Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-02-16 / 7. szám
XL. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1975. február 16. Visszfény és képmás Zsid. 1, 1—14. Mind a kettő a tükröt juttatja eszünkbe. Mert semmi más — sem festmény, sem fénykép, sem szó- vagy írásbeli leírás nem lehet olyan közeli a valósághoz, mint az a fény, amely visszaverődik a tükörből, vagy a képmás, amely onnan visszanéz. A BÖJTI IDŐBEN kettős haszonnal kínálja a fenti ige a valóságot mutató tükröt. Jézus Krisztuson tükrözteti vissza Isten dicsőségét 'és mutatja be a személyes Isten lényének vonásait. Másrészt újra arra kínál alkalmat, hogy mi a valóságos ember voltában is tökéletes Fiú életének és szolgálatának tükrében lássuk meg lényünk valóságos vonásait és a kettő közötti különbség felismerése adjon indítást igaz böjti megújulásra. Ugyanezt a célt fogják szolgálni a böjti számainkban ezen a helyen megjelenő következő írások is, kapcsolódva a Zsidókhoz írt levél egy-egy segítségül szolgáló gondolatához. Egy emlékül őrzött hóvirág fekszik előttem kinyitott Bibliám lapján a fent megjelölt igeszakasz mellett. Aki ránéz, azt mondja: hóvirág. S ha egy évvel hamarabb szakítottam volna le egy hóvirág szálat, akkor is hóvirágot látnék most magam előtt. Van valami hasonló gondolat az igében Isten, az Atya és Jézus Krisztus a Fiú összefüggésében a tökéletes összetartozásról. Mégis sokkal többről van szó. Az Atya és a Fiú közötti azonosságra nem tud eléggé kifejező példát vagy hasonlatot találni tapasztalati határai között az emberi ismeret. A TEREMTŐ, ALKOTÓ ISTEN KORLÁTLAN HATALMA RAGYOG KRISZTUSON. Ahogy a teremtésről szóló bizonyságtételben ennek az isteni tevékenységnek az eredményeiről csak azt lehet mondani, hogy: íme igen jó — úgy mondják Jézus tevékenységének tanúi, hogy: mindent jól cselekedett. Mert az ember, bárhogy is viszonyul Őhozzá, egyképpen vallja, hogy jó, ha ép a lába, ha tenni tud a kezével, ha szeme befagyhatja a létező valóságot, ha része van az élet fenntartására szükséges javakban, ha helyén élhet rendezett emberi közösségekben, ha nem kell félnie a környezete és a természet világának rálesö veszélyeitől, ha végtelenbe veszőnek láthatja az előtte futó utat. Ezt a jót ízlelték és fogalmazták vallástéiélbe, akik személyes és közösségi ügyeikben szembetalálkoztak Jézussal és megszabadultak valamitől, ami az elsoroltakkal ellentétben volt. AZ ÜJJATEREMTES CSODÁJÁRA IS ERŐVEL BÍRÓ ISTENT ismerhetjük meg Krisztusban. Aki a jót, sok jót, vagy minden jót elrontó emberi tévedés, mulasztás vagy a kísértés tőrével megkötött ember által okozott rontás következményeit is helyrehozó szeretettel ad új kezdetet és új lehetőséget, amikor bünbocsánatával elfedi a múltat. A mennyei Atya lényének egy vonással megrajzolható természetét ismerhetjük meg a krisztusi képmásban. Minden szava és mozdulata egyetlen indulat érvényre juttatása: az Isten szeretet. Míg ember volt köztünk, mindvégig szeretett. A minden idők emberét megrendítő „végállomásig”, a keresztig. Túl azon is: minden napon a világ végezetéig. AZ EGYETLEN IGAZSÁG, a szeretet életet és jövőt biztosító érvényesüléséért és minden vele szemben előfordulható gonoszsággal egyértelműen a leszámolásig küzdelemben álló Isten képmása a Betlehemben született, a názáreti ácsműhelyben felnőtt, a népe országútjait járó, falvainak és városainak népét és ügyeit ismerő, velük közösséget vállaló, értük a megbélyegzésig áldozatot hozó, szolgálatban égő fáradhatatlan tevékeny Krisztus. A körkép, amelyben átölelve és megerősítve láthatja a Krisztusra néző szem a visszfény és képmás Fiút: a szolgáló lelkek serege. Akik a jót teremtő, jóért munkában lévő, minden gonoszsággal, embert és világot szerető Isten indulatától fűtötten egyre „úton vannak” az új boldog világ megvalósulásáért. Ujjaim visszapörgetik Bibliám lapjait az első oldalakra: Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Átfogó, számunkra ma is érthető kifejezéssel: fiaivá. Ez a kijelentéssel teljes azonossággal a mostani igénkkel (s nem sokára még határozottabb mozdulattal) a tükör elé hív bennünket. Együtt állunk ott ebben a böjti időben mi, fiák a Fiúval. S a tükör minket kérdez: visszfény és képmás vagy — e keresztyén. Krisztusról nevezett ember? Mi hiányzik arcunkból, életünkből, hogy hozzá hasonlók legyünk. Mi az. ami magunkat és másokat is megdöbbentően más indulatról, más „lényegről” árulkodik? A SZOLGÁLÓ LELKEK ÉLÉN ÁLLÓ KRISZTUS, a nagy Diakonosz áll eléggé fel nem becsülhető szeretettel ma velünk együtt a tükör elé. S míg ebben az együttállásban múltat fedez, önző, szeretetlen és cselekvőképtelen gonoszságtól tisztít, mozdulataival mennyei értékű „imitációra” késztet szava és Lelke által: példát adtam néktek. S ha figyeljük Őt a tükörben, szavaink, mozdulataink, minden életmegnyilvánulásunk követik a Díakonoszt, magunk is ,,szolgáló leikekké" válunk. Visszük a vizet a szomjasoknak, kenyeret helyezünk az éhező milliók asztalára, tördeljük embervoltunk igazságáért láncot hordók bilincseit, betegek karja alá támaszként adjuk magunkat, sírók könnyeit töröljük,, erős szorítással tesszük tehetetlenné a háborút szítók és békétlenség állapotát fenntartók kezeit, remegő szívűeket, bátorítunk élni akarásra, halálra merevedök szemét nyitjuk új élet távlatára. Kezünk mozdulata és szívünk szeretete beleépül új hajlékok, boldog családi fészkek falaiba. Máshol meg elidegenítő, érzéktelenné tevő falakat bont és közösségbe ölel családtagokat, szomszédokat, népeket, világokat. Védelmezőén emeljük fel kezünket elháríthatatlan ..természeti” és mesterségesen előidézett „életveszélyekkel” szemben — s mondjuk: kishitű, ne félj, le lehet győzni az isteni hatalmat színlelő erőket. Azokkal erezzük magunkat, jó társaságban, akik jót akarnak lenni, az egyént és közösségi kísértések gonoszságai ellen harcolva minden emberért, az egész mtndensé- gért. Bizony érezzük a szükségességét, hogy a tükör előtt állva kirajzolódjanak előttünk újra a szüntelenül szolgálatban álló Visszfény és Képmás vonásai S míg megbocsát és megtiszt.it, új lendülettel sodorjon Isten új. minden ember és az egész mindenség békés boldogulását munkáló, szolgáló lelkek táborába. Mezősi György A vári Fortuna utca 1945-bcn és 1975-ben. (Háttérben a Bécsi- kapu téri templom) Devecseri Gábor: Töredék-óda Budapesthez „Hiány-szobrát őrzik utcák, terek ...” •tékely Zoltán A Kálvin téren egyszer leszálltam a villamosról, és szerettem volna örömömben felkiáltani, amiért itt vagyok, ebben a városban, holott hosszú idő óta nem voltam távol tőle,. s a tér nem volt valami szép, inkább még rendetlenebb, mint most. Csak épp megszoktam, de annyira e várost, szülő-városom, és oly telítve voltam italával, hogy minden cseppje bármikor meg tudott részegíteni. Meseerdő nekem nemcsak az őszikékkel szőnyegezett pázsitos Margitsziget, de a szűk és bizony nem tiszta utcák sora is, és nem azért, mert titka van. de mert oly rég és oly sokat regélt mindig, mert ismerem. * Nem hősiesség-e barátaim, amit e várostól tanulhatunk, hogy valahányszor a földre roskadt, csak épp kezdett föltápászkodni és már tréfált, csak épp félajkát nyerte vissza és már tréfát mondott vele. S nem hősiesség-e, barátaim, hogy nem szűnt újraszülni önmagát? „Az ifjúság — így lehetne nevezni” — mondotta, már betegágyán, anyám az Erzsébet-hídról, mely miként jövőbe nyúló élő inda szalad át parttól a parthoz és mint friss leveleket borzolja rajta a táncosújjú vagy bosszankodó szél az ifjak köpenyét, haját. * Mátyás király kővirágaihoz, egy Tlka-utcaí kapualjhqz. ahol a támasztó vasrúd rá csimpaszkodtunk, s a török fürdők gőzvtrágaihoz s a neonfény búzavirágaihoz a Föld s a képzelet legtávolabbi tájairól is visszaszáll feléd a létezésünk, Budapest. Nem emlékezés és nem vágy: de mi magunk Az, hogy vagyunk. * Nagy gyülekezetekben \i ország fővárosában Nagy gyülekezeteknek éle- tő telephelye volt. Pasaréten téből ízelítőt adó sorozatunkat ma is lépten-r.yomon szepes- a felszabadulását jubiláló fő- ségiekkel találkozik a lelkész, város evangélikusságáról írt A legkülönbözőbb tájegysége- cikkeinkkel most befejezzük, két megtalálni, s ezekben tar- A főváros evangélikus gyű- tósan él a szülőföld, a hazai lekezeteinek gócait, térképét gyülekezet öntudata. Szép ez. láttuk magunk előtt a két A hazaszeretet szivárványmegelőző cikk nyomán. Ez az pompájából egy színárnyalat, evangélikus „tájegység” olyan Angyalföldön családlátogatás méretű s oly összetett, hogy után így búcsúzott lelkészé- meg kell kísérelnünk fejlödé- tői egy „őslakos”: „Nézze, sének és mai arcvonásainak tisztelendő úr, most bukik le belső alakulását is figyelem- a nap a Rába mögött.” Neki mel kísérni. a Duna még mindig a Rába, A FŐVÁROS EVANGÉLI- mert ő kemenesaljai. Épp KUSSÁGA mindig a város csak, hogy ötven éve él Pes- összetételének és társadalma ten. A legöregebb budai hí- fejlödésének nyomában járt, vünk részt vett a milléniumi annak függvénye v«lt. Száz ünnepségeken, lóvasúton közévvel ezelőtt, a város egyesi- lekedett, s azóta él itt. De bé- tésekor két evangélikus temp- késcsabainak vallja magát s loma és két gyülekezete volt: csendes álmodozásában az ott- a Deák téri s a budavári. honj harangok összecsengő zu- Emennek Pest, amannak. Bu- gását hallgatja. Kórházban da volt a területe. Ma húszon- haldokló mellett áll meg a lelhat gyülekezetben kereken öt- kész. A betegtársak mondják, ven helyen folyik rendszeres hogy evangélikus. „Hol lakik, igehirdető szolgálat. Az evan- bácsi”? — kérdi a lelkész, gélikusság „ugrott meg”? „Szászrégenben” — suttogja az Nem, hanem a város. Az egy- öreg. Az első világháború óta ház csak nyomon kísérte a vá- Pesten él. ros fejlődését, alakulását. HÁT ILYENEK VAGYUNK Nézzük madártávlatból a jjl, „fővárosi evangélikusság”. várost, s a környező telepü- Sorainkban megtalálható min- léseket. A Gellérthegy oldalá- den társadalmi réteg, s az árban s a kőbányai Óhegyen szág minden tája. még szőlőskertek voltak, a Jó- Gócosodásunkat, vagy el- zsefvárost dülőutak szelték át, szórványosodásunkat a város a Városligetbe kukoricások és társadalmának fejlődése mellett rándultak ki a jó pes- fogja megszabni — s a lelkének. de a peremen már virág- szék hűsége, vagy hűtlensége. zottak, vagy alakultak Újpest. Száz éve három várost egye- Palota Cinkota, Keresztúr sítettek. A millenium városgyülekezetei. fejlődése a sugaras, összefutó NAGY LEVEGŐT SZÍVOTT stílus. Ma mindez a múlté. A VÁROS, s mire a Pesti Egy- a peremkerületekkel bővült házközség (Deák tér) hét gó- főváros gombamódra termi az con dolgoztatta hét parókus új lakónegyedeket. Történel- lelkészét. s építtette sorra a me során ilyen méretű és ira- templomokat. lassan összeért mú megifjodást és kiépülést a város a szomszédokkal, s mgg nem élt át. ez a város. Ma megszerveződött — akkor még még minden mozog, főleg a csak gyakorlatban — Nagy- lakosság. A régi bérháztöm- Budapest. A Deák tér és Oj- bök, az új toronyépület-sorok. pest — Palota — Cinkota — a kertváros-stílus egészségesen Keresztúr gyűrűn belül a meg- keverednek s bontják ki a kiszervezett s később önálló vq városképét Benne nem az gyülekezetté érett gócokon egy pontra futó sugarakkal, mind vallástanárok végezték hanem a most kifejlődő új vá- a munkát, s kivétel nélkül rosközpontok egész sorával, mindenütt őket is választót- Ebben a képben fog megérni ták meg első parókusnak. Bu- az új, egészséges lokálpatrio- dán ugyanez volt a helyzet. tizmus. Deák tér — és részben Bu- ADDIG PEDIG MI: FÖVÁ- davár — központi helyzete te- ROSI EVANGÉLIKUSSÁG, hát' történelmi örökség. Ezt két ellentétes vonzást élünk elősegítette a város építése: meg. Egyfelől hordozzuk a sü- központ felé futó sugárútjai- rvsödő. egészséges gyülekezeti val és közlekedésével. Csak öntudatot. Tudjuk, hová tar- harmadsorban emelték a köz- tozunk, építjük és felelősen pontok hírét ilyen nevek: hordozzuk gyülekezetünk Bauhofer. Székács, Györy Vil- ügyét. Ott. ahol lakunk. Másmos, Raffay. A „hét testvér” felől ugyanakkor határ nél- önállósulása a város fejlődé- küliek vagyunk. Három tucat- séhez viszonyítva nemhogy nyi templomunk van. s oda korán, de túl későn követke- megvünk, ahová akarunk, zett be. Negyven percen belül bármeEgy évszázada Deák téren iyjk templomunk bárhonnan még a „három nagv” gyűrkő- elérhető. Néha a távolabbi ha- zött: a német, a szlovák és a marabb. mint saját gyülekeze- magyar evangélikusság. Ilyen tünk temploma, nevekkel: Doleschall. Kollár. Gyülekezeti határok vannak. Székács. Ezt a problémát az Térképen. Valahol a lelkészi össztársadalom nyelte el. A hivatalok mélyén. A fővárosi mai budavári német s a Rá- evangélikusság tudatában egv- kóczi úti szlovák istentisztele- re elmosódottabban. Ma még tek már csak a lezárult rég- ott vannak, ahol vannak, holmúlt álom-tükröződései. nap talán már másutt leszA SZÁZADFORDULÓ nek. De éppen holnapunkért UTÁN ugrásszerűen emelke- szükséges, hogy lelkészek, dett a város lakossága. A mi presbiterek, hűséggel szolgá- gyülekezeteink is ezzel együtt ló gyülekezeti tagjaink ma, duzzadtak. S honnan? Terme- komolyan vegyék területüket, szetes a legkülönbözőbb he- gondozzák és számon tartsák Ivekről: a gazdasági élet kény- egymást, és önzetlen szolgálat- szeritette lakosságvándorlás készséggel támogassuk egy- törvényszerűsége szerint. Er- mást, mi, fővárosi cvangéli- zsébet sokáig a hartaiak gyűj- kusság. D. Korén Emil Ha rég! metszetet nézegetünk, melv rólad készült. Budapest. mosolygunk fájdaljnas-örvendőn, mintha szeretett hozzánktartozó régi. gyerekkori kénét szemlél iük. haloványodót, ismerős-ismeretlent. mely önmagával s vélünk társalog. Megjelent „SZÉP VERSEK 1967” cimű kötetben. Pr. Karul Gábris pozsonyi tco'ng'ai dékán Rudaprstrn Dr. Karol Gábris, a Pozsonyi Evangélikus Teológiai Fakultás dékánja és felesége — a magyar-szlovák egyházi kapcsolatok keretében — február 17. és 21. között Budapesten tartózkodik. Dr. Gábris dékán budapesti tartózkodása alatt előadást tart az Evangélikus Teológiai Akadémián és látogatást tesz egyházunk vezetőinél.
