Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-07-13 / 28. szám

M'KliMEEMűt 9 M« Jé az Úr! Zs 34, 9 EMBERI SZAVAKKAL — HA MEG OLY' SZÉPEKKEL IS — Istenről, „tulajdonságairól" szólni, szinte képtelenség. A hi­vő ember mégis megkísérli a lehetetlent. Megkísérli, mert nem tehet mást: szólnia kell, bizonyságot kell tennie arról, aki a Teremtő, a Megváltó és Fenntartó Isten. Ezért hát kimondja, l'írja azokat a kifejezéseket, amelyek számára a legkedveseb­bek, legtöbbet jelentenek s így próbál valamit „kibeszélni” a kibeszélhetettn titkokból. így cselekszik a zsoltáríró is, amikor Istent jónak hirdeti, olyannak, aki maga a tökéletesség és akinek minden cseleke­dete is tökéletes. Sőt: egyedül ő tökéletes, ő maga a jó. „Miért mondasz engem jónak?" — kérdezi még Jézus is a hozzá for­duló fiatalembertől. „Senki sem jó, csak egy, az Isten." (Máté 19, 11) S ez a kijelentés megegyezik az Ószövetség teljes bi­zonyságtételével, a hivő ember legáltalánosabb tapasztalatá­val. Ezt'a tényt minden kor gyülekezetének meg kell tapasz­talnia — meg kell „ízlelnie", áll az eredeti szövegben —, meg kell látnia s ezt Istennek a világra — annak teremtésétől fog­va — kiáradó szeretetében fedezheti fel a leginkább. Ez a jó­ság bizalmat ébreszt az embereben, hogy bízzék Isten vilagte- remtő és kormányzó munkájában és bátran tegye le életét, jövőjét az ő kezébe. AZ EMBER ILYEN ÉRTELEMBEN SOHASEM LEHET JÖ. azaz: sohasem lehet tökéletes. Ennek, ellentmond egész lénye s magatartása és gyenge, nádszál hite egyaránt. Hogy ez igy igaz, arról keserűen lehet és kell vallanunk mindenekelőtt ak­kor, ha magunkra és magunkba tekintünk. Mennyi híja van a mi szeretetünknek és milyen halmaza a szeretetlenségünk- nek! Hányán várnak tőlünk egyetlenegy igaz szót és hányán szenvednek egyetlen hamis szavunk miatt. Igen, ez minden csak nem a jó, nem a tökéletesség. MÉGIS, MINDEZEK ELLENÉRE IS, AZ EMBER CSELE­KEDHETI A JOT, mert a jó Isten erre mindnyájunknak lehe­tőséget ad. 5 Mózes 30, 15—16-ban ezt olvassuk: „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és a gonoszt. Mi­kor én ezt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ö utain, és tartsd meg az ő paran­csolatait. rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon teged az Ür, a te Istened a földön..." Vagy másképp szólva: Isten jósága — amely igéjében és Jézus Krisztusban lesz nyilvánvalóvá előttünk — arra indít bennün­ket. hogy mi is jók legyünk, hogy cselekedeteinkkel, szerete- tiinkkel megvalósítsunk valamit az ő tökéletességéből. Mert jó a mindenkinek kijutó mindennapi kenyér; jó a családok megelégedett élete; jó a lassan egész világunkban megvalósuló igazságos rend; s jó a béke ... S mindezekben és a fel nem soroltakban az a jó, hogy Isten általunk valósítja meg a ma­ga jó /akaratát és az, hogy a jó cselekvőivé az igazi élet itt a Földön és az örökkévalóságban. Isten jó voltát „megízlelni”, látni, ez tehát azt jelenti, hogy cselekedni az ő akaratát. S ,,Boldog az az ember, aki ő benne bízik!” Dr. Vámos József .4 Sajtóosztály i* i'jJJCii •/; ‘ <» értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztési csomagok feladásában szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-töl augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli, megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Nemzetközi Nőév 1975 Ha a „dolgozó nő" kifeje­zést hallom, óvodánál búcsúz- kodó édesanya képe jelenik meg előttem, aki búcsúpuszí után odasúgja kicsinyének: „Délután sietek érted!”. Vagy a kora reggeli kép, amikor az autóbuszon szinte már isme­rősként látjuk viszont a mun­kába siető nőket, asszonyokat. No és a nagymama, aki mar Az első műszak f' Nemzetközi _ Nőév Jelvény© nyugdíjas ugyan. de aktív munka nélkül elképzelni sem tudná az életét. MIT TAKAR EZ ,AZ ŰJ FOGALOM, mely a felszaba­dulás óta egyre több összefüg­gésben kerül elő és lesz mind többek gyűjtőneve városon és falun, lányok és férjezet­tek, huszonévesek és életük delén levők között? Míg a háború előtt a lányos szülők legfőbb gondja volt, hogy cse­metéjüket férjhez adják és ezzel mintegy biztosítsák ne­ki az anyagi megélhetést, s a férj egzisztenciája árnyékában a feleség helyét, ma már a hivatásra való felkészítés, az, hogy „legyen kenyér a kezé­ben, házasodni utána is rá­ér." — A történelem folyamán férfiak és nők azonosan szen­vedték a rabszolgaságot, job­bágyságot, kapitalizmust; azo­nosan hatottak rájuk techni­kai, gazdasági, politikai válto­zások, a nők életét ezek a fér­fiakétól mégis eltérően befo­lyásolták. Oriana Fallaci a „Haszonta­lan nem” című könyvében arra keres választ, hol a leg­boldogabbak a nők a világon? Miközben számos országot be­jár nyugattól keletig, neves és névtelen nőket kérdez életük felől, egységesen fogalmazódik meg, hogy ma már boldogsá­gukat és örömüket nem csak a család-adta keretek között, hanem munkában, közéletben, tenniakarásban keresik és ta­lálják. — önmagunknak is szükségünk van olyan közeg­re, mely tógabb egy háztar­tásnál, változatosabb a takarí­tásnál és rendszerezettebb családban adódó feladataink­ról. Gyakran fogalmazzák úgy: „Többet vagyok kollé­gáimmal, mint családommal”, de ez a „többlet” ad éppen le­hetőséget keresztyén megíté­lésünk szerint a szeretet gya­A NÉMETEK A SZÜLETÉSI STATISZTIKA VÉGÉN A májusi statisztikai jelen­tés szerint a világon jelenleg a születési statisztika utolsó he­lyén, ezer lakosra 10 újszülöt­tet számítva a Német- Szövet­ségi Köztársaság áll. Ez azt jelenti, hogy az ország lakos­sága évente kereken százezer­rel csökken, mert több a ha­lálozások száma a születések­nél. Még rosszabb volna az arány, ha a statisztikai ada­tokból leszámítanánk a Nyu- gat-Németországban dolgozó és rendszerint sok gyermekes kül­földi vendégmunkás családo­kat. Az utolsó előtti helyen pe­dig ezer lakosra 10,6 újszülöt­tel a Német Demokratikus Köztársaság áll. összehasonlí­tásképpen közöljük, hogy Bel­giumban, Angliában és Auszt­riában alig valamivel jobb a helyzet, míg más európai álla­moknál az arány a következő: Franciaország: 16.4; Olaszor­szág: 16,0; Svédország: 13,5. Hazánkban az 1973-as évben ezer lakosra 11.4 újszülött ju­tott, az utóbbi két évben azon­ban az anyáknak és a gyerme­kes családoknak juttatott tár­sadalmi segítség eredménye­képpen ez a szám egyre emel­kedik. (lwi) korlására, a melléállásra, meghallgatásra. segítésre, megértésre, arra, hogy első műszakunk is életünk isten­tiszteletébe illeszkedjék. TERMÉSZETESEN A DOL­GOZÓ NÖ ÉLETÉBEN az első műszak több árnyoldallal is jár. — Háromgyermekes barátnőmet látogattam meg. Gépészmérnök, nem rossz anyagi körülményekkel. Mi­előtt érdeklődtem volna, med­dig marad otthon nyolchóna­pos picijével, magyarázni kéz-., dett: „Képzeld, körülnéztem bölcsi-ügyben, de semmi biz­tosat nem tudunk. Öt helyről is azt a választ kaptam, hogy vannak, akik rosszabb anyagi helyzettel és nehezebb lakás­viszonyok között laknak, biz­tosat sehol sent ígértek. Pedig nagyon mennék már vissza dolgozni, aki egyszer bele­kóstolt az önálló munkába, nehezen mond le róla. No, meg a három év szákmai ki­esés is rengeteget jelent.” E. Sullerot: „A női munka története és szociológiája” c. könyvében közölt levélrészlet írója is így panaszkodik: „Fa­lun nincsenek olyan szociális intézkedések, melyek lehetővé tennék, hogy a dolgozó házas­társak szakképzett felügyelet­re bízzák csecsemőiket.” Ez még nálunk is jelenthet egyes helyeken problémát és általá­ban a falun adott munkalehe­tőségek is szűkebbek a nők számára a városinál. Még mindig az árnyoldalakhoz egy ismerős mondat: ..Én is elvé­geztem a főiskolát, T, Károly is. mindketten nyolc éve dol­gozunk Itt, miért kevesebb iksz forinttal a fizetésem?” — Vagy főnököm magyarázkodó tekintete, amint keresi a sza­vakat, majd mégis rászánva magát ezt mondja: „Értse meg, magára nem lehet min­dig számítani, én tudom, hogy ..., de ha beteg a gye­rek. ki végzi el a munkát?'” Ugyancsak nehezebb a nők többrétegű munkája mellett a joggal elvárt szakmai tovább­képzés. Kinek ne jutna eszébe, hogj ide sorolja az első müszakol kóveió második hajtást: helytállni délelőtt és azonos inlenzUussal dogozni a ház­tartásban, úgy, hogy kulturá­lis-politikái életünk aktuali­tásainak szele is érintsen és odafigyelő, gondoskodó neve­lői legyünk gyermekeinknek ? Itt kell megvalósulnia a csa­lád közös felelősségének az otthoni munkákban. HOGY MI A NŰ FELADA­TA: társadalomban, vagy csa­ládban?. tudniillik, hogy gye­rekeket hozzon világra és ott­hont teremtsen, vagy kenyér- kereső dolgozó nő legyen, nem lehet egyoldalúan meg­válaszolni. Hazánkban a szo­ciálpolitikai intézkedések igyekeznek a gyermekek és dolgozó anyák erdekeit össze­hangolva ' a legelőnyösebb megoldást felkínálni. Még nem sikerült maradéktalanul megoldanunk, sok jó ered­mény mellett: sok kicsiny neve szerepel még az óvodák, bölcsődék ajtajára kifüggesz­tett elutasító jegyzéken. A nehézségek ellenére mi az, ami mégis lelkesít? Mi az, ami mozgatórugó az önma­gunk és környezetünk számá­ra történő bizonyításon és ke­nyérkereseten túl? Az a tu­dat, hogy szükség van a nők munkájára mezőgazdaságunk és iparunk szinte minden te­rületén. Nekünk, keresztyén asszonyoknak is tudatosan kell vállalnunk és munkánk­kal, becsületes helytállásunk­kal bizonyítanunk, hogy a munka mindenkire érvénye­sen Isten akarata. Kezemun- kája révén az ember részes a teremtetteég fenntartásában, maga Isten szolgál, cselekszik rajta keresztül, földi vilá­gunkban. az „első műszak­ban” is. B. Plagányi Erzsébet A NEMZETKÖZI HIMNOLÓGIAI MUNKAKÖZÖSSÉG ÜLÉSE A hollandiai Groningenben házunk kiküldetésében Valti- július 21—26. 9űzött tartja nyi Gábor segédlelkész. a sop­idei ülését a Nemzetközi Hím- róni gyülekezet kántora vesz nológiai Munkaközösség. Egy- részt az ülésen. A négyéves kislány hirtelen megszakítja játékát, babáját a földre dobja, anyjához rohan, ruhájába kapaszkodik és se­gítségkérőn néz fel reá.. Az anya kérdésére, hogy mi tör­tént, nem felel, hirtelen me­revvé válik tekintete, a föld­re zuhan, lábait, karjait he­ves rángás rázza meg . . . Egy járókelő az utcán köz­vetlenül előttem a.: földre zu­han, nyögve, sóhajtva majd kiáltva. Szemei felfelé fordul­nak, lélegzete eláll, arca ké­kesvörös. Kis idő múlva, (örök­kévalóságnak tűnik), de csu­pán 10—20 másodperc telhet el, erős, lökésszerű , rángások következnek kezén és lábán, szája habzik, eszméletlen ... E TÜNETEKET ISMERŐ TUDJA, ILYEN AZ EPILEP­TIKUS BETEG. Legtöbben megborzongnak a drámai ese- .mónyek láttán,* Ügy tűnik, mintha valaki lesújtott volna a betegre vagy erős kezekkel megragadta volna és földhöz verte volna. A görög elneve­zés is körülbelül ezt fejezi ki. A múltban az epilepszia stigmatizálta, megbélyegezte a beteget.. Más lett mint a töb­bi. Bibliánk is démonikusnak, megszállottnak nevezi, s má­sutt „szent betegség” a neve. Azóta is mágikus kör fogja át a betegséget, s sok előíté­lettel közelednek hozzá az em­berek. Epileptikusnak lepni szé­gyen — mondják még ma is — s szinte lehetetlen felfedni az emberi léleknek azokat a mélységeit, amelyekből ez a gondolat táplálkozik. A meg­bélyegzett epileptikusok régen gettóéletet folytattak. Más be­tegekhez hasonlóan a bűnbak szerepe jutott neki. 'JÉZUS ÁTTÖRTE AZ EL­KÜLÖNÍTŐ FALAKAT s e betegek közelébe ment, ember­Mit tehetek betegeiméx-t ? Más mint a többi ember? számba vette őket és sokat meggyógyított. A természettudomány mű­velői, az igazi nagy orvosok is eltávolították gyógyitómunká- juk útjából az előítéleteket és fantázián alapuló magyaráza­tokat. Már Hippokratesz meg­állapította, hogy „e betegség oka az agyban van”. Későbh Paracellsus a testnedvek áramlási zavarának tulajdoní­totta a jelenségeket. Nagy alapossággal azonban csak a 19. század közepén az angol Jackson állapította meg, hogy az epilepsziás jelenségek tu­lajdonképpen normális életta­ni folyamatok felfokozódásai. Az agy elektromos kisülései, amelyek az. agy körülírt terü­leteinek megfelelően hoznak mozgásba egyes testrészeket. 1924-ben egy jénai orvos első­ként mutatta ki és rögzítette az agy elektromos tevékenysé­gét és később elektroenkef- lographnak nevezett készülé­ket. A század elején élt ame­rikai misszionárips-orvos, Lennox az agy kémiájával foglalkozva hatékony gyógyr szereket talált fel a görcsös rohamok megszüntetésére. A KÍSÉRLETEK EPILEPTI­KUS BETEGEKEN és a sta­tisztikai felmérések kimutat­ták, hogy a megadott számú lakosság fél százalékát kitevő epileptikus beteggel kell szá­molni. Hazánkban tehát öt­venezer lehet. Felderítették továbbá, hogy az egészséges emberek 10 százalékánál foko­zott epileptikus görcskészségre lehet számítani, 4—5 százalék­ban pedig minden ember át­esik életében egyszer epilep­sziás^ rohamon. ÁLTALÁNOSAN ELFOGA­DOTT VÉLEMÉNY MA MÁR, hogy tulajdonképpen minden emberi szervezetben epilep­sziás görcsöt lehet felidézni megfelelően erőteljes inge­rekkel. Feltételezik, hogy az agy állandóan labilis elekt­romos és kémiai egyensúlyi helyzetben van. Ha az egyen­súly felborul, a rendellenes elektromos kisülések keletkez­nek. Az egyensúly általában nem a töltés emelkedése foly­tán, hanem a gátló, ellenálló tényezők csökkenése folytán borul fel. Az így keletkező agyi területekről az idegrend­szerbe mennek át, mozgató és érző pályákat érintve, s végül az egész agyra kihatnak. A rohamoknak többféle vál­tozata és egyéni jellegzetessé­ge van, amelyek mind jellem­zőek és a betegség gyógyítása érdekében pontos megfigyelést kívánnak. A rohamok pillana­tig tartó eszméletvesztéstől, a már leírt úgynevezett nagy rohamig sok változatban je­lentkezhetnek. Lehetséges azonban, hogy a rohamok után vagy néha azok helyett úgy­nevezett ködös állapotok lép­nek fel. A beteg ilyenkor ma­gába rqskadhat, vagy elalszik, de lehet tornádóvá, agresszív­vé is. Az epilepsziás roham sokszí­nű változatában csak tünet. Az okokat nem mindig sikerül felderíteni. A betegek nagy csoportjánál, sőt többségénél az okokat eddig még nem ta­lálták meg. Ismerősek azon­ban a következő oki tényezők. Az agy fejlődési zavara, eset­leg az anya betegsége követ­keztében; szülési sérülés az agyban; gyermekkori fertőző betegáegek (agyhártyagyulla­dás stb.); balesetből folyó agyi sérülés. MIT TEHETÜNK EZEKÉRT A BETEGEKÉRT? Mindenek­előtt saját magunkat kell, hogy Jézus Krisztus szeretete és példája meggyőzzön arról, hogy az epileptikus beteg nem más ember mint mi. hanem testvérünk. Ezért nem szabad megbélyegeznünk őt, hanem szeretetünkbe kell vonni. A beteg családjában uralkodó téves nézeteket eloszlatni, az esetleges vádaskodásokat meg­szüntetni a keresztyén ember szép feladata lehet. Az emberek néha szégyen­letesnek tartják ezt a betegsé­get és szeretnék elrejteni má­sok szeme elől. Magatartásuk azonban a beteg súlyos káro­sodását jelentheti. Az ismétlő­dő görcsök ugyanis fokozzák a görcskészséget és a beteg szellemi szintjének esését, az elbutulást eredményezhetik. Az idejekorán alkalmazott vizs­gálatok és gyógyszeres kezelé­sek a legtöbb esetben roham­mentességet jelentenek. Ez már a gyógyulás. Az epilep­szia olyan betegség, amelynek tüneti gyógyítása is egészséget jelent. Fontos tehát, hogy ma­gatartásunkkal és tanácsaink­kal az orvosi segítség igény­bevételére készségessé legyük betegünket. SEGÍTHETÜNK AZ OR­VOSNAK IS, ha odaadóan fi­gyeljük betegünket, viselkedé­sének árnyalatait is, s azt kö­zöljük. Minél többet törődünk egy-egy beteggel, annál haté­konyabb lesz a gyógyító eljá­rás. Közeledjünk értő és se­gítő készséggel, ahogyan Urunk Jézus Krisztus tette. Neki egy beteg sem volt idegen. ..más”, mint a többi ember. Szerette őket. Ettől a szeretettől várha­tó, remélhető a eyógyulás. ( Muncz Frigyes Isten mindent jóra fordít Csel 11, 19—30 István vértanú gyilkosai té­vedtek, öt ugyan megkövez­ték, de vére, mint az első ke­resztyén vértanúk vére az egy­ház magvetése volt. Az első gyülekezetei érő ül­dözések dacára Isten örömüze­netének követei elindultak és terjesztették a Jézus Krisztus­ról szóló evangéliumot. S ez az áldott magvetés talajra ta­lált a legkülönbözőbb embe­rek szivében. Legyőzte a föld­rajzi, nemzeti, nyelvi korláto­kat. Akkor még nem volt új­ság, t rádió, televízió, mégis szinte hihetetlen gyorsasággal terjedt el a Jézusról szóló örömüzenet egész Kig-Ázsíá- ban, de még Ciprus szigetére is eljutott, Lényegében alig 12 ember, Jézus választott tanít­ványai, az apostolok indítják el az evangéliumot. Az első pünkösdkor a 12-ből már 3000 lesz, s ma már csaknem 1 mil­liárd keresztyén él a földön, tehát körülbelül minden har­madik-negyedik ember Jézust vallja Urának. 12-ből 1 mil­liárd! Furcsa ez az isteni „ma­tematika”. Vajon mi a titka ennek a gyorsaságnak és növekedés­nek? Egyrészt az, hogy az ige nem üres emberi beszéd, ha­nem Isten ereje. Az evangé­liumban isteni energia rejlik. Másrészt nem véletlen, hogy a Krisztusról szóló híradást görög szóval éppen evangé­liumnak nevezték el, a'mi jó hírt, örömüzenetet jelent. S vajon lehet-e nagyobb öröm­hírt vinni embereknek, mint­hogy: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ö egyszülött Fiát Stíta, hogy gki hisz őben­ne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Aki csak fel­fogta és elfogadta ezt az öröm­hírt Yögtön úgy érezte, hogy ezt tovább kell adni, hiszen az igazi örömhírt nem lehet eltitkolni. Biztos titeket is ért már nagy, öröm, valami kelle­mes meglepetés. Ugye rögtön el kellett újságolni minden­kinek, hog” mit kaptatok.stb.? Hiszen az öröm az a furcsa ajándék, amelyet minél töb­bekkel osztok meg, annál több marad nekem! így vitték, terjesztették az örömhírt Jézus hűséges köve­tei. S akiket megérintett az evangélium, nem maradtak egyedül, összegyűltek, kis kö­zösségeket alkottak, ahol együtt hallgatták Isten szavat, együtt imádkoztak, énekeltek, hiszen örülni, keresztyénnek lenni nem lehet „Robinson­ként”, magányosan élve, ha­nem csak együtt, közösségben! így születtek sorban a ki- sebb-nagyobb gyülekezetek Föníciától Ciprusig. Különö­sen szép gyülekezet alakult Antiochiában. ahol többek kö­zött Barnabás és Saul (Pál apostol) hirdették az evangé­liumot és tanították a népet Isten akaratára. Azért érde­mes külön is megjegyezni en­nek a gyülekezetnek a nevét, mert itt ’hívták magukat a Krisztusban hívők először ke­resztyéneknek. Ez a szó. Krisz­tus nevéből származik, és any- nyit jelent magyarra fordítva, hogy „Krisztus követője”. S ezeknek az első gyüleke­zeteknek a tagjai valóban megpróbáltak Jézu6 igazi kö­vetői lenni. Nemcsak beszéltek Isten szeretetéről, de úgy is él­tek és cselekedtek. Tudták, hogy mindannyian a szerető mennyei Atya gyermekei, te­hát testvére^, akik segítő sze­retettel tartoznak egymásnak. Amikor például Claudius ró­mai császár idejében nagy éh­ség pusztított Júdeábán, az ántiochiai keresztyének segít­séget küldtek éhező testvé­reiknek. S ez így volt termé­szetes, hiszen keresztyének voltak, annak a Krisztusnak követői, aki maga is szolgáló széretettel segített a rászoru­lókon. Vajon gondoltunk-e már ar­ra, hogy milyen nagyszerű küldetést kaptunk, mikor fel­vettük a keresztyén nevet? Vajon tényleg Öt követjük, s méltóak vagyunk-e a kitünte­tő névre?! i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom