Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-04-27 / 17. szám

ÖRS Z ÁG 0 S ÉVA NGÉLIKUS HETILAP XL. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1975. április 27. Ara: 2,50 forint Köziis kincsünk Lapunk olvasói sokszor találkoznak a cikkek között keretbe helyezeti hirdetésekkel. Ezek a hirdetések egyházi életünknek speciális szolgálataira hívják fel figyelmünket. „Bach összes orgonaművei — orgonái Peskó György”. „A Lutheránia ének­és zenekara előadja Bach H-moll miséjét”, vagy „Az oroszlá­nyi. evangélikus gyülekezet énekkara előadja Bach János pas­sióját”. Ezeken az egyházzenei alkalmakon zenei életünk lég- kiválóbbjai működnek közre, mint szólisták. Érdemes Kan­táié vasárnapján, az egyházi ének és zene ünnepén ezen a jelenségen elgondolkoznunk. Mi az. ami ezeket a zenei alkal­makat létrehozza? MINDEN VAU.ÁS ÉNEKEL A MAGA MÓDJÁN. A keresz­tyén egyházak mindig énekeltek. Magunkat pedig így is szok­tuk emlegetni: ,,Éneklő egyház vagyunk!” Valóban a lutheri énekes múlt es hagyomány kötelez. De miért nem adták elő hazai egyházunk története folyamán a nagy egyházzenei mű­veket, és miért vem tartottak egyházzenei alkalmakat úgy. mint napjainkban? Miért nem volt erre igény? Emlékezem, még közvetlenül a felszabadulás utáni években is, amikor mint teológusok jártuk orgona- és hegedűszóval, verssel és igevei a dunántúli falvakat, hányszor elmondták nekünk az intelmet: ,.. . azután ne valamiféle Bachot játsszatok!” Ak­koriban a templomok többségében villany sem volt. Azóta villany is lett, rádió is, majd televízió került a házakba. Az oktata << reformok sorozata lépesről lépésre számolta fel a ze­nei müveletlenséget. Azelőtt az efféle kijelentés, „én botfülű vagyok”, dicsekvésszámba ment. Ma már ezzel a kijelentéssel inkább csak szégyenkezni lehet. A zenei vetélkedőkön és a színvonalas hangversenyközvetítéseken pallérozott fülek Bachot kivannak a fővárosban es vidéken egffarant, NEMZETI KULTÚRÁNK MAI SAJÁTOSSÁGÁRÓL van itt szó. Arról a sok mérföldes előrejutásról, amit a szocialista gazdasági rend megszilárdulása nélkül nem érhettünk volna el. Minek köszönhetné a kétkezi munkás, hogy többé nem kell erejűnek utolsó maradékával is családja fenntartásáért keser­vesen megküzdenie? Munkaideje megrövidült, munkáját gé­pek könnyítik;, fizetéséből eltarthatja családját. Marad ereje megtanulni a kétórás passiót, és meg többeknek marad idejük arra. hogy a kétórás előadást, a zenekultúra műremekét meg­hallgassák. Egyházi zenénk is ezért szolgálhat évek óta rend- szeresen Budapesten, Nyíregyházán, Sopronban, Orosházán rs még sokhelyütt. Nem véletlen az sém, hogy például a remek sípokkal, de hibás szerkezettel megépített békéscsabai orgonát éppen nap­jainkban kezdik átépíteni olyan hangszerré, amelyen ezután majd művészi módon is lehet játszani. Eddig sok hangszer jo volt úgy. ahogy volt. Ma mar jobb kell, szebb kell. Mert az igény magasabb. AZ ORGONA GYÜLEKEZETI TULAJDON. A gyülekezetek készíttetik. Ugyanakkor egész egyházunk kincseivé is válnak. Ezért szól püspöki rendelkezés arról, hogy hangszert engedély nélkül ne adjanak el. Ezen túl azonban az orgonák nemzeti kincset is képeznek, ugyanúgy, mit templomaink, egyházi mű­kincseink. régi nyomtatványaink, A Kulturális Minisztérium ezért rendelte cl, ahogy a legértékesebb orgonák kerüljenek műemléki védelem alá. akárcsak legszebb régi templomaink. A minisztériumi szerveknek még az is szándékukban van. hogy orgonarestaurátorokat képeztetnek ki. külföldi ismere­tekkel is gazdagítva Ezzel is védeni kívánják a magyar or- gonaépités legkiválóbb darabjait. Köszöntjük vendégünket, dr. Philip Pottert. az Egyházak Világtanácsa főtitkárát A MAGYARORSZÁGI EGY­HÁZAK ÖKUMENIKUS TA­NÁCSA meghívására' dr. Phi­lip Potter lelkész, az Egyházak Világtanácsa főtitkára április 26-tól néhány napon keresz­tül hazánkban tartózkodik. Út­jára elkíséri a genfi központ egyik munkatársa, Pietr Boil­man európai kérdésekkel fog­lalkozó titkár. Potter főtitkár tárgyalásokat folytat az Öku­menikus Tanács tagegyházai­nak vezetőivel, ellátogat a Teológiai Akadémiákra, talál­kozik a gyülekezetekkel is. igv április 27-én délelőtt Budapest Deák téri templomunkban prédikál. Egyházunk, és lapunk nevé­ben szeretettel köszöntjük kedves vendégünket. Potter főtitkárt és a következőkben szerelnénk őt bemutatni la­punk olvasóinak. AZ 1948-BAN ALAKULT EGYHÁZAK VILÁGTANÁ­CSA KÖZPONTI BIZOTTSÁ­GA 1912 augusztusában a hol­landiai Utrecatoen választotta egyhangúlag főtitkárra az aK- kur 51 eves dominikai (Nyu- gat-India) metodista lelkészt. Az első holland nemzetiségű főtitkár, dr. W. A. Visser't Hoojt es az öt 1966-tól követő amerikai dr. Eugene Carson tílake után ő a harmadik ve­zetője a közel 270 tagegyházat, protestánsokat, anglikánokat es ortodoxokat összefoglaló nagy közösségnek. Megváiasz- tasa az un. „harmadik” világ, a színes egyházak előretörését is jelenti a korábbi európai és amerikai többséggel szemben. Potter főtitkár személyében olyan ember került a főtitkári székbe, aki nagyon jól ismeri az egyházi világszervezeteket, az ökumenikus mozgalmat. Otthon. Jamaikában, majd Londonban folytatta tanulmá­nyait. és 1956-tól kezdve az Egyházak Világtanácsa Ifjúsá­gi Osztálya munkatársa, majd 1958—60. között igazgatója volt. Innen hívták meg a Ke­resztyén Ifjúsági Világszövet­ség főtitkárának. Ebben a be­osztásában utódja volt Vis­ser't Hooft főtitkárnak, akit később az Egyházak Világta- naesa főtitkárságában is kö­vetett. 1967-töl Potter lel­kész az Egyházak Világta- nácsa Világmisszió és Evan­gel izác tó Osztálya igazgatója Genfben és Blake főtitkár mellett társ tótit kara is volt a szervezetnek. POTTER FŐTITKÁR GAZ­DAG ÖKUMENIKUS' TA­PASZTALATAIT 1972. no­vember 1. óta, főtitkári mun­kájának elkezdése óta elsősor­ban a következő, ez év őszén Afrikában, Kenya fővárosá­ban, Nairobiban tartandó vi­lággyülcs előkészítésében ka­matoztathatta. Ez a világgyű­lés már helyével is jelzi, hogy a világ keresztyénségében na­gyobb szerepet kezdenek ját­szani az ún. „fiatal” egyházak, Afrika és Ázsia keresztyénéi. A fiatal egyházak keresztyé­néinek eddigi legnagyobb ará­nyú jelentkezésére az 1972/73. évek fordulóján Bangkokban (Thaiföld) éppen Potter főtit­kár korábbi osztálya, az Egy­házak Világtanácsa Missziói Osztálya által rendezett ..A világ üdvössége ma” fő témájú konferencián került sor. Nem véletlen, hogy a gyarmatok lakóinak életét a saját gyer­mekkorában tapasztalva, ő is azok között volt. akik elítélték az európai és amerikai gazda­gabb népek és egyházak ma­gatartását, Afrika és Ázsia és Latin-Amerika kizsákmányo­lását, és követelték, hogy az ökumenikus mozgalomban, a misszióban, az egyház közti kapcsolatokban szűnjön meg az ún. „paternalista”, lekeze­lően „atyáskodó” bánásmód az ifjú egyházak irányába. A NAIROBIBA TERVEZETT VILÁGGYÜLÉSSEL KAP­CSOLATBAN még egy fontos gondolatot kell kiemelnünk, ami szintén kapcsolódik a vi­lággyűlés 1 külső körülményei­hez. Eredetileg ezt a nagygyű­lést Dzsakartába, Indonézia fővárosába hívták össze, amint oda készült eredetileg a bang­koki konferencia is. Politikai fejlemények miatt azonban mindkét esetben át kellett ten­ni az ülést másik országba. Ezek a tények jelzik azokat a nemzetközi feszültségeket, amelyek meghatározzák az egyházi világszervezetek mun­káját is. Az Egyházak Világ­tanácsa szervezetében, rendez­vényein. világgyűlésein és konferenciáin is találkozunk haladó és reakciós, hideghábo­rús és békés egymás mellett élés politikáját követő erőkkel. Nem véletlenül robbant ki óriási harc a Világtanács egyik példamutatóan haladó programja, a faji megkülön­böztetés elleni program körül. Akadtak tagegyházak, egyházi vezetők, akik megpróbálták a többség döntése ellenére is ke­resztezni azt a programot, amelyik erkölcsi és anyagi se­gítséget kíván nyújtani a sza­badságukért, emberi életkörül­ményeikért harcoló színesbő- rűeknek Dél-Afrikában, Rho­desiában, Namíbiában vagy éppen az Egyesült Államok­ban. örülünk annak, hogy Potter főtitkár személyében olyan egyházi vezetőt üdvözölhetünk hazánkban, aki jobban kiis­meri magát a nemzetközi po­litikai életben, mint élődét Van bátorsága a Genfben uralkodó általános „nyugati széljárás” ellenére Keletre is figyelni. Az a tény, hogy most ellátogat hozzánk, annak is a bizonysága, hogy igényli a szo­cialista országokban élő egy­házak támogatását, oda kíván hallgatni szavukra. Jövetele egyúttal válasz arra a meg­hívásra. amelyet megválasztá­sakor elsőként adtak át Öku­menikus Tanácsunk vezetői Potter főtitkárnak. A Magyarországi Ökumeni­kus Tanács tagegyházai, ben­ne Evangélikus Egyházunk is, komolyan készül az év őszén megrendezésre kerülő világ- gyűlésre. Felajánljuk segítsé­günket az Egházak Világtaná­csa minden hasznos és előbbre vivő kezdeményezéséhez és programjához. Szocialista tár­sadalmunkban élő egyházaink hite és élete az elmúlt évek tapasztalatai szerint gazdagí­tani tudja a világ keresztyén- sége nagy családját. Ifj. Harmati Béla D. Koren Emilt köszöntjük AZ IGÉNY A KANTOROKKAL SZEMBEN IS MEGNŐTT, innen is, onnan, is kérik a gyülekezetek, adjunk jól képzett kantorokat, akik többre, jobbra képesek. Erre az óhajra felel egyházunk vezetősége, amikor a kántorképzést újjászervezi, országos munkaággá teszi, és a kántorképzést végzőktől igé­nyesebb oktatást vár. Ezt a célt szolgálja a soron következő háromhetes nyári tanfolyam is. Régen sok vita folyt arról, mi az egyházzene, mi a világi zene. Ma másképpen látjuk az összefüggéseket. Vannak kö­zös kincseink, amelyek beletartoznak egyetemes, illetve nem­zeti kultúránkba. Ami egyházi zenének íródott, az túllép­het a. templom falain, és a társadalmunkban végbemenő kul­turális fejlődés visszahat egyházunk zenéjére is. Egyházunk hívei egyben társadalmunknak is munkás tagjai. Eay fejjel gondolkoznak, egy szívvel éreznek, és igy muzsikálnak is! Közös kincsének boldog birtokosaiként. Trajtler Gábor EGYHÁZI SEGÍTSÉG A MOZAMBIKI ÁRVÍZ ÁLDOZATAINAK Március elején a Lutherá­nus / Világszövetség gyorsse­gélyt juttatott el a tanzániai Dares-Salaamból a mozam­biki Laurenco Marquesbe, ahol a Limpopo folyó áradása 75 ezer ember életét fenyegette. A ruhákat és 8 ezer takarót tartalmazó szállítmányt más küldemények is követik. Ez az első eset, hogy a Világszövet­ség segítséget juttatott el a portugál gyarmatosítók ural­ma alól nemrégen felszaba­dult terület lakosainak, (lwi) RHODESIA A Rhodésiai Metodista Egy­ház püspöke. Abel Muzorewa visszakapta útlevelét, amelyet a fajüldöző fehér kormány megvont tőle. 1979-töl kezdve, amikor Muzorewa ellenállásra szólított föl a fehér kormány terve, ellen, hogy az országot „fehér" és „fekete” települési területekre osszák föl. a püs­pöknek nem volt szabad kül­földre mennie és az országon belül is korlátozták mozgási szabadságát. A tilalom vissza­vonását most azzal magyaráz­zák, hogy az afrikai portugál gyarmatok felszabadulása ije­delemmel töltötte el a rhode- siai korniányt és megpróbál­nak lépéseket (enni a színes bőrű lakosság megnyerése ér­dekében. Muzorewa első útja különben a szomszédos /Cam­bia fővárosába. Dúsakéba ve­zetett, ahol mint az országa fel­szabadításáért küzdő mozga­lom vezetője, tárgyalásokat folytatott más afrikai országok felszabadítás! szervezeteinek képviselőivel, (epd) Kedves, bensőséges ünneplés színhelye volt országos egy­házunk Üllői úti tanácsterme április 9-én. Országos egyhá­zunk elnöksége, az országos munkaágak vezetői, az Északi Egyházkerület elnöksége je­lenlétében és egész egyházunk nevében D. Káldy Zoltán püs­pök-elnök köszöntötte 60. szü­letésnapja alkalmából D. Ko­ren Emil esperest. Az ünnep­iégen államunk és egyházunk jó viszonyát jelezve és az ün­nepelt ez irányú munkásságát megbecsülve megjelent Madai András az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője. Bal­ló István elnökhelyettes pedig Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke és a hivatal dolgozói ne­vében meleg hangú levelet juttatott el D. Koren Emil es­peresnek. Szinte jelképes volt. hogy az együttléten részt vett egyházunk vendége. J. VRest­rain püspök és felesége, kife­jezésre juttatva azt a mindkét részről elismert szolgálatot, amelyet D. Koren Emil a finn —magyar kapcsolatok érdeké­ben végzett. D. KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK köszöntésében összefog­lalta D. Koren Emil lelkész!, egyházkorthányzói. külföldi és írói szolgálatait. Különösen is értékelve abban szélesen ki­bontakozó és határozott irá­nyú tevékenységét egyházunk új útjának kimunkálásában. Vikström püspök meleg han­gon szólt a finn és magyar nép és egyház megújuló kap­csolatairól. amelyeknek ki­munkálásában ielentős részt vállalt az ünnepelt. D. Koren Emil. akit elkísért az együttlétre felesége is. vá­laszában utalt airia a politikai és egyházpolitikai háttérre, amely szolgálataira lehetősé­get adott, arra az együtfcmun- kálkodásra. amelyben szívesen vállalta a szolgálat ráeső ré­szét. , LAPUNK SZERKESZTŐBI­ZOTTSÁGA, amelynek éve­ken át vezetője volt és ma is egyik legaktívabb munkatár­sa D. Korén Emil, az elmúlt napokban ugyancsak köszön­tötte öt, szerkesztőbizottsá­gunk másik hűséges munka- társáyal Benczúr László an­gyalföldi lelkésszel együtt. JÓKÍVÁNSÁGÁT FEJEZ­TE KI D. Koren Emilnek a budavári gyülekezet, amely­nek presbiteri szeretet vendég­ségén D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök. dr. Tolnay Kneffély Ti­bor gyülekezeti felügyelő. Ma- docsai Miklós másodlelkész és Gáncs Péter segédlelkész kö­szöntötték D Koren Emil bu­davári lelkészt és feleségét. A BUDAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE nevében Kari Károly felügyelő. Mezőst György &3 Teli Péter egyház- megyei főjegyzők keresték fel a gyülekezetek és lelkészek jó­kívánságaival az egyházmegye esperesét. LAPUNK OLVASÖI SS MUNKATÁRSAI NEVÉBEN ezúton is Isten áldását kíván­juk D. Koren Emilnek és csa­ládjának továbbra is számítva lapunkban végzendő szolgála­taira. VOLT GYARMATOSÍTOK GONDJAI MOZAMBIKKAL KAPCSOLATBAN A Portugália gyarmati ural­ma alól fölszabadult. Kelet- Afrikában fekvő Mozambik- ban abba maradt a hatalmas Cabora Bassa-duzzasztógát és vízi erőmű építése. A portugá­lok, a „fehér uralom csúcsa”, „Fekete-Afrika iparának gyöngyszeme” elnevezéssel il­lették a dél-afrikai, francia és nyugatnémet tőkével épült erőművet, ami most kiesett a kezükből. A mozambiki fel­szabadító mozgalom, a FreP- mo vezetői csak annyiban kö­telezték magukat Portugália anyagi kötelezettségeinek át­vételére. amennyiben ezek a kötelezettségek Mozambik ér­dekeit szolgálják. Elkészült már a hatalmas duzzasztógát, a mögötte terve­zett mesterséges tó 250 km hosszú, 38 km széles, átlag 25 méter mély lesz. A vállalko­zók azonban lassítják az erő­mű épi-.ásét és fölszerelését, mert a hatalmas befektetések­kel épített eddigi dolgok sorsa bizonytalan. Jellemző a gyarmatosítók összefogására, hogy az erede­ti szerződés szerint Portugália vállalta, hogy az erőmű 10 éven keresztül csak Dél-Afri- kának szállít áramot. A köl­csönöket 44%-ban Nyugat-Né- •metország, Franciaország és Dél-Afrika adta. A nyugat­német felek követelése a kész erőmű esetén 505 millió már­ka. Mindez azután történt, hogy az Egy esült Nemzetek Szervezete nemzetközi tilalmat rendelt el a Dél-Afrika fajül­döző. gyarmatosító kormányá­val folytatott gazdasági és po­litikai kapcsolatokra. A portugál változások. Lisz- szabon afrikai gyarmatainak felszabadulása most gondokat jelent a nemzetközi kizsákmá­nyolás urainak, akik pedig biztos nyereségre számítottak az erőmű építésén keresztül. Bizonyos, hogy ez az. erőmű hamarosan nem a nemzetközi gvarmatositó erő jelképe lesz, hanem áramot és öntözővizet fog szolgáltatni a felszabadult Mozambik népének (Junge Kirche) RHODESIA A fajüldöző politikájáról hírhedt rhodésiai fehér kor- mánymem adott beutazási en­gedélyt Lester Wickström svéd evangélikus lelkésznek, a Svéd Evangélikus Egyház Missziós Társasága munkatár­sának. a Svéd Egyházak öku­menikus Tanácsa külügyi re­ferensének. Wickström lelkész 25 ezer tagot számláló, svéd missziói munka nyomán ke­letkezett Rhodesiái Evangéli­kus Egyházat kívánta meglá­togatni, hogy Kwanongoma zenei főiskoláján Jézus szenve­déstörténetének modern zenei földolgozását, egy passiótörté­netet vigyen filmre (lwi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom