Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-06-23 / 25. szám

Megőrzött és továbbadott kincsek Kedves, bensőséges megem­lékezéssel köszöntötte a pécsi gyülekezet május 26-án fel­ügyelőjét. Szilágyi Béla 25 év­vel ezelőtt, 1949. május 29-én kezdte meg szolgálatát, és az évforduló alkalmából élete megőrzött és tovább adott kin­cseire, tálentumai kamatozta­tására emlékeztek sokan. Sopronban született és hoz­ta magával ősei hitéről beszé­lő környezetéből, családjából az Tsten szeretetét. Meghatód­va emlékezett nagyapjára, akinek műhelyében ünnepi volt a hétköznapi ebéd, mért a segédekkel együtt ének, imádság és ige kísérte. Neve­lői hivatásában Egyházasko- zár, Tolnatamási majd 47 év óta Pécs iskoláiban, utoljára a Pedagógiai Főiskolán tudott a magyar vagy a német iroda­lom, a történelem értékeiről, szépségéről beszélni. A Du­nántúli Tudományos Intézet munkatársaként szenvedélyes kíváncsisággal kutatja Pécs és környéke gazdag múltját, tanulságos emlékeit. AMIT HOZOTT OTTHON­RÓL, amit megtalált és meg­tanult, azt nem tartotta ma­gának. Nemcsak diákjainak akarta átadni kincseit, hanem egyházának, gyülekezetének is. Dr. Bruhács János egj'ház- megyei felügyelő. Sólyom Ká­roly esperes levélben és Báli- kó Zoltán lelkész arra emlé­keztek, hogy Szilágyi Béla korán bekapcsolódott a pécsi gyülekezet életébe mint tiszt­ségviselő, presbiter, 1927-től az akkori lelkésszel, Baldauf Gusztávval együtt szerkesz­tették a német nyelvű egyházi lapot. A gyülekezeten túl is megismerték egyházi ügyek­ben való jártasságát, pontos­ságát és hűségét, ma a Tolna- Baranyai Egyházmegye jegy­zője és a Déli Egyházkerület főjegyzője és felügyelőhelyet­tese. Életútjáról beszélve rátért arra is, ami számára különös „hobby”, a BaIdául-Szeretet­otthon. Ott volt alapításánál is és azóta fáradhatatlanul tö­rődik annak ügyeivel. Némf csak „vállára” vette sok ne­héz helyzetben, a háború alatt vagy építkezések alkalmával a bentlakó öregek gondját, ha­nem a szívére is. volt vigasz­taló és bátorító szava, buzdí­tott vagy korholt, mindig azt amit éppen kellett. Lenkei Nándorné a diakóniai bizott­ság nevében és Benczúr Ilona a Szeretetotthon nevében ezt a készen állást, fáradhatatlan segíteni akarást köszönték meg neki és feleségének, Wagner Ilonának, sokak sze­retett Lonci nénijének. A KÖSZÖNTÉSEK SORÁ­BÓL kiemelkedett a külföl­dön hivatalos úton tartózkodó D. Káldy Zoltán püspök leve­le, alti 10 éven keresztül volt felügyelői szolgálata alatt a gyülekezet lelkésze. Az Orszá­gos Egyház és a Déli Egyház- kerület vezetője jókívánságait hallva elcsukló szavakkal em­lékezett meg az ünnepelt ar­ról, hogyan kopogott be Kál­dy Zoltán segédlelkész 1944. novemberének egyik napján ablakán, hogyan indultak el a háború vérzivatara után együtt új utat keresni, hogyan építet­tek, mentettek, vigasztaltak, segítettek. Jobban kell értenünk * ..Értelmes istentisztelet ’ Rm. 12, 1 Variációk ugyanegy témára — mondhatnánk s nem is hi­báznánk vele. Valóban úgy van, a Krisztusban hívők új életét kifogyhatatlan változa­tokban mutatják be a páli le­velek. Kiváltképpen való ez a mostani, mely az új ember életét áldozatnak, odaáldozás- nak nevezi. Meglep, hiszen Krisztus ke­resztáldozata egyszersminden- korra véget vetett az Ótestá- mentom idejére eső különféle áldozatoknak. Bőven kifejti ezt például a Zsidókhoz írt levél. Isten abban mutatta meg irgalmát, hogy Fiának ál­dozatát elfogadta örök engesz- telésül. Es most az apostol mégis „az Istennek irgalmas­ságára” kér újabb áldozatot? Igen. Ámde a régitől merő­ben különbözőt. Komoly ez is, bár nem folyik többé állati vér az ölő kés nyomán. Itt az óember öldököltetik. Önző ön­magunkat kell feláldoznunk, „Testünk” odaszánásán egész valónkat, személyünket, eg­zisztenciánkat kell értenünk. Ez hát az óriási különbség: te Krisztushivö! nem másokat áldozol oda az oltárra, hanem magadat; és nem is valamit a javaidból, hanem tulajdon testedet vagyis megint csak magadat! Vértelenül is na­gyon komoly ügy ez. Nincs többé kibúvó az óem­ber számára,-ki vallásos for­mában is mindig létezett. Egészen elégő áldozatként föl­tett a tűzre egy bárányt (ó, nagy értéket!), de azzal a tit­kolt vagy nem is titkolt gon­dolattal, hogy így szabad ke­zet biztosít magának, saját tetszése szerint rendelkezik majd testével, életével. Az Új­szövetségben lehetetlenné vá­lik minden efféle rituális szer­tartás és vele való megelége­dés. Több kell: önmagunk oda- szánása. Mindenestül ki kell szolgáltatni magunkat meg­váltó Urunknak, irgalmassá­gára hálával, „hálaáldozattal” illik felelnünk, egy cseppel sem kevesebbel. Tüstént megváltozik ezzel a „szent hely” és a „szent idő” fogalma is. Többé már nem a jeruzsálemi templom az egyet­len szent hely, de nem is mil­lió más templom, kápolna, ha­nem az egész világ. Ahol élünk, amerre járunk, ami he­lyet testünk betölt, egziszten­ciánk felölel, az mind áldozó hellyé alakul át, hisz minde­nütt elégetjük magunkat ön­zetlen szeretet által. Hason­lóképp neím az ünnepnap vagy a vasárnapi istentiszteleti óra a szűkösen kiszabott szent idő. Ellenkezőleg kiterjed az va­sárnapra. hétköznapra egy­aránt, reggeltől estéiig és es­tétől reggelig életünk minden percére kiterjed. Nincs olyan idő, melyben kivonhatnánk magunkat a hálaáldozat bol­dog kötelezése alól. Félreértés ne essék: nem fe­lesleges, kiselejtezni való az ünnep, az istentiszteleti óra, prédikáció-hallgatás, ének és imádság Isten házában, a gyü­lekezet hű látogatása vagy a magános áhítat keresése. Mint forrásból a patak, úgy fakad föl ezekből az Isten irgalmá­nak megtapasztalása. Csak­hogy dagadjon aztán folyóvá, folyammá, mely elönti egész életünket, kiárad áldásként szeretet által mindazokra, akikkek együtt élünk vagy jár- tunkban-keltünkben találko­zunk! Ilyen legyen a mi „értelmes istentiszteletünk”. Értelmes istentisztelet ugyanis csak az, ami Istennek megfelel, az ő „értelmének”, Lelkének, lé­nyének. Ilyet kíván tőlünk, csak ilyet fogad - el tőlünk tetszéssel. Tartalmilag fordít­hatjuk talán így is: ez az „ige­szerű” istentisztelet, isten- imádás. Ez felel meg az Igé­nek, Jézus Krisztusnak. Istent nem szabad emberi elképze­lések módján tisztelni, hanem Jézus Krisztusban kinyilat­koztatott világosságában. „Az Isten lélek: és akik őt imád­ják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják” (Jn. 4, 24) Eleven önmagunkat kell odaadni Ö néki. Minden más istentiszteletünk oktalan, lé­lektelen, hiábavaló, mert célt téveszt. De nem szükséges célt té­vesztenünk. Isten irgalma el­lenállhatatlanul unszol, arra indít, hogy örömest szánjuk oda magunkat égőáldozatul! Scholz László A pécsi gyülekezet templo- SZILÁGYI BÉLA FELÜ- ma jövőre lesz 100 éves, az \ GYELÖ, a múlt kincseinek egyházközség valamikor Ma- avatott ismerője a jelen és a gyarbólyhoz tartozott. A vi- jövő feladataira mutatott rá. szonylag fiatal gyülekezet te- amikor Hí. Harmatig Béla teo- rületén azonban már a római lógiai akadémiai előadónak a korból is maradtak fent ve- világkeresztyénségről tartott resztyén emlékek. Az épülő- ismertető előadása után a szépülő Pécs. hazánk egyik gyülekezeti estet lezárta. _ A legszebb városának evangé- világban a ránk bízott drága likus gyülekezete kettős von- kinccsel kell szolgálnunk, zásban él. Egyrészt ősi kő- együtt, a magunk helyén, a vekre, keresztyén hagyomá- gyülekezetben. „Szívem óhaja, nyokra, az „idők teljességé-- hogy folyjék a bizonyságtétel ben” számunkra elkészített és virágozzon a diakóniai” szegletkőre. Jézus Krisztusra Kedves Béla Bácsi! — a pé- épül, másrészt viszont a gyű- esi gyülekezet ünnepléséhez lekezet tagjain keresztül az kapcsolódva hadd kívánjuk evangélium ereiének, békéssé- lapunk nevében. Isten áldja gének, megbocsátásának bele meg erővel és egészséggel, kell épülnie az új városrészek hogy életén keresztül, felügye- toronyházaiba vagy a hegyol- lói és közegyházi szolgálatán dalban egyre felfelé kúszó keresztül „folyjék a bizonyság­kertes családi házak falai kö- tétel és virágozzon a diakö­zé is. nia”!. i. H. B. Bódás János: KI VAN JELÖLVE A HELYED Azért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed. Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat leljen karod között. Azért roskadnak mások vállai, hogy terhüket te segítsd hordani. Az irgalmat kínok fakasztják, s mélység felett van csak magasság. Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd, hogy mennyi szeretet van benned. Megmutattad-e néha legalább? Enyhült s szépült-e tőled a világ? Vagy tán kezedtől támadt foltra folt ott is, hol eddig minden tiszta volt? Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak, menedéknek, oszlopnak, szárnynak. Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled, csak ott leszel az, aminek rendeltettél. — Másként rideg, céltalan lesz az életed. Mag leszel, mely kőre esett, elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el. Gyógyszer, ami Kárba veszett, mit sohse kap meg a beteg. Rúd leszel, de zászlótalan, kalász leszel, de magtalan, , cserép, miben nincsen virág, s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ. A költő ISTENES ÉNEKEK című kötetéből, mely megjelent 1973-ban. Huszonöt éves jubileujn Kolozsvárott A közelmúltban hírt adtunk arról, hogy május 14-én ünne­pelte Kolozsvárott az Egye­temi Fokú Egységes Protes­táns Teológiai Intézet fennál­lásának 25. évfordulóját, amelynek kapcsán új díszdok­torokat is avatott. Az aláb­biakban hadd egészítsük ki a híradást dr. Lengyel Lóránd teológiai tanár beszámolójá­val, amelyet Szerkesztőségünk címére megküldött. (Szerk.) 25 ÉV ÓTA az Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet képezi ki Romániában az evangélikus, református és unitárius egy­házak lelkészeit. Az itt kép­zett lelkészek ma már mint­egy 70%-át teszik ki az illető egyházak szolgáló lelkipászto­rainak. A közös, valamint a külön konfesszionális jellegű tanszékeken ma 200 lelkész je­lölt, illetve doktoráns hallgat­ja a magyar és német nyelven folyó előadásokat. A huszonötödik évforduló megünneplését a május 13-án tartott konferencia vezette be, melyen a bukaresti és szebeni Román Ortodox és a kolozs­vári Protestáns Teológiai In­tézet tanárain, hallgatóin és doktorain, valamint doktorje­löltjein kívül részt vettek az egyházak püspökei és meghí­vott lelkészei is. Ugyancsak részt vettek az ünnepi ülésen a jubileumra meghívott kül­földi vendégek is, akik ez att kálómmal is meggyőződhettek a Román Ortodox Egyház és a Romániában levő protestáns egyházak között folyó termé­keny ökumenikus együttmű­ködésről. A JUBILEUMI ÜNNEPSÉG NYITÁNYAKÉNT — ugyan­csak május 13-án délután tar­tott ünnepi ülés keretében tör­tént meg a jubiláló intézet új doktorainak a felavatása is. Ez alkalommal 10 új doktort avatott az intézet. A tulajdonképpeni jubileu­mi ünnepség május 14-én de. 9 órakor kezdődött. Az ünne­pi ülés alkalmával dr. Rapp Károly rektor beszámolt az intézet 25 éves munkásságá­ról. Az ülés keretében az in­tézet díszdoktori diplomát nyújtott át 11 magas rangú egyházi személyiségnek: dr. Bartha Tibornak, a Magyar- országi Református Egyház Zsinata elnökének, dr. Nico­lae Corneanu temesvári orto­dox érseknek, D. Paul Han- sennek. a Lutheránus Világ- szövetség európai titkárá­nak, Teofil Herineanu kolozs­vári ortodox érseknek, dr. Mikko Juva professzornak, a Lutheránus Világszövetség el­nökének, dr. John Kieltynek, az IARF elnökének, Albert Klein szebeni evangélikus püspöknek, dr. James Mckordnak, a princetoni Teo­lógia rektorának, Papp László nagyváradi református püs­pöknek, Edmond Perretnek, a Református Világszövetség főtitkárának és dr. Paul Phi­lippinek, a heidelbergi Teoló­giai Fakultás professzorának. AZ ÜNNEPI ÜLÉSEN RÉSZT VETTEK magas egy­házi és állami személyiségek is. A jubiláló intézetet Gheor- ghe Nenciu alelnök köszöntöt­te a Kultusz Department ré­széről. Az ünnepi ebéd után, du. 6 órai kezdettel az intézet alkal­mat adott új tiszteletbeli dok­torainak, hogy nagyszámú teo­lógiai hallgatóság és a meghí­vottak előtt kifejthessék gon­dolataikat. Május 15-én az intézet kül- és belföldi vendégei látogatást tettek Szebenben, ahol D. dr. Nicolae Mladin szebeni érsek, az intézet régebbi díszdoktóra, a szebeni Román Ortodox Teológiai Intézet, valamint a szebeni szász evangélikus püs­pökség vendégei voltak. AZ INTÉZET 25 ÉVES JU­BILEUMI ÜNNEPSÉGÉRE, a doktori és díszdoktori promó- ciók, az elhangzott előadások újabb bizonyságai voltak a Romániában levő Egységes Protestáns Teológiai Intézet ismert és elismert egyházi­teológiai és ökumenikus tevé­kenysége valóságának. Dr. Lengyel Lóránd Három nap a stofliergi konferencián Amikor elindultam, még nem gondoltam arra, hogy az ősi európai város, Aachen — Belgium és Hollandia határánál a Német Szövetségi Köztársaságban — lenyűgöz antik szépségével. Templomtornyai arról beszélnek, hogy a keresztyénség vala­hogyan mindig kifejezte hitét, s a 9. század elejéről maradt fa­lak Nagy Károly idejében épültek Isten dicsőségére. Aachen az európai keresztyénség egyik ősi állomása, de egyben több európai békekötés állomáshelye is. XIV. Lajos a spanyol, Má­ria Terézia pedig az örökösödési háború után itt kötöttek békét ellenfeleikkel. Így kapcsolódnak e város neve hangzásakor: ke­resztyénség, Európa, béke. IDE, AACHEN ELŐVÁROSÁBA, STOLBERGBE gyűltünk össze, hogy kontinensünk legizgalmasabb kérdéséről, az euró­pai biztonság és együttműködés kérdéseiről tárgyaljunk, mint keresztyén egyházak képviselői. Itt a Keresztyén Békekonfe­rencia egyik albizottsága végzett megfeszített munkát e három nap alatt. Az ülés munkája talán kevésbé kötné le az olvasók figyelmét, hiszen kora reggeltől késő estig, szinte szürífet nélkül A zweifalli Hromadka Intézet bejárati oldala dolgoztunk. Annál figyelemre méltóbb a viták tartalma és az a légkör, melyből a közös látás született. Európának, a jó öreg kontinensnek minden mozgalomra, közösségre, csoportra szük­sége van, hogy békéjét megőrizze, sőt azt kiterjessze a bizton­ság és az együttműködés irányába! A természetes az, hogy ebben a nemes vállalkozásban részt vegyenek az európai egy­házak, köztük a magyar evangélikus egyház is. ÖRÖMMEL VETTÜK SZÁMBA eddigi fáradozásaink sok jó eredményét. A mi munkánknak is része van abban, hogy örül­ni tudunk annak: kontinensünkön három évtized óta hallgat­nak a fegyverek De abban is van némi részünk, hogy a töme­gek — így az egyháziak is — egyöntetűen akarták: jöjjön létre egy fórum, ahol Európa népei egy asztalnál ülve tárgyalnak. Ez a tárgyalás, mint „biztonsági értekezlet", évek óta folyik. Minden jó ügynek hívei vagyunk. És ez kétségen kívül jó ügy! Viszont azt is látnunk és józanon számításba kell ven­nünk (ezt a Stolbergi Tézisek világosan ki is fejezik): nem mindenkinél arat osztatlan örömet a béke, vagy az az állapot, melyet ma így fogalmazunk: ENYHÜLÉS. Ez ugyanis lefékezi a hadiipart, annak profitját, és a szélső jobboldali erők vere­ségét jelenti. Ha egyszerűsítve is, de nagyjából ez a helyzet kontinensünk nyugati felén. A stolbergi tárgyaláson az is kife­jezést kapott, hogy a bizalom és együttműködés kiépítésének hatalmas ellenzői, és gátlástalan kerékkötői vannak! Ezek a nyugati világban idegesség keltésével, és a jobboldali erők pro­vokációival akarják gátolni a legjobb úton levő kérdéseket. Jó­zanságra és éber figyelemre van tehát szükségünk. Mi, az egy­ház népe is akkor járunk helyes úton, ha a sötétség erőit lelep­lezzük, és változatlan reménységgel és türelemmel állunk a jó ügy szolgálatában! Nem szabad annyi nemes fáradozásnak és derekas munkának kárba vesznie! Az enyhülés útjáról nem szabad visszakanyarodnunk a hidegháború testet-lelket sor­vasztó világába! NOS, ILYEN KÉRDÉSEKKEL VÍVÓDTUNK ott, hogy a kö­zösen kialakított látás „Ajánlásait” hazavihessük. E rövid hír­adásban nem érintettünk minden kérdést, de olvasóink figyel­mét rá akartuk irányítani, még további szolgálatokra van szük­ség. Európa békéje és biztonsága a leszerelés, csapatcsökkentés és még sok más megoldatlan kérdés elősegítése útján jut előbb­re. Legyünk tudatában annak, hogy az az erő, mely a tömegek akaratában szunnyad, eddig is sokat jelentett a kérdések jó megoldása terén. Ezért próbáltam tudósításomat úgy fogalmaz­ni, hogy az ösztönözze egyházunk népét a további hűséges helytállásra! Virágh Gyula Koszorús Oszkár hatvan éves Koszorús Oszkár orosházi lelkész, a Nyugat-Békési Egy­házmegye esperese június 10- én töltötte be 60. életévét. Eb­ből az alkalomból D. Káldy Zoltán püspök felkereste ott­honában és az Országos Egy­ház és a Déli Egyházkerület nevében jókívánságait juttat­ta kifejezésre. Koszorús Oszkár 1914. jú­nius 10-én született Resicabá- nyán. Édesapja is lelkész volt. A szarvasi evangélikus Vajda Péter Gimnáziumban érettsé­gizett, majd az Erzsébet Tu­dományegyetem soproni Hittu­dományi Karán folytatta ta­nulmányait. 1938. február 15- én avatta lelkésszé Raffai Sán­dor az akkori Bányai Egyház- kerület püspöke. Mint segéd­lelkész szolgált Gyulán, Tisza- földváron, majd Szentetor- nyán. Megválasztott gyüleke­zeti lelkész volt Orosháza-Rá­— A BÁCS-KISRUN EGY­HÁZMEGYE június 23-án dél­után 3 órakor Hartán, az evangélikus templomban tart­ja rendes közgyűlését. A köz­gyűlés előtt V23 órakor rövid istentisztelet lesz. — SZÉKESFEHÉRVÁR. Exaudi vasárnapján dr. Sel- meczi János, a Teológus Ott­hon igazgatója szolgált a gyü­lekezetben. Ismertetést adott lelkészképzésünk helyzetéről. kóczi-telepen, majd 1943—1956 között a szentetomyai egyház- községben végezte lelkészi szolgálatát. Ezt követően vá­lasztotta meg lelkészévé az orosházi gyülekezet, összesen 36 éve áll lelkészi szolgálat­ban. 1956. februárjától 3 éven keresztül helyettes esperes­ként, majd 1959. tavaszától megválasztott esperesként szolgál a Nyugat-Békési Egy­házmegyében. Egyházmegyéjé­ben Orosházán kívül olyan je­lentős gyülekezetek vannak, mint Szarvas és Tótkomlós. A nagy gyülekezetek mellett mindig szívesen szolgál a kis gyülekezetekben és szórvá­nyokban is. A jubileum alkalmából az Evangélikus Élet olvasótábora nevében is szeretettel köszönt­jük és Isten áldását kérjük életére és további szolgálatára. Az ünnepélynek kedves szín­foltja volt, hogy az alkalmon részt vett a városban tanul­mányúton tartózkodó tanzániai fiatalok egy csoportja és ének­kel szogált, s a gyülekezettel együtt járult az Ür szent va­csorájához. — KÖSZÖNET. Bodrog Mik­lós rákospalotai lelkész meg­köszöni a doktorálása alkal­mából kapott jókívánságokat és gratulációkat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom