Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-04-27 / 17. szám

Jó dolog... Zsolt 92, 2 Sok mindenri szoktuk mondani, hogy jó dolog. A „sok min­den” közt, amit az emberek jónak tartanak, kétségtelenül fő helyen szerepel a zene — elsősorban is a szép, dallamos harmo­nikus zene — es az ének. Erről tanúskodott a húsúét előtti időben tartott zenés áhítataink, templomi hangversenyeink látogatottsága, de a különböző koncertek népszerűsége is or­szágszerte ezt bizonyítja. Az emberek jo része szereti a zenét, vágyódik annak szépsége, harmóniája után. És milyen jó olyan hazában élni. ahol a zene és az ének közügy, ahol óvo­dás kortól zenei nevelésben részesül mindenki, ahol nemcsak iskolánknak, hanem más közösségeknek is van ének- és zene­kara, ahol a fiatalok magas nívójú zenei műveltségi versenye­ken vetélkednek egymással! AZ ÉNEKLÉS ES A ZENE MÁR ÖNMAGÁBAN IS JÖ DOLOG. Már hallgatni is jó: mindig kikapcsolódás és felü­dülés. A szomorúnak sokszor vigasztalás, a zaklatottnak meg­nyugvás. Ha a napi munka után fáradtan és idegesen megy haza az ember, és otthon gyermekei vidám, gondtalan énekét hallja, de sokszor simul el a ránc a homlokán, s csendesedik el felzaklatott szive! Aki pedig maga is tud énekelni, zenélni, még inkább tanúskodhatik arról, hogy ez milyen jó dolog. HISSZÜK, HOGY AZ ÉNEK ISTEN EGYIK LEGGYÖ­NYÖRŰBB AJÁNDÉKA. Annak az Istennek az ajándéka, aki nem akarja, hogy rosszkedvűek, idegesek, fáradtak es szomo­rúak legyünk, hanem éppen ellenkezőleg: azt akarja, hogy megtaláljuk a vigasztalást, vidámak, jókedvüek legyünk, és ezzel is segítsük szebbé, jobbá tenni az életet. Akik egy-két nemzedékkel ezelőtt egész életüket arra áldozták, hogy gyer­mekeink már kicsi koruktól kezdve rátaláljanak az ének és a zene szépségeire, nemcsak a művészetért magáért akarták ezt. hamm azért is, mert tudták, hogy ezzel derűs, kiegyensúlyo­zott, nyíltszívű embereket nevelhetünk. S mi keresztyének tudjuk, hogy ez Istennek akarata is. Ha önmagában jó dolog az éneklés, mennyivel inkább jó dolog Istent dicsérni énekkel! A fent idézett zsoltár két és fél ezer éve tanúskodik erről az Istenben hívők gyülekezeteiben. Az ének dallama segít kifejezni a szív érzéseit. Különösen is akkor, ha hálát akarunk adni annak az Istennek, aki megőr­zött, megtartott, gondot viselt rólunk és megáldott minket csendes, boldog élettel. Még inkább akkor, ha azt az Istent di­csérjük, aki Jézust feltámasztotta, aki legyőzte a halált, meg­bocsátotta bűneinket és örök életet ígért nekünk! EZEN A VASÁRNAPON GYÜLEKEZETI ÉVEINKÉRT IS HÁLÁT ADUNK ISTENNEK. Mert áldott lehetőség az. hogy nemcsak egyenként, magunkban adhatunk hálát Istennek, hanem a gyülekezetben együtt is dicsérhetjük öt! Aki már próbálta, gyakorolja, az tudja jól, micsoda eró van abban, hogy együtt zenghetjük Isten dicséretét; hogy kapcsol össze bennünket egymással, hogy nyílik meg a szivünk egymás felé, hogy leszünk testvérek a gyülekezetben. Űjra fel kell fedez­nünk azt. amit az énekeskönyvel olyan sokat lapozgató, olvas­gató szüléink es nagyszüleink jól tudtak: milyen nagy kincs a gyülekezet éneke! Mert ezekkel az énekekkel egymást is se­gítjük. neveljük, egymást is vigasztaljuk! AZZAL BECSÜLJÜK MEG EZT A DRÁGA KINCSET, ha magunk is elünk vele, használjuk és továbbadjuk, hogy minél többen mondnassuk idősebbek és fiatalabbak a gyülekezetben, hogy „jo dolog dicsérni az Urat!" Dr. M un tag Andor Az Északi Evangélikus Egyházkerület [elhívása Az Egyházkerület Elnöksége felhívja a lelkészek, segédlel­készek, ielkészi munkatársak figyelmét a megüresedett KIS- BABOT-MÉRGES-i (Győr-Sopron m.) gyülekezeti Ielkészi ál­lásra. Javadalom magasabb az országos átlagnál. A lelkészlakás 1963-ban qpült. Az érdeklődők levélben jelentkezzenek az egyházkerület püspökénél (1085 Budapest, VIII., Üllői út 24. I.). Megint az Az országgyűlés tavaszi ülésszakán, április 10—11-én tárgyalta és elfogadta az új társadalombiztosítási törvényt. Ez a törvény egységes elvek szerint és egységes szerkezet­ben szabályozza a társadalom- biztosítási ellátást. Az utóbbi időben már elég nehéz volt áttekinteni a társadalombizto- súassal kapcsolatos jogszabá­lyokat, mert több mint 500 ilyen jogszabály között kellett eligazodni. Az új szabályozás megkönnyíti a társadalombiz­tosítási rendelkezések áttekin­tését és egyben egyszerűsíti is az intézkedést. AZ ORSZÁGGYŰLÉS az el­múlt négyéves ciklusban szá­mos nagyszerű törvényt alko­tott, ezek között is egyik leg­fontosabb a most alkotott tár­sadalombiztosítási törvény. Ez á törvény megintcsak bizony­sága annak, hogy szocialista társadalmunk gondolkodásá­nak és gondoskodásának kö­zéppontjában az ember áll. Társadalmunk az ember bol­dogulását, életkörülményeinek javítását és életének minél szebbé tételét tartja állandóan szem előtt. A mi evangélikus egyházunk gondolkodása ezen a ponton különösen is össze­cseng egész társadalmunk gondolkodásával. Még ha más is az az elvi-teológiai alap. amelyről mi kiindulunk, még­is találkozunk társadalmunk­kal. amely más elvi alapon épül, akkor, amikor az ember­ről való gondoskodásról van szó. Arra nincs lehetőségünk, hogy a megalkotott új .társa­dalombiztosítási törvénynek minden rendelkezését külön értékeljük, mégis a legfonto­sabbakat ki kell emelnünk. A TÖRVÉNYNEK legjelen­tősebb mondata ez: „A tarsn- dalom biztosítás állami fel­adatNem egyszerűen egy biztosítási társaság, vagy egy egyesület, esetleg egy jóté­konysági intézmény gondos­kodik a biztosítottak orvosi el­látásáról, vagyis nyugdíjáról, hanem maga az állam. Az ál­lam egyben a legnagyobb ga­rancia arra. hogy a biztosítot­tak az ellátást megkapják. A biztosítottak betegségi és anyasági ellátást, családi pót­lékot, nyugellátást és baleseti ellátást kapnak. A társadalombiztosításban a szocialista elosztás elve és a szociális biztonság követelmé­nye egymást kiegészítve érvé­nyesül. A munka szerinti el­osztást szolgálja az a rendel­kezés, hogy a nehéz és az egészségre nézve ártalmas munkát végző dolgozók, to­vábbá azok. akiket munkahe­lyükön baleset ért, vagy akik foglalkozásukkal kapcsolatos megbetegedésben szenvednek nagyobb méretű gondoskodás­ban részesülnek. A szociális biztonság viszont azt jelenti, hogy a nvusdíj és más ellátá­sok területén a törvény meg­DR. NAGY GYULA PROFESSZOR ÁTVETTE ÜJ GENFI HIVATALÁT Dr. Nagy Gyula, Teológiai Akadémiánk professzora, több mint hároméves szolgálat után a Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztályán átadta munkakörét — a lelkészkép­zés és teológiai nevelés fel­adatait — megválasztott utó­dának, dr. Adalbert Sitompul indonéz teológiai professzor­nak. A Lutheránus Világszö­vetség nevében dr. Carl Mau főtitkár és dr. Frederick Meu- ser. a Tanulmányi Bizottság elnöke, fejezték ki az LVSZ köszönetét professzorunk szol­gálatáért. 1975 áprilisával Nagy Gyu­— HALÁLOZÁS. Samu Já- nosné sz. Simon Jolán a szu- hakállói szórványgyülekezet tagja 77 éves korában elhunyt. Éveken keresztül lakásán tar­tották az istentiszteleteket. Te­metése április 9-én volt Bu- challa Ödön sajókazai lelkész szolgálatával, aki a húsvéti la professzor átvette új genfi munkakörét, az Európai Egy­házak Konferenciájában. Mint lapunk olvasói annak idején értesültek róla, ez a 104 euró­pai egyházat magában fogla­ló ökumenikus nemzetközi egyházi szervezet 1974 őszén, legutóbbi nagygyűlésén, hív­ta meg Nagy Gyula profesz- szort egy újonnan szervezett munkakörbe, tanulmányi igaz­gatójának. Egyházunk genfi kiküldöttjének új feladata el­sősorban az európai protes­táns és ortodox egyházak teo­lógiai együttműködésének irá­nyítása és kiépítése. evangélium alapján hirdette az igét. — Borbély Józsefné, sz. Szabó Janka a beledi gyüleke­zet tagja, életének 55. évében március 16-án elhunyt. Teme­tése március 19-én volt a be­ledi temetőben. Az elhunyt­ban Borbély József gondnok­helyettes feleségét gyászolja. ™*r Mii lehetek betegeimért? hasonló ' Kényszer és szabadság Mindenki hallhatott' ilyen vagy ehhez történetet. ..Szabadságon vpltam és mikor az üdülőbe érkeztem, elnyúltam a park fái alatt, a pádon. Távol a munkahely, a lakás és távol a megszokott gondok is. Ragyog a nap és balzsamos a levegő. Kikap­csolódni, gondolattalanul pi­henni, ez ' most a legszebb program ... S egyik pillanat­ról a másikra vége lett a jó hangulatnak. Pedig nem bo­rult el az égbolt, s a madarak sem hallgatak el. Mint a vil­lámcsapás, égetően nyugtala­nító gondolatom támadt. Fel­ugrottam, veríték öntötte el az arcomat, szívem hevesen vert. Az ünnepi hangulatból visszakerültem a hétköznapi­ba. Visszalökött, rántott, kény- szerített a belopakodott, ba­nális, borzongató gondolat: ELZÁRTAM-E OTTHON A GÁZCSAPOT?! Megpróbál­tam felidézni a távozást min­den részletére visszaemlékez­ve. Nem nyugtatott meg. El­hessegettem a gondolatot-, ma­kacsul visszatért és kénysze- rített, hogy foglalkozzam ve­le. Elmondtam másnak is, akitől megnyugtatást vártam. Nem tudták szorongásomon segíteni. Hosszabb idő múltán sikerült csak elfelejtenem, de tulajdonképpen hazatérve nyugodtam meg igazán." AZ ILYEN TÖRTÉNETEK CSUPÁN KESERŰ CSEP­PEK abból a tengerből, ame­lyet kényszerneurózisnak ne­veznek. A kényszer a szabad­ság ellentéte s benne cseng mindaz a rossz, ami ellen az ember küzd, de még mindig kemény valóság a lélekben. A kényszeres jelenségek is a fé­lelem talajából táplálkoznak s nevelés folyamatában ala­kulnak ki bennünk. Elkezdődhet ez már akkor, amikor a gyermek önálló kezdeményezéseit és megnyil­vánulásait elsőként a szülök korlátozzák. Azért teszik így, hogy elképzelésük szerint használható, jól viselkedő em­ber váljon belőle. A gyermek lassan maga is elfogadja a kí­vülről jövő törvényt és saját maga igazítja hozzá életét, úrként ismerve el azt maga fölött. Ebből az úrból bizo­nyos körülmények között zsarnok lesz, rabszolgatartó. A KÉNYSZERES MAGA­TARTÁSNAK sokféle válto­zatát ismerjük, tapasztaljuk. Itt vannak mindjárt a tépelö- dök, gondolataikkal egy hely­ben topogók. Nem tudják el­dönteni, hogy cselekedetük amelyre készülnek, rossz-e vagy jó. Lehet-e jóvá tenni az elkövetett hibát? Végenél- kül húzódó önvizsgálatukban sem vigaszt, sem a tettekhez indítékot nem lelnek. Lépé­seiket a szorongás béklyózza. Találkozhatunk a tisztálko­dás kényszereseivel, akik so­hasem nyugodtak testük vagy lelkűk tisztasága tekintetében s ezért szüntelenül mosakod­nak, mentegetőznek. Tisztál­kodási fanatizmusukat egész­ségi okokkal magyarázzák, gyakran találhatunk azonban szokásaik mögött meghúzód­va kínzó bűntudatot. Vannak a rendnek is kény­szeresei. Náluk felborul az egész világrend, ha szobájuk­ban, vagy asztalukon nincsen minden a megszokott rendben. Ismerünk olyan felebarátunkat is, aki csak bizonyos útszaka­szon, vagy az utcán általa meg­határozott útvonalon hajlandó csak járni, hogy így kerülhesse el a reá leselkedő rosszat, bal- szerencsét. Mások a biztonság kényszere alatt sínylődnek, állandó nyugtalansággal igye­kezve biztosítani magukat tárgyaik elvesztése, ellopása ellen többszörösen megvizs­gált, de sohasem megnyugta­tóan bezárt ajtók és lakatok segítségével. A kényszeíjgondolatok le­küzdésére néha egész, ponto­san kidolgozott rituálékat al­kotnak maguknak. Joggal ír­ja F. Fűnkéi a kényszerneu­rotikusról : „Cselekvése mágia és (tudattalan) világnézete babona." Külön jelenségként írhat­juk le a kényszergondolato­kat, amelyek megzavarják és szétzilálják figyelmünket és nem engednek munkánk­ban elmélyülni. Mindig a leg- aikaimatlanabb pillanatban törnek ránk. Általában olyan gondolatok ezek. amelyeket magunk vagy esetleg mások igyekeznek elnyomni ben­nünk. HOGYAN ÉRTELMEZZÜK A KÉNYSZERES JELENSÉ­GEKET? Keresztyén szem­pontból elmondhatjuk, hogy a kényszerekkel megterhelt keresztyén embernél hiányzik az Isten bünbocsánatába ve­tett hit. Lelkiismerete a tör­vény uralma alatt áll. A tör­vény teljesen és kíméletlenül elítéli és semmi más lehető­séget nem kínál neki. Csilla­píthatatlan szorongással is­mételten csak azt kérdezi, eleget tett-e minden követel­ménynek és elkerülheti-e a rossz következményeit. „Só­hajtva hordtuk az igát és a haláltól féltünk” — írja Lu­ther (Ékv. 350.). A neurotikus emberből hiányzik a Jézus Krisztusban szóló megbocsátó igét felfogó „berendezés’’, vagy inkább: nincsen üzemben. A Biblia ilyen ember számára legfel­jebb törvénygyűjtemény, a szigorú és haragos Isten kö­vetelése. Kőkemény fal, ame­lyen az ember csak összetör­heti magát. Sokan közülük inkább menekülnek Istentől, mintsem hogy örömmel és re­ménységgel sietnének hozzá. A hitben erősebb testvér magatartása, szava sokszor segíthet kényszerneurotikus embertársán. Jézus azért jött, hogy a „törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a íiúságot” (Gál 4, 5). A beteg segítséget kaphat attól, aki Isten gyermekeként él és szól, aki örömmel és köszönettel fogadta el Tőle a bocsánatot. A beteggel kapcsolatban ép­pen azért el kell hogy némul- jon a szeretetlen kritika, a túlzott követelés, hogy meg­szólalhasson a bocsánat, a társ szava — ahogyan Isten bízta ránk. Muncz Frigyes e in It e í* é i* i állapítja azt a minimumot, amelyet a tarsadalombiztosttas nyomán a dolgozó kap es amely szükséges ahhoz, hogy anyagi vonatkozásban bizton­ságban érezhesse magát. Mindkét szempont olyan, ame­lyet csak üdvözölni iehet. Rendkívüli jelentőségű az anyagi ellátás, a terhességi- gyermekágyi segély és minden rendelkezés, amely az anyák megbecsülését, segítését és a gyermekek egészségben való felnevelését teszi lehetővé. NAGYON VILÁGOS és egy­értelmű a rendelkezés a táp­pénzzel kapcsolatban, amely a betegség miatti keresetkiesést van hivatva pótolni. Kimond­ja a törvény, hogy a táppénz — a kórházi ápolás idejére já­ró táppénz kivételével — a ke­reset napi átlagának 65 száza­lékánál nem lehet kevesebb. A táppénz legfeljebb 1 évig tartó keresőképtelenség idejé­re jár, de a gümőkorban szen­vedők két éven keresztül jo­gosultak a táppénzre. Nagy­szerű rendelkezés az is. hogy egyévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén az édesanya a gyermek egyéves koráig kap­hat táppénzt. A CSALÁDI PÓTLÉKKAL kapcsolatban változatlanul fennáll a korábbi rendelkezés, hogy családi pótlékra az a biz­tosított jogosult, akinek ház­tartásában két vagy több gyer­mek van. Jár családi pótlék egy gyermek esetén is, ha egyedülálló a szülő, vagy a gyermek testileg-szellemileg fogyatékos. De van egy új ren­delkezés is. Eddig akkor is a szülő kapta a családi pótlékot, ha a gyermeket nem a saját háztartásában tartotta el. Az új rendelkezés szerint a csalá­di pótlékot a jövőben az kap­ja. aki a gyermeket háztartá­sában ténylegesen eltartja. Ennek különösen is az elvált szülők esetében van nagy je­lentősége. Az is új rendelke­zés, hogy a szülő középiskolai tanulmányokat folytató gyer­meke után, annak 19 éves ko­ráig, akkor is megkapja a csa­ládi pótlékot, ha gyermeke mar érettségi vizsgát tett. jűl Áttekinthető az új nyugdíjrendszer. Az eddigi három önálló nyugdíjrendszer helyett a törvény egyetlen egységes nyugdíjrendszert ve­zet be. E szerint 10 évi szolgá­lati idő alapján a nyugdíj egy­ségesen az átlagkereset 33 szá­zalékát teszi ki. A szolgálati időnek megfelelően a nyugdíj­ellátás összege nő. 42 évi és ennél hosszabb szolgálati idő­vel a nyugdíj legmagasabb összege érhető el: az átlagke­reset 75 százaléka. Abban is egységes lett, a nyugdíjrend­szer, hogy a jövőben mindenki 60 (férfiak), illetőleg 55 (nők) évében éri el a nyugdíjjogo­sultságot. Ez azért rendkívül jelentős, mert a mezőgazdasá­gi szövetkezeti tagok öregségi nyugdíj korhatára férfiaknál 65 évről 60-ra. a nőknél 60 év­ről 55 évre száll le. A korha­tár náluk 1980. január 1-én azonos lesz a munkások és al­kalmazottak öregségi korhatá­rával. LÉNYEGES VÁLTOZÁS, hogy az 1929 után munkavi­szonyban töltött idő. akkor is szolgálati időnek számít, ha a dolgozóra a kötelező öregségi biztosítás annakidején nem terjedt ki, illetőleg a munka- viszony nem járt nyugdíjjogo­sultsággal. A törvény sokak számára kedvező intézkedése az is, hogy ha az özvegy a korha­tár betöltése után köt házas­ságot, az özvegyi nyugdíjra való jogát megtartja, azt to­vább folyósítják neki. VÉGÜL KIEMELKEDIK, hogy a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő 22 éves kor előtt 2 év, 22-től 24 évig 4 év. Sőt még azt is lehe­tővé teszi a törvény, hogy aki 22 éves kora előtt megrokkan, 2 évnél rövidé bb szolgálati idő alapján is kaphasson rok­kantsági nyugdíjat bizonyos esetekben. v A gyermekek éneke Mt 21 A rádió vagy a televízió műsorából egyik legkedvesebb számom a karének. Az ének­kari számok meghallgatására mindig igyekszem magamnak időt szakítani. Annyira magá­val tud ragadni a férfi kóru­sok ereje, vagy a vegyes karok mindent betöltő szépsége! Mégis talán a gyermefckóru- sokat szeretem a legjobban, mert például a rádió gyer­mekkórusának, vagy az isko­lai énekkaroknak üde szépsé­gével nem versenyezhet egyet­len más énekkar sem. Krisz­tus Urunk földi életében is felcsendült egyszer egy ilyen gyermekkórus, amelynek szép­ségére maga Krisztus Urunk is felfigyelt. Mindez közvetlenül azután történt, amikor Jézus dicső­ségesen bevonult Jeruzsálem- ba. Bizonyára emlékszünk még a virágvasárnapi törté­netre. hogyan vonult be Jézus a húsvéti ünnepekre tanítvá- nvai élén alázatosan, szamár­háton ülve. hogyan látta meg benne az őt követő sokaság az Isten által rég megígért Sza- badítót. hogyan fogadta őt uj­jongó énekkel és pálmaágak­kal. Jézus első útja most is, mint mindig, a templomba ve­zetett. Itt azonban nagyon el­szomorító kép fogadta őt. Nemcsak imádkozó híveket talált, hanem itt találta a pénzváltókat, akik a templom­adóhoz szükséges régi pénze­ket váltották be és a kereske­dőket. akik Sz áldozathoz szükséges állatokat, bárányo­kat. galambokat stb. árulták. Kötélből ostort csinált Jézus és ezekkel a szavakkal űzte ki a kuiárokat a templomból: az én Atyám háza az imádság háza. ti pedig rablóbarlanggá tettétek. Még jóformán be sem fejez­te Jézus a templom megtisz­títását, amikor észrevett», hogy naev sokaság gyülekezik köréje. Amikor jobban szem­ügyre vette a hozzá jövő em- hpi-'kpt. látta how ezek nv^d beteg emberek. Az egyik sán­, íi—n ta, a másik vak, a harmadik béna. Volt aki nem is tudott jönni a saját lábán. Úgy tá­mogatták, vagy hordágyon hozták. Ez a sok beteg ember mind azért jött Jézushoz, hogy 1 gyógyulást találjon. Jézus meg is gyógyította őket mind, hi­szen ő azért jött, hogy az ilyen elesett, szenvedő embereken segítsen. És ekkor csendült fel a templom egyik sarkában a gyermekek kórusa. Ugyanaz­zal az énekkel magasztalták Jézust, amelyikkel a sokaság a bevonuló Jézust fogadta: Hozsánna a Dávid fiának! Ál­dott* légy Jézus, hogy eljöttél hozzánk, szabadításunkra, üd­vösségünkre 1 Hol tanulták ezek a Jeru­zsálem! gyerekek a Jézust ma­gasztaló éneket? Nyilván ott voltak ők is az utcán Jézus fogadásánál. Már ott is bekap­csolódtak a felnőttek ujjongó énekébe. Azonban ez a fel­nőtteknél megtanult ének ak­kor lett ajkukon igazi Krisztus magasztalássá. amikor a tem­plom megtisztításánál szemé­lyesen megtapasztalták Jézus hatalmát és a beteggyógyitú- soknál átélték könyörülő sze- re tétét. A Jézust magasztaló éneknek mindig ez adja meg a szépségét. A személyes hit és meggyőződés. Voltak, akik nem örültek a gyermekek énekének. A főpa­pok és írástudók. Magát Jé­zust kérték meg, szóljon a gyermekeknek, hogy hagyják abba az éneklést. Jézus azon­ban nem tette ezt meg. mert tudta, hogy azt az örömöt, amit a szolgáló szeretet éb­reszt az emberek szivében, so­ha nem lehet elnémítani. Sőt, ez a szolgáló szeretet nemcsak az ajkakat indítja éneklésre, hanem az irgalmasság és sze­retet gyakorlására indítja a kezeket, egész életünket. Ép­pen ebben van a Jézus szere­tőiét dicsérő ének legnagyobb szépsége, hogy az nemcsak az ajkak dicsérete, hanem a ke­zeknek. a cselekedeteknek, az egész életnek az éneke.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom