Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-03-16 / 11. szám
Egyházunk a harminc éves új Magyarországon A sí utat együtt tettük meg Ma már aligha kell bizonygatnunk, hogy népünk roppant nagy utat tett meg a mögöttünk levő harminc esztendőben. A történelem végtelen országúján rövidke szakasz harminc esztendő, egy nemzet életében sem nagy idő. Mégis ez a harminc esztendő a maga vitathatatlan és szembetűnő eredményeivel nagy útról tanúskodik. Való igaz, hogy a múlt századaiból ötször, tízszer annyi idő sem dicsekedhet ekkora eredményekkel, mint a mögöttünk levő rövidke idő. Statisztikák, különböző gazdasági, tudományos ágazatok rendszerbe szedték nem egy- (szer a fejlődés eredményeit, de 'szerintem a legnagyobb változás nem fejezhető ki számokkal, grafikonokkal, mérőlécekkel, és ez a társadalmi tudatban, a lelkekben végbemenő változás volt. Az idősebb nemzedék, amely még a múlt világából „startolt”, sokat és bőven tudna beszélni arról, mit is jelent ez a változás, s micsoda hatalmas utat jelent minden vargabetűjével együtt ez a harminc esztendő. NEKÜNK AZONBAN ELSŐSORBAN az az izgalmas, hogy ezen az úton miképpen járt Isten népe, az egyház. Jó néhány cikkben vázoltuk már nehézségeinket, fájdalmainkat, Örömünket. Nem titkoltuk, voltak zökkenőink, akadtak problémák. El-elbuktunk nem egyszer, s nem értettük mi zajlik körülöttünk sokszor. Álmodoztunk, s elmaradoztunk. De az is tapasztalatunk volt, hogy ismételten megújulva, bizakodva és reménykedve sorakoztunk fel az előre menetelő sereghez. Nekünk is volt egy számokban, grafikonon kifejezhetetlen élményünk, felismerésünk. Ez abban állt, hogy nem lehetett szétválasztani az egyház társadalmát a nép, a magyar nép társadalmától. Rá kellett döbbennünk, hogy híveink, gyülekezeti tagjaink, az egyház népe egyúttal és egyszerre a magyar nép szerves része. Ezt régen is vallot- tuk, hittük, de valahogyan ritkán realizálódott egyházunkban. A nép egyházának tartottuk magunkat, de valamiféleképpen külön utakon jártunk. Most ez annyit jelentett számunkra, hogy az egyház népét nem lehetett „kivezetni” a magyar társadalomból, mint Mózes Izráel népét Egyiptomból. A mi híveink együtt építették a szocializmust a nem hivő emberekkel, és részt kértek belőle. Együtt termeltek a gyárakban, bányákban, termelő- szövetkezetekben, együtt dolgoztak a nem hivőkkel az irodákban, s a legkülönbözőbb munkaterületeken. Fel kellett ismernünk, hogy a szocializmus arculatán végső soron híveink kezenyoma is rajta van. A vallásos emberek, hivő tömegek egyidőben voltak becsületes dolgozók és őszintén hívők. A társadalmi értékben benne volt az ő értékes munkájuk is. Rá kellett eszmélnünk, hogy a templom, az egyház nem lehet Robinson szigete, ahová „kitévednek” az emberek, mert nem jól érzik magukat a szocializmus új világában. Ellenkezőleg. A templom, az egyház benne állt a szocializmusban. EZ A FELISMERÉS ÜJ SZINT ADOTT igehirdetésnek, egyházi életnek és cselekvéseinknek. önismeretünk arra Vette az irányt, hogy ott legyünk magunk is állandóan az úton. Nem bontottuk le a templomot a falu közepéből. Sőt, azt mondtuk, ott akarunk maradni, ahol zajlik az élet, ahol erőfeszítés történik, ahol fáradoznak és verejtékeznek egy jobb világért az emberek. Nem akartuk tudathasadásba sodorni híveinket. Egyértelműen buzdítottuk, segítettük, támogattuk őket elhatározásaikban, az új élet megteremtésében. Az ügyet, népünk, nemzetünk ügyét közösnek tekintetMit tehetek betegeimért ? Nehéz évek, nehéz emberek Életünk biológia szakaszainak változásakor a legtöbb esetben kritikus állapotba kerülünk. Ilyen korváltó jelenségek pl. a kamaszkor, az öregkor kezdete, a klimax és ide sorolható a terhesség ideje is. A kríziseket az ember sajátmagán is megfigyelheti, sok mindent elleplezhet állapotának tünetei közül. De a változásokra, amelyek személyében jelentkeznek, felfigyel a környezet is. A sérült személyiségeknél a változások az egész emberre nagyobb veszélyt jelentenek, mint a kiegyensúlyozottaknál. A KÖRNYEZET SEGÍTHETI NEHÉZ ÉLETSZAKASZÁT élő tagját abban, hogy ne kerüljön, ne essen ki a megszokott életritmusból. (Nyugdíjasbetegség.) Munkahely, baráti kör, család a kapcsolatok változatlan fenntartásával tompítja a jelentkező érdekességeket, nyugtalanságokat. Megfelelő tapintattal és türelemmel, feltétlenül kerülve az erélyes, agresszív, megtorló intézkedéseket vissza lehet tartani a krízisben élő embertársunkat a végletes helyzetektől magatartástól. CSAK EGY PÉLDÁT. Az öregkor kezdetén, egészen meglepő változások következhetnek. A derűs emberből há- zsártos, kötekedő lesz. Gyakori az oktalan sírás vagy nevetés. Változik a munkabíró képesség. Nyugtalanok és nem pi- hentetők az éjszakák, nem üdít az alvás. Gyötrő feledé- kenység kíséri végig az embert egész napján ... Érzékszervi fogyatékosságok, látás-, halláscsökkenés tehetik súlyosabbá a válságot. Valóban a szeretet nagy türelmére van szükség, ha ilyen esetekben ránk vár a segítés. A siker és eredmény reményével cselekedhetünk.. A folyamat, a nehéz életszakasz véget ér és az új szakasz jobban alakul majd mindenki számára, akit érint. Muncz Frigyes POTTER FŐTITKÁR SZOLIDARITÄSÄRÖL BIZTOSÍTJA FRENZ CHILEI PÜSPÖKÖT A chilei egyházak közötti „kritikus dialógus” folytatására szólított fel Philip Potter, az Egyházak Világtanácsa főtitkára Helmut Frenz (Santiago) evangélikus püspököt a hozzá írt levelében, és szolidaritásáról biztosította őt. Az Egyházak Világtanácsának sajtónyilatkozata szerint Potter így válaszolt Frenz levelére, amelyben Frenz nyomatékosan elhatárolta magát 32 chilei egyházi vezető deklarációjától, mely a chilei katonai junta hatalomátvételét „a hivők imádságára adott isteni feleletnek” neveite. A nyilatkozatot többek között aláírta Chavez Campos püspök, az EVT Központi Bizottságának tagja és egy másik tagegyház képviselője is. A sajtójelentés szerint Frenz püspök komoly fenntartásokat hangoztatott a nyilatkozattal szemben. Az Egyházak Világtanácsa a többi 32 személyiség nyilatkozatát támadásnak tekinti az ENSZ-nek a chilei kormányt elítélő határozatával szemben. Frenz püspök a chilei menekültek ügyében kifejtett érdemei elismeréseképpen az ENSZ menekültügyi főbiztosának Nansen-emlékérmét kapta. Potter főtitkár elismerően szólt arról a bátor és korszerű tevékenységről, melyet a különféle chilei egyházak korábban végeztek, amikor még támogatták azt a két ökumenikus biz'ottságot, melyek Frenz püspök vezetésével a menekültek és az emberi jogok kérdésével foglalkozott. Az Egyházak Világtanácsa közlése szerint Potter kijelentette, rendkívül fontos, „hogy a chilei egyházak kritikus dialógust folytassanak a kibocsátott deklaráció alapvető következményeiről”, (epd) tűk. Egyszóval együtt tettük meg az utat. Természetesen akadtak tisztázandó kérdések. A világnézeti síkon adódó problémákat világosan szétválasztottuk. Az állam és egyház viszonyát rendeztük és általában azt kerestük, ami közös érdek és nem azt, ami szétválaszthat bennünket. Becsületünket úgy tudtuk visszaállítani, hogy elv- hűen, őszintén végeztük szolgálatunkat. A nép állama ezt az őszinte és elvhű magatartást bizalommal fogadta és számtalan területen adta megbecsülésének jelét. A NEMZET ÉLETÉBEN ELSŐSORBAN sajátos szolgálatunkkal tűntünk fel. Nem teóriákat gyártottunk, nem öcélú, elvont teológiai elmefuttatásokat végeztünk, hanem azt kerestük, amit Urunk is keresett volna, hogy itt és most, történelmünknek ebben a szalcaszá- ban mit lehet tenni az emberért. Így vált kézenfekvővé a díakónia teológiája. így akartunk Krisztussal szolgálni a szocializmusban. így hirdettük az erkölcsi normákat egy ma- gasabbrendű társadalmi erkölcsi szint érdekében. így épültünk bele a békemunkába, így vettünk részt a Hazafias Népfront tevékenységében, így álltunk a különböző- társadalmi munkák sodrásában. A sort még lehetne folytatni de ebből is világossá válik, hogy ott vagyunk ugyanazon az úton, amelyen népünk derékhada halad. S EZEN AZ ÚTON ÉLHETTÜK MEG a legcsodálatosabb élményeket. Kezdeném azzal, hogy Isten gazdag áldását érezhettük mindannyiszor magunkon. Majd itt az úton találkoztunk szüntelenül feltámadott Urunkkal. Itt vált tapasztalati valósággá, hogy egyház vagyunk a szocializmusban, pedig hányán és hányszor károgták, hogy ez abszurdum és illúzió. Itt jöttünk rá arra, hogy igénylik szolgálatunkat és itt vettük észre, hogy bíznak bennünk, visszaállt becsületünk és kéz a kézben menetelhetünk. Hát nem különös érzés minderről beszélni? AZ UTAT EGYÜTT TETTÜK MEG. Közösekké váltak örömeink, közösek voltak kudarcaink, sikereink. Tk. napjainkig értettük meg, hogy a mi hazánk ez a szocialista Magyarország, s hogy a mi népünk a szocializmust építő magyar nép. Isten ide helyezett bennünket, itt kell fáradnunk a holnapért, a jövő nemzedékek még boldogabb életéért. Itt kell állniuk a hívőknek a nem hivőkkel egy sorban és itt kell felismernünk Isten végtelen emberszeretetét. Ezért tudunk hálával gondolni minden legkisebb eredményre is és ezért tudunk felszabadultan ünnepelni népünkkel. dr. Rédey Pál Illyés Gyula: CSEREPEZŐ Olvastam épp, itt a rom-szobában oly elmerülten, magambazártan, hogy bent, egy hang lett, ha cinke dal csapta fülem meg, vagy kocsi-zaj. Közbe — (mióta? magam se tudtam) — valami ritmust dobolt az ujjam, monoton, messzi ütem-zenét, mint állomáson a készülék. Ejh, ez az ujj! Mi üzen így néki? Szinte csaholna! Ugyan mi készti? Üjra madárfütty? Gépdohogás? Füleltem, vízcsap? Nem, — kalapács! Persze! Itt szembe dologba kezdtek! Fönt a munkások! Már cserepeznek! Onnan jön ez a friss üzenet, ők verik ezt a jó ütemet. A sürgetést, hogy álljam a versenyt, hagyjam a könyvet, írjam a verset, tegyem, de tüstént amit tudok, doboljam én is az indulót. Adjam tovább, hogy ami volt, elmúlt, hirdessem, éled, ami elpusztult, üssem világgá, mint a tető legtetején a cserepező. Megjelent a költő „NEM VOLT ELÉG” című kötetében 1962-ben. A LUTHERAMA ÉNEK- ÉS ZENEKARA március 23-án, virágvasárnap és március 29-én, nagyszombaton délután 6 órakor istentisztelet keretében á Deák téri templomban előadja J. S. BACH JÄNOS PASSIÓJÁT . Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: 23-án DR. HAFENSCHER KAROLY 29-én D. KALDY ZOLTÁN püspök ETIÓPIA Az Etiópiái Evangélikus Egyház (Mekane Jézus Egyház) Addis Abebában működő lelkészképző szemináriumának 40 hallgatója és tanáraik bizonytalan időre megszakították a tanulmányi évet és részt vesznek az új etió- piai katonai kormány által 1974. december 30-án kezdődött országos írni-olvasni tanítás mozgalmában. Az ország mintegy 27 millió lakosának majdnem 90%-a analfabéta, akiket most a mintegy 60 ezer diák és tanítóik tanítanak írni-olvasni. (lwi) Németh László NÉMETH LÁSZLÓ a háború utáni időben először az ellenforradalom napjaiban lepte meg legjobban olvasóit és a magyar népet. Az országban szertehangzó bizonytalankodások óráin forradalmian tiszta véleményt hallatott, mely ellene volt annak, hogy a „mosdóvízzel együtt a gyereket is kiöntsük”. Ez a mondat biztatás volt, tőle, akit addig annyi meg nem értés vett körül; a tisztán látó és gondolkodó ember önmagán túlemelkedése, történelmi igazságtevése volt. Mindig ezt a megfoghatatlan, könnyen tűnő, sokféle arculatú igazságot kereste és látta maga előtt. Ha hősei azt vallják, hogy az igazságtalanságok ellen tiszta eszközökkel küzdő embernek — mert nem értik meg — el kell buknia, hát jobb, ha elbukik, minthogy elvtelen kompromisszumot kössön — akkor is az a hite fogalmazódott a „valóság keretbe foglalt szövevényedbe” — regényeibe —, mely az igazit, a minőséget hitte és kereste. Mint annak idején megjelent „Tanú”-járól írt boron- gós vallomásában mondta: „Folyóiratom ihletője e kor igazi múzsája , a szorongó tájékozatlanság. Hajótöröttek vagyunk, akik a csillagokat nézzük s a partot keressük, abban a hitben, hogy van part s a csillagok vezetnek ... E folyóirat nem dióhéj-műveltség tudatlanok számára; a szellemi élet klorofillja inkább, melyen az ismeret problémává s a probléma magatartássá válik. Nemcsak szemtanúja annak, ami van, hanem bizonyságtevő amellett, ami örök. Azontúl, hogy írás: erkölcs.” CSAK CSODÁLKOZÁSSAL és elmélyült-lassú olvasással lehet tanulmányait, drámáit, regényeit követni. Á történelmi helyzet és ami a történelmet teszi: hőseiben mindig e pontokon feszíti és feszegeti a valóságot. Eszmélése óta humánummal és szociális fényekkel van tele, s szinte utolérhetetlen, amikor a zord időkben a kapitalizmusról, szocializmusról, leninizmusról ír. A harmincas évek ellen- forradalmi időszaka ez, meg a háború évei, amikor intemá- lótáborok és gázkamrák keretezik gondolatait, amelyek ugyan ezt a keretet nem képesek széttörni, de mégis kísérletet tesznek rettenetes erőfeszítéssel a mocsárból kilábalásra. A Tanú, a Minőség forradalma, regényei és drámái (Villámfénynél, VII. Gergely) : a ma élő és koporsójánál némán megálló negyvenévesek nem tudjuk megérteni, hogy a harmincas évek magyar társadalma, de legalábbis értelmisége, nem érezte és nem látta meg a gondol- kodtatás és eredmény re juttatás prófétai jószándékát benne. Hogy az előttünk járt generáció — akikhez fiatalon is oly bölcsen szólott — nem látott útmutatót benne a becsület útja és a minőség egész társadalmi megvalósulása felé. Oda, ahol nagy és kis közösségek, család és nép nem egymás ellen, hanem mindig egymásért élnek. Mert iránya mindig egyértelmű volt: az egyéni minőségből a közösségi minőség felé (Utazás, Nagy család). AZ ÉLET S NÉPÜNK minden területébe belenéz és belekérdez. A nagybirtok és a földosztás kérdéseit újra elővette, mert látta, hogy a „mi földönfutóink nem találhatnak maguknak gyarmatot; nem a tenger állja útjukat, hanem a törvény.. . s a kopárabb szigeteket a magántulajdon szentsége védi. Két és félmillió munkanélkülivel szemben ott áll ezerhatszéz nagybirtokos, s övék a törvényhozás”, övék a hatalom. Tragikus sorsban a paraszt és a munkás, s kiút nem látszik semerre sem. A nép fiainak iskolát akart szervezni, hogy a tehetségesek egészen el ne vesszenek. Nein zseniiskólát (mint sokan kritizálták), mert — mint írta — „ha csakugyan zseniképezdét akartam volna nyitni, megérdemelném a Lipótmezőt”. Az általános műveltség kiterjesztése, a kultúra sokszínű ívének szétfeszítése, a nép felemelése volt a célja ezzel az erőfeszítéssel is. Végül is, mint jelen valóságunk mutatja:nem hiába s pompásan gondolkodott. Terveit gazdagon valósították meg azok, akik az ő felelősségét megértették és magukra vették. GONDOLATAINAK, stílusának kristályos, szikrázóan polarizált szerkezete utolérhetetlenné teszi őt. A fiatal és az idősebb, a háború előtti és utáni Németh Lászlóban töretlenül viliódzó kifejezőkészség, óriási képtár késztet ámulatra, s töretlenül mindenkor a népünk javát szolgáló erkölcs, amelyért történik minden. Stílus és mondanivaló mindig csak a hegycsúcsok magaslatait járják, onnan hoznak le fényeket. Megfontolt minőségi magatartás Volt mindig ez. (A két Bólyai, Galilei). Mint aihogy írja, a háború előtti években bár választó- polgár volt, de sohasem élt ezzel a jogával. „Megfizettem a büntetést vagy üres lappal szavaztam; úgy éreztem, annyira távol állok a mai politikai pártok akármelyikétől, hogy fri- volitás volna választanom köztük.” Ez kritika a történelem gonoszsága felett s az elzárkózás akkor lett volna teljes, ha szellemi fellegvárba Vonul vissza, érzéketlenül a kor szenvedéseivel szemben. De é ipen az író és gondolkodó ember — mint a nemzet *— lelkiismerete viszi bele azokba a kérdésekbe, melyek körülöttünk kísértettek. Nem mindig hitte el, hogy „az irányúk értelmesebbek, mint akik képviselik”. De ez nem politikai alapállása, hanem az etikum- mal kapcsolatos észrevétele volt. Arról nem tehet senki, ha küzdeni csak gondolattal, és semmi mással nem tud. Aki viszont mással harcol és küzd s úgy érzi, közben nem ér rá s nem lehet gondolkodni: az ellentétbe kerül a gondolkodva küzdővel, mintha cserbenhagyta volna ót... Ebben lehet gyökerét látni mindannak a mellőzésnek, ami érte őt. Itt azonban nem lehet elvi vétket és mulasztást keresni. Németh László tudta, hogy a gondolat minőségé-színvonala át tudja hidalni az ellentéteket és ellentmondásokat is. Az etikum és esztétikum az igazság erejével korrigál. S a csodálatos ebben az, hogy mindig kölcsönösen (Sajkodi esték). Végül is emberi nagysága, helye népünk életében — melyet egy pillanatra sem lehetett bizonytalanná tenni —, s a közmegbecsülés Kossuth-díja törékeny alakját, átszellemült lényét immár teljes tisztaságban és páratlan gazdagságban a nemzet legnagyobbjai között láttatja meg. EDDIG ITT VOLT. velünk- közöttünk élt. Láttuk, olvastuk, hallgattuk őt. Igazán felfedezni majd csak ezután fogjuk. Csengődj’ László AZ EURÓPAI ÖKUMENIKUS IFJÚSÁGI TANÁCS KONFERENCIÁJA Az Európai ökumenikus If- renciáját a hollandiai Drieber- júsági Tanács március 26-tól génben. Egyházunk képviselőáprilis 5-ig tartja idei konfe- je Gáncs Péter segédlelkész. SÁRKÁNY TIBOR TANULMÁNYÚTJA AZ NDK-BAN Sárkány Tibor hartai lel- minar idei tanfolyamán és is- kész április elején NDK-beli merkedik a Thüíingiai Evan- tanulmányútjára indul. Há- géllkus Egyház életével, amely romhónapos útja során részt lehetőséget adott erre az útvesz az eisenachi Predigerse- ra. • LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG A Tanulmányi Osztálynak a felekezetközi kérdésekkel foglalkozó új titkárává a 38 éves dr. Daniel F. Martensen amerikai professzort nevezték ki dr. Peder Hőjén dán docens utódjaként, akit a koppenhágai egyetem teológiai kara hívott meg professzornak, (lwl) * \ \