Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-02-09 / 6. szám

I A szeretet nagykorúsága i Kor. 13, 1—13. A GYERMEK EPREK AZÉRT GYERMEK, mert üres mar­kával mindig csak kérni tud. Erőtlenségében mindig rászorul másokra. Nemhogy társai, de a maga dolgában sem tud fele­lősséggel dönteni. Szüksége van szülei, a felnőttek irányításá­ra. — Keresztyénségiinknek ezeket a ..gyermeteg" vonásait hányja szemünkre, ezeket kéri számon tőlünk mai igénk. Isten­tiszteletünk, „mély" hitéletünk, egyházi sürgés-forgásunk mit sem ér, ha a vett bűnbocsánatból nem .lesz megbocsátás, a ka­pott hitből nem lesz szolgálat s a kegyes „adakozásból” nem lesz magam odaáldozása mások számára. A gyülekezet ajkán nem hallgathat el a bűnbánat szava, erőtlenségünk tudata, de „olcsó kibúvóvá válik igaz megtérés, megjobbulás és engedelmesség nélkül. Bűnvallásunk így álszent menekülés lesz a ránk váró •.terhek hordozása, felénk hangzó kérdések megválaszolása elöl. Az is természetes, hogy mi keresztyének ..Isten tanácsát”, rezc- tését keressük naponként. De az tarthatatlan, amikor „kötöfék- Jceí” sem lehet odavezetni sok hivő embert, ahol családja, munkahelye, népe gondján kellene mozdítani valamit. — A ,,szeretet himnuszának” ezeket a parázsló, ítéletes szavait sze­retné felizzítani előttünk Istennek Szentlelke: „zengő érc. pen­gő cimbalom”! — „semmi vagyok”! — „semmi hasznom abból”! AKKOR LESZ FELNŐTT AZ EMBER, amikor képes lesz ad­ni, van ereje segíteni, amikor tud terheket hordozni. Nagykorú­vá akkor válunk, amikor rájövünk, hogy sorsunk széttéphetet- lenül hozzá van kötve másokéhoz, hogy a közösségi élet az egyetlen lehetőség számunkra a földön. És, hogy nem dönté­sünktől függő, hanem egyetlen út: felelősen részt venni a „köz" ügyeiben azon a helyen, ahová állíttattunk. Isten sokféle ke­gyelmi ajándéka a szeretet nagykorúsító hatása által lesz gyó­gyító, közösségépitö erővé, keresztyén emberek életében. Türel­mes, jót akaró, emberséges kapcsolatokat hoz létre ebben a vi­lágban. A szeretet láttatja meg velünk, hogy az önző gyűlölkö­dés, csak „rövid távú” sikereket kínál S Jézusnak igaza van, amikor „szelídek-örökségéül” adja a Földet. A felülről kapott szeretet tesz erőssé elnyomottak, kisemmizettek igaza mellé bátran odaállni. A keresztet másokért nemcsak „nyakláncként”, de a Páliunkon is hordani! A SZERETET NAGYKORÚSÁGA azonban, még ennél is többet ígér. Benne élve az ember, az „örökkévalóság láncsze­mének” tudhatja földi, perc-életét. Az eljövendő teljesség Ígé­retes, friss szele kisöpri szemünkböl-szívünkből az álmos bele­nyugvás, a lemondó reménytelenség ördögét. Hiszen hányunkat kísért meg hitében, jót cselekvésében a „nem érdemes”, „úgy is mindegy” bénító tapasztalata? Hányunkat rémít meg a „vég” kikerülhetetlenül közeledő, bűvölő tekintete? S keresztyén éle­tünk abban merül ki, hogy örökösen „kiköltözködünk” ebből a világból. — A szeretetben. Isten örökkévaló akaratát remény­ségre éli át az ember. Ahol igenis életünknek minden perce számít. Minden apró tett, minden kis részlet lényeges és fontos: mert beletartozik az Egészbe. A szeretetben szétfoszlik a holnap homálya. Tudom miért élek. Hiszem, hogy Isten szeretetéböl szeretetre teremtette a világot és arra is váltotta meg, Fia ha­lála által. Isten szeretetéböl élni s azt továbbadni olyan „örök” kincse tűnő életünknek, amit a „rozsda és a moly” nem emészt meg. Amikor pedig majd szemtöl-szembe fogjuk meglátni Is­tent, nem egy idegen arccal találkozunk, hanem azzal, akit így ismertünk meg itt a földön: szerető Atyánk! — Nagykorúvá lett világunkban, lehetünk hát mi is: ..nagykorú keresztyének”! Csizmazia Sándor IMÁDKOZZUNK Irgalmas Atyánk! Köszönjük, hogy üres vallásoskodásunk, önzésünket takargató kegyeskedésünk ..kiskorúságából”, a sze­retet „nagykorúságára” hívogattál igédben. Köszönjük, hogy örök akaratodat a szeretetben válthatjuk ma valósággá. S sze­retetben járva, reménységet ébreszthetünk embertársainkban, országod érkezése felől. Köszönjük igéd, megtérésre indító íté­letét. Szégyenkezve valljuk meg: a szánk sokszor nagyokat ígért, de a kezünk igen keveset tett mások terhének hordozásá­ban. Kérünk is Atyánk! Erősítsd Krisztus-hitünket, éleszd az örökélct reménységét bennünk, de legfőképpen szeretclcddel ajándékozz meg minket. Ámen. A Thüringiai Evangélikus Egyház február 3—7-ig to­vábbképzést tart Neudieten­dorfban a hallássérültek lelki­gondozásával foglalkozók ré­szére. Részt vesz a továbbkép­zésen Muncz Frigyes lelkész, a Budai Szeretetotthonok igaz­gatója. Istentiszteleti rend Budapesten, 1975. február 9-én Deák tér de. 9. (úrv.) Bálint László teol., de. 11. (úrv.) D. Kal- dy Zoltán, du. 5. Bizik László, du. 6. Szeretetvendegség. Fasor. de. 11. Ifj. Harmati Béla, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fel 9. dr. Muntag Andomé. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. fél 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. dr. Redey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fel 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfaiva tíe. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. tíe. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerle- telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota- MAV-telep de. 8. Schreiner Vil­mos. RáUospalota-KistempIom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fel 11. dr, Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágos­ton. Mátyásföld de. fel 11. Cinkota de. fél 11., du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de, 9. dr. Kosa Pál. Rákosliget de. .10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. dr. Kosa Pál. Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fel 11. (néniéi), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, da. b. D. Koren Emil. Torockó tér de. fel 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor,, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidcgkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Filippinyi János. Kelen­föld de. 8. (úrv.) Lehel László, de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Le­hel László. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Bu'dafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — ötvened vasárnap az ol­tárterítő színe: zöld. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Lk 18, 31—43; az igehir­detés alapigéje: 1 Kor 13, 1— 13. — A TEOLÓGIAI AKADÉ­MIA február 10-én, hétfőn délután 5 órakor a Teológiai Akadémia dísztermében (Bp. XIV., Lőcsei út 32.) ün­nepi ülés keretében iktatja be tisztségébe dr. Muntag An­dort, az ószövetségi teológiai tanszék megválasztott taná­rát. A beiktatás szolgálatát D. Káldy Zoltán püspök-elnök végzi. Az ünnepi ülésre min­den érdeklődőt szeretettel vá­runk. — VESZPRÉM. A gyüleke­zet újonnan megválasztott lel­készének, Hernád Tibornak a beiktatása február 9-én lesz is­tentisztelet és közgyűlés kere­tében. — HALÁLOZÁS, özv. Mi- kolds Kálmánná sz. Szekeres Rózsa, Mikolás Kálmán evan­gélikus lelkész, az egykori soproni alsó egyházmegye es­LISZT FERENC ORGONAZENÉJE címmel orgonahangverseny lesz február 14-én, pénteken este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Missa pro organo Andante Maestoso Andante Religioso Consolation Bach—Liszt: Korálelőjáték Mozart—Liszt: Ave verum Chopin—Liszt: Prelude Bevezetés. Fúga és Magnificat (Dante) Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadó: Várnai Péter A templom fűtve! Jegyek ára: 12,— Ft. peresének özvegye, lapunk hűséges olvasója, türelemmel viselt hosszú betegség után. életének 86. évében január 15-én elhunyt. Temetése ja­nuár 17-én volt a kálmáncsai temetőben. — Kovács Lajos, az acsádi gyülekezet egykori hűséges gondnoka 88 éves korában, január 13-án elhunyt. Teme­tése január 15-én volt igen nagy részvét mellett. „Taníts minket úgy számlálni napja­inkat. hogy bölcs szívhez jus­sunk.” — KERESÜNK megvételre teoló­gusok részére Kiss Jenő: Üjszö­vetségi görög—magyar szótárt. Evangélikus Teológiai Akadémia. 1147 Budapest. Lőcsei út 32. — EGY- ÉS NÉGYEVES kisfiúk felügyeletére heti 3—4 délutánra gyermekszeretö nőt keresünk. Te­lefon: 154—790. — ELADÓ Balatonakaliban a legszebb helyen. 50 méterre a Ba­latontól és a vasútállomástól, 150 négyszögöles kert kb. 30—33 űr- köbmétert kitevő kőkerítéssel. Ér­deklődni lehet: Evangélikus Lel- készi Hivatal. 0244 Dörgicse. — NYÁRI SZEZONRA S0—70 fő­re .jól főzni-sütni tudó szakácsot (nőt) keresünk egyházi üdülőbe. Dr. Rédey Fámé. 1088 Budapest, vni., Puskin utca 12. Telefon: 343—219. LISZT FERENC ORGONAZENÉJE címmel orgonahangverseny lesz február 21-én, pénteken este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. BACH preludium és fúga „Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen” változatok „Ad nos ad salutarem undam” fantázia és fúga Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadó: Várnai Péter A templom fűtve! Jegyek ára: 12,—Ft. „És maga mellé vette a ti­zenkettőt és így szólt nekik: Íme, felniegyünk Jeruzsálem­be és beteljesedik minden, amit a próféták írtak az Em­ber Fiáról. (Lk 18, 31) VASÁRNAP. — „Megjelen­tette neked, ó ember, mi le­gyen a jó és mit kíván az Ür tetőled! Csak azt, hogy igazsá­got cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázato­san járj a te Isteneddel.” (Mik 6, 8 — Fii 1. 27 — Lk. 18, 31— 43 — Zsolt 31. 2—9.) Sok kér­désünk van, homályos, bizony­talan. nem értett dolgok. De egy nem az: miként éljünk a földön, emberekkel, nemzetek­kel, más színűekkel? Nagyon „egyszerű szabályai” vannak: igazság, irgalmasság, alázat. De ez nagyon nehezen telik ki tőlünk, mert mindent könnyen elrontunk. Könnyen csak cím­kévé tesszük az igazságot, ir­galmasságot, s az alázatossá­gunk is hamar álszenteskedés­sé válik. HÉTFŐ. — „Mondta neki Tamás: Uram, nem tudjuk ho­vá mégy: mi módon tudhatjuk azért az utat? Mondta neki Jé­zus: én vagyok az út. az igaz­ság és az élet.” (Jn 14, 5—6 — 2 Móz 13. 21 — Lk 13. 31—33 — Mt 15, 21—28.) Jézus Krisz­tust követve biztos úton halad­hatunk. De ezt gyakran csak „tudjuk”, s mégsem vagyunk képesek követni. Mert rosszul ismerjük őt. Embermentő szol­gálatát kell követnünk. Ez az út nem könnyű. Vigasztaló az, ha zavarban vagyunk felvillan, hogy Jézus az út, s ezen a szol­gáló úton célba találjunk. Jé­zus a nem kitalálható igazság, és ő az élet. Mindezt egy kétel­kedő embernek mondta. KEDD. — „Megtisztítom őket és lesznek nékem népem és én leszek nekik Istenük.” (Ez 37. 23 — Hm 5. 16 — Lk 9. 51—57 — Mt 15. 29—39.) Is­ten népe és a tisztaság úgy tar­toznak össze, mint a nap és sugara. Tisztaság nélkül nincs esélyünk. Viszont: a megtisztí­tást is ő végzi el. ö tesz népé­vé. Semmit sem tettünk ezért. De annál többet kell ezután. SZERDA. — „Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való és a világosságok Atyjától száll alá. akinél nincs változás, vagy változásnak ár­nyéka.” (Jak 1, 17.— Zsolt 34, 9 — Jóéi 2. 12—19 — Mt 16. 1 —12.) Sok szép. jó és nagysze­rű van az életben. Ezt minden ember látja, tudja. S mi hisz- szük. hogy minden ió, szép az Atyától származik, Ö a forrás. Tőle kapjuk ajándékba. S még azt: ha vélt jót, azaz rosszat kérünk, ö akkor is jót ad, mert nála nincs változás. CSÜTÖRTÖK. — „Miért né­zed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a ge­rendát pedig, amely a te sze­medben van. nem veszed ész­re?”) (Mt 7. 3 — Jób 4. 17 — 1 Móz 15, 1—6 — Mt 16, 13— 20.) Miért? Sokféle oka lehet; lehet az is, hogy szándékosan nem kívánjuk látni a geren­dánkat, s mesterséges vakságot idézünk elő. Ha más szálkájá­ra tekintünk és azt mutogat­juk. akkor könnyebben elfe­lejtjük a mi gerendánkat. Jé­zus ettől az önámítástól óv. Ítélkezések mögé menekülünk. S valaki minél többször támad rá másokra, annál biztosabb, hogy valami nincs rendben az életében. PÉNTEK. — „Magasztalja az én lelkem az Urat, és örven- dez az én lelkem az én meg­tartó Istenemben." (Lk 1. 46— 47 — Zsolt 119. 175 — Ézs 58, 5—12 — Mt 16. 21—28.) Istent az tudja dicsőíteni, aki ezt a világot is szereti. Isten dicsé­rete az egyik legszebb embe­ri tevékenység. Nem csoda, ha a művészet is dicsérte, dicséri Istent. Ha nem is költői formá­ban, de hálával magasztalhat­juk mi is minden jóért, amit kapunk. Mert megtartó Isten, megtartja egyházát és követőit. Szép lehetőségünk az Istent di­csérni, kár lenne elmulasztani. SZOMBAT. — „Ez amaz én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm; őt hallgassá­tok.” (Mt 17, 5 — Ézs 51, 16 — Mt 6. 1—8 — Mt 17, 1—13.) Egyedül őt. Nem Mózest, nem Illést. Jézust kell- hallgatnunk, mert ő Isten Fia. Tőle tudjuk, hogy mi az emberség, mi a jó­ság, mi a szolgálat, mi a sze­retet, mi a tágszívűség. mi a kötelességünk a földön. Tőle tudjuk, hogy mi a szándéka, velünk az Atyának, hogy ki-, csoda Isten. Tőle tudjuk azt, ami erre a földünkre vonatko­zik, tőle tudjuk azt. ami a má- i sik világra vonatkozik. Ezért ' kaptuk Istentől a szózatparan­csot. hogy Öt hallgassuk. Ke­resztyén voltunk így azt jelen- ' ti, hogy meghallgatjuk őt. es , parancsa szerint megyünk szol- • gálatot végezni az emberek közé. Ribár János evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám : 516—20.412—VHt Előfizetés* ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 75.0328 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soprpm Béla vezérigazgató jóbarátok között — Annyira szeretem, hogy előbb szeretnék meghalni, mint ö! — Egy római író mondta egyik barátjáról. Igaz barát lehetett az, akit ennyire szeretnek. — Érdekes, hogy maguknál mindenkire azt mondják a barátom, — jegyezte meg egy külföldi. — Valóban énnyi barátja van? — Megengeded, hogy bemutassam egyik barátomat? Tegnap egyik barátom megbán­tott, megfúrt, becsmérlőleg nyilatkozott ró­lam, megtámadott, elárult — panaszoljuk. Ki hát a barát? Aki bajban, jóban mellet­ted áll. Akivel megoszthatod minden gondola­todat. Aki vallomásoddal nem él vissza. Aki megvéd, aki őszintén megmondja hibáidat, úgy, hogy ne fájjon. Aki örül, ha örömöd van és nem irigyli a sikeredet, hanem boldog, ha látja, hogy néha megfeledkezel az élet nehe­zebb oldalairól. A barát mindig akkor jelent­kezik, de biztosan jelentkezik, ha szükség van rá. A barát szeret téged úgy. ahogy vagy. Hi­báiddal és erényeiddel együtt. Nem akarja károdat, nem kívánja a fizetésedet, nem fél­tékeny a pozíciódra, akkor is megért, ha vé­leménye nem egyezik a tiéddel. Szeret. És ez a tiszta, baráti szeretet veled marad egy éle­ten át. Aki ilyen ember, az a barátod. Igaz. tiszta, őszinte. Ha ezen elgondolkodsz, akkor válo­gatni kezdesz. És akkor talán már azt mon­dod: egy kedves ismerősöm, a munkatársam, az iskolatársam, as évfolyamtársam, a be­osztottam. És a kör leszűkül. Kiderül, hogy nincs is olyan sok barátod. Ki-ki maga tehet arról, ha nincsen egyet­len barátja — mondogatják. Aki egy életen át nem igényelte néhány kedves, igaz ember közelségét, megértő szeretetét és nem tett semmit azért, hogy ez a közelség őszinte ba­rátsággá mélyüljön, az ne pereljen az élettel érte. Ne mondja, hogy mindenki elhagyta, hogy a barátok csak a jónapokban voltak ve­le. Téved. Azok nem barátok voltak, csak is­merősök. Amikor ennek a kis írásnak a címét leír­tam, mégsem azokra a barátokra gondoltam, akik egy életen át velem voltak és vannak, akik megosztják velem falatjukat, meghall­gatják gondjaimat, akik akkor fogják, meg a kezem, amikor erőtlenül hullik le, akik akkor csengetnek be hozzám, amikor nehéz talpra állni, akik meleg ételt hoznak, ha beteg va­gyok, akik akkor ülnek le mellém, amikor már-már könnyem csordul. Nem ezekre a ba­rátokra gondoltam, bár Istennek hála sokan vannak, akiket igaz szívvel barátomnak ne­vezhetek. Azokra a barátokra gondoltam, aki­ket legtöbben észre sem vesznek, pedig állan­dóan velünk vannak. ... Még hajnalodik, amikor nagyon apróra nyitva szemem kikémlelek a világba. Az er­kély bádoglapján ott ül egy kis szürke ga­lamb. Ott ül és engem vár. Ki tudja, mióta. Talán az első derengésben már itt volt. És így vár évek óta. — Hát jó reggelt! — köszöntőm. Csak egye­dül jársz-kelsz a világban? Nincsenek szeret­teid? — kérdem. De csak néz rám fekete gombszemével, félreforditva fejét. Talán bá­nata van? Egyszer majd elmondja. Addig is itt ül hajnalonként a hideg bádogon, hűsé­gesen, mint egy jóbarát. Bizik bennem, tudja, nem csalom meg. Néha hetekig távol vagyok. Ilyenkor sem lesz hűtelen. Türelmesen vár. Talán nem is eszik, talán nem is mer elmoz­dulni. Fél, hogy keresem. Aztán ha hazatérek, rohan felém. Apró, furcsa léptekkel közeledik és kezemből eszi a magot, mintha ez így ma­radna örökké. Olvasom, hogy a növények is éreznek. Bo­nyolult készülékekkel a ma embere kilesheti életfunkciójukat. Látja, hogy kering életned­vük, s hogyan gyorsul meg a keringés üteme, ha a közelében valamilyen élőlény a haláltu­sáját vívja. Hogyan reagál minden érintésre, hogyan rezdül össze, ha rossz szándékkal kö­zelednek feléje. Egy kis cserépvirágot is barátomnak mond­hatok. Kislevél korában került hozzám. Véz­na, apró levélke volt, amikor a földbe dugtam. Naponként öntözgettem. úgy állítottam, hogy gyönyörködhessék a napban, néha hagytam, hogy langyos eső permetezze. Néztem, amint fejlődött. A fény, a levegő, a viz megedzette. Haragos zöld ruhát öltött, apró levelekkel gazdagodott. Néha megsimogattam szép leve­leit. Egyszer, amikor hosszabb utamról haza­tértem, elbújt. Meg akart tréfálni. Hogy ő, a régi kis levél nincs itt, helyette egy lilába öl­tözött gyönyörű csokor van. Nekem, hogy örüljek. — Hát micsoda meglepetés ez? — kérdez­tem. Hát ki ez a puccos dáma, aki szerény hajlékomba költözött? De nem szólt semmit, csak lehajtotta a fejét, mint aki tudja, hogy szeretetböl korholják. Megfogtam hát és az elbújt kicsi, puha levelet nagyon lágyan meg- símogattam. — Köszönöm, te drága, jó barát — mond­tam és mosolyogtunk mert mind a ketten sze­retünk örömet szerezni. Este, amikor nyugovóra hajtom a fejem, felnézek a szemközti falon húzódó, mennye­zetig érő könyvespolcra. Mennyi igaz, jó ba­rát! Hányszor vígasztalt meg egy-egy kötet. Hányszor feledtette velem gondjaimat, még éhségemet is. Van közöttük, amely mindig meg­nevettet, amely vígasztal. Van amelyik kézen fog és csodás vidékekre, messzi országokba visz. Van, amely munkámban segít, van ame­lyik emberi tragédiákról beszél, hogy lássam saját bajom kicsinységét. Van amelyik színes, csillogó új ruhában vár. a modern ma életé­ről számol be. Vannak elsárgult lapu, bőrbo­ntású, arany gerincnyomású öreg könyvúa- rátaim, letűnt korok életét őrzők. íróasztalo­mon legigazabb barátom, kopott, öreg Bibli­ám. Könyveim, drága, jó barátaim! És itt vannak körülöttem az ismer-t, meg­szokott tárgyak. Velem és értem. Nélkülük nehezen lennék meg. Ok is ragaszkodnak hoz­zám. Én is hozzájuk, pedig miúdegylkunkét elkoptatott már az évek sora. Ismerik minden mozdulatomat, szeretnek. Itt vannak velem az emlékeim és a reményeim. A múlt, ame­lyet már ismerek és a jövő, amit jó, hogy nem ismerek. A boldogság, amellyel az élet meg­ajándékozott és a jövő, amelyben bízom, hogy jó barátom lesz, kegyes hozzám. Igaz, jó barátok, itt körülöttem, ott künn a világban, benn a szívemben! Jó közöttetek él­ni, szeretetetek mellett melegedni. Az Ür őrizzen ríieg benneteket! Gyarmathy Irén 4 y HALLÁSSÉRÜLTEK LELKIGONDOZÄSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom