Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-26 / 4. szám

/ Lélekben és igazságban Jn 4, 24 Az emberi indulatokból fakadó faji, vallási, vagy társadalmi megkülönböztetés alátámasztását az emberek nagyon szívesen öltöztetik vallásos köntösbe. Ez történt a zsidók és samaritá- nusok vitájában is, akik a két nép között dúló faji és vallási ellentétet arra kérdésre egyszerűsítik le, hogy hol kell imádni Istent: Jeruzsálemben, vagy a Garizim hegyén. JÉZUS VÁLASZÁBÓL NEMCSAK AZ DERÜL KI, hogy Is­ten tisztelete nincs helyhez kötve, hiszen ö Lélek, aki minde­nütt jelen van és bárhol lehet őt imádni, vagy tisztelni, hanem az is, hogy aki a Lélek által ezzel az élő Istennel való találko­zást átéli, az megszabadul a faji, vallási, vagy egyéb ellentétek megkötözöttségétől és testvérének tekint minden embert. Ezért nem kerüli ki Jézus a kegyes zsidók által tisztátalannak tartott Samáriát és ezért áll szóba egy olyan asszonnyal, aki nemcsak samaritánus, hanem ráadásul olyan bűnös életmódot folytat, amelynek elkövetőjére egy kegyes zsidó csak mély megvetéssel tudott nézni. Ö a samáriai asszonyban csak a segítségre szoruló testvért látja. Vajon nekünk mai keresztyéneknek nincs szük­ségünk arra, hogy komolyabban vegyük Mesterünknek ezt a tanítását? Vagy még inkább: nincs szükségünk arra, hogy át­éljük ezzel a Lélek-Istennel való találkozást, hogy az ő titok­zatos ereje által olyan belátásra jussunk, hogy testvérnek néz­zük a más színű, más felekezethez tartozó, vagy más világné­zetet valló embertársunkat? AZ IS KIDERÜL AZONBAN JÉZUS VÁLASZÁBÓL, hogy életünk égető kérdéseiről nem lehet a figyelmet személytelen teologizálással elterelni. Pedig nagyon sokszor megvan ben­nünk is erre a kísértés. Az élő Isten, aki annak ellenére, hogy Lélek, mégis valóság — mert ezt jelenti a szó, ami igénkben igazsággal van fordítva —, ráirányítja figyelmünket életünk valóságára. Nem azért, hogy vádoljon, vagy kétségbeesésbe sodorjon bennünket, hanem azért, hogy megmutassa, hol van életünkben változásra, megújulásra szükség. S amint ezt a sa-. máriai asszony esete példázza, nemcsak megmutatja, hanem a változás, az életújulás csodáját el is végzi rajtunk. Keresztyén hitünknek és életünknek éppen ez a csoda a középpontja, hogy a Lélek ereje által az igében és imádságban valóságosan átél­jük az Istennel való találkozást, megtapasztaljuk szeretetét, át­éljük bűnbocsátó kegyelmét és ez által napról napra megújul az életünk. A SAMÁRIAI ASSZONY TÖRTÉNETE ARRÓL IS VILÄ- I GOSAN BESZÉL, hogy mindez azért történik, hogy tovább vi­gyük a szeretetet, testvérként segítsük embertársainkat, s te­gyünk meg mindent annak elhárítására és felszámolására, ami az egyik embert a másiktól elválasztja. Dr. Selmeczi János MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZI SZOLGÁLAT ARGENTÍNÁBAN Mozgalmas Időszak volt ez év második fele az argentínai magyar gyülekezet életében. A vasárnaponként rendszeresen megtartott magyar nyelvű is­tentiszteletek mellett (átlag­ban 35—40 résztvevővel), a hónap első és harmadik vasár­napján spanyol nyelvű isten- tisztelet is volt. Áz istentiszte­leteket megelőzően konfirmá­ciói oktatás, az istentiszteletek idején pedig a gyermekek szántára vasárnapi iskolát tar­tottunk. Szombatonként d. e. Máter Tímár Mária és dr. Kiss Lászlóné magyar óvodát tar­tottak a gyermekeknek. Külön köszönet illeti Haynal Alajos- nét, aki már évek óta hozza és viszi kocsijával a .gyerekeket. Az elmúlt időszakban is rend­szeresen megjelent gyülekezeti értesítőnk, a „Hitünk”. A Női- csoport minden hőnap első szombatján megtartotta össze­jöveteleit; előadók voltak: dr. Leskó Béla, Pintér Sándor, Szabó Imre, Besenyi Károly és dr. Z. Sebess Jenőné. Minden hónap utolsó péntekén az „Ul­timo viernes” csoport tar­tott értékes megbeszéléseket. Augusztus 11-én volt ez évben az evangélikus nap. amikor is többen gyülekezeti tagjaink közül beszámoltak a számukra legtöbbet mondó bibliai igék­ről. A presbitérium is havonta rendszeresen megtartotta ülé­seit; a júliusi ülésen megje­lent M. Olson főtitkár; az augusztusi ülésen pedig J. Cobrda püspök. December 8-án családi nap volt a gyülekezetben. Konfir­máltak Kohánszky Katalin, Lévay Lili és Edvárd," Klenk István, Müller Frigyes, Pálmay Ubaldo és Lange Mária. Ezen a napon nyílt meg a gyüleke­zet szokásos karácsonyi vásá­ra is. (A hírt Hefty László lel­késztől kaptuk.) A BIBLIAOLVASÖ-ÜTMUTATÓ 19 NYELVEN Nemcsak magunknak élünk — ssociúletikai sorosat A bürokrácia útvesztője Valahányszor ezeket a sza­vakat halljuk: „bürokrácia, bürokratikus” — keserű lesz a szánk ize. Véget nem érő elő- szobázások emléke ébred ben­nünk, amikor fölösleges igazo­lásokra, vizsgálat nélküli felül­bélyegzésre vártunk. Dolga vé­gezetlen emberek méltatlan­kodását, csalódottak és föliz­gatottak szitkozódását hallot­tuk. Közben türelmünket eről­tetve lestük, mikor kerülünk sorra. Ha pedig a tortúra ez­zel nem ért véget, ilyen vála­szokat kaptunk: nem ide tar­tozik, a dolog nem olyan egy­szerű, tudakozódjon később — akkor beszedtük az SZTK-nál hasonló várakozás árán szer-*- zett pirulákat. Álmomban se jöjjön elő — mondja a tapasztaltabb ál­lampolgár, aki már volt „ügy­fél”. Pedig tudjuk: hivatalok­ra szükség van, a hivatalok­ban értünk dolgoznak, és a hi­vatal, nagyon fárasztó mun­kahely. Ez az a szerv, mely a közösségi élet szabályozója­ként áll az egyének között, és egyezteti a sok magánérdeket a közösség érdekével. Az együttélés „játékszabályait’’ törvényeknek és rendeletek­nek hívjuk. Maga a hivatal pedig végrehajtja és végre hajtatja a szabályokat, törvé­nyeket és rendeleteket. Ilyen szervek, nevezzük végrehajtó szervnek, a tanácsi közigazga­tási hivatalok. De az élet bár­mely területén tallózgatunk, ugyancsak ügyeinket intéző hivatalokkal találkozunk. És ez jó. Jó addig, amíg minden­ki tekintetbe veszi: a törvé­nyek és rendelkezések az em­berért, életünk jó rendjéért vannak! Fokozottan áll ez a mi szocialista államrendünk­ben, ahol legfőbb érték az em­ber! Ennek megfelelően a hi­vatalnak, a bürónak, ezt a szempontot kell képviselnie. Bs ragyogó példáit látjuk, amikor ebben a szellemben cselekszenek a hivatalok, s annak vezetői. Annál lehango­lóbb fásult, emberben csaló­dott „aktatologatókkal” talál­kozni, akik a hivatali rend­tartást és a törvényeket pán­célként öltik magukra; megfe­ledkeznek arról, hogy velük szemben is emberek állnak nagy, vagy kicsiny, de szá­munkra mégis fontos ügyek­kel. A BÜROKRATIZMUS BE­SZŰKÜLT SZEMLÉLET és sivár lelkületet takar. Azok lesznek Rendszerint bürokratá­vá, akik belefáradnak a jóért való küzdelembe, akik megfe­ledkeznek az emberiesség kö­telezéséről, a szeretet paran­csáról és arról a tényről, hogy az ember az ember segítő tár­sául hivatott életre. Ahol erről valaki megfeledkezik, ott élet- veszélyes ütközések keletkez­hetnek. Mennyi fájdalom, csa­lódás, keserű idegenség támad egy lélektelen ügyintézés kap­csán! Ahol a hivatal uralmát gyakorolják, ott a szerencsét­len ügyfél emberi méltóságá­ban érzi arculcsapva magát! A napokban a TV egy kis- nyugdíjú ember problémáját mutatta be. A kézbesítő lusta volt a harmadik emeletre fel­menni. A nyugdíjszelvényre ráragasztotta: „ismeretlen.” Három hónapig tartott, amíg a nyugdíjas végigjárta a hivata­lok útvesztőit, és végre meg­kapta a pénzét. Pedig egy ki­Felvétel a debreceni Református Kollégium Gimnáziumába az 1975/76. tanévre A debreceni Református Kollégium Gimnáziumának I. osztályaiba az általános isko­lákban kiosztásra kerülő „Je­lentkezési lap továbbtanulás­ra” c. nyomtatványon lehet jelentkezni az 1975/76. tanév­re. Azok a tanulók, akik a Re­formátus Gimnázumban óhaj­tanak továbbtanulni, az emlí­tett űrlapra írják fel iskolánk nevét és címét (Református Kollégium Gimnáziuma, 4001 Debrecen, Postafiók 71). Felvételüket kérhetik jeles, vagy jó rendű, protestáns val­lasd tanulók, akik 1975. szep­tember 1-ig még nem töltik be 17. életévüket. Az általános iskolát régebben végzett, de nem túlkoros tanulók is je­lentkezhetnél?: felvételre volt általános iskolájuk útján. A tanulók a gimnáziumi ál­talános tan,- és óraterv alap­ján végzik tanulmányaikat. önként jelentkező tanulók részére kántorképző taníölya- mot szervezünk. A tanfolyam résztvevői a IV. osztályban kántorképesítő vizsgát tehet­nek, s sikeres vizsga esetén egyházi szolgálatra képesítő kántori oklevelet nyerhetnek. A Gimnáziumba jelentkező vidéki tanulók kérhetik inter- nátusi elhelyezésüket a fent említett továbbtanulási lapon. Fizetendő díjak; 1. Tandíj évi 520,— Ft, mely két részletben, félévenként előre fizetendő. 2. A kántorképzésre jelent­kező tanulók évi 200,— Ft kü­lön tandíjat és 80,— Ft hang­szerhasználati díjat fizetnek. 3. Internátusi és tápintéze­ti díjat minden I. osztályos és első ízben felvett tanuló a IV. díjfok szerint fizet. Ennek ősz- szege jelenleg: lakásdíj évi 1800,— Ft. tápintézeti díj évi 5000,— Ft, mellékdíjak évi 70,— Ft. E díjak 10 hónapon át, havi részletekben előre fize­tendők. A Kollégium Igazgató Ta­nácsa fenntartja magának a díjak év közben történő vál­toztatásának jogát. A felvételről és más szüksé­ges tudnivalókról írásban ér­tesítjük a szülőket. A Református Kollégium Gimnáziumának Igazgató Tanácsa Debrecen, Kálvin tér 16. csivel több jóakarattal hama­rosan el lehetett volna intézni az ügyét. Az orvosi rendelőkben is egyre több az adminisztráció. Tudjuk, hogy kell és elkerül­hetetlen az is. Hát nem lehet megtalálni a módját, hogy az orvos elsősorban és másodsor­ban is gyógyítson, és csak a legszükségesebb legyen az ad­minisztráció? Ha pedig az ad­minisztráció bürokráciával is párosul, addig, a „legfőbb ér­ték” esetleg bele is halhat. A lakásépítés kormányprogram, elősegítése társadalmi ügy. Mégis gondoljunk újságripor­tokra, TV beszélgetésekre, milyen nehezen jutnak néha' emberek a beígért támogatás- ______»___________________ ho z, a részükre biztosított le­hetőséghez, mert nehéz olykor egy-egy aláíráshoz, bélyegző­höz hozzájutni. NE SOROLJUK TOVÁBB A PÉLDÁKAT. Tulajdonképp e sorok azért készültek, hogy szemet nyitogasson, és az em­bertelenség érzését gyomlál­juk. Azokat pedig erősítsük, akik hivatalukban megtalál­ták a segítés gyakorlatának hivatalos módját, jó szolgála­tokat végeznek a társadalom­nak, mert jól szolgálják em­bertársaikat. Semmi sem fe­ledtetheti el: a hivatal van az emberért és nem az ember a hivatalért! virágh Gyula GYERMEKEKNEK Megkereszteltek: keresztyénként akarok élni Ünneplőbe öltözött konfir­mandusok állják körbe az oltárt. Előttük, a keresztelő­medencén ott csillog a gyü­lekezet művészi kivitelű, ezüstözött keresztelőkancsója. Minden konfirmációi ünne­pélyen megismétlődik ez a jelenet gyülekezetünkben. Emlékeztetni akarja a konfir­mandusokat, de a gyülekeze­tei is arra, hogy két dolog szorosan összetartozik keresz­tyén életünkben: a keresztség és a konfirmáció. Nálunk ez a kép különösen is emlékeztet. A konfirman­dusokat — nagyon kevés ki- ' vétellel — ebben a templom­ban, .ezzel a keresztelőkancsó- val keresztelték meg. S ennél az oltárnál, amely előtt a kon­firmációkor állnak, hangzott el keresztelésükkor a kérdés szüleik és keresztszüleik felé: „Akarjátok-e, hogy ez a gyer­mek a szent keresztségben ré­szesüljön és ezzel Isten gyer­meke, s Krisztus egyházának tagja legyen? Feleljétek: Akarjuk.” Minden megkeresztelt gyer­mek helyett először a szülei, s keresztszülei mondják ki ezt a szót: akarjuk: Igen, ők akarták először, hogy ti Jé­zushoz tartozzatok, hogy új, megtisztított szívvel élhesse­tek, hogy a gyülekezet közös­ségébe tartozzatok. A konfirmációkor azonban elérkezik annak az ideje, amikor a megkeresztelt gyer­mekeknek maguknak kell dönteni. Ezért hangzik el minden konfirmációi isten­tiszteleten most már szemé­lyesen a konfirmandusok fe­lé a kérdés: „Akartok-e eb­ben a hitben megmaradni, s evangélikus keresztyén hite­tekről kitartó hűséggel és a szeretet cselekedeteivel bi­zonyságot tenni? Feleljétek: Akarok.” Mikor elérkeztek a konfir­mációhoz, nektek is felteszik ezt a kérdést, s válaszolnotok kell: akartok-e keresztyén­ként élni? Válaszotoknak akkor lesz igazán súlya és értéke, ha őszintén és meggyőződéssel tudtok rá válaszolni: akarok. Ki tud azonban erre őszintén és meggyőzően felelni ? Áki megismerté az Isten Jézusban hozzánk hajló szeretetét. Mert semmi nem tud minket job­ban meggyőzni, mint ez a szeretet. Az a szeretet, amely­nek oly sokféle megnyilvánu­lását ismerhetjük meg a Bib­lia történetein keresztül, ami­ről így vall a Jézus követé­sében megöregedett János apostol: Ö előbb szeretett minket. Ennek a szeretetnek megismerését segíti számunk­ra minden istentisztelet, gyer- mek-bibliaóra és más gyüle­kezeti alkalom. Ezek segíte­nek bennünket oda, hogy megismerve ezt a szeretetet, őszintén és meggyőződéssel tudjuk elmondani a konfir­mációkor: v keresztyénként akarok élni. Valamit komolyan, igazán akarni azonban mindig küz­delmet, harcot jelent. Gon­doljatok csak a sportolókra! Pál apostol többször hasz­nálja a sportoló képét, ami­kor a keresztyén emberről beszél. Aki keresztyénként akar élni — figyelmeztet Pál apostol —.annak ugyanilyen elszánt küzdelmet kell foly­tatnia, mint a stadion célra­törő sportolójának. Ne értsé­tek félre! Nem másokkal vagy mások ellen kell a keresztyén embernek harcolnia, hogy ke­resztyénként tudjon élni, ha­nem önmagával szemben. Harcolni kell, hogy el ne fá­radjon Isten szavára figyelni, bűnei ellen küzdeni, s a sze­retet parancsát megvalósíta­ni. Bizony ez nem könnyű és nem kényelmes életprogram! Mégis milyen nagy dolog, ami­kor egy keresztyén ember életére visszanézve el tudja mondani, amit Pál apostol: „A nemes harcot megharcol­tam” (1 Tim 4, 7—8.). Konfirmációkor megismét­lődik a keresztelésteken el­hangzott kérdés: akarjátok-e? Nektek magatoknak kell így válaszolnotok: igen, megis­mertem Isten szeretetét, eb­ben a szeretetben akarok él­ni, ezt a szeretetet akarom to­vábbadni, míg célhoz nem érek. i A MAROS-TISZA SZÖG­BEN, a „Viharsarok” törté­nelmi sodrású földjén, Hu­nyadi János egykori birtokán, az asztallap síkságú, acélos búzát termő rónaságból ma­gasan kiemelkedik egy fehér falú, késő barokk stílusú templom. Fehér falai közül 56 méter magasra emelkedik a vörösréz sisakú torony. A falak tiszta fehérsége és a háttérül szolgáló kék ég egy- színűsége fokozottabban ki­hangsúlyozza a gazdagon dí­szített toronysisak szépségét. A templom tornyával, messze vidék egyik legszebb látvá­nya. Ehhez a templomhoz tarto­zik a tótkomlósi evangélikus gyülekezet. Alföldi nagy gyü­lekezet ez. Amikor ezt a jel­zőt halljuk a magyar evan­gélikus gyülekezetek valame­lyikéről, akkor ehhez mind­járt odagondoljuk a sok egy­háztagot, a nagy templomot, az anyagi biztosítottságot. S ha ez nagyjából igaz is, itt is vannak gondok, csak nagysá­gukból adódóan más termé­szetűek, mint a kis gyüleke­zetekben. LELKIÉLETÜNK. Istentisz­teleti és igehirdetési alkal­maink az ősöktől ránkörökí­tett formában vannak. Min­den ünnepen két nyelven Nagy gyülekezetekben A TÓTKOMLÓSI GYÜLEKEZET hangzik Istennek igéje. Ki­lenc órakor szlovák nyelven és tizenegy órakor magyar nyelven. A szlovák istentisz­teleteken énekes liturgiával szolgálunk. —' Minden reggel szlovák nyelvű könyörgés, „modlitba” van .írásmagyará­zattal. Az istentiszteletek lá­togatottsága bizony szerény. — Ezeken kívül minden más igehirdetési alkalom megta­lálható, mint általában hazai gyülekezeteinkben. Újabban rendszeresen tar­tunk szeretetvendégségeket a téli időszakban. Ezek az al­kalmak nálunk még újdon­ságukkal hatnak. Szép .szám­mal jönnek össze az érdek­lődők. Az offertóriumok nagy­sága is bizonyítja az érdeklő­dést. Sajnos a gyülekezeti termünk ehhez a szolgálathoz kicsinek bizonyul. GYÜLEKEZETÜNKNEK harminc tagú presbitériuma és 80 tagú képviselőtestülete van. Az egyház vezetőségét a következők jelentik: igazgató­lelkész, felügyelő, másodfel­ügyelő, főgondnok, akit ná­lunk „inspektor”-nak és a A presbiteri gyűlések láto- gondnok, akit „kuráíor”-nak gatottak. Presbitereink be­gélikus minden különösebb nehézség nélkül tud eleget tenni az egyháztagsággal járó kötelezettségeinek. Nehezebb sajnos megértetni o mások terheinek vállalni tudását. Még leginkább a diakónia ügye áll közel a gyülekezet­hez, de ebben a vonatkozás­ban is feltétlenül javítani kell az adakozókészségen. Természetbeni erővel is ké­szek gyülekezeti tagjaink a segítésre. A templom éven­kénti rendszeres nagytakarí­tásánál 20—25 asszony szokott dolgozni 2—3 napon át. A férfiak, különösen a presbi­terek a temetőkben szoktak végezni tavasszal vagy halot­tak napja előtti időben nagy- takarítást, faültetést vagy bo­zótirtást. Ezek az alkalmak jók a gyülekezet összetartozá­sa építésére. HÉTKÖZNAPOK DOLGAI. A gyülekezet tagjai természe­tesen munkás emberek, akik­nek a mindennapi életben komoly feladataik vannak, ennek a társadalomnak a tagjaiként. Hűséggel és pél­damutatóan végzik munkáju­kát a szocialista rendünk mutatta és biztosította mun­kahelyen. Három hatalmas termelő- szövetkezetben komoly kere­seti lehetőség van, mivel vi­dékünk speciális termelvé- nyei, mint a hagyma és a ci­rok komoly jövedelmet bizto­sítanak az ott dolgozóknak. Ipari vonatkozásban sem rosz- szabb a helyzet. A moderni­zált mezőgazdaság egyre in­kább szükségen az ipari szak­tudást, ezért a sertéskombi­nátban, a tojásgyárban, a pri­mőrtelepen, nagy lehetőségei vannak az ipari munkások­nak is. A kifejezetten ipari munkára is nagy lehetőségei vannak a gyülekezeti tagok­nak a helybeli vegyesipari és szolgáltató szövetkezet műhe­lyeiben, a háziipari szövetke­zet bedolgozói között, vala­mint a kardoskúti olajmezőn, az orosházi üveggyárban és a mezőhegyesi cukorgyárban. ILYEN SOKRÉTŰ ÉS SZÍ­NES MUNKÁBÓL hívogatják a gyülekezet tagjait a tem­plom harangjai hálaadásra is­tentiszteleteink alkalmával, hogy itt erőt gyűjtve térje­nek vissza és hűséges mun­kájukkal segítsék egész né­pünk célkitűzéseit. Koppány János Szeretetvendégség a tótkomlósi gyülekezetben csületére legyen mondva, szí­vesen járnak el az istentisz­teletekre is. AZ ANYAGI ÉLET vonat­kozásában a hatezemyi evan­hívnak. — Az említettek mellett még van egy lelkész, egy kántor, egy harangozó. Munkájukban segítség, hogy oz orgona fújtatása és a ha­rangszó villamosított. megjelenő Bibliaolvasó Út­mutatót • különböző egyházak 19 nyelven adták ki az 1975. évre. (epd) A Hermhuti Testvérgyüle­kezet által először kiadott és hazánkban is Sajtóosztályun­kon évek óta rendszeresen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom