Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-15 / 50. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXIX. ÉVFOLYAM 50. SZÁM 1974. december 15. Ara: 2.— forint Ádventi készülődések ADVENT KARÁCSONY ELŐSZOBÁJA. Félig nyitott ajtó, aminek résén át a karácsonyi felékesitett szobába pillanthatunk be. Hangulata ran ennek az időszaknak, olyan varázsos. mint talán egyik másnak sem az egyházi esztendőben. Éppen az ünnepre készülődés adja meg ezeknek a heteknek az ízét. Valahol a szíve mélyén mindenki vár valamit, valami kis csodát legalábbis, a Karácsonytól. Nemcsak a gyermekek, akik a remélt és várható ajándékok izgalmában élnek, de a felnőttek is. Benne van ebben az örömszerzés és örömvárás örök emberi szándéka es reménysége is. Az ádventi koszorú fenyőillata és gyertyafénye már Karácsony elöize. Bizonyosan nem. csak a gyermekek számolják a napokat: hányat alszunk még, amíg megszólal a karácsonyfára akasztott régi kis csengő. Mindez persze csak Advent emberi oldala. Ne röstelljük, sőt örüljünk neki. Jó, hogy így van s ha így van. emberi érzéseinkkel, szokásainkkal is ünnepeljünk, adjuk meg a módját. Ahol vannak még ádventi népszokások, ápoljuk és őrizzük meg őket. Csak ne feledjük: mindez csak olyan, mint a kép kerete. Nem mindegy, hogy milyen keretbe tesszük az értékes képet. Azonban mégis csak a keret van a képért, és nem megfordítva. Nem mindegy, hogy milyen pohárból isszuk a drága óbort, de persze mit sem ér a kristályserleg, ha olcsó lőre van benne. A kép keretét, ádventi edényünket, Isten tölti meg drága tartalommal. Minden készülődésünk csak arra emlékeztet, hogy Isten készül valami nagyot, hatalmasat, boldogítót tenni. ISTEN KÉSZÜL HOZZÁNK. Ez az igazi, a nagy ádventi készülődés. Az egész Biblia, jelesül az Ótestamentum erről a készülődésről tanúskodik. Isten útnak indult az emberhez és útra kelt az emberrel. Először csak néhány kiválasztott és elhí- i'ott vett erről tudomást: Ábrahám és családja, majd egy egész nép. Izrael népe. Közel másfélezer esztendő eseményei és történetei — az egész Ötestamentum — beszélnek Istennek erről a készülődéséről és útrakeléséröl, népével vándorlásáról s ennek az útnak az állomásairól. S Karácsony ennek az útnak célhoz éréséről. Isten megérkezéséről szól. Isten minden készülődésének célja Jézus Krisztus eljövetele. Ö az igazi, az egyetlen nagy karácsonyi ajándék. Benne teljesül Isten minden ígérete. „Isten teve mindezeket, hogy lássuk mennyire szeret.” (133. énekünk 6. verse). Az ádventi időszak első renden Istennek erről a készülődéséről beszél. Arról, hogy mit készített Jézus Krisztusban az egész emberiségnek. S hogyan készül ez a Jézus Krisztus ma is minden emberhez. Hogyan hoz „nagy örömet”: békességet és megbékélést, igazságot és életet, szabadulást és felszabadulást. Éhezőknek és elnyomottaknak, háborúságot szenvedőknek és szabadságuktól megfosztottaknak. Világméretekben is, mert Isten nem keveseknek, kegyeseknek készít üdvösséget, hanem az egész teremtett világának készíti földi és örökkévaló javát. Ügy, ahogy ezt Jézus édesanyja, gyermekével a szíve alatt, előre megénekelte: „Hatalmas dolgokat művelt karjával, szétszórta a felfuvalkodottakat, ledöntött hatalmasokat trónokról és felmagasztalt alacsonyakat, éhezőket töltött meg javakkal és gazdagokat küldött el üresen” (Lukács 1, 51—53). MINDEN MI ADVENTI KÉSZÜLŐDÉSÜNK ezért csak halvány visszfénye és visszhangja lehet Isten nagy ádventi készülődésének. Csak felelet, annak jeléül, hogy meghallottuk az örömhírt arról, mit készít Isten szeretteinek. Adventi készülődésünk minden emberi igyekezete, jószándéka így mélyülhet el: Ha Isten szeretetének lángján gyújtjuk meg ádventi gyertyáinkat. Akkor majd ezek is egészen másképp világítanak és melegítenek, hiszen az örök szeretetböl táplálkozhatnak. így válhat egyre inkább a készülődésünk várakozássá. Nem csupán arra. hogy mi mit kapunk; persze erre is, mert az emberi szív sóvárogja a szeretetet. S minden ajándék, minden meglepetés, minden kedves megemlékezés és figyelem a szeretet jele, legalábbis ezt keressük, ezt reméljük és óhajtjuk bennük. E mellett az annyira érthető és emberi várakozás mellett azonban az igazi ádventi várakozás akkor tölti el szívünket, ha arra gondolunk, Aki útban van, megérkezik hozzánk. S minél nagyobbnak látjuk Őt, az Eljövendőt, annál szélesebb ölelésű lesz ez a „hozzánk”, annál messzebbre tekintünk majd, emberekre és tájakra, népekre és földrészekre, akikhez Jéius érkezik s egyre inkább velük együtt és érettük is várakozunk majd az Eljövendöre. Az ádventi ének kérdésére: „Ó, miként fogadjalak, világ Megváltója. .egyre szélesebb látóhatárral, élesedő felelősséggel, egyre tágabb szívvel, leleményes szeretettel keressük majd a választ. KI KÉSZÜLŐDIK ADVENTKOR? Isten készül az emberhez Jézus Krisztusban. S az ember készül, hogy méltóképp fogadja Öt. I)r. Groó Gyula Hálaadó ünnep Zalaegerszegen Bizonyára sokan ismerik e város arculatát oly szépen kifejező barátságos verses hívo- gatót: Bánatát, búját akassza a szegre S jöjjön a virágos Zalaegerszegre! A virágok ugyan e késő őszi időben eltűntek már az utcákról és a terekről, s mi sem búfelejtőnek fogadtuk ez alkalommal kedves hívoga- tását az ottani gyülekezetünknek. Mégis virágerdőben jártunk, evangélikus hittestvéreink arcán nyiladozó örömvirágok között. Mert felejthetetlen szép ünnepe volt november 17-én a zalaegerszegi gyülekezetnek. Kívülről megújított temploma és a lelkészlakáson végzett nagy renoválás fölötti hálaadásra sereglett egybe ezen a napon a helybeli, a barlahidai társgyülekezet, valamint a nagy kiterjedésű szórvány népe. De ott voltak a szomszédos Zala- istvándról és Pusztaszentlász- lóról is sokan részt venni a szép hálaadásban. A GYÜLEKEZETBE TARTÓ D. Káldy Zoltán püspököt már a- város szélén várta a helyi lelkész és három presbiter. Majd megérkezésükkor a lelkészlakásnál virággal és alkalmi versekkel köszöntötték a püspököt a gyermekek: Németh Enikő és Németh Ede. Ezután Döbrön- tey Gyula zalaegerszegi gondnok és Gérczey Dezső barlahidai másodfelügyelő szívből jövő köszöntéseit hallhattuk. A nagyforgalmú városi utcák keresztező pontján őszi verőfényben ragyogó templomunk csillogó ékszer benyomását keltve fogadott bennünket. Dubovay Géza so- mogy-zalai esperes oltári szolgálata után D. Káldy Zoltán püspök a 65. zsoltár 5. versével fordult a gyülekezethez: „Boldog az, akit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornácaidban; hadd teljesedjünk meg a te házad javaival, templomod szentségével!” BEVEZETŐBEN ARRÓL SZÓLT A PÜSPÖK, hogy a templomépítés, nagy renoválás mindig is, de a ma gyülekezetei számára különösen tiszteletreméltó nagy erőpróba, áldozatos komoly vállalkozás, amely annak bizonysága, hogy a gyülekezet él, élni akar, Urához kötve életét, akit Atyjának mer szólítani, s gyermeki bizalommal hisz abban, hogy az ő közelségében jó helyen, oltalom alatt van. Ezután a boldogságnak azon áldásairól szólt, melyek a gyülekezetnek ebből a hitéből fakadnak, s amelyeket mint felértékelhetetlen javakat — azaz a templom kincseit — e falakon belül találhatja meg az ember. Mindenekelőtt az igét, melynek tisztaságáért harcolt reformátorunk. s melynek hitet munkáló javaiból élhetünk mi is a vele való találkozás sokféle alkalmainál. Továbbá személyhez kötötten a keresztség. a konfirmáció.' a házassági hűség megáldatása mellett a legdrágábbat is itt kapva kegyelemből, feloldo- zást és bűnbocsánatot az úrvacsorában. De ugyanakkor az itt kapott javakkal a világban kell szolgálnunk példamutatással, hűséggel, helytállással, megértéssel,. türelemmel, tiszta kézzel, tiszta beszéddel, szolgáló szeretettel és áldozattal. A társadalomban ezzel segíthetünk. Ezzel építhetjük, szépíthetjük az életet és szilárdíthatjuk a jó rendet. így végezhet a templom közvetett módon áldott szolgálatot a világban. Ezért kell, hogy épüljenek, szépüljenek templomaink ma is s végezze bennük szolgálatát az ige, a szeretet és a békesség evangéliuma. Az ünnepség megható színfoltja volt az igehirdetést követő keresztelési szertartás egy ifjú édesanya és gyermeke megáldatása val. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN A GYÜLEKEZET NEVÉBEN Simon Elek köszöneté és köszöntése után Pintér János helyi lelkész olvasta fel beszámoló jelentését, eleven vonásokkal rajzolva meg a gyülekezet rövid történetének nagy eseményeit, hogyan fejlődött 1330-tól a 9 főt számláló kicsi szórványból fiókegyházzá, majd 1902-ben önálló gyülekezetté, hogyan és mekkora áldozatvállalással épüli 1907-ben a templom, majd 1929-ben a paplakás, s végül e legutóbbi nagy renováláshoz is. Mily megható odaadással, 100 000 Ft-ot jóval meghaladó összegben oldották meg szakavatott mesterek munkája és irányítása mellett hatalmas feladatukat. A fedezetül szolgáló összeg alapját sokévi megtakarítás, valamint a közegyház nagy adománya vetette meg. Beszámolóját a lelkész a kerület püspöke felé elmondott hálás köszönetével s mindazok felé kinyilvánított elismerésével fejezte be, akik áldozatukkal hozzájárultak eredményeikhez. AZ EGYHÁZMEGYE NEVÉBEN Dubovay Géza esperes kaposvári, Fónyad Pál nagy- kanizsai, Kutas Elek zalaisl- vándi, Sárkány András Tibor pusztaszentlászlói, Szomjas Károly pátrói, Teke Zsigmond sandi lelkészek, valamint Dé- kány Endre helyi református lelkész köszöntő és áldást kívánó szavai után D. Káldy Zoltán püspök értékelte a nap és a közelmúlt eseményeinek jelentőségét, megköszönve dr. Mezöffy Lajos ÁEH megyei titkár és Balázs Béla a városi tanács általános elnökhelyettesének megtisztelő jelenlétét, Isten áldását kérte és kívánta a gyülekezetre, vezetőire, a lelkészcsaládra, és mindazokra. kik népünknek, s magyar hazánknak a boldogságáért is fáradoznak. A templomból kilépők sokadalmában megható élményt nyújtott a püspököt minden oldalról (köszöntő hívek szeretetének és bizalmának őszinte megnyilatkozása. AZ ÜNNEPSÉGET KŐVETŐ KÖZEBÉD vendégasztalánál nyújtotta át a püspöknek dr. Blázy Árpád presbiter a gyülekezet értékes ajándékát, amely Pál apostolt kezében az igével és karddal ábrázolt finom mívű kerámiaszobor, Németh János Munkácsy-díjas keramikus művész ez alkalomra készített egyedi alkotása. Sárkány András Tibor Lelkészvizsga a Déli Egyházkerületben „Magatartásotokból biztatást kaptunk arról a munkáról, amit Isten végzett már bennetek”. Többek között ezekkel a szavakkal adta át D. Káldy Zoltán püspök öt fiatal lelkészjelöltnek, illetve lelkészi munkatársnak a lelkészi oklevelei. a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában október 22-én az egésznapos lelkészvizsga után. Fiatal szolgatársaink névsorban a következők: Csepregi Zsuzsa, Jankovits Béla, Széli Bulcsú. Ribár János, Zátonyi János. ELŐZMÉNYEK: A jelölteknek 1974. február 1-én megküldték az írásbeli és szóbeli vizsga tételeit. Az írásbeli dolgozatokat június 1-ig kellett elkószíteniök. A vizsgáztatóbíráló bizottság a dolgozatokat szeptember 15-ig bírálta meg. Mindegyik dolgozatról külön-külön papíron készítette el minden egyes bíráló a véleményét. A beérkezett bírálatokat Benczúr László angyalföldi lelkész összegezte, a minősítéseket táblázatban rendszerezte. Mind az öt jelölt ötöt témából készítette dolgozatát a következő sorrendben: I. Tudományos dolgozat (a dogmatika területéről): A Mysterium Ecclesiae bírálata az evangélikus egyház tanítása alapján (a római katolikus Hittani Kongregáció Nyilatkozatával az elmúlt évben lapunk is foglalkozott). II. Igehirdetés: Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnapra I. Jn. 4, 16—21 alapján. A jelölteknek teljesen kidolgozott igehirdetést kellett készítendők azzal a megkötéssel, hogy az igehirdetés egy mai falusi gyülekezetben hangozzék el. III. Előadás a gyülekezetnek gyülekezeti esten vagy szeretetvendégség alkalmával. E témakörben két kidolgozandó feladat között választhattak a jelöltek: Miért politizál az egyház? — vagy: Hogyan segítheti az evangélikus gyülekezet a 25 éves magyar béke- mozgalmat? IV. Tanítás 9-10 éves gyermekeknek kérdés-felelet formájában Mk. 9. 33— 37. alapján. V. Esketési beszéd szabad textus alapján. A BIZOTTSÁG TAGJAINAK VÉLEMÉNYÉT (kötetnyi írás!) Benczúr László igyekezett harmonizálni, de nemcsak az összecsengő megállapításokat mutatta be, hanem a vélemény-eltéréseket is. Többek között ezt írta: „A dolgozatok megbírálása minőségi szempontból az előző évek gyakorlatához képest javult. A bírálatok többnyire tartalmi ismertetést is adtak ... A tartalmi ismertetés akkor különösen hasznos, ha elemző és minősítő jellegű, tehát nem csupán tartalmi kivonat.” Az összegezést a bíráló- bizottság tagjai még a vizsga előtt két héttel megkapták s így volt idejük tanulmányozni azt. A vizsga napján 9-kor, tehát egy órával a vizsgáztatás előtt összeült a vizsgabizottság: D. Káldy Zoltán püspök vezetésével Balikó Zoltán, Benczúr László, dr. Hafenscher Károly, dr. Pusztay László és dr. Rédey Pál. Az írásbeli dolgozatokat megvitatta és minősítette, majd 10 órakor megkezdődött a több mint hét órás vizsga. Minden jelöltnek hat tárgyból kellett megmutatnia tudását: 1. Általános Szent- írás-ismeretek, 2. Az egyház tanításának ismerete, 3. Gyakorlati teológia, 4. Egyházunk élete Magyarországon és világviszonylatban, 5. Egyházjog, 6. Egyházi ének- és zeneismeret. A vizsgáztatók az idősebb testvér felelős szereteté- vel, komolyan, a mércét magasra téve, de a szolgatárs barátságával kérdeztek. A jelöltek általában szépen feleltek és komoly felkészültségről adtak tanúságot. A szóbeli vizsgájuk sokkal jobban sikerült, mint az írásbeli. Az eleven kérdések és válaszok során kibontakozott egyházunk mai élete és szolgálata, helye az országban és a nagyvilágban, társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai összefüggések egész sora. Benyomáskeltő volt egyik jelöltünk irodalmi ismerete; mai versek idézete, írók mondanivalójának fel- használása sokat segít szolgálatában. A testvéri összetartozás jele volt még az is, ahogy a 30 perces ebédszünetben együtt költötték el szerény ebédjük jelöltek és vizsgáztatók. Aztán folytatódott a vizsga. Magas szintű, szélesölelésű, igényes, komoly munkát követelő vizsgáztatás folyt. A jelöltek emberi magatartása, érdeklődése benyomástkeltő volt. EREDMÉNYHIRDETÉS UTÁN D. Káldy Zoltán püspök összegezte benyomásait és a vizsgabizottság véleményét. Kedvet keltett a további komoly gyakorlati és elméleti munkához, nemcsak a hiányosságokra mutatott rá. Biztatott az igehirdetés erősítésére, hogy az evangélikus szószéknek becsülete legyen a jövő nemzedékben is. Ehhez állandó képzés, tájékozottság szükséges, könyvek olvasása és az élet nyitott szemmel való figyelése, a mai életben való résztvállalás. Beleállította a püspök a hallottakat az egész magyar oktatásügy ösz- szefüggésébe. Utalt Teológiai Akadémiánk komoly felelősségére a jövő lelkésznemzedék képzése dolgában. Emlékeztette a vizsgázottakat, hogy rájuk vár a diakóniai teológia továbbmélyítése, gazdagítása. Ebben a mi teológiai rendszerünkben még sok lehetőség van, s nem kell szégyenkeznünk miatta hazai és nemzetközi fórumon sem. Figyelmeztette a fiatal lelkészek idősebb testvéreit, „főnökeit”, ún. „principálisait” a fiatalok iránt érzett és gyakorolt felelősségre, csakúgy mint az LMK-ban való fraternitásra és a gyülekezetek felelős szerete- tére. FIATAL OKLEVELET NYERT LELKÉSZTESTVÉREINK és vizsgáztató, a szolgálatban már tapasztaltabb lelkészek egyaránt úgy távozhattunk el aznap este a püspöki hivatalból, hogy az Isten iránti hála, a szolgatársi szeretet és a jövőbe vetett reménység ott élt szívünkben. Valóban biztatást kaptunk, hallatlanul nagyszerű feladatban állunk: Isten munkatársai lehetünk ma is, holnap is. Dr. Hafcnscher Károly NÉMET DEMOKRATIKUS köztársaság Az új egyházi építési program szerint 35 városban 44 evangélikus templomot és más egyházi épületet fognak a közeljövőben felújítani. Az épületek felújítási programjának legnagyobb szabású része a berlini dóm helyreállítása és átépítése, (ena) I
