Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-06-09 / 23. szám

Hogyan ragyog Isten dicsősége? Jn 17, 1—10 Valahányszor elmondjuk a Miatyánkot, az imádság befejező szavaival megváltjuk, hogy Istené a dicsőség. Istentiszte létein­ken többször is elhangzik az iin. glória, vagyis Isten dicsőítése. Miközben mondjuk, vagy halljuk a glóriát, sokszor talán nem is gondolunk arra, hogy hol és hogyan ragyog Isten dicsősége. 1. ISTEN DICSŐSÉGÉ RAGYOG A VILÁGBAN. A teremtett világ, a kozmosz ékes rendje Istent dicsőíti. Minél jobban meg­ismerjük a világot, minél több titka tárul fel előttünk, annál lenyűgözőbbnek látjuk benne Isten dicsőségét. Ez ihlette meg a költőt, aki ezt írta: „Téged dicsőít a Zenith és Nadir, A szélvészek bús harca, az égi láng Villáma, harmatcsepp, virágszál Hirdeti nagy kezed alkotásait.” (Berzsenyi D.) „Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben, dicső kezed nyomát szem­lélteted” — mondja egyik ismert énekünk. 2. ISTEN DICSŐSÉGÉ RAGYOG A KERESZTEN. A keresz­ten, vagyis Jézus szenvedésében és halálában tette nyilván­valóvá Isten minden gonoszságunkat, ellene lázadásunkat el­fedező szeretetét. Ott mutatta meg bűnt eltörlő hatalmát és halálból új életet teremtő fenségét. Isten dicsősége a kereszten Jézus páratlan engedelmességében tükröződött. A Fiú azzal dicsőítette meg az Atyát, hogy neki engedelmeskedve maradék­talanul, tökéletesen teljesítette küldetését, a megváltás művét: örök életet szerzett. 3. ISTEN DICSŐSÉGÉ RAGYOG GYERMEKEINEK ÉLE­TÉN. Amikor ezt mondjuk, bizonyára sokan gondolnak egy-egy kiemelkedő keresztyén személyiségre, pl. Albert Schweizerre, vagy Martin Luther Kingre, Luther Mártonra, vagy Assisi Fe- rencre. Az ő életükben könnyen felismerhető volt Isten dicső­sége. De nem is kell ahhoz valami különöset, világraszólót ten­ni, hogy meglássák rajtunk Isten dicsősége. Egyszerűen Jézust kell követnünk. Nem csupán ünnepi órák áhítatos csendjében, hanem a szürke hétköznapok zajában, lázas rohanásában, ott­hon, munkahelyen s a társadalomban. Az édesanya, aki türelmes szeretettel neveli gyermekeit, a hitvestárs, aki megbecsüli hitvestársát és hűségesen kitart mel­lette, a munkás, aki becsületesen dolgozik, a köztisztviselő, aki készségesen intézi az emberek ügyes-bajos dolgait, az orvos, aki lelkiismeretesen gyógyít, nem csinál semmi rendkívülit, csak azt teszi, ami a kötelessége. Munkájukon, életükön mégis tükröződik Isten dicsősége, mert Isten akaratának engedel­meskednek. Mindenki, aki cselekszi Isten akaratát, Istent di­csőíti. KÜLÖNÖSEN IS RAGYOG ISTEN DICSŐSÉGE a megbo­csátó és másokért élő szeretetben. Ez a Krisztus-követés leg­fontosabb velejárója, s egyben ismertetőjele. Aki ezt nem gya­korolja, nem igazi tanítványa az Űr Jézus Krisztusnak. Az első keresztyénekről azt mondották: Nézzétek, mennyire szeretik egymást! A szeretet volt ismertető jelük. így ragyo­gott rajtuk Isten dicsősége. Jézus mai tanítványain, rajtunk is tündökölhet Isten dicsőségének sugara, ha Urunk példája nyo­mán tudunk fenntartás nélkül megbocsátani, személyválogatás nélkül szeretni, elismerést nem várva jót tenni, más szóval alá­zatosan járni a diakónia útján. Táborszky László A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG iratterjesztési szünetet tart. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan Cantate-est Óbudán Az immár több mint két év­tizedes hagyományként ápolt Cantate-vasárnapi zenés áhí­tatot az idén is megtartották a budai egyházmegye gyüleke­zetei. Ezúttal az óbudai temp­lomban szolgált a budavári, budahegyvidéki és kelenföldi gyülekezetek kórusaiból össze­vont énekkar, hangszeres ka­mara-együttes közreműködésé­vel. A TÖBB MINT HETVEN tagból Álló kórust fel­váltva vezette a három kar­nagy: Csorba István, Sulyok Imre és Veöreös Enikő. Orgo­naszámokkal szolgált Sulyok Imre orgonaművész, akit kü­lön is szeretettel köszöntöttek, hiszen régebben 15 éven át szolgált kántorként az óbudai gyülekezetben. Igét hirdetett D. Korén Emil esperes. A nyolc tételből álló esten Bach, Buxtehude, Bárdoss, Froberger, Gárdonyi, Hassler és Schütz művek szólaltak meg. Olyan méltató megjegy­zéssel jellemezzük a művek előadását, amit zenei műnél ritkán írnak le: ez a muzsika családiasán összefogó erejű volt. Bizonyságtétel és igehir­detés a magas szintű muzsika formanyelvén. Visszatérő je­lenség ez a budai kórusoknál. Érthető hát, hogy az egyes gyü­lekezeti kórusok nemcsak ki­emelkedő Cantate-estet tudnak aránylag kevés összpróbával összefogni, hanem évközben is az istentiszteleti szolgálatokat időben összehangolva tudnak egymáson is segíteni, kiegé­szíteni. Így alakult k: .z a ter­mészetes helyzet, hogy ezek az énekkarok sajátosan gyüleke­zetlek. mégis magas szintű egyházi muzsikát szólaltatnak meg, s bármikor készek az egy­házmegye bármely gyülekeze­tében szintesen szolgálni. A LEGHATÁROZOTTABB ARCÉLE a budavári kórusnak van, amely amikor két évvel ezelőtt felvette a „budavári gyülekezet Schütz kórusa” ne­vet, egyben el is jegyezte ma­gát a sajátos tartalmú és szin­tű egyházi muzsikának. Veze­tője Csorba István, aki egyben az összefogás mozgatója is. De a másik két énekkarnak is megvannak a maguk sajátos vonásai, ajándékai. Várjuk, hogy a nagyon szép egyházzenei alkalom mozdít-e valamit az óbudai gyülekezet­ben hasonló szolgálatra, hiszen csak régi vonalat húznának meg újra a gyülekezet arcké­pén. K. Szétszórt juhok között Teológusnap egy szórványgyülekezetben A teologusnapok sorában május első vasárnapján egy „rendhagyó” teológusnapi szol­gálatra került sor. Dr. Selme- czi János otthoniigazgató veze­tésével a nagy kiterjedésű Csengőd—Páhi—Kaskantyú társgyülekezetet látogatta meg egy kis teológus csapat. A teoló­gusnapnak nem volt központi eseménye, hanem a nagy szór­vány minden kis gyülekezeté­ben „teljes” teológusnapi prog­rammal szolgáltak a teológu­sok. Döbrögecen, ahol az iskola­templom székei éppen kölcsön­ben voltak egy lakodalmas háznál, a terem pillanatok alatt megtelt „hokedlikkal és sám­likkal”, s a majdnem teljes létszámban megjelent kis gyü­lekezet, mint egy nagy család szomjazó szívvel hallgatta a teológusoknak az egyház jö­vőjéről szóló szolgálatát. A zuhogó eső miatt kaskan- tyúi szolgálatunkra negyedórás késéssel érkeztünk, de a gyüle­kezet énekelve várta az „ifjú Timóteusok” szolgálatát. Ami­kor tovább kellett mennünk, szinte alig akartak elengedni bennünket.. Csengődön a gyülekezet köz­pontjában szinte az egész or­szág adományából épült temp­lomban a szolgálatunk után egyik jelenlevő hallgató édes­anyja meleg szavakkal fejezte ki a gyülekezet örömét. Külön színfoltja volt az alkalomnak, hogy egy másik jelenlevő hall­gató családja Orosházáról nem kis utat tett meg, hogy részt vegyen a kedves alkalmon. A fabdi iskolatemplomban, ahol a csengődi lelkész szol­gálatába a kiskőrösiek is rend­szeresen besegítenek, különö­sen a modern hangszerelésű énekszámokat fogadta a gyüle­kezet nagy szeretettel. Páhin legfőképpen az ízlé­sesen berendezett modem templomot csodáltuk meg. Hu- ley Alfréddal a gyülekezet lel­készével és Martinkó János felügyelővel az egésznapi szol­gálat tapasztalatait is kiérté­keltük. A teológusnapon részt vevő négy hallgató: Böröcz Enikő, Deme Károly, Gyarma­ti István és Drobina Erzsébet a szétszórt juhok között eltöl­tött vasárnapon hű képet ka­pott a szórványszolgálat fá­radságáról és örömeiről. Drobina Erzsébet I. évf. hallgató — PESTÚJHELY. Június 16-án, vasárnap délután 5 óra­kor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen Szir­mai Zoltán fasori lelkész tart előadást „Korszerű keretek között élnek-e gyülekezete­ink? címmel. Hiszek a Szentháromságban Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni, mit hiszünk és vallunk Istenről az Apostoli Hitvallásban, akkor legegysze­rűbben ezt mondhatnánk: Hi­szek a Szentháromságban. A szentháromsághit gyöke­reit megtaláljuk már a Bib­liában, hiszen az Újszövetség gyakran szól Istenről, Jézus­ról és a Szentiélekről szorosan egymás mellett. Gondoljunk csak arra, hogyan küldi ki mennybemenetele előtt a fel­támadott Jézus tanítványait, s hogyan bízza rájuk a kerészt- séget: „Kereszteljétek meg őket, az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében”. Bár a szentháromságtan pontos meg­fogalmazására csak később, a negyedik században került sor, a szentháromsághit kezdettől fogva hozzátartozott a keresz­tyének hitéhez. A szentháromsághitben min­denekelőtt azt fejezzük ki, hogy Isten három személyben nyilatkoztatta ki magát. Hisz- szük, hogy Isten teremtette a világot, s benne az embert, hogy jó Atyaként kormányoz­za a világot és, gondot visel minden teremtményéről. Ami­kor az ember bűnbe esett, megígérte, hogy Megváltót küld a világba. Ezért válasz­totta ki az ősatyákat, azután Izrael népét, hogy rajtuk ke­resztül valósítsa meg tervét. S amikor eljött az idő, elküldte egyszülött Fiát. Jézus Krisz­tust. Helyesebben Jézusban maga Isten jött közénk, ő ma­ga szenvedett és halt meg a kereszten értünk, hogy nekünk bűnbocsánatot és üdvösséget szerezzen. Majd mikor Jézus újra felvette isteni formáját, közöttünk hagyta Szentleikét, hogy általa maga legyen ve­lünk. munkálkodjon közöttünk. A három személyben kinyilat­koztatott Isten, az Atya, Fiú és a Szentlélek végzi közöttünk a teremtés, a megváltás és a megszentelés munkáját. A Szentháromság azonban nem három Isten, hanem egy igaz Isten. A három személy nem külön-külön, hanem együtt munkálkodik. Isten az Ige által teremti a világot — aki maga a Fiú — de a Szent­lélek is részt vesz a teremtés­ben. Ugyanígy van a megváltás munkájával is. Jézus hangsú­lyozza, hogy ő és az Atya egy, s hogy a Szentlélek is róla tesz bizonyságot. A Szentháromság közös célja az ember megvál­tása. A Szentháromság minden tagja egy abban, hogy szereti az embert, és azt akarja, hogy örök élete legyen. A Szentháromság titkát em­beri értelmünkkel nem tudjuk felfogni és megmagyarázni. Az egyház nagy tanítói közül különösen Augustinus foglal­kozott a Szentháromság tit­kával. De egyszer álmában egy kis gyermeket látott, aki egy kagylóval meregette a ten­ger vizét. Augustinus mosoly­gott: „Hogyan tudnád kagyló­val kimerni a tenger vizét?” Az pedig így válaszolt: „Te pe­dig hogyan tudnád gyarló ér­telmeddel felfogni az Isten tit­kát?” Augustinus megértette belőle Isten válaszát. Nem vállalkozhatunk a Szenthárom­ság titkának megfejtésére. Ma- gyarázgatás helyett egyszerűen arról szólunk, amit az Atya, Fiú, Szentlélek Isten cseleke­dett értünk és ezért a cseleke­detért magasztaljuk a Szent- háromság egy igaz Istent. Téged, Úristen Az igaz hitben Áldunk, magasztalunk, Atya, Fiúnak, S Szentiéleknek vallunk. J. S. BACH ÉS KORTÁRSAI címmel orgonaest lesz jú­nius 14-én, pénteken és jú­nius 17-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Bach: Három korálelőjáték c-moll prelúdium és fúga Muffat: c-moll toccata g-moll passacaglia B-dúr toccata Bach: (Dór) toccata és fúga Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. — CSORVÄS. Június 9-én, vasárnap délelőtt 10 órakor igehirdetéssel szolgál a gyüle­kezet százéves jubileumára kívül-belül megújított tem­plomban és felszenteli azt D. Káldy Zoltán püspök, a Déli Egyházkerület püspöke. A délután fél 4 órakor kezdődő istentiszteleten Mekis Ádám esoeres, püspökhelyettes szol­gál. — GYULA. Május 19-én, a konfirmáció napján szeretet- vendégséget tartottak a gyü­lekezetben. Igehirdetéssel Bodrog Miklós rákospalotai lelkész, a gyülekezet volt lel­késze, előadással ifj. Kendeh György gyulai lelkész szolgált. Harmóniumszámokkal és sza­valatokkal a konfirmandusok tették színesebbé a műsort. Szórványokban Nyíregyháza Abban a nagy színkeverék­ben. amelyhez a magyar evan­gélikus egyházat, mint szór­vány egyházat hasonlítani szokták, egyik jellegzetes szín — kétségtelenül — Nyíregy­háza. Már akkor is szórvány volt. amikor még szórványok­ról nem beszéltek. Nyíregyhá­zára telepített evangélikusság fokozatosan szétrajzott a ta­nya-bokrokba, majd tovább az egyes környező falvakba, s azok határaiba, úgyhogy a megye majdnem minden köz­ségében, akadt egy-egy evan­gélikus család. Ezek egy része megmaradt, de jelentős része elkallódott. Amikor a szór­vány és gondozásuk kérdéses­sé lett az első világháború után, úgy próbálták megolda­ni, hogy Nyíregyháza szór­ványaiból, a tanya bokrok ki­vételével, amelyeknek száma meghaladta az 50-t, önálló szórvány egyházközségeket szerveztek. Előbb a megye északi részét önállósították Kisvárda székhellyel, majd a nagyobbik déli felét is Dél- szabolcs név alatt Nyíregyhá­za székhellyel előbb egy, majd két lelkésszel. Ez a két önálló, csak szórványokból álló egy­házközség egyenlőre megol­dotta a szórványgondozást az­zal. hogy Nyíregyházáról le­vette a szórvány gondokat és terheket, csupán a tanya bok­rokat hagyta a volt anya-gyü­lekezet gondozásában. A FELSZABADULÁS UTÁN bekövetkezett nagy társadalmi és gazdasági átala­kulás nemcsak az egyes köz­ségek, tanyák arculatát vál­toztatta meg. hanem döntő hatással volt Nyíregyháza volt szórványaira is. Itt is igaznak bizonyult, hogy ami megfelelt a korábbi követelményeknek, az már idejét múlt lett az új adottságok között. A régit folytatni egyszerűen nem le­hetett. Üj utakat, megoldáso­kat kellett keresni. Ez az új megoldás. Nyíregyháza és volt szórványa — Délszabolcs — fúziója, társulása lett, ami azt jelentette, hogy Nyíregyháza visszakapta volt szórványai nagy részét. S ezekért újra teljes anyagi és erkölcsi fele­lősséget vállalt. Megszűnt az átmeneti állapot, s vele a szórvány lelkész és rendes lel­kész közti ki nem mondott, különbség is. Délszabolcs szórvány lelkészei Nyíregyhá­za lelkészei lettek, s ugyan­akkor a nyíregyházi lelkészek szórvány lelkészek is. A szór­vány .jellegű tanya bokrok gondozása mellett most már közös erővel vállalták a dél­szabolcsi községek és tanyák szórvány evangélikussága gondozását. Megoszlott a mun­ka, de megoszlott a felelősség is. Ezzel aránytalanul senki sem hordozott kisebb, vagy nagyobb terhet, egyformán hordozták azt valamennyien. E fúzió áldásosán hatott ki a még megmaradt szórvány gyü­lekezet Kisvárda gondozására is. Itt is igyekszik Nyíregyhá­za testvér-kezet nyújtani. EZ A VÁLTOZÁS AZT IS MAGÁVAL HOZTA, hogy ki­alakult egy jellegzetes közös­ségi forma, amely, hogy úgy mondjuk — a mai közösségi formák. egyházi változata igyekszik lenni. Ebben a közös­ségben az eddigi négy lelkész mellé odakerült a 2 délsza­bolcsi lelkész, s így most ha­tan együttesen látják el Nyí­regyháza, a környező tanya bokrok (amelyek közül több Nyíregyházától független, ön­álló községgé szerveződött) valamint a többi (volt délsza­bolcsi) szórványok gondozását. És hogy ez gyakorlatilag mit jelent, arra nézve szemlélte­tésül hadd álljon előttünk egv kép. Vasárnaponként a hat lel­kész közül egy bent marad a városi, tehát anyagyülekeáet- ben és ez az egy látja el a nagy templom- minden lelké­szi szolgálatát. (Reggel 7 óra­kor úrvacsorái — 8-kor un. „népies” —. ValO órakor gyermek-, V2II órakor főis­tentisztelet. amelynek kereté­ben történnek a keresztelések, majd a déli úrvacsora.) Ezalatt a bent maradó lelkész 5 tár­sa a tanya bokrokban, és egyéb szórványokban végzi munkáját: egy-egy vasárnap 3—i helyen, egy-egy lelkész, néha 5 helyen is. Természete­sen a kint szolgáló lelkészek az istentiszteletek mellett el­látják az egyéb lelkészi teen­dőket is, sőt a konfirmációi előkészítést. Mint a városban úgy a tanyabokrokban is. rendszeres bibliaórát tartunk, s látogatjuk híveinket csalá­donként is. Évente legalább egyszer igyekezünk minden otthonba eljutni. Istentiszte­leteinket, . s a bitaliaórákat rendszeresen tartjuk tanya­bokrainkban, szórvány helye­inken, néhol hetente, vagy két­hetente, esetleg havonta egy­szer; avagy évepte egyszer, de minden helyre igyekszünk ki­menni. Istentiszteleteinkét a temp­lomos helyek (Borbánya, Ér­patak, Kálmánháza, Nyirszöl- lős) kivételével az iskolákban, vagy magánházakban szoktuk megtartani, de Vannak olyan helyek is, ahol a református testvérek templomait vesszük igénybe, aminek fejében mi is készségesen bocsátjuk rendel­kezésükre a mi templomainkat. SZÓRVÁNYAINK. TANYA- BOKRAINK MEGKÖZELÍTÉ­SE részben vonattal, autóbusz- szal, de főleg autóval történik. Erre a célra 3 egyházi autó áll rendelkezésünkre. A hat lel­késznek megfelelően Nyíregy­háza, s tanyabokrai, s a töb­bi szórványa 6 körzetre oszlik és 2—2 körzetnek van egy au­tója. A gondozásnak ezt a for­máját és módját korábban el sem tudtuk képzelni. Régeb­ben sokszor jártunk az „apos­tolok lován”, majd kerékpá­ron, s nagy haladás volt, ami­kor motorra ülhettünk. Ebben az időben azonban még a rossz utak és az időjárás viszontag­ságai miatt sokat szenvedtünk. Azóta nagyot fordult a világ. ‘Fokozatosan eltűntek a sáros, járhatatlan utak, s helyükre jól bevált köves utak kerüli tek, amelyeken szinte álom a közlekedés. Az autók beállítását híveink is természetesnek vették annál is inkább, mert már sok helyen az ő birtokukban is ott van a nem fényűzést, hanem a köz­lekedést segítő eszköz, az autó. SZÓRVÁNY MUNKÁNK, MINT MÁS HELYEN IS, nem megy segítők nélkül. Itt is előálltak ezek a buzgó névte­len segítők, akiknek támo­gatására éppen olyan nagy szükségünk van, mint a bete­vő falatra. Segítőink között, nem egy akad, aki házát, ott­honát bocsátja rendelkezé­sünkre. Más pedig szívesen vállalja a takarítás, vagy az is­tentiszteletek előkészítésének komoly munkáját. Sőt olyan is van, aki évek óta végzi a temp­lom, más helyen az iskola gondozását szinte évtizedek óta minden ellenszolgáltatás nélkül. A rendelkezésünkre bocsá­tott otthonok egyik-másika el­éri a városi színvonalat. Ahogyan általában körülöt­tünk, úgy a tanyabokraink­ban, szórványainkban is ta­pasztalható bizonyos egészsé­ges központosítás. Híveink fo­kozatosan behúzódnak a távol­eső és igy a fejlődés áldásait nélkülöző puszta helyekről oda, ahol élvezhetik ők is rend­szerünk és új életünk minden áldását. (Köves út, villany stb.) Ezzel az jár együtt, hogy las­san felszámolódnak a szétszór­tan, magányosan álló tanyai települések és ugyanakkor megnövekednek a központi részek. Ez a helyzet több szór­ványunkban, de különösen is Hajdúdorog határában, ahol nemrégen még számottevő evangélikusság élt szétszórt­ságban, nagy területen. Ma már ez megszűnt, s ugyanak­kor népes és életképes község­gé formálódott a korábban ta- nyabokomak számított Nagy- cserkesz. AZ EMBER NEM HINNÉ, HA NEM LÁTNÁ, hogy mi­lyen nagyot lépett előre né­pünk a tanyabokrokban és egyéb szórványokban. Ennek a nagy lépésnek az áldásait természetesen mi magunk is egyre jobban érezzük és ta­pasztaljuk, s hálásak vagyunk Istennek s mindenkinek, aki részess szebb életünk kialaku­lásának. Megyer Lajos í *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom