Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-05-04 / 18. szám

A reformáció nagy pártfogója Négyszázötven éve hall meg Bölcs Frigyes Fisher, angol történész írta Bölcs Frigyesről: „Egy próféta nem csinál egyházat. A lutherá­nus egyház nagy hálával tarto­zik e«y államférfinak, egy tu­dósnak és egy egyetemnek. Bölcs Frigyes, a szász választó, egyike volt azoknak az embe­reknek, akik anélkül, hogy ha­talmasak vagy bármilyen tekin­tetben kiválóak lettek volna, hatással voltak a történelemre, mert tiszteletet ébresztettek maguk iránt és mert gyöngéd, atyai mérsékletüket jókor tud­ták alkalmazni. Frigyes, ez a szelíd, óvatos, békeszerető uralkodó, aki büszke volt ká­polnájának kórusára, szentké­peire és kastélyaira, a maga alapította wittenbergi egye­temre és sokat foglalkozott ke­gyes bibliai gyakorlatokkal is: éppen azt a bátorítást adta meg az új mozgalomnak, amelyre legnagyobb szüksége volt, hogy növekedésének vál­ságos, korai stádiumain ke­resztül segítse. Amikor Lu­thert a császár is. a pápa is törvényen kívül helyezte, az öreg választó gondoskodott ar­ról, hogy elrejtőzhessek s ol­talmat talál ion ellenségei elől, s Frigyes államában és az ő támogatásával öltötték fel a nagy „eretnek’’ heves gondola­tai és forró szenvedélyei a lu­theránus egyház formáját." EZ A NÉHÁNY SOK BÖLCS FRIGYESRŐL tömö­ren foglalja össze a fejedelem történelmi jelentősségét, s né­miképpen bepillantást enged jellemébe is. Nem ok nélkül tapasztotta neve elé a történe­lem a „bölcs” jelzőt. Mélysé­ges tapasztalat mondatta ki a kortársakkal, de inkább az utódokkal, hogy Frigyes, a Wettin dinasztia negyedik tagja, a választó fejedelem, bölcs volt. Minden bizonnyal másként fordult volna a törté­nelem iránya is, ha Frigyes vállalta volna a császári koro­nát. de mert visszautasította, lényegében szűk területen, tartományában, közelebbről Szászországban, a festői Thü- ringiában érvényesültek ural­kodói erényei. Tekintélye mégsem korláto­zódott szűkebb hazájára. S amíg lutheránizmusról beszél­nek a világon, addig az ő ne­vét is együtt ejtik ki a refor­mációval. Rómában különösen addig foglalkoztak behatóan személyével, amíg császárvá­lasztás előtt állt a német-ró­mai birodalom (1520). Az igen buzgó, jámbor fejedelem, aki­nek ereklyegyűjteménye meg­haladta az egyházi vezetőkét, első számú várományosa volt császári koronának. (A biro­dalmi alkotmány szerint a császárokat mindenkor válasz­tották!) X. Leo pápa megkü­lönböztetett kedvezésekkel ad­ta jelét bizalmának. Apostoli kegye jeléül a szentelt arany rózsát küldte Szászországba. (A fejedelmeknek juttatott adomány.) TALÁN MÉG NAGYOBB ÉRDEKLŐDÉS KÖZÉPPONT­JÁBA KERÜLT a választás után, amikor ugyan V. Károly lett a császár, de Frigyes or­szágában bontakozott ki az egyház történetében az eddigi legnagyobb méretű ..eretnek mozgalom”, Luther reformá­ciója. A választó állásfoglalá­sa ebben a kérdésben döntő módon eshetett latba. Ki tudja, hogy ez az alapjai­ban katolikus gondolkodású, szelíd, jámbor és csendes ural­kodó, milyen meggondolások alapján tűrte meg Luthert a wittenbergi egyetemen s nyúj­tott neki politikai segítséget, hogy tanait kifejthesse és ügyét tető alá hozza? Apró epizódok tanúskodnak meleg rokonszenvérői az ágostonren- di barát iránt, de a rokonszen- ven túlmenően valami belső elszántság, tudatos állásfogla­lás jeleivel találkozunk. Amikor pl. Luther kiadatá­sát követelte Kajetán, a feje­delem és az egyetem kölcsönö­sen egyetértett abban, hogy addig nem lehet eretneknek tekinteni őt, amíg illetékes ha­tóság nem mutatta ki tanainak téves voltát. A bűnbocsátó cé­dulák árulása kiváltotta az ő nyugtalanságát is, ugyanúgy el­ítélte. mint Luther, s a wormsi birodalmi gyűlés után egye­nesen az ő akarata érvényesült abban, hogy szerzetesét, Lu­thert elrejtsék ellenségei elől. Ezek a provokatív tettek sem­miképpen sem magyarázhatók opportunizmussal, utópisztikus spekulációval. Viaskodó, kere­ső lélek volt, kereste maga is az igazságot. S ki tudja, nem az ősök bű­nét akarta-e jóvá tenni? Déd­apja, I. Frigyes, Zsigmond csá­szár egyik fő támasza volt. A husziták elleni háborúban sze­rezte a Budán neki adományo­zott szász hercegséget, válasz­tó fejedelemséget. A ,'ettin- család fejedelmi címét a cseh reformáció vérén vásárolták meg. Nagyapja, 11. Frigyes szintén sokat harcolt a huszi­ták ellen. S amikor ő a feje­delmi trónra került 1486-ban, még csak három éves volt az eislebeni parasztok fia, Már­ton, aki később sokkal na­gyobb vihart támasztott, mint száz évvel korábban Húsz Já­nos. DE FRIGYES BÖLCSESSÉ­GE ÉPPEN ABBAN REJ­LETT. hogy nem nyúlt véres kézzel a mozgalomhoz. Titok­ban, óvatosan figyelte, kissé bizalmatlanul, fél hittel ele­mezte, milyen igazságokra jut el az időközben nagy hírre szert tett tudós Luther. Luther ritkán látta. Ritkán találkozott nagy patrónusával. Közte és a fejedelem között a tudós Spalatin György, 1514 óta udvari káplánja és titká­ra közvetített. Spalatin éppen egyidős volt reformátorunk­kal. 1521-ben pl. így írt Lu­ther hozzá: .......Először is ne m nyugszom bele. hogy a fejedelem, amint írod, nem akarja engedni, hogy a mainzi érsek elien írjak, amely a köz­békét háborítaná. Inkább ve­szítselek el téged, a fejedelmet és minden élő embert! Mert ha az ő teremtőjének, a pápá­nak ellenszegültem, miért hát­rálnék meg egy teremtménye előtt? .. Igen, ezek harcias hangok! Jellemzőé« reformátorunkra. De fogalmazott szelídebb so­rokat is: „Kedves barátjának Spala­tin Györgynek, a Krisztus szolgájának, üdvöt az Űrban. Gondoskodjál arról, hogy a le­vél Fülöpünk kezébe jus­son ..Vagy: „A fenséges fe­jedelemnek ajánlj kegyébe. Szeretném, ha a wittenbergi kirándulásomról és visszaté­résemről nem értesülne. Hogy miért, elég jól tudod .. ” SPALATIN PRUDENCIÁ- JARA VOLT MINDIG SZÜK­SÉG a közvetítésben. A hűsé­ges barát, a fejedelem káplánja és titkára nagy szolgálatot tett a reformáció ügyének. Néha reformátorunk egye­nesen a fejedelemhez intézte sorait, s a fejedelem is levele­zett vele. „Választófejedelmi Kegyességed írását és kegyel­mes közlését megkaptam pén­tek este...” S még ugyaneb­ben a levélben (1522) bejelen­tette Luther látogatási szándé­kát is. Húsz évvel volt idősebb re­formátorunknál, ezért mindig „öregnek” tartották. Pedig csak 62 évet élt. Mielőtt azon­ban meghalt, két szín alatt vette magához az úrvacsorát. Ezzel bizonyította a sokáig ke­reső lélek, a pápai aranyrózsa birtokosa, a tudósokkal szíve­sen vitatkozó, az ókori írások olvasója, a wittengergi egye­tem alapítója, hogy lutherá­nus lett. Végeredményben a halálos ágyán mondott mind­arra igent, amelyért személyes presztízsét nyolc éven keresz­tül bevetette. Nem késett azon­ban ő sem el Krisztus lakomá­járól. 1525. május 5-én hunyta le szemét. Dr. Rédey Pál Jelentkezés kántori tanfolyamokra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szol­gálata Foton a következő kántorképző tanfolyamokat ren­dezi. amelyre szeretettel hívja és várja a gyülekezetek kán­torjelöltjeit. Vasi Húsvét I. tanfolyam: június 16-tól július 15-ig. II. tanfolyam: augusztus 18—30-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek, részben to­vábbképzés már zenét tanultaknak és szolgálatban álló kán­toroknak, akiknek még nincs képesítésük. Elsősorban a há­romhetes és nagyobb képesítést biztosító tanfolyamokat emel­jük ki. A nyári tanfolyamokon karvezetés is folyik minden­napos énekkari gyakorlattal, alapos zeneelméleti és összhang­zattan! tanulmányok, egyházi énektanulás és Bibliaismeret. Részvételi díj: a háromhetes tanfolyamon 700.— Ft, a két­hetes tanfolyamon változatlanul 500,— Ft. A fenti díjakból jelentkezési díj címén 200,— Ft előre beküldendő a jelentke­zéssel egy időben piros postautalványon (tehát nem a kántor­képzés csekkjén) az alábbi címre: Evangélikus Kántorképző Szolgálat, 2151 Főt, Mária n. 3. Jelentkezési határidő mind a két tanfolyamra május 18. A felvételek a jelentkezés sorrendjében történnek. Határ­időn túli jelentkezést nem fogadunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igaz­gató Tanácsa, 2151 Fót, Mária u. 3. Jelentkezéskor mellékelni kell: 1 lelkész! ajánló levelet, 2 rövid életrajzot (pontos születési adatokkal, részletes beszá­molót a zenei előképzettségről, az eddigi gyülekezeti szolgá­latról. mi a célja a jelentkezésnek), 3. hatósági orvosi bizo­nyítványt. A felvételről az Igazgató Tanács dönt és pontos felvételi ér­tesítést küldünk. A következő négyhónapos tanfolyam kezdete november 10. Akik a tanfolyamra készülnek, azokat az egyik nyári tanfo­lyamra feltétlenül várjuk. A gyülekezetek kántorjelöltjeit szeretettel hívja és várja az EVANGÉLIKUS KANTORKÉPZÖ SZOLGALAT 2151 Fót, Mária u. 3. Már szinte hagyománnyá lett, hogy D. dr. Ottlyk Ernő püspök a húsvétot más-más egyházmegye területén tölti és ilyen alkalmakkor kiveszi részét a gyülekezetek isten­tiszteletein a szolgálatokbóL EZ ÉVBEN VAS MEGYÉ­RE került a sor. méghozzá Kőszegre és környékére. Már nagyszombaton megérkezett a püspök ; a megye területére. Estére Aagygeresden vállalt szolgálatot. A zord, esős idő ellenére szép számmal vett részt a gyülekezet az isten­tiszteleten, amelynek végez­tével a püspök megbeszélte a presbiterekkel a gyülekezet gondjait és problémáit. Nagy elismeréssel nyilatkozott az új parókiáról, melyben a gyülekezet lelkésze, Bánfi Bé­la nyújtott éjszakai szállást a püspök és vele utazók számá­ra. Jó beosztású, korszerű épü­let a nagygeresdi új papiak. Kovács Viktor szombathelyi építész terveit dicséri. Nagy erőfeszítésébe került a meg­építése a közegyházi segítség ellenére a gyülekezetnek és lelkészének. Jelentős kölcsön­tartozást kell még évekig tör­leszteniük és a külső vakolás Is várat még magára. De ké­nyelmes otthonba került a lelkészcsalád és fűthető ima­termet kapott az épület alsó szintjére tervezett imaterem­mel a gyülekezet. így télen itt tarthatják az istentisztele­teket és nem a fűthetetlen, további sok gondot jelentő történelmi értékű templom­ban. HÚSVÉT VASÁRNAPJÁN beköszöntött a tél Vas me­gyébe. Hóförgeteg zúdult Kő­szeg környékére és a kora ta­vaszi zöldellő tájat egyszeri­ben télire változtatta. Az idei tél megtagadta a szánkózás és sízés örömét a • téli sportra vágyóktól, de aznap 'mintha megpróbált volna kipótolni ebből valamit. Kőszegen húsvétkor a korai istentiszteleten vesz részt a gyülekezet zöme. amelyen ez alkalommal a püspök hirdette az örömhírt. Utána úrvacso­rát osztott a gyülekezet lelké­szével. Szabó Lajos esperes­sel, akinek a kíséretében li­kőr már a nemescsói hívek számára tolmácsolta Isten igéjének húsvéti üzenetét. Miközben Kőszegen, a máso­dik istentiszteleten a riport írója végezte el a szolgálato­kat. Nem kis erőfeszítésbe ke­rül Kőszegen és filiáiban va­sárnapról vasárnapra ellátni a szolgálatokat. Csak gépko­csi segítségével lehetséges. A PÜSPÖK KŐSZEGI SZOLGÁLATAIBAN az egyik cél volt az is, hogy egy „ne­héz” vasárnapon segítse a gyülekezet lelkészét. Szabó Lajost az ünnepi feladatok­ban. így délután a kőszegdo- roszlói gyülekezetei is meglá­togatta. Igen lelkes evangéli­kusokat talált itt. Szinte alig hiányoztak néhányan az is­tentiszteletről. Kis templo­muk falai sajnos magasan nedvesek. A gyülekezet azon­ban megbecsüli templomát. Erről tanúskodik az új fa lambéria is, amellyel az ol­tártérben a falat szinte a mennyezetig beburkolták. Szívből zengett az ének és áhítattal figyelt a gyülekezet az igét hirdető püspökre. A húsvéti evangélium hang­zott e napon a pici, dombok mögé húzódó határmenti fa­lucskában. ugyanúgy, mint a világvárosokban és sok he­lyütt szerte a föld kereksé­gén: „Halál! Hol a te fullán­kod? Pokol! Hol a te diadal- mad?” A gondnok házában része­sedtünk a terített asztal hús­véti ajándékaiban és figyel­tük az ízes vasi tájszólást. A szürkület beállta előtt mondtunk istenhozzádot a lassan ködbe burkolózó kő­szegi hegyek lábánál meghú­zódó falvaknak és vettünk irányt Budapest felé. Kőszeghy Tamás — VADOSFA. A nagymúltú artikuláris gyülekezet közgyű­lése március 30-án betöltötte a megüresedett felügyelői tisz­tet. A gyülekezet új felügyelő­je Potyondly Lajos mihályi egyháztag lett. Ünnepélyes es­kütétele és beiktatása a hús­véti gyülekezet előtt történt. Székfoglalójában kiemelte: „meggyőződéssel vallom, hogy hivő, evangélikus emberekre szüksége van szocialista társa­dalmunknak, akik a maguk jó szolgálatával, becsületes mun­kájukkal elősegítik, hogy tisz­tább, igazabb és békessége- sebb legyen az életünk. Fa­lunkban is azt tapasztalom, hogy az értékes, templombajá- ró evangélikus embert a ter­melőszövetkezetben, a tanács­nál, de más helyen is megbe­csülik és értékelik. Tudom, nem azért, mert evangélikus, hanem mert evangélikus hite őt becsületesen dolgozó és igazságosan élő emberré for­málta. A 7 falura kiterjedt gyülekezetünknek nem anyagi gondjai a legnagyobbak. Em- bergondjáink vannak: még több melegszívű, vallásos, jó akarattal segíteni és szolgálni akaró emberre volna szüksé­günk.” összgyülekezeti jegy­ző Böröcz Sándor lett. — POTYOND. A filia 100 évesnél idősebb, a födémszer­kezet megromlása miatt élet- veszélyessé vált templomát márciusban lebontotta. A meg­maradó, erős toronyhoz a le- ánygvülekezet lélekszámának megfelelő kisebb templomot szeretne építeni a közeljövőben a gyülekezet. — KISFALUD. Nagy anyagi áldozattal és tásadalmi mun­kával Kardos Imre gondnok irányításával cementlábas ke­rítéssel kerítette be temetőjét. Most műemlékjellegű kétha- rangos tornyának renoválásá­ra készül. Ünnepi zászlók alatt Május elseje a munkásosztály nemzetközi seregszemléje. Har­cokból született ünnepnap. Ott van mögötte a dolgozó töme­gek hosszú, kitartó küzdelme munkáért, kenyérért, jogért- — üldöztetéssel, börtönnel, sebekkel, vérrel is megpecsételten. Még bőven akadnak ezen a május elsején is a felvonulók kö­zött, meg politikai, társadalmi életünk megbecsült személyei között az ünnepi tribünön, akik hordozzák magukban és talán magukon is a harcos imájusok emlékét. EGÉSZ TÁRSADALMUNK ÜNNEPÉVÉ LETT a mögöttünk levő három évtized alatt május elseje. Az első szabad május óta — amikor senkitől sem tiltva, akadályoztatva, fenyegetve győzelmi zászlók alatt vonulhatott fel munkásosztályunk — né­pünk mind szélesebb tömegei csatlakoztak fel az ünneplők se­regéhez. A munkásosztály, amely élére állt az új, szocialista haza megteremtéséért folyó küzdelemnek, egész népünk ünne­pévé tudta tenni május elsejét. Szabadságban, békében és a jö­vő reménységében élő nép ünnepévé. VILÁGMÉRETŰ ÜNNEPPÉ LETT MÁJUS ELSEJE. A szocializmus világrendszere az első proletár forradalom győ­zelme óta a közel hat évtized alatt egyre több ország és név számára biztosítja, hogy rpájus elsejét felszabadult örömmé., ünnepi zászlók alatt, vidám seregléssel köszöntse. De ott is, ahol ez az új világrend még csak reménység tárgya és küzdel­mek célja, bátrabban és öntudatosabban lépnek az igazságo­sabb társadalmi rendért, a dolgozó emberek jogaiért, az ember­világ egységéért és békéjéért kibontott zászlók alatt felvonu­lók. ÜNNEPLŐBE ÖLTÖZÖTTEN, ZÁSZLÓK ALATT, virágok között vonulva nem szabad elfelejtenünk, hogy ezen a napon nincs mindenütt ünnep a világon. Nemcsak ott, ahol a már jövő­jüket vesztett társadalmi rendszerek őrei fegyvereiket szoron­gatva néznek farkasszemet az új rend felvonuló hírnökeivel s gátat próbálnak emelni a haladás egyre duzzadó folyama elé. Nem feledkezhetünk meg azokról, akik éppen ezekben a napok­ban vívják a legnagyobb harcot népeik igazságáért, szabadsá­gáért, boldogabb jövőjéért. Legkevésbé pedig azokról — egyre szűkebb területen a világnak —, akik talán ezen a napon is te~- rárintézkedések közepette próbálják kinyilvánítani szolidari­tásukat a világ dolgozó tömegeivel. MÁJUS ELSEJE A SZOLIDARITÁS NAPJA IS. Az ünneplők szolidaritása azokkal, akiknek még csak a holnap ígéri a szép ünnepet és a nyugodt, békés munka egyre ígéretesebb hétköz­napjait. A mozaik utolsó köve Felszabadulási ünnep Szombathelyen így jellemezte az egyik fel­szólaló azt a színvonalas ün­nepi ülést, amelyet a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága tartott Vas megye papsága számára hazánk felszabadulá­sának harmincadik évforduló­ja alkalmából április 8-án Szombathelyen. AZ ÜNNEPI BESZÉD MEG­TARTÁSÁT a Vas megyei Ta­nács VB elnöke dr. Gonda György vállalta. Három szálon füttatta végig ‘a harminc év fejlődését: a földkérdés, az ál­lamosítás és a politikai veze­tés vonalán. Vas megye gazda­ságai igen jelentős eredményt értek el, amikor a terméshoza­mot hektáronként 39 métermá­zsára emelték búzából, 42 mé­termázsára kukoricából. Nem­csak könnyebben élnek a szö­vetkezetekben embereink, de emberközi kapcsolataik is job­ban alakulnak. Az államosítás folytán vált lehetővé, hogy míg a háború előtti időszak utolsó évében ötezren dolgoz­tak üzemekben, ma negyven- ötezren. Ez egy kifejezetten agrár jellegű és nyersanyaghi­ányban szenvedő megyében igen jelentős. Űj iparágak lé­tesültek, évtizedek óta válto­zatlan technikával működő üzemek ma nem is álmodott technológiával termelnek kül­országban is piacképes árut. Szakmai fellendülést jelez az a tízezer fiatal, akik szakmun­kásképző intézetben sajátítják el a magasabb technológiához szükséges tudást. Az első idők politikai, hatal­mi harcai után a szocialista demokrácia kibontakoztatása van ma napirenden. Az a cél, hogy egész népünk mind tel­jesebb egyetértésben vegye ki részét céljaink megvalósításá­ban. Persze nem . csendes egyetértés ez, de felelős figye­lembevétele annak, hogy cél­jaink, sőt módszereink is ta­lálkoznak népünk egészének érdekével. Ezt szimbolizálja a Hazafias Népfront mozgalom Egységünk csak belső azono­sulás esetén lehet igazán ter­mékeny. Ez a társadalom mentes a tőke kizsákmányoló veszélyé­től és megnyitja a humani- zálódásnak egy olyan útját, amely sehol másutt nem érhe­tő el. Az ember a közösségben mint társadalmat építő válik igazán emberré. A teljesebb emberségért is több figyelmet kell szentelni annak, hogy ho­gyan éljünk. Több szabad idő, több pénz jut az élet megélé­séhez. Ez kóros jelenségeket is magával hozhat, mint az al­koholizmus, de magasabb kon­taktusba is segíthet. A telje­sebb emberi élet nem tisztán anyagiak függvénye, ennek hordozója egyéni érdekén túl tud családról, hazáról, jövőről. Van még feladatunk nygudí­jasok, nagycsaládúak, falusi fiatalok felkarolása terén. Itt önként adódik elismeréssel adózni az egyházi . kollégiu­moknak, amelyek nem egy fa­lusi tehetség előtt nyitották meg a kaput arra, hogy mint kiképzett ember kultúránkat gyarapítsa. Az előadó befejező monda­taiban elismeréssel szólt az egyházak jó munkájáról s feí- azok képviselőit, hogy működjenek együtt a fejlett­szocialista társadalom meg­valósításáért. Ehhez a megvál­tozott nemzetközi íöRétaiek má kedvezőbbek, mint régeb­ben. Katolikus részről dr. Fábián Árpád püspök fejezte ki pap­sága készségét arra, hogy kö­zös munkával szolgálják ma­gyar népünket. Méltatta az előadás igazi emberségét és nemes humanizmusát, amelv arra biztatott, hogy az ember lépjen ki az önzés korlátozott­ságából és vegye észre az em­bertárs igényét és gondját. EVANGÉLIKUS RÉSZRŐL D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜS­PÖK harminc év fáradozásá­ból adott ízelítőt az egyházi közgondolkozás és a lelkészi tudat célirányos formálásáért. Több évszázad protestáns ha­ladó hagyománya is indítást ad a népünk felemelkedéséért végzett erőfeszítéshez. Élénken figyeltük a KI. párt­kongresszust, hisz tizenötéves prespektívát vázolt fel. Öröm­mel konstatálhatjuk, hogy a szövetségi politika változatlan. A nemzetközi reakcióval az egyházban is meg kellett és mindegyre meg kell vívni a harcot. A református egyház nevé­ben dr. Bakos Lajos püspök idézte íróink nyilatkozatait ar­ról. ahonnan indultunk. /1 kö­zös munka távlataira bizakod­va nézünk, hisz közel három­évtizedes tapasztalat bizonyé - ja ennek lehetőségét. AZ EGYÜTTLÉT ÜNNE­PÉLYESSÉGÉT nagyban emelte két művészi énekkari számmal a Szombathelyi Mad­rigálkórus Németh István kar­nagy vezetésével. Szabó Lajos és Joób Olivér — BÉKÉSCSABA. Március 25-én Szontagh István végzett szolgálatot a gyülekezetben. Esti istentiszteleten igét hirde­tett, utána pedig előadást tar­tott a „Jehova tanúi”-ról. Is­mertette a szekta megalakulá­sának történetét, tanítását és egyre szélesebb körű agitáció- ját. Felhívta a hívek figyelmét' arra, hogy legyenek óvatosak velük szemben álljanak erő­sen a biblia igazság talaján és ne hagyják magukat félreve­zetni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom