Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-03-09 / 10. szám

ORSZÁGOS EVANG É LIKUS HETILAP

XL. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1975. március 9.

Ára: 2,50 Forint

Papokról néhány szót

Zsid. 5,1—14

Isten emberek által szól az emberekhez. A Szentírás tudósít olyan rendkívüli eseményekről is, amikor angyalok voltak Isten hírvivői, de ez ritkaság. A megszokott, Isten által szabott rend az, hogy ember szóljon az emberhez, ember hirdesse az evangéliumot és ember hajtsa végre Isten akaratát. Isten a papokat rendelte az ige és a szentségek szolgálatára. Természetesen nem kizárólag őket, de a fenti ige szerint most elsősorban róluk lesz szó. Papi tisztükben, az ige hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására felhatalmazott és elkötelezett minősegükben is emberek. Egy-egy ember a sok-sok közül. Eredendően nem többek és nem mások, mint bárki más Isten emberteremtménye. Mihelyt más, emberi mivoltában több akar lenni azoknál, akik között a szolgálatra rendeltetett, vagy mihelyt a környezete próbálja valamilyen ember és angyal közti, rendkívüli lénynek tekinteni, aki nem ebből és nem erre a világra való — papi mivoltán esik csorba.

A PAP — AZ IGE MERÉSZ KIJELENTÉSE SZERINT — nem Istennek szolgál, hanem az embereknek. Isten színe elölt, azaz Isten által meghatározottan, Isten útmutatását követve, Isten parancsa szerint szolgál, de embereknek szolgál. Az elhívást Istentől kapja, és a szolgálatban tanúsított hűségért, hitért, engedelmességért, odaadásért végső soron Istennek felel, de amit ebben a szolgálatban valóban hűséggel, hittel, engedelmességgel és odaadással tesz, azt emberekért teszi. A papi szolgálatban, de az egyház minden fajta szolgálatában nem elsősorban az ember szolgál Istennek, hanem fordítva, Isten szolgál az embereknek. Az evangélium örömhíre, a bűnbocsánat ajándéka, a hit megtermett gyümölcsei által Isten az emberek életét teszi szebbé, jobbá, közösségi életre alkalmasabbá.

PAPNAK LENNI TISZTESSÉG. De nem hivatalnak kijáró, másoktól hiúan megkövetelt tisztelet övezi. Baj van, ahol így értelmezik. Csak a szolgálatban tanúsított odaadó hűség, Isten békességet teremtő jóakarata i ánti engedelmesség biztosíthatja az igazi, egészséges tiszteletet a „tisztelendő úrnak”. Aki kö- zületek nagy akar lenni, legyen mindeneknek szolgája — mondja Jézus. Egyházunk történetében igazán nagy papok azok voltak, a nemzeti nyelvi kultúrát megteremtő reformátoroktól Tessedik Sámuelen és Székács Józsefen át napjainkig, akik a leghitelesebb és legmesszehangzóbb szóval, legönzetlenebb odaadással, legnagyobb terhek vállalásával álltak az egyház, de az egész haza felemelkedésének szolgálatára, a béke és igazság, illetve az igazságos béke megteremtésének önzetlen elkötelezettjei közé.

MELK1SÉDEK AZ ÓSZÖVETSÉG SZERINT igazság és békesség királya volt. Melkisédek rendje szerinti, igazság és békesség papjának említi a Zsidókhoz írt levél Jézust. Istentől reá bízott szolgálata az igazság és békesség érvényre juttatása a földön. Igazság a szó teljes értelmében, úgy is, hogy ez az igazság az emberi, földi viszonylatokban értett igazságosságot is magában foglalja, nemcsak dogmatikai, vallásos igazságokat. Emberhez méltó, igazságos társadalmi rend, igazságon alapuló nemzetközi kapcsolatok, a javak világméretűén is igazságos elosztása és felhasználása. Olyan igazság ez, amely egyszerre jelenti az evangélium örök életet hirdető igazságát és az elnyomottak, kizsákmányoltak emberibb körülményeket követelő igazát. A békesség pedig egyszerre jelenti az Istennel közösségre jutott lélek belső megbékélését és azt a békességei, amelyet a fegyverektől nem fenyegetett világ, nyugodt, kiegyensúlyozott nemzetközi helyzet, szellemi és anyagi felemelkedésre alkalmas politikai és gazdasági élet jelent.

PAPI TISZTÉBEN TALÁLTATIK HŰTLENNEK és papi szolgálatában követ el pótolhatatlan mulasztást, aki nem így. Melkisédeknek ilyen „rendje” szerint fogja fel a béke és igazság fogalmát. Kivonja önmagát és a rábízott híveket is a földi békesség és igazság szent ügyéért vívott harcból.

A hit ilyen érettkorúságára kell eljutni. Hosszú az út és sok a tanulnivaló, amíg odáig eljut valaki. Nagy munkát végez a gyermek, amíg írni, olvasni, számolni megtanul, elsajátítja az ezekhez szükséges alapelemeket. De az igazi munka még csak azután kezdődik. Amikor a tanult betűket és írásjeleket önálló gondolkodással értelmes mondattá formálja, amikor úgy tud olvasni, hogy abban a másik ember közlését, lelkének rezdülését fogja fel és a tanult számok törvényei alapján hidat, utat, gépet tervez.

A HIT NAGYKORÚSÁGA OTT KEZDŐDIK, amikor a hit igéből merített és Szentlélek által megismert alapelemei ilyen melkisédeki, a világban és ezért a világért végzett szolgálatban adnak eligazítást. A szolgálat teológiájának elfogadása, továbbadása és a belőle folyó tettek, a hit így érlelt gyümölcsei tanúskodnak arról, hogy megemésztette-e a pap a felnőttnek való kemény eledelt.

Baranyai Tamás

ETIÓPIA

Egy M ap az évből?

Gondolatok a Nemzetközi Nőnapon

Az Etiópiái Mekane Jesus Evangélikus Egyház végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy az egyház 9. zsinatának ülésére szánt összeget az ország súlyos gazdasági helyzetére való tekintettel az éhezők megsegítésére adja. A zsinatnak január 16—23. között Nedjoban kellett volna üléseznie és erre kereken 600 résztvevőt vártak az egyház, külföldi egyházak és egyházi világszervezetek képviselőjeként. Az előzetes becslés szerint a költségek mintegy 50 ezer etióp dollárt tettek volna ki (kb. 103 ezer amerikai dollár). Az egyház vezetői ,.a keresztyén felelősség hiányának” nevezték, ha a zsinat az ország jelenlegi helyzetében mégis ülésezne” és remélik, hogy a gyülekezetek és a külföldi egyházak megértik döntésüket. (lwi)

VILÁGSZERTE március 8-ÁN ÜNNEPLI az emberiség a Nemzetközi Nőnapot. Már eleve van abban a tudatban valami felemelő, ha tudjuk: az, ami minket foglalkoztat, nem egyéni kezdeményezésünk, privát ügyünk csupán, hanem az egész embervilágot foglalkoztató, világrészeket egybekötő közös ügyünk. S a „közös ügyünk” ebben az esetben nem csak annyit jelent, hogy a különböző országokban és kontinenseken élő nők közös ügye, bár ha csak ennyi lenne is. akkor is az emberiség valamivel több, mint a fele lenne érdekelt ez ünneplésben. A „közös ügyünk” annyit jelent, hogy az egész emberiség közös ügye: nőké és férfiaké egyaránt. S ha az „emberiség” szó túlságosan elvontnak tűnik, így is fogalmazhatjuk: „az ember” ügye, ez, azé az emberé, akit Isten ..férfivá és nővé” teremtett. S végül közös

ügyünk ez az ünnep abban a vonatkozásban is, hogy hívők és nem-hivök közös ügye.

HAZAI TÁRSADALMI ÉLETÜNK jelentős ünnepi alkalma is ez a mai nap. Látszólag csak annyi történik, hogy férjek, és édesapák, kollégák és barátok örülnek az alkalomnak, hogy a tavasz első hírnökével, egy friss-fehér hóvirágcsokorral kedveskedhetünk. Ugyanez történik szerte a hazai munkahelyeken, ahol a vállalati szakszervezetek és nőtanácsok köszöntik ötletes-kedves ajándékokkal a dolgozó kolleginákat. De a kedvesség, megbecsülés és tisztelet e megnyilvánulásai csak kísérő jelei ünneplésünk mélyebb értelmének. Annak ugyanis, hogy ilyenkor ismételten van lehetőségünk emberi mivoltunkról s általában a nők szerepéről, annak családi, társadalmi, egyházi, etikai vonatkozásairól évről évre elgondolkodni. S ilyenkor nem elég, ha Alkotmányunkat idézzük, mely szerint „A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek. A nők egyenjogúságát szolgálják: munkafeltételeiknek a férfiakéval azonos módon való biztosítása, a terhesség esetére a nőknek járó fizetett szabadság, az anyaság és a gyermekek fokozott törvényes védelme, továbbá az anya- és gyermekvédelmi intézmények rendszere.” S még az sem elég. ha a Munka Törvénykönyvéből idézünk, mely szerint a „Magyar Népköztársaság biztosítja, hogy a dolgozó nő kiemelkedjék az évszázados elnyomatásból és egyenrangú tagja legyen a szocialista társadalomnak.” (50. §. illetve 93. §.) S folytathatnánk a sort azzal a számos nőpolitikái határozattal, melyeknek pozitív kihatása már a gyakorlatra és személyekre lebontva is éreztette hatását társadalmunkban, mégis azt mondjuk, hogy a mai napon többre van szükség paragrafusokra történő emlékeztetés- nél.

SZÜKSÉG VAN A PARAGRAFUSOK SZÜLETÉSÉT MEGELŐZŐ IDŐSZAK, évszázadokra, vagy évezredekre visszamenő történeti-társadalmi háttér ismeretére, melynek kontrasztján már maga az írott betű is egész más légkört áraszt. Hogyan tudná megérteni máskülönben egy mai gimnazista lány, miképpen élt, dolgozott, házasodott, nevelt gyermeket, özvegyült meg nagymamája, vagy dédanyja? Szükség van arra, hogy világméretű összefüggésekben lássuk a nők helyzetét s ne nyugodjunk abba bele, hogy a világ sok részén még a legelemibb problémák közé tartozik az. ami nálunk „már nem is kérdés”. Hogyan érthetnék meg máskülönben harmincéves nőismerőseink. mit jelent ma Pakisztánban, Kenyában, vagy Peruban harmincéves nőnek lenni? Szükség van arra, hogy hozzájáruljunk ahhoz a törvények írott betűjével megindított közvélemény-formáló folyamat tudatosításához, kiszélesítéséhez és elmélyítéséhez, melyre a jelenlegi körülmények között is éppúgy szükség van, ahogy szükséges a békemunka békében is. vagy a pedagógiai munka iskolafalon kívül is. Szükség van ezen kívül nem csupán a férfiak — számos hamis, beidegződésének tudatos kritikájára, melyek egy-egy nőnap alkalmával valamiféle „közös férfiúi gyónás”

formájában emlékeztetnek arra, hogy mi mindent nem tettek meg feleségek, nők és anyák könnyebb, szebb, iga- zabb életéért. Másrészről szükség van annak a nőket illető önértelmezési, önmegvalósítási folyamatnak a további segítésére, mely lehetővé teszi a jelen és jövő világunkért érzett felelősség tudatos vállalását, sőt igénylését.

NEM ÁLTALÁBAN A NŐKET ÜNNEPELJÜK ma tehát, mert miért is lenne önmagában különösebb ünneplésre méltó az a tény, hogy valaki nőnek született és nem férfinak. Nem ünnepeljük azokat sem, akik csupán azért várnak el megkülönböztetett tiszteletet, mert a „gyengébb nemhez” tartoznak. Ünnepeljük ellenben azokat a kortársainkat iskoláslányoktól nagymamáig, akik becsületesen és szépen élnek s nem csupán az úgynevezett „sajátos női adottságaikkal” hoznak melegséget, színt és életet közénk, hanem átfogó, akár férfiértelemben vett „emberségükkel” is. Együtt örülünk ellenben azokkal a nőkkel, akik annak ellenére, hogy hátrányos helyzetből indultak, volt hitük és energiájuk a több akadály legyőzésére is. Átadjuk ellenben szívesen a képzeletbeli hóvirágcsokrot azoknak, akik nemcsak a női egyenjogúságról tudnak beszélni, hanem akik -^tényleges partnerek az élet számos területén. S hogy erre a megkülönböztetett és kiemelt szeretetre szükség van, az annak a ténynek is a következménye, hogy az emberek gondolkozásában még ma is megtalálható patriarchális beállítottság. Szólunk mi keresztyének ennek kapcsán, mert úgy látjuk, hogy a bibliai „egymás segítőtársai” (1 Móz 2, 18.) isteni adottság és cél még nem érvényesül maradéktalanul. Miért is kell egyébként „Nőszövetség”, „Nőtanács” és „Nők Lapja”, miközben nincs „Férfitanács” és „Férfiak Lapja”, ha nem éppen azért, hogy ezekkel az alkalmazott eszközökkel is a lehető legnagyobb hatásfokkal elősegítse minden ember teljes emberségre eljutásának lehetőségét. A hazánkban élő 5,4 millió, vagy világunk 1,8 milliárd nőét éppúgy, mint hazánk teljes lakosságát, vagy Földünk egész népességéét.

MEG KELLENE HOSSZABBÍTANI a Nőnapot, szokták mondani a nők, akik nagy különbséget éreznek március 8-a és 10-e között, valahogy úgy, hogy egész évben a Nőnap szelleme uralkodjék, ne lehessen „letudni” ezzel mindent. Hát íme: ez az év, az 1975-ös esztendő a Nők Nemzetközi Eve. S azt minden újságolvasó tudja, hogy ez nem pusztán egy szellemes csattanó e cikk befejezéséhez, hanem az ENSZ átfogó programja az idén. A programhoz a mi szocialista társadalmunk szívesen nyújt támogatást. Az Egyházak Világtanácsa az elmúlt évben ötven országból egybehívott konzultáció megrendezésével szintén magáénak vallotta ezt az ügyet. Természetes, hogy az Evangélikus Élet hasábjain mi sem szűkíthetjük le a Nőévet egy Nőnapi köszöntésre. Szeretnénk a nők ügyével az év folyamán és a későbbiek során is hitünk, életünk és szolgálatunk összefüggésében foglalkozni.

Bízik László

Rcményik Sándor:

A NŐ

Mert ilyen is van, több, mint ahogy hinnők.

„Láttam Marathon győzedelmét, Spárta leányi honszerelmét, Xerxes özönhadát..

Arany

Ö, én tudom: tagad a cédaság,

S a kispolgári kétely is kacag,

De én láttam a Nőt.

Aki hitves, anya, — barát tud lenni,

Testvér — erő.

Évánál is több. önmagánál is több:

Rajongó társ egy gondolat-hajón.

Ó, én láttam a Nőt,

Mikor a nagy vihar jött És az értelem pici lángjai Egy zord fuvallatára kialudtak.

És az értelemalatti erők

Tompa zsivaja feldöngött a mélyből.

Fehér kezével égre mutatott, —

Ö volt az értelemfeletti fény.

Ö, én láttam a Nőt,

Iránytűként hogy eltörött a kormány,

S a vízbe dűlt az árboc lobogóstul.

Romok között, puszta fedélzeten,

Az ősigazság mágnes-sarkait Mutatta rendületlenül.

O. én láttam a Nőt.

Sötét bírák előtt megállani És el nem árulni egy rezzenéssel,

Hogy a kezében embersorsok vannak.

Hallgatni férfiként,

S szenvedni szürkén, mint a katonák.

O, én láttam a dühöngő Marat-t,

S egy pillanatra a Sarolta tőrét Fehér lelkek mélyén villanni meg.

O, én láttam az önfeláldozást,

A nő lelkét a férfi lelke mellett,

A nőét, ki cserébe mit se kért,

Sem egy perc üdvét, sem egy életet,

Csak segített, mert segíteni kellett.

O, én láttam a Nőt;

Gracchusok anyját, spártai anyákat —

És koporsónál keményebb szerelmet Egy még keményebb célnak odavetve.

És én láttam a Nőt, mint ihletést.

Mint láthatatlan rózsát a sötétben,

Amelynek csak az illata lebeg. —

O, én láttam a Nőt Az élet és a szerelem felett.

O, én láttam a Nőt,

S talán tisztábban, mint ti.

Akik örökké csak a szerelem Piros üvegén által nézitek.

Vagy a férfi-gőg fekete üvegjén.

O, én láttam a Nőt.

1

I