Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1975-07-13 / 28. szám
XL. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM 1975. július 13. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Ára ^2,50" Forint Áldozat és felelősség Az elmúlt években képes sorozat mutátta be Olvasóinknak 25 év templomait. A sorozat 53 templom, imaház képét és történetét közölte. Mind az 53 a felszabadulás után épült. Azóta újabbak is vannak már. Közel hatvan új templom! Beszédes cáfolat a régi rémhírekre, hogy elveszik, bezárják, múzeummá, mozivá alakítják át a templomokat a szocializmusban. A tények azt mutatják, hogy nemhogy nem kerülnek erre a sorsra templomok, de ahol a gyülekezetekben elég tett és áldozatkészség van, ott újak is épülnek. Mellettük ott a sok új, vagy felújított parókia, korszerűsített szeretetotthon. Mindezek betetőzéséül pedig megépült az új, modern Teológiai Akadémia. Lehet és kell is építkezni, tatarozni. A gyülekezetek áldozat- készségén, a tulajdonukban levő épületek iránti gondosságán, anyagi felelősségtudatán múlik, hogy az épülő-szépülő falvak és városok odaillő része-e a templom és parókia, vagy elhanyagoltságával kirí-e az összképből. A gyülekezeten múlik, van-e benne szeretet hajléka iránt és anyagi erejéhez képest igyekszik-e azt minél szebbé, otthonosabbá, az ige méltó otthonává tenni. TERMÉSZETESEN JELENTŐS TEHER AZ EGYHÁZI ÉPÜLETEK ÁLLANDÓ KARBANTARTÁSA, tatarozása, vagy főként az újjáépítése. Különösen azokban a gyülekezetekben, ahol áttelepülés, vagy belső elvándorlás miatt különösen megcsappant a lélekszám. Teljes tatarozás még d viszonylag nagy gyülekezetek teherbírását is próbára teszi. Igazán nagy gyülekezet pedig csak néhány van magyarországi szórványegyházunkban. Országos offertorium, a Gyülekezeti Segély intézménye nyújt segítséget az erőket meghaladó tatarozásokhoz. Esetenként külföldi egyházi segély is. Sem a hazai, sem a külföldi segítség nem pótolja azonban a gyülekezetek saját áldozatkészségét és felelősségét épületei iránt! Egyházunk következetesen ahhoz az elvhez ragaszkodva osztja szét az említett segélyeket, hogy azok mindig csak egy részét képezik az építési, vagy tatarozást költségeknek. A nagyobb részt forintértékben és társadalmi munkában magának a gyülekezetnek kell vállalnia. Ahol a gyülekezet maga nem hajlandó komoly áldozatot hozni, és még a felelős jószándék jele is hiányzik, oda igazságtalanság lenne segítséget adni azokkal a gyülekezetekkel szemben, amelyek minden saját erőt is latba vetnek a segítség kérésekor. Aki maga nem hajlandó áldozatot hozni, ne akarjon mások áldozatából előre haladni. A „25 év templomai” cikksorozat — érdemes visszalapozni bennük — tényekkel bizonyítja, hogy a gyülekezetek összefogása, templomszeretete, az egyház anyagi ügyeiért érzett felelőssége — á lélekszámhoz viszonyítva — hatalmas eredményekre képes. AZ ÉPÍTKEZÉSÜK, FELÚJÍTÁSOK, KORSZERŰSÍTÉSI MUNKÁK MÉRTÉKÉT ÉS MENETÉT a szükségletek és a lehetőségek józan mérlegelése határozza meg. Nem hivalkodó, túlméretezett, ízléstelenségig agyoncirkalmazott épületek kellenek, hanem rendeltetésüket jól betöltő, ízléses, korszerű épületek. A szolgálat útján járó egyház épületei is szolgálatot töltenek be. Az a cél, hogy ennek a szolgálatnak jól megfeleljenek. Sokszor leleményességgel, ötletességgel, jól szervezett társadalmi munkával viszonylag kis költséggel is jelentős eredményt lehet elérni. A túlságosan nagy templomok oldalhajóiból. karzataiból, vagy karzat alatti belvilágából kialakított fűthető gyülekezeti termek, házilag, de művészi ízléssel készült oltárok, lambériák mind megannyi példái a gyülekezetek templomszer etetének. Sajnos imitt-amott még fellelhető valami hamif igénytelenség etfyes gyülekezeteknél. Az „apostoli szegénység” jelszava alatt málladozó parókiák, meszeletlen-vakolatlan templomok, göthös orgonák, roskatag felszerelések egészen másfajta szegénységről árulkodnak. Vannak ún. „szegényebb” gyülekezetek, amelyeknek tagjai külön-külön — régebben nem is álmodott — jó módban élnek. Ezt nehéz megérteni. Egyenként módosak, de együtt, mint gyülekezet, mégis erőtlenek ahhoz, hogy templomukat, parókiájukat rendben tartsák. Ez nem aoostoli szegénység, nem is anyagi szegénység, hanem a felelősség hiányának szegénységi bizonyítványa. Hitetlen reménytelenség tanújele is lehet. KÖZEL HATVAN ÚJ TEMPLOM. ÚJULÓ, SZÉPÜLŐ PARÓKIÁK, ÚJ TEOLÓGIAI AKADÉMIA! Lehet és ahol a szükség úgy hozzá, kell építeni, újítani, szépíteni. Józan mértékkel persze. ..Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.” De addig bátran! Hamis félelem, vagy valódi önzés ne kösse gúzsba a gyülekezeteket. Amikor az én gyülekezetemben — Do- monyban — parókiánk tatarozásába fogtunk, a gyülekezet tagjai minden várakozáson felüli mértékben részt vettek a társadalmi munkában. Ezt mondogatták: a lelkészünk se éljen rosszabb körülmények között, mint mi magunk. A templompadokat pedig azért festették újjá, hogy: még az unokáinknak is jó legyen. Ez a társadalmunkban helyet talált és a hitünkhöz derűs reménységgel ragaszkodó emberek megnyilatkozása volt. Gondoljunk azokra a gyülekezetekre, amelyek minden anyagi erejüket megfeszítve sem tudják egyszerre előteremteni — legjobb szándékkal sem — a tatarozást költségeket. A Gyülekezeti Segély az ő megsegítésükre van. Rajta keresztül hathatósan végezhetjük az egymás terhe hordozásának szolgálatát. Baranyai Tamás SZAÜD-ARÄBIA KIRÄLYA fogadta IV. ELIAS PÁTRIÁRKÁT Jeruzsálem sorsa és Közel- Kelet helyzete álltak annak a megbeszélésnek a középpontjában, amelyet Khaled ben Abdel, Szaud-Arábia királya folytatott május 7-én Dzsid- dahban ÍV. Eligs antiokiai görög ortodox pátriárkával. Ez volt az első eset, hogy az ortodox egyház magasrangú képviselője ellátogathatott az iszlám vallásnak ebbe a középpontjába. A pátriárka hangsúlyozta. hogy Jeruzsálemnek nem szabad egyszerűen turista-nevezetességgé válnia. Inanem olyan élő váfos legyen, amelyik „nyitva álljon minden hivő”, azaz mohamedán számára is, a keresztyének mellett. (eps) Népünk szolgálatában D. Káldy Zoltán országgyűlési képviselővel beszélgetünk Egész egyházunk népe örömmel és büszkeséggel vette a hírt, hogy Püspök urat a Budapest 53. számú választókerület (XVII. kerületből Rákoskeresztúr és Rákoshegy) szavazói — Püspök Űrra leadott szavazatok szerint igen egységes döntéssel — újra képviselőjükké választották. Szívből gratulálunk, jó egészséget és jó munkát kívánunk. A bizalmat bizonyára megalapozta az elmúlt 4 év jó munkája. Melyek voltak ennek a ciklusnak „legizgalmasabb” országos és helyi ügyei? — milyen kiemelkedő eredmények születtek? Először is köszönöm a jókívánságokat. Számomra is öröm és megtiszteltetés, hogy az országgyűlés tagja lehetek. Hiszen Alkotmányunk szerint (19. §) az országgyűlés „a Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve, mely gyakorolja a népszuverenitásból eredő összes jogot, biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit”. Jogkörébe tartozik az Alkotmány megalkotása, a törvény- hozás, a népgazdasági terv meghatározása, az állami költségvetés megállapítása és a végrehajtás ellenőrzése megvitatja a kormányprogramot, nemzetközi szerződéseket erősít meg, megválasztja a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát és a Minisztertanácsot, ellenőrzi az alkotmány megtartását. Érthető tehát,-ha azt mondom, hogy megtiszteltetés számomra az országgyűlési képviselőség. De megtiszteltetés egyházunk számára is. Noha nem a „magyarországi evangélikus egyház képviselője” vagyok a Parlamentben, hanem Budapest 53. számú választó- kerületének, mégsem lehet eltekinteni attól, hogy egyházi szolgálatban állok és ez több vonatkozásban- meghatározza állásfoglalásaimat is. Az elmúlt 4 év alatt mind országos, mind helyi — tehát Budapest XVII. kerületi —vonatkozásban igen szép eredmények születtek. Országos vonatkozásban ezeket a nagyszerű eredményeket egy ilyen- beszélgetésben fel sem lehet sorolni, de talán összefoglalhatom abban, hogy népünk ez év végéig teljesíti a IV. ötéves tervet. Aki körülnéz ebben az országban és ..van szeme a látásra”, az láthatja. Ami közelebbről az országgyűlési munka eredményeit illeti, első renden a megalkotott törvényekre kell gondolnunk. Ezek között is kiemelem az Alkotmány módosítását. Az 1949- ben alkotott Alkotmány a módosítás révén összhangba került társadalmunk jelenlegi helyzetével és az előttünk álló feladatokkal. Két évtized után az Alkotmány deklarálja, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista állam. Igen nagy jelentőségűek az ifjúságról, a családvédelemről, a társadalombiztosításról szóló törvények. A családvédelemről szóló törvény igen magas er- kölcsiséget képvisel. Hangsúlyozza, hogy célja a házasság és család intézményének védelme, a gyermekekért való felelősség fokozása. Két mondatát külön is kiemelem: „A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak és egymást támogatni kötelesek” (24. §). A másik mondat ez: „A gyermek köteles szülei iránt tisztelettel viseltetni, nekik engedelmeskedni és fáradozásaik eredményességét tőle telhetőleg elősegíteni” (75. §). De még mást is idézhetnék. A társadalombiztosítási törvény áldásait minden magyar állampolgár élvezi: édesanyák, édesapák, gyermekek, nyugdíjasok, betegek, rokkantak stb. Budapest XVII. kerületében is igen jelentős eredmények születtek az elmúlt négy évben, de az előző években is. Ezek az eredmények közös erőfeszítésekből jöttek létre: a kormány a párt, a helyi tanács, a Hazafias Népfront és különböző társadalmi szervek kivették részüket a munkából. Természetesen a kerület két országgyűlési képviselője is (53. és 54. választókerület). A nagy problémát az jelenti, hogy a XVII. kerületnek — melybe beletartozik Rákoskeresztúr, Rákoshegy, Rákoscsaba, Rákosliget és Rákoskert — lényegében faluból kell felnőnie nemcsak egyszerűen várossá, hanem fővárossá. Tehát városiasodnia kell. Ehhez alapvető feltétel a közművesítés. 1970-ben összesen 159 kilométer kiépített vízhálózat volt a kerületben. Ezt az utolsó négy évben 75 km-rel bővítettük, illetőleg ennyire bővítjük az év végéig. Megépült két darab ötezer köbméteres nyomásfokozó és tároló berendezés is, mely vízhiányos napokban segíti a vízellátást. Nagy gond az útépítés. 354 kilométer út és utca hálózza be a kerületet. Ebből csupán 61 km burkolt, a többi földút. E területen is nagy erőfeszítéseket kell tennünk. Jól halad a gáz- bevezetés minden háztartásba. Szép városközpont épült. Igen szép szakorvosi rendelőt adtunk át szolgálatának. Építettünk óvodákat, bölcsődéket, bővítettünk iskolákat. A kereskedelmi szolgáltatást javítottuk. A negyedik ötéves tervben összesen 670 millió forintot költöttünk új beruházásokra. Egvre szebb lesz ez a kerület. A közös munka sok szép gyümölcsöt termett. A jelölő gyűlések egyik vonása az volt, hogy a választópolgárok mérlegre tették a jelölt eddigi közéleti tevékenységét. Bár „világi” riporter barátaink csupa jót jegyeztek fel Püspök Űr szolgálatáról, szerkesztőségünkben (melynek Ön vezetője) a megszokott nyíltság ürügyén hadd kérdezzem meg: kapott-e kritikát is? Noha nem félek a kritikától, aránylag keveset kaptam. A jelölő gyűléseken valaki megemlítette, hogy „még több plusz pénzt kellett volna szerezni illetékesektől a XVII. kerület számára”. Meg kellett magyaráznom, hogy a Magyar Népköztársaságban köztudottan tervgazdálkodás folyik meghatározott költségvetéssel. Ha valahonnan „elhozunk” a kerület számára néhány milliót. az hiányzik ott, ahonnét elhoztuk. Volt olyan megjegyzés is, hogy „nem voltam még mindenütt a kerületben”. Bár nagyón sokat mozogtam a kerületben, természetesen 4 év alatt nem juthattam el mindenhová. Ezek a megjegyzések azonban nem számonké- rő^k voltak, hanem inkább képviselői munkám igénylését jelezték. Ennek viszont örültem. Ha ilyen arányban sorakoztak fel Püspök Űr mögé a rákoskeresztúriak és rákoshegyiek, bizonyára volt alkalmuk a személyes találkozásokra is. Milyen társadalmi osztályokból és rétegekből tevődnek össze Püspök Űr választói? Választókerületemben sok a gyári munkás. Ezen a területen van az Egyesült Vegyiművek, ahol egyébként a jelölésem is volt. Nagyon sokan járnak be a kőbányai gyárakba és más budapesti üzemekbe. Van egy réteg, amely termelő- szövetkezetekben dolgozik. Elég sok a nyugdíjas akik „kiskert-gazdálkodással” foglalkoznak. Viszonylag nem nagy az értelmiségi réteg. Az elmúlt négy évben igyekeztem minél többet találkozni választóimmal. Általában minden hónapban tartottam fogadóórát, amelyen a legkülönbözőbb problémákkal kerestek fel. Ezeket a fogadóórákat • lehetőség szerint mindig másutt tartottam. A Hazafias Népfront titkára, Tóth Sándorné nagyon ügyesen más-más terepen szervezte meg az együtt- léteket. így többek között jártam az Egyesült Vegyiművekben, a Hungarocamion központjában, a Szakorvosi Rendelőben, a Vöröskereszt helyi szervezetében, a Fehérnemű Gyárban, több általános iskolában, az öregek napköziotthonában stb. Ezeken a helyeken mindig beszámolókat is tartottam az országgyűlés munkájáról. Ezt követte mindenütt a „fogadóóra”. Igen nagy élményt jelentett számomra a lakossággal való találkozás a .konkrét problémák között. Az új választási rend szerint 1 évvel tovább kell bírni az „iramot” és a Párt- kongresszus indításai nyomán felemelt mércét kell „átvenni”. Jelentkezik-e ez a többlet Püspök Űr választókerületében is? Az új választási rendben az országgyűlési képviselők szolgálati idejének 5 évre hosszabbítása egyben jelzi, hogy a „képviselői 5 évet” az eddiginél jobban meghatározza a Pártkongresszus programja és a soron következő ötéves terv. Az én kerületemben végeredményben — csakúgy mint másutt — a Pártkongresszus határozatainak megvalósítása határozza meg a tennivalókat, összefüggésben az V. ötéves tervvel. Ez bizony feszített munkát igényel az én választókerületemben is. Minden illetékes szerv összpontosított akcióit igényli: párt, helyi tanács, országgyűlési képviselők, Hazafias Népfront. Még nem minden részletében ismerjük az V. ötéves tervet a mi kerületünkre vonatkozólag. De néhány dolog már világos: a vízhálózat kiépítését be kell fejezni. A gázhálózat fejlesztése igen fontos feladat. A burkolt utak hosszát nagy mértékben növelnünk kell. A helyi közlekedésben is van javítani való. Üj bölcsődéket kell építeni összefüggésben a családvédelmi törvénnyel. Legalább 300 újabb óvodai férőhelyet kell biztosítani. Egy 16 tantermes általános iskola felépítése Is szerepel terveink között, továbbá tanterembővítés a meglevő iskolákban. Lakóházak "építése. A kereskedelmi hálózat bővítése. Űjabb körzeti orvosi rendelők beállítása. Óriási feladat az ún. „Homoki szőlő”-ben lakó — amely „vadtelepülés” — mintegy 1000—1500 személy „áttelepítése” a Ferihesvi repülőtér mellől olyan területre, ahol a zajártalom nem olyan nagy, mint jelenleg. A sort még lehet folytatni... Szóval: fel akarunk nőni „fővárossá”. Püspök Űr vezetésével kimunkált dialióniai teológiánk és alapállásunk eredményeképpen ma már evangélikus hittestvéreink számára nemcsak természetes, hanem örvendetes is, hogy püspök-elnökünk közéleti tevékenységét nemcsak megértik, hanem nagyra is értékelik. Hogy, gondolkodnak erről a rákoskeresztúri és rákoscsabai hittestvérek? Hogyan viszonyulnak hozzá a nem hivő választópolgárok, akiknek „püspök-képviselő”-jük van. Végül egy kérdés: van-e valami „haszna” egyházunknak is Püspök Űr képviselői elfoglaltságából? Egyszerre sok" is a kérdés. De próbálok rendre válaszolni. Képviselőségemmel kapcsolatban pozitív irányban változott a helyzet egyházunkban. Még négy évvel ezelőtt sokan „nem tartották szükségesnek, hogy a püspök annyit politizáljon”. Most, amikor egyesek meghallották, hogy a jelölőgyűlések idején esetleg nem leszek itthon egy ausztráliai utam miatt — és így valószínűleg elestem volna a képviselőségtől —, szinte könyörögtek, hogy „ne menjek el Ausztráliába, mert akkor egyházunknak nem lesz képviselője a Parlamentben, más egyházaknak viszont lesz”. Hát nem mentem el Ausztráliába, hogy jelen lehessek a jelölőgyűlésen! Minden evangélikusnak tudnia kell, hogy ha nem akarunk valamiféle gettóba vonulni társadalmunkban, ellenben vállalni akarjuk népünk építő munkájában a ránk eső részt, akkor szívből örülhetünk annak, hogy még a Parlamentben is van helyünk. Ami a rákoskeresztúri és rákoshegyi evangélikusokat illeti, csak szeretetet és segít- sget kaptam tőlük. Noha választóimnak ők csak egy rétegét alkotják — hiszen választóim száma 17100, ők pedig kb. 1500 szavazattal rendelkeznek —, mégis jól tudom, hogy ök mögöttem vannak, és én számítok is rájuk. Néha egy- egy ülés után odajönnek hozzám és erősen megrázva keze- mt „evangélikus módon” így köszönnek: „Erős vár a mi Istenünk!” A nem hivő állampolgároknak eleinte nem lehetett egyszerű, hogy megint egy püspök képviselje őket. De ők is vállaltak engem, én pedig őket. A politikai közös cél a szocializmus építése összekapcsol bennünket a világnézeti különbözőség ellenére. Csak megbecsüléssel és tisztelettel tudok róluk beszélni. Hálás vagyok segítségükért és megértésükért. Van-e „haszna” egyházunknak az én képviselőségemből? Bár ez nem döntő, mert a .diakóniai teológia éppen arra tanít, hogy ne várjunk hasznot, hanem önzetlenül szolgáljunk, mégis igen nagy haszna van- ebből egyházunknak is. Először is bizonyíthatjuk — haladó hagyományainknak megfelelően —, hogy együtt gondolkodunk szocializmust építő népünkkel és nemcsak szavakkal, de tettekkel, felelősségvállalással segíteni akarjuk ezt az építést. Másodszor a diakóniai teológiát, közelebbről a társadalmi diakóniát napról napra gyakorolhatom, amikor emberi problémák megoldásával foglalkozom. Ügy érzem „azonos maradok magammal és egyházunkkal”, amikor ezt a szolgálatot végzem. Azt javaslom szolgatársaimnak is, hogy sok elvont fejtegetés helyett többet foglalkozzanak az emberek konkrét problémáival és így gyakorolják a diakóniai teológiát. Vagyis így menjenek Jézus után. M. Gy. t
