Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-12-21 / 51. szám

Örök karácsony

KARÁCSONY A VILÁGMÉRETŰ BÉKE ÜNNEPE. Isten akarta így. Az ószövetségi próféták jövendölései meghirdetik Isten békeakaratát. Az idők végére vonatkozó jövendölések látomásában olyan korszak szerepel, amelyben „A fegyvereket kapákká kovácsolják, a dárdákat pedig sarlókká, nép népre fegyvert nem emel és hadakozást többé nem tanul” (Mik 4, 3). E végső célnak a látása, s ugyanakkor az Isten iránti engedelmesség vállalása, nagy erkölcsi ösztönzést ad azoknak, akik Isten munkatársaiként akarnak élni a világon. A fegyver nélküli világ képe Isten békeakaratát fejezi ki. Ézsaiás próféta Jézus Krisztusban a békesség fejedelmét jövendöli meg. Ezek a próféciák most is irányítóan hatnak a keresztyén emberre, mert kifejezik, hogy a békesség fejedelmének követésében a hivő ember ma sem képviselhet más álláspontot, mint a békének a megvalósulásáért folytatott fáradozást.

„E FÖLDÖN BÉKESSÉG ...” — hangzik a karácsonyi köszöntés. Jézus Krisztus a békesség programjával jött a földre, s azt hagyta itt minden idők tanítványai, a földön élő egész anyaszentegyház számára. A békesség az ő terve, szándéka, célkitűzése a világgal. Mindig az emberi bűn következménye, valahányszor fonákjára fordul együttélésünk rendje és eltér Jézus békeakaratától. Akinek béke van a szívében, annak fáradoznia kell, hogy béke legyen a világban. A népek között is békének kell lennie. A keresztyén szeretet meglátja feladatait a népek egymáshoz való viszonyának és az egész emberiséget érintő kérdéseknek az összefüggésében is.

VILÁGOT ÁTFOGÓ, a történelmet átölelő méretben gondolkodik Isten. így helyezte ebbe a tervösszefüggésbe Jézus Krisztus földi születését. Így indította el egyházát a történelem vándorútján, hogy a mindenkori hivő nép, Krisztus teste, az egyház folytassa Jézus művét a földön, mind ama napig, amíg el nem hozza az új földnek és új égnek, a színről színre látásnak az időpontját. A karácsonyi evangélium drága kincse azt jelenti, hogy Isten világot átfogó szeretetét hirdeti meg. Istennek nem tudunk másként szolgálni, mint embereken keresztül. Aki a parancsolatok első tábláját követi, amely az Isten iránti szolgálatról szól, annak szükségképpen kell a második tábla szerint élnie, amely az emberek iránti szolgálatról szól. Aki Isten szrint él, nemcsak a maga hasznát keresi, nemcsak a maga életével törődik, hanem embertársai felé fordul a szeretet cselekedeteivel. Nem hiába foglalta össze Jézus Krisztus Isten akaratának követelését az istenszeretet és emberszeretet nagy parancsolatába.

AZ EMBEREK EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA állandóan égető kérdés mindenki számára, hiszen mindnyájan

rászorulunk a másik emberre, mindnyájunk élete át meg át van szőve a másik ember életviszonyaival, senki sem élhet valami kísérleti üveggömbben egymaga, hanem mindenki bent él az embervilág tengerében. Mindig kudarcot vall és megszégyenül az, aki letér az emberszeretet útjáról, s megkísérli a gyűlölet, az ellenségeskedés. a háború, a rablás, a másik ellen törés útját járni. Az emberiség történelmének legsötétebb lapjai azok, amelyek nagyszabású gonoszságokról szólnak, népirtásról, országok elpusztításáról. Szenny, vér, halál, felperzselt föld maradt utánuk. Nem lehet büntetlenül megszegni Isten szere- tetakaratát. A mi nemzedékünk meg éppen keserű leckét kapott abból, mit jelent Isten szeretetparancsának a megszegése, amikor a világháborúban ránk szakadt a pokol.

A ragadozó farkaserkölcs, a háborúk támogatása, a mások elnyomása, az agresszió, élesen szemben áll Isten akaratával. Jézus maga szenved mindenütt, ahol vérontás van a világon.

ISTEN VILÁGOT ÁTÖLELŐ SZERETETÉNEK ADTA JELÉT, amikor Betlehemben megszületett a Megváltó. A Gyermek megszületése ünnepélyes kinyilatkoztatása volt Isten békeakaratának. Az emberi gonoszság, rosszindulat és rossz szándék mégis újra meg újra Isten akarata ellen feszül. Ez az emberi gonoszság félelmetes szenvedéseket, károkat idéz elő. A szívek mélyén pedig, éppen a kibírhatatlan szenvedés nyomán, vágy fakad a szeretet és béke után. Karácsony békeüzenetével fordul az evangélium a hat világrész felé ezen a karácsonyon is. Hirdeti, hogy Isten szándéka sohasem, volt az, hogy gyűlöljék egymást az emberek, vagy hogy éhezzenek és nyomorogjanak, vagy betegségben és szegénységben sínylődjenek. A betlehemi csillag fénye rávetődik a világ vajúdó kérdéseire is. három és fél milliárd ember sorsát érintő kérdésekre. Világítson kunyhókba és palotákba, harcmezükre és békés otthonokba, és eszméltessen nyugtalan világunkért való felelősségünkre.

A KARÁCSONYI EVANGÉLIUM DRÁGA KINCSE és a benne rejlő hitnek az ereje ma úgy ragyog fel számunkra, mint a betlehemi pásztoroknak a fényes csillag: hirdeti Isten szándékának és tervének megvalósulását azzal, hogy úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Ez a szeretet hívja Jézus tanítványait, hogy könnyet töröljenek, vigasztaljanak, szeretetben járjanak. a béke alkotóival együtt haladjanak. így tölti be Jézus életünket önmagával. Nem tiltó parancsok árjával vesz körül bennünket, hanem az életben való járásra indítás belülről forrósítja át életünket sze- retetével, elvezérel a szolgálat útjára, amelyben mi ugyanúgy szeretjük a világot, ahogy az az Isten, aki egyszülött Fiát

adta érte. _ ,

D. dr. Ottlyk Ernő

Karácsony —197 5

A cím azt jelzi, hogy vám a karácsonynak egy örök tartalma, másfelől, hogy ennek az örök mondanivalónak időről időre más körülmények között és más összefüggésekben kell érvényesülnie.

MI AZ „ÖRÖK KARÁCSONY” TARTALMA? Nem a karácsonyfa, nem a gyertyák, nem a családi kör, nem egymás megajándékozása, nem a pásztorok idillje, nem maga Betlehem, hanem elsősorban és mindenekfölött az, hogy Isten szeret bennünket. Azért küldte el Egyszülött Fiát, mert megkönyörült az emberen. Azon az emberen könyörült meg, aki a maga erejéből képtelen volt a bűn egyre jobban fojtogató hálójából megszabadulni és üdvösségre jutni. Isten Jézus Krisztusban Szabaditót küldött a világba, Aki valóságos emberré lett, átélte az emberi sors minden nehézségét egészen a halálig. De nem maradt a halál foglya, hanem azt legyőzve, feltámadott és az Isten jobbjára ült. Mindezt azért, hogy az embert megszabadítsa, boldogítsa és üdvözítse. Igen, mind e mögött az Isten szere- tete dolgozott. Ezért áll a karácsony kellős közepén Isten szeretete. Így a karácsony nem általában a „szeretet ünnepe”, hanem Isten irántunk való sze- retetének ünnepe.

ISTENNEK EZ A* SZERETETE MAGASRA EMELTE AZ EMBERT és az emberi életet. Az ember értéke és méltósága nem önmagában van, hanem abban, hogy ezt az embert Isten teremtette. Jézus Krisztusban megváltotta és a Szentlélek által megszentelte. Ez adja az ember igazi méltóságát és nem egyszerűen „emberi mivolta”. Külön is hangsúlyoznunk kell az ember életének nagy értékét. Hiszen ezt az életet Isten adta, Jézus Krisztus magára vette és hordozta, a Szentlélek pedig újra és újra tisztítja és megújítja. Éppen karácsonykor nyílhatik rá a szemünk az ember és az emberi élet ilyen értékére és méltóságára. Ez tehát az örök karácsony örök mondanivalója. Ez volt közel kétezer esztendővel ezelőtt is és ez lesz holnap és holnapután is. Az elmúlt évszázadok nem szürkít- hették meg karácsonynak ezt a tartalmát és nem lehet olyan jövő, amely ezt semmissé teszi. Istennek ez a Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá tett. megváltó szeretete valóság marad a jövőben is bármilyen — számunkra egyelőre még el sem képzelhető — fejlődés megy végbe a tudományban, a társadalomban és általában a történelemben.

SZÁMUNKRA AZONBAN ITT ÉS MOST nem az a legizgalmasabb, hogy Istennek ez a szeretete, hogyan és milyen formában fog jelentkezni és érvényesülni a jövendő századokban, hanem annak felismerése a legdöntőbb, hogy most hogyan jelentkezik és hogyan akar érvényesülni. Az „örök karácsonyt” bele kell helyeznünk abba a világhelyzetbe, amelyben éppen most élünk, azok közé a problémák közé, amelyek most követelik a megoldást, és azok közé a veszedelmek közé, amelyek ma támadják és torzítják az ember Istentől kapott méltóságát és Istentől kapott életét.

Az „örök karácsony” fényében egyre elviselhetetlenebb lesz a háború, amely a tudományos-technikai forradalom idején és az atomkorszakban egyre jobban el tudja nyomorítani az ember életét és egyre jobban el tudja ékteleníteni, csúfítani és meggyalázni magát az embert. Ezért egyre érzékenyebben és egyre fájdalmasabban reagálunk arra, ha azt halljuk, hogy a világban változatlanul folyik a fegyverkezési hajsza és miközben mindenfelé leszerelésről beszélnek, a fegyverek mennyisége és „minősége” egyre nagyobb. Pedig békében, csak a békében és kizárólag a békében őrizhető meg az emberi méltóság és becsülhető meg az emberi élei értéke. Ha az „örök karácsony” mondanivalóját nemcsak a lélek belső világára vonatkoztatjuk, a lelki békességre, hanem az egész világot átölelő békére, akkor karácsonynak most ez az üzenete: a fegyverkezési hajszát be kell szüntetni és el kell indulni a radikális leszerelés útján.

MIVEL KARÁCSONY ÜZENETE „MINDEN NÉP” ÉLETÉBEN is érvényesülni akar, azért az „örök karácsony” fényében örömmel gondolunk az európai népeknek és kormányaiknak arra a nagy találkozójára, amely az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia keretében folyt le Helsinkiben. Hiszen itt is éppen arról volt szó, hogy miképpen tudnának az európai népek békében együttélni és együttműködni. A záródokumentum tartalmának és szellemének kell a következő időkben „aprópénzre váltódnia” az egymás közötti viszonyban, a jobb megértésben, a közös jövő tervezésében, a katonai enyhülés végrehajtásában.

Karácsonykor nehezen tudjuk elviselni, hogy Libanonban újra és újra megszólalnak a fegyverek, nemcsak azért, mert Bejrut, ez a gyönyörű város hovatovább romokká lesz, hanem sokkal inkább azért, mert a romok alatt arab emberek élete marad ott, lgyenek azok keresztyének, vagy mohamedánok. Ugyanezt érezzük, anti* kor kisebb szünetek után újra megjelennek az újságokban a hírek arról, hogy Észak-lror- szágban „protestánsok és katolikusok” pusztítják egymást, robbantanak épületeket és tartják állandó feszültségben világukat. Karácsony követelésének ezeken a területeken is érvényesülnie kellene.

Megrendít bennünket, hogy Chilében a fasizmus kegyetlenül szedi áldozatait, Spanyol- országban nemrég kivégeztek a fasizmus ellen küzdő több hazafit, újabb és újabb letartóztatások és bebörtönzések vannak. Portugáliában a demokrácia és az emberi jogok megvalósítására törekvő haladó gondolkodású emberek munkájáV tüntetésekkel, gyújtogatásokkal és robbantásokkal akarják megakadályozni a múltat visz- szakívánó jobboldali erők. Az örök karácsonynak ebben az összefüggésben az az igénye, hogy olyan rend érvényesüljön itt is, amely az ember boldogulását, az igazságosabb rendet, és a haladást szolgálja.

KARÁCSONYKOR KÜLÖN IS ÖRÜLNI TUDUNK az ENSZ határozatának, amely a nemzetközi közvélemény nevében elítélte a fajüldözést, a faji megkülönböztetést, az apartheidet, a kolonializmust, a cionizmust, az idegen uralom minden formáját. Hiszen mindezek megcsonkítják az emberi méltóságot és lesilányítják az emberi életet. Ennek a határozatnak kell érvényesülnie Dél- Afrikában, Namíbiában és mindenütt a világon, ahol még faji megkülönböztetés és ko- lonializmus van.

A keresztyéneknek mindenütt a világon, a maguk her lyén azért kell imádkozniuk és fáradozniuk, hogy az „örök karácsony” mai karácsonnyá legyen.

D. Káldy Zoltán

LUKÁCS 2,1-20

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáret- ből a júdeai Betlehembe, a Dávid városába, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Be- pólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka nyájuk mellett. És az Ür angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Ür dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz. Üdvözítő született ma nektek, az Ür Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban”. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat”.

Amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt az, amiről üzent nekünk az Ür”. Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, valamint a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik, Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit éppen úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.