Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-26 / 4. szám

„Harc után ad győzelmet!” 1 Kor 9, 24—27 KEMÉNY MUNKA, harc küzdelem a sport. Ma is tapasztal­juk az olimpiai játékokon, hogy milyen verseny folyik a cen­timéterekért, dekagrammokért, másodpercekért. Edzők és sportolók a célra irányítottan összpontosítják munkájukat, hogy a lehető legjobb eredmény születhessen meg. És nemcsak a verseny ideje alatt, legtöbbször hosszú évek alapos munká­ja előzi meg. Mindezzel Pál apostol azt akarja hangsúlyozni, hogy legalább ilyen komolysággal kell vennünk keresztyén ele­iünket. TUDJUK, HOGY KIBEN HISZÜNK! Keresztyén életünk alapja Istenbe vetett hitünk, aki az egész világ újjátéremté- sét, megújulását munkálja és viszi végbe. Hisszük, mert meg­hallottuk az evangéliumot, mely minden népnek öröm. Hisszük, mert megismertük a názáreti Jézusban Istennek hozzánk jött szeretetét, irgalmasságát, bűneinkből való szabadítását. Tud­juk, mert naponként tapasztaljuk életünkben megtartó kegyel­mét, lendítő erejét. Ezért állunk be hálásan azok sorába, akik nem tétlenül nézik a harcot, küzdelmet a jóért, hanem meg­próbálnak maguk is tenni valamit érette. HITÜNK — FEGYELMEZETT HIT. A célt Isten helyezte elénk, ezért Reá figyelünk. Naponként. Keressük vele a közös­séget, imádságban, igében. Időt áldozunk rá, hogy meghalljuk szavát, konkrét akaratát. Még ha úgy látszik, hogy nagyon szűkös az időnk, ha sok a tennivalónk, hogy majd elbont a munka és félünk, hogy nem tudjuk elvégezni. Sokan megta­pasztalták már, hogy az Istennek odaadott idő gazdagon meg­térül, áldással telítődik. Utána sokkal biztosabban, nyugodtab- ban cselekszünk. Mennek a dolgok maguktól szinte, mert Isfen a helyünkre tesz bennünket. Ebben a csendességben szabadít meg Isten a fölösleges ter­hektől is, amelyek gátolnak minket a szolgálatban. Rámutat bűnökre, amelyek rontják a hitelünket, megszabadít olyan be- idegzettségektöl, gondolkozástól, amellyel csak egyhelyben to­pogunk, gátlásoktól, amelyek csüggesztenek. Ez is harc, kemény küzdelem olykor, de ez még csak a felkészítés, hogy alkalma­sabbak legyünk a szolgálatra. HITÜNK — CSELEKVŐ HIT. Isten országa nem beszédben áll, hanem erőben (1 Kor 4, 20). Nem önmagunkat szolgáljuk, nem össze-vissza hadakozunk, nem levegőt vagdosunk. Isten állít bele az életbe és azért állít bele, hogy rajtunk keresztül is növekedjen az ő országa, uralma e földön. Szűnjön az ember­telenség, harag, gyűlölködés és növekedjen a megértés, a bé­kesség, az\ emberség, a rend. Nem hunyhatunk szemet a gonosz fölött, nem lehetünk tétlenek, közönyösek, hogy ez vagy az nem tartozik reánk. Az a küldetésünk, hogy küzdjünk a rossz ellen, védjük, segítsük az életet. Álljunk oda megértéssel, rész- véttel a gyengék, szomorkodók mellé. Biztassuk a csüggedőket és bátorítsuk a kishitűeket. Keressük a magánosokat, elszéled- teket s ajándékozzuk meg őket a közösség örömével. Isten is ezzel ajándékozott meg Jézus Krisztusban. A VÉGSŐ CÉL a menyyei korona, Istennek a Jézus Krisz­tusban adott kegyelme örök nyereség, melyet megád az Űr ama napon, az igaz Bíró mindazoknak, aki vágyva várják az ő meg­jelenését (2 Tim 4, 8). 1 Kovács Pál IMÁDKOZZUNK Urunk! Őrizz meg az elbizakodottságtól és a kétségbeesés­től. Ne engedj minket elesni, ha megkísértetünk. Vonj magad­hoz minket, hogy odaadjuk életünket és mentsük a másokét, hogy erősítsük a gyengét és felemeljük az elesettet. Hadd ta­nuljunk irgalmat a te örökkévaló kegyelmedből. Emlékeztess életünk végére, hogy ne tékozoljuk időnket és egykor koronázz meg ígéreted szerint Jézus Krisztus érdeméért. Ámen. ŰJ-GUINEA Vita támadt az állam és az adóztató tervére az egyház evangélikus egyház között válasza ez volt: „Akkor adókérdések miatt Chan kénytelenek vagyunk bezárni pénzügyminiszternek az egy- iskoláinkat!” (Das Wort in házat és intézményeit meg- der Welt) Istentiszteleti rend Budapesten, 1375. január 36-án Deák tér de. 9. (úrv.) Bizik Lász­ló, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetven- degség: dr. Fekete Zoltán. Dózsa György út 7. de. íél 9. Szirmai Zol­tán. Üllői út 24. de. íél 11. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Rá­kóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán ú. 28. de. 11. dr. Ré- idey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Pé­ter u. de. fel 12. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 123. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Újpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László'. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pest­újhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá- kospalota-MAV-telep de. 3. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota-Kistem- plom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszent­mihály de. fél 11. dr. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cin­kofa de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosiiget de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fel 11. (német), de 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. D. Koren Emil. Torockó tér de. fel 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. D. dr. Ottlvk Ernő. de. 11. D. dr. Ottlyk Ernő. du. fél 7. Csengödy László. Budakeszi de. 8. Csengödy László. Pesthidegkút de. fél 11. Tur- csányi Károly. Modori u 6. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Turchányi Sándor, de. 11. (úrv.) Turchányi Sápdor. du. 6. Lehel László. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Lehel László. Nagyté­tény de. fél 9. Visontai Róbert. Ke- lenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Vi­sontai Róbert. Budaörs du. 3. Vi­sontai Róbert. Törökbálint du. fél 5.’ Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Hetvened vasárnap az oltárteritő színe: zöld. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Mt 20, 1—16; az igehirde­tés alapigéje: 1 Kor 9, 24—27. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTEL ET A RÁDIÓBAN. Február 2-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet RE- USS ANDRÁS külügyi titkár. — BOB A. 1974. december 29-én hálaadó ünnepen emlé­kezett meg a gyülekezet lel­készének, Garam Zoltánnak 40 éves bobai szolgálatáról. Szabó Lajos esperes istentisz­teleti szolgálata után Berzse­nyi Miklós egyházmegyei fel­ügyelő köszöntötte a jubiláló lelkészt úgy is, mint 30 év óta egyházmegyei pénztárost, mint diakóniai lelkészt. A gyülekezet részéről Nagy Kál­mán felügyelő, Baráth Jenő gondnok és Baráth Ernöné fejezték ki áldáskívánságaikat és adták át áldozatos szere- tetük szép ajándékait. A szomszédos gyülekezetek kö­szöntését Józsa Márton cell- dömölki, Mesterházy Sándor kemenesmihályfai és Magassy Sándor nagysimonyi lelkész tolmácsolta. A templomi ün­nepség után a gyülekezet presbitériumát, a lelkészcsa­ládot és a vendégeket terített asztal várta a gyülekezeti te­remben. D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püs­pöke levélben köszöntötte a jubileum alkalmából Garam Zoltán lelkészt. — ANGYALFÖLD. Az egy­házközség 1974 december ele­jén befejezte temploma kül­ső felújítását. A renoválási költségek fedezését a kapott 60 ezer Ft segély és a békés­csabai gyülekezet által nyúj­tott 60 ezer Ft kölcsön segí­tette. A faelemek mázolását önkéntes gyülekezeti munká­sak végezték. A templom megújításának hálaünnepét tavasszal, az ország felszaba­dulásának 30. éves jubileu­mával egybekötve tervezik megtartani. — Az ádventi estek előadói: dr. Fekete Zol­tán országos felügyelő, dr. Imre Samu nyelvészprofesz- szor. dr. Groó Gyula teológiai tanár a jövő néhány felada­tával foglalkozott környeze­tünk, nyelvünk és a teológiai tudomány ádventjével. Egyik alkalommal Benczúr László lelkész Angyalföld fejlesztésé­nek terveit ismertette egy tanácselnöki beszámló alap­ján, Letenyei Mária a gyüle­kezet 30 év előtti ádventjére és karácsonyára emlékezteti. — Az év utolsó szeretetven- dégségén özv. Novák Rezsöné japáni útjáról számolt be. A persenypénzt a nyugdíjasok Üllői úti Otthona részére ad­ták. Januárban az egyetemes imahetet a Pozsonyi úti re­formátus gyülekezettel közö­sen rendezték meg idén is, most az evangélikusok voltak a házigazdák. Az imahét of- fertóriumát, mint eddig, a két pesti akadémiának aján­lották fel hivatásukra imád- ságos lélekkel készülő teoló­giai hallgatók jutalmazására. Az imahét szószékcserével és közös úrvacsoravétellel zárul. — HALÁLOZÁS. Knábel Imre volt evangélikus lelkész 1974. október 25-én, 71 éves ko­rában elhunyt. 1903. november 5-én született Sopronban. Teo­lógiai tanulmányait 1928-ban fejezte be és lelkésszé avatták. Segédlelkészként Szentgotthár- don, majd Kőszegen szolgált. Itt hatalmasodott el rajta be­tegsége, melynek következté­ben a lelkészi szolgálatból ki kellett válnia. Hosszú beteges­kedés után Sopronbánfalván hunyt el. December 27-én te­mette el Rusznyák Ferenc sop­roni lelkész. „Hajtsad, én Istenem, a te füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulá­sunkat és a várost, amely a te nevedről neveztetik; mert nem a nti igazságunkban, ha­nem a te nagy irgalmassá­godban bízva terjesztjük előd­be a mi esedezéseinket.” (Dán 9, 18) — VASÄRNAP. — „Kicso­da pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnö­velheti termetét egy arasszal?” (Mt 6, 27 — Dán 6, 23 — Mt 20, 1—16 -r Zsolt 18, 2—20) Isten végtelen szeretete jut kifejezésre a mai nap mind­egyik igéjében. A mindennapi életben egyforma szeretettel siet minden emberhez, hogy boldoguljunk. így közelít hoz­zánk is — csak észre kell venni — s akkor még másokat is tudunk erősíteni. HÉTFŐ. — „Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.” (Rm 5, 9 — 2 Móz 12, 13 — 1 Kor 1, 26—31 — Mt 12, 46—50) A vér, amíg van, mozgásával "funkcióját betölti, addig az ember ék Annak­idején, a vér felhasználásá­val mentette meg Isten az övéit Egyiptomban. Fiának vére pedig — amely hitünk szerint megtisztít, bűntől sza­badít, s üdvösséget ád — a mi mentségünkre is kionta- tott. Hogyan mondhatnám egyszerűbben? — Krisztus ki­hullott véréért bocsánatot, megtartást remélhetek az Is­tentől. KEDD. — „Kelj fel, világo­sodjál, mert eljött világossá­god, és az Űr dicsősége raj­tad feltámadt.” (Ézs 60, 1 — Rm 13, 12 — 1 Móz 3, 1—15 — Mt 13, 1—9. 18—23) Az el­ső emberpárra csak egy da­rabig illett ez a megállapítás: „imé igen jó”. A jónak tar­tós szolgálatára Jézus Krisz­tusban kaptunk szép példát, akinek dicsősége a jónak szolgálatában jelentkezett. Sokan várják ezt tőlünk is — tartós jelleggel! Persze, Jézus is találkozott meg nem értés­sel, sőt ellenállással is — de nem fáradt bele. SZERDA. — „Uram, nincs különbség előtted a sok kö­zött és az erő nélkül való kö­zött, hogy megsegítsed.” (2 Krón 14, 11 — Ef 6, 16 — Rm 3, 21-23 — Mt 13, 10—17) Sokan nagyon távolinak érzik a hatalmas Istent, s úgy gon­dolják, „porszem-voltuk” sem­mit sem jelent neki. Mások erősnek érzik magukat, s nem igénylik .Isten megőrző, megsegítő szeretetét. Az azon­ban biztos, hogy Isten minden teremtménye felé segítő szán­dékkal közelít. CSÜTÖRTÖK. — „Amint az új egek és az új föld, ame- lyfeket én . teremtek, megáll­nak énelőttem, szól az Ür, azonképpen megáll a ti mag- vatok és nevetek.” (Ézs 66, 22 — Mt 16, 18 — 1 Kor 3, 5—10 — Mt 13, 24—30 36— 43) Jóreménységben élő em­berek vagyunk, mégis felme­rül bennünk a gondolat, hogy mi lesz a világgal, a keresz- tyénséggel, velem. Ha komo­lyan vesszük Isten szavát, jó eszközök lelíetünk kezében, megtartatunk — s közben jó segítséggel szolgálunk, az örök élet reménységében. PÉNTEK. — „Ügy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cse­lekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5, 16 — 2 Móz 34, 10 — 1 Móz 7, 17—8, 4 — Mt 13, 31—35) A keresztyénség egyik bírá­lója mondotta: „A keresztyé­neknek megváltottabbaknak kellene látszaniok, hogy hi­hessenek Megváltójukban.” A bíráló keresztyén kortársai nem sok jót mutathattak! Magunkat is újra és újra meg kell vizsgálnunk, hogy Isten jóságával, Jézus szeretetével és szolgáló jószándékával va­gyunk-e a mi útitársaink kö­zött? SZOMBAT. — „Monda Jé­zus a századosnak: Eredj el, és legyen neked a te hited szerint. És meggyógyult an­nak szolgája abban az órá­ban.” (Mt 8, 13 — 1 Móz 18, 1^ — 1 Móz 8, 15—22 — Mt 13, 44—46) Nem tudom, kit mi bánt. vagy mivel zárta a hetét? Biztos, hogy gondjaink, problémáink között van azo­nos és mégis különböző is. Hol próbálkozzunk, merre, kihez vegyük utunkat ezek­kel? A kapernaumi százados útja Jézushoz vezetett. Vajon mi is ilyen határozottan bű zunk benne? Péter Jenő EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi "Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti, a szerkesztőbizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám : 516—20.412—Vili. Előfizetés’ ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 0 75.0107 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Petőfi-villanások Sopronban A SOPRONI SZANATÓRIUM FENYŐ- CSÖNDJÉBEN soproni írásművet olvasok ré­gen tovatűnt soproni evangélikus diákokról, akik önkéntes csatlakozással s nem kis bá­torsággal nemzeti intézményt teremtettek ön­képzőkörükből. Az evangélikus líceum, a mai Berzsenyi Gimnázium, Magyar Társaságáról van szó. Arról, hogyan tört föl ebben a kör­ben Petőfi Sándor szelleme. Az közismert, hogy a költő Sopronban katonáskodott, őrsé­gen állva verseket olvasott, vállalta a meg- fenyítést is, hogy meghallgassa Liszt hangver­senyét, és Sopronból masírozott több ízben Pozsonyba is. A diákok dolga nem az volt, hogy Petőfi életrajzi szálait kutassák, hanem fölesküdtek költészetére. Mégpedig a legko­rábban, s a legnehezebb kprszakban, a sza­badságharc és az osztrák—magyar kiegyezés közti években, a Bach-érában. A SOPRONI EVANGÉLIKUS DIAKOK kezdeményező szerepére, Petőfi vállalására, rámutatott már Bodolay Géza az irodalmi diáktársaságokról írt könyvében. Ez a tanul­mány 1785-től 1848-ig követi az önképző körök nemzeti históriáját, nem tovább, vagyis a re­formkort idézi föl. Az én olvasmányom az első Petőfi-vers elhangzásától a kiegyezésig, vagy­is 1887-ig kíséri nyomon a költő soproni je­lenlétét. Dr. Pröhle Jenő tanár és a hires lí­ceumi könyvtár őre írta a tanulmányt (Petőfi költészete és szelleme a soproni evangélikus líceumban a kiegyezésig címmel), amely Ma­gyarország egyik legszínvonalasabb helytörté­neti folyóiratában, a Soproni Szemlében, je­lent meg nemrég. Múltunk haladó szépségei­vel foglalkozunk, ha itt föl jegyzem róla a leg­fontosabb közléseket és adatokat. ■Pröhle Jenő kiegészíti Bodolay adatait is. A Magyar Társaság jegyzőkönyvei megvannak a líceumi könyvtárban. Ezek szerint Petőfit az 1843—44. tanévben mutatták be először Sopronban, decemberben két versét adták elő, februárban a harmadikat. Olyasmi ez, mint­ha József Attilát 1937 előtt szavalták volna valamely magyar középiskola önképzőköré­ben. PETŐFI SOPRONI HONFOGLALÁSA ez­után hódító erővel halad előre. A következő tanévben „A helység kalapácsa'-bál mutatnak be egy részletet, par nappal azután, hogy meg­jelent a Pesti Divatlapban. A következő Pető­fi-verset ugyancsak két héttel megjelenése után mutatják be. Jele ez annak, hogy a sop­roni licisták frissen olvasták a folyóiratokat. A fiúkat az első Petőfi-kötettel Kis János ajándékozta meg. Kereshetünk hasonlatot ilyen nagyvonalú magatartáshoz. Petőfi be­mutatása. a Társaság műsora, nem volt mu-í gánkörű, az „örómünnepeknek” elnevezett műsoros estéken közönség vett részt, akár egy irodalmi rendezvényen. Nem árt feljegyezni, hogy a Társaság tanárelnöke a művelt Tatay István volt, a diákok közt pedig ott szerepel­tek Petőfi barátjának, Pak’a Albertnek íz öccsei. 1848-ig a soproni líceumban 41 Pelöfi- költeményt adtak elő 61 alkalommal. A ma­gyar irodalom, mint tantárgy, az 1822—23. tanévben bukkan fel először itt. A kis ko­vászból, amit a tantárgy adott, a diákság te­remtett messze szóló fórumot. Pröhle Jenő ki­kutatta, hogy német fiúk is sikerrel adták elő ,Petőfit: „1848-ra Petőfi az1 egész soproni diák­ságé volt" — írja. DE A NAGY SOPRONI PETÖFl-VÁLLA- LÁS a szabadságharc utáni. Nem túlzás, ha azt jegyzem fel, hogy ez csodálatos. A Ma­gyar Társaság új élete 1853-ban indul meg Sopronban. A diákok kiléptek a soproni pol­gári élet ritmusából, de nem maradtak ma­gukra. Akadt a tanárok közt olyan ember, aki vállalta a nehéz szerepet: beállni a fiatalok lelki rotációjába. Ez Domanovszky Endre volt, aki már Selmecbányán találkozott Petőfivel, s barátsággá vált ismeretségük Pápán. Pröhle Jenő közli a tanárelnök arcképét is: nyílt, ko­moly, határozott tekintet, sodort bajusz, vas­tag ajkai eligazító erővel ezt mondják: válla­lom, mint lelkiismeretem es értelmem harmó­niáját. Már a Társaság első ülésén az első mű­sorszám Petőfi-vers, a második nem kevésbé jellemző: Garay Kantja. Egy diák felolvasást tart arról, hogy az idő „a haladót koszorúzza, a maradira homályt vet”. 1853 és 1867 között a Magyar Társaságban 1308 szavalat hangzott el, ebből 447 alkalommal 139 Petőfi-verset adott 'elő 217 soproni líceumi diák. Ez az elő­adott versek közel 34 százaléka. Petőfi után szám szerint Arany János versei következtek, majd Vörösmarty, Tompa és Berzsenyi. Jutott sor Eötvösre, Garayra. Kölcseyre, Bajzára, Vajda Péterre és Kisfaludy Károlyra is. Lé­lekmozgató ízlésre vall ez a válogatás. Petőfié a legfontosabb. S nem iá akármilyen verset választanak. Az Egy gondolat bánt engemet tizennégy év alatt huszonháromszor kerül műsorra. A Ha férfi vagy jellemnevelő, meg­alkuvást elutasító strófáit tizenegyszer adták elő, a Magyar vagyok tízszer hangzott el. 'Hadd írjam ide, hogy sor került Arany egyér­telműen Habsburg-ellenes Walesi bárdokjára, s T862-ben Tompa A gólyához című ugyan­olyan érzelmi gyökérzetből táplálkozó költe­ményére. Az ország fővárosában nem jelenhe­tett meg Petőfí-kötet, de a soproni evangéli­kus fiatalok hozzájutottak olyan Pctőfi-ver- sekhez is, melyek másolás útján terjedtek el, vagy folyóiratban régebben. Szemmel látható, hogyan válogattak. Mikor Emich Bécsben ki­adja Petőfit, a soproniak azonnal megszerzik. A Petőfi-láz átragad a gimnáziumban műkö­dő Deutsche Gesellschaftra is, német fordítás­ban a Nemzeti dalt adják ott elő, ami azután igazán vakmerőség volt, mert ezt a Petőfi- verset a kiegyezés előtt sehol e\z ország isko­láiban nem szavalták. PETŐFI (S A TÖBBI KÖLTŐ) NEM A SZÓ­RAKOZTATÁS ESZKÖZE lett Sopronban, hanem a vállalásé. Az egyik felolvasásban, egy teológus diák. ezt írja: „Tégyük Petőfi költeményeit a Biblia mellé”. 18ö4-ben a diá­kok nyilvános ünnepséget rendeznek Garay János árvái javára, a kör Kazinczy-ünnepsé­géről megemlékezik az ország egész sajtója. Széchenyit és Telekit halálukkor gyászolják istentisztelet keretében is. Saját verselésükkel is Petőfit utánozzák, lapot is szerkesztenek céljaik hathatósabbá tételére. Lapjuk alapító szerkesztője: Torkos László, a legbuzgóbb Petöfi-szavaló és propagátor Petőfi sárszent- lőrinci tanárának. Lehr Andrásnak két fia. A felolvasások írói mind hitet tesznek Petőfi mellett, kitűnő kritikai érzékkel, minden túl­zás és fellengzés nélkül. „I860 és 1863 között 7 olyan Petőfi-vers kerül műsorra, amely ed­dig hivatalosan nem kaphatott nyomdafesté­ket Magyarországon” — írja Pröhle, aki rész­leteket is közöl a Társaság jegyzőkönyvéből. Észlelhető, hogy tervszerűség lappang a mű­sorok összqállitásában. S mindez Sopronban történik, a Habsburg-elnyomás lánccsörgető éveiben, amikor titokzatosan meghal Széche­nyi István, Teleki László és Beniczky Lajos. ÜGY LÁTSZIK, A SOPRONI DIÁKOK nemcsak férfiasán viselkedtek, hanem össze­tartottak. Osztrák császári zsandárok, cenzo­rok és államügyészek között mozogva társa­dalmi és politikai feszítőerővé tudták vará­zsolni korunk nagy költőjét. Sopron, Széche­nyiek városa, ezzel a líceumi Petöfi-kultusszal lett igazán Petőfi városa is. S nemcsak a lí­ceumi diákoknak köszönhető ez. a tanítókép­zősöknek is, akik hasonlóan viselkedtek, szin­te versenyezve a gimnazistákkal. Pröhle rész­leteket közöl a tanítóképzősök Naplójából az 1864—65. tanévből, március idusának megün­nepléséről. A szabadban találkoztak. „A lélek szabad, a gondolat kimenekült föld alatti bör­tönéből. melyben a hazugság tisztelői fogva tartják: most repülni fog szabad szárnyakon!” — mondta a szónokló diák. Nény Petőfi-verset adtak elő, s a Himnuszt és a Szózatot. „Végül pedig három pisztolylövés fejezi be ezen dicső nap emlékére rendezett ünnevélyt” — írja a Napló. Igaza van Pröhle Jenőnek, hogy Sop­ronban. a legnehezebb években, Petőfi élt az ifjú szivekben. ~ , . . „ Szalatnai Rezső sí&te í í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom