Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-19 / 3. szám

XL. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1975. január 19. Ára: 3,50 Forint Az államsegély további biztosítása Köztudomású. hogy az állam és evangélikus egyházunk között 1948 decemberében megkötött egyezményben államunk biztosította, hogy 20 esztendőn keresztül államsegélyt ad egy­házunknak. Arról is szó volt az egyezményben, hogy az ál­lamsegély 5 évenként 25r,!ts-kal csökken, míg végül 1968 végén megszűnik. Államunk jóvoltából azonban az ötévenkénti csökkenés nem következett be, hanem az államsegélyt szinte csonkítatlan összegben kapta egyházunk 1968 végéig. 1968 VÉGÉN EGYHAZUNK VEZETŐSÉGE azzal a kérés­sel fordult kormányunkhoz, hogy biztosítsa egyházunk szamá­ra továbbra is az államsegélyt. Az egyház vezetősége ugyanis úgy látta, hogy egyházunk még nincs teljesen felkészülve, az önellátásra és különösen a szórványgyülekezetek lelkészei szorulnak rá a további támogatásra. A Magyar Népköztársa­ság Kormánya 1968 végén úgy döntött, hogy 1974. december 31-ig folyósítja az államsegélyt. A múlt év végén egyházunk vezetősége ismét azzal a kérés­sel fordult a Magyar Népköztársaság kormányához, hogy egy­házunk továbbra is kaphasson államsegélyt. Kérésünket kor­mányunk magáévá tette és most már másodszor hosszabbí­totta meg az államsegély biztosítását éspedig 1979 végéig. Ez azt jelenti, hogy egyházunk a következő 5 esztendőben válto­zatlan összegben kapja az államsegélyt. Egyházunk elnöksége kormányunkhoz írt levelében hálás szívvel mondott köszönetét az újra biztosított államsegé­lyért, illetve annak meghosszabbításáért. AZ ÁLLAMSEGÉLY TOVÁBBI BIZTOSÍTÁSA jelzi azt az őszinte és jó viszonyt, amely államunk és egyházunk között fennáll. Ez a jó viszony nem „magatok’ jött létre. Ezért mind az egyháznak, mind az államnak fáradoznia kellett. Hazánk 30 évi 'el ezelőtt történt felszabadulása után országunkban ha­marosan a nép kezébe került a. hatalom és népünk a munkás- osztály vezetésével előbb leküzdötte a visszahúzó erőket, majd elindult a szocialista építés útján. Egyházunknak meg kellett találnia helyét és szolgálatát a szocialista társadalomban. Ehhez elsősorban arra volt szükség, hogy az egyház önmagá­ra találjon és ezzel együtt felismerje feladatait az új társa­dalmi rendben. Minél inkább felismerte az egyház, hogy mit jeleni Jézus Krisztus követése a mi időnkben, annál inkább tudatosodott benne, hogy Jézus Krisztustól nyert szolgaló és segítő élettel mehet előre a szocialista társadalomban. Egyhá­zunk egyre jobban megbizonyosodott arról, hogy támogatnia kell a szocialista társadalmi rendet és segítenie kell annak építését. Az is egyre i'ilágosabbá lett. hogy a világnézeti kü­lönbözőség sem lehet akadály abban, hogy egyházunk tagjai honfitársainkkal összefogva fáradozzanak népünk boldogulá­sáért. békéjének biztosításáért és a társadalmi igazságosság minden területen való megvalósításáért. Egyházunk tagjai nem akarnak „kívül-valók” lenni a társadalomban és nem is egyszerűen csak „bent” akartak lenni a társadalomban, hanem tudatosan fáradozni akarlak és akarnak a szocialista társada­lom felépiiéséért. Államunk vezetői többször juttatták kifeje­zésre elismerésüket egyházunk és egyházunk tagjainak a tár­sadalom építésében élért erdeményeikért. ÖRÜLÜNK ANNAK, hogy a Hazafias Népfront keretében egyházunk lelkészei és gyülekezetei együttmunkálkodhatnak más világnézetű honfitársainkkal népünk előrehaladásáért, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődéséért folyó munká­ban. Városaink és községeink fejlődése az evangélikus lelké­szeknek és gyülekezeti tagoknak is szívügye. Örülünk annak is, hogy egyházunk vezetői aktívan vesz­nek részt a hazai és nemzetközi békemozgalomban és így se­gítik a jóakarata emberekkel együtt a béke világának felépí­tését. A MEGHOSSZABBÍTOTT ÁLLAMSEGÉLYEN TÜLMENÖ- LEG IS köszönettel tartozunk államunknak sok mindenért. Örülünk annak, hogy az állami iskolákban hitoktatásban ré­szesíthetjük azokat a gyermekeket, akik önkéntesen jelent­keznek hittanórákra. Nagy segítséget jelent számunkra az is. hogy államunk a Biblia, énekeskönyveink, hittankönyveink, imakönyveink, számos más kiadványunk, továbbá újságaink előállítására nyomdát biztosít. Köszönjük azt is. hogy a Ma­gyar Rádióban minden hónapban istentiszteleti szolgálatot végezhetünk. , A MÜLT ÉVBEN AVATTUK FEL AZ UJ TEOLÓGIAI AKADÉMIÁT és Teológus Otthont. Igen nagy dolognak tud­juk, hogy államunk építési engedélyt adott az új Teológia fel­építéséhez és építési anyagot is biztosított erre a célra. Ugyancsak jelentős támogatás számunkra az az összeg is. amelyet a Műemléki Felügyelőségen keresztül kapunk több műemlék-épületünk renoválásához. Hálásak vagyunk a Fő­városi Tanácsnak azért a segítségéért, melyet az ..Ország temploma”, a Deák-téri templom megőrzése érdekeben adott a Metro építésével kapcsolatban. MIKÖZBEN HÁLÁSAK VAGYUNK KORMÁNYUNKNAK, hogy továbbra is biztosította az államsegélyt, maguknak a gyülekezeteknek és a gyülekezeti tagoknak is meg kell ten­niük mindent azért, hogy munkájukat hűségesen és becsüle­tesen végezzék el a maguk helyén. Végül arra is kell gondolniuk a gyülekezeteknek és gyüle­kezeti tagoknak, hogy nekik is meg kell hozniuk a maguk ál­dozatát egyházunk fenntartásáért, a szolgálatok biztosításá­ért. ' y INDONÉZIA A Protestáns-Keresztyén. Batak Egyház kereken egy milliót számláló híveinek új vezetője a 12 éve szolgálatban álló Dr. T. S. Sihombing utód­ja G. H. M. Siahaan ephorusz (püspök) lett december elején, aki eddig a Nommensen Ke­resztyén Egyetem teológiai professzora, előtte pedig 10 éven át az egyház főtitkára volt. (lwi) Hit, áldozat, munka Csőváron Akik december 8-án Csővár­ra készültünk utazni, hogy ott .együtt adjunk hálát Istennek a szépen megújított templom­ért, a Déli Egyházkerület legészakibb gyülekezetébe in­dultunk. A nógrádi dombok egyikén állt egykor a vár. Romjai ma is a régi idők em­lékeit őrzik. Csőváron azonban minden a mára emlékeztet. Az országút egy megújuló falu házai között kanyarog. Az épü- lő-szépülő családi otthonok nemcsak a szorgalmas csővá­riakról tanúskodnak, hanem egyben 'jelzik magyar társa­dalmunk egészére jellemző gyarapodást is. Az épülő-szé- pülő faluban élnek a csővári evangélikusok mintegy 600-an. Ősi gyülekezet. 1969-ben em­lékeztem meg arról, hogy 300 éves a gyülekezetük. a hívek a szépen meg­újított TEMPLOM ajtajá­ban várakozva fogadták D. Káldy Zoltán püspököt, Detre László esperest és a szomszé­dos gyülekezetek lelkészeit. A kívül és belül megújított templomot zsúfolásig megtöl­tötte a gyülekezet. Az ünnepi istentiszteleten D. Káldy Zol­tán püspök l Kor 3. 11—17 alapján hirdette Isten igéjét. Az igehirdetésben örömének adott kifejezést, hiszen azok ,i hírek, amelyek Budapestre Csővárról érkeztek, jó hírek voltak. A gyülekezet nagy buzgósággal állt a renoválás ügye mellé. Szinte az egész gyülekezetét mozgatta a tem­plom megújításának vágya. A több mint 300 társadalmi munkában eltöltött munkanap a templom körül jelzi az egy emberként vállalt feladatot is. Így a gyülekezet vezetői jó-íz­lésével, jó szakemberek segít­ségével és a hívek áldozatával eredményes, szép munkának örvendezhetünk. „Ez gazdagí­tása az egész egyháznak, erősí­tése az egész egyháznak, s ab­ban az egész egyház iránti sze­retet is benne lüktet” — hall­hattuk Káldy püspök megálla­pításait. Azon a kérdésen azonban, amelyet az igehirdetés feltett, a csőváriakkal együtt gondol­kodunk azóta is: „Tudjuk-e, hogy ma Magyarországon iga­zi templomépítést az végez, aki beépül maga is a gyülekezet­be?” Nagyszerű az áldozatho- zatál. de legalább ilyen izgal­mas az: én magam beépülök-e mint hivő. az evangélium sze­rint élő ember a gyülekezet­be? Ráépülök-e a fundamen­tumra: Jézus Krisztusra? — „Azért újítjuk meg a templo­mokat, hosv hirdessük Isten igéjét, és úgy épülienek be a gyülekezetbe a gyülekezeti ta­D. Káldy Zoltán püspök-elnök Genfbcn D. Káldy Zoltán püspök, aki a Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködési Bizottságának alelnöke január 20— 21-én részt, vesz az Egyházi Együttműködési Bizottság és Osz­tály vezetőinek ülésén. Dr. Vámos József és di\ Hafenscher Károly Nyugat-Berlinben Dr. Vámos József, a Teológiai Akadémia dékánja és dr. Ha­fenscher Károly Deák téri lelkész január 23. és 28. között Nyugat-Berlinben az Evangélikus Akadémián konferencián vesz tjészt, melynek témája: „Mit jelent a .keresztyén’ szó a békemozgalomban?” A konferencia szervezésében részt vesz a Keresztyén Békekonferencia is. Az Ökumenikus Tanács elnökségének ülése 1974. december 17-én D. dr. Bartha Tibor elnök vezetésé­vel ülést tartott a Magyaror­szági Egyhazak Ökumenikus Tanácsának elnöksége. Az ülé­sen megjelent Miklós Imre ál­lamtitkár. az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke lyiadai András főosztályvezető kísére­tében. Beszámoló hangzott el a Biblia kiadásáról. A tagegyhá­zak keretében működő Biblia- tanács gondozásában 25 éves munkával elkészült és megje­lentetés előtt áll az új fordítás szövege. Foglalkozott az ülés az Öku­menikus Tanács 1975. évi munkaprogramjának tervével. Az elnökség úgy határozott, hogy az ökumenikus Tanács meghívja a Keresztyén Béke- konferenciát, hogy 1975 őszén a Folytatólagos Bizottság Ma­gyarországon tartsa ülését. Ez a bizottság irányítja a KBK munkáját a nagygyűlések kö­zött. s mint ilyen, a mozgalom legszélesebb vezető testületé. A Folytatólagos Bizottság 1965- ben egyszer már ülésezett Ma­gyarországon. Az Egyházak Világtanácsa 1975-ben tartja V. Nagygyűlé­sét Kenyában. Az elnökség úgy döntött, hogy — mint ko­rábban is — az ökumenikus Tanács a tagegyházak köz-, rém üköd ésével tanulmányi anyaggal járul hozzá a nagy­gyűlés témáihoz. Megvitatásra és elfogadásra került az ezzel kapcsolatos tervezet is. Az elnökség elhatározta, hogy hazánk felszabadulasa- iiak 30. évfordulójáról 1975- ben az Ökumenikus Tanács ünnepélyes keretek között, ki­bővített közgyűlésen emléke­zik meg. Előterjesztés hangzott el. amelvnek alapján az elnökség foglalkozott az ökumenikus Tanács kapcsolatai bővítésé­nek és az együttműködés lehe­tőségeinek kérdésével hazai nem tagegyházakkal. Pénzügyi kérdésekkel fog­lalkozva az elnökség megtár­gyalta az Ökumenikus Tanács 1975. évi költségvetését. Végül meghallgatta a főtit­kár beszámolóját az iroda működéséről. NYUGAT-NÉMETORSZAG Az elmúlt év statisztikai adatai szerint az nyugat-né- mstországi Evangélikus Egy­ház (EKD) tartományi egyhá­zaiban 11 857 lelkész állt egy­házi szolgálaban, .közöttük 268 nő. A lelkészi állások 8.8 szá­zaléka, azaz 1144 lelkészi állás volt üres a húsz tartományi egyházban, (lwi) gok” — hallottuk az igehirde­tésben. így lesz érvényes Pál apos­tol igéje: az Isten temploma vagytok. „Itt nem a szívről van szó — Pál a gyülekezetei tartja, érti templomnak... Is­ten nem a falak között lako­zik. Ö nagyobb annál. Isten a gyülekezetben lakozik. — Az az Isten, akit ég és föld be nem fogadhat, aki nagyobb mindennél — maga jelöli ki lakóhelyéül a gyülekezetei, a hívők közösségét. — Hol van az Isten? — kérdezik tőlünk sokan. Nem látják. A válasz egyszerű: a gyülekezetben van az Isten ... Mindenütt, ahol teljes szívvel hisznek benne!” — hangzott a püspök bizony­ságtétele. Mégis, mire való a kőtem­plom? Arra, hogy újra meg újra hallja a gyülekezet: csak Jé­zus Krisztus a fundamentum. Maga az Isten akarja beépíte­ni még erősebben a gyüleke­zetbe: ti szentek vagytok! — Ebből fakad az új élet. A gyü­lekezetbe beépült tagnak úgy kell a munkáját végeznie, hogy ő az Istenhez tartozik. Ez meglássák a beszédén, a szóhasználatán, az életformá­ján. az életstílusán. Tehát másként gondolkodik az ilyen ember, mert Istenhez tartozik. — Itt is egv kérdés maradt so­kunkban sokáig eleven: vajon mások az életünk láttán tud­ják azt. hogy mi az Istenhez tartozunk? Ügy kell hinnünk Jézus Krisztusban, hogv az az életformánkon látszódiék. Ak­kor nem hiába renoválunk. D. KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK IGEHIRDETÉSÉT fi­gyelmesen hallgató gyülekezet egy nagy család tagjának érez­hette magát. Detre László, a Pest megyei Egyházmegye es­perese köszöntő szavaiban hangot is adott ennek az ér­zésnek. Záborszky Csaba a nógrádi lelkészek nevében. Ezzel a címmel hangzottak el a vitaindító előadások azon a presbiteri konferencián, melyet a Bács-Kiskun Egy­házmegye gyülekezeti pres­biterei számára tartottak no­vember 24-én Kiskőrösön. A környék gyülekezeteiből — Soltvadkertről, Bócsa-Tázlár- ról, Csengőd-Páhiról, Kiskun­halasról és Kecskemétről — mintegy 80—90-en jöttek el, hogy tovább ismerkedjenek azzal a renddel, melyet Egy­házi Törvényeink Írnak elő az egyház minden tagja, de kü­lönösen is a presbiterek szá­mára. EGYIK LEGFONTOSABB CÉL volt az Ünnepélyes Nyi­latkozat részletes megbeszélé­se, hiszen minden presbiteri szolgálat csak ennek alapján állhat gyülekezetben. A témát négy vitaindító előadásban fejtették ki a gyülekezetek lelkészei: Ponicsán Imre, Nagybocskai Vilmos, Káposz­ta Lajos lelkészek, az alapve­tést pedig az egyházmegye es­perese végezte. A téma kibontásakor szóba került a gyülekezeti önkor­mányzat és a közegyházi ér­dek helyes egyensúlya. Beszél­tek arról, hogy hitünk hogyan teljesedhet ki a szeretetszolgá­latban s ez egyaránt lehet gyülekezeti diakónia vagy a szeretetintézmények gyüleke­zeti támogatása. Végül külön előadásban a gyülekezeti háztartások kér­dései kerültek a résztvevők elé. Sok kérdés hangzott el az előadások után. Ezekből meg­látszott, hogy mennyire szük­séges bizonyos időnként tájé­Bártfay Kelló Gusztáv pedig mint a gyülekezet volt lelké­sze örült az ömlőkkel. Meleg szavakkal mondott köszöntőt Halász Zoltán, a Hazafias Nép­front titkára. A köszöntők so­rát végül a kerület püspöke zárta, aki egyúttal köszönetét mondott Kiszely Sándor lel­késznek és Nyemecz István felügyelőnek szolgálatukért és minden csővári munkáskézért. VÉGÜL KISZELY SÁNDOR LELKÉSZ beszámolóját hall­gatta meg az ünneplő gyüle­kezet. Megragadó volt hallani, hogy szinte nem volt olyan csővári család, amely be ne kapcsolódott volna az adako­zásba. Sőt, voltak olyan csalá­dok, amelyek nagyon sokat ál­doztak. A szép munka 130 ezer forintba került. Ehhez a gyü­lekezet 95 ezer forintot adako­zott. Mellettük állt a Gyüleke­zeti Segély és a penci leány- gyülekezet. A sok lelkes munkás közül hadd álljon itt néhány neve. Nyemecz István felügyelő és Seben Mihály gondnok mozga­tói voltak a renoválásnak. Klenk Pál nemcsak a renová­lást indítványozók élén állt. de a megvalósítókén is! Stefani- desz János az ácsmunkás és állványozó. Kindricz László a belső mázoló. AKIK A GALGA-VÖLGYE FELÖL utaztunk ezen a vasár­napon Csővárra, amint egy- egy falun végighaladtunk, az emlékműveken még frissel: voltak a koszorúk virágai. December 6-a és 8-a között emlékeztek meg a Galga men­tén a felszabadulás 30. évfor­dulójáról. Ezért a csővári ün­nep illusztrálta D. Káldy Zol­tán püspök szavait, aki kö­szöntésében így szólt: ..ragasz­kodunk társadalmi rendünk­höz. amely a miénk, benne van. a munkánk!” Detre János koztatni a presbitereket a kö­zös örömökről és gondokróL De az is meglátszott, hogy a presbiterek igénylik a tudat- formáló előadásokat, eszme­cseréket, mert azt már világo­san látják, hogy egyházunk új úton jár, a szolgálat útján, de hogy ez az út milyen rend alapján, milyen törvények ke­retei között, milyen formában járható, ezt nem mindig lát­ják elég világosan. A BESZÉLGETÉS VONA­LA egészen odáig húzódott, hogy a gyülekezetek jobban érdeklődjenek egymás élete, esetleges szórvány problémái felől és a gyengébbeknek si­essenek támogatására anélkül, hogy erre külön felszólítást kapnának. Jeszenszky Tibor lelkész zá­róáhítatával végződött be a konferencia napja. A jelenlevő presbiterek nemcsak fülükkel, de szemükkel is meggyőződ­hettek egymás dolgairól. Sárkány Tiborné egyházme­gyei gyűjteményügyi előadó ügyes kis kiállítást rendezett a részt vevő gyülekezetek könyv­tári, levéltári anyagából, vala­mint újonnan készült, egyházi szimbólumokkal hímzett oltár- és szószékterítőkből. A bemu­tatóval az volt a célja, hogy nevelje, formálja a látogatok ízlését a hasonlók készíttetésé­re és ugyanakkor felhívja a fi­gyelmet szóban is arra, hogy a gyűjteményekért anyagi áldo­zatot is kell és érdemes hozni. AZ A REMÉNYSÉGÜNK, hogy a konferencia gyümöl­csei otthon, a gyülekezetekben érlelődnek majd meg. TóUi-Szöllős Mihály A szolgáló egyház — a rend egyháza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom