Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-03-02 / 9. szám

Evangéliumi gyöngyfüzér Lk. 11, 14—28. Olyan ez az ige, mint egy csodálatos fényű gyöngyfüzér, amelyben Jézus egy vitabeszéde során, melyet a farizeusokkal folytat, egymás mellé kapcsolja evangéliumának drága gyön­gyeit. sokszor ügy értékeljük a némaságot, hogy az a fegyelemnek, vagy éppen belső lelki erőknek a megmutat­kozása, és a bírái előtt hallgató Jézusra gondolunk. Ez igaz. De lehet a hallgatás a be nem avatkozás, a részvét nélküli­ség, a valamitől való elhatárolás jele is. Ez akkor válik ördö­givé. amikor ott van hallgatás, ahol kiáltani kellene, ahol va­lamilyen szörnyű dologra fel kellene a figyelmet hívni. Egyik költőnk így szólt: „cinkos aki néma”. Jézus éppen azért űzi ki a némaság ördögét, mert népét, egyházát arra küldötte az em­berek köze, hogy felemeljék szavukat minden igazságtalan­ság, jogtalanság, embertelenség, az emberi méltóság meg­alázása ellen. Hiszen az emberek között sokszor érvényesül az ilyen helyzetekben Kain elve: avagy őrizője vagyok-e én az en atyámfiának. De ez az elv gyilkos elv. Ennek társai, ami­kor a „mi közöm hozzá" vagy a „ne szólj szám, nem fáj fe­jem” mindennel megalkuvó elvtelensége szólal meg bennünk. Jézus szabadító ereje, félelemtől feloldó hatalma képessé és készségessé tehet minden igaz ügy melletti kiállásra, még ak­kor is ha azzal talán veszedelem is együtt jár. Azokat, akik szívesebben foglalkoznak a maguk lelki életének belső kérdé­seivel, akarja Jézus ezzel az igével bátrabb, hangosabb, hű­ségesebb kiállásra indítani a felebarátért, akiben, akin keresz­tül Néki szolgálhatunk. Istentiszteleti rend Budapesten, 1975. március 2-án Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Bach: H-moll mise. — Igét hirdet: dr. Hafen- scher Károly Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. dr. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/ b. de. 10. (szlovák) Cseiovszky Fe­renc, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. U. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.). Vajda Pé­ter u. de. fél 12. (úrv.) Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfal­va de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos u. 22. de. ll. Ker­tész Géza. Váci út 129. de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlő­rinc de. ll. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerleteíep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota-MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota- Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél iil. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr Karner Ágoston. Mátyás­föld de. fél ll. Cinkota de. fél ll, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákos­csaba de. 9. Békés József. Rákos­hegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rá­kosliget de. 10. dr. Kósa Pál. Rá­koskeresztúr de. fél ll. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma­docsai Miklós, de. fél ll. (német) (de. ll. (úrv.) Gáncs Péter, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Gáncs Péter. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. ll. de. 9., de. ll., du. fél 7. Pest- hidegkút de. fél ll. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. fél 10 (csa­ládi) Lehel László, de. ll. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Lehel László. Németvölgyi út 138. de. 9. Turchá- nyi Sándor. Albertfalva de. 7. Vi- sontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Ró­bert. Budafok de. ll. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél ll. SOKSZOR Ml KERESZTYENEK IS Jézust egy kissé gyen­gének véljük. Hiszen életútján olyannak ismertük meg, aki enged, aki szelíd, aki megbocsát, aki tűr, aki úgy hagyja ma­gát. Aki pedig ilyen — véljük — az gyenge. Pedig aki Jézust követve, hűségesen jár az Ö útján, az éppen azt tapasztalja meg, hogy a benne való Jxit győzelmessé tesz a kísértéseken. Az iránta való hűség győzelmessé tesz a bizonytalankodáson, a Hozzá való ragaszkodás legyőzi az elidegenedést, és a Ben­ne megtalált békesség legyőzi az élet viszályait. Ez pedig nem magunktól van, hanem az Ö ereje bennünk. Csak addig vagyunk gyengék, tétovázók, amíg magunkra tekintünk, de ha az ö győzelmes kezére bízzuk magunkat, az O ereje győz általunk is. Ez a győzelmes Jézus, ez az erős Jézus indít min­ket is küzdelembe. Ennek a harcnak ugyanaz a fegyvere, ami­vel Ö vívta meg: a szeretete. Ez a szeretet harcol a bűn el­len megbocsátással, a gyűlölet ellen az irgalmasság gyakor­lásával, az életet romboló erők ellen, az életet mentő, védő, oltalmazó szeretettel. Ez pedig mindig a felebaráthoz utasít, aki ezt várja, akinek erre van szüksége. AZ ERŐS JÉZUS LEGHATALMASABB EREJE, hogy egy­házát szolgálatra küldi a világba, mert a legnagyobb erőre a szolgálatban van szüksége Isten népének. Amit ebben az igében a számunkra talán kissé különösen hangzó szavakkal mond el Jézus: kisepert, felékesített szív, az a hitéletnek egy döbbenetes igazsága. Sokan élték át egy- egy úrvacsora vétel után. Valóban ilyen „kisepertnek” érez­ték magukat, mert Jézus megtisztította szívüket. De ha ez a szív üresen marad, ha nem tölti meg a hálás szeretet, az elvett kegyelemért, ha nem lesz belőlf cselekvő, szolgáló szeretet, amely a kapott szeretettel mások felé fordul, ha nem tölti meg a készség, amely boldogan kész adni, mert tudja, hogy O maga is nagyon sokat kapott, hanem csak úgy „kiseperve és felékesítve’’ akar maradni, az a szív igen hamar észreveszi, hogy „heted magával tért vissza a gonosz”. Ha van a szívedben öröm Krisztus által, osztogasd és még több lesz, ha van bé­kesség a szívedben, állj ki vele mások békéjéért és maradan­dó lesz, ha van szeretet amely kész a napi feladatok vállalá­sára, tedd meg, és még többre fog indítani az Isten. Csak üre­sen ne maradjon. JÉZUS A GYÖNGYFÜZÉRT azzal zárja le. néki nem ámuló, önfeledt magasztalásra van szüksége, hanem azt vár­ja. hogy az ő szavát komolyan vegyük, intését megtartsuk, néki engedelmeskedjünk. Sólyom Károly IMÁDKOZZUNK Édesatyánk a Jézus Krisztus által! Köszönjük Néked ezt az Igét, amely életünknek olyan döntő hiányaira mutatott rá. Meg- valljuk, hogy sokszor hallgattunk, ahol szólni kellett volna. Sokszor bizonytalankodtunk, ahol a Te erőddel élni lehetett volna és megüresedett a szivünk, pedig Tőled áradt íelénk a szeretet. Kérünk ébressz felelősséget a szíveinkben e világ minden igaz ügyéért, amely felveszi a szegények, éhesek, el­nyomottak gondját és értük szólni, cselekedni fáradozni kész­tet. Adj ebben mindnyájunknak engedelmes szívet és hűséget Ámen. — Böjt 3. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. Az isten- tisztelet oltári igéje: Ef 5, 1— 9: az igehirdetés alapigéje: Lk 11, 14—28. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 2-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető­fi Rádió. Igét hirdet KÁPOSZ­TA LAJOS soltvadkerti lel­kész. — ZUGLÖ. Február 8-án Szent-Ivány Ödön egyházkerü­leti felügyelő tartott előadást a gyülekezet presbitériumának „Felelős életünk” címmel. — HALÁLOZÁS. Baltazár Dezső aranydiplomás ált. isk. tanító, volt zeneoktató, a diós- győr-vasgyári gyülekezetnek egykori kántora és sokak által becsült buzgó tagja, életének 77. évében váratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni temetése február 7-én volt a diósgyőr- vasgyári temetőben. — Vígan János ny. budapes­ti postás, a bikácsi gyülekezet pénztárosa január 31-én a szekszárdi kórházban súlyos betegség után 71 éves korában meghalt. Temetése február 5- én volt Bikácson. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mind­örökké ugyanaz.” — özv. Szilágyi Józsefné sz. Szegletes Erzsébet az uzdi kis gyülekezet egykori sokat szol­gáló tagja, lapunk hűséges ol­vasója áldozatos életének 80. évében február 5-én Székesfe­hérvárott elhunyt. — dr. Szuchovszky Sándor kiváló orvos, a romhányi orvo­si kör nyugdíjas orvosa, néhai dr. Szuchovszky Lajos és Szu­chovszky Gyula evangélikus lelkészek testvéröccse 74 éves korában január 2-án elhunyt. Hamvasztás előtti búcsúztatá­sán és hamvainak február 8-án Káván a családi sírhelyen tör­tént elhelyezésén dr. Hafen- scher Károly Deák téri lelkész szolgált. — SZÜLETÉS. Dr. Miklán Károlynak és feleségének. Ba- likó Katalinnak második gyer­mekük született. Neve: DÓRA. Keresztelése a pécsi templom­ban volt. „Minden jó adomány s tökéletes ajándék felülről való.” — SZARVASON 1935-ben végzett tanítónők találkozó rendezése cél­jából Írjanak Micsinay Lászlóné, Görög Lenke, 2170 Aszód címre. — TEMPLOMOK tatarozását vál­lalom. Pusztavári Attila építész kőműves iparos. Budapest. 1!.. Ke­leti Károly utca 43. Telefon: 352— 128. — LUTHER-kabátot szakszerűen készít Dóczi Zoltán szabómester. 1081 Budapest, VT., Majakovszkij u. 6. — HARANGÖNTÉST, javítást, szolgáltatást, le- és felszerelést, vasállványok és könnvűhúzású ko­ronák készítését, átalakítását vál­lalja ..Slezák László aranykoszo­rús harangöntő utóda és fia” Gombos Lajos harangöntőmester. 2162 örbottyán. Pf. 2. Megjelent Csizmazia Sándor: IGAZ EMBERSÉGÉRT című áhítatoskönyve a Hegyi beszédről Ára: 32,— Ft Kapható a Sajtóosztályon EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti; a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. VUL, Puskin u. 12 Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili. Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 Q 75.0332 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Sopron: Béla vezérigazgató „Szemeim mindenkor az Űr- ra néznek.” (Zsolt 25, 15). VASÁRNAP. — „A bűnösök közé számláltatott.” (Ézs 53, 12 — Rm 8, 1 — Zsolt 25, 12—22 — Lk 11, 14—28.) Amiért a zsoltáríró könyörgött, az Jézus Krisztusban valósult meg. Az evangéliumok és az apostolok bizonyságtevései szerint a Messiás nem uralkodni és ítél­kezni jött közénk Isten orszá­gából, hanem hogy megmentse a bűnösöket. Szentlelke útján ma minket is ebbe a munkába állít be, hogy ne magunkat akarjuk „megmenteni”, hanem a ránk bízottak egészségéért és boldogságáért tudjunk élni. Böjtölésünk csak ezáltal kap­hatja meg keresztyén értelmét, és válhat Urunk előtt kedves­sé. HÉTFŐ. — „Én magam le­geltetem nyájamat, s én nyug­tatom őket, ezt mondja az Űr Isten.” (Ez 34, 15 — Mt 6, 34 — 1 Pt 1, 18—21 — Mt 21, 12—17.) ' A próféta szava által maga a teremtő Isten nyugtatja meg az oly’ sokszor fölöslegesen aggó­dó szívünket. Ö vigyáz ránk Fia által, aki nemcsak szenve­dett értünk a böjti úton, ha­nem fel is támadott értünk húsvét reggelére, hogy ne csak az eljövendő üdvösségben re­ménykedjünk, hanem már most is boldogságban, békében, biztonságban élhessünk az ő biztos vezetése alatt. Az ö sza­vára építve tehát nyugodtan nézhetünk egyéni életünk, kontinensünk, és az egész világ egykor majd jelenné váló hol­napja felé. KEDD. — „Mindenki szemei terád vigyáznak, és te idejében megadod eledelüket. Megnyi­tod a te kezedet és megelégí­tesz minden élőt ingyen.” (Zsolt 145. 15—16 — Mt 6, 11 — Ap Csel 8, 1—8 — Mt 21, 18— 22.) Heti igénk, nagyon jól tud­juk. még ma is a hivő ember reménységét tartalmazza. Még nem volt a világon olyan kor, amikor mindenki hozzájutott volna a fenntartó Isten számá­ra rendelt eledelhez. De az ige biztatás is arra, hogy a ma­gunk részéről mindent megte­gyünk Isten akaratának a megvalósulásáért, hogy min­den éiő részesedjen gondviselő szeretetének ajándékában. 16 — Mt 21, 28—32.) Böjtölé­sünk el sem képzelhető más­képpen, mint hogy Urunkra figyelünk, Ö pedig számunkra is a Szentírás bizonyságtételei útján ismerhető meg és követ­hető. Ezek alapján pedig csak nagyon ritkán csillan fel egy­értelműen isteni dicsősége; sokkal inkább önfeláldozó, bű­nöket magára vevő, másokért szolgáló arccal fordul felénk. Az Őrá figyelőknek ezt az ar­cot kell hittel elfogadniuk és örömmel vállalniuk. PÉNTEK. — „Aliitok föléjük egyetlenegy Pásztort, hogy le­geltesse őket.” (Ez 34, 23 — 1 Pt 2, 25 — Jer 11, 18—20 — Mt 21, 33—46.) Jeremiás próféta arról a Pásztorról szól, aki ön­ként életét adta a rábízot- takért. Péter apostol arról a Pásztorról ír, akihez böjtölé­sünk is térít minket. Adjunk hálát Istennek azért, mert minket is a jó Pásztor örök életünket munkáló keze alá he­lyez. SZOMBAT. — „Boldog, aki a nyomorultra gondol. A ve­szedelem napján megmenti azt az Űr.” (Zsolt 41, 2 — Rm 14, 19 — 2 Móz 12, 3—14 — Mt 22, 1—14.) A veszedelem napja az utolsó ítélet napját jelenti. De ilyen napnak tűnt már sok ember számára egy-egy nap már élete folyamán. Népek, sőt egész földrészek életében is voltak ilyen napok a történe­lem folyamán. Erre sokat gon­dolunk mostanában megemlé­kezéseink során. — Mi keresz­tyének Istenünk mentő szere- tetét is áldjuk a jubileum alkalmával és komolyan vesz- szük az intést: „Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épü­lésére valók!” — hogy az ítélet napja ne a vesztünket, hanem a boldogságunkat jelentse az Űr mentő munkája nyomán: Rezessy Miklós A LUTHERÁNIA február 23-án és március 2-án vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében SZERDA. — „És lesz ott ös­vény és út, és szentség útjá­nak hivatik: tisztátalan nem megy át rajta.” (És 35, 8 — Mt 5, 8 — Jn 10, 17—25 — Mt 21, 23—27.) Böjti utunkat minden évben megváltó Urunk szenteli meg azzal, hogy előttünk jár, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Az Ö útja a cse­lekedetek útja. Ahogyan ö cselekedetekkel igazolta Mes­siás voltát, nekünk is tettek­kel kell megvallanunk Belé- vetett hitünket azzal, hogy az Ö követői vagyunk. CSÜTÖRTÖK. — „Az Orra néztem szüntelen.” (Zsolt 16, 8 — Mt 27, 29 — 1 Kor 4, 9— A LUTHERÁNIA február 23-án és március 2-án vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH H-MOLL MISÉJÉT Közreműködnek: Sass Szilvia (szoprán), Budai Livia (alt), Fülöp Attila (tenor), Berczelly István (basszus), Trajtler Gábor (orgona). Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KÁROLY A belépés díjtalan Ötszáz éve született Michelangelo A NAGYOK KÖZÖTT a legnagyobb mű­vész előtt helyezzük le az emlékezés hódola­tát. Az emberiség nem ismer még egy ilyen alkotó egyéniséget, aki a művészet három te­rületen ért a csúcsra: ízig-vérig szobrász volt, de festői és építészeti műveit egyaránt cso­dálja az utókor. A szobrászinasra Firenzében felfigyelt a „Nagyszerű” jelzővel méltatott Lorenzo Me­dici, befogadta családi körébe és udvarának humanista irodalmi, tudományos társaságá­ba. A Mediciek kertjében az antik görög szo­borgyűjteményen formálódott ízlése az ifjú­nak. Ez a környezet és a belőle áradó hatások el­jegyezhették volna véglegesen a reneszánsz szépségideállal és a reneszánsz ember önfe­ledt életélvezésével, ö azonban átvéve ezen az emelkedett helyen mindent a kor megúj- hodó sodrából, mégis messzebb jutott. Lenyű­göző művészete kissé idegen maradt korától. Pályatársai csodálták, irigyelték, de meghök- kenve húzódtak el tőle. A legigazibb művé­szek sorsa teljesedett be rajta: magába szívta egészen kora legkiválóbb művészi felfogását, de túlnőtt korán, előre mutatott. A RENESZÁNSZ művészeti eszmény a har­monikus. tökéletes emberi szépség volt az ókori görög szobrok és fennmaradt római má­solataik nyomán. Utolérhetetlenül valósul meg ez az eszmény Michelangelo szobraiban, azzal az uralkodó vonásukkal együtt, hogy az ember belső világa, érzései, indulatai is kife­jeződnek az arcon, a tagokon, a testen. Hu­szonnégy éves korában faragta fehér már­ványból első monumentális remekművét, a Szent Péter bazilikában látható Piétá-t, aho­gyan a keresztről levett Krisztust ölében tartó Mária képzőművészeti ábrázolását az olasz „szánalom” szóval jelölik. A szemközt ülő Mária kissé lehajtott feje egészen fiatal, gyö­nyörű arcot mutat. A csodálatosan finom vo­nások mérhetetlen szomorúságot sejtetnek a lélek mélyén, miközben az egész arc és alak megőrzi a harmónia szépségét. A továbblépés ettől a művészi eszménytől má,r abban jelentkezik, ahogyan Michelangelo későbbi műveiben a drámai pillanat feszült­sége jelen van. A néhány évvel későbbi Dá­vid szobor a küzdelem előtti pillanatban áb­rázolja az ifjút. Antik görög szépségű arc, nagyszerű termet és teljes nyugalmú testtar­tás. Csak a kezén és karján az erek. Izmok duzzadása jelzi a készülő erőfeszítést. A moz­dulat az egész szobor a döntő cselekvés előt­ti lelkiállapot kifejezése a tökéletes harmónia jegyében. MÓZESE szintén a kirobbanás előtti utolsó percet ábrázolja. A Tízparancsolat átvétele után lejött a hegyről, és távolról nézi az aranyborjú imádását. Keze és karja árulja el a benne feszülő indulatot. Arcán még ott van az Isten-közelség ünnepi magasztossága, de — főként, ha a jobb profilját nézzük, ahogyan a reprodukciók szokták ábrázolni — már fel­lángolt haragja. Viszont, ha másik oldalról nézzük a homályos római templom mélyén, észrevesszük az arcra ülő rezignált szomorú­ságot. mintha azt mondaná Istennek: Nehéz a te ügyed, Uram, mert ilyen gyenge a te né­ped. Ezzel a szoborral már beléptünk Michelan­gelo alkotásainak legmélyebb titkába, oda, ahol ő messze túllépte kora művészetének a határát: az emberi sors küzdelmessége jele­nik meg műveiben, ez pedig idegen volt az életélvező reneszánsz világától. A harmónia diadalának művészeti korszakában Michel­angelo úgy tudja ezt a szépségeszményt szol­gálni, hogy közben megtelítődnek alakjai lel­ki vívódással, kétségekkel, kemény küzdelem­mel, fájdalommal, szomorúsággal, töprengés­sel, vergődéssel. Innen visszatekintve már első Piétá-ja és Dávid is jelzi, de — ahogyan halad előre élete és művészete — egyre erő­sebben érezzük műveiben az önmagával és életsorsával küzdő ember vallomását. Mert művészetének ezzel a fő vonásával önmagáról vallott. Sikerek ellenére a nagy kudarcról: II. Gyula pápa síremlékén dolgo­zott, melybe művészete kiteljesedését álmod­ta bele, amikor irigység, féltékenység elgán­csolta. a pápa elejtette a tervet, és az ügy har­mincéves korától hetvenedik évéig húzódott, megkeserítve élete java évtizedeit. Vallottak szobrai belső tragédiájáról is: ő, a szépség megszállottja, rút férfi volt, s rajongó érzései­nek személyei eszmei távolságban, vagy pusztán nemes barátságban maradtak vele. ALKOTÓ MUNKÁJA is testet-lelket őrlő küzdelemmel járt. A márványtömbnek úgy vágott neki vésőjével, kalapácsával, hogy nem volt előtte részletes kidolgozott minta. A kővel viaskodva születtek meg az alaktalan anyagban rejlő, megálmodott szobrok. A fi­renzei Accademia-képtárban, a Dávidhoz ve­zető széles folyosón sorakozik néhány befeje­zetlen szobra. A modem művészethez szokott szem ezekben a töredékekben teljes művet lát. Megrázó élmény születése közben megles­ni a szobrot. A félig kibontott kő a képzelet, a sejtelem borongásának az élményében befeje­zett egész. S elárulja az alkotó küzdelmét a műért. Rómában a Sixtusi-kápolna magas mennye­zetén Michelangelo négy évig dolgozott, áll­ványon, hagyatt fekve festette a világ terem­tése óriási freskóját. A reá csapódó vakolat­tól, festéktől mocskosán vitatkozott a munka közben a helyszínen megjelenő, kemény aka­ratú pápával. A művész emberfeletti küzdel­me a művészetért ott rejlik a látvány mögött, amelylt ma szüntelenül áramolva egyszerre több száz ember néz a világ minden tájáról bábeli nyelvkavargás közepette. ISTENNEL IS KÜZDÖTT egész életében, önvallomásszerü verseiben — melyek gyűjte­ménye magyarul is megjelent — a bűnbánat­nak, a kárhozat félelmének megrendítő hang­jai csendülnek meg. Ezek az érzések fiatalko­rában Savonarola prédikációi nyomán kerül­tek érzékeny leikébe. De élete utolsó szaka­szában eljutott Isten bűnbocsátó szeretetéhez. Volt akkor Rómában egy kisebb körű lelki mozgalom, amely a reformáció ellenhatása­ként és mégis visszaverődő sugaraként néhá- nyak hitét evangéliummal töltötte meg. Az idős művész is közéjük tartozott. Milánóban a Sforza-várkastély múzeumnak berendezett termei mélyén, spanyolfal mögött váratlanul találtam szembe magam utolsó Piétá-jával, amelyen a 89 éves művész halála előtt négy nappal még dolgozott. A halott Krisztust hátulról öleli át anyja. Mindkettő­jük álló alak: az anya erőlködve tartja fia roskadozó holttestét. A sírba hanyatló mester az örök szeretet tartó karjára vágyik, amely azonban nem Má­riáé. Tíz évvel azelőtt már vallást tett egyik versében hite végső óhajáról: „Már nem nyugtat meg véső és ecset; / egyet kívánok: az égi szerelmet, / mely karját tárja felénk a keresztfán.” Veöreös Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom