Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-05-11 / 19. szám

mm BMrnmsm Segítség Rm 10, 13 A józan ember mind saját, mind szerettei életében bizton­ságra törekszik. Lehetőleg elkerüli a veszélyes helyzeteket és végletes szélsőségeket, igyekszik megelőzni bajt, betegséget, testi vagy lelki életét veszélyeztető ütközéseket. ISTENNEK LEGYEN HÁLA, hogy harminc esztendeje olyan országban és kontinensen élhetünk, ahol a háború szörnyű pusztítása nem veszélyezteti az emberi életeket és ahol a leg­főbb közös és egyéni gondunk éppen a biztonság és a még szebb, még biztatóbb emberi élet megteremtése, gazdagítása. Mégis élnek közöttünk olyanok, akik segítségre szorulnak. Csa­ládi életek összetartó erejének lazulásai, magányossá válás, közösségi felelősség elhanyagolása és az önzés, összeférhetet­lenség különféle formája, betegségektől való félelem, belső lel­ki békesség elveszítése vagy hiánya mind-mind olyan jelensé­gek, amelyek miatt emberek segítségre szorulnak. A mi Urunk azt a megbízatást adta tanítványainak, követői­nek, hogy azt tegyék, amit Ő tett, úgy szolgáljanak minden se­gítségre szorulónak, amint <5 szolgált. Ezért kell igénket ma­gunkra véve is megszívlelnünk. 1. EMBER A KÖZELBEN! Hajósok szótárában jól ‘ismert figyelmeztető kiáltás ez: Ember a vízben! Ilyenkor mindenki azonnal arra összpontosít a hajón, hogy segítsen a bajba jutott emberen. Munkahelyeken együtt dolgozunk munkatársakkal, látjuk valamelyik arcán a redőket, szemében a szomorúságot és mégis gyakran elmarad, hogy az emberi együttérzésnek, ta­nácsolásnak, meghallgatásnak, kézzelfogható segítésnek leg­alább legegyszerűbb módjait gyakoroljuk. Pedig reá nézve is reményteljes valósággá válhatna: ember van a közelben. Em­ber, akinek talán csak egy szavába, vagy tíz percébe kerülne, hogy megnyugodjék, lelke megkönnyebbüljön. Családban, gyü­lekezetben is ugyanilyen módon kellene újra felfedeznünk egymást. 2. VAN SEGÍTSÉG! A legtöbb közönyös ember kifogása ez: „úgysem tudnék segíteni". Isten Jézus Krisztus szolgáló életé­ben a segítségnyújtásnak olyan kimeríthetetlen példatárát tár­ta fel, hogy az Öt követő tanítvány nem. lehet sem közönyös, sem tanácstalan, borúlátó vagy megfáradt, ha segítségre szoru­ló embertársról van szó. A Jézustól tanult szeretet és szolgálni tudás, felébreszti bennünk az egyesekért és egész világért hordozott felelősséget. Reménységet táplál bennünk, hogy a segítő szándék sosem hiábavaló. Még a legnehezebb esetekben és a „halál árnyékának völgyében” járva is érvényes a remény­ség, hogy van segítség! öregek vagy fiatalok, nagy bajban le­vők vagy csak fásultsággal küzdők, saját rossz természetükkel vagy mások szeretetlenségével birkózók számára a segítőkész szeretet „táplálékká, gyógyszerré, mentőövvé” válhat. 3. HOGYAN TOVÁBB? Egyszeri segítségnyújtással legtöbb­ször még nem oldódik meg minden. Tovább tart a felelősség: ne kerüljön a megsegített ugyanolyan helyzetbe. A bizalom légkörének állandónak kell lennie, különben erejét és értékét veszíti minden korábbi jó segítség. , Pál apostol úgy állítja elénk megváltó Urunkat, mint aki Segítségével egyszer és mindenkorra odaáll a benne bízók mel­lé. — Embertársaink iránti segítőkészségünknek is ilyen tartós­sá kell válnia, hogy életük kiteljesedjen és céljához jusson. ' Szirmai Zoltán DÉL-KOREA A dél-koreai kormány uta­sítására április 9-én letartóz­tatták a Protestáns Nemzeti koholt vádak alapján indítot­tak ellenük eljárást. A kor­mány intézkedéseinek hátteré­Tanáes 57 éves főtitkárát. Kim ben az az igyekezet húzódik Kwan Suk lelkészt és a 32 éves meg, hogy letörjék a kormány Kwon Ho Kyung református elleni, Dél-Korea népének lelkészt. Két másik, előzőleg le- több szabadságot követelő tartóztatott lelkésszel együtt egyházi mozgolódásokat, (epd) A gyülekezet életének mértéke Lel készik tatás Pestújhelyen Előfordul felgyorsult éle­tünkben, hogy egy ügyet gyor­san sínre kell tennünk a szükség követelményeinek megfelelően — s csak később találunk megfelelő módot és alkalmat, hogy azt annak rendje és módja szerint is minden részletében eligazít­suk. Valahogy így volt ez pestújhelyi gyülekezetünk pa- rókusi állásával is.. A gyüle­kezet, mint fiókegyház, már 53 évvel ezelőtt elindult más budapesti és környéki gyüle­kezetekhez hasonlóan az ön­állósodás útjára és végigjárta azóta a természetes fejlődés folyamatait. A felszabadulást követő területrendezés, alkal­mával már úgy tekintettük Pestújhelyt, mint önálló anya­gyülekezetet, s a Déli Egyház- kerület püspöke természetes módon gondoskodott a lelké- szi szolgálat biztosításáról. Így legutóbb Schreiner Vil­mos lelkészt bízta meg a gyü­lekezet pásztorolásával. Most a fejlődés folyamata lezárult azzal, hogy a gyülekezet pres­bitériuma a köztük szolgáló lelkészt parókus lelkészéül meghívta és ezt a döntést a közgyűlés jóváhagyása után az egyházkerület püspöke hozzá­járulásával megerősítette. SCHREINER VILMOS PESTÚJHELYI LELKÉSZ HIVATALOS BEIKTATÁSÁ­RA április 20-án a délelőtti istentisztelet keretében került sor D. Káldy Zoltán püspök igehirdető szolgálatával. A be­iktatást Viragh Gyula, a Pes­ti Egyházmegye esperese vé­gezte, a főváros' három terü­leti egységének: Pestújhely­nek, Rákospalota-Űjtelepnek és Rákospalota MÁV-telep- nek a találkozási pontján levő családias levegőjű tem­plomban. A kis templomot megtöltötték a helybeli és a szomszédos gyülekezetekből idesereglett hittestvérek és vendégek. D. Káldy Zoltán püspök ün­nepi igehirdetésében a 1 Tess. 3, 12—13 versei alapján szólt a gy ü 1 e keze t gyarapodásának szükségszerűségéről. A pest­újhelyi gyülekezet a. kis gyü­lekezetek sorában foglal he­lyet nagyobb társai mellett. De meg vannak a távlatai nö­vekedésének a dinamikusan fejlődő környezetben. Mégis, a gyülekezeti életnek a mértéke elsősorban nem is a számbeli mennyiség, hanem a minősége. Az ige tanúsága szerint a gyü­lekezet értékét az egymás és mindenki iránt gyakorolt sze­retet adja meg. A püspök a gyülekezet adottságai szerint mutatott ró, hogy mi módon gyakorol­hatja a szeretetet saját körén belül és környezetében. Arra is rámutatott, hogy a szeretet­nek nemcsak egyénekre kell irányulnia, hanem az embe­rek közösségére is: társadal­munk, népünk és az emberi­ség egészére. Ilyen vonatko­zásban is meg kell tennünk mindent, hogy a szeretet és az egymásért való cselekvés old­ja meg a ma még fennálló kérdéseket. Az ünnepi együttlét kedves élménye volt a helybeli re­formátus testvérgyülekezet énekkarának a szolgálata. A LELKÉSZI BEIKTATÁS TÉNYÉT MEGÁLLAPÍTÓ KÖZGYŰLÉSEN, 'amelyen egyházunknak a társadal­munkkal való összeforrottsá- gát és megbecsülését jelezve részt vett a kerületi Tanács V. B. képviselője is, a gyüleke­zet meleg szeretate nyilvánult meg a köszöntések során lel­kipásztoruk iránt. A sort a gyülekezet felügyelője kezdte meg, majd sorra követték őt a bibliaórások, az ifjúság és a presbitérium képviselői. A szomszédos gyülekezetek és a helyi egyházak is elküldték köszöntésüket a beiktatott lel­késznek. A Pesti Egyházmegye lel­készeinek és gyülekezeteinek jókívánságait Virágh Gyula esperes tolmácsolta, míg a Te­ológiai Akadémiáét, amelynek munkáját Schreiner Vilmos könyvtárosi szolgálatával tá­mogatja, dr. Fabiny Tibor mondotta el. A köszöntések sorát D. Káldy Zoltán püspök felszólalása zárta, aki értékel­te a beiktatott lelkész hazai és külföldi teológiai munkás­ságát és a beiktatással kap­csolatban szólt egyházunk, gyülekezeteink és lelkészeink helyéről és feladatairól társa­dalmunk közösségében. Azzal hívják fel magukra figyelmünket, hogy panasz­kodnak. Nem másokra, ma­gukra, betegségükre. Nagyon pontos és részletes leírásokkal szolgálhatnak, sőt a betegsé­gek tüneteit is ismertetik. Nemcsak sokat, hanem sok­szor és sokaknak szeretnek oanaszkodni s mintha örömü- nne. Orvosokhoz Mit tehetek betegeimért ? „Szimulálok” A KÖRNYEZET KÖLCSÖN­HATÁSÁBAN keresik. Van­nak személyiségek, akik ér. zelmi vonalon sérülékenyeb. bek, mint mások. Lehet úgy is kifejezni, hogy benső egyen­súlyi helyzetük viszonylag [Js_JfcEtlSiißnsl szélsőségekbe ^vermek- és ifjú­éi személyiség grősitést, Ú­emberi kapcsolatokban. Két­ségbeesetten keresi a gyermek a szeretetet és a visszautasítás állandó bizonytalanságban tartja, labilis állapotba hozza. Az anya magatartása folyta­tódik gyermeke életében. A gyermekben növekedik a szo­rongás s képzelt, emberfeletti alakokhoz kötődik. Ennek kö­vetkeztében a valóságban cse­kély okok (ingerek) romboló ^hatást gyakorolnak rá. A fé. lem tehát az alapja és gyö- g ennek a beteges állapot- s, amely a neurózisok fajtája. anilag Kretschmer ft különböztet meg e n szenvedők között, úgy hányódik" a között, mintha ég özött ingadoznék, égés állapotában a másik lehető, ásodik típus is n él, de az egyik háttérként van k Is. típus közös JE az önző, ego. vonás. Önmagát yre juttatni min. Paradox módon, is, hogy elpusztítja [gyilkos lesz. ’Jellem- á az ilyen beteget. delmet, menedéket nte menekülésszerű- ez a vonás kiemel- általános, róla neve­zik az egész kórformát: me­nekülés a betegségbe. Emlé­keztet a meg nem értett gyer­mek magatartására is. ame­lyet az ilyen beteg késő öreg­ségéig sem tud elhagyni. Az ilyen ember szereti a nyilvánosságot, sőt a közönsé­get. Mintha szerepet játszana, kell neki, az elismerés, akár dicséret, akár sajnálat. Meg, éli, amit Ady írt: „szeretném, ha szeretnének”. MILYEN ÚTMUTATÁST AD ISTEN IGÉJE A SEGÍT. SÉGNYÚJTÁSRA? Említet­tük. hogy a betegség' alapja az „én” központba helyezése, s minden egyéb ennek a követ­kezménye. Isten igéje ehhez a ponthoz nyúl. Leleplezi benne a bűnt. az ősi bűnt, amellyel az ember mindent magának akar elragadni a jóllakásig, az élvezetig. Sőt, környezete szá­mára, „olyanná akar lenni mint Isten” (I. Móz. 3. 5). A csalódások és kudarcok kö­vetkeztében. amelyek ezen az úton érik. nem hisz igazán Is­tenben. Megtartja ugyan a látszatot, kegyes, vallásos szo­kásokat, de ezek nem segíte-. nek rajta, hiába igyekszik magát különbnek tartani má­soknál. Isten igéje nemcsak leleple­zi a bűnt. hanem kegyelmet is ad a bűnösnek. „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgal­masságot nyerjünk és kegyel­met találjunk, alkalmas idő­ben való segítségül.” (Zsid 4, 16) Muncz Frigyes SCHREINER VILMOS KÖ­SZÖNŐ SZAVAIBAN arról szólt, hogy a diakónia útján járó egyliáz szemében Krisz- tust egyre nagyobbnak látjuk' és benne élve mai világunk életében, egyre inkább kiszé­lesedni látjuk szolgálatunk te­rületét. A három budapesti lakótelepülés találkozásában a gyülekezet testvérként kí­ván szolgálni társadalmunk­nak is, hazánknak is javára. M. Gj. Készülés az aratásra Mt 9, Az evangélisták Jézusról többször is elmondják, hogy elszomorodott és szánalom éb­redt a szívében, amikor honfi­társaira nézett. Miért? Mert Jézus népe szegény nép volt. A föld sovány termést hozott. És kevés volt a föld­művelésre alkalmas terület. A magvető példázatában ezért mondja Jézus, hogy sok mag köves helyre hullik, ahol vé­kony a talajréteg és sok mag tövis és bogáncs közé, ami a silány földön is burjánzik. Nem volt virágzó mezőgazdaság, sem bőség, sem jóllakottság. Ezért tanácsolta Jézus a gaz­dag ifjúnak, hogy ossza szét, amije van a szegények között, mert bűn ott gazdagnak lenni és bővelkedni, ahol a többiek­nek a legszükségesebbjük sincs meg. De nemcsak szegény volt a nép, hanem „pásztor nélküli”, azaz jó vezetők nélküli. Jézus népe ugyanis vezetőit pászto­roknak nevezte. Milyenek vol­tak Jézus korában ezek a pász­torok? A legfőbb politikai ha­talmat Pilátus tartotta a kezé­ben. A hódító Római Biroda­lom hatalmát. Természetesen Róma érdeke lebegett a szeme előtt. A római császár számára adóztatta a tartományt. A leg­főbb lelki hatalmat Kajafás. a főpap képviselte, aki népének legszentebb messiási hitét és reményét árulta el, csakhogy főpapi hatalmát megtarthassa. De voltak Jézus népének olyan „pásztorai” is, akikkel közvetlenebbül és gyakrabban találkozott, mint a római hely­tartóval vagy a főpappal. De ezek sem pásztorolták jobban. Ezek az írástudók és a farizeu­sok voltak. Ök a törvény terhét fenyegetéssel és megfélemlítés­sel tetézve rakták a szegény és tanulatlan nép vállára. Jézus azért jött, hogy felsza­badítsa ezt a szegény, tudatlan, 35—38. elnyomott és kizsákmányolt népet. Ezért járta az országot és hirdette: Elérkezett Isten or­szága. Vége a kizsákmányo­lásnak, szegénységnek, mert Jézus szeretetével az emberek egymás javára, boldogulására élhetnek. Soha nem hallott jó hír, min­den képzeletek felülmúlóan új üzenet volt ez. Tömegek hall­gatták ámulva, kétkedve, re­ménykedve. De egy ember ke­vés ahhoz, hogy minden fülbe eljusson a jó hír, s hogy min­den embert cselekvésbe lendít­sen az evangélium. Ezért Jézus szétküldte 12 tanítványát, majd 70 másikat is. De még mindig keveselte a munkatársakat, az Isten országa munkásait. Sok a tennivaló, sok emberre van szükség. Minket is munkatár­sul hív. Minket? De hiszen mi örü­lünk, ha körülnézünk hazánk­ban és népünk között. Az anyagi gyarapodásnak és a szellemi fejlődésnek ebben az országban még soha nem is­mert méreteit látjuk. Soha itt korábban nem terítettek annyi ember számára bőségesen asz­talt, nem kínálták a tudást annyi ember számára, mint ma. Mindez azonban nem teszi Jézus hívását elavulttá, korsze­rűtlenné és fölöslegessé. Ma is vannak éhező népek és nálunk is vannak magukra maradt, se­gítségre szoruló emberek, akik azt várják, hogy törődjünk ve­lük. Erre a munkára hív ben­nünket Jézus, hogy az ő mun­katársai legyünk. Három dolog kell ahhoz, hogy Jézus munkatársai legye­tek: nyitott szem, hogy észre- vegyétek, hol és kinek van szüksége rátok; együttérző szív, mely nem nyugtatja azzal ma­gát, hogy „ml közöm hozzá”, „nem rám tartozik”, vállalko­zókedv, mely mindig megteszi a tőle telhető legtöbbet. Jelentkezés kántori tanfolyamokra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szol­gálata Foton á következő kántorképző tanfolyamokat ren­dez, amelyre szeretettel hívja és várja a gyülekezetek kán­torjelöltjeit. I. tanfolyam: június lö-tól július 5-ig. II. tanfolyam: augusztus 18—30-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek, részben to­vábbképzés már zenét tanultaknak és szolgálatban álló kán­toroknak, akiknek még nincs képesítésük. Elsősorban a há­romhetes és nagyobb képesítést biztosító tanfolyamokat emel­jük ki. A nyári tanfolyamokon karvezetés is folyik minden­napos énekkari gyakorlattal, alapos zeneelméleti és összhang- zattani tanulmányok, egyházi énektanulás és Bibliaismeret. Részvételi díj: a háromhetes tanfolyamokon 700,— Ft, a két­hetes tanfolyamon változatlanul 500,— Ft. A fenti díjakból jelentkezési díj címén 200,— Ft előre beküldendő a jelentke­zéssel egyidőben piros postautalványon (tehát nem a kántor­képzés csekkjén) az alábbi címre: Evangélikus Kántorképző Szolgálat, 2151 Főt, Mária u. 3. Jelentkezési határidő mind a két tanfolyamra május 18. A felvételek a jelentkezés sorrendjében történnek. Határ­időn túli jelentkezést nem fogadunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igaz­gató Tanácsa, 2151 Fót, Mária u. 3. Jelentkezéskor mellékelni kell: 1. lelkészi ajánló levelet, 2. rövid életrajzot (pontos születési adatokkal, részletes beszá­molót a zenei előképzettségről, az eddigi gyülekezeti szolgá­latról, mi a célja a jelentkezésnek), 3. hatósági orvosi bizo­nyítványt. A felvételről az Igazgató Tanács dönt és pontos felvételi ér­tesítést küldünk. A következő négyhónapos tanfolyam kezdete november 10. Akik a tanfolyamra készülnek, azokat az egyik nyári tanfo­lyamra feltétlenül várjuk. A gyülekezetek kántorjelöltjfeit szeretettel hívja és várja az EVANGÉLIKUS KÁNTOItKÉPZÖ SZOLGÁLAT 2151 Fót, Mária u. 3. NORVÉGIA A Norvég Evagélikus Egy­ház 1975. évre szóló évkönyve szerint a norvég gyülekezetek egyháztanácsaiban 40-ban találhatók nők. Llsé Visli Jor asszony, az egyház informáci­ós felelőse szerint ezt abban az összefüggésben kell nézni, hogy ugyanakkor a helyi ta­nácsokban a nők aránya sok­kal kisebb, mindössze 15 %. Az egyházban 18 nő végez lel­készi szolgálatot, (lwi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom