Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-05-11 / 19. szám
József Attiía istenes verseiről A Kortárs áprilisi számából A KÖLTŐ SZÜLETÉSÉNEK 70. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL a Kortárs irodalmi és kritikai folyóirat, más elemzések sorában, közölte MetcZer Tibor figyelemre méltó tanulmányát. „Mindenkor idejük van a zsoltá- roknak” az idézetes főcíme az írasműnek, amely Szenei Molnár Albert és József Attila nevét kapcsolja össze alcímében. Bennünket azért is érint közelről, mert feltárja József Attila istenes verseinek a lelki forrásvidékét. Anélkül, hogy a nagy magyar forradalmi köHőt egy cseppet is egyhá- ziasítani akarnánk, érdemes követni a tanulmányíró gondos összehasonlító munkáját. József Attila református hittanórára járt, megtanulta a zsoltárokat, s gyermekkorában a templomban is énekelte. A tanulmányíró azonban arra is rámutat, hogy „a protestantizmus, ha nem is gyakorolt, tételes vallásként, de mint kultúrélmény, végigkísérte életén”. Indokolt, „hogy a zsoltároknak József Attilánál jelentkező hatásait ne csupán a gyermekkor egyébként alapvető élményanyagaként fog- 'juk fel.” „József Attila korai istenes versei mindenekelőtt a zsoltárok egy sajátosságát tükrözik: a bizodalmát a mindenkiről és mindenekről gondoskodó Istenben. Első Isten c. versében szándékosan gyermeki naivitással elénk tárt bizodalma, még a vers ritmusával is, a Szenei Molnár Albert fordította ... 147. zsoltárra visszhangzik”. A TANULMÁNYÍRÓ KOREN EMIL KÖZLÉSÉRE HIVATKOZVA utal József Attila Erős vár a mi Istenünk fordítására, melyet Luther énekéről a hazai evangélikus egyház 1934. évi. pályázatára készített. Megjegyzi, hogy „a reformáció magyar irodalma és a zsoltárok alapos ismerete nélkül ilyen fordítás nem jöhetett volna létre”. A fordítás első sorait meg is mutatja: „Erős vár a mi Istenünk, Kemény vasunk és vértünk. / ínségben együtt van velünk, / Megvált és harcol értünk .. 1935-ben József Attila felkérésre elkészítette Bach Vigyázzatok, azt kiáltják evangélikus korái fordítását, amely a Kálvin téri templomban hangzott fel ünnepi kórus ajkán. „A hangulat archaizmu- sában ott érezzük a Biblia és a reformáció magyar költészetének hatását is.” MÁS VERSEKBEN ELLENTÉTES PÁRHUZAM JELENTKEZIK a zsoltárokkal. „A nyomor és az egyedülvaló- ság a zsoltárok hangján, ám azok eszmeiségével perbe szállva, felpanaszoltatják vele az Isten-hiányt.” Óh, boldog az... c. verse „Szenei Molnár Albert 146. zsoltárával mutat ellentett analógiát.” „Boldog az kinek oltalma f Az Jákobnak Istene ...” — mondja az ének... Költőnknél pedig: „Oh boldog az, kinek van Istene,/ ki rettenetes és maga a jóság, / kinek sebet kap reszkető keze, / ha leszakítja a tilalmas rózsát. / Óh boldog az, kinek van Istene... ” „Míg korai istenes versei a mindenkiről és mindenekről gondoskodó Teremtő dicséretével kapcsolódtak legjellegzetesebben a zsoltárokhoz, addig utolsó esztendejének Isten-keresése a szorongatlatásban könyörgő Dávid énekeire mutat. így tör elő a Bukj föl az árból kétségbeesett Istenhez kiáltása is. .Ijessz meg engem, Istenem, / sükségem van a haragodra. / Bukj föl az árból hirtelen, / ne rántson el a semmi sodra.’” A tanulmány az egész verset közli, és így folytatja: „E sorokban pedig ott visszhangzik Szenei Molnár Albert híres 42. zsoltára. — Mint az szép híves patakra / Az szarvas kívánkozik,...’ ” stb., s közli annak is szövegét. „1937 TAVASZÁRA TELJESEDNEK KI A ZSOLTÄR- HATÁSOK József Attilánál.” A fentebb idézett vers ,,a költemények feltehető időrendjében a költő legkésőbbi .zsoltárverse’ lehet.” Az előtte való hónapban napvilágot látott Nem emel föl c. költeménye „szintén nem jöhetett volna létre Szenei Molnár Albert psaltériuma nélkül. ,Nem emel föl már senki sem, / belenehezültem a sárba. / Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyellen árva.’ ” A vers további négy strófájának közlése után megállapítja: „A végveszély szavai ezek... Ezt hangsúlyozzák a zsoltárok át- szüremlései is.” S következik a vers egyes szavainak, képeinek, mondatainak az összehasonlítása zsoltárrészletekkel. Ezekből itt csak a 99. zsoltárt idézzük, érezve a félelmesen világos összecsendülést: „Ür Isten segíts, és tarts meg engem, / Mert a vizek szintin lel- kemig érnek, / Közepin vagyok az sáros mélységnek, Kiben csak nem elsüllyedt én feje m” . .. stb. MEGRÁZÓ A KORTÁRS TANULMÁNYÁNAK A BEFEJEZÉSE. Utal a Négykézláb másztam... kezdetű versre. „Négykézláb másztam. Álló Istenem / lenézett rám és nem emelt föl engem . . „E verse már • a Siesta-szanatórium - ban készült. És tudjuk, hogy onnan csak egy stáció volt hátra — Balatonszárszó. A zsoltáros Dáviddal szemben őt nem emelhette föl már senki és semmi.” Számunkra ez az irodalom- történeti vizsgálódás arról tanúskodik, hogy Isten szava a magyar reformáció örökségén át hatóerővé vált a nagy költő nem egy versében, és lelkében is az Istenhiányban, én így mondanám: a hivő hitetlenségben. Ézsaiás könyve 55, 10—11 valósága ez. Veöreös Imre Lipcse - Wiüenberg-i emlék Régóta kívántam a Lutheri helyeket felkeresni, hogy a reformáció múltjának légköréből közvetlenül is erezzek valamit. Előbb Erfurt került utamba, majd többször Lipcse, legutóbb ismét Lipcse és Wittenberg is. Néhány élmény, mint kedves csokor maradt meg számomra. Lipcse Hollandiai útinapló Nagy hét szerdája: 150 fiatal, Európa 18 országából — köztük hatan hazánkból — gyűlt' össze a hollandiai Driebergen- ben az Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács konferenciájának esti megnyitójára. Furcsa, bizarr, fiatalos nyi-. tány: egy nagyobb terem parkettján ülünk. Csak semmi „íelnőttes formalitás” — ez a jelszó. Nincs nagyszabású megnyitóbeszéd. „Kinek mondtok engem?” — olvassa föl valaki a sorsdöntő jézusi kérdést — s ezúttal nekünk, ennek a tarka, ifjú tanítványseregnek kell választ adnia. A színes lapocskákra írt feleletek hamarosan felkerülnek a terem falára. Persze nem mindig értjük egymás vallomását. De valaki áthidalja a nyelvi szakadékokat: egy napot rajzol föl válaszként — nagyszerű bizonyságtétel, mindannyian jól értjük! Igen, Ö, a mi éltető Napunk máris érezhetően közösséget teremt. Nagy csütörtök: megkezdődik a komoly munka a 8—10 tagú csoportokban. Fő témák: mit jelent ma hinni? Az én csoportom a keresztyén közösség kérdéséről tanácskozik. Izgalmas viták, hasznos információ- és tapasztalatcserék jellemzik az eleven munkaüléseket. Mások más oldalról közelítik meg a fő témát: hit és politikai elkötelezettség, hit és új életstílus, s ezeken belül még számos érdekfeszítő altéma — csak egy kicsit több időnk lenne . .. De sajnos nincs, a program igen dús. Esténként plénum- üléseken próbáljuk meg összehozni a csoportmunka eredményeit. Az „Eurodráma” nevet viselő szellemes játék keretében keressük közös múltunkat, jelenünket és kíséreljük meg felvázolni jövőnket. Nem köny- nyű feladat, de igyekszünk közelebb kerülni egymáshoz, jobban megérteni a másikat s megértetni magunkat. Hogy már éjfél is elmúlt? Sebaj, aludni otthon is lehet, itt drága mindén perc! Nagypéntek: a mai napon természetesen a csoportokban is a passió különböző szakaszai adják a témát. Mi Péter Krisztus-tagadásán meditálunk, s este a plénum elé visszük a drámai kérdést: tudunk-e még sírni, ha megtagadtuk Jézust?! Más csoportok dramatizálva adják elő a passió egy-egy jelenetét., S végül papírkockákból hatalmas keresztet építünk, a kockák minden oldalán egy- egy fiatal válasza: mit jelent nekem a kereszt. 150 bizonyságtétel, vallomás sűrűsödik össze az óriási, színes keresztben. v Nagyszombat: talán ez a konferencia csúcsa. Mindenki készül az éjféli, feltámadási szertartásra, amely minden várakozást felülmúló élménnyel ajándékoz meg minket. A kenyér- és borkózösség igazi egységet teremt ebben a sokszínű, tarka kis seregben. Egység Jézusban, aki feltámadt. „Igen, valóban, feltámadt!” — ezzel a boldog, húsvéti öröm üzenettel öleljük át egymást a szertartás végén. Húsvétvasárnap: Délelőtt három református gyülekezetbe is sikerül eljutnom. Nagyszerű érzés együtt énekelni a teli templommal: „Krisztus feltámadt..Otthon is biztosan ezt éneklik ... Húsvéthétfő: a ma reggeli áhítatot az ortodoxok tartják Gyönyörű szertartás — észre sem vesszük, hogy már csaknem egy órája állunk ... Kedd: kirándulás Amszterdamba. Ma ezzel a hangulatos, számtalan csatornával átszőtt kikötővárossal ismerkedünk. Délután a német nyelvű, evangélikus gyülekezet vendégei vagyunk. Figyelemmel hallgat-, juk a maroknyi gyülekezel gondjait, örömeit. A lelkész is érdeklődve és nem kis meglepetéssel fogadja beszámolómat egyházunk, gyülekezetem életéről. Sajnos nem ő az egyetlen, aki alig valamit — és gyakran azt is tévesen — tud rólunk. Szerda: a konferencia zárónapja. Lázas munka a csoportokban. a nemzeti delegációkban, a plénufnban. Nagy lelkesedés fogadja azt a határozati javaslatot, amely bátran kiáll a portugáliai társadalmi haladás mellett. Mi, magyarok elhatároljuk magunkat a burkolt formában jelentkező konvergencia kísértésétől, de ugyanakkor igeneljük és kérjük a fokozott Információcserét mint a közösség, az együttműködés alapfeltételét. ’ Sokszínű, tarka a zárókép is, de a végén az ige, az imádság és az ének újra érzékelteti: valami, Valaki közös azért van bennünk. Ezzel a jóleső érzéssel búcsúzunk: „viszontlátásra. de ugye addig is írsz.. Csütörtök — péntek: csaknem végig vonaton vagyok. Átszállás Kölnben — egy futó pillantás a lenyűgöző dómra — majd bájos osztrák tájak suhannak el. s végül feltűnik a zászlódíszbe öltözött határállomás. Hegyeshalom. Igen, itthon április 4-e van. egy ünneplő ország fogad, ahova olyan jó érzés hazaérkezni. Gáncs Péter Jubilate vasárnap Kölesén JUBILATE VASÁRNAPJÁN a vasárnap jellegének megfelelően igazi örömöt jelentett a nyíregyházi énekkar találkozása a kölesei gyülekezettel. Régi terv valósult meg, amikor a borongós áprilisi reggelen 14 autó, hosszú sorban kanyargóit a szatmári táj sajátos hangulatú országutain. Útközben Benkóczy Dániel esperes, mellettem a vidék, a falvak jellegzetességeit magyarázta, hiszen 9 évi kölesei szolgálata során jói megismerte a kornyék községeit és azok nevezetességeit. Nem csak arra hívta fel a figyelmet, hogy hói milyen műemlék templomok vannak (Mánd, Tákos,- Csaro- da). — hanem pl. szóba került Fehérgyarmaton az 1970-es árvíz is. Megálltunk és kiszálltunk a fehérgyarmati árvízi emlékmű előtt, mely annak az országos összefogásnak az emlékét hirdeti, mellyel népünk a rászoruló lakosság megsegítésére sietett. A hideg, szeles időt is feledtette az a melegség, amely- lyel a gyülekezet az énekkart fogadta. A délelőtti istentiszteleten teljesen megtelt a templom. Öröm volt hallani, ahogy imádságban és énekben egyesült a két gyülekezet. A kis templom meleg', családias légköre átmelegitette a nagyvárosi templomhoz szokott énekkar szívét. A templom külseje, belseje, széphangú, csúszkaládás orgonája, a gyülekezet templomszeretetét, áldozatkészségét dicséri. Az igehirdetés szolgálatát Benkózcy Dániel esperes végezte. A kölesei gyülekezet híres vendégszeretete mutatkozik meg a közebéd dúsan terített asztala mellett. A papné és a gyülekezet nőtagjai a parókia udvarán rögtönzött sátorkony- hában készítették a pompás ! ételeket. Ebéd után Lábossá László, ismertette a gyülekezet történetét. A délutáni szolgálat előtt még arra is volt Idő, hogy az énekkar, autóra ülve, megnézze a 20 kilométerre levő túr- istvándi vízimalmot. A malom ma is működik, gépezete példa arra, hogy mit jelent a víz energiája. Eszünkbe jutott, hogy- az egyház is olyan, mint a vízimalom, ha a Lélek sodró ereje mozgásba hozza. GAZDAG ZENEI PROGRAM várta a gyülekezetét délután. Az énekkar számait Gáncs Aladár orgonajátéka, hímnológiai előadása, Sallai József né szavalata és szólóéneke egészítették ki. Záróáhítattal szolgált Benkóczy Dániel esperes. A meghatottság könnyei csillogtak nem egy szemben, jelezve azt, hogy milyen örömöt jelentett a kis gyülekezetnek a ritka egyházzenei élmény. Végül Lábossá László lelkész meleg szavakkal köszönte meg, hogy Isten ezzel a szép nappal megajándékozta a gyülekezetei. A városi és falusi gyülekezet találkozása erősítette hitüket abban, hogy jó dolog Istent dicsérni az egyházi zene nyelvén is. Gáncs Aladár LIBANON A legutóbbi hónapok eseményei Libanonban emlékeztetnek az 1958-as állapotokra, amikor az ország a polgárháború szélére került. Az 1946- os népszámlálás adatai szerint a 3 milliós ország lakossága akkor 55/%-ban keresztyén es 45 %-ban. mohamedán volt. A népszámlálást azóta nem merték megismételni, mert mindkét fél tartott attól, hogy az újabb eredmények fölborítják esetleg a két tábor között 1945-ben kötött megegyezést. E szerint a megegyezés szerint a mohamedánok készek Libanon függetlenségét védelmezni és nem törekszenek az országnak más arab országokkal történő egyesítésére. Ugyanakkor a keresztyének kijelentették, hogy támogatják az arab orságokat. A két tábor a 99 parlamenti helyet is elosztotta az egyes csoportok között. A maronita keresztyének 30, az iszlám szunniták 20, az iszlám síiták 19, a görög ortodox keresztyének 11, a görög katolikusok és a drúz keresztyének 6—6, az örmény ortodoxok 4, az örmény katolikusok, a protestánsok és az egyéb csoportok 1—1 parlamenti helyet kaptak. A megegyezés szerint az államelnöknek maronitának, a miniszter- elnöknek szunnitának és a parlament elnökének síitának kell lennie. Időközben a Palesztinái területekről Libanonba menekült arabok miatt az országban a mohamedánok száma emelkedett és ezen túl a mostani feszültség oka, hogy az Izrael elleni és az arab országok mélletti politika terén a különböző csoportok ellentétes álláspontot képviselnek, (epd) Ködös, esős reggel — 7 óra után a Bach-szobor körül topogok. Nézem a nagy muzsikus bronz szobrát, az alak mögött az orgonabillentyűket, a kottát tartó és dirigálásra lendülő kezét, majd tekintetem a Tamás-templomra fut tovább. A remekmívű gótikus templom ablakain fény világít ki: benn a reggeli, mindennapi áhítatot tartják. Belépek a kellemesen fűtött templomba és az oltár felé megyek, azt állják körül a jelenlevők. Ismerős ének dallama hangzik, odalépek a félkörben állókhoz, azonnal helyet nyitnak az újonnan jöttnek, máris nyitott énekeskönyv kerül kezembe és együtt' énekelünk. Együtt énekelnek több nemzet evangélikusai, hiszen sokfelől jöttünk a tavaszi vásárra, Lipcsébe. De az ismeretlenek ismerősökké kötődnek az Ige hangjai mellett: arról szól a lelkész, hogy az ember nem menekülhet el napi feladatai, kötelességei, problémái elől. Azok utólérik otthonában, munkájában, a napi rohanó életben. Jézus kezét fogva bizakodva, becsülettel végezzük azt, amit ma tennünk kell, ami feladatunk. Indulnék kifelé, de szomszédaim hozzám fordulnak, kérdésekkel halmoznak el és megindul az ismerkedés egymással. Az egyik kedves idős lelkész különösen melegen érdeklődik honnan jöttem — és percek alatt a hazai ismerősök is mintha megjelennének, hiszen H. Krauspe lelkész járt nálunk, Balatonszárszót, Siófokot jól ismeri, ez utóbbi helyen szolgált is. Kedvesen emlékezik, hogy beszédét a templom feliratával magyarul kezdte; hibátlanul ismétli most is: ..Erős vár a mi Istenünk!” — Majd templomukról beszél, otthonába invitál, pár perc alatt testvéri beszélgetésben felmelegszik a hűvös, nyirkos márciusi levegő. Búcsúzóul templomuk oltárképével díszített havi programfüzetüket nyújtja át a fenti magyar szövegű dedikálásával lipcsei emlékül. Üdvözletét küldi püspökelnökünknek is. Még egyszer Lipcse A város egyik legrégibb műemlékébe a Mátyás-templomba is ellátogattam. A román kortól a klasszicizmusig szinte valamennyi stílusjegy megtalálható benne és rajta. A XVIII. század végén történt átépítése a késő gótika jegyeit hordozza és — a szakirodalom szerint — a templomépítészetben egyedülálló megoldással valóságos „díszteremmé” alakult át ekkor a templom. Most ismét nagy itt a sürgés-forgás, kopá- csolás: restaurálják, hogy még szebb legyen. A munka csak az istentiszteleti, áhítati alkalmakkor csendesül el. . Wittenberg A ma délutánom szabad és így Luther városáé! Az 50 000 lakosú várost egyébként így is hívják: Lutherstadt-Wittenberg. A vasúti jegyen és a pályaudvaron is ezt olvashatjuk. Még egy Lutherstadt van, Lutherstadt-EIsleben, Luther születésének helye. Mindkét város telve a reformáció korának emlékeivel. Tehát itt vagyok Wittenberg- ben, a volt egyetemi városban. A pályaudvarról alig tíz perKÁVÉULTETVÉNY A TEMPLOM MELLETT Brazília, több evangélikus gyülekezetében a. templom mellett minta-ültetvényeket hoztak létre. A szakemberek által kikisérletezett legjobb kávétermesztési módszereket a környékről templomba látogatók gyakorlati bemutatók kapcsán is megismerhetik. (Das Wort in der Welt) ces sétával már a. ’/árosban is vagyok, nem érdemes a buszra sem várni. Már ez alatt is utam emlékhelyek között vezet: előbb a Ltither-kút, majd az Augusteum — Lutherhalle, azután a Melanchton-ház, a Főtér a Luther- és Melanchton- szobrokkal, a Stadtkirche, végül pedig a legtávolabbi, a Schlosskirche — hogy csak a leglényegesebbeket említsem. A Lutherhalle állami múzeum és épp restaurálás alatt áll, hogy jövőre felújítva fogadhassa az érdeklődőket. A kapun a tábla: „Geschlossen.” (•Zárva!) — Kicsit elkedvetle- nedek, hoa7 zárt kapukat találok: profja, 'szerencse! „Fortes fortuna adjuvat” — gyerünk, bátrakat a szerencse segíti! Valamit talán mégis megnézhetek? — Áthaladok az udvaron, az ősi fákat látom, elgondolom, ezeket talán még Luther is 14,tta, amikor dolgozószobájából ide kinézett. Felpillantok az ablaksorra — és megismerem, az ismerős képek alapján a Luther-szárnyat! — Fel a lépcsőkön: mindenhol az építkezés, alakítás nyoma, bizony sok por és rendetlenség azért, hogy szebb legyen a múzeum. A második emeleten zárt ajtó: becsengetek kicsit aggódva, hogy elutasításra találok. De nem: fiatal hölgy nyit ajtót, bemutatkozom, elmondom jövetelem célját, szélesre tárja az ajtót, betessékel. Jó helyen kopogtam, hiszen a múzeum igazgatójára akadtam épp: Elfriede Starke abbahagyja munkáját, dolgozószobájába tessékel és készséggel szól a múzeumról, az átalakításokról. Ezután, jóllehet munkaideje lejárt, végigvezet a termeken és magyaráz: így áttekintést kapok, megnézhetem a disputatermet, a szószéket, a Luther-szobát, a tárolókat. Bár most le vannak takarva mégis némelyiket felfedi és az érdekességékről magyaráz. 'Jó órát töltök így a múzeumban ezzel a rendhagyó látogatással,, amelyek során az ott látottakon kívül a beszélgetés során sok más egyéb is előkerül, így melegen emlékezik magyarországi ismerőseire, de különösen érdekli egyházi gyűjteményügyünk, amelyről legjobb tu- dásoth szerint adok felvilágosítást azzal, hogy hazatérve, külön is — és hitelesen — informálom. (Ennek az ígéretemnek természetesen eleget is tettem. ezzel viszonozva figyelmét.) — Köszönettel búcsúzom, nála hagyva lapunk legújabb számát, amelyben a címeket — az érthetőség érdekében — németül feljegyeztem. Utam tovább vezet az említett Melanchton ház előtt, majd a városháza előtti főtéren a Luther- és Melanchton-szobrok előtt állok meg. De már kezd sötétedni1, igyekszem a Stadt- kirchéhez, ahol Luther prédikált: jó lenne látni belülről is és a Lukas Cranach oltárképet is. Sajnos a templom már zárva és a parókián sem tudok segítséget kapni a bejutáshoz, így csak körbejárom és a külső emlékét viszem magammal. — Tovább a legtávolabbi célom, a Schlosskirche felé, ahol Luther és Melanchton is pihen. Itt állok a templom falánál, az ajtó előtt, ahol a „Barát” a 95 tételt kiszegezte nem hitújító, csak vitaindító szándékkal hogy azután ez és kihalásai megremegtessék a világot. A sötétedésben is elég jól el lehet olvasni a vaskapun a tételszöve- get. — Fogva tartana a helyiség varázsa, de nem maradhatok soká, indul a vonatom — sietve igyekszem az állomás felé. 1 órás út után ismét Lipcsében vagyok, ahol munkám vár. Viszem magammal a reformáció levegőjét, a wittenbergi délután maradandó emlékét. arjielyre, most, itthon e sorokat írva és soká, soká melegen fogok emlékezni. Ó. I. ORTODOX TEOLÓGUSOK ELŐKÉSZÜLETE A VILAGGYÜLÉSRE Március 14-én fejeződött be Kréta szigetén az Ortodox Egyház Akadémiáján rendezett 8 napos tanácskozás. Ezen a különböző ortodox egyházakhoz tartozó 35 teológus Styllanos Harkianakis érsek elnöklete alatt előkészítette az Egyházak Világtanácsa ez év őszén Nairobiban (Kenya) tartandó világgyűlésére szóló ortodox egyházi hozzászólást. Az Egyházak Világtanácsa képviseletében jelen volt Dr. Lukas Vischer, a genfi központ egyik vezető beosztású munkatársa, akit a tanácskozás után Isztambulban fogadott Demetrios ortodox pátriárka. Sajátos teológiai hagyományaikból kiindulva az ortodox egyházak hozzászólása több ponton vitába száll a Világtanács protestáns teológiai többséget tükröző véleményével a keresztyén egység és az egyházaknak a világban végzendő feladatairól, (eps)
