Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-06-09 / 23. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1971. június 9. 9 3x1 Nem játszani akarok a számokkal, mint matematikus barátom, aki a közelmúltban egy beszélgetésben a számok játékával igyekezett bizonyítani, hogy lehetséges a feltámadás és méghozzá nem is egyszer. Nem tudom és nem is akarom megfejteni az emberi képletekkel megoldhatatlant, hogy egy az Isten — és aki csak ennyit mond, még nem mondta ki a teljes igazságot, mert ö Szentháromság egy igaz Isten, Atya és Fiú és Szentlélek Istenként jelentette ki magát is így jelenti magát ma is ebben az oszthatatlan teljességben. A FENTI SZORZATTAL inkább azt szeretném újra magam és mások számára tudatosítani, hogy az isteni szeretetnek a csodája megháromszorozódva áradt és árad be ebbe a világba a Teremtő, a Megváltó és a Megszentelő Isten tevékenységében. Az irántunk való szeretetnek a mértéktelenségét. határtalanságát és teljességét jelzi ez a háromszoros megközelítés. Ha emberi logikánk szegényes kategóriát használva az idő keretein belül beszélünk is arról, hogy hol a teremtés, illetve gondviselés, hol a megváltás, hol pedig a megszentelés, illetve megvilágosítás csodáját érezzük magunkhoz közelebb, mégis érezzük és az ige fényében tudjuk is. hogy egyszerre van jelen a világban, életünkben az „istenség” egész teljessége. MINDIG ARRÓL VAN SZÓ, akár egyszerűen azt mondom: Isten, akár a mennyei Atya jóságos arcát keresem, vagy a „hű testvérré” lett Jézus Krisztus közbenjárását kérem, avagy a Szentlélek Úristen segítségéért könyörgök, hogy Isten „úgy” szerette a világot. Olyan nagyon és olyan tökéletesen, hogy semmit vissza nem tartott a maga hatalmából, dicsőségéből, örökkévalóságából, hanem egész lényével vállalt közösséget velem és egész teremtett világával, egészen adta magát megmaradásomra, megmentésemre, boldogdósomra. AZ EMBERÉRT JELENTETTE ISTEN háromszorosan az ö szeretetét. Az emberért, akit a maga „képére és hasonlatosságára”, gyermekének teremtett, akit kevéssé tett kisebbé önmagánál, akit a dicsőség és tisztesség koronájával emelt a teremtett világ mennyet-földet összekötő magasságába minden alkotása urává és gazdájává téve. De az emberért, aki ezzel a nagy tisztességgel nem tudott és nem tud méltóképpen élni, nem képes az Istenéhez hasonló szeretettel gondozója, irányítója és fejlesztője lenni a kezére bízott világnak, de közben uralkodni akar, lábai alá akarja vetni a másik embert, akit Isten hozzá hasonlóvá, vele egyenlővé, a megbízatásban társává avatott. A MEGSOKSZOROZÓDÓ ÉS KIFOGYHATATLAN SZERETET azért közelíti meg újra és újra az embert, hogy azzá tegye, amivé elgondolta. Hatalmassá, erőssé, boldoggá, örökkévalóvá, aki vele együtt örül a teremtett világ minden szépségének és gazdagságának, vele együtt formálja, igazítja a világ dolgait rendeltetésüknek megfelelően. S azért, hogy ez megvalósulhasson az ember tévedései, mulasztásai, vagy éppen lázadásai ellenére, nem fárad el szeretni: tűr és megbocsát, megtisztít és megszentel, megvilágosít és utat mutat, önmagát ajándékozza újra és újra. Az isteni szeretetnek ez a háromszoros tükröződése villogtatta fényeit számunkra a most záruló „ünnepes” félévében az egyházi esztendőnek. Az évenként ismétlődő rend az elkövetkező vasárnapok és hétköznapoknak a sorában most majd azt keresi, hogy az életünk tükrén hogyan villódzanak Isten szeretetének soha el nem fogyó jelzései. Hogy a javakat, amelyek a nagy egész részeként kezünkre kerültek, azokat a szeretet eszközeiként tudjuk használni, vagy az önzés, erőszak és pusztítás kárt okozó szerszámait kovácsoljuk belőle. Készek vagyunk-e a gondoskodó szeretet igazságával megosztani az egész világ fenntartására szántakat, sőt azokat jókedvű munkával és ajándékozó szeretettel megnövelni, vagy miattunk szenved hiányt az, akinek velünk együtt van jussa a család megterített asztaláról részesedni. Készek vagyunk-e összeadni erőnket, ismereteinket és javainkat, hogy a világ is azzá formálódjék, amivé teremtetett: jóvá, széppé, a béke és boldogság családi otthonává. AKIK A SZENTHÁROMSÁG EGY IGAZ ISTEN szeretetének az áradásában álltak, most újból, karácsonytól pünkösdig, lehetetlen, hogy ne tükrözzék ezt a többszörösen lehajtó szere- tetet az élet egész területén. Ahol az ember megmentéséről és boldogitásáról, megelégítéséről és felemeléséről van szó, ahol a teremtett világ szépségeinek ápolásáról és gazdagításáról, a jelen és elkövetkező emberi nemzetségek otthonáról és békéjéről. Ahol az emberi élet tiszta, szép és igaz céljainak kiteljesedéséért tesznek emberek hétköznapi apró, természetes mozdulatokat, vagy vágnak neki hősi vállalkozásoknak, ott kell len- niök azoknak, akik napról napra kóstolnak a kifogyhatatlan szeretet örök kútforrásából. M. Gy. CHILE delegáció a Német Demokratikus Köztársaságban A chilei római katolikus püspökök konferenciája április végén Punta de Tralca városában Raoul Silva Henriquez bíboros elnöklete alatt megvitatta az egyház és a chilei katonai kormányzat viszonyát. Henriquez bíboros Santiago székesegyházában húsvét ünnepén tartott prédikációjában előzőleg már élesen támadta a kormányt, a konferencián elmondott beszédében pedig követelte, hogy biztosítsák az emberi alapvető jogokat minden embernek az országban. A püspöki konferencia többsége olyan nyilatkozatot fogadott el, amelyikben bírálják az országban uralkodó „bizonytalanságot és félelmet”, az önkényes letartóztatásokat, a nehéz gazdasági helyzetet, a törvényellenes bírói ítéleteket. Henriquez bíboros, aki bejelentette, hogy a kapott több gyilkosság! fenyegetés miatt csak kísérettel mer a nyilvánosság előtt mutatkozni, a nyilatkozatot április 23-án megküldte a chilei kormányzat fejének, Pinochet tábornoknak. Megfigyelők rámutattak, hogy a katonai kormányzat hét hónapja tartó uralma alatt annak a katolikus egyházhoz való viszonya igen megromlott. (Iwi) Ökumenikus A REFORMÁCIÓ ÓTA megszámlálhatatlan esemény és kapcsolat fűz össze bennünket az egész német protestantizmussal, a felszabadulás után pedig különösen elevenné vált érintkezésünk az NDK egyházaival. Nemcsak azért, merta szocialista táborhoz tartozásunk megkönnyítette az utazást mindkét irányba, hanem az NDK területén vannak azok a városok és vidékek, amelyek közvetlenül összefüggenek Luther életével és működésével, születésétől haláláig így ide mehettek ki leghamarabb teológiai hallgatóink és fiatal lelkészeink nyelvtanulásra és teológiai tanulmányaik folytatására. Egyházi vezetők és teológiai tanárok részt vettek konferenciákon és előadásokat tartottak. Elevenné vált a kapcsolat diakóniai szinten, és természetesen sok érintkezés adódott gyülekezeti tagok között is magánúton, alkalomszerűen. ÚJ FEJEZETET jelent mégis a magyarországi ökumenikus delegáció látogatása az NDK- ban, amelyről korábban már röviden beszámoltunk a hivatalos sajtótájékoztató közlésével. Üj szakasz kezdete volt ez, mert mindkét részről egyrészt a legmagasabb vezetőség találkozott, másrészt a találkozókon képviselve volt valamennyi protestáns egyház. ökumenikus volt a 10 tagú delegáció, amelyet D. dr. Bartha Tibor református püspök, ökumenikus elnök, valamint D. Káldy Zoltán evangélikus püspök-elnök és Palotay Sándor szabadegyházi elnök, ökumenikus alelnökök vezettek az NDK-ban május 6—14-ig. A meghívó és vendéglátó pedig D. dr. Albrecht Schönherr püspök az NDK-beli Protestáns Egyházak Szövetségének elnöke volt, amely szövetség magába foglalja az NDK-beli protestantizmus nagy részét. NÉHÁNY ADAT világossá teheti az NDK-beli protestantizmus helyzetét. Az NDK-beli Protestáns Egyházak Szövetsége nyolc tagegyházat foglal össze munkaKözösségbe. Ezek közül öt tagegyház az unióit egyházhoz tartozik, összesen kb. 4 millió egyháztaggal és 21B0 lelkésszel. Az egyházszövetség három tagegyháza az evangélikus egyházak szervezetéhez tartozik, kb. 4,5 millió egyháztaggal és 2060 lelkészszel. Külön munkaközösség foglalja össze ezeket az egyházakat a kisebb protestáns egyházakkal, amelyek kb. 90 ezer gyülekezeti tagot és 330 lelkészt számlálnak. Így a protestantizmus összlétszáma 8,6 millióra tehető 4555 lelkésszel. Ebben a munkaközösségben megfigyelőként szerepel a római katolikus egyház, amelynek 1,3 millió egyháztagja van 1450 lelkésszeL Kereken tehát 10 millió keresztyén tartozik ezekhez az egyházakhoz, kb. 6 ezer lelkésszel ELŐKÉSZÍTETTE utunkat az elmúlt évben az evangélikus egyház öttagú delegációjának látogatása az NDK evangélikus egyházainál. Amikor most Horst Gienke greifswaldi püspök az Egyházszövetség nevében fogadta a delegációt a Berlin-Schönefeldi repülőtéren, első szava az volt, hogy egy év óta sokat gondolt arra a kétórás beszélgetésre, amelyet a Keleti-tenger partján D. Káldy Zoltán püspökkel és velem folytatott. Hangsúlyozta, hogy azóta egyre jobban tudatosult benne az egyház közéleti felelőssége a társadalomért és az egész emberiség békéjéért. Gienke püspök őszinte barátsággal és nyíltsággal kísérte delegációnkat és nyitotta meg előttünk mások szívét is az egész látogatás során. Hálára kötelező módon kísért minket Stolpe konzisztóriumi főtanácsos is, aki fáradhatatlanul készítette elő és bonyolította le egész utunkat. SOKOLDALÚ TALÁLKOZÁST tett lehetővé a látogatás programja. Első este Schönherr püspök adott fogadást a delegáció számára, amelyen az Egyházszövetség vezető személyiségein kívül az állami egyházügyi hivatal vezetőivel és az egyházi élet más jelentős személyiségeivel találkozhattunk. Talán jelképesnek tekinthető az, hogy a fogadás helye a Berlin-Hotel panorámaterme volt, ahonnan széles kilátás nyílik Berlinre, és a távoli környékre. Találkozásunkat mi is eleve széles látókörbe: az egész emberiség és az egész keresztyénség közös feladatainak megvilágításába helyeztük. A második nap este viszont Hans Seigewasser egyházügyi államtitkár adott fogadást ugyanezen szálloda Zille- szobájában. Üdvözlő beszédében emlékeztetett Heinrich Zille festőművészre, aki képeivel a berlini szegény nép életét vitte a jómódú társadalom elé. Az ő műveivel díszített terem emlékeztet arra, mondta az államtitkár, hogy emberi feladatainkat csak népünkkel való szoros egységben tudjuk elvégezni. Baráti találkozó helye volt a látogatás végén a Keresztyén Demokrata Unió székháza, ahol Gerald Götting, a CDU és a Népi Kamara elnöke fogadta a magyar delegációt. ELSŐ NAGY ESEMÉNY volt az az egész napos tanulmányi értekezlet, amelyet május 7-én Weissensee-ben, az NDK- beli egyházak egyik legjelentősebb egyházi központjában rendeztek. Az értekezlet témája délelőtt az egyházaink és gyülekezeteink szolgálata, délután pedig ökumenikus munkánk feladata volt. Schönherr püspök munkatársai beszámoltak egyrészt a gyülekezetek szervezeti kérdéseiről és a lelkészképzés problémáiról, másrészt az ökumenikus keretben folyó felekezetközi dialógusról, missziói tanulmányokról és a diakóniai szolgálatokról. Viszont a magyar delegáció vezetőinek és tagjainak is alkalma nyílt arra, hogy tájékoztatást adjanak a magyar- országi egyházak helyzetéről és szolgálatáról a mi társadalmunkban és az ökumenikus szervezetekben. Már ennél az első találkozásnál világossá vált, hogy szükséges és lehetséges a kölcsönös kapcsolatok továbbépítése. NAGYOBB NYILVÁNOSSÁG ELŐTT folytatódott ez az eszmecsere Halléban, ahol május 10-én délelőtt mintegy 80 lelkész, egyházi munkatárs és teológiai hallgató jött össze. A vendéglátó szász tartományi egyház elnöke, dr. Werner Krusche püspök mint a konferencia vezetője beszámolt arról, hogy az NDK egyházai a népegyházi helyzetből kisebbségi szórványhelyzetbe kerültek, de megtartották még eredeti szervezetüket. Ezért elsőrendű feladatnak tekinti, hogy az egyház megtalálja helyét és szolgálatát ebben az új szituációban. Herbert Morét szabad- egyházi elnök a szabadegyházak szolgálatáról tartott referátumot, Leich thüringiai superintendens pedig a két birodalomról szóló tanítás gyakorlati jelentőségét fejtegette az NDK-beli egyházak mai tájékozódásában. Az értekezleten D. dr. Bartha Tibor, D. Káldy Zoltán és Palotay Sándor kapott lehetőséget arra, hogy beszámoljanak arról, hogyan értjük egyházunk szolgálatát az igeszolgálatban és a teológiai munkában, valamint a hazai és világméretű politikai-társadalmi diakóniában. Az eleven megbeszélést követő összefoglalásban és a konferencia visszhangjában világossá vált, milyen mély benyomást keltett delegációnk minden kioktató szándéktól mentes őszinte bizonyságtétele arról, hogy keresztyén hitünkből folyóan hogyan veszünk részt a szocialista társadalom építésében. SOK MÁS LEHETŐSÉGET IS nyújtottak vendéglátóink a közvetlen testvéri találkozásra. Az egész delegáció május 8-án, a véres világháború befejezésiének emléknapján látogatott el Potsdamba, és megtekintette a híressé vált Ceci- lienhofot, amelyben a három nagyhatalom képviselői a Potsdami Egyezménnyel lefektették a háború utáni újjárende- ződés alapjait. A látogatás második felében három csoportra oszlott a delegáció. D. dr. Bartha Tibor, majd dr. Bakos Lajos püspök vezetésével egy csoport Eisenachban D. Ingo Braecklein thüringiai püspök vendége volt. Az a nyütszívű fogadtatás, amelyben részük volt, világosan mutatta, hogy nem volt hiábavaló a most már nyugalomban élő D. Mórit z Mitzenheim püspök bátran előremutató munkássága, akit a delegáció tagjai természetesen szintén meglátogattak. Egy másik csoport D. Káldy Zoltán püspök vezetésével meglátogatta Eislebent, Luther születésének és halálának helyét, és Eberhard Natho an- halti egyházelnök-püspök vendége volt Dessauban. Natho püspök, az NDK-beli püspökök között a legfiatalabb, azok közé tartozik, akik legjobban értik az egyházak elkötelezettségét a szocialista társadalom és az emberiség békéje iránt. Bizonyára nem véletlen, hogy a dessaui diakónisszaintézet templomában, amely éppen ekkor ünnepelte 80 éves fennállását, az oltár előtt nagy bronz kereszt áll ezzel a felirattal: „Kyrios diakonos”. Jó kapcsolópontot adott ez D. Káldy Zoltán püspök számára, hogy az ünnepi gyülekezet előtt bizonyságot tegyen diakóniai teológiánk hivő elkötelezéséről és társadalmi következményeiről. A harmadik csoport Palotay Sándor szabadegyházi elnök vezetésével a legnagyobb protestáns egyház, a szászországi egyház vendégeként Drezdába és környékére tett látogatást, és dr. Johannes Hempel püspöknek és munkatársainak meleg fogadtatásában részesült. BEFEJEZÉSÜL ismét Ber- linben találkozott a delegáció az Egyházszövetség vezetőségével a látogatás közös kiértékelésére. Ennek összefoglalása az a sajtótájékoztató, amelyet korábban már közöltünk. Nagy eredménynek kell tekintenünk, hogy jelentősen előreléptünk egymás jobb megértésében. Eközben természetesen világossá váltak egyházaink helyzetéből és magatartásából adódó eltérések is. De egyértelműen szólalt meg az a kívánság is, hogy kapcsolatainkat tovább kell fejlesztenünk, mert ez kétségtelenül közelebb és tovább fog vezetni minket népeinkért végzett szolgálatunkban a közös úton Jézus követésében. Ennek az elhatározásnak jeleként Schönherr püspök értékes keresztet adott át az ökumenikus Tanácsnak emlékül. Dr. Pröhle Károly BEÍRATÁS VALLÁSOKTATÁSRA A hittanbeíratás az 1974/75. tanévre az általános iskolákban és a gimnáziumokban június 19-én, szerdán délután 14—18 óráig és június 20-án, csütörtökön délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat vallásoktatásra abban az iskolában kell beíratni, amelyben a rendes beíratást végezték. A beíratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beíratást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. A magyar delegáció Potsdamban a Cecilienhof előtt 4 Eisleben — Piactér
