Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-04-13 / 15. szám

Krisztus nyájában

János 10, 11—16.

Mikor Jézus Urunk a jó pásztornak jelenti ki magát, nem egyszerűen hasonlatot hasznai csupán. Kijelentése visszautal és emlékeztet a próféták jövendöléseire. Különösen is Ézsaiás könyve 40. fejezetére, ahol arról van szó, hogy Isten jön népe váltságára s mint pásztor úgy legelteti nyáját. Főképpen pedig Ezékiel próféciájára, amelyben a dávidi király Messiást, mint egyetlen igaz pásztort állítja elénk szemben a hűtlen pásztorokkal, az Izrael egykori vezetőivel szemben. Mikor tehát Jézus magát jó pásztornak jelenti ki, akkor ezzel azt akarja félreértés nélkül tudomására adni hallgatóinak, hogy Ö a Megváltó, akiről a próféták szóltak, s akit Izrael népe reménykedve várt.

MEGVÁLTÓVÁ IGAZAN HALÁLA ÁLTAL LETT. Jó Pásztornak abban bizonyult, hogy életét adta a juhokért. Nem véletlenül hangsúlyozza maga. csak igénk rövid szakaszában is, kétszer is ezt. Először általánosan, mint a jó pásztor ismertetőjét, másodszor magára vonatkoztatva teljesen, egyes szám első személyben: ,,Életemet adom a juhokért.” A Golgota, kereszthalála szükségszerűen és elválaszthatatlanul tartozik Messiás voltához. De éppen innét nézve láthatjuk és csodálhatjuk igazán pásztori szeretetét, amely önmagát is képes volt feláldozni értünk. Hogy meghalt értünk, tévelygő juhaiért, ez a legvégsőkig elmenő szeretetének bizonysága.

A JÓ PÁSZTOR ÉS NYÁJA személyes, közxretlen viszonyban van egymással. Kölcsönösen ismerik egymást, ahogy Jézus mondja. Emberi együttélésünk személyes ismeretségi viszonya kevés annak kifejezésére, amit Urunk ezen ért. Ugyanaz a benső kapcsolat van közte és az övéi közt, ami az Atya és közötte. Ez pedig Nála az Atya akaratával való eggyé léteit, az Ö akaratának cselekvését, a Neki való engedelmességet jelentette. Juhaihoz való viszonyában pedig azt jelenti, hogy azok „hallgatnak szavára”. Természetesen ez sem más, mint menni utána, amerre Ö vezet, s követni Öt, azaz engedelmeskedni akaratának. Ezért a jó Pásztorhoz való viszonyunk végsősorban a neki való engedelmességben mutatkozik meg s mérhető le. ,

Ebben válik eggyé az egykor zsidókból való és az egykor po- gányok közül kikerült hívek nyája. Hamis ugyanis az a vélekedés. hogy itt Jézus a történelmi egyházaknak az idők folyamán. vagy a végtörténetben való egyesüléséről beszél, ö nyájának Hozzá való viszonyáról és arról szól, hogy a zsidóságon kívül a pogányok közül is hallgatnak szavára, követik engedelmesen és így lesznek egy nyájjá az egyetlen Pásztor vezetése alatt.

AZ ÉLŐ KRISZTUS ÉLÓ PÁSZTORA NYÁJÁNAK. Ha ma Jézusról, mint jó Pásztorról teszünk vallást, ha Ót így említjük, akkor nemcsak az ö pásztori szeretetének a világtörténelem egy pontján, kereszthalálában, megvalósuló nagy tényét látjuk és tartjuk szem előtt. Nem is csupán a Hozzá való viszonyban megvalósuló engedelmességet, hanem ennél többet fog át tekintetünk. Mindezt már feltámadásának, húsvétnak fényében látjuk. Jézus El! ö az, aki ma is vezeti nyáját gondviselő szerete- tével. ö táplálja igéjével és a szentségekkel, amelyekben hívó és kereső szavát halljuk meg. s amelyek által megtart nyájában. Végeredményben tehát Ó végzi ma is a pásztori szolgálatot, azaz Tőle és Benne nyer értelmet s Általa lesz életet munkáló minden ilyen szolgálat az egyházban.

Bánfi Béla

IMÁDKOZZUNK

Élő Űr Jézus Krisztus, áldunk végtelen szeretetedért, hogy mint egyetlen jó Pásztor tévelygő juhaidcrt a végsőkig elmentél, mikor életedet áldoztad értünk. Kérünk, gondviselő szere- tetedből táplálj és tarts meg nyájadban igéd és a szentségek által. Köszönjük, hogy Te rendelsz pásztorokat egyházad épülésére. Engedd, hogy szolgálatuk Tőled és általad váljék igaz pásztori szolgálattá. Add, hogy szavadra hallgatva engedelmesen kövessünk Téged, egykor pedig örökké dicsőíthessünk végtelen szeretetedért. Amen.

NYUGAT-NÉMETORSZAG

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1975. április 13-án

A legújabb egyházi statisztikai adatok szerint Nyugat- Németország kereken 62 millió lakosságából 47% tartozik a Nyugat-Németországi Evangélikus Egyház (EKD) 20 tagegyházához és 44,6% pedig a római katolikus egyházhoz. Az Evangélikus Egyház (EKD) 28 millió 210 ezer egyháztagját 10 ezer 724 gyülekezetben 13 ezer 870 lelkész, a római katolikus egyház 22 püspökségéhez tartozó 27 millió 100 ezer egyháztagját 12 ezer 360 gyülekezetben 25 ezer 775 lelkész látja el. A népesség 3,9%-a nem tartozik egyik felekezetihez sem. (epd)

Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor. de. 11. (konfirmáció-úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. Bizik László. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. dr. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. Cél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. o. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerle- telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom

— Húsvet után a 2. vasárnap az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári is éje: 1 Pt 2, 21—25: az igehirdetés alapigéje: Jn 10, 11—16.

— KECSKEMÉT. Március 16-án szórvánVnapot tartottak a gyülekezetben. A nagy kiterjedésű szórványból mintegy negyvenen gyűltek össze 11 községből és az anyagyülekezet tagjaival együtt nagy figyelemmel hallgaták Csizmazia Sándor nyíregyházi igazgató-lelkész igehirdetését és előadásait. Testvéri beszélgetések, új énekek tanulása, közegyházi kérdések ismertetése egészítette ki a nap programját, amelyet a nap végén így foglaltak össze a jelenlevők; diakómára a szórványban is lehetőségünk van. Mint a testben a hajszálerek, úgy szolgálnak a gyülekezet tagjai a szórványban a körülöttük élő emberek társadalmában, szeretettel és igaz emberséggel.

— BEZI-ENESE. Március 16-án közgyűlés keretében iktatta be tisztségébe Kiss Jenő lelkész Bezin a gyülekezet megválasztott gondnokát, Bősze Gyulát, aki a másfél évtizedes hűséges szolgálat után távozó Tüskés Sándor örökét vette át. A lelkész ugyanakkor Enesén szeretettel köszöntötte Ludván Pált, aki huszonkét esztendő óta mint gondnok, illetve mint pénztáros a kis leánygyülekezet nagyon hűséges munkása. ..Aki kévésén hű, a sokon is hű az.”

— FANCSAL. Esperesi vizsgálatot tartott a gyülekezetben Pásztor Pál diósgyőr-vasgyári lelkész, a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperese. Ezzel kapcsolatban megbeszélést folytatott a presbiterékkel a küszöbön álló templomrenoválás dolgában. A gyülekezet tagjai templomuk állagának megóvása érdekében jelentős áldozatot hoztak.

— SZÜLETÉS. Jankovits Béla tengelici segédlelkésznek és feleségének, Mihácsi Mártának február 24-én harmadik gyermekük született. Neve: BÉLA.

de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél Ti. dr. Selme- czi Janos. Sashalom de. 9. dr. Sel- meczi János. Mátyásföld de. fé! 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3 Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11.

Bécsíkapu tér de. 9. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, de. fél 11. (nemet), de. 11. (urv.) D. dr. Ottlyk Ernő. dú. 5. S/.eretetvendégség Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos ú. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. fi. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. (urv.) Turchányi Sándor. de. 11. (úrv.) Turchányi Sünkor. du. fi. Lehel László. Németvölgyi út 138. de-. 9. Lehel László. Nagytétény de. fél 9. Vísontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Vísontai Róbert Budaörs du. 3. Vísontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

— EGER. A gyülekezet böjt

5. vasárnapján közgyűlésen emlékezett meg hazánk felszabadulásának 30. évfordulójáról. Ez alkalommal az igehirdetést és az ünnepi előadást Pásztor Pál esperes tartotta.

— HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Roszik Mihály alberti lelkész és felesége. Glazewsky Melitta február 23-án adtak hálát Istennek házasságkötésük 25. évfordulóján az alberti gyülekezetben. A családi úrvacsoravétel előtt igét hirdetett az eSketési igék alapán és megáldotta szüleit Roszik Miklós pesterzsébeti segédlelkész, az ünneplő szülök első gyermeke. A jubiláló házaspárt az istentiszteleten az énekkar nevében Csernák Károlyné, a presbitérium nevében Turcsek János gondnok, a gyülekezet nevében Csernák Károly felügyelő, a szeretetotthon lakói és dolgozói nevében özv. Bolesik Istvánná köszöntötte. ..Mi szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket...” „Mindenkor jóra törekedjenek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.”

— HALÁLOZÁS. Molnár

Sándor a bakonybánki gyülekezet hűséges tagja 68 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése március 15-én volt sokak szeretetének részvételével. Az elhunytban Kiss Ferenc ös- küi lelkész felesége édesapját gyászolja. „Vigyázzatok, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok!”

— id. Gazdik János a moho- rai gyülekezet egykori volt gondnoka 72 éves korában, hosszú szenvedés után, február 8-án elhunyt. Temetése február 10-én volt a mohorai temetőben.

— KÖZÉPKORÚ házaspár, a feleség egészségügyi dolgozó, két tíz éven felüli iskolás gyermekkel budapesti lakásért idősebb személy eltartását vállalná megegyezés szerint. Választ a kiadó- hivatalba kér „Megértés” jeligére.

„Az Ür kegyelmességét hadd énekeljem örökké” (Zsolt

89, 2).

VASÁRNAP. — „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja'a juhokért” (Jn 10, 11 — Hós 13. 4 — Jn 10, 11—16 — Zsolt 33, 1-—12) Jézus úgy vezeti a rábízott nyájat, mint aki egész létével felelős értük. Tehát elöl megy. Ilyen az ő sze- retete. Az életénél is drágábbak vagyunk a szemében. Halála 'jelzi: ennyire szereti az embereket! A feltámadott Jézus minden hívőre pásztori szolgálatot bíz a családban, a gyülekezetben, az emberek között. Legyen a másik ember iránti szeretetünk erősebb önmagunk sZereteténél!

HÉTFŐ. — „Megőrzi az Űr a te ki- és bemeneteledet mostantól fogva mindörökké” (Zsolt 121, 8 — Jk 4, 13—14 — Jn 10, 1—10 — Fii 4, 1—7). Jézus úgy mutat magára: „én vagyok az ajtó”! Nem „záró szerkezet” ez az ajtó. Nyitott. Aki belép rajta, az élet forrásával kerül közelségbe, és ettől kezdve a kapott szeretet az embertárssal építi a kapcsolatot.

KEDD. — „Bizony nincs messze egyikünktől sem: mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (Ap Csel 17, 27—28 — Ézs 45. 12 — Ef 2, 4—10 — Fii 4." 8—9). Igehirdetés hangzik: megszólal Jézus. Imádságot mondasz: megszólítod Jézust. Énekre nyílik az ajkad: magasztalod Jézust. Bűnvallást teszel: feloldozást, bocsánatot kapsz. Bizony, nincs messze tőled! Példás családi életet élsz. Megbékélésért fáradozol. Tovább segítesz egy megbillent életű embertársat. S mindezt a Jézustól megkapott érzülettel teszed — tanúsítod: nincs messze egyikünktől sem a kegyelmes Isten!

SZERDA. — „Az Űré a sza- badítás” (Zsolt 3.9 — Mt 15. 28 —1 Pt 5,1—4 — Fii 4, 10—23). Jézus neve magyarul: Szabadító! Mégis gyakran kísért a kérdés: kié az érdem? Szívesen hivatkozunk magunkra. Túlzott jelentőséget is tulajdonítunk a tevékenységünknek. Isten azt kérdezi: szolgálsz — vagy elismerést kergetsz?! Hogy ne essünk ilyen hamis

NÉMET

DEMOKRATIKUS

köztársaság

A thüringiai Eisenachban február 21-én Hans Seigewas- ser, egyházügyi államtitkár beszélgetésre hívta meg a Thüringiai Evangélikus Tartományi Egyház tanácsát, a zsinat elnökségét, a teológiai intézetek rektorait és az egy- házi kórházak igazgatóit, valamint Erfurt, Suhl, Gera és Lipcse körzetek tanácsait és a Keresztyén Demokrata Unió pártjának körzeti vezetőit. A tanácskozáson állami és egyházi részről méltatták 1945. május 8-nak, Németország fasizmus alóli felszabadulásának jelentőségét, (ena)

öndicsőségbe, arra emlékeztet: a szolgálatunk forrása Isten szabadító munkája. A legnagyobb ajándék az. hogy mi Jézus követésében eszközök lehetünk Isten szabadító munkájában!

CSÜTÖRTÖK. — „Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre” (Zsolt 45, 18

— Mt 24, 14 — Ez 34. 23—31 — Péld 1, t—7). Isten megtapasztalt és átélt szeretetét nem lehet bezárni a „szívbe”. Az igazi öröm mindig társakat keres, akiket körülvehet az örömével. A legbeszédesebb igehirdetés a szeretettől átitatott életforma. Isten nemcsak megengedi, hanem elvárja tőlünk, hogy példázzuk szeretetét a házasságban, a gyermeknevelésben, a családi életben, a munkában a munkatársaknak,, embertársainknak !

PÉNTEK. — „Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele” (Mt 5, 25 — 1 Sám 24, 20 — Jn 18, 1—9 — Péld 1, 8—19) „Legyünk barátok a közlekedésben” — hirdeti egy felirat az autóab- lakban. S milyen igaza van! Az úton járás — ma különösen — példázza az összetartozást. Egy úton közlekedünk. Ez az életút a családban, a társadalomban, a világban vezet. Aki nem a szeretet felelősségével járja, az „ámokfutó”! Magának is ellensége, mert nem tud megbékélni és jóakarója lenni embertársának.

SZOMBAT. — „Az embernek Fia nem azért jött. hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mt 20, 28 — Ézs 53, 7 — Jn 10, 27-30

— Péld 1, 20—33). Jézus szolgálni jött, hiszen Isten szeretetét hozta ebbe a világba. Nem diadalmenetben vitte az emberek sorfala között, hanem szolgaként! Mégis, akiknek szolgált, Isten hatalmát fedezték fel. Halálában és feltámadásában a legnagyobb ajándékot kaptuk: az életet! Ez vezessen arra, hogy a Mestert követve járjuk a szolgálat útját-— embertársaink békességéért, öröméért, életéért! Detre János

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti, a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, VIII., Puskin u. 1J_ Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám : 518—20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 120,— iH Árusítja a Magyar Posta Index 25211

©

75.0tí50

Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

Uj fakereszt

A városka széle már falu. józan földszintes házak vigyázzák a mezőket. Sima a Sárköz, mint az asztal, messzire látnak az első ablakok. Valamikor a kis nadrágszíj-birtokot tartották szemmel, ami nem volt messze a háztól. Ma nem sok dolguk van, csak nézelődnek a nagyvilágba, és összerezdülnek, ha egy teherautó eldübörög mellettük.

Üres a város széle éppen, dél is van, vasárnap is, nincsen forgalom. A teherautók alusznak a garázsban, a sofőrök piros arccal nyakainak odahaza. A húslevesek jó illata tölti be a konyhákat, még a kutyák is behúzódnak a kapukból a gangra a csontos hús reményében.

Jobb is most odabenn. Északról fújnak a böjti szelek, kérges lett tőlük a melegedő föld.

Az utca végén feltűnik egy ember, sapkásán, felhajtott gallérú felöltőben. Ráérősen ballag, pedig meg-meglódítja az erősödő szélvihar. Az út közepén jön, nem kell kitérnie senkinek sem.

Azt hinné az ember, hogy nekimegy a határnak, mert elfogytak a házak. Aztán mégis elfordul és az utolsó hosszú kőkerítésnek tart. Elér egy nagy vaskapuhoz, ami tárva-nyitva van. Otthonosan belép a kapun, nem is néz körül, lábai ismerősen viszik előre. Szeme csak az úton van, mint aki elvesztett valamit és szeretné megtalálni.

Egyszer csak megáll és felnéz. Nem is idős, nincs még ötven se. Arcán komoly nyugalom, szeme fátyolos, mint a részegeké, akik nem fogják'fel rögtön, hogy hol vannak. Emberünk így néz ide is, oda is, mintha keresne valakit, de sehol egy lélek. Mégis zsúfolt körülötte az óriási kert. amiben kevés fűn, fán virágon kívül nem terem más, csak kö, vas és faléc.

Temető.

Nagy márványtáblák kereszttel, kinbame- revedett jézusok a vaskereszteken, sokat tudó krisztusfejek a márványkereszteken, aztán fakeresztek erdeje a hallgató sírdombok végén.

— Rengeteg kereszt — mondja ki hangosan emberünk.

Egy madár fölröppen a szomszéd kriptáról és végigszáll a hosszú fasoron. Nyomában elindul az ember is. Kabátja hajtókáján fekete szalag jelzi, hogy teljes joggal van itt. Kezében selyempapír tölcsért tart, csak virág lehet benne. Most már siet is, mintha veszélyben lenne az, óriási keresztek között, amelyek látszólag együtt hajladoznak az erős széllel. Szeme már egy távoli ponton. Pompás márványmadonnákat hagy figyelmen kívül, masszív csupa-kő kripták maradnak el mellette. Míg egyszer lassulnak léptei, és odalép egy sír elé, amin csak fakereszt van és az áttelelt fenyő- koszorúk zöld tömege.

Rámered a majdnem új fakereszt táblájára, alulról olvassa a tavalyi év dátumát először, aztán az „élt 43 évet”, aztán a nevet, ami ugyanaz mint az övé, csak két betűvel több, .. . -né. Majd gyorsan leteszi a virágot a vázába, de már ott elerednek a könnyei.

Én vagyok ez az ember.

öt perccel később folytatom.

Ezalatt lezúdult mindaz, amit az emberek többsége még nem ért, vagy már nem. Barátok erdeje plafonra mereszti szemét, hogy „még mindig gyilkolja magát a szerencsétlen”, és siet a megmentésünkre. Vezényszavakat bömbölnek, férfias helytállásra buzdítanak, harsányan bizonyítják, hogy bele kell nyugodni, mert ez a valóság. Mások azt bizonygatják, hogy ők is ennyit, vagy még többet szenvedtek, mégis talpraálltak, férjhez- mentek, vagy megházasodtak, mert egyedüllét ellen legjobb a szövetkezés valakivel.

Mindenhonnan mentőcsapatok futnak elő. Mindenki követeli, hogy rá is gondoljunk, pó- lyásgyermektől roskatag nagymamákig. Jönnek jóbarátok és tanítványok, fehérköpenyes orvosok és bibliát lapozó stabil hívők, mate- rielisták és spirituálisak, cinikusak és könnyzacskó-bajnokok. Körülállnak, rángatnak, biztatón rázzák a mutatóujjukat, mosolyognak, a hátam veregetik.

— Menjetek — mondom nekik —, menjetek ...

Aztán szembenézek a kereszttel, ami maga is kétirányba mutat a földön, amerre az emberi sorsok útja fut, vagyis hogy folytatni kell az életutat szépen erre vagy arra. Csak helyben maradni nem szabad, mert aki lecövekeli magát, nem is mozdulhat el később sem.

Aztán az is igaz, hogy a kereszt egyetlen lendülettel felfelé is mutat, tovább a földi dimenziókon, de most nincs emberem, aki csendes szóval felemelné szememet a hegyek fölé. Inkább a kereszt alsó szárát nézem, belenő a földbe és eltűnik a hantok alatt, őfelé.

Ennek a könnyű keresztnek olyan súlya van, hogy önnön, súlyától el kéne merülnie a sárga löszben. Mert a márvány fentmarad, a vasat műkő alap tartja —, az élők önvédö alapozása, de a friss fakeresztek nehezebbek mint minden ismert matéria, fajsúlyúk hihetetlenül nehéz, nem is földi anyagból vannak. Egyetlen fakereszt, amire a könnyeink hullanak, nehezebb, mint a temető összes márványkeresztje.

Ez a fakereszt magán hordozza huszonhárom év sok közös boldogságát és szenvedéseit. A felnevelt gyermekek feletti örvendezést és az egyedül maradt társ nyomorúltságát. Öt műtőasztal, száznapos haláltusa, a visszamaradt vasaló, kapa, golyóstoll és tű tonnányi súllyal nehezíti, aztán az árvák és özvegy tétova kereszt-simogatása is ólomból van. Az élet minden súlya most ide összpontosul, de ezt csak az tudja, aki sírni tud még egy fakereszt előtt.

— ... miért hagytál el engemet... ?

Elindulok hazafelé. Hozzáérek mégegyszer

a kis fakereszthez, ez az egyetlen, ami elérhető Felette a két méter mély távolságból.

Belépek, a fasorba, fáradtan rakosgatom egymás elé a lábaimat. Megy az út, aminek sok keresztje van, rengeteg keresztje jobbról és balról.

Egy göröngy hullik a cipőmre, félnézek. Lentről jött, a mélyből. Gödröt ás valaki, nagy halom föld van három oldalon. Korhadt fakereszt hever a földön, a nevet sem lehet már elolvasni rajta. Régi sírra temetnek rá.

Lenézek. Lent az apró kis sirásó. Megismer, kiköszön.

— Ki volt itt? — kérdem tőle.

Felnéz. Veritékes arcát megfényesiti egy kósza napsugár.

— Itt uram? — kérdi csodálkozva. — Itt

nincs már senki.

Üres a Sír. Nem találják benne azt, Akit odatemettek. Felmelegedett a szivem. Hála Neked Istenem a jóhírért!

H. Németh István