Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-05-18 / 20. szám

A szolgálat Lelke O' Csel 2, 2—13 Pünkösd az egyház születésnapja, az egyház történetének kez­dete. A pünkösdi történetben egy másik tényre is rájövünk: pünkösd a szolgálat kezdete. A tanítványok éveken át hallga­tói, tanúi voltak Jézus beszédeinek és cselekvésének, látták Jé­zus elfogatását, megkínzását, kivégzését és találkoztak vele, mint Feltámadottal. Sokat tudtak róla, sokat ismertek meg Isten dolgaiból, terveiből. Pünkösdkor nem új kinyilatkoztatást kap­tak, nem jutottak újabb ismeretek birtokába. Pünkösdkor a Szentlélek által szolgálni kezdtek! Mindaz, amit Jézus környe­zetében tapasztaltak, minden Jézustól eredő és Jézusról szóló ismeretük a szolgálat alapja lett számukra. Pünkösd az az esemény, amikor a jézusi ismeretek a Jézus nevében való szol­gálatba mennek át. Pünkösdkor megértették a Szentlélek által, mivégre lett Isten emberré, mivégre halt meg és támadott fel, de azt is megértették, hogy nekik mint az ő tanítványainak, mi a feladatuk. Jézus szolgálni jött és szolgálatba állít. PÜNKÖSDKOR AZ ISMERETBŐL BIZONYSÁGTÉTEL LETT. Beteljesült Jézus ígérete: lesztek nékem tanúim. Ez a ta­núság az evangélium hirdetése, továbbadása, szavakban és tet­tekben! Pünkösdkor hangzott el az első keresztyén prédikáció, de egyidejűleg elindult a jézusi közösség kialakulása, az ige­hirdetés mellett már a kezdet kezdetén nagyon komoly súllyal folyt a tettek diakóniája is. Pünkösdkor tehát a szolgáló Jézus Krisztus szolgáló egyháza született meg. Pünkösd eseményének külső kísérő jelei, a szélvihar zúgása és á tűz mozgalmasságot, cselekvést, pezsgő életet jelképeznek. A Szentlélek aktivitásra, tevékenységre, szavak és tettek eleven szolgálatára serkentette a tanítványokat és egyre szélesebb kör­ben mozgósított „Isten felséges dolgainak” megismerésére és véghezvitelére. A TANÍTVÁNYOK PÜNKÖSDKOR megkezdték az evangé­liumhirdetés szolgálatát. Isten igéje sok nyelvű, sok nemzetisé­gű hallgatósághoz szólt. Tizennyolc földrajzi helyet, illetve nemzetiséget sorol fel a pünkösdi történet leírása. Komoly nemzetközi létszám. Arra utal ez, hogy a jézusi evangélium mindenkinek, minden nemzetnek szól, minden helyen, mert Jé­zus nem egy kiválasztott nép szűk keretein belül szolgált, ha­nem szolgálata átöleli az egész világot. Bűnbocsánata, váltság- halála és feltámadásának dicsősége válogatás nélküli szolgálat minden népért, ö egyaránt szolgálta minden nemzet gyerme­keinek evilági és örök üdvét. Egyházát is így hozza létre, és vezeti. A Szentlélek által a benne hivők olyan közösséget gyűj­ti egybe, amely megkülönböztetés nélkül vállalja a szolgálatot. A pünkösdkor, a Szentlélek által létrehozott és mozgósított jé­zust közösség tagjai egymás iránt és az egész világért végzett szolgálatra kaptak indítást és elkötelezést. A tanítványok pünkösd előtti közössége bezárkózott, világtól elkülönülő és félő közösség volt. A Szentlélek kitöltése előtti helyzet, Szentlélek ajándéka és ereje nélküli helyzet jellemzője tehát az elzárkózás, befelé fordulás, elkülönülés! Voltak áram­latok és csoportok az egyház történetében — mind a mai napig — amelyek pedig éppen ezt az izolációt tartották a Lélektől ve­zetett egyház legfőbb tulajdonságának. Pedig pünkösd nem megteremtette, hanem széttörte, megsemmisítette a tanítványok elkülönülését. Pünkösd a világban és a világért végzett nyílt szolgálat kezdete. PÜNKÖSD NEM EGYSZERI ESEMÉNY, HANEM FOLYA­MAT. A Szentlélek indíttatásával hangzik újra és újra a Krisz­tus evangéliuma, s a hallott igével ugyancsak a Szentlélek indít szolgálatra az emberek között. A pünkösdi Lélek jelenlétéről ta­núskodik ma is az evangélium hirdetése és a szolgáló Jézus nyomdokában járó egyház diakóniája. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Köszönjük Jézusunk, ho^y beváltottad ígéretedet, nem hagy­tad magára népedet, hanem Szentlelked ajándékával megerő­sítetted a szolgálatra a te nevedben. Újra és újra könyörgünk Szentlelked ajándékáért, hogy az ige hitet teremtsen bennünk, a hit pedig a követésedben végzett szolgálat gyümölcseit terem­je. Lelked által világosítsd meg és vezesd egyházadat a szolgá­lat útján. Ámen. Száznyolcvan hír és ami mögöttük van 15 szám németül 180 hírrel, 10 szám angolul 112 hírrel — ez a Lutheránus Világszövet­ség sajtótájékoztató kiadvá­nyainak mérlege 1975. január 1. és április 1. között. Negyed­év mérlegét próbáltuk elkészí­teni, hogy tájékozódjunk, mi­lyen kérdések és híradások szerepeltek, melyek voltak a keresztyénség és az evangéli­kus egyházak legfontosabb kérdései és milyen egyházunk híre a világban. Természetesen tudnunk kell, hogy ezek a hírek csak csep­pek a nagy hír-tenger vizéből, amelyik kiapadhatatlanul árad a modern hírközlő eszközökön keresztül. E cseppekből is le­het azonban következtetnünk a nagy „tenger” vizének össze­tételére, a benne kialakult „áramlásokra” és az egyházi „széljárásra”. • Hiszen nem mindegy, milyen országok ne­ve kerül elő legtöbbször és miért, mit írnak róluk és az is, mit nem írnak meg, mit nem közölnek le. KEZDJÜK ELŐSZÖR A STATISZTIKAI ADATOK­KAL; milyen nagyjából az evangólikusság elhelyezkedése a világon. Nyugat- és Észak- Európában 24 egyházat talá­lunk kereken 36 millió evan­gélikussal a Világszövetségben, Kelet- és Közép-Európa szo­cialista országaiban 16 egyház él 7 millió egyháztaggal. Afri­ka és Ázsia, nagyjából egyfor­mán, 20, illetve 23 tagegyház­ban 2,5—2,5 millió evangéli­kust mutat fel. míg Amerika 9 egyháza 6,5 millió evangéli­kust tömörít. Azt is el kell mondani, hogy vannak evan­gélikus egyházak, amelyek nem tagjai a Világszövetség­nek. Az előző felsorolás után a hírek szétbontása számadatok­ra azt bizonyítja, hogy a hí­rek nem arányosak a földrajzi elhelyezkedéssel. Európáról 61, Afrikáról 60, Amerikáról 23, Ázsiáról viszont csak 6 hír­adást olvashattunk. A többi a Világszövetség vagy más egy­házi világszervezet munkájá­val foglalkozik. Aránytalanul magas tehát az érdeklődés Af­rika és itt is elsősorban a faji megkülönböztetési politikáról hírhedt Dél-Afrika és Namíbia iránt, mert 32 híradásban ke­rültek elő. Az angol kiadásban általában rövidebbek a hírek és az amerikai vonatkozásúa- kat részesítik előnyben az Eu­rópából származottakkal szem­ben, kevesebb kiadványszám­mal adják ki a postai költsé­gek miatt. A német evangélikusokra va­ló tekintettel sokat hoznak egyházi életükről (19 híradás), míg a svédeknek 8, a finnek­nek 3, a norvégoknak viszont 5 hír jut. Egv-egy aktuális ese­mény, mint például az Etiópiá­ban végbement változásók kapcsán felugrik az érdeklő­dés görbéje (12 híradás), míg aránylag nyugodt és normális egyházi élet esetén az érdek­lődés csökken (Egyesült Álla­mok a német híradásokban 9 hírben). EGYHÁZUNK ÉS HAZÁNK EGY ALKALOMMAL SZE­REPEL a vizsgált negyedév alatt, amikor arról tudósíta­nak, hogy a szocialista orszá­gokban élő egyházak, így ha­zánk egyházai is, új bibliafor­dításokat készítenek elő és je­lentetnek meg a közeljövőben. Igen sajnálatosnak tartjuk, hogy a szocialista területen élő európai egyházakról ugyan 20 hír szól, de ezek közül viszont 7 híradás hidegháborús, nega­tív formában ragad ki esemé­nyeket. Egészen bizonyos, hogy egyházaink életéből ki tudtak volna emelni előremutató, pél­dás és életünket jobban tükrö­ző dolgokat is, hiszen nagyság­rendben Afrika és Ázsia együt­tes adatainál is többen va­gyunk itt evangélikusok. Ezekkel az adatokkal már túlléptünk az egyszerű statisz­tikai vizsgálat lényein és meg­állapíthatjuk, hogy a Lutherá­nus Világszövetség sajtószolgá­lata sem mentes az általános nyugati politikai „széljárás’’ hatásaitól. Pontosan nyomon lehet követni az általános nyugati politikai érdeklődést bizonyos országok irányába (Dél-Afrika, Etiópia) és érvé­nyesülnek a hidegháborús idők szólamai is a szocialista orszá­gokban élő egyházak ellen. TERMÉSZETESEN NEM ÁLLÍTJUK, HOGY ALAPJÁ­BAN HAMIS ÉS ROSSZ a genfi központ hírközlése. La­punk hasábjain a külföldi hí­rek között nagyon gyakran lát­hatunk „Iwi” jelzéssel éppen tőlük átvett híradósokat. Há­lásak vagyunk, hogy a rend­szeresen érkező információs füzeteken keresztül ott tarthat­juk ujjúnkat a világ evangéli- kusságának érverésén, örü­lünk a Világszövetség sok hasznos teológiai felismerést hozott konferenciájának, bele­kapcsolódunk tanulmányi munkánkkal, figyelmünkkel, imádságunkkal a nemzetközi egyházi életbe, örülünk más egyház eredményeinek és igye­kezünk segíteni, ha más egy­ház bajba kerül. Azt is tudjuk, hogy van bi­zonyos „divat” a hírközlésben is, előtérbe kerülhet egy-egy ország vagy földrész és az is bizonyos, hogy teljes képet nem kaphatunk akkor, ha csu­pán egy negyedév híradásait vizsgáljuk. Az utóbbi időben azonban megerősödött ben­nünk, magyar evangélikusok­ban az az érzés, hogy tudato­san mellőznek és háttérbe szo- ritanak bennünket. Erre nézve hadd idézzek egy példát. 1974. JÜNIUS 11—X2-EN BUDAPESTEN ÜLÉST TAR­TOTT egyházunk négy olyan tanulmányi csoportja, amelyek a Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztálya kereté­ben kidolgozott program sze­rint végzik munkájukat. Ezen az ülésen Genf bői három ven­dég is részt vett egyházunk vezetőivel együtt. Az esemény súlyának érzékeltetésére hadd tegyem még hozzá, hogy a Lutheránus Világszövetségnek egyetlen más olyan tagegyháza sincsen, amelyik mind a négy kijelölt témakörben vállalta volna az 1977. évi világgyűlé­sig a kitűzött témakörök ta­nulmányi vizsgálatát. Egy-egy témakörben a négy közül akadnak munkát végző csopor­tok, de mind a négy témát így, egyszerre a genfi központ munkatársainak egyetlen más tagegyház sem tudná előkészí­teni. Az ülésen akkor vendégeink meg voltak elégedve a látot­takkal és hallottakkal, viták alakultak ki, megegyeztünk a Nem túlzás-e, hogy Jézus azt mondja: mindenki, aki kér, kap? Hiszen az nyilvánvalóan lenetetlenség, hogy minden ember megkapjon mindent, amit kér. Ott kezdődik ebben a kér­désben a nehézség és a félre­értés, hogy az ember szívesen egyenlőségjelet tesz az „imád­kozni” és a „valamit kérni” közé. Ahogyan karácsonykor szokták a gyerekek szüleiknek, úgy nyújtja be az ember a kí­vánságlistát Istennek imádsá­gában. Amikor azután azt ve­szi észre, hogy kérései nem teljesülnek, akkor abba is hagyja az imádkozást. Pedig Jézus tanítása szerint az imád­kozásnak nem az a célja, hogy az ember kívánságlis­tát szerkesszen, azután kíván­ságki teljesülését várja, majd várakozásában csalódva fel­hagyjon az imádkozással. Az imádságnak megvan ugyanis a maga sajátos értelme. Az imádkozásra nem Istennek van szüksége, hanem az embernek. Az imádkozásban az embernek azt kell megtanulnia és meg­szoknia, hogy ne saját magára figyeljen, hanem Istenre. Az imádkozásban nem arról van szó, hogy valami módszert és gyakorlatot alakít ki az ember, amivel Isten magatartását be­folyásolni tudja és saját vá­gyai irányában kormányozni. Hanem inkább az imádkozás olyan közösség és kapcsolat Isten és ember között, amely­ben Isten éppen arra akarja megtanítani az embert, hogy megértse, magáévá tegye és kö­vesse az ő akaratát. Jézus azt ígéri mai igénk­ben, hogy Isten mindenkinek ad Szentjeiket, aki kér tőle. S ezt azért ígéri ilyen felté­tel nélkül, mert a Szentlélek az, aki nélkül sem Istent meg­ismerni, sem Jézust megérteni, sem helyesen imádkozni nem tudunk. Nem kevesebbet ígér Jézus, amikor a Szentleiket ígéri, mintha egyéb emberi kívánsá­gaink teljesülését ígérné? Nem. Mert, amikor a Szentleiket ígéri, akkor Jézus sajátmagát és Isten teljességét ígéri és következő évek terveiben. A Lutheránus Világszövetség saj­tója azonban mind a mai na­pig nem jelentetett meg erről, érzésem szerint nem csupán számunkra jelentős konferen­ciáról egyetlen sort sem. Ezt a dolgot sajnáljuk, nem ért­jük és kifogásoljuk. MINDEZT PEDIG AZÉRT IRTUK LE, mert úgy érezzük, hogy egyházunknak helye van a szocialista országokban élő más evangélikus egyházakkal együtt a Lutheránus Világszö­vetség nagy családjában. lfj. Harmati Bcla ajánlja fel az embernek. Eh­hez képest legigényesebb kí­vánságaink is csak morzsákat kérnek a végtelen gazdag vi­lágból. A különbséget talán leginkább az olyan gyermekek tudják megérteni, akik olykor csalódottan tapasztalják, hogy szüleiktől játékot, édességet és mozipénzt bőségesen kapnak. De ugyanakkor személyükre, idejükre, erejükre és érdeklő­désükre való minden igényt alapjában véve elutasítanak: Hagyj békén! Fáradt vagyok! Nem érek rá! Nem érdekel! — Meg lehet érteni ezt, de mégis fáj. És gyakran semmi, amit kapunk, nem tud kárpótolni azért, amit elveszítünk: egy kedves együttlétet, vagy be­szélgetést. Jézus a Szentlélek ajándé­kában mindazt összefoglalja, amire csak szüksége van az embernek. Pünkösd ünnepén ezért higgyünk Jézus igéjének és fogadjuk meg szavát: kér­jük Istent mindenekelőtt azért, hogy adja Szentleikét nekünk. A Szentlélek megismerteti ve­lünk Jézus evangéliumán ke­resztül Istent, az ő országát és az ő akaratát. S Jézus ígére­te szerint akik Istent, az ö or­szágát és akaratát keresik, azoknak minden mást, amire csak szükségük van, szinte rá­adásképpen megadja Isten. J. S. BACH: JÁNOS PASSIÓ az oroszlányi templomban május 25-én, vasárnap délután 3 órakor. Közreműködnek: Mohácsi Judit (szoprán), dr. Nagy Ervinné (alt), Fülöp Attila (tenor), Zimány István (bariton), Mezőfi Tibor (basszus), Beharka Pál (orgona) és a gyülekezet ének­és zenekara. Vezényel: Nagy Dániel Igét hirdet: D. DR. OTTLYK ERNŐ püspök Mit érdemes kérni ? Lukács 11, 9—13 A győri Evangélikus Szere- tetház történetéről külön köny­vecskét lehetne írni. Most azonban a legfontosabb állo­másairól szólnék. AZ OTTHON ALAPÍTÁSÁ­NAK GONDOLATA Karsay Sándor győri lelkész, egyúttal d mántúli püspöktől szárma­zott. 1883-ban püspöki körle­vélben hívta fel a gyülekezet figyelmét arra, hogy Luther Márton születésének 400 éves évfordulóját azzal ünnepelje meg méltóképpen, hogy jóté­kony intézményt létesít. Így született meg az első, a mos­taninál még jóval kisebb ott­hon, mely nagyon gyorsan szűknek bizonyult. A megkez­dett munka azonban már nem állt meg. A mostani épület tör­zsének megépítéséhez Bálint Mihály nagy összegű alapítvá­nya adta meg a lehetőséget. r-„ az épületet 1912. március 24-én adta át rendeltetésének Gyurátz Ferenc püspök. Ké­sőbb, az egyre szervezettebbé váló diakóniai munka eredmé­nyeképp, valamint a Gusztáv Adolf Egylet adományától tá­mogatva, megépült az épület törzséhez csatlakozva az L-ala- kú újabb szárny is, Gusztáv A-’.olf Otthon felirattal. Így a szeretetház mai formáját 1933- ban nyerte. Az intézet ma is evangélikus egyházunk második legna­gyobb otthona. A győri város­képnek is becsületére válik. Az Nyitott kapu — es itt evangélikus szeretetotthon A Rába torkolatánál — Győrött oromzat a Rábára néz, és arra a barátságos, parkosított kis szigetre, melynek csücske ép­pen az épület főbejáratával szemben kényszeríti a Kisal­föld folyóját kettészakadásra. Akár az elágazást átívelő ket­tes Rába hídról, akár a másik oldalt határoló Petőfi hídról tekintünk vissza, impozáns szép, kétemeletes épületet lá­tunk. B°felé haladva az első ami szemünkbe tűnik: a cél­szerű építkezés áldásos hatá­sa ma is érvényesül. A tágas, hosszú folyosók, napfényes erkélyekkel megszakítva, s a folyosókra nyíló külön bejára­tú szobák sora, ma is korszerű­vé teszik az otthont. A MOSTANI BELSŐ KÉP KIALAKÍTÁSA bizony nem kis erőfeszítést igényelt, 1972 augusztusában. Azóta is folya- , matosan halad előre a belső korszerűsítés. Az elmúlt esz­tendőben mindhárom szinten felújítottuk a fürdőszobákat és a teakonyhákat. Ugyancsak az elmúlt évben, a korszerűsítés nagyobb mére­tű formáját már az Országos Egyház segítsége tette lehető­vé. A földszinti nagykonyhá­ból indulva, fel az I. és II. emeletre, ételfelvonó épült és A győri szeretetotthon épülete KORSZERŰSÍTÉSRŐL, FEJ­LESZTÉSRŐL BESZÉLVE, el kell mondanunk terveinket is. Rövid távon: korszerűsíteni kell a konyhát és fel kell újí­tanunk intézetünk dísztermét. A díszteremben tartjuk házi­gek is itt kerülnek megrende­zésre. Komoly gondunk a fűtés kérdése. Ez azonban már be­letartozik abba a nagyobb ösz- szefüggésbe, melyben egyhá­zunk vezetősége a távlati fej­lesztés szempontjából tartja számon intézetünket. S miközben tervezgetünk a jövőre, zajlik a mindennapi élet is. 53 idős embert ellátni a három szinten, nem kis fel­adat; nemcsak gazdálkodási, az intézet költségvetési kérdé­seit tekintve, de a naponkén­ti személyi ellátást nézve sem. 13 dolgozó, köztük régi, nyug­díjas dolgozók a délutáni mű­szakokra és betegápolásra, s fiatal, teljes munkaidős dolgo­zók a délelőtti gondozás, taka­rítás és érkeztetés ismétlődő gondjainak megoldására. De vannak a lakók között is — Is­tennek hála, nem is kevesen —, akik részt vállalnak a má­sik terhének elhordozásából. EVANGÉLIKUS SZERE- TETHÁZUNK NEM NÉLKÜ­LÖZHETI és nem Is nélkülözi a gyülekezetek és közegyhá­zunk lelki és anyagi melléál­lását. A győri lelkészek rend­szeresen végeznek szolgálato­kat a szeretetházban és lakói­nak nagy része aktívan vesz részt a gyülekezeti életben. Győr-Sopron és Vas megyében rendszeresen végzett diakóniai szolgálati alkalmakon tarthat­juk a kapcsolatot a gyüleke­zetek és a szeretetház között. A gyülekezetek tagjai lelké­szük vezetésével gyakran fel­keresik otthonunkat. Mindez egyúttal természete­sen anyagi támogatást is je­lent. Kizárólag a Györ-Sopron és Vas megyei gyülekezetek adománya az elmúlt esztendő több mint egymillió forintos forgalmából pontosan 72 534,70 Ft összeget tett ki. Ez az anya­gi és erkölcsi felelősség az Or­szágos Működési Szabályzat értelmében megnyilvánul ab­ban is, hogy Igazgatótanácsunk tagjai a Győr-Sopron és Vas megyei gyülekezeti lelkészek közül kerültek ki. Az előzőkben beszéltünk Országos Egyházunk jelentős beruházásáról, az ételfelvonó­ról, amely 190 000,— Ft-os se­gély átutalását jelentette az Országos Gyülekezeti Segély­alapon keresztül. A közegyhá­zi gondoskodást, segítséget nem nélkülözheti a jövőben sem intézetünk. AZ ERKÖLCSI TÁMOGA­TÁST, SEGÍTÖKÉSZSÉGET TÁRSADALMUNK RÉSZÉ­RŐL, annak képviselő szervein keresztül lépten-nyomon érez­hette otthonunk. így végzi otthonunk a ráeső részt egyházunknak a diakó­niai teológiából folyó szolgála­tából azzal a reménységgel, hogy szolgálatunk egyúttal se­gítséget jelent társadalmunk Időszerű feladatainak megol­dásában is. Weltlerne, Sághy Ildikó üzemel, nagy könnyebbségé­re a nemegyszer nehéz munkát végző dolgozóknak. ■ áhítatainkat, a klubdélutáno t kát, de a szeretetház javára . gyülekezeti szeretetvendégsé

Next

/
Oldalképek
Tartalom