Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-07-20 / 29. szám
ORSZÁG OS EVAN GÉLIKUS HETI LAP XL. ÉVFOLYAM 29. SZÄM 1975. július 20. Ára: 2,50 Forint Köztulajdon vagy magántulajdon? „Istennek beszéde élő és ható” A címben feltett kérdést nem közgazdasági vagy világnézeti szempontból kívánjuk most tárgyalni. (Bár ezzel a kérdéssel is érdemes Lenne foglalkozni, éppen keresztyén hitünk össze- függésében!) Csak kölcsön vettük e két fogalmat az egyházi s így gyülekezeti köztulajdonban levő értékeinkkel kapcsolatos elmondandók jobb megértésére. Az elmúlt hetekben e sorok Íróját sokat foglalkoztatta ez a kérdés: az egyházi értékek, az egyházi tulajdon „köztulajdon-e”, vagy a „magántulajdon” kategóriájába tartozik? EGYIK GYÜLEKEZETÜNK AZ ELMÚLT HETEKBEN nagyobb példány számban új Énekeskönyvet vásárolt a Sajtóosztályunktól, kicserélve ezzel a régi Dunántúli énekeskönyveket, amelyeket a gyülekezet eddig használt. A régiek feleslegessé váltak. A gyülekezet vezetői élükön a lelkésszel — a következőképpen gondolkodtak: a régi, kiszolgált, de még használható Énekeskönyveket nem lehet egyszerűen „leírni” a gyülekezet leltárából, mert azok „értékesebbek” annál, hogy azokat kiselejtezzék: vagy éppenséggel a templompadlásra kerüljenek. S ekkor fordultak e sorok írójához: szívesen odaajándékoznák ezeket a könyveket kis szórvány gyülekezeteknek, amelyek anyagiak hiánya miatt, nem tudják megvásárolni az aránylag drágább Énekeskönyveket. Elismerésre és követésre méltó gyülekezeti magatartás húzódik meg emögött. Sajnos, nem általános gyülekezeti magatartást példáz. Sokszor az az érzésünk, hogy nagyon gazdagok vagyunk. Gazdagabbnak mutatjuk magunkat, mint ahogy az a valóságban van. Olyan hírek érkeznek hozzánk, hogy gyülekezetek templom és lelkészlakás korszerűsítése ürügye alatt templomi felszereléseket cserélnek ki, sokszor fillérekért értékesítik azokat, iragy éppenséggel „leírják” a leltárból — erre is van bőven példánk, S míg egyik-másik gyülekezet könnyű szívvel így tesz, addig nem gondolnak arra, hogy talán éppen a szomszéd gyülekezet tudná rendeltetésének megfelelően használni azt az orgonát, amit újjal cserélnek fel. a templompadokat, amelyek helyébe újat építenek, vagy éppenséggel a megkopott Énekeskönyveket. MÉG MA IS SOK GYÜLEKEZET TUDATÁBAN ELEVENEN ÉL az az oly régen lejárt s oly sok fájdalmat és igazságtalanságot s egyéni tragédiát okozó „magántulajdon” fogalma. A mi teológiánkat valló gyülekezetek ma már nem gondolkodhatnak úgy, hogy a^ gyülekezeti kezelésben levő értékek — legyenek azok ingatlanok vagy ingóságok is — a „magántulajdon” kategóriájába tartoznak. Mert az ilyen „magántulajdon”- szemlélet önzővé tesz és érzéketlenné mások gondja-baja iránt. Ezek az értékek az egyes gyülekezetek „egyéni” tulajdona, de összességében mégsem X vagy Y gyülekezet kizárólagos tulajdonát képezi, hanem része az a Magyarországi Evangélikus Egyház össztulajdonának. így válik érthetővé a címben felvetett ellentmondás. Minden vagyontárgy, amely évtizedek vagy éppenséggel évszázadok alatt felhalmozódott az egyes gyülekezetekben, az egyház egészének tulajdonát képezi. Ez nem valami új értelmezése egyházi törvényeinknek, hanem egyenesen következik közös teológiai felismeréseinkből, amely egyházon belül — de azon kívül is! — az egymás iránt vállalt és végzett szolgálatot teszi hangsúlyossá. Ez a tény nem azt jelenti, hogy bizonyos határok között a gyülekezetek nem rendelkeznek „egyéni” tulajdonukkal. Erre tág lehetőséget biztosítanak a gyülekezeti háztartáson belül egyházi törvényeink is. Miért kell akkor erről mégis vezércikkben szólni? — teszi fel jogosan a kérdést az olvasó. AZÉRT FOGLALKOZUNK BŐVEBBEN ÉS A NAGY NYILVÁNOSSÁG ELŐTT ezzel a kérdéssel, mert az elmúlt időszakban olyan jelenségekkel találkoztunk, amelyek arra engednek következtetni, hogy a „magántulajdon” értelmezése körül adódnak még problémák. Csak két területet hadd emeljünk ki. Tudomásunkra jutott, hogy néhány gyülekezet eladta, illetve el akarja adni használaton kívül levő — sokszor igen értékes ■— orgonáját. Bizonyos esetekben ez elfogadható és érthető is. A-zt azonban már nem helyeseljük — és egyházi törvényeink szellemével, valamint teológiai egységünkkel összeegyeztethetetlen —, hogy az értékesítés előtt nem kérik ki a gyülekezetek az Országos Egyház Elnökségének a véleményét — s egyben engedélyét. Mert az az orgona, amelynek helyébe a gyülekezet újat tud építeni — s ezért Istennek adunk hálát! —. nem olyan ,.magántulajdona” a gyülekezetnek, amellyel szabadon rendelkezhet. Megengedhetetlen, hogy pusztán önző anyagi szempontokat figyelembe véve, gyülekezetek elherdáljanak — néha értéken alul is — orgonákat, harmóniumokat, amikor még ma is vannak gyülekezetek, ahol megvan a vágy orgonaépítésre, de hiányzik az az anyagi fedezet, amely egy újnak az építéséhez szükséges. VAGY ITT VAN „MOZGATHATÓ” MŰKINCSEINK KÉRDÉSE. Az elmúlt esztendőkben több gyülekezetei vontunk össze közös lelkészt gondozás alá. Ezekben — de más gyülekezetekben is — arra a helytelen magatartásra kellett az egyházvezetőségnek „odafigyelnie”, hogy értékes, legtöbbször pótolhatatlan értékű kegyszerek, műkincsek maradtak őrizetlenül az üresen maradó lelkészlakásban, vagy kerültek olyanok gondozásába, akik nincsenek tisztában azok értékével. Pedig ezekért a műtárgyakért az egész gyülekezet egyetemlegesen felelős! Ismételten szeretnénk a figyelmet felhívni — éppen most, a turistaszezonban! —, hogy nemegyszer kíváncsiskodó turisták keresik fel előszeretettel ezeket a gyülekezeteket, amelyekben ilyen „ósdi”, „fénytelen”, „avult" kegytárgyak, bőrkötéses Énekeskönyvek, szúette fafaragványok stb. vannak. S vagy mint ,.értéktelent”, örömmel felvásárolják, vagy „fényeset”, „csillogót” adnak helyettük. Ezek a látszólag „fénytelen” kegyszereink, műtárgyaink igen értékes vagyontárgyai egész egyházunknak, s egyben része nemzeti vagyonúnknak is. Aki ebben az esetben is a „magántulajdon”-ra esküszik, az nemcsak vét egyházunk közgondolkodása ellen, de egyben vét a minden állampolgárra egyformán érvényes állami törvények ellen is! KÖZTULAJDON VAGY MAGÁNTULAJDON? A fenti példák is bizonyítják, hogy még mindig van tábora egyházunkon belül — ebben az összefüggésben is — azoknak, akik a „magántulajdon" varázsában élnek. Hogy ez mennyire hamis s idejét múlt, azt átéltük s megítéltettünk miatta. De nem kevés annak jele sem, hogy a gyülekezétcink nagyobb része már magáévá tette azt a gondolkodást, amely ma meghatározza egyhazunk útját és szolgálatát! S ez a gondolkodás már nemcsak a ,.segélykérésben” közegyházi, hanem értékeinknek megőrzésében és védelmében is. Dr. Karner Ágoston Tanévzáró a Teológiai Akadémián A fent idézett igével kezdődött D. dr. Ottlyk Ernő püspök igehirdetése Teológiai Akadémiánk tanévzáró isten- tiszteletén. Ez a bizonyságtétel a jellegzetesen mai embernek szól, aki az emberiség közösségében, a tudomány és technika korszakában él, és akin megfigyelhető, hogyan válik közösségi emberré. Ezt az igét érdemes tanulmányozni és magunkévá tenni, mert közben magunk is átalakulunk, mássá leszünk. Annak a Mesternek leszünk igaz tanítványaivá, aki megszabadít az önzésből, új szívet és új lelket ad nekünk. Ennek az „IsHAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK HARMINCADIK ÉVÉBEN már új épületben, jobb körülmények között folyhatott munkánk. A fel- szabadulás harmincadik évfordulójáról való megemlékezéssel kezdődött dr. Vámos József dékán jelentése az elmúlt tanévről. Idézte azt az ünpepi beszédet, amely az Akadémia felszabadulási jubileumi ünnepélyén hangzott el. Az elmúlt három évtizedben kialakult szocialista társadalmi rend lehetővé tette azt is, hogy gyülekezeteink és külföldi evangélikus hittestvéreink anyagi segítségével új A Teológiai Akadémia tanári kara — dr. Vámos József dékán jelentése ten beszédéinek a szolgálatára kaptak elhívást ,a teológusok, de a gyülekezet tagjai is mind. Erre a szolgálatra érdemes az életet rátenni, mert Jézus is rátette az életét. Azt a munkát, amely az elmúít tanévben Akadémiánkon folyt, döntő módon határozták meg ezek a gondolatok. AZ AKADÉMIA ÜNNEPI ÜLÉSÉNEK KEZDETÉN alkalmunk volt körülnézni a zuglói templomban, amelynek padjait mégtöltötték a vendégek és érdeklődők. Ott ültek egyházunk vezetői: D. Káldy Zoltán püspök-elnök, D. dr. Ottlyk Ernő püspök, a két egyházkerületi felügyelő: Szent-lvány Ödön és dr. Mihály Dezső, valamint dr. Karner Ágoston főtitkár. épületet emelhessünk a lelkészképzés intézetének. Nincs megállás. A jobb, a szolgálatra való készüléshez méltóbb körülmények arra köteleznek, hogy még alaposabb munkát végezzünk, még jobban figyelembe vegyük mindazt, ami a mi korunkban és a mi társadalmunkban végzendő lelkészi szolgálathoz szükséges. Ha javultak is a tanulmányi átlageredmények, még mindig nem tarthatjuk kielégítőnek azokat. A következő tanévben, egyházunk vezetőségével egyetértésben, újabb, korszerűbb tanterv alapján kezdjük munkánkat — jelentette a dékán. Milyen sokoldalú a teológiai hallgatók felkészítése! Ez derült ki a jelentés további részéből. Meghívott előadókgyülekezeteiben. Évről évre többen vesznek részt eredménnyel a bibliai versenyeken. A széles körű tájékozottság, a minél alaposabb bibliaismeret és a gyülekezetekkel fenntartott kapcsolat mind nagyon fontos a lelkészi szolgálatra való felkészülésben. A TEOLÓGUS OTTHONRÓL IS sokat megtudhattunk. Az új épülettel megoldódott a fiúk elhelyezése, a következő feladat a leányok problémáinak megoldása lesz. A teológiai hallgatók ellátásának gondját javarészt gyülekezeteink vállalták magukra: az elmúlt esztendőben több mint négyszázezer forint adománynyal segítették az Otthont. Köszönjük a gyülekezeteknek, bennük a gyülekezetek minden egyes tagjának áldozat- készségét. Azt,, hogy felelősséget éreznek a jövendő lelkészekért ! Ebben a tanévben négy hallgató fejezte be tanulmányait: Bálint László, Böröcz Enikő, Reisch György és Ri- bárné Kajos Anna Mária. A végzett hallgatók nevében Bálint László mondott köszönetét rövid beszédben egyházunk vezetőinek és a professzoroknak nevelő és oktató munkájukért. Kifejezésre juttatta, hogy a gyülekezeti szolgálatban ők is a diakóniai teológia útján akarnak haladni. JUTALOMOSZTÁS ZÁRTA AZ ÜNNEPI ÜLÉST. A végzett hallgatók könyvjutalmat és a luther-kabáthoz, ill. kosztümhöz segélyt kaptak. A Gä- wert-nővérek alapítványának tekintélyes összegét kimagasló tanulmányi eredményéért, szorgalmáért és a közösségért végzett hűséges munkájáért Adámi László kapta. Az Otthon életének szolgálatáért és szorgalmáért kapott jutalmat Szabó Lajos, Deme Dávid, és Smidéliusz Katalin. Kiváló tanulmányi eredményükért, ill. közösségi munkájukért még a következő hallgatók részesültek jutalomban: Németh Pál, Szabó Vilmos, Sztojanovics András, Házi Magdolna, Gyarmati István, Győri Gábor és Szabó Pál. Ezeknek a neveknek a felsorolása hadd legyen egyben köszönet azoknak, akik lehetővé tették adományaikkal a hallgatók jutalmazását, és egyúttal a jutalma- zottakat emlékeztesse arra, hogy a jutalom őket további, még hűségesebb helytállásra és példaadó magatartásra Kötelezi. KÖSZÖNET A ZUGLÓI GYÜLEKEZETNEK. A gyönyörűen feldíszített oltár, a szépen rendben tartott templom 'arról a szeretetről tanúskodott, amellyel a gyülekezet egyházunknak ezt a fontos intézményét, a tanárokat és a hallgatókat körülveszi. Ez is arról tanúskodik, hogy IstenBálint László búcsúzik a végző hallgatók nevében nek beszéde élő és ható, és hogy ennek az „Isten beszédéinek szolgálatára érdemes egész életünket rátenni. M. A. EGY ETIÖP PÜSPÖK TITOKZATOS HALÄLA Állami és egyházi hivatalos szervek eddig még nem közölték, milyen körülmények között következett be Samuel etiópiai ortodox püspök halála. Június 4-én Zway községben. kereken 120 kilométerre a fővárostól lakásán holtan találták a 42 éves püspököt, aki az utóbbi időben a' pat- riarkátus külügyi titkára volt és ismerték a különböző egyházi világszervezetek gyűléseiről más egyházak képviselői is. Szeptemberben a Keresztyén Békekonferencia siófoki gyűlésére készült hazánkba. Egyes jelentések balesetről beszélnek, de sokan gyilkosságot emlegetnek. Samuel püspök tagja volt a katonai kormányzat 52 tagú tanácsadó testületének is. (epd) HIVATALOS ETIKAI DÖNTÉS A MINISZOKNYÁK ELLEN Tanzania nagy kikötővárosában, Dar-es-Salaamban hivatalos etikai döntést hoztak a miniszoknyák ellen. Ilyen ruhadarabot viselő hölgyeket ugyanis az állami közlekedési vállalat autóbuszai nem vesznek föl utasnak. (Das Wort in der Welt) Vendégek és hallgatóság Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöttük az évzáró ünnepen Lóránt Vilmos tanácsost, az Állami Egyházügyi Hivatal főelőadóját. Á vendégek sorában ott láthattuk a protestáns testvéregyházak képviselőit, teológiai akadémiáik dékánjait, a római katolikus hittudományi főiskola dékánját. Az pedig mindnyájunk számára nagy örömöt jelentett, hogy a szülőkön és rokonokon kívül nagyon sok gyülekezetünk képviseltette magát, nemcsak espereseivel és lelkészeivel, hanem a gyülekezet tagjaival is. kai fórumokon vitattak meg közéleti, társadalmi, egyház- politikai problémákat. Legutóbb Balló István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese folytatott velük beszélgetést az egyház és az állam között kialakult jó viszony továbbfejlesztésének lehetőségeiről, a szolgálatban felmerülő problémákról. A fórumokon kívül működött komolyzenei és irodalmi klub. Vannak, akik kántori oklevelet is akarnak szerezni. Közben pedig hétről hétre jó néhány teológus szolgál az ország különböző evangélikus TOVÁBB NÖVEKSZIK AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA Ez év őszén a Nairobiban (Kenya), Afrika földjén megtartott világgyűlésen eléri az Egyházak Világtanácsa tagegyházainak száma a kettőszáznyolcvanat, ha a világgyűlés jóváhagyja a felvételre jelentkezett újabb egyházak kérelmét. A jelenlegi kétszázhetvenegy tagegyház a római katolikus egyházon kívül a keresztyénség minden más ágát képviseli, (epd) ÜJ VILÁGSZERVEZET A KERESZTYÉN KOMMUNIKÁCIÓ VILÁGSZERVEZETE Az eddigi két kommunikációs, hírközlő keresztyén világszervezet, a rádiós eszközökkel és az irodalmi, könyvés iratterjesztéssel foglalkozó szervezet ez év tavaszán egyesült és 61 ország 240 szervezetét foglalja össze, (epd) t ) t
