Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-03-16 / 11. szám
r A helyembe lépő Jézus János 8, 46—59. Nagyon sokszor átgondoltam már János evangéliumának 8. fejezetét. Mindig fedezek fel benne valamit, ami megragad, el- gondolkozásra késztet. Itt sűrűsödik össze Jézus evangéliuma, amellyel embert menteni, megtartani, hitre vezetni akar, de itt mutatkozik meg az is, hogy az ember milyen értetlenül nézi mindezt, amíg a szívében fel nem gyullad a hit szikrája. A BŰNÖS ASSZONY TÖRTÉNETÉVEL indult a fejezet. Már az első mondatánál nyilvánvaló, nem az asszony vétke a fontos, hanem Jézus tőrbeejtése. Jézus mégis valami megrendítő „lovagiassággal” áll az asszony mellé és leleplező szavai nyomán a vádolok lesznek a vádlottak és az elitéit asszony nyer irgalmat azzal a nagyon nyomatékos intéssel, amely elkötelezi életének megújulására: „többé ne vétkezzél”. Az ember félelmetes biztonsággal ítél, kész a kövezésre, kész a cselvetésre, Jézus pedig felemel, irgalmaz és szánó szeretettel ad . kegyelmet. [ A farizeusokkal való vitája a másik. Jézus a világosság, aki- i ben egyedül ismerhető meg az Isten, mint Atya, aki azt akarja, hogy senki el ne vesszen. Az ember pedig vallásos, kegyességi formaságokban, szabályokban, törvényekben, előítéletekben köti meg önmagát és másokat is, és válik így élete képmutató, farizeusi életté. Az ember előítéletek béklyóiban köti meg magát,- Jézus pedig megszabadít azoktól, segítő szeretetre. : EMBERI SZÜKKEBLŰSÉG ÖNZÉSÉBEN él az ember. Gyakran még ma is faji, nemzeti, vallási sovinizmusban, csak a testi származást látva „Ábrahám fiai vagyunk”. Elfeledkezve, hogy Ábrahám hitét kellene örökölnünk, aki Istenre figyelve, engedelmeskedve hagy el kényelmes otthont Űr városában, kulturált életkereteket és lesz vándor, de odaszánja magát, életét, családját hűséges engedelmességre, Isten útjára és így találja meg élete új tartalmát, örömét, célját. Az ember mindenek fölé emeli, ami a testé, Jézus új lehetőségeket nyit meg, gazdagít meg a lélek által. Aki Jézusra figyel, észrevesz egy különös, megdöbbentő mozdulatot. Jézus maga lép a megkövezendő, az elítélt asszony helyébe. A fejezet végén arról tudósít igénk, hogy azok a kezek, amelyek először az asszonyra kívánták dobni a köveket, most újra köveket ragadnak, de már nem az asszony ellen, akit Jézys megmentett az ítéletüktől, hanem Jézus ellen, a j megmentő ellen. Jézusnak ez a mozdulata igénk igazi evangé- \ liuma. Ez közösségvállalás az elesettel, a bűn kizsaroltjával, a szenvedővel, a magányossal, az emberrel. Mert így vagyunk mindannyian. Ha ellobognak álmaink, ha kiderül, hogy érzéseink megcsaltak, ha megkeseredett szívvel látjuk, hogy akik a kísértésbe vittek, egy szálig elhagytak, magunkra maradunk, ha kiderül, hogy az előbb édesnek tűnt bűn rettenetesen keserű, szégyenletes, és magunk is megutáltuk magunkat, ha látjuk, hogy azok ítélnek, akik talán még részesei is voltak a kísértésnek, akkor, igen, akkor van valaki, aki szelíden félretol a vádlottak padján és maga ül oda, az én helyembe. Ez Jézus, aki így lett érettünk való Istenné. AMIKOR ÍGY VÉGIGOLVASSUK János evangéliumának ezt a fejezetét, legalább azt mondjuk el szívünk mélyéről a helyünkbe lépő Megváltónknak: köszönöm Uram. i Sólyom Károly IMÁDKOZZUNK Köszönöm Uram, Krisztusom, hogy megszántál, irgalmasan lehajoltál hozzám, a helyembe léptél. Kérlek indítsd (el hát az én szívemet is, hogy meglássam a bűn elesettjeit, a nyomorultakat, elhagyottakat, a sírókat, a megkeseredetteket és tudjam nékik ezt a Te evangéliumodat továbbadni. Tégy a Te szereteted követévé. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1975. március 16-án — HALÁLOZÁS. Csatári Ferenc, a kelenföldi gyülekezet áldozatos tagja, lapunk hűséges olvasója, türelemmel és hivő reménységgel hordozott szenvedés után életének 76. évében elhunyt. Február 28-án a Farkasréti temetőben búcsúztak tőle azok, akiket szeretett és akik szerették. — Dr. Liffa Zoltán orvos, a fasori gyülekezet presbitere, a volt fasori Evangélikus Gimnázium volt tanára és iskolaorvosa életének 58. évében, közvetlenül egy presbiteri ülést követően február 13-án elhunyt. „Ti pedig kinek mondtok engem? Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!” — Krieger Míhályné, Krieger Mihály volt nyíregyházi lelkész özvegye március 1-én 84 éves korában elhunyt. Temetése március 4-én volt Nyíregyházán. Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6. Bízik László. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvendégség: dr. Muntag Andor. Dózsa György üt 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Cjpest de. 10. Blázy Lajos du. 5. Szeretetvendégség. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Klspest-We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Vlrágh Gyula. Rákospalota MÄV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél — Böjt 5. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Zsid 9, 11—15; áz igehirdetés alapigéje: Jn 8, 46—59. — ÚJPEST. A gyülekezet március 16-án, vasárnap délután 5 órakor tartja tavaszi szeret et v en d égségét. Ezen Nagybbcskai Vilmos kiskőrösi lelkész szolgái, — BÓCSA. Február 12-én Huley Alfréd páhi-csengődi lelkész tartott előadást saját gyülekezete életéről, majd igehirdetéssel szolgált. — BÉKÉSCSABA, A gyülekezet február 28-i szeretetven- dégségén gazdag műsor keretében ifj. Kendeh György gyulai lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó tartott előadást Zakariás prófétáról. — BUDAVÁR. A gyülekezet böjti estjein sorozatban emlékeztek meg azokról, akik harminc évvel ezelőtt mártíréletük magvetésével táplálták a jövendő talaját: Dietrich Bon- hoeffer, Kaj Műnk, Radnóti Miklós, Remete László és Já- rosi Andor életéről és szolgálatáról. A gyülekezet presbitériumában D. Koren Emil esperes ünnepélyesen emlékezett meg hazánk felszabadulásának 30 éves fordulójáról, külön rámutatva arra, hogy ez a gyülekezet, amely Buda ostroma alatt kétségtelenül a legnagyobb épületkárokat szenvedte el, egyike azoknak, amelyek mai államunktól a legtöbb segítséget kapták: parókiája teljes helyreállítását, templomának állaghelyreállító újjáépítését, majd teljes belső megújítását és külső teljes tatarozását. — CSORVÁS. A gyülekezet szokásos farsangi szeretetven- dégségén február 9-én gazdag műsor keretében, melyben a gyülekezet gyermekei verseket adtak elő, valamint harmonium játékot hallhattunk, ifj. 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rákosliget de. 10. dr. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. Böjti est: Benczúr László. To- roekó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Turchányi Sándor, de. 11. (úrv.) Turchányi Sándor, du. 6. Lehel László. Németvölgyi út 138. de. 9. Lehel László. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Kendeh György gyulai lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó „A betű szolgálata evangélikus egyházunkban” címen tartott előadást. Előadásában ismertette Sajtóosztályunk munkáját, kiadványait. A műsor végén igehirdetésben arról a keresztyén örömről szólt, melynek alapja Isten kimondhatatlan szeretete. A farsangi estet színesebbé és hangulatosabbá tették azok a humoros írások, melyek egyházi sajtónkban jelentek meg az elmúlt években és amelyeket Zátonyi János békéscsabai segédlelkész tolmácsolt. — PILIS. Február 9-én szeretetvendégség volt a gyülekezetben. Ruttkay-Miklian Géza gyóni lelkész előbb „Ne legyen versengés köztünk” címen hirdette az igét, majd egyik elbeszélését olvasta fel. — ARNŐT. Március 9-én istentiszteleten emlékezett meg a gyülekezet Abaffy Gyula lelkész húszéves arnóti szolgálatáról, s köszöntötték a hívek szeretettel lelkészüket. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti, a szerkesztőbizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 © 75.0646 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Ítélj meg engem ó Isten!” (Zsolt. 43, 1) VASÁRNAP. — „Senki sincs olyan szent, mint az Úr; sőt, rajtad kívül senki sincs.” (1 Sám 2, 2 — Mt 6, 9 — Jn 8, 46—59 — Zsolt 43) Ezen a héten a 43. Zsoltár adja Isten hozzánk szóló igéinek alaphangját napról napra. Ne elégedjünk meg az első vers elolvasásával, hanem naponta olvassuk végig, mert csak a teljes zsoltárszöveg fejezi ki a teljes, személyiségünk minden területére kiterjedő Istenre hagyatkozást, amelyet az első és az utolsó vers fogalmaz meg a legtömörebben. Anna hálaéneke és Jézus tanítása egyaránt Isten szentségét húzza alá, amely itt a földön általunk kell, hogy Iáhatóvá váljék az emberek előtt. HÉTFŐ. — „Bizony hiszem, hogy meglátom az Űr jóságát az élőknek földjén.” (Zsolt 27, 13-------Fii 3, 14 — Zsid 7, 23 —27 — Mt 26, 1—16) Örök- kévaló Főpásztorunk elsőnek önmagán hajtatta végre Isten ítéletét az emberiség ‘bűneinek megtorlásáért. Otthagyva isteni mivoltát, ezért lett emberré, és ezért igyekezett „célegyenest” a golgotái kereszt felé. Megváltói munkáját maradéktalanul elvégezve feltámadt, és ezért láthatjuk a világ és sajátmagunk életében az ö jóságát, amely a mi halálos Ítéletünket az örökélet kegyelmes ítéletévé változtatta. KEDD. — „Te vagy a látomás Istene.” (1 Móz 16, 13 — Mt 9, 9 — Zsid 9, 16—22 — Mt 26, 17—30) Istennek Jézus által gondja van minden nép minden gyermekére, és így hiv ma is mindenkit: „kövess engem!” A hívás történhet még látomás útján is, de elsősorban az ige meghallása útján, esetleg más módon is. A lényeg minden esetben az, hogy a válaszunkat tettek kövessék, amelyek Jézus felé vonzanak másokat is. Az új szövetség szerzésekor Urunk az Ö áldozati halálának értelméről tanította tanítványait, amely a ma élő bűnbánók számára is a büntetés alóli szabadulás örömhíre. Ezt senki sem sajátíthatja ki maga számára, sőt kötelességünk „láthatóvá” tenni. SZERDA. — „íme, felfuval- kodott, nem igaz őbenne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él.” (Hab 2, 4 — Rm 5, 1 — Zsid 9, 24—28 — Mt 26, 31—35) Isten igazsága, amely minden vétket irgalmatlanul megbüntet, és amely minden bűnösnek bűnnélküli életet .kíván ajándékozni, a Szentlélek Űristen munkája nyomán ébresztett hit által valósulhat meg. Örök példája ennek Jézus engedelmessége a passiótörténetben, és a tanítványok elfelejtett fogadkozásai. Ha hitünket nem \ állatjuk a nvil- vánosság előtt is, hanem „bölcsen” magunkba zárjuk, akkor hitünk sem tart meg minket az igaz életben. CSÜTÖRTÖK. — „Szeressed a jövevényt mint magadat!” (3 Móz 19, 34 — Mt 5, 47 — Zsid 10, 1—10 — Mt 26, 36— 46) Az idegen közöttünk való letelepedése után néhány év vagy évtized múlva elveszti idegenségét, legfeljebb neve utal rá. Az ószövetség parancsát az újszövetség szerzője még jobban kiélezi, hogy az Őbenne való egységünk legyen egyedül hangsúlyos, és ne emberi különbségeink. Ezért az egységért ö egykor megtusakodta embertelen harcát a Gecsemáné kertjében, alvó tanítványai közelében, amikor már közeledtek hozzá gyilkosainak szolgái. Életét adta érettünk is, és nem csak „atyjafiáiért”; mert minket is szeret, akik jövevények vagyunk e Földön. PÉNTEK. — „Mikor félnem kellene is, én bízom teben- ned.” (Zsolt 56, 4 — Mt 14, 24—25 — Jn 11, 47—55 — Mt 26, 47—56). A hivő embernek van mire támaszkodnia a legválságosabb helyzetben is, ez pedig hitének megvallása, amely mindig Isten dicséretének éneklésében nyilvánul meg. Amikor Kajafás az „egy mindenkiért...” barbár matematikáját vallja, akkor Jézus a próféták ígéreteit váltja életté. Jézus szomorú volt, de nem félt, a főpapok pedig ünnepre készültek, de féltek. Ha Megváltónkban bízunk, akkor mi is erőt nyerünk kilátástalan élethelyzeteinkben Isten dicsérésére. SZOMBAT. — „Ti láttátok, hogy hordoztalak titeket sasszárnyakon, és magamhoz bocsátottalak titeket.” (2 Móz 19, 4 — Zsid 10, 35 — 2 Móz 32, 30—34 — Mt 26, 57—68) E hét utolsó napján a két ószövetségi ige közül az egyik magának a szövetségkötésnek bevezetése, a másik pedig a szövetség első megszegését írja le. Újszövetségi igéink egybehangzóan az újszövetség szerzőjének elvetéséről, megtagadásáról beszélnek. A Messiást hamis tanúk, valamint sajátmaga igaz bizonyságtétele alapján ítélték halálra. Így teljesítették Isten üdvtervét, melynek megvalósítása során Urunk magára vette a mi ítéletünket is. Ezért nem ítélkezünk, hanem a megbocsátást gyakorolva dicsérjük öt. Rezessy Miklós — LAKÁSÉRT eltartási szerződést kötne, vagy életjáradékot fizetne középkorú mérnök. Válaszokat ,.Sürgős” jeligére a kiadóhivatalba kérek. — NÉMETRE német nyelven néhány, lehetőleg kezdőt vállalok Budán. Házhoz megyek. „Pedagógus” jeligére a kiadóhivatalba. — NÉGYLAKASOS (nagyméretű kétszobás) társasházépítéshez társakat keresek. „Zöldövezetben” jeligére a kiadóhivalba. VII. Gergely Németh László drámája a Nemzeti Színházban Németh László az irodalom úgyszólván x>a- lamennyi műfajában otthonos és jelentősei alkotó iró. Mégis talán történelmi drámái azok, amelyek legjelentősebb helyet foglalnak el életművében. Drámáinak hősei valamennyien egy erkölcsi igazság hordozói és megszállottjai — az író kedves kifejezésével élve idea-emberek —, akik különböző történelmi korokban kerülnek összeütközésbe a világukkal. Ezek a konfliktusok nem korlátozódnak csak a hősök személyes életére, hanem az egész nemzettel (Széchenyi), az államgepezettel (II. József), vagy egyházzal (Húsz, Galilei, VII. Gergely) való összeütközés révén szinte az egész emberiséggel mér- kőzteti meg hőseit az író. VII. GERGELY AZ ÍRÓ ELSŐ DRÁMÁJA, bár kiérleltségében nem éri el 11. Józsefet, vagy Galileit, mégis 1937-ben, amikor először mutatták be, Schöpflin így lelkendezik: Emberemlékezet óta nem jutott magyar író ilyen közel a nagy drámához. Németh Antal, az akkori rendező pedig a tíz legjobb magyar dráma közé sorolta a VII. Gergelyt. A dráma létrejöttében jelentős része van annak, hogy a harmincas évek közepén Németh László egy Európa-történet megírására kapott megbízást s így jutott VII. Gergely pápa latin nyelvű levelezéséhez. Megragadta a nagy egyéniség sorsa és inspirálta a dráma megírására. VII. Gergely személyét és korát hitelesen, aggályos precizitással rajzolja meg az író. A XI. század egyházi közegében és milliőjében peregnek az események. Hildebrandt barátot — a későbbi VII. Gergelyt —, a saonai ács fiát (származását sohasem tagadta meg) a clunyi mozgalom lökte a történelembe. Igaz, nehezen, mert csak a harmadik nekifutásra volt hajlandó elfogadni a pápai trónt. A clunyi mozgalom a kolostorok cellájában született és először a szerzetesek, majd az egész egyházi életet megújító nagy jótékony szellemi reformmozgalom volt. VII. Gergely a clunyi mozgalomra támaszkodva, de azt tovább fejlesztve és módosítva vívja meg harcát „a szellem emberének küzdelmét a test embere ellen”. E rendkívüli emberben rendhagyó volt az a hév, az a bátorság és kitartás, amellyel élethalálharcot folytatott korának romlottsága ellen — reformgondolatainak megvalósításáért. Nemcsak a papság harca volt ez a világiak ellen. A papok, akiktől azt követelte, hogy bocsássák el feleségeiket, szakítsanak családjukkal, akiktől tehát papnőtlenséget követelt, éppenúgy szembekerültek a pápával, mint a püspökök, főpapok, akik aprólékos felügyeletének voltak alávetve. De szembekerült a világgal is, amikor az „apostol gyeplőjét erősen a világra vetette”. GERGELY AZ EGYHÁZ EGYSÉGÉT, ÉS NEMZETEK FELETTI URALMÁT akarta megteremteni, az akkori anarchikus-feudalizmust fegyelmezett táradalmi renddé akarta alakítani a hit jegyében a Vatikán égisze alatt. A pápaság politikai hatalmának az elsőbbségét hirdeti, az Isten államaként a világ felett uralkodó egyházat akarta megteremteni. Ez egy látványos akcióban érte el a csúcspontját. VII. Gergely átokkal sújtotta IV. Henrik német királyt (akinek apja nemrég lett úrrá a pápaságon). S a királynak át kellett kelni az Alpokon, fel kellett cserélnie a palástot a bűnbánat darócköntösével és mezítláb Canossa várában télvíz idején koldulni kellett „a kevély pap”, VII. Gergely bocsánatát. Bocsánatot is nyert, de szavát Henrik később megszegte és haddal jött VII. Gergely ellen, aki száműzetésbe kényszerült és ott is halt meg Salernoban. S bizonyára különösnek találta a „gondviselés” útját, mert sem a gát, sem a vandál seregek nem hoztak olyan pusztulást Rómára, Péter városára, mint az a pap. aki életét szentelte e városnak, aki saját végső sorsát sem érti, akinek végső szava a drámában: „szerettem az igazságot, gyűlöltem a méltatlanságot s ezért halok meg száműzetésben.”. EBBEN A KÜLSŐ KÖZEGBEN FOLYIK VII. Gergely drámája, azé a Gergelyé, aki közben lehajolt minden hívőért, kivált a szegényekért, a rongyokban térdeplőkért, aki csupa plebejus gondolat. Aki csupa szánalom és segítőkészség a nyomorgó világ iránt. Aki, ha büntet, együtt szenved a megbüntetettél, vezekel a Canossát járóval s talán még gyötrőb- ben, mint az, aki vezekelt. Részvéttől kínlódó szív — o szíve, önfeláldozóan mindent megtesz. Itt a dráma melegen izzó magja. Hol vétett hát? Vagy a dráma szavaival: „ki csalt itt? A hivatásérzet volt hamis, vagy én hibáztam? Vagy talán nem is úgy van minden, ahogy hittem, s hamis bizalom ...” így tépe- lődik Gergely. — „AZ APOSTOL GYEPLŐJÉT A VILÁGRA KELL VETNI” — mondja ki nagysága nagy tévedését Gergely pápa. Ez a tévedés végig árnyékolja nemcsak az ő életét, hanem az egész egyház és a világ történetét is. Azt a tévedést, hogy a szellemi tekintélynek egy ponton át kell fordulnia anyagi hatalommá, s kardot kell rántania egy alkalmas percben, vasba öltözni egy eszmei princípiumnak. Mi ma ezt így fogalmazzuk és mondjuk ki, az egyháznak nem az a feladata, hogy uralkodjék a világon, hanem, hogy szolgáljon a világban. Ahogy egy értő kritikus ezt másként így fejezi ki: „egy szellemi erőt elragadott a csip-csup múlandó dolgok szenvedélye, egy erkölcsi tekintély erőszakos módszereket választott, egy magas elv leszállt és beleártotta magát a királyok kakasviadalába”. Ez VII. Gergely drámája s ezt a drámát Németh László végig magas hőfokon, izzóan pergeti. VII. Gergely drámájának másik nagy tévedését — maximalizmusát — az ítélkező Deside- rius apát mondja ki. „Túl mohó voltál a jóban ... a jó követelésében. Egész életed a ió követelése volt s ha hibáztál, csak ebben hibázhattál ... Az emberekben nem csak a világosságot kell tisztelni, hanem a homályt is.. . Aki nem vet számot az emberekben lakó homállyal, az nem becsüli meg a homálytól vezetett jó igyekezetük. S aki túl sokat suhogtatja a vesszőt, az tanítóból huzakodóvá válik.” VII. GERGELY ALAKJ ÁT nagy drámai erővel Sinkovits Imre jeleníti meg. Egyes kritikusainak negatív kritikájára a színházi publikum percekig tartó tapsa a csattanós válasz. Pergő ritmusú dialektusoktól sodortatva, nagy gondolatokkal meggazdagodva, nagy élménnyel távozik a néző a színházból. Matuz László » f i
