Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-04-13 / 15. szám

S&tÚB'utj 31 Egyháztörténeti sorozatunk­ban nem feledkezhetünk meg Sztáray Mihályról, aki egyik legkiválóbb egyénisége a ma­gyar réformációnak. SZÜLETÉSÉNEK HELYE ÉS IDEJE, halálának körülmé­nyei és pontos ideje (talán 1575) nem ismeretesek. Mint­ha ezeknek ismeretlen volta is arra utalna, élete, munkás­sága, a fontosabb, arra kell figyelnünk. Ferencrendi szerzetesként szolgált népünk szegény job­bágyrétege között. Ismerte gondjaikat, látta küzdelmes életüket. Földesura, Perényi Péter oldalán részt vett a mo­hácsi csatában. Szemtanúja volt a pusztulásnak és ez bizo­nyosan meghatározó élménye életének. Egyik rendtársa hív­ta fel figyelmét Luther refor- mátori munkájára. Noha so­hasem járt Wittenbergben, Luther iratainak olvasása nyo­mán lett a reformáció ma­gyarországi harcosa. Ez az az „elfelejtett évtized”, ami­ről Nemeskürthy jelentetett meg a közelmúltban remek könyvet. Sztárayt ezek az évek a Baranya megyei Laskára vitték. Talán azért, mert ösz­tönösen húz az ember válságos időkben a szülőföldjéhez (a Somogy megyei Sztára), vagy talán azért, mert Isten szívé­ben felébreszt valami különös felelősséget népünkért. Ott akart pásztora lenni a „nyáj­nak”, ahol a török előnyomu­lás következtében elvesztette mind világi urát (Perényit), mind egyházi vezetőjét (a pé­csi püspököt). Egyszerűen él az adódó lehetőséggel és mint­hogy a szláv nyelvet is kitű­nően ismert, hűségesen pászto- rolja a Duna—Dráva vidék magyar és szláv népességét. Hirdeti nékik elesettségükben az igazi vigasztalást, Jézus Krisztus evangéliumát. Már hétévi laskói működése után azt írja egyik barátjának, hogy 120 gyülekezetei szervezett a lutheri reformáció jegyében. HA ALAPOSAN MEGFI­GYELJÜK MUNKÁSSÁGÁ­NAK MENETÉT, észrevesszük annak belső logikáját. Mindig azt teszi, ami valóban akkor szükséges. Első lépése a gyü­lekezetek szervezése. Ezeknek valóban első „püspöke”. Amint sorra alakulnak a reformált gyülekezeted, megmutatkozik a tanítók és papok kiküldésé­nek szüksége. Sztáray nyom­ban érti és megteszi, ami cél­ravezető. Tolnai működése so­rán már az ottani iskola fel­virágoztatása a középponti munkája. Néhány év alatt szinte teológiai akadémiai rangú iskolát szervez, ahon­nan képzett tanítók és lelké­szek hosszú sora indul szinte az egész török által megszáll­va tartott dunántúli, alföldi területekre, hiszen a török nem nézi jó szívvel a witten­bergi képzésű lelkészek és ta­nítók hazatérését, mert bennük kémeket lát. A tolnai iskola diákjai viszont bátran mehet­nek bárhová. E MUNKÁHOZ SZELLEMI FEGYVEREK IS KELLENEK. Sztáray újra helyesen látja a sürgető feladatot és hallatlan energiával vitázik a pápás pa­pokkal, s látja el munkatár­sait kipróbált érvekkel a ha­sonló vitákra. Írja vitairatait, hogy ezzel is segítsen. írja Postillás kötetét, hogy jó ige­hirdetéseket adjon a hívek és a lelkészek kezébe. Írja teoló­giai fejtegetéseit, hogy erősít­se, tisztázza a lutheri tanítást és azt a lelkészeiben megszi­lárdítsa. Jó eszközként hasz­nálja fel páduai tanulmányai során szerzett zenei ismereteit és írja zsoltárfordításait, éne­keit. Néhánynak a dallamát is maga szerzi. Kitűnő hegedűjá­tékos és hasonlóan a hódolt­sági területek muzulmán pap­„Az ifjúság békére nevelése" Beszámoló egy ifjúsági konferenciáról Huszonegy országból negy­vennyolc küldött érkezett feb­ruár végén az orosz ortodox egyház meghívására Zagorszk- ba a Keresztyén Békekonfe­rencia Ifjúsági Bizottságának ülésére. A részvevők közül sokan ré­gi ismerősként üdvözölték egy­mást, a legutóbbi — Szófiáján tartott — ülésen végzett közös munka és ott kötött tartós ba­rátság örömével. Öröm volt azonban látni a sok új arcot is. Olyan egyházak és ifjúsági szervezetek is elküldték képvi­selőiket. amelyek eddig nem tartottak kapcsolatot a Keresz­tyén Békekonferencia munká­júval. Minden új arc, név a keresztyén békemozgalom szé­lesedését. terebélyesedését bi­zonyította. Történelmi jelen­tősége van például annak, hogy az Ifjúsági Bizottság munká­jában ezúttal először vett részt portugál küldött. AZ ÖTNAPOS KONFEREN­CIA ATFOGÖ TÉMÁJA „Az ifjúság békére nevelése” volt. Éz egyrészt számvetést jelen­tett, hogyan foglalják az egyes egyházak — szerte a világon — a béke ügyét az ifjúság ne­velésébe (hitoktatás, konfirmá­ciói oktatás stb.), másrészt a további ifjúsági munka számá­ra adott szempontokat. Tanul­ságos élményt adott az a 18 beszámoló, amelyet a külön­böző dél-amerikai, afrikai, tá­vol-keleti és európai egyházak képviselői tartottak a náluk folyó egyházi ifjúsági nevelés­ről. Minden részvevő egyet­értett abban, hogy a béke meg­őrzése nélkülözhetetlen felté­tele az emberi élet kiteljesedé­sének, de az egyház zavarta­lan munkájának is. Mélyreha­tó teológiai elemzéssel bizonyí­totta a munkabizottság azt, hogy Istentől rendelt felada­tot végez az egyház, amikor a békesség és jóakarat erősíté­sével szolgál az emberek kö­zött. A békesség iránt fogé­konnyá kell tenni az embere­ket. Kisgyermekkortól kezdve tudatosan nevelni kell a béke szeretetére és szolgálatára, hogy úgy tartozzék emberi mi­voltához a békéhez ragaszko­dás, mint az írni-olvasni tu­dás, vagy a szépség és tiszta­ság szeretete. A béke védel- mezése nélkül nem lehet Isten­nek engedelmeskedni, sem a kettős nagy parancsolatot be­tölteni. A jelenlegi világhely­zet elemzése pedig — hiszen a béke ügyének átfogó megér­téséhez ez feltétlenül szüksé­ges — arra világított rá, hogy az igazi, tartós béke csak igaz­ságos társadalmi rendben kép­zelhető el. Minden emberi igazságtalanság merénylet a béke ellen. Afrikai, latin-ame­rikai felszólalások adtak hite­les képet arról, hogy a béke megbontói nem azok, akik alapvető emberi jogaik és lét- fenntartási lehetőségük érde­kében fegyvert fognak, hanem azok, akik erre a végső lépés­re kényszerítik őket. Mert van­nak, akik „békességben”, sen­kitől sem zavartatva elnyom­ni, visszaszorítani akarnak másokat. Ilyen a chilei, vagy a dél-afrikai fasiszta rendszer. REGGELTŐL KÉSŐ ÉJSZA­KÁIG folytak a beszámolók, viták, csoportüléseken és ple­náris fórumon. Valóban ifjú­sági bizottság ülésezett, nyílt, vidám légkörben, fáradságot nem ismerő tempóban. A ven­déglátók megható előzékeny­séggel biztosították a bizottság zavartalan munkáját. A világ­hírű, történelmi nevezetességű zagorszki egyházi központ me­leg otthont adott a számunkra szokatlan februári télben. (Mé­teres hó volt. olykor mínusz 25 fok hideg,) Alkalmunk volt ta­lálkozni és eszmecserét foly­tatni a moszkvai ortodox teo­lógiai akadémia professzorai­val és hallgatóival, csodaszép színes filmet láttunk az orosz ortodox egyház életéről, felejt­hetetlen emlékként maradnak bennünk a zagorszki egyházi múzeum csodás értékei és a hívektől zsúfolásig betöltött templomok, Külön öröm volt az Ifjúsági Bizottság részére, hogy az ülésen megjelent és tájékoztatót adott dr. Tóth Ká­roly, a Keresztyén Békekon­ferencia főtitkára, a vendéglá­tó orosz ortodox egyház kép­viseletében pedig a moszkvai patriarhátus külügyi hivatalá­nak helyettes vezetője, Chry. sostomos püspök fogadást adott. A KERESZTYÉN BÉKE- KONFERENCIA munkájában részt vevő magyarországi egy­házak megbecsülését láttam abban, hogy az Ifjúsági Bizott­ság ü'ésének utolsó nanjón záróigehirdetéssel szolgálhat­tam. Baranyai Tamás jaihoz, akik este a mindenütt felépülő dzsámik minarettjei­nek erkélyéről hirdetik éneklő hangon Allah dicsőségét. Sztá­ray is kiül esténként dombon épült temploma elé és tisztán csengő hangon, hegedűjének szelíd aláfestésével énekli azo­kat az énekeket, amelyek bűn­bánatról, megújulásról, de az elesettet irgalmasan felemelő Isten kegyelméről szólnak és hintik a biztatást, a vigaszta­lást az emberek szívébe. Mintha tudná, értené azt a sokkal későbbi elvet, hogy nyelvében él a nemzet, művei­vel csiszolja, formálja, hajlé­konnyá teszi nyelvünket. En­nek érdekében drámai jelene­teket ír, amit diákjai előad­nak, bibliai, ószövetségi tár­gyú históriákat ír, és „Holo­fernes és Judit’’, vagy „Illés próféta és Ákháb király" tör­ténetén átcseng korának prob­lémavilága. ,-Ma is sok Ák­háb van, ki tar (katholikus) papokban bizakodik s bálvá­nyokat imádtat velők: az egyik Bécsben lakozik, a má­sik barátból lőtt király, majd szégyent vallanak egyszer, mert ma is támadnak Illések.” Mikor ezt írta, élt még mind­két „Ákháb”, Ferdiinánd is, György barát is. DÁVID ZSOLTÁRAINAK ÁTKÖLTÉSÉBEN is benne ér­ződik kora. A 23. zsoltárról így ír: „Az ő mezeinek szép zsí­ros füvein legeltet engem . . . Anyaszentegyházban és az O aktában szépen megnyugot en­gem, lopótói, farkastól, hamis tanyitótól ott megoltalmaz en­gem. Reggel, hogy kiviszen, én előttem meg/en igaz tudomá­nyával, mindennapon kétszer engemet megitat ő lelki italá­val, lelki folyóvíznek és élő kútfőnek szép tiszta folyásá­val evangéliomnak anyaszent- egyházban ő predikálásával.” A 95. zsoltárban kora szociá­lis kérdéseire is rámutat, a szegények és hatalmasok kap­csolatában megmutatkozó erő­szakosságról. „Sok álnoksággal az szegényeket nyúzzák, osto­rozzák.” A 74. zsoltárban utal a török által való nyomorúságra, ami­kor félreérthetetlenül így fo­galmaz; „Végy ki... ez idegen kézből.” Hitvitázó drámái (színdarab­jai) úttörők a magyar iroda­lomban. Az „Igaz papság tü­köré” a lutheránus papszen­telés kérdéseiről, „A papok há­zasságáról" szóló pedig a ka­tolikus papok nőtlenségi foga­dalmával kapcsolatos. Mind­kettőben olykor a derű, a hu­mor is érzékelteti, hogy mi­lyen életközeli témák voltak ezek a hallgatóság számára. ÉLETE OLYKOR NAGYON KÜZDELMES, sőt válságos időszakokat is hozott. Tudunk arról, hogy ellenfelei életére törtek és egyszer csak elővi­gyázatossága mentette meg. Este sötétben kihívták és ö óvatosan egy botra tűzött tö­köt tartva maga előtt ment ki. Ellenségei a tököt kopasz fejé­nek vélve karókkal szétverték Máskor a török nyomorgatta. Háromszor vitték el, hogy le­nyakazzák — jegyezték fel ró­la —, de Isten kegyelmesen megmentette. A török alatt a prédikátorok sorsa nagyon ne­héz volt, mert ha a török csa­patok valahol vereséget szen­vedtek, a prédikátorokat bo- toztatták meg, azt vélték, ők az okai a vereségnek. Talán ez az oka annak, hogy 1574-ben a soproni evangélikus gyüle­kezetbe pályázott lelkésznek. Ekkor írt levelén szereplő pe­csétje a megfeszített Krisztust ábrázolja — ebből tudjuk, hogy mindvégig evangélikus volt —, de a soproniak nem öt hívták meg lelkipásztoruk­nak. Valószínű, hogy nem sok­kal ezután halt meg. Élete, nagy tanulsága, hogy mindig benne élt népünk dol­gaiban. Értette gondjait, és hí­ven szolgálta a reformációban megújult hitével, mindig azt cselekedve, ami éppen aktuá­lis volt és ami célra vezetett. Kora embereinek akart szol­gálni, gyülekezeteket, amelyek igaz pásztoruknak tekintették. Harcolt, néha szenvedélyesen, voltak, lehettek emberi gyen­geségei is, de amit tett, egész hazánknak hasznos volt. Szá- montartja szolgálatát egyhá­zunk és értékeli irodalomtör­ténetünk. Így tanít Sztáray ma is minket élő, személyes hitre, egvházhűségre, olyan hazasze­retetre. amely nemcsak ro­mantikus érzés, hanem ben­ne él kora kérdéseiben, egy­nek érzi magát népének gond­jaival, örömeivel és cselekszik is azért, hogy népe ügyét elő­re vigye szolgálatával. Sólyom Károly Illyés Gyula: Buda, 1945. Május Jól esik itt a rom között ülnöm mégis, az otthonomban. Nap süt, odaát tál csönög, mert csak a ház fele van romban. De én ezt választom, a félig nyílt falú-tetejű szobát. A kerti hármas sír se rémít, én ástam nektek, katonák. összedobált székek és képek földre hányt könyvek, bútorok — letörlöm a törmeléket egy hű asztalról, így írok. Ládán ülve itt írok és itt olvasok, innen hallgatom a madarak csevetelésit s kislányomét az udvaron. Elképzelem (s ez a valóság) egy ország rom-csúcsán ülök. De enged már a szomorúság — Bár a jajok, bajok, dühök fölcsapnak rám. fröcskölve-zúgva — Ülök a tenger múlt felett s szeretnék énekelni újra, mint a madarak s gyerekek! Megjelent a költő „NEM VOLT ELÉG” című kötetében 1962- ben. Az egész országnál; szól Március 17—23 napjaiban a szokottnál is több időt töltöttele hazánk lakosai a tv képernyője előtt, nyitották ki rádiójukat, vagy hajoltak a napilapok fölé. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XI. KONG­RESSZUSA méltán keltette fel népünk széles rétegeinek figyel­mét. Már a jó előre kibocsátott programtervezet is igényelte egész szocialista társadalmunk véleményalkotását. Ezt jelezte országos püspök-elnökünk, D. Káldy Zoltánnak a Magyar Nem­zet vezető munkatársának adott nyilatkozatában is a határoza­ti javaslatok értékelése. A nemzetközi érdeklődést mutatta az illusztris külföldi ven­dégek, a nemzetközi politikai élet kiemelkedő személyiségeinek jelenléte a kongresszuson és a világsajtó és egyéb kommuniká­ciós szervek számos kommentárja. A HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 30. ÉVFORULÓJÁT közvetlenül megelőző tanácskozás középpontjában Kádár Já­nosnak. az MSZMP főtitkárának közel 3 órás jelentése állt, amely nemcsak a legutóbbi pártkongresszus óta eltelt időről adott számot, hanem magába ölelte hazánknak a felszabadulas óta a munkásosztály vezetése mellett végbement hatalmas fej­lődését, a szocializmus útjára lépett társadalom összefogásának gazdag eredményeit. Korszakalkotó jelentőségűvé váll a közel egyhetes kongresz- szus, mert az elért eredmények alapján, társadalmunk, vala­mint a nemzetközi politikai és gazdasági élet valóságait is számba véve kidolgozta javaslatait hazánk további fejlődése, népünk életszínvonalának emelése, nemzeti kultúránk további gazdagodása, társadalmunk még szélesebb összefogása, orszá­gunknak a világbékét és a társadalmi haladást célzó külpoli­tikájának további erősítése érdekében. S ezzel megtette az első lépéseket a fejlett szocialista társadalom és ország felépítésére. AZ MSZMP XI. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATAI je­lentős részükben az egész országot szólítják meg, társadalmunk valamennyi rétegét hívják a szocialista haza építésére, népünk életkörülményeinek még jobbá tételére, és a béke megőrzésére. Erre az a valóságos, eléggé fel nem becsülhető tény ad alapot, hogy valóban „egyre inkább szélesedik, szocialista tartalommal telítődik a magyar nép minden haladó és alkotó erejét, pártta­got és pártonkívülit, a különböző nemzetiségeket, minden nemzedéket, ateistát és hívőt tömörítő társadalmi összefogás” és egyre inkább „eltűnnek a régi társadalmi rendre jellemző osz­tályok közötti különbségek”. MI EVANGÉLIKUS HIVŐ EMBEREK, egyházunknak a dia- kóniai teológiából folyó szociáletikai elkötelezése alapján kü­lönösen is szívesen köszöntjük és egyetértünk a hosszú távra tervező határozatok közül azokkal, amelyek a szocialista társa­dalom humánus célkitűzéseit vannak hivatva megerősíteni. El­sősorban is a családi élet nagyobb megbecsülésére, a gyerme­kekről, fiatalokról és az öregekről való gondoskodás további hatékonyságára irányuló törekvésekre gondolunk. De ugyanígy a dolgozó ember differenciáltabb megbecsülése, a nők még üt­ött jelentkező hátrányos helyzete megszüntetése, a munkaidő csökkentése és a lakáshelyzet gyorsabb iramú javítása érdeké­ben tett javaslatok is kiváltják igenlésünket. A reformáció egyházai, amelyek népünk közel fél évezrede alatt sok erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy a tudás, a műveltség, a kultúra az egész nép osztályrésze lehessen, termé­szetes módon értenek egyet azokkal a célkitűzésekkel, amelyek különösen a felszabadulás előtt e tekintetben hátrányos hely­zetbe szorított munkásemberek művelődésének lehetőségét biz­tosítva, a műveltséget egész népünk közkincsévé kívánja tenni. A SZOCIALISTA GAZDASÁGI REND, az egyén és a közijsv ség érdqkqit jól egyeztetve korábban soha nem ismert'és a régi feudálkapitalista rendszerben el sem érhető életszínvonalú biz­tosított egész népünk és elsősorban a termelés munkájában részt vevő dolgozók számára. Arra is erőt és anyagi lehetőséget adott, hogy az egykor 3 millió koldus országa segítséget nyújt­son természeti katasztrófáktól sújtott, gyarmati sorból szaba­dult, új életet kezdő népek és országok számára. Hitünk arra ösztönöz, hogy segítsük megszilárdulni a munkaerkölcsöt, támo­gassuk az egyéni és családi szükségleteket biztosító magántu­lajdon és az együttes munkával megteremtett közvagyon vé­delmét, és erősítsük a szaktudásukat a köz javára kamatoztatok tisztességét. A NÉPEK BÉKÉS JÖVŐJÉT, földrészünk biztonságát, az or­szágok és gazdasági rendszerek békés versenyét, kölcsönös ér­dekeit szolgáló együttműködését, egymás értékeinek megismeré­sét és megbecsülését, a társadalmi igazság megvalósítását célzó összefogásban egyházunk is bő szolgálati teret nyert az elmúlt harminc év alatt. Szívesen veszünk részt a jövőben is a béke megszilárdításáért és a társadalmi haladásért folyó fokozottabb küzdelemben. A SZÖVETSÉGI POLITIKA AZ EGY CSALÁD LÉGKÖRÉT, a különbözőségek ellenére egymás és a közösség javát munkálok egységét teremtette meg hazánkban. A Pártkongresszus határo­zatait úgy hallgattuk, mint annak az egy családnak a tagjai, amelyben párttagok és hivő emberek megtalálták a ,degtisztes- ségesebb dialógus” módját, a népünk egészéért vállalt és vég­zett szolgálatot. Mi hivő emberek az ideológiai különbségek ellenére tisztelet­tel tekintünk arra az iránymutató és népünk javát szolgáló munkára, amit a munkásosztály pártja hazánk felszabadulása óta elvégzett és a jövőre nézve kötelezően vállalt. Egyházunk, amelyben párttagok és hivő emberek megtalálták a „legtisztes- lehetöséget kapott; további közös munkára hívó szót hall. a ha­tározatokból. amely bennünket is még átgondoltabb, még ha­tározottabb és még szélesebb szolgálatokra szólít a szocialista haza fejlődése, népünk még szebb jövője,a világ békés holnap­ja érdekében. __________________ Mezősi György Nő napi csokor RODÉZIA Hosszú élet elfáradt utasait keresték fel minap az Utasel­látó Vállalat Nyugati pályaud­varon munkálkodó Zrínyi Ilo­na szocialista brigád tagjai. Az utasok most nem hozzájuk jöttek üdítő italért vagy éhsé­get csillapító ételért, hanem ők keresték fel azt az állo­mást, ahol 25 idős nő kapta meg otthonát. Az alberti evan­gélikus szeretetotthon lakói gyülekeztek a közös ebédlő­ben és meghatott örömmel fo­gadták a — most már másod­szor látogató — budapesti fia­talokat, akik közül négyen Al- bertirsáról indultak az utas­szolgálat útjára. A sokféle és gazdag aján­dék, a szerető szavak, az éne­kek. örömet és élményt jelen­tettek otthonunk lakóinak. Köszönet e tettekben is meg­mutatkozó szerétéiért! Alig telt el néhány nap. új­ra látogatók érkeztek. Csoma­gokkal felpakolva szerető és időseket megtisztelő szívvel a helyi Dimitrov termelőszövet­kezet leányai és asszonyai kö­szöntötték ismételten ottho­nunk lakóit. Lesták Judit irsai kántor vezette a küldöttséget. Látogatásukkal az egyformán telő hétköznapok egyikét em­lékezetessé tették. Elképzelhető, hogy milyen boldogságot jelentett az ott­hon lakóknak, amikor másnap a pilisi ifjúság köszöntötte és vidította fel hóvirág-csokor és sütemény kíséretében az örege­ket. A látogatások után Lujzi néni mondotta: nem is tetszik elhinni, hogy az egyforma hét­köznapok között milyen örö­met okoz egy-egy ilyen láto­gatás. Ez a három látogatás igazi szép nőnapi csokor volt szere­tetotthonunk lakóinak. K. M. ! Március 4-én letartóztatták Ndabaningi Sithole 54 éves református lelkészt, az Afri­kai Népi Tanács, az afrikaiak önállóságáért küzdő szervezet vezetőjét. A fajüldöző rodé- ziai fehér kormány Sithole lelkészt már 10 évig őrizetben tartotta és a múlt év decem­zenés Áhítat lesz április 13-án, vasárnap délután 6 órakor a kelenföldi templomban (XI., Bocskai út 10.). Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Közreműködik a Gyülekezet Vegyeskara Vezényel: Sulyok Imre herében engedték szabadom (EPS) J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonaest lesz április 11-én, pénteken és április 14-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Három korálelőjáték h-moll prelúdium és fúga, c-moll prelúdium és fúga, f-moll prelúdium és fúga, C-dúr prelúdium és fúga, D-dúr prelúdium és fúga. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12.— Ft. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom