Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-07-20 / 29. szám
Közösség Istennel Mi történik az istentisztelet után? 1 Jn 4. l(i Kicsoda az Isten? Erre a kérdésre már sokféleképpen próbáltak felelni. Írtak róla hosszú dolgozatokat, melyeket csak kevesen értettek meg. Mondtak róla lapos közhelyeket, melyek keveset értettek meg Isten lényegéből. JÁNOS APOSTOL HÁROM SZOT MOND ISTENRŐL — az Isten szeretet — s olyan üzenet ez, hogy belegondolva, szinte levegő után kell kapkodnunk —, s minél többször halljuk, annál inkább. Aki ura a világnak, így ura: szeretettel uralkodik. Aki ura az én életemnek, igy ura: szeretetével vezet és megtart. Sem a világ, sem a keresztyének, se mi magunk személyesen nem vagyunk méltók szeretetére, mégis kezet nyújtja, mégse enged el, mégse mond le rólunk. ISTEN SZERETETÉRE GONDOLNUNK CSAK ÜGY LEHET, hogy Jézus Krisztus alakját idézzük magunk el. Hitünk mégse csupán emlékezés régmúlt időkről. „Megismertük és elhittük”: élhetünk közösségében, járhatunk vele. erőt és példát kaphatunk általa. Valóban boldog az az ember, aki úgy élheti életét, hogy tudja: nincs egyedül, nincs elhagyva, róla el nem feled- Aeztek, el nem veszhet, útja nem a nagy semmibe visz, mert számontartja a szerető Isten. HOGYAN MARADHAT MEG AZ EMBER EBBEN A HITBEN, Isten szeretetének tudatában. Istennel közösségben? Isten szeretetében, az Istennel való közösségben megmaradni úgy lehet, ha az ember a szeretetben marad. A szeretetben megmaradni nem vágyakozó sóhajtásokat jelent, mert Isten szeretete sem érzés volt vagy kívánság, hanem megtapasztalható cselekedet, melybe kapaszkodni lehet. A szeretetben megmaradni nem a világtól való elfordulást jelent, mert Isten is úgy szeretett, hogy odafordult a világhoz, nem riadt vissza tőle, hanem meggyógyította. Ezért az Istennel való közösség se lehet elmélkedés földöntúli dolgokról, hanem olyan erő, mely hat, alakít, életté lesz. Nemcsak hideg és merev elmélet, hanem képmutatás is Istenről beszélni a szeretet mindennapos élése nélkül. Aki Isten sze- retetéről beszél, de maga nem éli: az önzetlenséget önzőén dicséri. Istenben maradni, vele közösségben élni csak úgy lehet, ha szeretetben járunk . Megfordítva is elmondhatjuk: szeretetben járni egyenlő Istennel közösségben lenni. Mondhatjuk egészen egyszerűen, hogy mindenféle földi szeretetgyakorlás isteni dolog? Válaszoljunk igennel, még akkor is, ha tudjuk, hogy olyan helyeken is gyakorolnak szeretetet, ahol nem beszélnek Istenről, s vannak olyan helyek is, ahol beszélnek Istenről, de nem élnek szeretetben. EZT AZ EGYSZERŰ KÉRDÉST, hogy kit kell szeretnem és hogyan, újra és újra meg kell válaszolnom. Mivel a szerétéiből könnyen lesz valami „szeretetiéleség”: társadalmi előírás, megszokás, udvariasság, émelygős kedveskedés vagy éppen megkülönböztető bánásmód — ha csak a magam hangulata és belátása vezet —, szükségünk van Isten szeretetének helyreigazítására. Szükséges, hogy naponta tanuljuk: a szeretet nem viszonzás, hanem ajándékozás, nem kötelességteljesítés, hanem szívből fakadó, örvendező és örvendeztető kéznyújtás. ISMERJÜK AZ EVANGÉLIUMOT: „úgy szerette Isten a világot ..Jézus sem azt mondta, hogy őt szeressük, hanem hogy egymást. ■. Isten szeretetének közösségében élni ezért olyan szívügy, mely átöleli — nemcsak gondolatban, érzésekben vagy imádságban, hanem cselekedetekkel is — az egész világot, az embervilágot minden időben, minden helyen, mindenféle meg- 'különbÖztetés nélkül. Az Istennel való közösség így tesz nemcsak Isten gyermekévé, hanem minden ember testvérévé is. Azzá tesz. Azzá tett-e? Reuss András Mi történik az istentisztelet után? — Hát — a hívek hazamennek, a templom kiürül és üres marad ismét egy hétre, vagy par napra, a gyülekezet szétszéled. Meg tart a vasárnap, vár az ünnepi ebéd s utána pihenés, sport vagy más szórakozás, kinek-kinek gusztusa szerint. Az istentisztelet után nem történik semmi elismerésre méltó? De hát minek is kellene történnie? Talán vissza kellene kérdeznünk: mi történi az isten- tiszteletben? Ott a templomban,. az alatt, az óra alatt, amikor együtt volt a gyülekezet. A hívek a padokban s a lelkész a szószéken és az oltár előtt. Mert akikor, ott kellett volna valaminek történnie. Nemcsak szavaknak és éneklésnek elhangzani — a prédikációnak és a liturgia mondatainak, a gyülekezet hitvallásának és imádságának •—, hanem megtörténni valaminek. Isten akar minden istentiszteletben némcsak mondani nekünk valamit, hanem tenni is velünk valamit. Meg akar ragadni, át akar formálni — képpel szólva vállunkra teszi a kezét s kezének nyomot kellene hagyni bennünk és rajtunk. Ennek, ami az istentiszteletben történt, amit Isten cselekedett velünk, ennek kell azután folytatódnia az istentisztelet után is. Nem mehet tovább az életünk ezután úgy, amint eddig ment. Valami történt velünk és ennek következményei vannak az egész életünkben. Mi történik az istentiszteletben — és ennek következtében azután? ISTEN TALÁLKOZNI AKAR VELÜNK. A prédikációban, az úrvacsora asztalánál Isten szava. Jézus Krisztus van jelen. Amikor az imádság mondatait íormalgai- juk a Szentlélek siet segítségünkre. Isten vállunkra teszi a kezét — mondottuk képpel szólva —, maga felé fordít. Az arcunkba tekint s mi felemelhetjük szemünket hozzá. Jézus arcába nézhetünk. És ennek a találkozásnak meg kell látszania rajtunk. Amikor kilépünk a templomból, valaminek tükröződnie kellene az arcunkon ennek a találkozásnak a fényéből. Magunkkal kell vinnünk valamit: több békességet, több örömet, biztonságot és határozottságot. Isten oltalmának tudata kellene, hogy körülvegyen minket. mint egy vért — úgy léphetünk ki a templomajtón, mint aki tudja: minden lépését vezeti és irányítja a hűséges és bölcs Mester. Bizonyos, hogy nem minden fájó kérdésünk oldódott meg. amivel beléptünk a templom ajtaján. De bizonyos, hogy a szorongás és aggodalom köteleiből feloldódva indulhatunk el a hazafelé vezető úton. Jézus gyógyító keze megérintett minket. AMIKOR ISTEN VÁLLUNKRA TESZI KEZÉT, A FRANCIA REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATA HATÁROZATAIBÓL Az evangélium továbbadása kérdései, a nők helyzete az egyházban és társadalomban, valamint a nukleáris központok építésével és működésével kapcsolatos veszélyek voltak a Francia Református Egyháznak május 2—4. között Carry-Le-Rouet városában tartott 68. zsinatán a napirend főbb pontjai. Az evangélium mai továbbadása kérdései időszerű vonatkozását a következő két évre szóló tanulmányi program kapcsán vizsgálták, a család és a férfi és nő viszonyának szociáletikai körében. A különböző egyházi testületek tagjai közé fokozottabb mértékben kívánnak nőket is bevonni. Az épülő és már meglevő nukleáris központok veszélyeire is fölhívta a figyelmet a zsinat és kérte a biztonsági intézkedések megtartását és az aggodalmaskodó lakosság' megfelelő tájékoztatását, (eps) Nyitott kapu — es itt evangélikus szeretetotthon Özvegy Papnék Otthona Kistarcsán dozottai, valamint a fiókgyülekezet tagjai részére. A rendszeres vasárnapi és nagyünnepi istentiszteletek, a heti bibliaóra, valamint az ádventi és böjti áhítatok mind-mind alkalom Otthonunk gondozottal számára a nagyobb közösségben való életre. AZ OTTHON MÚLTJA — AZ EGYMÁS TERHÉT HORDOZÓ SZERETET, Ez a krisztusi erő állította közös szolgálatba a papnékat, a gyülekezeteket — különösen is a OTTHONUNK MÁJA IS AZ EGYMÁS TERHÉT HORDOZÓ SZERETET VILÁGA. Gondolnak ránk, tőrödnek velünk! S ez történik nemcsak kötelességből, hanem szívbeli szerétéiből. Nemcsak a múlt hordoz drága és szép emlékeket Otthonunk életében, hanem a mája is tele van sok színes képpel, biztató jelenségekkel. Akár a nyári napokat, akár a téli időt szemléljük, az a valóság, hogy gondolnak ránk és törődnek velünk a papnék, a fenntartó gyülekezea konfirmandusok: diakóniai munkával való ismerkedésre... Es jönnek nyaranként lányok 1 hetes tanulmányúira, hogy magános öregjeink életében helyettesítsék vagy pótolják az unokák és dédunokák mosolyát, kacajos jókedvét és csillogó szemét. A szolgálatnak és szolgálóknak teljes közösségére van szükség, hogy ne legyen senki magányos, elhagyatott, megkeseredett lélek. — És az Otthon gondozottjai is mennek a szomszédos gyülekezetekbe látogatásra, ismerkedésre, együttörvendezésre. A „Kata” (ez a mikrobusz) jó segítő és munkatárs ebben a szolgálatban is. Az Otthon anyagi élete is az egymás terhét hordozó szeretet tükrében nyer megoldást. A gondozottak anyagi erejükhöz mérten mind hozzáj állnak az Otthon szolgálataihoz. Ez az anyagi hozájárulás csak a szükséglet felét biztosítja. A hordozó szeretet szolgálatában részt vesz jelentős áldozattal az Országos Egyház is — a fenntartó IS gyülekezet készpénz- és természetbeni adománnyal, a papnék pénzadománya személyektől kapott adományok mellett. A kistarcsai Özvegy Papnék Otthona A Budapestről Miskolc felé vezető főútvonal mentén, közvetlenül a főváros határánál fekszik Kistarcsa. Itt van a közútról is látható emeletes szép épületben az özvegy Papnék Otthona. AZ OTTHON NEM GYÜLEKEZETI LÉTESÍTMÉNY. Itt a fordítottja történt. Először települt az Otthon, azután szerveződött a fiókegyházközség. De az Otthon nem is valamilyen régi alapítványnak a maradványa, folyamatos munkahelye. Az intézményt az ország evangélikus papnéi létesítették azzal a határozott céllal, elgondolással, hogy a szeretetotthon elsősorban a magányosan élő özvegy papnék részére biztosítson csendes otthont. Már 46 éves múltra tekinthet vissza ez az intézmény. A nagy épület vásárlás útján jutott a papnék, illetve az országos egyház tulajdonába. A KELLEMES KÖRNYEZETBEN ÉPÜLT HÁZBAN 17 lakószoba van, központi fűtéssel, fürdőszobákkal, közös ebédlővel és szép, tágas, virágos kerttel. Veteményes kert Is'van s emellett a baromfi- és sertéstartás is a munkaterülethez tartozik. — A gondozottak száma átlagosan 20 személy. Valamennyien nők. S elmondható az is, hogy öregjeink az ország legkülönbözőbb részeiből válók, képviselői az országos egyháznak: özvegy papnék, paplányok, volt gyülekezeti munkások és magános egyháztagok. Elhelyezésük 1 vagy 2 személyes szobában van. És hogy a lakószoba kedves és a benne lakónak megszokott legyen, ki-ki saját bútorzatával költözködhet be. — A házon belüli rendszeres orvosi ellátás biztosítva van. — Külön ajándéknak tekinthető az a körülmény, hogy magában az épületben van a kis templom is az Otthon gonszomszédos gyülekezeteket — ismert és névtelenségben maradt szíveket. Szükség is volt a sok segítő kézre. Sok volt a gond, sok volt a me'goldásra váró kérdés. A háború utáni években nehéz napok és nehéz hetek váltották egymást. A renoválás folyamatos nagy munkája azonban itt is megindult s enyhült a feszültség, a zsúfoltság, csinosodott az épület, csendes és nyugodt lett az életrend. Ebben az újjáépítő szolgálatban a közvetlen közelben és távolban élők, az itthoni és külföldi testvérek szeretete összekapcsolódott a mi Otthonunknál is. tek, barátok, ismerősök. Nem is szürke egyhangúságban telnek a napok. Mindig nagy alkalom a látogatók érkezése. Ezt magunk; is elősegítjük azzal, hogy a. rendelkezésünkre álló mikróbusszal elhozzuk Otthonunkba a fenntartó gyülekezetek asszonyait ismerkedésre, találkozásra. A látogató csoportok velünk töltenek egy egész napot (nyári időben vasárnap, késő ősszel a hétköznapi kínálkozik alkalmasnak ilyen együttlétre) s a közösen elfogyasztott ebéd után jut idő az egyes szobák felkeresésére és. beszélgetésre. Áldott alkalmak!... Es jönnek OTTHONUNK HOLNAPJA IS A SZERETETRE ÉPÜL. amely eddig is hordozott. Istennek csodálatos a matematikája és kifürkészhetetlen a kegyelme. Mindig jót tesz velünk. Akkor is, amikor a sze- retetünket igényli egy megfáradt vándor iránt itt a ván- dorúton. Az Ö szeretete tükröződik a munkások elhívásában, a tervek jóváhagyásában, az erőtlen erőben, a hitben, a megújuló szeretetben, abban az életben, amely nap mint nap osztályos része kinek-kinek az özvegy Papnék Otthonában is: ma én hordozok még. holnap engem hordoz u másik. id. Kenüch György először maga felé fordít bennünket. Azután odafordit az emberekhez. Először azokhoz, akikkel együtt ülünk a temp- lompadokban. Nem ülhetünk úgy mellettük, érdektelenül es közömbösen, mint mondjuk a moziban. Hiszen Jézus szava együtt szólít meg bennünket. Nem engem és öt, hanem együtt mindnyájunkat. Mint gyülekezetei. Jézus asztalának vendégei lehetünk — tehát egy asztaltársasag. Nem úgy, mint mondjuk egy vendéglőben, hanem mint a családi asztalnál, ahol mindenki ismeri egymást s a meghívott vendégek ismerősökként válnak majd el. Jézus igéje es asztalának ajándéka gyülekezetté: testvérek közösségévé altar formálni bennünket. Mindig úji-a, minden istentiszteletben és egyre inkább. Lehetetlen, hogy akik Jézus asztalánál ültek, akikkel találkozott, azok ezután — az együtt- lét után — ne törődjenek egymással, haragban legyenek, egymás gondját fel ne vegyék. Lehetnek vitáik — hiszen éppen a családtagok vitatkoznak legtöbbet — de ez is összetartozásuk jele. Ezentúl megbeszélik majd közös dolgaikat, egyre jobban ismerik és szeretik is egymást. Nem mert szeretetreméltóak, hanem mert Uruk és Mesterük szeretetére méltatta őket. Ebből élnek s így élnek együtt és egymásért is. Az istentisztelet után a gyülekezet tagjai elválnak egymástól, várja őket az otthon, a család. Megmarad azonban összetartozásuk tudata. ,;Mindenük közös volt” — írja az újtestameritumi krónikás az első gyülekezetekről (Ap. Csel. 4, 32—33). örömük, gondjaik — segítettek egymáson. GYÜLEKEZETTÉ FORMÁLT NÉPET KIKÜLDI ISTEN a templomból a „világba”, az emberek közé. A templomi istentisztelet itt folytatódik. A mindennapok életében, munkájában. helytállásában, tiszta emberi magatartusában kell megmutatkozni, hogy csakugyan történt valami az istentiszteletben. Any- rlyit ér a gyülekezet tagjainak hite, amennyi meleget, derűt, igaz emberséget, felelősségvállalást, kötelességteljesítést, önzetlenséget, önfeláldozást, türelmet, józanságot, hűséget visznek magukkal bele az életbe. Egész életetek váljék istenszolgálattá, így int Pál apostol (Róma 12, 1). Érdemes elolvasni ezt a fejezetet végig. Mennyi világos útmutatás, kézzelfogható jó tanács, igaz tanítás, teli tarisznyára való útravaló a keresztyén embernek felebarátai között való forgolódására! E nélkül a folytatás nélkül a templomi együttlét hiábavaló. A kettő együtt: a gyülekezet templomi ünneplése és a hétköznapok hűséges aprómunkában való szolgálata a teljes, igazi istentisztelet. MI TÖRTÉNIK AZ ISTEN- TISZTELET UTÁN? De hiszen az igazi istentiszteletiek nincsen is vége! Csak helye és alkalma, formája és eszközei változnak. Megmondotta már Lutherünk: a hűségesen végzett mindennapi munka, konyhában, műhelyben, szántóföl- dőn: igazi istentisztelet, Istennek tetsző és kedves. Isten szolgálatában állunk és élünk, Jézus tanítványai és követői vagyunk, nemcsak a templomban, de egész életünk minden pillanatában. Ez az igazi istentisztelet. Dr. Groó Gyula A szerecsen Csel 8, Egy rádióriporter megkérdezte egyszer egyik egyetemi tanárunkat, mondja el, hogy lett a matematika tanára. A tudós így válaszolt: a gimnáziumban megbuktam számtanból. Nem értettem és nem is szerettem a matematikát. Akkor édesapám fogadott mellém valakit, aki azon a nyáron felkészített a pótvizsgára. Ez a tanítóm megérttette és megszerettette velem ezt a tantárgyat. — Sok gyerek elhiszi könnyen, hogy a számtant nehéz megérteni. De valójában szinte mindennel így vagyunk. Rászorulunk egy jó tanárra, jó nevelőre, ha valami új ismeretet akarunk elsajátítani. Igaz, sok mindenre megtanítanak a könyvek is, de tapasztalhatjátok, hogy a könyvek gyakran újabb kérdéseket támasztanak bennünk s ilyenkor szívesen keresnénk valakit, aki felelne ráj üli. Pontosan így vagyunk hitünk dolgaival is. Ha valaki szeretne többet tudni Istenről, a hitről — olvashatja a Bibliát, a hittankönyveket, de biztosan maradnak még benne kérdések, melyekre választ szeretne kapni. Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyviben most olyan részhez érkeztünk, amelyik azt mutatja, hogy Isten szeretné, ha választ kapnánk kérdéseinkre. sőt maga küld mellénk olyan embereket, akik megtaníthatnak érteni Isten dolgait. A 8. fejezetben az etiópiai királynő egyik főemberéről olvasunk. Ez az ember oda- vissza kétezer kilométert tett meg, hogy eljusson Jeruzsálembe, hogy az igaz élő Istenről hallhasson. Napokat töltött itt el, elmélkedve, figyelve, imádkozva. S azután hazafelé az útra is vásárolt magának egy könyvtekercset a Bibliából, Ézsalás próféta könyvét. Annyira izgatta őt a szent irat, hogy alig hagyta el kocsija a várost, már olvasni kezdett. De éppen, mikor a legmegrázóbb szakaszhóz érkezett — arról olvasott, hogy valaki ártatlanul szenvedett —, szomorúan állapította meg, hogy tulajdonképpen nem érti miről van szó. Egyáltalán, van ilyen ember, aki önként vállal mások helyett ártatla- • nul szenvedést? Ha van, ki ez? komornyik 26—40 És miért tette? — Szomorúan nézett maga elé az útra. Hol talál feleletet? Vajon érted, amit olvasol? — A néger főember biztosan azt hitte káprázik a szeme és hallucinál. A kocsija mellett ott haladt egy egyszerű ruhába öltözött zsidó férfi és a kocsival sietősen lépést tartva, úgy szólította meg, mintha a szívébe látna. Ha angyalt pillantott volna meg maga mellett, akkor sem lepődött volna meg jobban. Pedig nem angyal volt a kocsi mellett siető alak, hanem húsból-vér- ből való . ember, Jézusnak egyik tanítványa, Fülöp. „Angyalokhoz” csak annyiban hasonlított, hogy őt is az Isten küldte „véletlenül” ide, éppen erre az útra. Isten rendez ilyen meglepő „véletleneket”. S mikor Fülöp meghallotta az utas félhangos olvasását, megértette, hogy a kocsihoz kell csatlakoznia. Itt van szükség reá. A következő pillanatban a főember is megértette, hogy itt a segítség, itt a felelet. Már kérte is az idegent, üljön mellé. — Kiről szólnak ezek a mondatok? Ki szenvedett ártatlanul? Fülöp tudta a választ. Jézus Krisztus, az Isten Fia volt az egyetlen igazán ártatlan a földön, ö szenvedett helyettünk kárhozatot, ö halt meg bűneinkért a keresztfán, hogy mi el ne ves'z- sziink Isten ítélete alatt. Róla szól Ézsaiás ősi próféciája. Ment a szekér és a jó tanítómester szava nyomán az Istent kereső ember szívébe egyre jobban áradt a fény. Mindent értett most már a néger főember és egész szivével Krisztust akarta követni. keresztyén akart lenni. S mikor egy víz mellett haladtak el. megállíttatta a kocsit és kérte . Fülöpöt keresztelje meg. Azután egyedül folytatta útját. Azt mondja a Biblia róla: tele volt szíve örömmel. Fülöpöt, a jó tanítómestert pedig küldhette az Isten másokhoz. Isten dolgait, útjait megérteni, nagyon nagy öröm. Isten hozzád is küld tanítómestereket, hogy kérdezd és hallgassad őket. így boldogulhatunk mindannyian a hit dolgaiban'. Kerülhetünk közelebb Istenünkhöz és tanuljuk meg embertársainkat helyesen szolgálni.
