Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-12-14 / 50. szám

Hallgassatok a legfőbb tanúra! János 5, 31—37/a Ősi keresztyén hitvallás, amely az első századokban szimbo­likus ábrázolást is nyert, ez a mondat: Jézus, az Isten fia, Megváltó. Ebben a rövid hitvallásban benne van az ö szemé­lyéről, müvéről, történelmi, sőt történelem feletti cselekvésé­ről való egész meggyőződésünk. Kortársainak döntő kérdése ugyanis, hogy kicsoda ö, nem egyszerűen személyét, vagy szár­mazását kutató, hanem egyben cselekvésének jogosságát, sőt helyességét mérlegre tevő kérdés is. A Jézus-kérdés nem csupán elméleti, személyét, vagy szár­mazását illető kérdés, és a történelem folyamán soha nem volt az, hanem mindig is nagyon gyakorlati dolog, amely így fogal­mazható: mi az ő szempontjából a helyes magatartás, cselek­vés? Milyen utat ád és tár az ő követői elé? A fentiekkel per­sze már feleltünk is erre, amint ő is válaszolt rá cselekvésé­vel és magatartásával. Igazságunk bizonyítására tanút szoktunk állítani, mert nem kielégítő, ha csak mi magunk bizonygatjuk igazságunkat, azt, hogy jól és helyesen cselekedtünk. Ezért hivatkozik ő a lehető legnagyobb tanúra, magára Istenre, az Atyára, aki bizonyságot tesz mellette és róla. TANÚSKODOTT RÖLA AZ ATYA KÖZVETLENÜL. Emlé­kezzünk a megkeresztelkedéskor és megdicsőüléskor felhangzó isteni kijelentésre, amely nemcsak pecsétje annak, hogy alá­zatosan, emberségünket egészen felvevő Jézus a szeretett Fiú, akiben az Atya gyönyörködik, hanem hallgatásra és követésre való felhívás is. Megkeresztelkedése ugyanis az alázatos szol­gálat útján való első lépése. Az e lépést megtenni, a neki való engedelmességre hív az isteni hang. TANÚSKODIK RÓLA AZ ATYA KÖZVETETTEN A CSE­LEKEDETEKBEN, melyeket rábízott, hogy véghez vigyen. Ne csak csodáira gondoljunk, hanem egész életművére, küldetésé­nek tartalmára, amely célhoz juttatja Isten mentő szeretetét. Már az ószövetség prófétája jövendöl arról, hogy az Úr aláza­tos szolgájának keze által lesz „az Új akarata jószerencsés.” TANÚSKODIK RÓLA AZ ATYA EMBEREK BIZONYSÁG­TÉTELE ÁLl\AL. Emberi bizonyságtevőket használ fel, hogy az embernek egészen emberileg szóljon. Igénkben Keresztelő Jánost nevezi meg Jézus ilyen tanúságtevőként. Szava a vilá­gító fáklyához hasonlított Keresztelőről csak azért válik keserű szemrehányássá, mert hallgatói csak részlegesen, ideig-óráig vállalták bizonyságtételét, belőle csak annyit, ami saját szájuk ízének megfelelt. Isten bizonyságtétele a Fiúról nekünk csak így, közvetett úton adatik. Hogy ne legyen számunkra ilyen szemrehányó ítéletté, meg kell látnunk benne azt, és meg kell hallanunk be­lőle azt, ami bennünket is követésre hív. Azt, hogy ő az em­berért és az embernek való alázatos szolgálat útját járta. Erre nyit kaput és tár utat előttünk is. Bánfi Béla IMÁDKOZZUNK Áldunk. Mindenható Atyánk, hogy támasztasz blzonyságtc- vőket, akik tanúskodnak végtelen szeretetedről, mely a mi Urunk Jézusban jelent meg. Áldunk, mert magad jelölöd ki előttünk az utat, melyen nyomában járhatunk, hogy megtar­tassunk. férjük, engedd, hogy igédre figyeljünk, neki engedel­meskedjünk, s az alázatos szolgálat útját járva lehessünk egész életünkkel magunk is az ő tanúivá. Ámen. Egyházzenei estek Orosházán Már negyedik éve, hogy Orosházán megkezdődtek az egyházzenei estek, melyek minden évben április utolsó hétfőjén kezdődnek és októ­ber végéig tartanak. Az idén. mint már elejétől kezdve — Trajtler (■Jábor — lelkész, orgonaművész fejezte be a sorozatot igen színes és magas szintű műsorával, Bach, Frank és Liszt műveket adott elő. Első estünkön dr. Kovács Béla romantikus szerzők mű­veivel szerepelt és Mendels­sohn, Liszt és Reger voltak az est szerzői. Az előadó tar­talmas. színes műsorával igaz gyönyörűséget szerzett. Júniusban a mind magasabb­ra ívelő pályán haladó kiváló, fiatal orgonaművész: Ella Ist­ván és az ugyancsak fiatal, tehetséges Inhoff Ede trombi­taművész igazi elmélyüléssel és alázattal játszotta Bach G-dúr prelúdium és fúgáját, majd Inhoff a 147 koráit, az­után Ella a G-dúr triószonáta II. tételét és 6 gyönyörű ko- rálelőjátékát. Hallhattunk még Inhoff Edétől egy francia szerző 7 dalát, majd Ella Ist­ván Bach: e-moll prelúdium és fúgáját adta elő csodála­tos virtuozitással és improvi­zációkkal fejezte be a műsort. A harmadik, az augusztusi estünkön Sulyok Imre és Cza- nik Zsófia orgonaművész, il­letve operaénekesnő adta te­— HALÄLOZÄS. Veszpré­mi Ferenc, a fasori gyülekezet egyházfija, aki hosszú évtize­dek óta nagy hűséggel és sze­retettel végezte szolgálatát, november 30-án, ádvent első vasárnapjának reggelén várat­lan hirtelenséggel 79 éves ko­rában elhunyt. Az ádventi ol­tárt és koszorút még ő készí­tette el szombaton, a felvilla­nó első gyertya fényét már nem láthatta szerettei és ked­ves gyülekezete körében. „Légy hű mindhaláláig és né­ked adom az életnek koroná­ját”. hetsége legjavát. Bensőséges, mélyen átélt művekkel és vál­tozatos szerzőkkel tették fe­ledhetetlenné, az estet, mely Frescobalditól a mai művekig felölelte szinte az egész orgo­nairodaimat. Czanik Zsófia hangja, éneke, ma is. a régi lágy behízelgő tónusú és kul­túrált stílusú. Ö Orosházára különben is hazajött. Varázsos hangulatú est volt. A szeptemberi, negyedik estünket Kárpáti József orgo­naművész és Elek Tihamér fuvolaművész tették feledhe­tetlenné olyan magával raga­dó. átéléssel játszott művek­kel, melyre csak az igazi mű­vészek képesek. A művek ge­rince megint csak Bach, a legnagyobb volt. Esz-dúr pre­lúdium és fúgája, Pastoralja, 3 korálelőjátéka, valamint Elek Tihamér által előadott c-dúr Szonátája hangzott el. Elek Tihamér még Gluck egyik áriáját adta elő, míg Kárpáti József Liszt: Ima cí­mű művével tette áhítatosab- bá az estet, amit Reger bravú­ros Introduction passacagliá- ja hatalmas akkordjai zártak le. A narrátor szolgálatot Benkó István, Koszorús Osz­kár és dr. Kovács Béla lát­ták el. Az ötödik estről már szó- lottunk, de még sokáig a fü­lünkben csengenek Liszt: Wei­nen, Klagen ... variációinak befejező ütemei. — Blatniczky Pál ny. fő­mérnök, a volt Pesti-Felső Egyházmegye egykori fel­ügyelője november 22-én el­hunyt. Temetésén Trajtler Gá­bor hirdette Isten vigasztalá­sát: „Én terólad el nem fe­lejtkezem”. — MAGÁNYOS intellektuel ház­tartását ellátnám egészséges, jól főző, tiszta, szorgalmas nyugdíjas. „Megbízható” jeligére a kiadóhi­vatalba. Istentiszteleti rend Budapesten, 1975. Deák tér de. 9. (úrv) Bizik Lász­ló, de. 1L (úrv) dr. Hafenscher Károly, du. 5. TrajUer Gábor, du. 6. Sezeretetvendégség': Bizik László. Fasor de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 5. Sezeretetvendégség: Veöreös Imre. Dózsa György út 7. de. fél 9. dr. Muntag Andomé. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 51—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. ll. (úrv) Boros Károly. Rákos­falva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kas­sák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 9. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Ker­tész Géza. Üjoest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. ll. Matúz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospa­lota Mávtelep de. 8. Schreiner Vil­mos. Rákospalota Kistemplom de. december 14-én 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sas­halom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél ll, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Récsikapu tér de. 9. (úrv) D. dr. Ottlyk Ernő. de. fél ll. (német), de. 11. (úrv) D. dr. Ottlyk Ernő. du. 6. Adventi est. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor de. 10. Görög Ti­bor. XII., Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. de. ll, du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Mo- dori u. 6. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv) Missura Ti­bor, de. ll (úrv) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagy­tétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert.Budaörs du. 3. Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. A csetneki templom Ma már alig van a világnak ség a művészet gazdagságá­olyan tája. ahol magyar szót ne hozna felénk a szellő, vagy a szemünk ne akadna meg egy-egy elfutó magyar rend­számtábláit. KÜLÖNÖSEN SZLOVÁKI­ÁT LÁTOGATJUK SOKAN. Kit a szülőföld emléke, kit az ott élő rokonok látása, kit a temetők csendes lakói vonza­nak oda, de sokan vannak, akiket a táj lélekbe markoló szépsége, vagy a műemlékek látása hívogat. Természetesen, mint min­denütt a világon, a legismer­tebb helyeknek van a legtöbb látogatója. Akik Gömörbe mennek, azok biztosan megné­zik Krasznahorkát, Betlért, a Domicát és a Dobsinai jég­barlangot. És közben száz­számra hagynak el kevésbé ismert, érdekes és értékes lát­nivalókat. ILYEN A CSETNEKI EVANGÉLIKUS TEMPLOM IS. Csetnek a középkorban épült kis bányaváros, fél úton Rozsnyó és Jolsva között. Vá­rosi rangját Károly Róbert királytól, 1238-ban kapta. '/ Bármelyik oldalról közelít­jük is meg, pillantásunk elő­ször a hegykoszorúzta kis völgykatlan ölében megbúvó apró városka sárga házaira, görbe utcáira esik. Mint kehely formába görbült kéz védő uj- iai közt megbúvó pelyhes kis- csibe lélegzik ez az embersziget a nagy hegyek zöld bástyái között. És a közepén robusz­tus tömegével is karcsúnak ható gótikus felkiáltójel a templomtorony. Csúcsán a toronygomb fölött félhold és csillag hirdeti messzehatóan a 19-ik zsoltár igéit: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és az égboltozat.” Az igazi meglepetés pedig csak ezután vár ránk. Amikor leérünk a főtérre, és belé­pünk a gótívű kapvboltozatot lezáró súlyos tölgyfaajtón át a templomhajó csendes félho­mályába. Elakad az ember lá­ba nem várt megdöbbenéstől, mikor a hatalmas oszlopok közt találja magát, melyek magasan hordozzák fejünk fölött a gótíves hálóboltoza­tot, mintha az égbolt végte­lenjébe érnének a csúcsaik. Idő kell, amíg az ember fel­eszmél, és érzékelni kezdi a műkincsek sokaságát, amit évszázadok hagytak ránk, és most úgy vesznek körül, mint a mesék kincsei. A templomot 1420-ban épít­tette a csetneki Bebek csa­lád. Azóta nagyobbították, többször átfestették, de egy­ségét, t hangulatát nem tör­ték meg. Három freskó réteg fedi egymást, melyeket rene­szánsz olasz művészek festet­tek. Azaz, hogy most már csak részben fedik egymást, mert a restaurálás szándéka, meg az avatatlan munkáske­zek bizony ott is pusztítottak, ahol nem kellett volna. A cso­dálatos az, hogy így, ahogy van, egymásba átfutó, részle­tekkel, nem kelti a rombolás érzetét. Valami megható egy­— GYŐR. A reformáció ün­nepén az öregtemplomban esti ünnepélyen emlékeztek meg a reformációról. „Reformáció a hétköznapokban” címen dr. Nagy István, a Fejér—Komá­romi Egyházmegye esperese tartott előadást. Erre az alka­lomra írt ünepi versét mondta dr. Pétöcz Miklós. Szólóének­kel Ott Lajosné, orgonajáték­kal Haniffel Emma szolgált. ban, az idő múlandóságában. Ez fogja meg az embert. A FARAGOTT OLTÁR KÉ­PÉT Hans Aachens festette. A keresztelő medence 1454- ben készült. És ma is szól a gyönyörű, 1492-ben épült nagy orgona. Van azonban még egy orgonája a templom­nak. Ez magasan a nagy orgo­na fölött, kis karzaton áll. Szinte elvesz a csúcsív félho­mályában, olyan kicsi. Talán négy oktávnyi a hangterje­delme. Sokkal régebbi a nagy orgonánál, de ő is működik. És mellette, egy magasság­ban vele, egy kömellvédes, kicsiny karzat. A leprások karzata. Itt hallgathatták va­laha az istentiszteletet a fer­tőző betegségben szenvedők. Hogy nem szédültek le on­nan! AZ ORGONA KÖRÜL, FÖLDSZINTEN ÉS KARZA­TON állnak az egykori céhek faragott padjai. És a tem­plomhajók padsorai is, meg a magisztrátus padjai is mind a fafaragás remekművei. Nem lehet mindarról az ér­tékről külön beszámolni, ami itt az évszázadok és a szépség súlyával szinte agyonnyomja az embert; erre kötetnyi ter­jedelem és költői szókincs kel­lene. De megérti az ember az európai, és különösen az an­gol művészettörténészek ér­deklődését, akik egyes dara­bokat nem csak látni, hanem megszerezni is szeretnének. SZÓLNI KELL AZONBAN a csetneki gyülekezet lelkészé­ről, aki 35 éve áll a gyüleke­zet élén, és őrzi, óvja a rá bí­zott szellemi és anyagi kin­cseket. Nem csak ismerője, hanem hivatott tudósa a góti­kus építészetnek és a képző­művészeteknek. Élővé tudja varázsolni a hajdan voltakat, és lelket lehel a kőbe, a fába és a málló festékbe. Ha arra járnak, ne kerüljék el az ősi, boltíves paplakot sem. Hit­ben és tudásban gazdagabbak lesznek tőle. Molnár Barna (Az „Érdemes megnézni” rovatunk kedves és hasznos olvasmánya volt Olvasóink­nak. A fenti cikk írója indít­tatva érezte magát, hogy be­mutassa a csetneki templo­mot. Több kedves Olvasónk tett hasonlóan, s küldött be ismertetést szerkesztőségünk­nek városa, szülőfaluja érté­keiről. Mivel közben már a tél is beköszöntött, a rovatot megszakítottuk azzal, hogy a jövő esztendőben folytatni szeretnénk. A csetneki tem­plomról szóló írást azonban már most közöljük.) A LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA december 21-én, ádvent 4. vasárnapján, a Deák téri templomban előadja délután 6 órakor istentisztelet keretében J. S. BACH: KARÁCSONYI ORATÓRIUMÁT Közreműködnek: Mohácsi Judit, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila, Berczelly István és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KAROLY (A templomot fűtjük) „Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Ürnak utát, ös­vényt egyengessetek a kietlen­be a mi Istenünknek!... íme az Űr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! íme jutalma vele jő, és megfizetése ő előt­te.” (Ézs 40, 3, 10.) VASÁRNAP. — „Hallottá­tok, hogy megmondatott a ré­gieknek: Ne ölj, -mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom nektek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyafiára, méltó az ítéletre. (Mt 5, 21— 22 — 3 Móz 19, 17 — Mt 11, 2 —10 — Zsolt 14). Aki „Krisz­tusban van”, az tudja, hogy Jézus „többet” kíván a mózesi törvénynél: a szív legrejtet­tebb gonosz indulatát éppúgy ítélet alá vonja, mint annak a törvényben büntetett külső következményét. ítéleténél csak a kegyelme nagyobb. , HÉTFŐ. — „Jöjjetek énhoz- zám mindnyájan, akik megfá­radtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11, 28 — Ézs 26, 2 — Lk 1, 5—25 Ézs 11, 1—10). Fáradt­ság, teherhordozás, nyugtalan­ság: melyik ne nehezítené e három közül az életünket? A fárasztó terhek elől sok ember zsákutcába menekül: alkohol­ban vagy más mámorban ke­res kiutat. Jézus hív minden megfáradtat: vihetjük hozzá életünk terhét, baját, beteg­ségét, fájdalmát és kudarcát. Igazi nyugalmat és békessé­get ad. KEDD. — „Ti pedig megtar­tásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1 Pt 2, 9 — Zsolt 28, 9 — Lk 1, 57—70 — És 12, 1—6). — Amint az egyre rö­vidülő nappal küzd az éjsza­kával, úgy küzd egész életünk­ben is a világosság a sötétség­gel. A keresztyén ember ak­kor tud győzni, ha Jézus Krisz­tusnak a hívására figyel és őt követi. Azért hívott el a vilá­gosság útjára, hogy járjunk azon és hirdessük a világ vi­lágosságát. SZERDA. — „Jeruzsálem, Jeruzsálem, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, mi­képpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnyai alá, és te nem akartad. (Mt 23, 37 — Zsolt 36, 8 — Lk 3, 10—20 — Ézs 14, 3—17.) Gyakran megmutat­kozott Isten népének engedet­lensége Izrael életében és az egyháztörténelem folyamán. Napjainkban is sok keresztyén nehezen akarja meghallani vagy megérteni Isten akara­tát, amely nemcsak a hozzá való megtérésre és hitre hív, hanem az emberekhez való megtérésre, tehát szeretetre is! CSÜTÖRTÖK. — „Ezenkép­pen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de él­tek az Istennek a Mi Urunk Jézus Krisztusban” (Rm 6, 11 — Jer 3, 22 — Jn 5, 31—36 — Ézs 25, 1—12). Aki Krisztusban van. az „meghalt a bűnnek”, vagyis nem akar közösséget vállalni vele. Ám az, aki en­nek következtében ezentúl „Is­tennek él” — mivel nem él többé önmagának —, az embe­reknek él! Istennek élni tehát annyit jelent, mint önmagunk­tól és bűneinktől elfordulva a másik embernek élni. Egész egyházunk, gyülekezeteink, családjaink és saját magunk nagy diakóniai feladata ez. PÉNTEK. — „Csakhogy min­den módon a Krisztus prédi- káltatik” (Fii 1, 18 — Zsolt 22, 23 — Mt 11, 11—15 — Ézs 26, 1—12). „Minden módon Krisz­tust prédikálni”: szóval és tet­tel, beszéddel és cselekedet­tel, bizonyságtétellel és maga­tartással, segítéssel és munká­val, Luther-kabátban és civil­ben, templomban és család­ban, életünkkel és halálunk­kal. Ezt is jelenti a „minden módon”. SZOMBAT. — „Örömmel merítek vizet a szabadító kút­fejéből” (Ézs 12, 3 — Jn 7, 37 Lk 7, 29—35 — Ézs 26, 13—21). A „szabadító” héber neve: Jé. sua. Innen kapta a Názáreti Jézus is a nevét. Az ő forrásá­ból merítve teljes lehet az örömünk, lehet soha ki nem szikkadó és soha meg nem szomjuhozó az életünk. Napon­ként tőle meríthetünk erőt a családunk, népünk és az egész emberiség javára, örömmel végzendő szolgálatunkhoz. Dr. Fabiny Tibor EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám : 516—20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 75.3669 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató HÍREK — Advent 3. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: 1 Kor 4, 1—5; az igehirdetés alapigéje: Jn 5, 31—37a. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 28-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi Rádió. Igét hirdet D. KÁLDY ZOLTÁN püspök. — OROSHÁZA. November 16-án rendezték a gyülekezet első őszi szeretetvendégségét a presbitérium és a képviselőtes­tület tagjai számára. Előadás­sal ifj. Kendeh György gyulai lelkész szolgált, aki Albert Schweitzer életéről és szolgá­latáról szólt. Igehirdetéssel Benkó István igazgató-lelkész, énekszámokkal a gyülekezet énekkara szolgált. A műsort egy orosházi asszonytestvér szavalata egészítette ki. — KÉTBODONY. A gyüle­kezet november 16-án tartotta templomszentelési emlékünne­pét, amikor Garami Lajos es­peres hirdette az igét és beik­tatta a gyülekezet új tisztség- viselőit és presbitereit. Szol­gálatba indította Koczur György felügyelőt, Kosztyán István gondnokot, Hangács Jánosné számvevőszéki elnö­köt és tizenhét presbitert: Ba- gyinszki Istvánnét. Bagyinszki Jánost, Bálint Andrást, Bartók Istvánnét, Galba Istvánnét, Gálit; Jórsotrtői Kalir-ybq f/j ­nosnét. Koczur Lászlónét, Ko­czur Mihálynét, Szálkái Ist­vánnét, Szugyiczki Mihályt, Teknős Lászlónét, Vizdák Ká- rolynét Kétbodonyból, vala­mint Kiszner Géza, Urbán Ferenc, Róza Kálmánná és Si­mon György szórványbeli testvéreket. Isten áldása le­gyen életükön és munkáju­kon! — KŐBÁNYA. November 30-án szeretetvendégség volt a gyülekezetben, amelyen Harkányi László, a Sajtóosz­tály tördelő-szerkesztője tar­tott előadást a „Lelki Elsőse­gély Telefonszolgálat”-ról. — A MENCSHELY— NAGYVÁZSONY—SZENT- ANTALFALVA—ZÁNKA né­ven társult gyülekezetek lel- készi állásba Horváth József eddigi Vnencshelynagyvázsonyi lelkészt november 30-án Zán- kán iktatta be Síkos Lajos, a Veszprémi Egyházmegye es­perese. — SZENTENDRE. Az új gyülekezeti házat és a megújí­tott huszonöt éves templomot december 14-én, vasárnap dél­után 4 órakor szenteli fel D. dr. Ottlyk Ernő, az Észa­ki Egyházkerület püspöke. Is­tentisztelet után szeretetven­dégség lesz, amelyen előadást tart az Egyházak Világtaná­csáról és szolgálatáról. — De­cember 15-én, hétfőn a Budai Egyházmegye Lélkészi Mun­kaközössége tartja értekezle­fót -•-» n 4 ái->’U nlKon é

Next

/
Oldalképek
Tartalom