Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-13 / 2. szám

EGYETEMES IMAHÉT 1974. január 14—20. A diakónia okos istentisztelete Rm 18, 1—5 Rómában fülledt kevertségben éltek együtt keleti vallásos kultuszok, cinikus bölcsek, és komoly filozófusok, s talán a vi­lág valamennyi istenségének oltára van, rítusokkal és pogány istentiszteletekkel. A keresztyén gyülekezet tudja azt, hogy is­tentisztelete nem lehet olyan, mint a kultuszok bálványáldo­zata, de ha nem olyan, akkor milyen legyen az „igazi, szent, Istennek kedves” áldozat. Az apóstól Rómától sok száz kilo­méterre is hallotta a kérdést, hiszen a kérdező kórusban ott voltak a többi gyülekezet tagjai is, és minden bizonnyal ott kérdezünk mi is, mai keresztyének. „SZÁNJÁTOK ODA TESTETEKET ÁLDOZATUL. Ez legyen a ti okos istentiszteletetek!” Igen a testünket, erről beszél az apostol egy olyan világban, amikor a testet szégyellni illett, hiszen a „világon túlinak” csak köpenye. Az apostol éppen a ,.világon kívülivel” szemben hangsúlyozza a testet, mint világ­hoz kötött valóságot. Az Istennek tetsző, okos istentisztelet kul­tuszt helye a világ. Az Istennek tetsző, okos istentisztelet kul­tuszt ideje a hétköznapok dolgos, vagy pihenő, nevető vagy sí­ró, közösségben töltött, vagy magányos órái és percei. Ezen az istentiszteleten csak az vesz részt, aki egész énjével, teljes em­berségével vesz részt. Ez a diakónia istentisztelete, a világnak szolgáló, Istennek tetsző, szent és okos istentisztelet. NE SZABJÁTOK MAGATOKAT E VILÁGHOZ... Ezzel a meglepő mondattal folytatódik az apostol bizonyságtétele az istentiszteletről. Meglepő, mert mintha arról szólna az apostol, hogy a világ, az élet vérkeringésébe küldött gyülekezet toko- zódjék be. meszes gócként határolja el magát a világ organiz­musától. Nagyon sokan nem vették észre, hogy ezek a szavak Jézus Krisztus igehirdetésének ragyogását tükrözik. Jézus így beszélt az istentiszteletről tanítványainak: „Tudjátok, hogy a pogányok között akik fejedelmek, uralkodnak és hatalmaskod­nak rajtuk ..., de nem így lesz közöttetek, aki nagy akar lenni az legyen a ti szolgátok, és aki első akar lenni, az legyen min­denkinek a szolgája. Mert az Ember Fia nem azért jött. hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy 6 szolgáljon és életét adja so­kakért.” Jézus háromszor használja önmagára és tanítványaira vonatkozóan a diakónia. a szolgálat szót. Jézus fejedelmeinek világa és Pál „e világ”-jának társadalma a rabszolgatartó tár­sadalom, az ember kizsákmányolásának farkastörvények kö­zött élő világa. „De nem így lesz közöttetek” és a „ne szabjátok magatokat e világhoz” Jézus megfogdlmazásában annyit tesz: legyetek diakónusai a világnak, mint ahogy az Ember Fia is diakónusa lett a világnak. IGÉNK VÉGÉN MÉG EGY VESZÉLYRE FIGYELMEZTET. A keresztyén ember „ne gondoljon többet magáról, mint amennyit kell, hanem józanul gondolkozzék...” és „Sokan egy testnek tagjai vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egy­másnak is tagjai." Pál apostol a társadalomban élő keresztyén sejt-testekről beszél. (Csodálatos, hogy a tudomány is testről beszél mind az egésznél, mind a sejtnél.) A beképzeltség s fel- fuvalkodottság „seitdaganatáról” beszél, és, ettől óv. Az okos diakóniai istentisztelet keresztyénéi, akik józanok, kicsinek tű­nő és világtávlatú dolgokban egyaránt gyülekezet és közösség- építő emberek. JÓ TUDNI. HOGY EGYHÁZUNKBAN ilyen istentiszteletek folynak ezen a vasárnapon is, és adja Isten, hogy holnap és kedden is, templomokban és imatermekben, családi otthonok­ban és betegágyakon is, mindenütt ahol keresztyének vannak, dicsérjék az Urat a diakónia okos istentiszteletei. Ruttkay Levente IMÁDKOZZUNK Jézus Krisztus Urunk! Hálát adunk, hogy szolgálni jöttél, és életedet adtad értünk. Hálát adunk, hogy diakónusoknak kül­desz a sáláéba, de arra kérünk, hogy ehhez Te adj erőt, hitet és bátorságot. Öv.j a kimerültségtől, hogy amikor eljössz újra, azt mondhasd: jól van jó és hű szolgám... Add, hogy így legyen. Amen. né. Budapest, xn.. Városmajor u. 6. Teleíon: 354—055. Negyedik nap: Január 17. csütörtök ENGEDELMES VOLT HALÁLIG Fii 2, 8 Engedelmességét a Fiú megmutatta már ott, az örökkévaló­ságban, amikor vállalta a világ megváltását. Az alászállásnak ezt a mértékét az ember engedetlensége miatt kellett elszen­vednie. Az első ember lázadó viszonyulása Teremtőjéhez en­gedetlenségek lavináját indította el: szenvedések és háborúk láncolatát, az emberiség széttöredezését, darabokra hullását. Krisztus engedelmessége az ellenséges állapotot számolta fel Isten és a bűnös ember között és nyitott kaput arra is, hogy az övéi egyek legyenek, mint Ó az Atyával. istentiszteleti rend Budapesten, 1974. január 13-án Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 5. dr. Kékén András, du. 6. Szeretetvéndégség: dr. Fa- biny Tibor. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gabányi Géza. Dó. zsa György út 7. de. fél 9. Gabá­nyi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák) Solymár János, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rá­kosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Váci út 129. de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Üjpest de. 10. Blázy Laios Pesterzsébet de. 10. Soroksár Új­telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota Kistemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél з. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) de. fél 11. (német)' de. 11. (úrv.) du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Turchánvi Sándor, de. 10. D. Dr. Ottlyk Ernő. XII. Tartsay Vilmos и. li. de. 9. de. 11, du. fél 7. Buda­keszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Re- uss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Vison- tai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Vízkereszt után az 1. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Lk 2, 41—52; az igehirdetés alapigéje: Rm 12, 1—5. — KECSKEMÉT. December 9-én ádventi szeretetvendég- ségen az ádventi örömről tar­tott előadást dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár. A műsorban Borszék Tünde és Kovács Mihály szavalt, ád­venti novellát olvasott fel Ba- kay Erzsébet. — BOBA. A gyülekezet új felügyelőjét, Nagy Kálmánt, valamint a nemeskocsi leány­gyülekezet négy új presbite­rét, Baráth Dénest, László Je­nőt, Szakonyi Lajost és Szenes Pált december 16-án iktatta be Szabó Lajos, a Vasi Egy­házmegye esperese. A beikta­tással kapcsolatosan általános esperesi vizsgálat is volt a gyülekezetben. — SZENTES. December 16- án a délelőtti istentiszteleten Fodor Ottmár, a Csongrád— Szolnoki Egyházmegye espe­rese szolgált igehirdetéssel. Az istentisztelet keretében adta át rendeltetésének a gyülekezet egyik tagjának ajándékát, egy hímzett fehér oltárterítőt. Szólóénekkel szolgált dr. Csa- logh Józsefné és Halasy End- réné. — December 16-án dél­után műsoros áhítat keretében emlékezett meg a gyülekezet keletkezésének 180 éves év­fordulójáról. Ebből az alka­lomból Benkö István orosházi igazgató-lelkész hirdette az igét. Szólóénekkel és szavalat­tal szolgált Tóth Lenke, orgo­naszámokat dr. Kovács Béla adott elő. Minkét alkalmon szép számmal vettek részt a gyülekezet tagjai. — HALÁLOZÁS. Nobik Er­nő a szarvasi református gyü­lekezet tagja életének 75. évé­ben Szarvason elhunyt. Teme­tésén, mind a református, mind az evangélikus gyülekezet lel­készei, egyházi vezetői, presbi­tériuma és gyülekezeti tagjai nagy részvét mellett vettek részt. Az elhunytban Nobik Erzsébet lelkészi munkatárs édesapját gyászolja. „Tudom, hogy az én Megváltom él, és utoljára az én porom felett megáll.” „És az ige testté lett és la­kozott mlközöttünk — és lát­tuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsősé­gét, — aki teljes volt kegye­lemmel és igazsággal.” (Jn 1, 14) VASÄRNAP. — „És ez az a bizodalom, amellyel őhozzá vagyunk, hogy ha kérünk va­lamit az ő akarata szerint, meghallgat minket.” (1 Jn, 5, 14 — Jer 14, 22 — Rm 12, 1—6 —Zsolt 112, 1—7) Természete­sen János is jól tudta, hogy Isten nem minden imádságun­kat hallgatja meg. Ezért fo­galmazott így ”... az ő akara­ta szerint”. Luther rámutatott az érem másik oldalára is: „Ha nem az történik velünk, amit mi akarunk — jobb fog történni!” Ezt hinni persze valóban csak gyermeki bizo- dalommal lehel De éppen ez a hit! HÉTFŐ. — „Az Úr gyámo- lom volt nékem.” (2 Sám 22 19—1 Kor 1, 8 — Mk 1, 1—11 — Jn 4, 27—38) Felnőtt embe­rek vagyunk, nagykorú világ­ban élünk. Nem „nőttük ki” ezt az igét? Emlékezzünk csak! A felnőttség, az érettség éppen azzal kezdődött, hogy a gyerekes, „ki ha nem én” ér­zésből kigyógyulva rájöttünk: erőim végesek szükség van másokra; emberekre és legfő­képpen Istenre. S vajon az el­múlt esztendőre gondolva me­lyikünk ne mondhatná él há­laadással: „az Űr volt gyámo- lom nékem.” KEDD. — „Amint engem küldött az Atya. én is elkülde­lek titeket.” (Jn 20, 21 — Ézs 43, 10 — Mk 1, 12—20 — Jn 4, 39—42) Mi lett volna a bezár­kózott, gyáva tanítványokkal, ha nem lép be közéjük a Fel­támadott? Szétszéledtek volna — meghasonlott emberként. Hogyan is felejthették volna el azt a három évet, amíg a Mester választottjai voltak? Így azonban minden másképp történt Hamarosan megta­pasztalták azt, amit mi, Jézus mai tanítványai is megtapasz­talhatunk; hogy Jézus külde­tésében járni célt, tartalmat, tartást ad — nemcsak három évre, hanem egy egész életre. SZERDA. — „Megigazí­tunk tehát hitből és békessé­günk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Rm 5, 1 — Zsolt 5, 13 — Mk 1, 21—28 — Jn 4, 43—54) Ilyen egyszerű a protestáns teológia ismert tétele, a „hit által való megigazulás”: bé­kesség Istennel. Krisztus ál­tal. S az is igazán egyszerű és természetes, hogy aki megbé­kélt Istennel, erre törekszik az emberekkel való kapcsola­tában is. Erre indít a karácso­nyi evangélium (vö. a heti igé­vel !): „... e földön békesség a jóakaratú emberekhez!” CSÜTÖRTÖK. — „Uralko­dik tengertől-tengerig. és a fo­lyamtól a föld határáig.” (Zak 9, 10 — Jel 11, 15 — Mt 4, 18, 25 — Jn 5, 1—9) Kiről van itt szó tulajdonképpen? Az előző versben ezt olvassuk: „Íme jön néked a te királyod, ... szamárháton ülő __” Azon­na l előttünk a kép: Jézus Urunk bevonul Jeruzsálembe. S a kép alá magyarázó szö­vegnek tökéletesen elegendő az a három jelző, amit Zaka­riás használ: igaz, szabadító, szegény. Ez utóbbit így éne­kelte meg Luther: „Ügy jött a földre mint szegény, Híveit gazdaggá tevén, Hogy mint mennyben az angyalok, Már itt lehessünk boldogok.” (133. ének 5 v.) PÉNTEK. — „Én megismer­tettem velük a te nevedet és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, legyen ben­nük és én is őbennük.” (Jn 17, 26 — Ézs 60, 15 — Zsid 2, 14— 18 — Jn 5, 9. 16) Hogyon le­hetséges egyáltalán hit, teoló­gia, Isten-ismeret? Csakis úgy, hogy a Titok, „amit” megis­merni akarunk — személy. Nem valami, hanem Valaki, aki elénk jön keresésünkben és megismerteti velünk magát Jézusban: úne ilyen vagyok! Különben hétköznapi tapasz­talataink alapján aligha is­merhetnénk fel, hogy „az Is­ten szeretet”. SZOMBAT. — „Csodálko­zom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhí­vott, ily hamar más evangéli­umra hajlótok, holott nincsen más.” (Gal 1, 6—7 — 1 Kir 18, 37 — Lk 10, 21—24 — Jn 5, 17—23) Joggal csodálkozott Pál apostol a galáciaiakon, „kik­nek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy Íratott le, mint­ha közöttük feszítettetett vol­na meg” (Gál 3, 1). Mégsem mondott le róluk! Nekünk sem szabad lemondanunk azokról, akiknek a legjobb prédikáció sem elég jó. Ha is­tentiszteletünk és gyülekezeti közösségünk elég vonzó, ak­kor annaik hatása alól ők sem tudják kivonni magukat. Ak­kor olyanok lesznek mint — Ady szén hasonlatával élve — a „föl-földobott kő” az egy­ház vonzásában: „Százszor földobnál, én visszaszállnék Százszor is, végül is.” ifj. Weltier Rezső EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi FvansÁHkus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszt): a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkány) László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. BudSDest vni.. Puskin u. 12 Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTII Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 73.4274 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Krisztus engedelmessége legnyilvánvalóbb bizonysága halála. Krisztus halála még az átlag emberi távozáson túl a legszé­gyenletesebb, a legfájdalmasabb módon, az elátkozottak és rabszolgák kivégzéséhez hasonlóan történt. Az engedelmes­ségnek Ilyen hasonlíthatatlan foka kiengesztelte az Atyát és megszerezte számunkra a bűnbocsánatot és az örök életet. ADJUNK HALÁT, hogy Krisztus mennyei dicsőségében kész volt a bűnös világ megváltására; hogy földi életének teljes idején alávetette ma­gát az Atyának; hogy elhordozta a legkínzóbb halált, a ke­reszt gyötrelmét; hogy kiengesztelje az Atyát az emberiség üd- vösségéért VALLJUK MEG BŰNBANATTAL, hogy megváltottságunk ellenére gyakran vagyunk engedetle­nek Isten akarata és parancsa iránt; hogy az emberek egyete­mességéért történt áldozat értékét megkisebbitjük széthúzá­sunkkal; hogy szeretetlen magatartásunkkal fájdalmat okozunk Istennek és felebarátainknak; hogy félve és rettegéssel gon­dolunk a halálra, amely pedig Krisztusban az örökkévalóság kapuja lett és a színről színre látás drága alkalma. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy Isten Lelke tegyen késszé az engedelmességre őiránta és felsőbbségeink iránt; hogy vessük el az alkudozást és dobjuk oda bátran akaratunk maradékait Jézus lábai elé, hogy szűnjön meg a bűn diada­la, a háború és a szenvedés, hogy az életből történő távozásunk csendes és Istennek tetsző legyen. ötödik nap: Január 18. péntek ISTEN ÜRRA TETTE ÖT MINDENEK FELETT Fii 2, 9 A Fiú az Atya felé teljes engedelmességet, az emberiség iránt pedig példa nélkül álló szeretetet gyakorolt. A kereszthalál nem lehetett Krisztus útjának a vége. Az Atya elfogadta Fia teljes engedelmességét, önkéntes szolgai formáját és engeszte- lődését kinyilvánítandó mindenki fölé emelte. Az ige minderről összegezve így szól: az Atya a Fiúnak „min­denek felett való nevet” adott. A Szentírás szerint a név hor­dozójának tulajdonságait összesíti maga a személyiség. Jézus neve jelentése: Jósuáh, Szabadító. Megtartó. Megváltó. Szá­munkra azért magasztos és drága, mert benne megszabadul­tunk a bűntől és üdvösséget nyertünk. ADJUNK HÁLÁT, hogy a Fiú kész volt kiengesztelni az Atyát és az emberiség iránt bűneit eltörlő szeretetet tanúsított; hogy az Atya Krisz­tus odaadását kedvesen fogadta és érte a vétkes embert bo­csánatban és üdvösségben részelteti; hogy Isten Jézusnak egye­dülálló nevet adott, amely név által mi is neveztetünk. VALLJUK MEG BŰNBANATTAL, hogy sem sírni nem tudunk igazán a fájdalmak útján értünk haladó Jézus szenvedésén, sem örvendeni Vele felmagasztalta- tásán; hogy igaz követésére, visszavárására kevés a hitünk; hogy nem tekintünk Rá úgy, mint mindenek Urára, akié a ha­talom mennyen és földön; hogy sokszor megszokott és keveset mond számunkra a NÉV: Jézus. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy többet jelentsen nekünk Krisztus áldozatos szeretető; hogy dicsőségét tükrözze az életünk és ez a fény vonja egységbe a külön utakon és a sötétben botorkálókat; hogy Jézus nevével és nevében szolgálni tudjunk hívőknek és hitetleneknek, egyeseknek és sokaknak, háborúskodóknak és békére vágyóknak. Hatodik nap: Január 19. szombat JÉZUS ÜR AZ ATYA ISTEN DICSŐSÉGÉRE Fii 2, 10—11 A nagy Győztesnek, aki letette isteni természetét és a föld­re jött, hogy diadalmaskodjék a bűn fölött, az Atya adományo­zott nevet: egyszerit, soha meg nem ismételhetőt. mindenek felett valót! Krisztus nevét magasztalja a földön a hívők soka­sága is minden nyelvből és népből (Mt 28, 16—20.) És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ür! Az őske­resztyének e boldog és tömör hitvallása nem homály ősit ja el az Atyát, hiszen Krisztus azért üresítette meg magát és volt engedelmes a kereszthalálig, hogy égen és földön az Atya di­csősége ragyogjon és a mindenség együtt zengje a magaszta- lást; Alleluja! Uralkodik az Űr, a mi Istenünk, a Mindenható (Jel 19, 6). ADJUNK HALÁT, a Fiú nagy nevéért, amely előtt térdet és szívet hajthat a min­den népből és ágazatból való keresztyénség: hogy Jézus Krisz­tus Űr, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön; hogy ilyen hatalmas a Megváltónk, aki velünk van a világ vé- gezetéig VALLJUK MEG BŰNBANATTAL, hogy ha magunk magasztaljuk is Krisztust, életünk alkalmat­lan arra, hogy odagyűjtsön „minden térd”-et az Űr lábai elé; hogy bár Űrnak mondjuk öt, mégis magunk akarjuk uralni életünket; hogy Jézus Krisztus dicsőségénél nagyobbak az egy­házak számára az elválasztó falak. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy több, alázatosabb és őszintébb imádság fakadjon fel a lel­kűnkből; hogy p Szentlélek vegyen ki belőlünk mindent, ami akadály; hogy minden nyelv minden egyház együtt vallia az ö dicsőségét; hogy felelősnek érezzük magunkat Jézus királyságának manifesztálásáért. Hetedik nap: Január 20. vasárnap MUNKÁLJATOK AZ EGYSÉGET! Fii 2, 12—13 A magasztos Krisztus himnusz után az apostol az idősebb testvér szeretetével inti a filippibelieket, hogy szent komoly­sággal vegyék üdvösségük dolgát. A hogyant illetőleg az enge­delmességet emeli ki. Isten akaratának és az igének való en­gedelmesség az egyházak kölcsönös megértésének és közeledé­sének is elsőrendű záloga. A bibliai-reformátori tanítás szerint a bűnbocsánat és az örök élet Isten ajándéka, amit Krisztus szerzett meg a Golgo­tán; az ember csak elfogadni tudja. Az ige mégis azzal a pa­ranccsal fordul a gyülekezet tagjai felé, hogy „félelemmel és rettegéssel” munkálják üdvösségüket. Az üdvösséget szent fé­lelemmel ápoló ember minden keresztyén egyházban azonos úton jár és egykor együtt lesz a Bárány mennyegzőjén (Jel 19, 6—10). ADJUNK HÁLÁT, hogy az apostol jól ism'eri természetünket és nem szűnik meg az engedelmességre figyelmeztetni; hógy a Krisztusban elnyert üdvösség öröme köszönet-cselekedetekkel tovább növekedhet és mélyülhet; hogy a „hit szép harcában” mindig ott áll mel­lettünk az Atya. VALLJUK MEG BŰNBANATTAL, hogy engedetlenek vagyunk a hallott vagy olvasott ige paran­csaival szemben; hogy jóakaratunk hitünk munkálásához gya­korta gyenge; hogy a magunk és a mások üdvösségénél ezer dolog fontosabb számunkra és azokban ugyancsak buzgók va­gyunk. KÖNYÖRÖGJÜNK aiért, hogy. Isten hívásira készek legyünk követni Krisztust engedel­mességben; hogv szent komolysággal törekedjünk válaszolni a hála cselekedeteivel üdvösségünkért: szeretni e világot, keresni mindazt, ami összeköti az embert az emberrel, az egyházakat pedig egymással. — 19 REGISZTERES, kanadat, kitűnő állapotban levő harmóni- um eladó. dr. Solymossy András-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom