Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-12-08 / 49. szám

Islenliazleleli rend Budapesten, 1971. december 8-án A Norvég Evangélikus Egy­ház fokozott mértékben támo­gatja az Egyházak Világtaná- :sa faji megkülönböztetés el- _eni programját. Az 1973. év­ben erre a célra adományozott 75 ezer norvég korona helyett ebben az évben 100 ezer koro­nát adtak a Világtanács alap­jának céljaira és ezen kívül 200 ezer koronát más fajüldö­zés elleni programok támoga­tására. A chilei menekültek .megsegítésere a Lutheránus Világszövetség és az, Egyházak Világtanácsa segélyszervein keresztül 300 ezer koronát biz­tosítottak. (lwi) Deák tér de. 9. (úrv.). dr. Ha­fenscher Károly, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 5. Trajtler Ga­bor, du. 6. Szeretetvendégség: dr. Takács Dánieiné. Fasor de. 11. (úrv.) Ifj. Foltin Brúnó, du. 6. Ad­venti est: Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. ifj. Foltin Brúnó, üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar). Tlialy Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.). Boros Károly. Rákosfal­va de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129 de. 8. Kertész Géza. Frangcpán u. de. fel 10. Kertész Géza. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üj- telep de. fél 9 Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kis­pest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospa- lota-MAv-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Baráth Pál. Sasha­lom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Ko­ren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.). D. Korén Emil, du. 6. Adventi est. Toroekó tér de. fél 9. Gáncs Péter. Óbuda de. 9. Hegedűs Lajos, de. 10. Hegedűs Lajos. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Rutt- kay Elemér, . de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7 Takács Jó­zsef. Budakeszi de. 8. Takács Jó­zsef. Pesthidegkút de. fél 11. Ta­kács József. Modori u. 6. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) de. ll. (úrv.) du. 6. Német­völgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. ll. Visontai Ró­bert. Budaörs du. 3. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél Ll. Türelem Km 15, 4—13 „Ö, jöjj el, Jessze vesszeje" — énekeljük egyik énekünkben (722, 2), amelynek szövege nyolcszázéves antifonákra, kife­jezése pedig több ezeréves ígéretre támaszkodik. Jessze vesz- szeje (Isai sarja) pedig itt van közöttünk: öreá várunk. Jessze, Isai annak a Dávidnak az atyja volt, akinek törzséből ígéret beteljesedéseként született a Megváltó. Ez az ige is csak őben­ne érthető. BENNE ÉRTHETŐ „MINDAZ, AMI ELŐRE MEGÍRA­TOTT”. Reá mutat az ótestamentom és öt hozza az újtesta- mentom. Évszázadokat, sőt időtlent ölel fel Istennek az a sze­retete, amely a messiási ígéretet oly szívósan, rendíthetetlenül építi és teljesíti. íme, meglett. Isten ígéretet tartó Isten, „nem épít az a fövényre”, aki benne bízik. Mindaz, ami előre meg­íratott, benne válik naponta és adventról adventre újjá. Krisz­tussal kétezer év óta mint mindig újjal, mindig érkezővel kell számolnunk. BENNE ÉRTHETŐ A TÜRELEM, AZ ÁLLHATATOSSÁG. Amióta megérkezett, és ahogyan megérkezett, azóta értjük Isten türelmét irántunk. Ezer esztendők ígérettöltö történelme beszél a Biblia lapjain Isten türelméről népe iránt, s kétezer év óta a Krisztusban megismert Isten megtérésünket váró sze­reltére, türelmére csodálkozunk. BENNE ÉRTHETŐ A VIGASZTALÁS. Lehet olyan keserű­ség, bánat, reménytelenség, amely fel ne oldódna Isten ilyen méretű szeretete láttán? Isten szeretete nem illanó, üres biz­tatás, hanem Krisztusban beteljesedett sok ezeréves ígéret, és Krisztust-érő áldozat. Hogyne lenne népe számára erű és bizo­nyosság! BENNE ÉRTHETŐ AZ EGYMÁST BEFOGADÓ SZERETET BIZTATÁSA Krisztus ném uniformizál. Krisztus követése nem az egy modellre kalapálódás folyamata. Benne egymás mellé kerülhetett tizenkét egymástól egészen különböző ember, a kananita asszony, a római százados, a samaritánus, a vám­szedő (aki négyannyit kárpótolt), és a szalmaláng nagy hangú Péter, s ezek mind egyek lehettek őbenne és ővele. Pál zsidó­nak zsidó, görögnek görög, hogyne hordozhatnánk el egymást szeretetheti! Elfogadni egymást azzal az alázattal, hogy Krisz­tus egyformán szolgált mindnyájunkért. Nem mireánk nézve, hanem öreá nézve kell befogadnunk egymást. BENNE ÉRTHETŐ A REMÉNYSÉG. Az a reménység, hogy lehel egymásra Krisztus-szemmel is nézni. Szeretettel, segítő, elöremozditó akarással, befogadó jósággal, gyógyító erővel. Meglátni az embertársban a többet, s előremozdítani a jót. Megrepedt nádban tartóoszlopot remélni, és pislogó gyertya­bélben világító fáklyát — ez a Krisztus-szemmel látás. De ösz- szefogni a jóért, egyet akarni különböző voltunk ellenére is. — ezt is megtanulhatjuk Krisztusnál, Benne valóban mássá lehe­tünk. Az érkező Krisztus közelében ez a reménységünk. BENNE ÉRTHETJÜK MEG AZT A REMÉNYSÉGET IS, hogy Isten elfogad minket. Őérte. Azért, mert Krisztusán ke­resztül lát minket. S mert ö jön, Isainak ez a sarja, ezért le­gyünk telve örömmel, reménységgel, békességgel. D. Korcn Emil IMÁDKOZZUNK Örömet, reménységet, békességet hozó ádventi Krisztus, jöjj a te népedhez, taníts meg szemeddel látni, karoddal mozdulni, szíveddel szeretni, erőddel szolgálni. Segíts elfogadnunk, meg­értenünk egymást. Munkáld a megértést híveid között, egyhá­zad között, a világ népei között. Add, hogy béke legyen a szív­ben és béke legyen a világon! Otthonunknak nyugalmat, mun­kánknak gyümölcsöt, a jóakaratú törekvéseknek eredményt adj. Távoztasd, ami elválaszt, és szenteld meg, ami összehoz ember­társainkkal. Ámen. Mások jobban, mi szebben — Advent 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Lk 21, 25—36; az igehirde­tés alapigéje: Rm 15, 4—13. — ÓZD. A gyülekezetben istentiszteletet, bibliaórát és „A bűnbánat hangja Balassa, Ady és Reményik költészeté­ben” címen gyülekezeti esten előadást tartott D. Koren Emil a Budai Egyházmegye espere­se. — BUDAVÁR. Az ádventi estek sorozatában három al­kalommal megemlékeznek Schweitzer Albertról, születé­sének századik évfordulója közelében, „Schweitzer a lel­kész, — az orvos, — a muzsi­kus” címen. — A gyülekezet egykori lelkészének, Scholtz Gusztáv püspöknek emlékére unokája, Asztalos Sándorné Scholtz és Sztehlo András re­likviákat adományozott. — BÓCSA-TÁZLÁR. No­vember 17-én Csepregi Zsu­zsanna lelkészi munkatárs szolgált Tázláron. November 18—24. között mindkét helyen igehirdetés-sorozat volt, amely úrvacsoraosztással ért véget. A szolgálatokat Győri János nagytarcsal lelkész végezte. — A TEOLÓGIAI AKADÉ­MIA új címe: 1147 Budapest XIV., Lőcsei út 32. — SEGÉDLELKÉSZ-ELHE- LYEZÉS. D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke Mátis András segédlelkészt a sikátori gyülekezetbe osztotta be szolgálattételre november 4-től kezdődően. — KÉTBODONY. D. dr. Ott­lyk Ernő, az Északi Egyházke­rület püspöke december hó 1- tőí kezdődően Kalácska Béla ősagárdi lelkészt bízta meg a helyetteslelkészi szolgálatok el­látásával. — NEMESKÉR. D. dr. Ott­lyk Ernő, az Északi Egyházke­rület püspöke, a helyetteslel­készi szolgálatok ellátásával Foltin Brúnó sopronbánfalvai lelkészt bízta meg. — SZÜLETÉS. Boros Abá- nak és Bodor Ágotának gyer­mekük született. Neve: ZSOM­BOR. A keresztelést a gyer­mek nagyapja, Boros Lajos lelkész végezte a somlószőlősi templomban. Felmérést csináltam. Persze nem nagy, országos felmerést, csak amolyan szűkebb körűt, azokról, akiket ismerek vagy életem folyamán megismer­tem, akikről hallottam, olvas­tam, akikkel találkoztam, be­széltem. Kiváncsi voltam mi­ből élnek és ebből követke­zően hogyan élnek. Lehetetlenség minden egyes esetről beszámolnom, az sem mond eleget, ha csak a vég­eredményt adom meg. Leírok hát ebből is — abból is egy kis ízelítőt. Hetenként egyszer elme­gyek a húsboltba. A hentes mindig udvarias, készséges. Gyorsan, a gyakorlott szak­ember biztonságával vág, mér és adja a számlát. Min­den alkalommal becsap. 1 Ft- tal, 4 Ft-tal, a gyors mérleg- redobással, valami mócsing utólagos rádobásával. Nézem ezt az embert. Mi­ből él? Szüksége van ezekre az apró, de mégis lopásokra? S hogyan él, ha a szeme sem rebben meg, amikor becsapja embertársait és mosolyogva a szemébe néz a becsapott­nak. Becsap másokat is? A feleségét, a szüleit, a baráta­it. a gyermekeit? Kit hússal, kit pénzzel, kit lopással, kit hazugsággal? Munkatársam. Jómegjele- lenésű fiatalember. Sötét szemüveget hord. Öltönye ki­fogástalan, minden nap váltja az ingét. Van családja, autó­ja. TV-je. öröklakása. Ha szól, kijelent, bírál, kritikát mond. Dolgozni nagyritkán szokott. Hosszan telefonál, találkákat beszél meg, magánügyeket in­téz. Vasárnaponként a Bala­tonra jár, télen siel a Mátrá­ban. 35 éves. Miből él? Miből telik ruhára, kocsira, rande­vúra, Mátrára, a Balatonra? És hogyan él? Mikor van a családjával, mikor mesél a gyermekeinek, mikor segít a feleségének, mit gondol vagy gondol-e arra, hogy becsapja vállalatát, hazáját és önma­gát, nem is szólva dolgozó társairól. Miért, milyen mun­káért veszi fel a fizetést? Azt a fizetést, amiért mások dol­goztak. Kiveszi-e édesanyja kezéből a vizes vagy a sze­métvödröt vagy engedi, hogy ö vigye? Sötét szemüvege mögül meglátja-e azt az öre­get, aki fakult szatyrában visz valamit haza. Vagy azt hiszi, hogy ő örökre ilyen fiatal marad, ilyen semmibe- élö, semmittevő? Özvegyasszony. Férje korán meghalt. Nyugdija kevés. Ab­ból nevelte fel három gyer­mekét. Mellette köt, takarítást vállal. Az otthona tiszta, ren­des. Miből él? Ebből a ke­vésből. Nem panaszkodik, nincsenek különleges vágyai, se pénze külföldi útra, se luxus-ruhára, se luxus-cipő­re. És mégis elégedett. Ho­gyan él? Mint a fejedelmek. Bőkezűen ajándékozó. Ha se­gíteni kell, mindig ott terem. Mindig ott van, ahol szükség van rá. Jótékony angyalnak hívják. így mindenki ráismer, mert sokszor még az sem tudja a nevét, akin segített. Fodrásznő. Haját nyitva, vállra hullatva hordja. Rövid mini selyemköpenyt visel, a szemhélya tengerzöld. Ha idegen lép az üzletbe, rá se hederít. Törzsvendégei van­nak, csak azokkal foglalko­zik. Ha szólnak hozzá, fölé­nyes és értésre adja, hogy nem válaszol akárkinek. Nem köszön se a belépőnek, se a távozónak. Este egy fiatalem­ber jön érte pontosan egy órával a munkaidő befejezé­se előtt. Akkor átöltözik, már senkit sem „fogad”, tisztase­lyem ruhát, hosszú bőrcsiz­mái húz és félórával előbb távozik a munkahelyéről. Senki nem szól érte. Miből telik neki ezekre a drága hol­mikra, honnan meríti a bátor­ságot, hogy a hivatalosan elő­írt munkaidőt megrövidítse, és mit gondol vagy egyáltalá­ban gondol-e valamire, ami­kor az öszhajú kis Kovácsáé egyszer egy évben bejön az üzletbe, hogy megcsináltassa a haját, mert férjhez megy a kislánya vagy éppen házassá­gi évforduló van. — Hogyan él ez a fodrászlány; Észreve- szi-e néha, hogy rajta kívül mások is vannak a világon? Gondolt-e már arra, hogy egy perc és minden megváltozhat. Egyszerre nincs autó, ékszer, szép fiú, szép ruha, de itt a betegség, a nélkülözés, a le­mondás. Észrevette-e már, hogy főnöke asztmás rohamai már-már a sír szélére taszít­ják, vagy mindig csak önma­gára gondol? Mi lenne, ha egyszer-egyszer kivenné kezé­ből a söprűt, az olajoslcannát és kiseperné az üzletet, befü- tene? Hogy én miből élek? Sze­rétéiből. Adok és kapok. Lán­colok vele. Meg jóformán át sem vettem és máris tovább­adom. És közben meggazdag­szom. Sokszor egy perc töre­déke alatt. Van munkahe­lyem, ahol keményen, becsü­lettel dolgozom. De az, ami­ből élek, az mégis ez a „sze- retet-dolog”. Ez éltet. Van úgy, hogy ráfizetek, mert gyanútlan és hiszékeny va­gyok. Mindig előlegezek: bi­zalmat. megértést, szeretetet. De nem zavar, ha becsapnak. A következő alkalommal mástól a dupla mennyiséget kapom. Tiszta dolog ez a sze- retet-üzlet. Nem kell bujkál­nom, pénzt dugdosnom, nyu­godt a lelkiismeretem. Szere- tetjövedelemből a jómódúak közé tartozom. Hogyan élek? Szépen. A szeretet adás-vétele széppé teszi napjaimat. Anyagi gondjaimat elfelejteti velem. Számolatlanul adok és nekem is marad, sőt tartalékolhatok. Van aki bolondnak tart, s jó­indulattal mosolyog rajtam. Hogyan lehet így élni? — kérdi. — Szépen — válaszo­lom. Mások jobban, mi szeb­ben, ahogy egy nem régen el­hunyt ismerősöm mondta, aki harminc éve egyedül élt egy kis földszintes szobában, to­lókocsiban, lábak nélkül. Gyarmathy Irén EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszd: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért telel; Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telelőn: 142—014 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili Előfizetési ar; egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 74.3406 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató NORVÉGIA „Egyenesedjetek föl, emel­jétek föl fejeteket, mert köze­ledik a ti megváltásotok.” (Lk. 21, 28) VASÁRNAP. — „Kelj fel, ó Isten, és védd a te ügyedet.” (Zsolt 74, 22 — Jel 22, 20 — Rm 15, 4—13 — Zolt 80) Eljön Jézus hatalommal és dicsőség­gel, hogy ítéljen és megváltó művét teljességre vigye. Az ádventi üzenet most így hang­zik felénk. Szabad kérnünk és kívánnunk mielőbbi jövetelét. De félreértenénk igéjét, ha ar­ra várnánk, hogy sújtson le keményen — másokra. Hiszen az ő ügye nem a pusztítás, ha­nem a mentés. Bárcsak mi is így képviselnénk mindig az ő ügyét! „Jövel, jövel, igaz bíró, légy kegyelmes szabadító. ..” (Énekeskönyv 587, 7) HÉTFŐ. — „Az Ürban bí­zom.” (Zsolt 11, 1 — Jn 6. 69 — Zsid 6. 9—12 — Ézs 43, 8— 13) Milyen hatalmas mélysé­gek rejtőznek ebben a gyer­mekien egyszerű kijelentés­ben! Nem is tudjuk ezt más­képp őszintén kimondani, csak ha Krisztusban Megváltónkat ismertük meg. Különben bi­zalmatlanul, félve gondolnánk Istenre és roskadozva járnánk. Abban az Ürban bízhatunk, aki naponként fölemel meg­váltó szeretetével. „Csak te- benned bízunk, igazgasd él­tünket . ..” (Ékv 106, 8) KEDD. — „Örülök és örven­dezek tebenned, zengedezem, ó Magasságos, a te nevedet.” (Zsolt 9, 3 — Jn 16, 20 — 2 Pt 1, 2—11 — Ézs 43, 22—28) Nem valamilyen felületes örömmel akar minket Isten megajándékozni, hanem a megvigasztalt szív örömével. Van okunk arra, hogy lecsüg- gesszük fejünket, ha nehéz a terhűnk, vádolnak bűneink és nyugtalanítanak mulasztá­saink. Sokkal több okunk van arra, hogy fölemeljük fejün­ket és örömmel áldjuk Meg­váltónkat, aki mindezektől megszabadít bennünket. „Jé­zus, dicsérjük nevedet, hogy megváltottad népedet!” (Ékv 107, 8) SZERDA. — „Elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, aki az eget kiterjeszté és a földet megalapító ?” (Ézs 51, 13 — Jn 1, 18 — Zak 2, 10—13 — Ézs 45, 18—25) Van Teremtő Iste­nünk, aki nem feledkezik meg rólunk, aki hatalmát és segítő erejét Jézusban megtapasztal­hatóvá tette számunkra. Emlé­keztessen rá naponta a termé­szet számtalan csodája, de leg­főképpen a Golgota keresztje! „Az Isten, ki alkot, teremt, mint gyermek köztünk megje­lent ...” (Ékv 133, 3) CSÜTÖRTÖK. — „Hallgas­satok az én szómra, és én Is­tenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek.” (Jer 7, 23 — 1 Jn 3, 3 — Agg 2, 1. 3 —9 — Ézs 49, 1—6) Hallgatni Isten szavát és hallgatni Isten szavára: két különböző dolog. Amikor tehát ma arról az ád­venti reménységről szól, hogy megváltott népének tagjai le­hetünk, úgy hallgassunk sza­vára, hogy amit parancsol, ké­szek legyünk megtenni Isten dicsőségére és felebarátunk javára. ..Jól meggondoljátok, Jézust, aki jő értetek, miképp fogadjátok . ..” (Ékv 112, 1) PÉNTEK. — „Feleiének pe­dig Izrael fiai az Úrnak: Vét­keztünk, cselekedjél úgy ve­lünk,, amint jónak látszik a te szemeid előtt, csak most az egyszer szabadíts még meg.” (Bír 10. 15 — Mt 1, 21 — Lk 17, 20—25 — Ézs 49. 7—13) Szomorú dolog, ha csak akkor látjuk be. hogy vétkeztünk, arrjikor vétkeink nyilvánvaló következményeit nyögjük. De még ez is jobb, mint ha ártat­lanságunk hangoztatásával mindenki mást okolunk ba­jainkért, csak magunkat nem. Ilyen módon ne akarjunk emelt fővel járni. Inkább aláz- kodjunk meg és várjunk Sza- badítónkra. Joga van kárhoz­tatni, de szabad mégis hin­nünk irgalmában. „Vétkez­tünk ellened, de ím hozzád té­rünk...” (Ékv 116, 3) SZOMBAT. — „Nem esett el csak egy jó szó is mind ama jó szóból, amelyet szólott az Úr Izrael házának. Mindaz be­telt.” (Józs 21. 45 — 2 Kor 1, 20 — Jel 3, 14—22 — Ézs 49, 14—17) Az Ószövetség népe még nem láthatta meg Isten minden ígéretének beteljese­dését. Mégis sok jelét tapasz­talhatta annak, hogy Isten megtartja szavát. Mennyivel inkább örülhet az Újszövetség népe, miután Jézus eljövetelé­ben beteljesedtek Isten ígére­tei. „Serege az atyáknak és a szent prófétáknak, amit kí­vánt s hirdetett, ím. mind be­teljesedett.” (Ékv 109, 2) Marschalkó Gyula Ülést tartott az Egyház történeti S alcsoport Üllői úti székhazunkban no­vember 21-én egész napos ülésre gyűlt össze az Egyház­történeti Szakcsoport 16 főnyi munkaközössége. A főreferátu­mot dr. Fabiny Tibor teológiai tanár tartotta „A magyar pro­testáns gályarabság belpoliti­kai előzményei” címen. Elő­adásában rámutatott arra, hogy a gályarabság éveit megelőző időszak számos olyan politikai, gazdasági és katonai feszültség kirobbaná­sának az ideje volt, amelyek­nek alapos ismerete és elemzé­se nélkül alig érthető __ meg, miért kellett protestáns őseink életében az oly szomorú „gyászévtizednek” bekövetkez­nie. Ebben a témakörben hozott további referátumot Magyar László szendi lelkész Wittnyé- di István szerepéről, Magassy Sándor nagysimonyi lelkész a dunántúli, és Kovács Pál, szarvasi lelkész pedig a felvi­déki szlovák gályarabokról. Többen foglalkoznak a Szak­csoport tagjai közül e tárgy­körben Szenczi Fekete István püspöknek, Pika Gáspár árvái felkelésének, a Szentsei Dalos­könyvnek, a kivégzett Drábik Miklós cseh-morva prédikátor­nak, az exulánsoknak és a ko­rabeli külföldi közbenjárások­nak a még feltáratlan kérdé­seivel. Németh Tibor vanvolai lelkész végül a Szakcsoport tagjaira váró bibliográfiai és ikonográfiái feladatokról szólt. F. T. családi hírek — HALÁLOZÁS. Varga György, a csabacsüdi gyüleke­zet hűséges másodfelügyelője november 6-án 73 éves korá­ban hirtelen elhunyt. „Megőr­zi az Úr az ő kegyeltjeinek lelkét.” — Mesterházy Imre, a ná- dasdi gyülekezet 60 éven át hűséggel szolgáló igazgató-ta­nítója, illetve kántora novem­ber 17-én, életének 87. évében elhunyt. „Boldogok a halottak, akik az Ürban halnak meg.” — Gaál Sándor ny. vasdip­lomás tanító, mesteri szolgála­ta után a celldömölki gyüle­kezet évtizedeken át hűséges kántora 90 éves korában el­hunyt. „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bi­zodalma az Úr.” — Id. Szabó Istvánná, sz. Gaál Ida, a rákospalotai gyü­lekezet tagja, életének 67. évé­ben hosszú szenvedés után november 10-én elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatá­sa november 26-án volt a rá­kospalotai temetőben dr. Bod­rog Miklós rákospalotai lel­kész szolgálatával. Az el­hunytban Szabó István rákos- palotai presbiter feleségét, Szabó István dunaegyházi lel­kész édesanyját gyászolja. Lapua egyházkerülete új püspökévé a 42 éves dr. Yrjö Sariola lelkészt nevezték ki, aki a Finn Evangélikus Egyhá nyolc püspöke között, kori most a legfiatalabb, (lwi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom