Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-06-23 / 25. szám

Ti nem akartátok Máté 23, 37—39 Jeruzsálemnek és népének szemére veti Jézus, hogy ellene álltak összegyűjtő és Istenhez vezérlő szeretetéhek. De vajon mi, akik Jézus tanítása szerint imádkozunk, „Legyen meg a Te akaratod!”, tudunk-e hívó szavára igent mondani? LUTHER MAGYARÄZATA SZERINT a Miatyánk kérésé­nek értelme az. hogy Isten akarata kérésünk nélkül is teljese­dik, de azért van szükségünk mégis erre a kérésre, hogy emlé­keztessen minket Isten akaratának bennünk, rajtunk keresz­tül történő cselekvésére. A lélektan' a neveléstudomány tud a gyermekek fejlődése során többször is bekövetkező szakaszról, a dackorszakról. Ilyenkor hiába a szülő, a felnőtt, a tanító, a másik figyelmez­tetése, a gyerek mindenkivel és mindenben dacol. „Csakazért- is!” Elutasítja a nyilvánvaló megoldásokat, a számára is he­lyesnek látszó utat és tanácsot, mert más valakitől hallja. Mindenek ellenére és „csakazértis” a maga útját kívánja, akar­ja járni. Életünk során felnőttként is bele-belekerülünk ilyen dac­korszakokba. Meg akarjuk mutatni Istennek és embereknek, hogy „csakazértis”, mi jobban tudjuk másoknál, nem foga­dunk el józan tanácsot, szerető szívvel adott intést, féltő óvást sem. Szembe kerülünk Istennel és emberekkel, nem találjuk a helyünket, dac és gyűlölet lobog bennünk. ISTEN ÜJRA ÉS ÚJRA SZERETETÉVEL közeledik hoz­zánk, mert tudja, hogy a dac megoldása, feloldása a szeretet. Rámutat akaratára, amelyik „magasabb” akarat, útjára, ame­lyik „magasabb” út, mint a mienk, hiszen „magasabbról” messzebbre lehet látni. Életünk számára Krisztusban mért utat, igazságot és életet, akarata nem ítélő, kegyetlen döntés, hanem mentő, üdvözítő akarat. A Bíró, mielőtt ítélne minket, meghalni jött el értünk. A Király, nevéhez e földi viszonylatok között szokatlan, módon, szolgálni jött el. Az Igaz lehajolt a bűnösökhöz, az Ártatlan a vétkesekhez lépett. Akaratát nem erőszakkal vagy pénzzel és hatalommal kívánja ráerőszakolni másokra, hanem szabad döntésünket várja. MINDANNYIAN A MAGUNK ÉLETÉBEN SZÁMOLJUNK UTANA, mennyire igaz ránk is Jézus szava, hányszor akart minket is odagyűjteni, beleépíteni népébe, gyülekezetébe, a benne hívők közösségébe, de mi nem akartuk. Most ezen az igén keresztül újra szól és meg akar győzni arról, hogy aka­rata jó és hasznos a számunkra. Nem rosszat akar, hanem bele akar kapcsolni abba a munkába, amelyik meg tudja raj­tunk keresztül változtatni a környezetünket, szolgáivá akar tenni, hogy másoknak az életében is valósággá váljék Isten jót és igazat követelő akarata. SOKSZOR LOBOGOTT MÁR FÖL KERESZTYÉNEK SZI­VÉBEN a fogadkozás Isten szava hallatára: Atyám, Istenem, hadd legyek akaratod eszköze bárholl Talán el tudjuk képzelni magunkat, amint Isten törvényét, akaratát, evangéliumát megragadva azt sohasem hagyjuk el, hanem sokaknak és mész- szire visszük. Pedig milyen sokszor az elhatározás, „bármikor, bárhol, akármikor” tudom Isten akaratát szolgálni, ez „sem­mikor, sehol, sohasem" értelművé válik. Isten akaratához hpzzátartozik annak meghatározott helyen való cselekvése. Nekünk nem „bármikor, bárhol, akármikor” kell Isten akara- fttf cselekedni, hanem otthon és munkahelyünkön, reggel ál­mosan és este fáradtan, a főnök irányában is és a beosztott száinára is. az élettárs számára is és a gyermek vagy szülő vagy testvér vagy barát életét megszépítő és megjobbító módon. Ezért imádkozzunk így: Istenem, legyen meg a Te akaratod, valósuljon meg először is bennem és körülöttem! Ifj. Harmati Béla ÖKUMENIKUS DÍJ FILMFESZTIVÁLON Doktor avatás a Teológiai Akadémián TEOLÓGIAI AKADÉ­MIÁNK május 29-én délután nyilvános ünnepi ülést tartott, amelyen ismét elhangzottak a teológiai doktori fogadalom mondatai: ........magamat a teológia tudományos művelésé- sére kötelezem egyházunk és népünk iránti hűséggel em­bertársaim javára és Isten di­csőségére.” Bodrog Miklós, Budapest-Rákospalotai lelkész, az Akadémia legújabb dokto­ra mondta a fogadalmat. Hadd álljon itt róla néhány adat abból a jelentésből, ame­lyet dr. Selmeczi János kari jegyző olvasott fel. BODROG MIKLÓS 1929. december 7-én, Nyíregyházán született. Teológiai tanulmá­nyainak elvégzése után Gye- nesdiáson, Budafokon, Miskol­con, Budapest-József városban, Kecskeméten és Orosháza- Rákóczi-telepen végzett se- gédlelkészi szolgálatot, majd Orosháza-Rákóczi-telepen és Gyulán volt lelkész, míg a Bu­dapest-Rákospalotai gyüleke­zet meg nem választotta lel­készének. A teológiával se­gédlelkész kora óta tudomá­nyos szinten foglalkozik. Bel­földi ösztöndíjasként a Zsol­tárok könyvének fordításával foglalkozott, svájci tanulmá­nyi ideje alatt mélylélektani kutatásokat folytatott. Az el­múlt tanév második felében ószövetségi tanszék-helyettes­ként. ebben a tanévben pedig előadóként működött a Teo­lógiai Akadémián, előadáso­kat tartott a lélektani isme­retek köréből. 1969-ben jelentkezett dok- torálásra, az előzetes konzul­táció után 1973 decemberében nyújtotta be Lélektani isme­retek érvényesítése az igehir­detésben című gyakorlati teo­lógiai doktori értekezését. A doktori vizsga letétele után ennek az értekezésnek meg­vitatására került sor az Aka­démia nyilvános ülésén. A DOKTORJELÖLTNEK SZAMOT KELLETT ADNIA kutatásáról és felelnie kellett azokra a kérdésekre, amelye­ket értekezésével kapcsolat­ban dr. Groó Gyula, a gya­korlati teológia professzora, és dr. Prőhle Károly, az új- szövetségi teológia professzora tett fel. Bodrog Miklós felele­tében kifejtette, hogy az ige­hirdetés feladata ..Isten igéjét hitelesen megszólaltatni a hall­gatók számára a maguk konk­rét viszonyában.” Éppen en­nek érdekében tartja szüksé­gesnek a lélektani ismerete­ket is. Doktori értekezésében elsősorban a lélektáni kutatá­sok eredményeit ismertette, sok példával illusztrálta. Fon­tosnak tartia. hogy az igehir­dető rendelkezzék ezekkel az ismeretekkel és így eredmé­nyesebben végezhesse szolgá­latát. Éopen ezért szükséges­nek tartja ezen a téren a to­vábbi kutató munkát. MIUTÁN A TANÁRI KAR a doktori szigorlatot elfogad­ta, dr. Vámos József dékán avatta a teológia doktorává Bodrog Miklóst. A teológia magasszintű művelésének köz­egyházi megbecsülését mu­tatja, hogy — mint minden ilyen esetben — egyházunk vezetői is részt vettek ezen az alkalmon. Ott volt D. dr. Ott- lyk Ernő. Északi Egyházkerü­let püspöke, az Akadémia ügyeiben ez évben eljáró püs­S ök, valamint Szentivány [dön egyházkerületi felügye­lő, akik egyben a hivatalos úton külföldön tartózkodó D. Káldy Zoltánt, egyházunk püspökelnökét is képviselték. Az ünnepség végén rokonok, ismerősök és lelkésztársak köszöntötték az új doktort. Is­ten áldását kívánva gyüleke­zeti és közegyházi szolgálatá­ra. Muntag Andor DÉL-VIETNAM Amerikai egyházi vézetők/ tiltakoztak az ellen, hogy ez év áprilisa elején 442 budd­hista szerzetest börtönöztek be Dél-Vietnamban állítólag ál­lamellenes cselekedetek miatt. (Junge Kirche) J. S. BACH ÉS KORTARSAI címmel orgonahangverseny lesz június 28-án, pénteken és július 1-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Bach: Három korálelőjáték D-dúr szvit szóló-gordonkára Clérambault: Suite, Prelude, Capriccio Bach—Kodály: Három korálelőjáték Bach: G-dúr fantázia Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Közreműködik: Mező László (gordonka) EltSadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft RÉGEN ÜGY HÍVTAK EZT A TERÜLETET: „A BOZÖT”. Az itt élő embereknek szép es félelmetes múltjáról sok mindent őriz a szájhagyo­mány. Őseik. Árpád vezérrel jöttek. Halászattal, vadászat­tal^ foglalkoztak és biztos meg­élhetést találtak a Marcal, Kö­dó, Kígyós, Czincza patakok partján. A láp, a bozót pedig vedeirMt nyújttott az ellen­séggel Szemben. 1450-től már feljegyzések is tanúsítják, hogy mint egytel- kes nemesek adót fizettek. Volt egy időszak a török ura­lom alatt, amikor úgy látszott, elpusztulnak ezek a falvak is. 1629-ben öt falu. Csögle. Eger- alja, Adorjánháza, Kispirit, Nagypirit községekben össze­sen 15 házat számoltak. Korán felvették a kálvinista hitet. A községek lakói tehát nagy többségében reformátu­sok. A gályarabok névsorában szerepel a csöglei református prédikátor neve is. MA ÜGY HÍVJAK EZT A TERÜLETET: „MARCAL VÖLGYE”. A bozótot kiirtot­ták, a kis folyókat szabályoz­ták, mocsarak vizét lecsapol­ták. Napsütés és fény árad ezen a vidéken. Lakói békességben, biztonságban dolgoznak, a fia­talok tanulni mennek. EBBEN A KÖRZETBEN ÉL, szétszórva a még fiatal (nincs ötven éves) CSÖGLEI EVANGÉLIKUS GYÜLEKE­ZET, Pápa és Celldömölk kö­zött a Marcal völgyében. Két imaházunk van. Az anyagyü­lekezet Csögle, filiái: Egeralja, Adorjánháza, Kispirit, Nagy­pirit. Szórványunk: Bánhalma és Kiscsősz, Összesen 320 evangélikus lakik ezekben a községekben. Szórványokban A Marcal völgyében: Csögle Sokáig tartott, amíg megér­tettem, hogy itt a számoknak egészen más értéke van, mint általában egy nagyobb gyüle­kezetben. Egy vagy két kon­firmandus nem azt jelenti, hogy csak ilyen kevés, hanem azt, hogy lesz konfirmáció. Két- három az istentiszteleten, nem azt jelenti, hogy hiába gyalo­goltam kilométereket, hanem azt, nem fáradtam és nem ké­szültem hiába, mert nem ma­rad el az istentisztelet. Szór­vány munka ad sok örömöt is, bár vannak időszakok, amikor újra és újra el kell ismétel­nem magamnak, a testet, lel­ket elborító csüggedéssel szemben, Jézus a kévésén való hűségre hívott el és megáld­ja ezt a munkát is. A települések nincsenek messze egymástól, gyülekezeti szempontból, mégis minden falunak más arca van. Egy kö­zös vonásuk azonban hamar szembetűnő lesz annak, aki közöttük él. Ez pedig a gyüle­kezetük mellett való kiállásuk. Hosszú harc eredménye ez. Év­századok során szinte minden család külön harcot vívott azért, hogy evangélikus ma­radhasson. Sok példát lehetne felhozni arra, amin ez az evan­gélikus öntudat lemérhető. Gyülekezeti építkezések, be­szélgetések során elhangzott, szinte hitvallásnak tűnő hatá­rozott mondatok, de a teme­téseken egy kívül állónak is azonnal feltűnő lesz. Temetés­re itt nagyon sokan mennek. Majdnem minden család kép­viselteti magát. Mikor először temettem, megérkezve a ha­lottas házhoz, megálltam a koporsó mellett, magam előtt látva egy hatalmas temetési gyülekezetei, arra gondoltam, hogyan lehetne innen az evangélikusokat kihalászni, hi­szen így a hangjukat sem hal­lom. Közben már mozgolódás támadt és az evangélikusok, innen is onnan is előléptek mellém, a lelkészük mellé. És az a pár evangélikus asszony és férfi olyan erősen és tisz­tán énekelt, mondta az apos­toli hitvallást, mintha leg­alább százan lettek volna. KISPIRIT nekem a biztosat jelenti. Ott még nem maradt el istentisztelet. Egy alkalom­mal mégis nagyon megtréfál­tak. Vendég lelkész volt ná­lunk. Kispirit felé menet el­mondtam neki is, hogy milyen megnyugtató érzés az, hogy ide mindig biztosra mehetek. Odaértünk és a templomtéren, ahol várni szoktak, nem volt senki. A sűrűsödő csendben éreztem, kár volt dicsekedni. Mit mondjak, ezt a helyzetet nem lehet kimagyarézni. Egy „varázs” mondattól azonban egyszerre megváltozott min­den. „Jövünk ám” hangzott a kiáltás és kezek integettek fe­lénk. Tél volt, fáztak, hát be­mentek a közeli házakba me­legedni. Észrevették arcomon az elképedést, mert nevetve mondta egyikük: „ugye tisz­telendőnő, most meg tetszett ijedni”. Kevesen vagyunk, de ennek az az előnye, hogy sok sze­mélyes jó kapcsolat alakulhat ki a hívek és a lelkész között, a gyülekezet javára. Meg sem tudom eléggé köszönni Isten­nek, hogy adott nekem ebben a gyülekezetben olyan testvé­reket, akik évről évre meg­nyitják lakásuk ajtaját, hogy náluk a téli időben gyüleke­zeti bibliaórát tarthassunk. Hogy vannak akik á szívükön viselik az istentiszteletre va­ló hivogatás ügyét. Két nevet azonban meg kell említenem. Mert szolgálatuk­nak már évtizedes múltja van. Az egyik Patkó Karolina, aki­nek élete éá önzetlen szolgá­lata összeforrt az adorjánhá- zi imaházzal és gyülekezettel. Gyülekezet szeretetét. odaadó hűségét, még édesanyjától ta­nulta. A másik név özv. Fe- renczy Kálmánná neve. Egér- alján ő a gondnok. Szolgál szíve meleg szeretetével Isten iránti hűségével a rábízottak között. Hozzá, mindig jókor megyek. Öt mindenre meg le­het kérni. Rá mindig lehet számítani. Kéznél van nála a segítség. Szolgálatáról az a bibliai mondat jut az eszem­be: „Megáldalak téged és ál­dás leszel.” BEFEJEZÉSÜL talán ma­gamról pár mondatot. Én úgy csöppentem bele a csöglei gyülekezetbe. Nekik nem volt papjuk, nekem ez a lehetőség kínálkozott. Nem nagyon szí­vesen jöttem Csöglére. hóna­pokig azt éreztem Csögle ne­kem nem otthonom, csak mun­kahelyem. Most el kell mon­danom, hogy van ebben a gyülekezetben valami meg nem fogható, szóval ki nem fejezhető vonzás, ami megra­gadja azt, aki vonzókörén be­lül kerül. Belül kerültem én is. Nem kívánok magamnak sem más otthont, sem más gyülekezetét. Kovács Etelka Százegyedik születésnap Sokan vártuk Balassagyar­maton a 101. születésnapot, a gyülekezet számon tartott kedves napját. Pontosabban azt, hogy özv. Algőver István­ná, kedves Zsófia néni a kerek 100 évet megérje. Nemcsalt azért vártuk, hogy gyülekezeti krónikánk ezzel az eddig még nem látott külön­leges adattal gazdagodjék, ha­nem, mert szívünk ügyévé lett A család ünnepi készülő­désének boldog izgalma, re­ménységének és imádságának ereje átterjedt a gyülekezet nagy családjára is. Azért vár­tuk szívszorongva ezt a napot, hogy a család öröme felhőtlen, töretlen és messzire fénylő le­gyen. A kevesek ajándékának: a 100 esztendőnek sok előfeltéte­le van. A sok közül egyre, a legfontosabbra szeretnék rá­mutatni. Algőver néni éltető eleme a szeretet légköre volt. O maga először nélkülözte ezt. Korán árvaságra jutott. Édesanya nélkül nevelkedett. De jó ro­konok hamar kézbe vették sorsának irányítását. így ke­rült Balassagyarmatra, abba a házba, amelyben most is la­kik. Az ékszerek nagy családjába tartozik a nemes opál egyik válfaja. Szerény helyet foglal el jelentéktelen halvány szí­nével a gyűjteményben. De ha kézbe veszik, a megszokottság mindent elkoptató szürkesé­géből kilépve a kéz melegétől tündökletes fényben ragyogni kezd. — Algőver néni szívé­ben is ragyogni kezdett a leg­csodálatosabb erő: a szeretet. Fáradhatatlan édesanya left. Hét gyermeket nevelt fel, akik közül nem adott volna oda egyet sem senkinek. Szerete­tét úgy szívták magukba gyer­mekei, hogy ők sem adták vol­na őt oda a világ minden kin­cséért sem. — Lám nem álta­lános a szomorú tapasztalatok­ból született keserű mondás: „egy anya felnevelhet sok gyermeket, de ki hallott olyat, hogy sok gyermek eltartson egy édesanyát?” — Ezért lett gyülekezeti örömmé az édes­anya szeretetére oly szép pél­dát adó család öröme. Nélkülözhetetlen és felbe­csülhetetlen feladatot tölt be a szociális otthonok évszáza­dok mulasztását pótoló szol­gálata. De Algőver nénit a családi kör szeretetének éltető levegője tartotta meg ragyogó szellemi frisseségében és ke­délyben évek óta tartó cukor- betegsége ellenére. — Gyer­mekei átvették tőle a szeretet melegét, mint a nemes opál a kéz érintésére a legszebb szí­nek játékát, és most kölcsönös hatásban van egymással az édesanyai és a rá visszamo- solygó gyermeki szeretet. — Talán legboldogabb édesanyát köszöntött a születés és név­nap között ez a család, öröm­könnyek szivárványát festette itt meg a legjobb művész: a gyermeki hála és szeretet. Bár sok család venne példát- az édesanya 101-ik születés és névnapját ünneplő családtól a 4-ik parancsolat megtartására: „tiszteld a te atyádat és a te anyádat, hogy jó legyen dolgod és hosszú életű légy e földön”. (Ff 6, 2—3) Rónay Zoltán Hiábavaló? Gondoltok-e arra, hogy va­sárnaponként. amikor a ha­rang szava igehallgatásra hív, hány helyen van istentiszte­let az egész világon? Csodál­koznátok. ha egy különleges televízió minden istentiszte­letet közvetíteni tudna, ahol csak színesek és fehérek min­denütt dicsérik Istent. Csak magyarországi evangélikus egyházunkban egy vasárnap délelőtt legalább 4—500 isten- tisztelet van. De milyen ered­ménye van ennek a sokfelé hangzó igehirdetésnek? Vál­toztat-e valamit az igehallga­tók életén? Nem hiábavaló-e az igehirdetők fáradozása? Erre a kérdésre válaszol Jézusnak a magvetőről szóló példázata. „Kiment a magvető vetyi. Vetés közben némely mag az útra esett. Ezeket eltaposták, vagy a madarak elkapkodták. Más mag köves helyre hullott. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némelyik a tövisek közé esett. A tövisek vele együtt nőttek és elfojtották. A többi mag a jó földbe esett, és mikor ki­kelt, százszoros termést ho­zott.” Ezt a példázatot Jézus a tanítványok kérésére meg is magyarázta. Ezért annak ér­telmén nem kell tömi a fe­jünket, csak Jézus magyará­zatára kell figyelnünk. Két fontos dologra tanít minket. , Az egyik az, hogy Isten gaz­dagon szórja igéjét. Talán még a városi gyerekeknek is feltű­nő ebben a példázatban egy dolog: miért pazarolja a mag­vető vetőmagját? A mi ko­runkban és világunkban ala­posan előkészített és jó talaj­ba adagolja a vetőgép a ma­got. A példázatbeli ember vi­szont útfélre, tövisek közé és köves helyre is szórja fárad­hatatlanul, tehát olyan helyre Is. ahonnan nem is remélhet termést. Jézus Palesztinában élt. Ott a szántóföldek kes­keny földcsíkok voltak s tala­juk sziklás, bozótos, tövises volt. A nagyon ritkán előfor­duló jó föld viszont gazdag termést hozott. A példázattal Jézus ezt akarja mondani: látjátok, éppen így tesz Isten! Nem válogatja á helyet, ha­nem mindenhova eljuttatja. Nem szűkmarkúan adagolja, hanem bőven szórja a magot. Össze tudnád-e számolni, hogy életedben eddig hány igehir­detést hallottál? A másik dolog: nem mind­egy, hogyan hallgatjuk! Nem egyforma Isten igéjének sor­sa. Lehet, hogy oda se figyelsz, gondolataid másutt járnak. Szived, mint a gyalogút, ke­mény. Lehet, hogy örömmel hallgatod és lelkesen fogad- kozol. De az ige csak rövid ideig marad a szívedben, mint a köves talajban a mag. S az is lehet, hogy a gondok, vagy örömök nem engedik, hogy az ige munkálkodjék bennünk, mint ahogy a tövis nem enge­di növekedni az elvetett ma­got. Csak kevesen voltak min­dig és vannak ma is, akik Is­ten igéjét jó szívvel és komo­lyan hallgatják, meg is őrzik és életükben ez meg is lát­szik. Hiábavaló a sok igehirdetés a világban? Kevesen veszik komolyan az igét? Isten azt ígérte, hogy beszéde nem tér vissza üresen, hanem sokszo­ros gyümölcsöt terem. Az ige­hirdetés nem hiábavaló. De vigyázzunk, hogy a mi éle­tünkben se legyen hiábavaló! Fogadjuk azt örömmel, tart­suk meg tiszta szívvel. így hoz termést, s lesz életünk hasz­nos, segítő, gyümölcstermő. Ahogyan énekeljük és imád­kozhat juk is: Boldog, aki hallgatja S megtartja Uram, beszéded, Ó, nyújts áldások Atyja, Erre nekünk segítséget; . Hogy hallott igéd jobbítson, Kétségünkben bátorítson. t nek ítélte oda az első díjat. A film egy észak-afrikai ven­dégmunkás házasságáról szól Németországban, (epd—eh) Az idei Cannes-ban tartott i filmfesztiválon a nemzetközi i ökumenikus zsűri az „Angst einer Seele” (Egy lélek felel- ' me) című nyugatnémet film- ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom