Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-05-18 / 20. szám

Az anyaszentegyházról HA PÜNKÖSD ünnepéről legalább két mondatot szó­lunk vagy leírunk, akkor min­den bizonnyal szólrfi, írni fo­gunk az anyaszentegyházról is. Ezt tesszük, ezt kell ten­nünk, hiszen ez a nagy nap úgy él az emlékezetünkben s a gondolataink között, mint amely egyszerre jelenti a szá­munkra a Szentlélek kitöltésé­nek és az anyaszentegyház- születésének napját. Ha viszont az anyaszent­egyházról kell szólnunk, ír­nunk, akkor azt sokfélekép­pen tehetjük. Tehetjük úgy, hogy az Apostoli Hitvallással megvalljuk, kihangsúlyozzuk az anyaszen tégy ház leglénye­gesebb ismérveit vagy úgy, hogy részletesen taglaljuk a róla, a hosszú évszázadok alatt kialakult hittani-dogmatikai igazságok valamelyikét. Van és lehet alkalom, amikor vi­szont állandó levésében mu­tatjuk be, tehát a történetéről szólunk vagy éppenséggel je­lenéről, földrajzi elterjedett- ségéről vázolunk fel sokszínű képet. — Most — pünkösd napjára — én is az anyaszent­egyházról szeretnék írni ug.y és aképpen, hogy az alább következőkből egy mai ma­gyar evangélikus ember val­lomása formálódjék ki arról a megfoghatatlanságában is megtapasztalható valóságról, amit anyaszentegyháznak is szoktunk mondani. Engem, a hivatása szerint evangélikus lelkészt, az ige­hirdetőt mindenekelőtt az anyaszentegyház folyamatos­sága szokott megragadni és egyben megindítani. Annak a folyamatosságnak a tudata, amelyet már akkor átélek, amikor készülök egy-egy ige­hirdetésre és amely akkor ke­rít igazán hatalmába, amikor körülvesz egy-egy gyülekezet híveinek közössége... Igen, már az igehirdetésre való készülődésnél érzek va­lami olyat, amikor tudom azt, hogy ha a gondolatok, miket magamban formálgatok, száz-i szorosan is az enyémek, és csakis az enyémek, azokat a régenvolt evangélista diktálja végső soron és reformátor ele­im is alaposan befolyásolják. S tudom azt is, hogy az isten­tiszteleten elhangzó énekek dallamát, minden egyes sorát nemzedékek egymásutánjai alakítottuk olyanná, ahogyan ez ott, egy adott pillanatban felcsendül. A liturgia — a hét­köznapinál egy kicsit emel- kedettebb — mondatainak egy részét pedig évezredekkel ez­előtt öntötte szavakba az is­meretlen zsoltárba. Amit meg mi, ma élők cselekszünk, hi­szünk, a magunkéiként Isten elé viszünk, az örökségül ké­sei unokáinkra száll, mint aho­gyan öröklik tőlünk azt az énekeskönyvet, azt a biblia- . fordítást, amit napjainkban szednek sorokba az ügyes nyomdagépek. ÍGY ÖLELKEZIK EGY­MÁSBA a tegnap, a mába és a jövő, a jelenbe. Ez az egy- másbaölelkezés maga a min­denkori anyaszentegyház, a maga eleven folyamatosságá­ban, mindennapi, múló és mégis megmaradó életében. Ezért élhet közöttünk, ben­nünk az apostolok, a Luther Mártonok és a hűséges névte­len elődök hite, szeretete, megbecsült öröksége és ezért lehet majd a mi nemzedékünk is érték és mérték az utánunk következők számára. AZ ANYASZENTEGYHÁZ­NAK. ez a folyamatossága még személyesebben érint bennünket akkor, ha arra gondolunk — és milyen jó er­re is gondolni —, hogy az anyaszentegyház már akkor a magáénak fogadott el bennün­ket, amikor még semmit sem tudhattunk s akkor is kisé- rőnk lesz szolgálatával, hívei­vel egyetemben, amikor már semmit sem tudhatunk ma­gunkról és a világról. Kereszt- ségünkkel — amit Jézus Krisz­tus mindenkori, élő egyháza nyújt át kegyelmi ajándék­ként — Krisztus testébe épü­lünk bele, abba az épületbe, amelyből még a halál sem téphet ki bennünket. Ott van minden életszakaszunknál: gyermeki lépteinket csakúgy, mint a későbbi, megfontoltabb életpályánkat az anyaszent­egyház által megőrzött, hirde­tett ige irányítja, ha engedjük azt hatni magunkra. S az így irányított út az örökkévaló Ságba vezet . . . MINDEHHEZ pedig szoro­san kapcsolódik az anyaszent- egvházr^ak az a sajátságos tu lajdonsága, hogy mindenkor, minden korban képes meg­újulni. Képes megújulni, mert megújulhat tagjaiban, életé­ben, tanításában és cselekede­teiben egyaránt. Sokszor úgy tűnt, mintha aludnék, és aludt is: hívei restek voltak az igaz­ra, a jóra s ekkor jött min­dig egy jótékony, mindent megtisztító szélfuvallat, de olykor jött a vihar is: Jött ak­kor, amikor szükség volt rá s jött azért, hogy ne maradhas­son minden a régi rosszban. Ha pedig — sok mindenen felül és mellett — hálás va­gyok valamiért, ez az, hogy egy ilyen korban s egy, életé­ben, hitébun, megújuló, a vi­lág szolgálatát hűségesen vál­laló anyaszentegyháznak, a mai magyarországi evangéli­kus egyháznak lehettem és le­hetek egyik t'jvjp. Dr. Vámos József Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi üzenete AZ EGYHAZAK VILÁGTANÁCSA V. NAGYGYŰLÉSÉT no­vember 23. és december 10. között Nairobiban, Kenya főváro­sában rendezik meg ebben az esztendőben, ezzel a főtémával: „Jézus Krisztus felszabadít és egyesít”. Mint az EVT elnökei ké­rünk Benneteket: imádkozzatok velünk pünkösd napján, hogy a Szentlélek vezessen mindnyájunkat és egyházainkat a nagy­gyűlés előkészítésében és a gyűlés ideje alatt. Olyan korban élünk, amelyben a technika áldásai a múlt sok szenvedést okozó korlátáitól szabadítottak fel. De gazdasági problémáink, különösen az a tény, hogy az emberiség milliói éheznek azt bizonyítják: mennyivel inkább kiszolgáltatottjai vagyunk az anyagi világnak, mint urai. Olyan kontinensen fo­gunk találkozni, ahol az elmúlt tizenöt év alatt rohamos gyor­sasággal érkezett el a szabadság sokak számára. A világon azonban még sok helyen nem élvezik ezt a szabadságot és sok embernek alapvető emberi joga sincs. Tudatára ébredtünk, hogy az emberiség vágyódik az egység után és mégsem va gyünk képesek úrrá lenni a háborút és viszályt okozó erőkön. Mit jelentenek mindezek? Mit mond nekünk Jézus Krisztus a felszabadításról és az egységről? Ezek azok a kérdések, ame­lyekre keresni fogjuk a választ. Jézus megígérte tanítványainak, hogy a Lélek elvezeti majd őket az igazságra. Tudatában kell lennünk a Lélek munkájának. MIRE TANÍT A PÜNKÖSDI TÖRTÉNET? Jézus tanítása szerint a tanítványok Jeruzsálemben várakoz­tak. Volt más fontos ügyük is, amit el kellett volna végezniük, de először imádkoztak. Amikor megteltek Szentlélekkel a jó hírt megosztották, amit mindenki megértett. Ösztönözve érez­ték magukat hitük közlésére és ehhez a képességük is megvolt. Mikor együtt voltak a Lélek szólt hozzájuk, körülvette őket, mint a hívek közösségét Igéje és sákramentuma által. Figyeltek rá és egymásra. Minden javuk közös volt, nem volt közöttük éhező. A Lélek időnként csodálatos és előre nem látható tette­ket kívánt tőlük. Azt tapasztalták, hogy a Lélek által az Ür indította őket arra. hogy merészen cselekedjenek. A Lélek kü­lönböző ajándékát kapták, amely felhatalmazta őket arra, hogy mindenkor és mindenütt bizonyságot tegyenek. A Lélek vezette a közösséget, hogy sikeresen tegyen bizonyságot Jeruzsálemtől Judeáig. Samáriától egészen a föld végső határáig. Eképpen a közösség nagyszerű élete, bizonyságtétele, szolgá­lata és az Egyház, mint Krisztus teste a világban a Szentlélek soha nem szűnő hívásától függött és függ. A VILÁGÉRT VÉGZETT SZOLGÁLATUNKBAN, amely a felszabadítást és egységet keresi, a Szentlélek vezetésére van szükségünk. Ezekben a napokban hívása szerint legyünk egyek az imádkozásban és várakozásban, figveljünk a Lélekre és egy­másra. a Lélek szerinti bizonyságtételre és cselekedetre, és bíz­zunk Benne, aki előkészíti az utat! Az Egyházak Világtanácsának elnökei: Dr. W. A. Visser’t Hooft tiszteletbeli elnök. Dr. Kiyoko T. Cho, Japán. Germán Patriarcha, Jugoszlávia. Hanns Lilje püspök, NSZK. Dr. Ernest Payne, Anglia. Dr. John C. Smith, Egyesült Államok. A. H. Zulu püspök, Dél-Afrika. Dr. Philip Potter főtitkár dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelővel Pietr Bauman az EVT Segélyosztályának európai referense dr. Prőhle Károly teológiai akadémiai tanárral Kassák Lajos: Szóljunk a békéről Apáink ha valaha is szóltak a Békéről csőrében rügyező olajággal fehér galambot láttak szállani a kék térben a tiszta egek hullámain. Apáink, ha valaha is szóltak a Békéről kövér húsokra és nehéz borokra gondoltak s csodálatos kertekben szerettek volna sétálni mint akiknek semmi dolguk többé e világban. Ha azt mondták: Béke álmok húrjain játszottak gyámoltalan s ha azt mondták: Béke tulajdonképpen nem mondtak semmit lábuk elé bukott a megsebzett galamb s az idő elszállt felettük. Apóink helyett ha mi szólunk a Békéről szerszámaink csörömpölése s a földek arany barázdái visszhangozzák szavunk. Ilyenkor a szeretet és a gyűlölet szálai különválnak s a mérleg nyelve kibillen egyensúlyából. Béke, mondjuk s a hófehér szó keményebb az acélnál, hirdet, követel s az élet ízével táplál egyszerre tanítja a bátrak szeretetét s a behúzott nyakú gyávák megvetését. Béke, mondjuk s igaz értelme, hogy élni akarunk. Két fáradhatatlan karunkkal emeljük az érc és a gabona súlyát két megvakíthatatlan szemünkkel az árulókat kísérjük rejtek helyükről rej tek h ely ükre s hogy az ösvény végén el ne tűnhessenek fényt szórunk rájuk és körülfalazzuk őket. a világossággal, ami szívünk mély forrásaiból árad. Béke, mondjuk s igaz értelme, hogy számunkra nincs alku mi mór hallottuk a gyilkosok közelgő lábdobogását mi már fuldokoltunk testvéreink kiöntött vérében s ki feledhetné a gyermeket, amint ott állt a tűz bokrai közt s aztán eltűnt a húsok és csontok keserű illatában s az anyát feledheted-e s a véres szakállú öreget. A házak romjaira s az állatok lerágott csontvázaira is emlékezned kell. Ezért kiáltjuk hát: Béke s ahogy a hosszú alagút végén az óriás szabad ég alatt lépünk tikkadt nyelvünkön újra felharsan mint szikla hasadékából a forrás mint kitűnő zenész kezében a hangszer: Béke, béke. Dicsőség a Béke hirdetőinek, dicsőség a Béke őrzőinek. (Megjelent a költő „VÁLOGATOTT VERSEK” című köteté­ben 1973-ban.) A Déli Egyházkerület felhívása A gerendási (Kelet-Békési Egyházmegye) gyülekezet lelkész! állása megüresedett. A Déli Egyházkerület püspöke felhívja azokat a lelkészeket, akik érdeklődnek a gerendási lelkészi állás után, jelezzék ebbeli szándékukat a Püspöki Hivatalban. A lel­készi fizetés megfelel az országos átlagnak. Szép lelkészlakás áll a lelkész rendelkezésére. A jelentkezési határidő 1975. jú­nius 1. Az erkölcsi igazság győzelme AZ ERKÖLCS/ IGAZSÁG: NAGY ERŰ, Aki a hazáját védi, s vele együtt otthonát, munkahelyét, és mindazt, ami népe szá­mára drága: az erkölcsi igazság védelme alatt áll. Ennek ellen­téte az agresszor. aki békés népre tör rá. Ez minden esetben er­kölcsi veszteséget jelent. Ennek a veresége elkerülhetetlen. Egy­séges nép ellen, amelyet ráadásul a hazafiság érzése fűt — még senki sem talált megfelelő ellenszert. Ez igazolódik be a fasiz­mus felett aratott győzelem esetében is, és a vietnami nép győ­zelme során is. Ez az erkölcsi igazság győzelme. A MÁJUSI BEKEHÖNAP a fasizmus felett aratott győzelem jegyében kezdődött. Ez az esemény az Igaz emberek győzelme volt. Vereséget szenvedett a népekre rárontó rablás és pusztítás. A mérhetetlen veszteségek sora befejeződött. De a sok szenve­désen túl Is bebizonyosodott, hogy milyen erő a népek honvédő háborúja, a haladásért, felemelkedésért küzdő erők elszántsága. A RABLÓHÁBORÜNAK ES AZ AGRESSZIÓNAK a veresé­ge azonban mégsem jelentett mindenki számára teljes tanulsá­got. Az egész emberiség békeszerető része mély megdöbbenés­sel tekintett arra a barbár pusztításra, amelyet a vietnami nép­nek kellett szenvednie. Előbb a japán hódítók, majd a francia gyarmatosítók, azután az amerikai agresszorok ellen kellett vé­dekeznie a vietnami népnek. Mély együttérzéssel kísértük azt a hősi harcot, amelyet Vietnam vívott szabadságáért az erőszak­kal szemben. Mérhetetlen szenvedés, könny és gyász jelezte a támadók nyomát. A KERESZTYEN EMBER ott áll. ahol Isten erkölcsi törvé­nyéből megvalósul valami, és szembeszáll mindazzal, ahol ezt az erkölcsi világrendet megsértik. A vérontás, háború, békés falvak, a rizstermeléshez szükséges vizi berendezések, a folyó­kát szabályozó gátak bombázása olyan megsértése volt Isten er. kölcsi világrendjének, amely a keresztyének tiltakozását hívta ki elsősorban a szocialista országokban, a harmadik világban, de nyugati területen Is, sőt az amerikai keresztyének körében is. Egyházunk akár itthon, akár külföldön, megszámlálhatatlanul sokszor szállt sikra az idegen csapatok Vietnamból való kivoná­sáért, a vietnami nép igazságáért. GYÜLEKEZETEINK tagjai részesei szocialista hazánk építé­sének, és a mindennapi élet tapasztalataiból tudják, hogy a nép felemelkedésének záloga a függetlenség és a békés építő munka. Híveink szeretik hazánkat. Természetesnek tartották, hogy a szabadságért és függetlenségért olyan sokat küzdött ma­gyar nép támogatta a jogaiért és szabadságáért harcoló hős vietnami népet. Gyülekezeteink egyek népünkkel és társadal­munkkal ezeknek a céloknak a munkálásában. Így vettünk részt a vietnami nép javára végzett gyűjtésben, amely templomi is­tentiszteletek persely pénzeiből és a gyülekezeti tagok egyéni adományaiból jött létre. Ilyen szoros összefüggés van az igehir­detés és a cselekvő szeretet aktuális megnyilvánulása között. Jó lelkiismerettel vettünk részt a helyes politikai döntésben. HO SI MINH-VÁROS, a volt Saigon, az erkölcsi igazság győ­zelmének jelképe. Ebben a névben harminc évre való utalás van. Amikor Japán 1945. szeptemberében bekövetkezett veresé­ge után Vietnam területén demokratikus köztársaság alakult, annak első elnökévé a felszabadító harc szervezőjét, a nagy nemzetközi tekintélyű Ho Sl Minh-t választották. „Ho apó ve­lünk van!” — hangzik ma a felszabadult Dél-Vletnam minden részében. Ebben kifejezésre jut a harmincéves súlyos küzdelem árán szerzett győzelem feletti öröm. Hiába volt több mint fél millió amerikai katona Dél-Vletnamban, hiába volt az óriás mé- 'retű haditechnika bevetése, bebizonyosodott a lehető legszéle­sebb tömegbázisra épülő helyes politikának, az egységnek és hősies helytállásnak a győzelme. LEZÁRULT a vietnami nép harmincéves, sok véráldozatot követelő harca. A történelmi jelentőségű győzelem kovácsa ma­ga. a vietnami nép volt. Sikereihez azonban nagymértékben hoz­zájárult a haladó emberiség szolidaritása, mindenekelőtt a Szovjetunió és az egybehangolt politikát folytató szocialista országok támogatása. AZOKNAK LETT IGAZUK, akik egyházi nemzetközi fóru­mokon is képviselték az erkölcsi igazságot és sürgették az egy­házak közvéleményét, hogy álljanak a megtámadott vietnami nép igazsága mellé. 1967-ben az Egyházak Világtanácsa Herak- lionban, Kréta szigetén tartott központi bizottsági ülésén csak az 5 orosz ortodox egyházi delegátus és 2 magyar delegátus — dr. Bartha Tibor református püspök és D. Káldy Zoltán evan­gélikus püspök — állt ki a vietnami nép mellett. Akkor javaslatukat igen nagy arányban leszavazták, de kisebbségi nyi­latkozatukat jegyzőkönyvbe vétették. Az 1967-ben kimondott szót Isten megerősítette. De milyen sokat segített volna, ha az Egyházak Világtanácsa akkor szót mondott volna az amerikai agresszió elítéléséről, s milyen tekintélyük lett volna az ameri­kai egyházaknak, ha már akkor is szót emeltek volna kormá­nyuk magatartása ellen. A Keresztyén Békekonferenciának vi­szont volt erkölcsi ereje ahhoz, hogy bizonyságot tegyen ebben az ügyben és ébressze a világ egyházainak lelkiismeretét. JÉZUS KRISZTUS határtalan ember szeretete arra indítja ta­nítványait, hogy teljes felelősséget erezzenek a világért, az em­berekért, az emberiség jövendőjéért, népek, országok, városok, falvak megmaradásáért. Amikor részt veszünk a békemozga­lomban, az erkölcsi igazságnak való engedelmeskedés jegyében tesszük, így békemunkánk összhangban van keresztyén tanítá­sunkkal, hitünkkel és meggyőződésünkkel. A világ békéje olyan úgy, hogy annak érdekében felszabadult szívvel együtt kell dolgozni azokkal, akik az emberiség békéjének, jövőjének, hala­dásának munkától. Minden teológiai érv, amely ezt az együtt­működést ellenezni kívánja, tarthatatlan és haszontalan. Hálát adunk Istennek, hogy az a társadalmi rend. amelyben élünk, a békére épül, és a lényegéhez tartozik hozzá a béke, ez a béke társadalmi rendje. A béke ügyének sikere: az erkölcsi igazság győzelme! D. dr. Ottlyk Ernő J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonaest lesz május 23-án pénteken és május 26-án hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Három korálelőjáték F-dúr pastorale, d-moll eanzona, D-dúr allabreve, h-moll fúga, a-mol concerto. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály. Jegyek ára: 12,— Ft. — SÍRKÖAVATÁS. Dr. Ké­kén András volt Deák-téri lel­kész sírkőavatósa május 19-én, hétfőn délután fél 6 órakor lesz a Farkasréti temető 25. számú parcellájában. — HALÁLOZÁS. Koch Mi­hály, a paksi gyülekezet tagja, életének öl. évében hosszú szenvedés után április 26-án elhunyt. Temetése április 30- án volt Pakson Sólyom Ká­roly esperes szolgálatával. „Örökkévaló szeretettel sze­rettelek téged, azért terjesz­tettem reád az én irgalmassá­gomat”. — Id, Borki János az acsádi gyülekezet egykori tizenhárom éven át volt gondnoka április 27-én 59 éves korában a szom­bathelyi kórházban elhunyt. Temetése április 30-án volt az acsádi temetőben a gyüleke­zet és a termelőszövetkezet tagjainak nagy részvéte mel­lett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom