Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-06-02 / 22. szám

Pünkösd 2. napjának igéje Aranyé v angélium János 3, 16—17 Istentiszteleti rendünk szerint oltár előtti felolvasásban a bűnvalló imádság után hangzik el János evangélista igéje, amit „aranyevangélium" néven is emlegetünk. Talán ez a legismer­tebb bibliai igehely, amit legtöbbször szoktunk idézni is. Ün­nepi csengése van. Jelképesnek érezhetjük, hogy mint igehirdetési alapige, ép­pen pünkösd második napjára van kijelölve, tehát munka­napra. A nagyünnepi-csengésű ige egy jelentőségében szürke napra, nem főünnepre esik és ezzel meg is ítéli az ún. „nagy­ünnepi” keresztyénségünket. Nem úgy van-é a gyülekezeteinkben, hogy sok a „nagyünne­pi” keresztyén? Egy-egy karácsonyest, nagypéntek vagy hús­vét, a konfirmáció ünnepe vagy a templomszentelési évforduló tele templomot jelent. Ezeken a napokon „illik” elmenni a templomba és sokak számára ezzel be van fejezve a keresztyén- ség. ISTENRŐL ÜGY BESZEL AZ IGE. hogy ő nem tesz különb­séget ünnep és hétköznap között. „Ügy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta...” — hétköznap és ünnepnap egyaránt. Nem különleges helyet, magas méltóságú családot, előkelő kör­nyezetet nézett kt Jézus Krisztus számára, amikor hozzánk küldte. Szegények és betegek, egy kis nép sokat szenvedett és sokszor megalázott fiai közé helyezte. Számunkra Isten nem­csak egy-egy ünnepet, emlékezetes pillanatot, emlegetni való élményt kíván nyújtani, hanem szeretete át akarja fogni egész életünket, reggeltől estig, vasárnaptól szombatig. Abban is teljességre törekedett Isten, hogy Krisztust nemcsak a kegyesekhez, az egyházhoz, a hívőkhöz küldte, hanem az egész világhoz. Ez a szeretet kitágítja a templomunk falát és a szo­bánk kisebb körre vagy önmagunkra érvényes közösségét. Isten a tőle elfordult világhoz, a bűnös világhoz küldte Krisztust, hogy szeretete és megbocsátása sokaké legyen. Nem szabad azért Jézust Odazárni a templom falai közé. beletenni, mint valami szentképet az énekeskönyvünkbe és becsukott Bibliánk lapjai között felejteni. AZ „ARANYEVANGELIUM” NEMCSAK ÜNNEPI ÜZENET, hanem be akarja ragyogni hétköznapjainkat is. Isten Krisztus­ban megjelent szeretete lángra akarja gyújtani a szivünket, hogy tudjon áldozni, adni, segíteni. Ahogyan Ö megbocsátott nekünk, tartozunk mi is megbocsátani, nem felróni a rosszat, békességet keresni. Hittel, bizalommal lehet ráhagyatkoznunk Krisztusra, aki eljött, hogy az üdvössség útját mutassa meg számunkra. PÜNKÖSD ÜNNEPÉN ennek az igének a fényében kell az egyházra, a gyülekzetre tekinteni, mint Isten népére, ahol újra és újra hirdettetik ez az evangélium. A kicsiny kezdetből, a néhány tanítványból hatalmas sereg nőtt ki, akik meghallották és hittel fogadták el Isten üzenetét. Mi kívülről nem tudjuk megítélni, hogyan támaszt és mikor támaszt hitet a Szentlélek, számunkra az a feladat, hogy szóljuk és éljük Isten akaratát, a többit pedig bízzuk arra, aki magasabbról nézi életünket és a világot. AZ ISTENTISZTELETI LITURGIÁBAN FÖLHANGZÓ ARANYEVANGÉLIUMRA a dicsőségmondás és Istent dicsérő énekvers felel. Az ezen a vasárnapon igehirdetési alapigénknek kijelölt szakasz után is kell, hogy következzen valami. Krisz­tusba vetett hitünkből kell, hogy új élet, igazság és békesség, öröm és megbocsátás következzék, mert az istentiszteletnek nem szabad befejeződni az utolsó énekversnél, hanem egész életünknek Isten tiszteletének és az emberek szeretetének kell lennie. Ifj. Harmati Béla IMÁDKOZZUNK Istenünk, köszönjük Neked Krisztusban hozzánk küldött sze- retetedet és megbocsátásodat. Megváltjuk bűnbánattal, hogy sokszor voltunk méltatlanok erre a szeretetre és bűnbocsánatra. { mert nem tudtuk tovább sugározni embertársainknak azokat. ! Köszönjük egyházunk, a gyülekezet közösségét, ahol újra és újra hirdetteted igédet és bűnbocsánatot kínálsz. Üjíts meg ben­nünket Szentlelked erejével, hogy megtaláljuk a hit, a remény­ség és a szeretet útját. Hadd járjunk mi a Te utadon, hadd ke­ressük a Te igazságodat, hogy miénk legyen az örök élet. Ámen. — EVANGÉLIKUS ISTEN- likus egyház félóráját kózveti- TISZTELET A RÁDIÓBAN, ti a Petőfi Rádió. Igét hirdet Június 2-án, pünkösd ünnepén D. DR. OTTLYK ERNŐ, az reggel 7 órakor az evangé- Északi Egyházkerület püspöke. Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. június 2-án. Pünkösd ünnepén Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor. de. 11. (úrv.) D. Káldy Zol­tán. du. 6. Egyházzenei áhítat: D. Káldy Zoltán Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 7. Egyházzenei áhítat: Finn énekkar. — D. Koren Emil. Dózsa György út 7. de fél 9. (úrv.) Gabányi Géza. Üllői út 24. de fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) dr. Redey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Zugló de. 11. (úrv.) Bo­ros Károly. Rákosfalva de. 8. (úrv.) Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Boros károly. Fóti út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangeoán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Sorok­sár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. KI. (úrv.) Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Bodrog Miklós. Rákospalota Nagytemplom de. lő. Bodrog Mik­lós. Rákospalota Kistemplom du. 3. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sas­halom de. 9. Karner Ágoston. Má­tyásföld de fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil. de fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő. du. 6. (úrv.) Madocsai Miklós. To- rockó tér de. fél 9. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő. Öbuda de. 10. (úrv.) XII. Tarteay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengő- dy László, du. fél 7. Takács Jó­zsef. Budakeszi de. 8. Ruttkay Ele­mér. Pesthidegkút de. fél 11. Rutt­kay Elemér. Modori u. 6. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. fél 10. Reuss András, de. 11. (úrv.) Ben­cze Imre. du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de.-fél 11. (úrv) / Budapesten, 1974. június Deák tér de. KI. (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly, du. 6 (úrv.) Trajt­ler Gábor. Fasor de. 11. (úrv.) Ga­bányi Géza. du. 6. Szirmai Zol­tán. Karácsony Sándor u. 31—33. du. 6. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. du. 7. Zugló de.ll. (úrv.) Boros Károly. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Boros Ká­roly. Fóti út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Pestújhely du. 6. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. 3-án, Pünkösd 2. napján • Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Cinkota de. fél Kl. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Bécsikapu tér de. 11. (úrv.) D. Koren Emil. du. 6. D. Koren Emil. Öbuda de. 10. (úrv.). XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 11. Ruttkay Ele­mér, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút du. fél 6. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Tur- csányi Károly. Kelenföld de. 11. (úrv.) dr Rezessy Zoltán, du. U. Reuss András. Németvölgyi út 138. de. 9. Reuss András. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél lő Csepel de. fél II. J. S. BACH ÉS KORTÄRSAI címmel orgonahangverseny lesz május 31-én, pénteken és június 3-án. hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Bach: Három korálelőjáték a-moll prelúdium és fúga Purcell: Ária a „Didó és Aeneas” és a „Tündérkirálynő” című operából Bach: Ária a „Magnificat”-ból Ária a „Jauchzet Gott” kantátából e-moll ricercare a „Musikalisches Opfer”-ból c-moll passacaglia Orgonái: PESKÓ GYÖRGT Közreműködik: Szökefalvy Nagy Katalin (ének! Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. — Pünkösd ünnepén az ol­tárterítő színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Csel 2, 1—13; az igehirde­tés alapigéje: Jn 14, 23—31. — Pünkösd 2. napján az ol­tárterítő színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Csel 10, 42—48a: az ige­hirdetés alapigéje: .In 3, 16—21. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért telel: Mezősi György Feltíöe kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, VIII., Puskin u. 12, Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vin Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 ® 74.1505 Athenaeum Nyomda.. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „...Nem erővel, sem hata­lommal. hanem az én Lelkem- mel! — azt mondja a Sere­geknek Ura.” (Zak 4,6) VASÁRNAP. — „Mikor ezek lementek, könyörögtek ér­tük, hogy vegyenek Szentlel- ket.” (Csel 8, 15 — 1 Sára 1, 17 — Csel 2, 1—14 a. 22—23. 32—33.36. — Zsolt 108, 2—7.) Megtörtént a nagy csoda! A samáriabeliek is befogadták Isten igéjét, és megkeresztel- kedtek az Ür Jézus nevére. Péter és János első dolga az érettük való könyörgés, hogy vegyenek Szentlelket. Mi is meg vagyunk keresztelve Jé­zus Krisztus nevére, befogad­tuk Isten igéjét, ezért az anya- szentegyház születésnapján buzgón és állhatatosan kell könyörögnünk a Szentlélek ajándékáért! HÉTFŐ. — „Mikor majd el­jön a Vigasztaló, akit én kül­dök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától Származik, az tesz majd ró­lam bizonyságot.” (Jn 15, 26 — Ézs 53, 8 — Csel 10, 34—36., 42—48 a. — Zsolt 81.) De sok­szor vagyunk mi is vigaszta­lanok! Hányszor tölti el a mi szívünket is a szomorúság, mikor nagyon egyedül érez­zük magunkat! Hányszor só­hajtunk fel így: bárcsak Jézus most itt lenne velünk! Ilyen­kor mindig könyörögnünk kell a Lélek vigasztalásáért. A pünkösdi Lélek a mi igazi, ál­dott Vigasztalónk. Aki elvesz szívünkből minden szomorú­ságot és kétséget. Aki nem hagy minket magunkra, ö az igazság Lelke, Aki bizonysá­got tesz Jézus Krisztusról. KEDD. — „De a Lélek gyü­mölcse: szeretet, öröm, békes­ség. béketűrés, szívesség, jó­ság. hűség, szelídség, mérték­letesség.” (Gál 5,22 — Agg 2,9 —Csel 2,42—47 — 1 Jn, 1,1—4.) Elmúltak az ünnepek. De ha nekünk igazi pünkösdünk volt, vagyis vettük a Szentlé­lek ajándékát is, akkor az ün­nepek nem múlhatnak el nyomtalanul, hanem folytatá­suknak kell lennie az életünk­ben, a „szürke” hétköznapok­ban is. Láthatóvá lesz-é raj­tunk és bennünk a pünkösd csodája? SZERDA. — „Ne részeged- jetek meg bortól, amiben ki­csapongás van, hanem telje­sedjetek meg Szentlélekkel. Beszéljetek egymással zsoltá­rokban, dicséretekben és lelki énekekben: énekeljetek és di­cséretet mondjatok szívetek­ben az Úrnak.” (Ef 5, 18—19 — Zsolt 68, 27 — Csel 3, 1—10 — 1 Jn 1,5—10.) A Szentlélek nemcsak köztem és Jézus Krisztus között teremt közös­séget, hanem köztem és a Krisztusban hívők között is. így született meg kétezer éve ezen a földön Krisztus egyhá­za, és így teremti ma is az egyházat Isten lelke. A Szent­iélektől újjászült ember többé nem élhet önmagának, mint egy remete, de kerüli a bűnre csábító alkalmakat is, és ke­resi a testvéri szíveket, a Krisztusban hívők közösségét, hogy egymás hite által épül­jünk és erősödjünk. CSÜTÖRTÖK. — „Azért az sem valaki, aki plántál, az sem, aki öntöz, hanem csak a növekedést adó Isten.” (1 Kor 3, 7 — 1 Móz 39, 23 — Csel 3, 12—21 — l Jn 2, 1—6.) Bizony, ma is előfordulnak ilyen „pár­toskodások” a gyülekezetek­ben. A mai ige arra int, hogy „se Pálra, se Apollosra” ne „esküdjünk”, vagyis ne kös­sük személyekhez Isten igéjét, hanem Isten szavára figyel­jünk egyedül, mert Benne az az Isten szólít meg és cselek­szik életünkben, Aki a növe­kedést adja Szentlelke által. Isten szolgái ma is csak plán­tálnak, vetnek, öntöznek, de a hitben és szeretetben való növekedés egyedül a Szentlé­lek munkája. PÉNTEK. — „Felelt Jézus: Ahogy mondod, király vagyok. Én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy bizony­ságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból va­ló, hallgat az én szavamra.” (Jn 18, 37 — Dán 2,44 — Csel 4, 23—31 — 1 Jn 2, 7—11.) Akinek az igazságszolgáltatás a feladata, annak ismernie kell az igazságot, mert igazsá­gosan kell ítélnie. Itt azonban a bíró kérdi, hogy micsoda az igazság, és a Vádlott adja meg rá a feletetet. Jézus mondta magáról, hogy ő az igazság (Jn 14, (()■ Egész életével az igazságról tett bizonyságot. SZOMBAT. — „Ezt mon­dom: Népem ő! ö pedig ezt mondja: Az Ür az én Iste­nem!”. (Zak 13,9 — Eil, 14 — Csel 8, 14—25 — 1 Jn 2, 12— 17.) Pünkösd óta tartozunk Is­ten népéhez, Krisztus egyhá­zához, mert Jézus vére árán váltott meg minket bűntől, haláltól és kárhozattól, és hí­vott el Lelke által a Vele járó közösségre. így lettünk egé­szen Isten tulajdonává. Bű­neink ellenére hűtlenségünk, kishitűségünk és szeretetlen- ségünk dacára Isten ma is „el­ismer” minket az Ö népének, az ö gyermekeinek, s megtisz­títja szívünket Szentlelke ál­tal, mi pedig tegyünk vallást Róla egész életünkkel, a Lé­lek segítségével, hogy az Űr a mi Istenünk! Szerdahelyi Pá) Egy különös megtérés MÉLYEN A KÖZÉPKORBAN, amikor Eu­rópában még nem alakultak ki a nemzeti ál­lamok, amikor a feudalizmus színe alatt félel­metes anarchiával találkozunk, amikor a „közigazgatás”, „közrend”, „közjog” még is­meretlen fogalmak voltak, talán csak egyetlen közös „eszme” volt amely úgy-ahogy áthatot­ta a tragikusan megosztott társadalmat: a ke- resztyénség. A nagy küzdelem a „világura­lomért” még nem dőlt el. A váltakozó sikerre jellemző, hogy hol a császár járt canossát megalázottan (1077), hol a császári erőszak érvényesült a kettős pápa választásban (1159). De az egyház hatalma ebben a korban éppen abban jelentkezett, hogy a centrifugális erők ellenére keresztes hadjáratokat tudott szer­vezni és mozgósítani tudta a tömegeket egy meddő, ködös cél érdekében, a szent sír visz- - szahódítására. Európának ez idő szerint nem volt más közös érdeke. Mert Keleten a szteppék népeivel folytattak áldatlan küzdelmet az orosz hercegségek, Északon éppen, hogy megalakultak a király­ságok, Délen még Bizánc próbált valamelyest megőrizni régi dicsőségéből, az itáliai félszi­geten apró királyságok acsarkodtak egymás­ra, az ibériai félszigeten a mohamedán mórok hódításaikat védelmezték, csak a kontinens közepén, a német birodalom volt egységes, s képviselt tekintélyt a lovag Barbarossa Fri­gyessel az élen. Az ő nevéhez fűződik az el­lenpápa választása is. Nem az európai körkép teljességének igé­nyével zárjuk a sort Angliával, amely ebben az időben Európa második helyén állt hatal­mával és birtokaival. (Franciaországnak több, mint fele tartozott ekkor Angliához.) Tk. ide fogjuk kalauzolni olvasóinkat, s e bevezetőre azért volt szükség, hogy némi ízelítőt adjunk abból a korból, amelyet mai felfogásunkkal alig értenénk meg. AKADTAK AZONBAN EBBEN A KOR­BAN IS Európa trónjain „nagyok”, akik e zűrzavarban, anarchiában, sötétségben rendet próbáltak teremteni, s korukat messze meg­előzve, a központi hatalom kiépítésével a jö- I vendő nemzeti állam alapjait rakták le. Ilyen volt a már említett Barbarossa Frigyes, vagy a magyar III. Béla, de elsősorban II. Henrik (1154—1189) angol király. A középkor Angliá­jának ő volt a legnagyobb uralkodója, de egy gyilkosság, amely majdnem trónjába került, mégis mélyen beárnyékolta életéi. De ne vágjunk a dolgok elébe! Henrik a fe­lel metes hírű Plantagenet családból szárma­zott. Ősei között voltak olyanok akik máglyán égették meg feleségüket, egyik nagyanyja .,boszorkány volt, s egy napon kirepült a templom ablakán”. Erős felépítettségű, atléta termetű ifjú volt, rövidre nyírt vörös hajjal. Anyanyelve és természete francia volt, 21 éves korában lett uralkodó és nem volt men­tes minden erkölcsi gátlástól. A krónikák, mint éles szeműt tartják szá­mon. Nemcsak a vadászatban, de az állam ügyeiben is meglátta azt, ami jó, vagy kifo­gásolni való és kitűnő érzékkel tudta munka­társait megválogatni. így került elválasztha­tatlan barátságba a normann származású Be- cket Tamással, aki legbizalmasabb tnácsadó- ja, leghűségesebb híve lett. Becket a király összes reformjának nemcsak védelmezője, de végrehajtója is volt. Ilyen kérdésekben, mint az igazságszolgáltatás megújítása, a hatalom központosítása, az anarchia megfékezése, a hűbéri hadsereg felváltása, zsoldos sereggel, majd pedig az állam viszonyának rendezése az egyházzal, a legöszintébb munkatársnak mutatkozott. Henrik ennek megfelelően Be- cketet mindenható miniszteréve, kancellárjává nevezte ki (1157). Becket, a király ügyének buzgó védelmezőjeként még azt is keresztül vitte, hogy a papok földjeit megadózzák. AZ ALLAM ÉS EGYHÁZ KÉRDÉSE még­sem volt olyan egyszerű, hogy azt két ember, jfirály és kancellárja elintézhesse. A konti­nensen Barbarossa Frigyes ádáz küzdelmet vívott a pápai hatalommal, öt itáliai hadjára­ta félelmetesen felemésztette a nagyobb kon­cepciókra méltó uralkodó erejét, az angol szi­geten Henrik — fél szemével Barbarossára sandítva — valami hasonlót akart megvalósí­tani szűkebb hazájában. Megtörni az egyház uralmát — ez volt mindkét uralkodó célja — s így bennük már az „újkor” szelleme lobo­gott. Barbarossa IV. Viktorban ellenpápát vá­lasztatott (1159), Henrik kancellárját, Becke- tet Anglia prímásává tette (1162) abban a re­ményben, hogy általa végérvényesen megold­ja az egyházi kérdést. Mi volt a probléma állam és egyház között ebben az időben? Az egyik döntő feszültség oka az igazságszolgáltatásbán állt fenn. Az egyház azt vallotta, hogy minden vétség egy­házi kérdésnek minősül és a bíráskodás jogát magának akarta fenntartani. Egy másik sú­lyos kérdés az adózás kérdése volt a sok ap­róbb probléma mellett. AZ ÜJ CANTERBURY PÜSPÖK nevetve mutatott világi ruházatára: „ebben az öltö­zékben parádézzak a canterbury csukások kö zott?” De amikor elfogadta a király kegyét, nem mulasztotta el megjegyezni: „kisvártatva ugyanúgy fogsz gyűlölni, •amennyire most szeretsz, mert belekontárkodsz az egyház ügyeibe, mit én semmiképpen tűrni nem fo­gok. Mint Canterbury püspöke vagy Isten el­len kell vétenek, vagy ellened". És most tanúja lehetünk egy különös „meg­térésnek," pálfordulásnak. Megdöbbentő, hogy ez a világi nagyúr milyen szigorú erkölcsöket vett fel mihelyt fején érezte a püspöksüveget. Szerzetesruhát öltött, a szegények patrónusa lett. Kegyes cselekedeteiért a nép azonnal bálványozta. Halálakor cilieiumot és korbács­csíkokat fedeztek fel testén. A hibátlan kan­cellár most hibátlan érsek lett. Az új méltó­ság Becketből „szentet”, a király bizalmasá­ból pártütőt csinált. Nos ezzel az emberrel találta magát szem­közt a korai abszolútista uralkodó, Henrik. És most rögzítsünk egy dátumot: 1164. Mert et­től az időtől egy hatesztendős küzdelem kez­dődött a király és az érsek, az állam és az egyház között. A király ugyanis ebben az év­ben egy zsiaton elfogadtatta reformjait, Be­cket ügye veszni látszott. Életét is féltve, Fran­ciaországba menekült. S ha nincs kettős pá­paság, ha a „világpolitika” eseményei nem avatkoznak a játékba, Becketnek már ez a lé­pése is magával vonta volna a király bukását, így azonban feje felett folyt a mérkőzés. A pápa mérsékletre intette, félve, hogy Henrik szövetségre lép Barbarossával, Becket pedig magára maradt. És noha a két régi barát lát­szólag kibékült egymással, Becket mártírom- ságának tudatával hűtlen püspökeit felfüg­gesztette, egyeseket pedig kiátkozott. Ez az in­tézkedése Henrik iszonyú haragját váltotta ki: ..hogyan, hát senki sincs e gyávák között, ki értem e nyomorult papon bosszút állana?” E kérdés a francia tartományokban hangzott el. És ekkor négy lovag átkelve a csatornán az érseket a canterbury székesegyház oltára előtt meggyilkolta. (1170. december 29.) Mély döbbenetét, váltott ki a gyilkosság hí­re. Nemsokára „csodák történtek sírjánál”, s Becket az angolok legnépszerűbb szentje lett. Becket megöletése mérhetetlen erkölcsi fö­lényt jelentett Rómának. Amíg a prímás élet­ben volt, a nép tétovázott, kinek adjon igazat, halála után azonban egyöntetűen a vértanú mellett foglalt állást. DE II. HENRIK A NEHÉZ HELYZETBEN mutatta meg mindig, milyen fából faragták. Amikor a hazai lázongások híréről értesült, sürgősen áthajózott Angliába. Canteburyn át­utazva, leszállt lováról, Becket sírjához gyalo­golt, és ő. akiről azt jegyezték fel, hogy évti­zedek óta nem gyónt, nem imádkozott, s templomba se tette lábát, most a sírnál hosz- szan imádkozott, majd levetkőzött és hetven szerzetessel megkorbácsoltatta magát. A szent sírjához történt zarándoklása visszanyerte or­szága bizalmát. Vissza volt még a pápa meg­nyugtatása. Annak is ígéretet tett, hogy újra rendezi az egyház kérdéseit, kolostorokat épít, és keresztes hadjáratot indít. Ez az ígéret ak­kor elégnek bizonyult. Hogy vezeklése Becket sírjánál őszinte volt-e, azt ma már nehéz megállapítani. Mindenesetre rendkívüli érde­kes történelmi szituációt hozott létre. TÖRTÉNT PEDIG MINDEZ kereken 800 évvel ezelőtt, 1174-ben, Űr. Redey Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom