Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-03-23 / 12. szám

A nagyheti nyitány Mt 21, 1—9 A híres zeneművek nyitányai magukban hordják az elkö­vetkező zenei mű minden lényeges dallam-motívumát. Mint­egy előkészítenek reá, bizonyos elemeire felhívják figyelmün­ket. így szólal meg nagyhét nyitányaként a virágvasárnapi bevonulás története, amelyben már elénk vetülnek a szenve­déstörténet fontos elemei. SZELÍD, ALÁZATOS KIRÁLY. Valóban király, akinek a kezében vannak az események szálai. Küld embereket, tudja előre, hogy mi fog történni, tudja, hol mi van, tudja, mit fog­nak kérdezni, de arra is utasítást ad, mit kell válaszolni. Ö tudja, érti az egészet, .mi emberek, tanítványok csodálkozunk rajta. Ez az útja nem a tragikus véletlen sodrása, hanem a szelíd és alázatos király útja, aki így megy a legnehezebb szolgálat útján értünk a keresztig, de aki ezen az úton végig engedelmes mindhalálig, az Atyának és nékünk ajándékozza kegyelmét. ITT BE KELL CSUKNUNK SZEMEINKET és ki kell nyit­nunk füleinket. Azaz, nem a szemeinkre kell hagyatkoznunk. A szemeink az alázatos bevonulást látják. Szamár, poros úti­ruha, egyszerű halászokból álló kíséret, kegyes zarándokok népe. De a fiileinknek ősi prófécia szól és emlékeztet a többi próféciára, jövendölésre, amit az egész Ószövetség hordoz és ami itt hol egyik, hol másik jelében megvalósul, emlékeztet. Mindez Sión leányának, a gyülekezetnek szól, Isten népének, akik miközben hallják az igét, szívük rendre telik á Király ajándékaival és a hit által egyre bizonyosabban ismerik fel: ő a Krisztus, Ö a Dávid fia, a megígért. Amíg a szívek mélyén végbemegy a hitnek ez a kibontakozása, Jézus magánosán megy az úton. így megy végig nagyhét útján is magánosán, a Golgota keresztjéig, mert ezt a harcot az emberért egyedül vívja az Isten fia. CSUPA BETELJESEDETT ÍGÉRET KÖZÖTT VEZET AZ ÚTJA. Amit emberek tesznek körülötte, noha nagyon is em­beri indítékból cselekszenek, utólag kiderül, pontosan azt te­szik, ami „megíratott". Bevonulásakor nem lovon jön, amely a harc és a dicsőség jele volna, hanem szamáron, amely a békés munka eszköze, az egyszerű emberek háziállata. Nem fény és dicsőség kíséri, hanem odaszánt áldozatra kész élete mutatko­zik meg. Jelek, amelyeket az egész nagyhéten'csak össze kell olvasni, mint amikor ismeretlen úton megyünk és figyeljük a fákra festett jeleket. Figyelve, keresve, újra megörülve a megtalált jeleknek, hiszen ezek a célunk felé vezetnek. Aki ezeket a jeleket az egész nagyhéten sorra figyeli, aki hallgatja az igét, amit szól az Isten az úrvacsora szerzésében', a nagypénteki kereszten, a csendes sír felett, az egyre jobban ámul azo'.i, amit hall, egyre jobban érti, amit Isten cselekszik és világosodik meg számára, hogy mindez az emberért, értem van. Ez bűneink büntetése, ez szabadulásunk ára, ez Isten szeretetéhek bizonysága. Nagyhéten csendben van az ember, mert Isten cselekszik. EjZEN A HÉTEN mintha minden nap megkérdeznék tőlünk is, amit a bevonuló Jézus láttán kérdeznek az emberek: Ki­csoda ez? Az igére figyelő szívedben csendesen érlelődik a szenvedéstörténet eseményein keresztül a hited válasza: Ez az én Megváltóm, Krisztusom. Sólyom Károly IMÁDKOZZUNK Ür Jézus! Hadd kísérjünk el lélekben szenvedésed útján és kérünk ismertesd meg velünk, értünk való szereteted csodá­ját. Általa ébressz bennünk igaz hitet és szeretetedből indított szolgálatkészséget embertársaink között. Adj szíveinkbe békes­séget és'áraszd ki békességed az egész világra. Ámen. Pálmaágak Amikor Krisztus Urunk utolsó jeruzsálemi útja alkal­mával tanítványai élén aláza­tosan, szamárháton ülve be­vonult Jeruzsálembe, a soka­ság — emlékezve Zakariás próféta jövendölésére, hogy a Messiás szamárhá'ton fog el­jönni — Üdvözítőnek, szaba­dító királynak kijáró tiszte­lettel fogadta őt. Az emberek tiszteletüket azzal fejezték ki, hogy felső ruháikat az útra terítették, a fákról pálmaága­kat vagdaltak és az útra hin­tették és hangos üdvrivalgás­sal ezt kiáltozták: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úrnak nevében. Miért éppen pálmaágak hintésével fejezte ki a soka­ság hódolatát és tiszteletét? A datolyapálma- — mert en­nek a pálmának az ágairól van itt szó — 10—20, sőt,néha 50 méter magasra növő fa. Törzse végénél 40—60 sötét­zöld levelet hajt, melyek sokszor 3 méter hosszúra is megnőnek. Ezért nyugodtan nevezhetjük ezeket. a pálma­leveleket pálmaágaknak. A datolyapálma többnyire _ 10 éves korában válik termővé, s ettől kezdve minden esz­tendőben 6—10 gyümölcsöt te­rem. A gyümölcs fürt alakú, s egy-egy fürtjén több száz da­tolya is található. Ezek a pál­mafák megtalálhatok voltak egész Palesztinában, s igen szeretett fái voltak Izrael né­pének. A pálma az igaz ember jel­képeként ife szerepel. „Az igaz virágzik, mint a pálma” — olvassuk a 92. Zsoltárban. A sátoros ünnepnek — Izrael egyik legnagyobb ünnepének is — elengedhetetlen díszítő eleme volt a pálmaág. A pál­malevelekkel díszített sátor azt fejezte ki. hogy az Úr színe előtt teljes öröm töltötte meg az emberek szívét. A pálmaágat a győzelem diadal- mi jelvényéül is használták. Ezért tart kezében győzelmi pálmaágat a Gellért-hegyi felszabadulási emlékmű nő­alakja is. — HALÁLOZÁS. ÖZv. Elek Istvánné, sz. Púm Teréz, a ta­tabányai gyülekezet hűséges tagja, lapunk rendszeres olva­sója, 88 éves korában Tatabá­nyán elhunyt. Az elhunytban Gartai Istvánné, sz. Elek Ka­rc Ua, Gartai István kistere- nj/ei lelkész, a Nógrádi Egy­házmegye esperesének felesé­ge édesanyját gyászolja. Te­metésén február 14-én Labös- sa Lajos tatabányai lelkész hirdette Isten igéjét. „Boldo­gok' a halottak, akik az Or­bán halnak meg .. — Susánszky János, a buda­pesti szlovákajkú gyülekezet felügyelője, 82 éves korában súlyos szenvedés után hazatért Urához. Békéscsabáról indult, ahol 26 éves korában presbi­terré választották. Azóta töret­lenül különböző tisztségekben vett részt egyháza szolgálatá­ban, legutóbb felügyelőként. Az elárvult családnak és gyü­lekezetnek D. Koren Emil hir­dette a vigasztalás igéjét. „Ama nemes harcot meghar­coltam ...” — id. Mikó Géza a jobaházi gyülekezet hosszabb időn át volt gondnoka, lapunk olvasó­ja 81 éves korában Jobaházán elhunyt. „Áldjad én lelkem az Urat. aki kegyelemmel és ir­galmassággal koronáz meg té­ged.” Istentiszteleti rend Budapesten, 1975. március 23-án Deák tér de. 9. (úrv.) Bizik László, de. U. dr. Hafenscher Ká­roly, du. 6. Bach: János pasisló. — Igét hirdet: dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. dr. Muntag Andor- né. Dózsa György út 7. de. fél 9. dr. Muntag Andomé. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Vető Béla. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) dr. Muntag An­dor. Rákosfalva de. 8. dr. Muntag Andor. Gyarmat u. 14. de. fél 10. dr. Muntag Andor. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza, du. 5. Szeretetveovdégség. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerle- telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vil­mos. Rákospalota kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Kamer Ágos­ton. Mátyásföld de. fél 11. Cinko- ta: de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. Gáncs Péter. Torockó tér de. fél 9. Gáncs Péter, Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. CsengSdy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csemgödy László. Modor! u. 6. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, do. ii. (úrv) Bencze. Imre du. 6. Turchá- nyi Sándor. Németvölgyi út 138. de. 9. Turchányl Sándor. Nagyté­tény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenyölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél VL — Böjt 6. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Fii 2, 5—11; az igehirdetés alapigéje: Mt 21, 1—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Aprilis 6-án vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető­fi Rádió. Igét hirdet D. DR. OTTLYK ERNŐ, az Északi Egyházkerület püspöke. — TÓTKOMLÓS. Március 2-án istentisztelet keretében iktatta be Koppány János igazgató-lelkész az újonnan megválasztott gyülekezeti fel­ügyelőt. Bognár Mátyást vala­mint Karkus Pál és Zsinka Márton gondnokokat. A gyü­lekezetben végzendő szolgála­tukon legyen Isten áldása! — KŐBÁNYA. A gyülekezet márciusi szeretetvendégségén dr. Rédey Pál ferencvárosi lel­kész tartott előadást a magyar protestáns gályarabok útnak- indulásának 300. évfordulója alkalmából. — GYULA. A gyülekezet­ben február 16-án egésznapos látogatást tett dr. Kamer Ágos­ton országos egyházi főtitkár. A délelőtti istentiszteleten szép számú gyülekezet előtt hirdette Isten igéjét. Koradél­után felkereste az eleki társ- gyülekezetet, ahol szintén ige­hirdetéssel szolgált. Este szere- tetvendégség keretében elő­adást tartott egyházunk életé­ről és felhívta a gyülekezet fi­gyelmét a különböző munka­ágakban folyó munkára, illetve az azokért vállalt közös fele­lősségünkre. A szeretetvendég- ség műsorát, melyet a gyüle­kezet felügyelője dr. Szórády István nyitott meg, kiegészítet­te ifj. Kendeh Gyrögy gyüle­kezeti lelkész igehirdetése, Zá­tonyi János békéscsabai se­gédlelkész versmondása, vala­mint Bach: János passiójának legszebb részletei, melyek magnóról hangzottak fel. — IPOLYVECE. „Böjt az evangéliumok szerint” címmel igehirdetés-sorozat volt a gyü­lekezetben, amelynek kereté­ben Garami Lajos és Rónay Zoltán balassagyarmati lelkész, dr. Rezessy Zoltán és Németh Géza nyugalmazott lelkész, va­lamint Róka Lajos balassa­gyarmati református lelkész szolgált igehirdetéssel. — CSIKÓSTÖTTÖS. Már­cius 9-én dr. Kamer Ágoston országos főtitkár végezte az igehirdetési szolgálatokat a gyülekezetben. A gyülekezet igen nagy érdeklődéssel és szeretettel vett részt a szol­gálatokon., — DUNAEGYHÁZA. Már­cius 9-én presbiteri szeretet- vendégségen Tóth-Szöllős Mi­hály kecskeméti lelkész, a Bács-Kiskun Egyházmegye es­perese tartott élménybeszá­molót svájci útjáról és tájé­koztatta a jelenlevőket a köz­egyházi gondokról, örömök­ről, feladatokról. Ezen az együttléten , köszöntötte a gyülekezet lelkésze, Szabó István Varjú Eleknét 15 éves kántori és Dudla Imre gond­nokot ugyancsak 15 éves hű­séges gondnoki szolgálata al­kalmából, s adta át a gyüle­kezet ajándékát az ünnepei­teknek. — MŰEGYETEMISTA albérletet keres fürdőszoba használattal, le­hetőleg az egyetemhez közel. Nagy Lóránt, XI., Bocskai út 13. II. 5. v — NÉGYLAKASOS (nagyméretű, kétszobás) társasházépítéshez tár­sakat keresek. „Zöldövezetben” jeligére a kiadóhivatalba. — TEMPLOMI padok villanyfűtő­berendezését a legkorszerűbb tech­nológiával készítem. Üzemeltetése a leggazdaságosabb. A berende­zésre 3 évi garanciát adok. Meg­rendeléseket 1975. évre elfogadok. Kérésre tájékoztatót küldök. Sza­bó Sándor villanyszerelő mester. 7621 Pécs. Zrínyi u. 1. — TEMPLOMTORONY javítást, újrafedést, festést és mindenfajta bádogosmunkát vállalok. Soltész János bádogos kisiparos. 5650 Me- zőberény. Vésztői út 10. ;. életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott.. (Ézs 53, 12) VASÁRNAP. — „Az Úrnak öröme lesz benned a te javad­ra, amiképpen öröme volt a te atyádban, hogy ha hallgatsz az Úrnak, a. te Istenednek sza­vára.” (5 Móz 30, 9—10 — Rm 6, 17 — Zsolt 22, 23—32 — Jn 12, 12—24) Virágvasárnap Is­ten szavára hallgatott Jézus, amikor az örvendező tömeg­ben a kereszt felé haladt, ame­lyen a 22. Zsoltárt imádkozta Atyja dicsőségére és a mi ja­vunkra. Adja Isten, hogy amint Jézusban öröme tellett, épp­úgy legyen öröme nemcsak atyáinknak hanem Őneki is bennünk, ha hitünk cseleke­deteit látja! HÉTFŐ. — „Reám tekinte­nek, akit átszegeztek.” (Zak 12, 10 — Mt 26, 64 — Ézs 50, 4—9 — Mt 26, 69—75) Nagyhét el­ső napján az üdvösségtörténet fordulópontjának elmúló és el­jövendő korszakait mutatják be igéink. A próféták a szen­vedő Isten Szolgájáról beszél­nek; ugyanakkor az evangé­lium szavai az Ember Fiának dicsőségéről jövendölnek. A kereszten átszegezett Megvál­tónkról szólnak mindannyian, aki értük és értünk is meg­alázta magát, hogy egykor majd minket is felmagasztal­hasson. KEDD. — „Az igazakra vilá­gosság fénylik a sötétben.” (Zsolt 112, 4 — Mt 27, 45—46 — Jn 12, 25—33 — Mt 27, 1— 14) Isten akaratából a világ legsötétebb eseménye a vég­kifejletéhez közeledett, ami­kor „sötétség lett az egész Föl­dön”. A világ világossága hunyt ki egy rövid időre, hogy megsemmisítse a sötétség ha­lálos uralmát, és e teremtett világ végéig korlátozza hatal­mát. Kérjük Isten Szentleikét, hogy az ő világossága vezes­sen minket, hogy hűséggel tudjunk a szolgálat útján jár­ni. SZERDA. — „Csillag szár­mazik Jákobból és királyi pál­ca támad Izraelből.” (4 Máz 24, 17 — Mt 27, 41—42 — ZSid 5, 1—9 — Mt 27, 15—30) Bá­lám jövendölése és a Zsidók­hoz írott levél bizonyságtétele a Melkisédek rendje szerinti főpapról, évezredek hívőinek bizonyságtételeit és reménysé­geit fogalmazzák meg. Isten igazságát érvényesítette a ke­reszten, de ugyanott mutatta meg kegyelmes szeretetét is a világ iránt, hogy a régi vágya­kozás az igazság és béke után ne csak - reménység, hanem megvalósítható terv is lehes­sen. CSÜTÖRTÖK. — „Megtud­játok, hogy van ítélet!” (Jób 19, 29 — Mt 26, 27—28 — Jn 13, 1—15 — Mt 27, 31—44) Az úrvacsora szereztetésének ün­nepén Jób feltámadáshite, Is­ten kegyelmes ítéletében való reménysége valósult meg. Aki elfogadja Jézus szolgálatát, mint a tanítványok a lábmosás alkalmával, annak van közös­sege Vele; és azt indítja az „új szövetség ' vére” mások őszinte szolgálatára, áldozato­kat vállaló életre. PÉNTEK. — „Én, aki igaz­ságban szólok, elégséges va­gyok a megtartásra.” (Ézs 63, 1 — Rm 3, 25 — Jn 19, 16—30 — Mt 27, 45—56) A Golgota középső keresztjén felemelke« dett Krisztus halálával pecsé­telte meg a bűn sorsát, Isten igazsága vérrel mosta le bű­neink szennyét, melyet rész­ben örököltünk, részben ma­gunk szereztünk és szerzünk napról napra igazságtalan cse­lekvéseink során. Megváltó Urunk igazságban szólt és igaz­ságban is cselekedett váltság- szerző életében és halálában, és azért tanít minket is nagy­péntek evangéliumára, hogy az ö igazsága szerint éljünk, és hordozzuk a magunk kereszt­je mellett a másokét is öröm­mel. Krisztüs bűnbocsánatot ajándékozó áldozata ma a mi bizonyságtételeink útján kell, hogy ismertté váljék. SZOMBAT. — „Ifjúságom­nak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!” (Zsolt 25, 7 — Rm 6, 4 — 1 Pt 3, 18— 22 — Mt 27, 57—66) Nagyszom­bat a „nyugalom napja”, ami­kor Krisztus „alászállott a po­kolra”. Ami Vele történt ha­lálától a feltámadott testben való megjelenéséig,, az titok még a legbölcsebb, „legjólér- tesültébb” ember előtt is. Any- nvit mégis megérthetünk, hogy teljesen vállalva embersorsun­kat megjárta a halál és kárho­zat mélységeit. Adjunk hálát Istennek azért, hogy holnap a halálból való felébredést, az örökéletre való feltámadást ünnepelhetjük megváltó Urunk közösségében. Rezessy Miklós evangélikus Elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti; a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, VIII.,' Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VHL Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 75.0647 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Viktória Tulajdonképpen engem is bántott. A kis „Ház a szik­lán” nagyon a szívemhez nőtt. Az a pár sor, amelyet róla ír­tam, első találkozásunk után szakadt ki belőlem. Mikor át­olvastam, még örültem is, hogy hűen adta vissza akkori gon­dolataimat. De a szerkesztőség­nek magától értetődően nem elsőrendű gondja egy kis ház sorsa. így csak múltak a hó­napok. Más cikkeim ugyan jöt­tek, de a kis ház ügye mindig elmaradt. A kis Viktória nagy, kék szemével csak rámnézett, de kérdezni nem mert. Mert abban a kis írásban ő is sze­repelt. Csak a neve: Viktória. És ezt nyomtatásban meglátni, nagy dolog. Ahányszor talál­koztunk, ott éreztem szemében a kérdést: még mindig nem? És én szótlanul válaszoltam. Hát így van ez az életben, az ember szívét beleégeti pár sorba, de a szerkesztőség egy mozdulattal későbbre tolja és azt mondja: most nem. Hát ki érti ezt? Viktória nem értet­te. Csak várt és a szeme kér­dezett. Aztán egyik nap bátorságot vettem. Megkérdeztem a szi­gorú szerkesztői: már régóta ott van egy írásom __ Nincs ná lunk egyetlen egy se — mondta, az utolsót a múlt hé­ten adtuk le. Ház a sziklán. — Köszönöm — mondtam boldogan. Egy évig várt a kis Viktória. Talán jó is volt ez így. Jó né­ha várni, kiérdemelni valamit. Bizonyítványt, élettársat, bol­dogságot, egy szép ruhadara­bot, egy ritkán nyíló virág ki­bomlását, egy vakációt, egy kis ház megépülését és hogy kinyomják az ember nevét az újságban. Elgondolkodtató dolgok van­nak. A kis Viktória édesapja maga is a várakozó emberek egyike. Apja korán meghalt. Soká várakozott, amíg új ci­pőt, hosszú nadrágot kapott, amíg olyan kosztja volt, ami­lyenre mi naponként megjegy­zéseket teszünk. Saját erejé­ből tanult, két diplomát is szerzett és köszön a takarító­nőnek akkor is, ha éppen a vezérigazgatóval beszélget. És ilyennek neveli gyermekeit is. Ilyen várakozó embereknek,' akik megtanulták, hogy nem lehet azonnal minden a miénk, hogy nem fontos a 700 forin­tos csizma, ha a nagyapának nincsen meleg cipője vagy tü­zelője télire, hogy nem kell minden nyáron külföldre men­ni és minden szombaton bu­lira járni. Mindennek eljön a maga ideje. A gyümölcs beázá­sét is be kell várni, amelyik virág siet, és idő előtt kinyí­lik, elviheti fagy, hó csalóka tavasz. Február 16. Viktória édesap­jának a nevenapja. — Névnapján meglepetés éri — ígértem neki. Azt hitte tréfálok és a kis Viktória vá­rakozásával nézett rám. Február 16. Ez állt a lapon is. És benne a „Ház a sziklán”. Egy év múlt el. Vártam én is. Valahogy éppen ezt a kis írást. És éppen pontosan egy évre rá és éppen az apa név­napján jelent meg. Még soha ilyen találó ajándékot nem si­került küldenem valakinek. Szólt a telefon. — Elárulok egyet — mond­ta az apa — úgy imádkoztam, hogy a meglepetés ez legyen. És a kis Viktóriánál boldo­gabb ember nincs most. Elő­ször látta nevét újságban, nyomtatásban. A cikket sok-sok példány­ban leírta. Kapott belőle mind a három nagyszülő, az összes rokonok, ismerősök, akik mind-mind a szívükön viselik ennek a kicsi hajléknak a megépülését. És kaptak a ba­rátnők is, a kis Viktória ba­rátnői is,' akik mind örültek Viktória sikerének és gratulál­tak neki. ...Én meg ülök itt a gépem mellett és boldogan kopogok, mert arra gondolok, hogy szü­lők, nagyszülők, rokonok és ismerősök olvasás közben el­beszélgetnek arról, hogy mi­lyen különbség van építés és rombolás között, legyen az ház vagy ország, nemzet vagy .if­júsága, faültetés vagy faron­gálás, kőtörés vagy illetékte­len pénzszerzés között. És ta­lán a fiatal barátok és barát­nők is gondolnak arra, hogy mennyire szereti ez a kis Vik­tória a testvérét és hogyan kel­lene a béke ügyét szolgálni. És talán érzi egy kicsit azt is, hogy amíg édesanya szive könnycseppé válik, az édesapa keménynek tűnő szavai mö­gött, —i amikor engedelmessé­get és fegyelmet emleget — saját fiatalsága van, amely tele volt gyümölcsöző várakozások­kal,- amelyekről ma már tudja, javára váltak. Én pedig megköszönöm a szerkesztőségnek, hogy egy évig hagyott várni. így na­gyobb lett az örömöm, többen olvassák lapunkat, „híressé” leit a kis Viktória, édesapa a legszebb ajándékot kapta és mindezt Valaki fentről úgy időzítette, hogy ez a sok-sok öröm egyetlen napon találkoz­zék össze. Az Övé legyen érte a leg­főbb köszönet. Gyarmathy Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom