Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-26 / 4. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XL. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1975. január 26. Ára: 2,50 Forint A Leuenbergi Konkordia elfogadása Lapunkban több ízben i* hírt adtunk azokról a tanácskozásokról, amelyek a két nagy protestáns testvéregyház között folytak a szorosabb együttműködés, egymás szolgálatának segítése érdekében, így legutóbb arról a tanácskozásról, amelyen az európai evangélikus egyházak vezető püspökei foglalkoztak az ún. Leuenbergi Konkordia ügyével, s amelyen egyházunk részéről D. Káldy Zoltán püspök-elnökünk vett részt. A hazai református és evangélikus egyházak állásfoglalását dr. Pröhle Károly, az ökumenikus Tanács főtitkára terjesztette Országos Presbitériumunk december 11-én tartott ülése elé. Az Országos Presbitérium elfogadó határozatát Országos Közgyűlésünk is megerősítette december 12- én. Az alábbiakban ismertetjük az előterjesztést és a határozatot. Előterjesztés A reformáció századának egyik legsajnálatosabb fejleménye az, hogy a lutheri és a kálvini reformáció hívei elkülönültek, sőt szembe kerültek egymással, különösen Közép-Európában angolszász- német területen. Még sajnálatosabb, hogy több egyház egészen napjainkig őrizte ezt az örökséget, és hivatalosan nem ismerte el a szószéki és úrvacsorái közösséget az evangélikus és református egyház között, pedig ez nvjl- vánvaló anakronizmus az ökumenizmus ' századában, amikor a keresztyénség egyre szélesebb körei ismerik fel közös felelősségüket és feladataikat a világért és az emberiségért., Szükségszerű folyamatot kell tehát látnunk abban, hogy az európai evangélikus, református és uniált egyházak a cseh testvéregyház és a valdens egyház bevonásával 1967 óta hivatalos dialógust folytattak egymás között az egyházközösség helyreállítása céljából. Az érdekelt egyházak küldötteiből alakult közös bizottság 1971. szeptember 19—24-ig tartott ülésén elkészítette a megegyezés első szövegtervezetét, amelyet azóta Leuenbergi Konkördiának neveznek. A Leuenbergi Konkordia szerint a reformátori egyházak az evangélium közös értelmezése alapján kijelentik és megállapítják egymás között az egyházközösséget, amely magába foglalja az úrvacsorái és szószéki közösséget, valamint az ordináció kölcsönös elfogadását és az intercelebráció lehetővé tételét. Tételekbe foglalja a tényleg fennálló konszenzust az evangélium értelmezése, a megigazulás, a keresztség, az úrvacsora, a krisztológia és a predesztináció kérdésében — . többnyire az evangélikus állásponthoz közelebb eső formulákkal —, ugyanakkor hangsúlyozza az eredeti reformátori hitvallások érvényességét, és elismeri, hogy vannak különbségek. amelyekről további teológiai dialógust kell folytatni. A Konkordia első szöveg- tervezetét megküldték az érdekelt egyházaknak hozzászólásra, és ennek alapján az 1973. március 12—16-ig Leu- enbergben tartott második értekezleten a tartalmat lé- ! ' nyegesen nem érintő módosításokkal elkészítették a Leuenbergi Konkordia végleges szövegét és 1974. szeptember 30-ig kérték az egyházak elfogadásra vonatkozó nyilatkozatát Értesülésünk szerint mintegy 90 érdekelt egyház közül eddig 60 írta alá. Nem írta alá a svéd, a norvég, a finn, a dán, az izlandi, a bádeni, a bajor egyház, valamint a szlovák és a sziléziai evangélikus egyház, de ezeken kívül 13 református egyház sem — majdnem kivétel nélkül konzervatív alapállásból, hitvallási okokra való hivatkozással. Egyházunk ilyen módon sajátos helyzetbe került a Leuenbergi Konkordia elfogadásával kapcsolatban. Az iránt nem lehet kétség, hogy célkitűzésével egyetértünk, hiszen a református egyházzal sok nemzedékre visszamenő történeti hagyomány alapján ténylegesen úrvacsorái és szószéki közösségben élünk, és magától értetődően ugyanilyen nyíltsággal tartottunk kapcsolatot a külföldi reformátori egyházakkal is. Viszont nekünk is vannak bizonyos fenntartásaink a Konkordia szövegével kapcsolatban, de éppen nem konzervatív oldalról. A Leuenbergi Konkordia szövegezése több tekintetben nem illik a mi helyzetünkre, és ezért számunkra csak áttételesen fogadható el. Nem tartjuk szerencsésnek és szükségesnek sem. az úrvacsorára, a krisz- tológiára és a predesztinációra vonatkozó evangélikus-református konszenzus megfogalmazását. mert a tételek többféleképpen . értelmezhetők, és .ezzel elfedik a tényleg fennálló különbségeket, s ugyanakkor minden tiltakozás ellenére is újabb közös hitvallás benyomását keltik. Részünkről elegendőnek tartjuk az egyházközösséghez az evangélium és a szentségek értelmezésében tényleg fennálló egyezésünket, amelyet a Leuenbergi Konkordia első részében állapít meg. Ezért az egyházaink részéről kiküldött evangélikus-református közös bizottság 1973 februárjában közös állásfoglalást és szövegjavaslatot készített, amely az említett szempontok érvényesítésével a hivatalos szövegtervezet lényeges lerövidítéséből adódott. A javaslatot mindkét egyház külön megküldte Genfbe, és megjelentette a Theológiai Szemlében az 1973/3—4. szám 90kk lapjain. A javaslatot azonban az 1973. március 12—16-ig tartott második leuenbergi értekezlet már nem vette figyelembe azzal az indoklással, hogy már csak kisebb szövegmódosítások lehetségesek. Ezért az említett észrevételeink a Leuenbergi Konkordia végleges szövegére is érvényesek. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között egyházunk a fenntartások ellenére sem háríthatta el a Leuenbergi Konkordia elfogadását, mert azt a hamis benyomást keltette volna, hogy azt az egyházközösséget is bizonytalannak tartja, amelyet tényleg gyakorlunk. Egyházunk elnöksége ezért az egyházunkon belül és a református egyház vezetőségével folytatott konzultációk után a Leuenbergi Konkordia élfogadása mellett döntött, nyitva hagyva annak lehetőségét, hogy az Országos Közgyűlés a jóváhagyó határozattal kapcsolatban észrevételeit is megtegye a Leuenbergi Konkordiára. Egyházunk elnöksége 1974. október 8-án a következő szövegű táviratot küldte Genfbe: ,.A Magyarországi Evangélikus- Lutheránus Egyház nevében a Leuenbergi Konkordiát aláírjuk. Az erről szóló dokumentumot december közepéig megküldjük. D. Káldy Zoltán püspök-elnök és dr. Fekete Zoltán országos felügyelő.” Határosat Az Országos Presbitérium megállapítja, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház sok nemzedékre visszamenő történeti hagyomány alapján ténylegesen úrvacsorái és szószéki közösségben él a Magyarországi Református Egyházzal, és ugyanilyen nyíltsággal tartott kapcsolatot a külföldi reformátori egyházakkkal eddig is, ezért a Leuenbergi Konkordia szövegezése nem alkalmazható szó szerint a magyarországi egyházi helyzetre. Az Országos Presbitérium helyesli és elfogadja a Leuenbergi Konkordiának azt a lényeges tartalmát, hogy kijelenti és megvalósítja a reformátori egyházak között az egyházközösséget, amely magába foglalja az úrvacsorái és szószéki közösséget, valamint az ordináció kölcsönös elismerését és az, intercelebráció lehetővé tételét. Az Országos Presbitérium a reformátori egyházak közötti egyházközösséghez elegendőnek tartja az egyetértést az evangélium és a szentségek értelmezésében, ahogyan a^t a Leuenbergi Konkordia első része megfogalmazza (a 6—16. pontokban), viszont az úrvacsora, a krisztológia és a predesztináció értelmezésere nézve (a 17—34/ pontokban) szükségesnek tartja a további teológiai eszmecserét, hogy a formális tételekben kifejezett egyezés valóságos egyetértéssé rpélyüljön. Az Országos Presbitérium egyetért azzal, hogy a Leuenbergi Konkordia nem tekintethető új hitvallásnak, hanem fenntartja eredeti hitvallásainak érvényességét, és a részt vevő egyházakra bízza a döntést a Konkordia egyházjogi és szervezeti következményeiről. . Az Országos Presbitérium aláhúzza a Leuenbergi Konkordiának azt a megállapítását, hogy az egyházközösségnek nemcsak szószeki és úrvacsprai közösségben, hanem az emberért végzett közös szolgálatokban is meg kell valósulnia. Az Országos Presbitérium ebben az értelemben tudomásul veszi és jóváhagyja az elnökségnek azt a döntését és kijelentését, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében aláírja a Leuenbergi Konkordiát. Erősödnünk kell a hűségben és a szereiéiben Régi szokás, hogy az új esztendő első napjaiban a közvetlen munkatársak felkeresik egyházi elöljáróinkat jókívánságaikkal. Ez a hagyomány azért nem szürkül formasággá, mert egyházi életünk irányítói ezeken az együttléteken sorra veszik az előttünk levő év feladatait. Az Országos Elnökség köszöntése Az esztendő első munkanapján D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke és dr. Karner Ágoston országos főtitkár vezetésével keresték fel az Országos 'Iroda és az egyház kerületek dolgozói, teolpgiai tanáraink, az országos munkaágak vezetői és a budapesti lelkészek D. Káldy Zoltán püspök-elnököt és dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelőt. Jelen volt az alkalmon Szent-lvány Ödön, a Déli és dr. Mihály Dezső az Északi Egyházkerület felügyelője is. EGÉSZ EGYHÁZUNK KÖSZÖNTÉSÉT D. dr. Ottlyk Ernő püspök tolmácsolta, összefoglalva az elmúlt esztendő jelentős eredményeit. Az elmúlt esztendő is bent állt abban a 30 éves folyamatban — mondotta a püspök —, amely alatt egyházunk a szocialista társadalomban való útját élte. Foglalkozott ezután a püspök a nemzetközi élet eseményeivel megállapítva, hogy „egyházunk nemzetközi szolgálata természetszerűen áll bent a békéért való fáradozások összefüggésében.” .Egyházi eredményeink közül kiemelte az új Teológiai Akadémia felavatását és a hozzá kapcsolódó nemzetközi szintű teológiai konferenciát. Szólt a Lelkészt Munkaközösségekben folyó munkáról, az egyházi vezetésben történt személyi változásokról és megállapította: „egyházi vezetőink a közös úton, az együtt akarás, együtt gondolkodás jegyében állnak az egyház egysége erősítésének célkitűzése mellett.” Megemlékezett a püspök az államunk és egyházunk jó viszonya összefüggésében azokról a magas kitüntetésekről, amelyekben áz elmúlt év során vezetőink és lelkészeink szép számmal részesedtek. 1974 kiemelkedő eredmények éve volt — állapította meg összefoglalásképpen D. dr. Ottlyk Ernő püspök. AZ ORSZÁGOS ELNÖKSÉG NEVÉBEN D. Káldy Zoltán püspök-elnök köszönte meg a jókívánságokat. Válaszában megállapította: ezeket az eredményeket csak egy olyan egyházban tudtuk elérni, amely önmagára talált, jó viszonyban van szocializmust építő államunkkal és kivívta a külföldi hittestvérek megbecsülését is. Szívünk tele van hálával Isten iránt — mondotta püspök- elnökünk. De köszönetét kell mondanunk mindazoknak 'is, akik az elmúlt esztendőben igyekeztek mindent jól elvégezni, amit Isten, gyülekezeteink és társadalmunk elvárt tőlük. Mégse vegye senki szólamnak, ha azt mondom, tovább kell erősödnünk a hűségben és a szeretetben, mert az egyházban hit nélkül nem lehet dolgozni. A JÖVÖ FELADATAIT vázolva újra emlékeztetett arra, hogy egész társadalmunk ünnepélyesen emlékezik meg ezekben a hónapokban hazánk felszabadulásának 30. évfordulójáról. A hazai ökumenikus Tanácsba tömörült egyházak és az egyes gyülekezetek sem mulasztják el, hogy a romok alól elindult népünk milyen eredményekre jutott el e három évtizedben és milyen eredmények alapján váltak egyházaink társadalmunk megbecsült résziéivé. Bizonyára segítséget fog jelenteni számunkra is a vMagyar Szocialista Munkáspártnak a jubileumi esztendőben tervezett XI. kongresszusa. Az előkészületek arról tanúskodnak. hogy az eddigi jó irány a jövőben sem fog változni és nem' fog változni az a kölcsönös bizalmon alapuló jó viszony sem, amely államunk és egyházunk között kiépült BELSŐ EGYHÁZI FELADATAINK sorában kiemelte a püspök annak fontosságát, hogy Teológiai Akadémiánkon végzendő szolgálatunkat még alaposabban át kell gondolnunk, hogy olyan fiatalokat bocsássunk ki a gyülekezetekbe, akik teljes mértékben alkalmasak a mában élő gyülekezetek pásztorolasára. A diakóniai teológia alapján élő egyház számára drága értéket jelentenek intézményes szeretetotthonaink. Hazánk társadalma egészségügyi ellátottságának egyre magasabb színvonala azt igényli, hogy intézményeink munkásai is minél szintesebb teológiai és szakmai ismeretek birtokában végezzék szolgálatukat. Teológiai Akadémiánk segítségét is igénybe véve, diakóniai teológiánk minden értékét felhasználva arra kell törekednünk, hogy az ez irányú szolgálatra indítást érző fiataljaink minél korábban felkészülhessenek erre a szolgálatra. Amikor egyházunk őszinte örömmel ad hálát ebben az évben Schweitzer Albert diakóniai lelkületből fakadó, az egész emberiség számára példamutató szolgálatáért, úgy érezzük, hogy ezzel a kérdéssel más testvéregyházakkal összefogva nagyon alaposan kell foglalkoznunk. D. Káldy Zoltán püspök-elnök a továbbiak során felhívta a figyelmet a nemzetközi egyházi életnek soron következő eseményeire, így többek között a Keresztyén Békekonferencia Folytatólagos Bizottságának az ősz folyamán hazánkban tartandó ülésére, va- larpint az Egyházak Világtanácsa Nairobiban tartandó nagygyűlésére. Végül munkában, szolgálat- készségben és eredményekben gazdag új esztendőt kívánt a munkatársak közvetlen és szélesebb táborának D. Káldy Zoltán püspök. Köszöntés a Déli Egyházkerületben Egyházunk jó rendje értelmében a püspök egyúttal pa- rókus lelkész és így állandó gyakorlati kapcsolatban van a gyülekezeti élettel. D. Káldy Zoltán, mint a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke egyúttal a Budapest-Deák téri gyülekezet első parókusa is. Az újévi köszöntést az egyházkerület püspöke arra használta fel, hogy a budapesti (és sok tekintetben vidéki) gyülekezeteink időszerű ügyeiről folytasson beszélgetést a gyülekezeti munkában' legközvetlenebb munkatársaival, budapesti lelkészekkel, felügyelőkkel és presbiterekkel. Mert, mint a püspök mondotta, a felső egyházi fórumokon hozott döntéseinket a gyülekezetekben kell megvalósítanunk. Az együttléten, ahol Virágh Gyula pesti esperes foglalta össze az elmúlt év egyházi eredményeit és köszöntötte D. Káldy Zoltán püspököt és Szent-lvány Ödön egyházkerületi felügyelőt, egyházunk egységét jelezve jelen , volt dr. Karner Ágoston országos főtitkár, dr. Vámos József, a Teológiai Akadémia dékánja, egyházi sajtónk részéről Harkányi László tördelő-szerkesz- tő, lapunk kiadója és e sorok írója. d. Káldy zoltán püspök a köszöntéshez kapcsolódva a múlt év eredményei közül kiemelte új Teológiai Akadémiánk felszentelését, amely aligha jöhetett volna létre anélkül a pozitív jó kapcsolat nélkül, amely államunkhoz fűz bennünket. A hidegháborús időszakban rosszul informált külföldi hit- testvéreink is tudják ma már, hogy egyházunk eleget akar tenni küldetésének a szocialista társadalomban és ezért támogatták elhatározásunkat. A gyülekezeti munkával kapcsolatban a püspök utalt arra a hatalmas fejlődésre, amely fővárosunkban folyamatosan végbe megy és amely jelentős mozgást eredményez az egyes gyülekezet között. Ez az örvendetes átalakulás, amely sok ezer ember számára biztosít otthont, fokozott munkát és felelősséget igényel lelkészektől és presbiterektől a hívek számontartásában, felkeresésében és összegyűjtésében. Mindenképpen arra kell törekednünk, hogy gyülekezeteink családiasabbak, összetartóbbak legyenek és erősödjék a személyes kapcsolat lelkész és hívek között, de a gyülekezetek tagjai is többet törődjenek egy- mássaL A püspök különösen is fontosnak mondotta az elmúlt másfél évtized alatt megkeresztelt gyermekekkel és az idős, sokszor magukra maradt hittestvérekkel való törődést. Az egyházi munkaerő jobb kihasználása szükségessé teszi, hogy a szomszédos gyülekezetek és lelkészek megtalálják az együttmunkálkodás és egymás segítése lehetőségeit. D. Káldy Zoltán püspök arra is felhívta a gyülekezetek elnökségeinek a figyelmét, hogy a gyülekezeti munkában merjenek nagyobb bizalommal támaszkodni a fiatalokra és vonják be még bátrabban a presbitériumokba a gyülekezetek hűséges és szolgálatkész nötagjait. A gyülekezetek gyakorlati munkájában bizonyára segítséget fog jelenteni a lelkészeknek és. presbitereknek, hogy a közeljövőben kézhez •kapják nyomtatásban a nemrég megtartott egyházkerületi és országos közgyűlések anyagát. Emlékeztette a püspök a jelenlevőket arra is, hogy milyen nehéz helyzetből indultak el ,a budapesti gyülekezetek is a második világháborúban rommá lett fővárosban. 30 év után újjáépült és egyre féjlődő fővárosban adhatnak hálát gyülekezeteink Istenünk kegyelméért és emlékezhetnek köszönettel államunk, fővárosunk vezetőinek sokszor megtapasztalt megértésére és segítségére. A püspök az együttlét végén személyesen is jókívánságát fejezte ki a gyülekezetek megjelent képviselőinek. Mezősi György J Dr. Prőhle Károly Tanzániában A Dar es-Salaam-i (Tanzánia) egyetem konferenciát rendezett „Az imperializmus és a forradalom Dél-Afrikában” témáról. A január 17-én kéz- dődött 4 napot, konferencián a Keresztyén Békekonferencia felkérésére részt vett dr. Prőhle Károly teológiai tanár, az ökumenikus Tanács főtitkára.
