül fordul a KBK éve': óla Af­rika felé és tűzi ki május egyik varánapját ..Afrika napjlvá”. Ebben az a lelkismeret szólal meg. hogy ezeket a népekét ma­gunk is szólítottuk a szabadság útjára, nemzeti szabadságmoz­galmaikat támogattuk, bíztattuk őket a gyarmati iga alóli fel- szabadulásra és véres áldozathozatalaikra azt mondottuk: „ez az ára a szabadságnak és függetlenségnek”. Bűnnek éreznénk a megszólított es harcba hívott tömegek magukra hagyását, cserben hagyatottságát. AFRIKA NÉPEI SZÁMÍTANAK IS REÁNK. Jól tudják, mit köszönhetnek nekünk. Ismerik azt a politikai segítsé­get, amelyet évtizedeken keresztül kaptak, pl. a szocialista labortól es azt az erkölcsi támogatási, amelyet egyes egyhá­zak, egyházi szervezetek, illetve hivő keresztyének nyújtotta.: e történelmi korszak alatt. Ez a segítségnyújtás azonban — és ezt alá kell húznunk —. nem merült ki pusztán szavak­ból. Noha ez is tisztetletre méltó leit volna. De a mögöttünk levő harminc esztendőben felmérhetetlen anyagi, kulturális, egészségügyi, stb. segítséget kaplak a kontinens népei. Gon­doljuk csak el. hány nagyméretű beruházás hirdeti a szocia­lista ipar segítségét, mennyi afrikai diákot képeztünk ki ha­zánkban is orvosnak, mérnöknek, közgazdásznak. De az egy­házak sem maradtak tétlenek. c Nem akarjuk eltúlozni a konkrét segítségnyújtásnak ezeket az eseteit. Hiszen a roppant világrész nyomorához, elmara­dottságához képest ez csepp a tengerben. De jó csepp volt és lehetett vele mit kezdeni! Azt is tudjuk, hogy valóságos éh­ségzónák alakultak ki időközben. De az is világos előttünk, hogy sok bajon, nehézségen belső, strukturális változással se­gíteni lehetne. És nem hunyunk szemet a felett sem. hogy Afrika keresztyén egyházai milyen lelkesen és szívósan vetik bele magukat népeik sorsának jobbra fordításáért. MINDEZ KÖTELEZ BENNÜNKET ARRA. hogy lelkiis­meretünk, tudatunk közepén valahol helyet szorítsunk szá­mukra. Nem hagyhatjuk árván Afrika népeit! Egyszer ki­mondottuk már. hogy testvéreink. A testvéli kötelem biztat arra. hogy távolságot legyőzve érezzünk velük, gondjaikat magunkévá tegyük, s változatlanul törődjünk kérdéseikké'.. Azzal is, hogy politikai szabadságuk (ahol már megvan), sem oldott meg még minden problémát, azzal is. hogy legalább 20 millió ember él még gyarmati sorban, azzal is. hogy Dél- Afrikában és Rhodesiában változatlan a fajüldözés és még sorolhatnánk sebeiket. EZEN A VASÁRNAPON IMÁDKOZÓ SZERETETTEL vi­gyük Isten elé sok-sok nyomorúságukat. A testvérek nyomo­rúságát. _____________________ R- p­Le lkésziklatás Lucfalván Anyák napján a napfényben fürdő nógrádi dombok szám­talan kanyarai Lucfalva felé vezették két egyházmegye gyülekezeteinek küldöttségeit vivő gépkocsikat. A falu köze­pén a gyülekezet presbiterei­nek nem sok dolguk volt a küldöttségek irányításával, mert a templom már órákkal az istentisztelet kezdete előtt zsúfolásig megtelt, és a nyitott ajtókon át messziről hívoga­tott minden érkezőt a gyüle­kezet szívből szóló. ; erőteljes éneklése. Kívánni sem lehe­tett volna ennél szebb és jel­lemzőbb fogadtatást éneklő egyházunkban! A LELKÉSZ1KTATÖ IS­TENTISZTELETEN Gartai István, a Nógrádi Egyházme­gye esperese állt az oltár emu, Gerhát Sándor galgagutai lel­kész. egyházmegyei főjegyző és id. Győri János nagytarcsai lelkésszel, a beiktatandó lel­kész apósával, hogy beiktas­sák Szé’l Bulcsút, a gyüleke­zet egyhangúan meghívott lel­készét. *togáte vasárnapjának le- vtibeü igéje (Jk 1, 22—27) alapján szólt meleg pásztori hangon az esperes mind az ünneplő gyülekezethez, mind az ifjú lelkészhez. Prédiká­ciójában az ige hallgatásának, befogadásának és cselekvésé­nek öröméről beszéit. Őszinte szívvel adta át az ige egyér­telmű üzenetét: „Legyetek a2 élő Jézus élő gyülekezete, aki­hez nem névlegesen, hanem szívetekből tartoztok és ra­gaszkodtok. mert csak így ta­nuljátok meg a határokat nem ismerő jézusi szolgálat felsza­badult örömét: csak így tud­játok betölteni elhívástokat otthonotokban, egyházunkban és magvar népünk körében.” Az esperes igehirdetését a •nagytarcsai gyülekezet ve­gyes karának szépen kidolgo­zott. tiszta éneklése követte. SZÉLL BULCSÚ IGEHIR­DETÉSE SORÁN (1 Kor 2. 2) erről beszélt, hogy „Jézus je­lenléte közöttünk szolgáló, mentő, segítő jelenlét, akinek keresztje minket is szolgáló életre szabadít fel emberi megkötözöttségeinkből. A ke­reszten megismerhetjük Isten hozzánk lehajló szeretetét Jé­zus Krisztusban; de magunka* is. mint veszendő és mégis megváltott embereket.” A LELKÉSZIKTATÓ IS­TENTISZTELETET KÖVET­TE a gyülekezet közgyűlése. amelyet a köszöntések tettek különösen is családiassá. El­sőnek Ottmár Gyula, a lucfal- vi gyülekezet felügyelője üd­vözölte új lelkészüket és csa­ládját. Hálás köszönettel em­lékezett meg arról, hogy egy ­házunk vezetői megértéssel, és segítőkészséggel álltak mel­léjük az elmúlt hónapokban: és megoldották a luefalvi gyü­lekezet pásztorolásának kérdé­sét. Köszöntötték új lelkészü­ket az asszonvbiblakör. a fia­talok és a gyermekbibliaköJ tagjai. A Bács-Kiskun Egyházme­gye esperese, Tóth-Szöllős Mi­hály. a Déli Egyházkerület püspök-elnökének. D. Kildy Zoltánnak személyes üdvözle­tét is tolmácsolta, amikor úi szolgálati helvén köszöntötte a volt bocsa—tázlári lelkészt Id. Győri János nagytarcsai lel­kész, az előd. Dedinszky Ta­más bajai lelkész. Hernády Nándor apostagi lelkész. Szabó István dunaegyházi lelkész és ifj. Győri János Sámuel kiskő­rösi segédlelkész szavai után Gáspár István bocsa—tázlári felügyelő a lelkész előző gyüle­kezetének meleg szeretetét és áldáskívánásait hozta magával. Végül Gartai István esperes a gyülekezet szeretetébe aján­lotta az ifjú lelkészházaspárt. Széli Bulcsú megköszönve a meleg szavakat és a feiéie áramló bizalmat, bejelentette, hogy a testvéri egvüttlét a megterített asztaloknál folyta­tódik. Nehezen búcsúztunk a szép ünnep után. de a közelgő este lassanként hazafelé irá­nyította a vendégek seregét, akik részt vehettek ezen a szép gyülekezeti ünnepségen. Rezessy Miklós Ha Szentlelked tanít meg kérni olyat, mi tetszésednek megfelel, azt bizton merhetem remélni, mivel Fiad nevében mondom el, ki által lettem én is gyermeked és nyertem el ingyen kegyelmedet. Mily jó ez áldott, szent bizonyság! Szívem örömmel s hálával teli, mert tudhatom, hogy nálad, Jóság, amit csak kér, azt sorra megleli, sőt szerfelett több az, mit adsz nekem, mint kérni tudnám, vagy megérthetem. Könyörgok hát Jézus nevében, ki Szószólóm a mennyben jobbodon s kiben Igen- és Ámen-képpen felelsz, ha kérlek s hittel fogadom Te legfőbb jódat: üdvösségemet. Ezért örökre áldassék neved! Fordította: Fükó Dezső Aívódij cikkíróknak Az egyházak Európa jövőjéért Tanácskozott az Európai Egyházak Konferenciája Az Európai Egyházak Konferenciája ülésének színhelye: a francia-elzászi evangélikus egyház konferenciai központja Lelkészeink és olvasóink ré­széről érkezett indítványok alapján D. Káldy Zoltán püs­pök. szerkesztőbizottságunk el­nöke javaslatot tett. hogy ré­szesítsük időnként nívódíjban három cikkírónkat, akik la­punk szolgálatát hűségesen és szintesen támogatják. Szerkesztőbizottságunk má­jus 7-i ülésén titkos szavazás­sal döntette el. kik kapják a n'vódíjakat. A legtöbb szava­zat dr. Hafenscher Károly, dr. Rédey Pál és ifj. Harmati Bé­la munkatársunkra esett, akik ez alkalommal egyenként 1000 Ft pénzjutalomban része­sültek. Mindegyiküknek szív­ből gratulálunk, abban a re­ménységben, hogy olvasóink is osztják velünk munkatársaink megbecsülését. A megjuta.ma- zotíakat kérjük, hogy jó mun­kájukká! továbbra is segítsék lapunk szolgálatát. örömmel említjük meg azt is. hogy rajtuk kívül még 18 cikkírónk neve került fel a Listára. Ez egyrészt jelzi, hogy szerkesztőbizottságunk tagjai­nak véleménye szerint ők is jó munkát végeztek, másrészt utal a széles cikkírói gárdára, amelynek együttes munkájá­val igyekszünk lapunkat való­ban nívóssá, rendeltetésének megfelelővé tenni. AZ EGYHAZAK VILÁGTANÁCSA KÜLDÖTTSÉGE KÖZEL-KELETEN Április végén és májra ele­jén Egyiptomba, Jordániába. Szíriába és Libanonba látoga­tott ei az Egyházak Világta­nácsa küldöttsége. Dr. Leonoi- do Niilus jogásznak, az Egy­házak Nemzetközi Kérdések­kel Foglalkozó Bizottsága (CCIA) Igazgatójának vezeté­sével a küldöttség állami és egyházi vezetőkkel találkozott, többek között Arafatial, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet vezetőjével és Salem egyiptomi miniszterelnökkel, a kopt és más egyházak vezetői­vel. Az utazás célja az volt. hogy megvizsgálja, miben tud az Egyházak Világtanácsa a helyi egyházak vezetőivel és népével karöltve hozzájárulni a Közel-Keleten uralkodó fe­szültségek enyhítéséhez, (eps) i Ez évben francia elzász lát­ta vendégül az európai egyhá­zak képviselőit ak’k az elnök­iig és a tanácsadó bizottság évi ülésére jöttek össze ápri­lis lö—20. között. Ez volt az Európai Egyházak Konferen­ciája első nagyobb tanácsko­zása az őszi nagygyűlés és az új vezetőség megválasztása óta. A tanácskozásokon dr. Andre Appel, az EEK elnöksé­gének új vezetője, elnökölt. A vezető testület megújítot­ta felhívását az európai egy­házakhoz. hogy támogassák az Európai Biztonsági és Együtt­működési Konferencia ügyét, és elhatározta egy széles körű európai egyházi tanácskozás összehívását a konferencia be­fejezése után. az egyházakra váró feladatok megvitatására. Részletesen foglalkozott az észak-írországi tragikus hely­zettel. a ciprusi kérdéssel, táv­iratokat küldött az ENSZ fő­titkárához és Makarios ciprusi érsek-elnökhöz, továbbá fel­hívta az európai egyházakat a portugáliai demokratikus fej­lődés támogatására. Dr. G. G. Williams főtitkár részletes jelentést adott a nagvgyűlés utáni időszakról Ezen az ülésen terjesztette elő dr. Nagy Gyula professzor, az EEK új tanulmányi igazgatója, az európai egyházak közös ta­nulmányi programját a kö­vetkező három évre. valamint eay tájékoztatási központ ter­vét. Az Európai Egyházak Konferenciája tanulmány- munkája a következő években elsősorban az európai ökume- nizmus és az európai egyházak béke-diakóniája kérdéseivel foglalkozik majd. Megvitatta a tanácskozás az EEK és az Egyházak Világta- nácsa. az ESK és az Európai Katolikus Püspöki Konferen­ciák Tanácsa viszonyát. Elha­tározta. hogy erősíteni kívánja a Keresztyén Békekonferen­ciához fűződő kapcsolatokat, és közös bizottságot állítanak fel az európai béke kérdései­nek együttes tanulmányozásá­ra. A Bulqáriai Ortodox Egyház felvételével az EEK tagegv- házainak száma százötre emelkedett. Az Európai Egyházak Kon­ferenciája legközelebbi ha­sonló tanácskozására 1976 ta­vaszán Zagorszkban, a Szov­jetunióban kerül sor. az Orosz Ortodox Egyház meghívására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom