Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-04-28 / 17. szám

Példát hagyott... 1 Pt 2, 21—25 Mindenki előtt van valamiféle példakép. A PÉLDAKÉP FORMÁLJA, MEGHATÁROZZA MAGA­TARTÁSUNKAT. Megpróbálunk úgy cselekedni, ahogy nála láttuk. Talán arra gondolunk, vajon, mit tenne ö a helyünk­ben? A példa idővel beleivódik, belevésődik tudatunkba, úgyhogy adott esetben beidegzödötten cselekszünk a minta szerint. Ezért nagy a felelősség, a szülőkön, a felnőtteken, hogy jó példa legyenek környezetükben, a fiatalok között. Mai igénk szerint Jézus is példát hagyott, hogy nyomdokait kövessük. Ügy élt ezen a földön, hogy az ö élete, magatartá­sa, egész egyénisége mintául szolgáljon. Tanítványait ennek követésére biztatta. Ám, ha van példa, amelyet nehéz követni, akkor Jézus pél­dája az! Ha valaki Reá figyel, észreveszi, hogy magasra kell tennie a mércét! Milyen példát adott elénk Jézus? Bemutat­ta, hogy kell együtt élni embertársainkkal! VOLT ENNEK JÉZUS ELŐTT IS rendje: a Mózes könyve szerinti viszonzás elve. a „fogat-fogért” elv. S ez sajnos ma is sokszor meghatározza magatartásunkat. Ám Jézus homlok- egyenest más példát hagyott az apostol szerint! A Vele szem­ben elkövetett gonoszságokat alázatosan, zokszó nélkül vi­selte. Csak fel kell idéznünk a nagyhét eseményeit, a passió egyes jeleneteit. Jézus példáját követni nem kis dolog! Magas bizony a mérce! Mert a Krisztus-példa nem más. mint önmagunk ha­lálba adása, a bűnöknek való meghalás. S ki adja olyan könnyen halálba az énjét, önmagát? Kevés bizony a mi erőnk, a mi elhatározásunk! Minket az igazságtalanság felbőszít, a hálátlanság elkeserít, s a durvaság megkeményít. És közben elpárolog szívünkből az a kevés szeretet is. ami eddig eltöl­tött és egymásnak és magunknak is csak nehézzé tesszük az életet. AZ IGÉBEN AZ APOSTOL azonban nem egyszerűen a jé- zusi példa utánzásáról és lekopír ozásár ól szól. Megmutatja azt is, hogy Jézus több, mint példakép! Mert „Jézus, aki bűnt nem cselekedett — a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára”. Vagyis Ő érettünk meghalt, hogy bukásainkat, engedet­lenségünket, hordozza és elvegye. Előttünk járó példaképből mellénk szegődő atyai jóbarát, s gondunkat viselő jó pásztor lett. ó maga vesz gondozásába minket, akik nyomdokait el­hagytuk. Magához von. megigazít és pásztorként hordoz a karján. Jézus szeretete megfordulásra késztet. S aki megtért „lelke Pásztorához”, pásztori szeretettel karol fel másokat is. Üj színt kap az élete: emberibb, megértőbb, irgalmasabb lesz, mert megismerte az irgalmas, megértő, igaz Embert: Jézust! Bencze Imre IMÁDKOZZUNK Ur Jézus, hűséges Őrizünk! Köszönjük példádat, amellyel vezetsz a jó úton. Magasztalunk áldozatodért, amelyet ja­vunkra, életünkért hoztál. Szereteteddel Magadhoz térítettél. Segíts, hogy nyomodba lépve pásztorolni tudjuk a reánkbí- zottakat és soha ne veszítsük el türelmünket velük szemben. Te, aki gondunkat viseled, tégy készségessé arra, hogy vilá­gunk, népünk és családunk gondjából amit csak lehet oro­mest felvállaljuk, mint követőid. Tiéd legyen a dicseret és dicsőség, mindörökké. Ámen. Istentiszteleti rend BUDAPESTEN, 1974. ÁPRILIS 28-ÁN — 1POLYVECE. „Böjti portrék a szenvedő Megváltó környezetéből” címmel ige­hirdetés-sorozat volt a gyüle­kezetben, amelynek keretében Szebik Imre miskolci, Garami Lajos balassagyarmati, Gartai István kisterenyei lelkész, es­peres, Gerhát Sándor galga- gutai, Babka Tivadar legéndi lelkész, Németh Géza ny. lel­kész, Rónay Zoltán balassa­gyarmati lelkész. Túrmezei Erzsébet és Róka Lajos ba­lassagyarmati református lel­kész szolgált. — RÁD. A váci anyagyüle­kezethez tartozó leánygyüle­kezetben március 14-én böjti istentiszteleten Gerhát Sán­dor galgagutai lelkész szol­gált. — PÁHIN, Csengődön, Kas- kantyún és Döbrögecen volt szeretetvendégség. A helyieken kívül a szórványgyülekezet többi községéből is voltak résztvevők mindenütt, és egy­ben szolgálatot végeztek ének­kel, szavalatokkal. A megem­lékező előadás egyházunk ju­bileumához kapcsolódott, s egyben megemlékeztek arról, hogy Csengődön hetven éve szerveződtek meg az evangé­likusok, Páhin hatvanéves a templom. A csengődi templom most volt tízéves, Páhin pedig tíz esztendeje alakították át a templomot. Az alkalmakon összegyűlt összeget az új Teoló­giai Akadémia céljaira küld­ték el. Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (konfirmáció), dr. Kékén András, dr. Hafenscher Károly, Trajtler Gábor. Fasor de. 1)1. (konfirmáció) Szirmai Zoltán, Gabányi Géza, du. 5. Ifj. Szeretet­vendégség. du. 6. Gabányi Géza. Dózsa Gyögy út 7. de. fél 9. Gabá­nyi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán ú. 28. de. 11. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Főti út 22. de. 11. Váci út 129. de. 8. Frange- pán ú. de. fél 10. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pest­lőrinc de. 11. Matuz László. Kis­pest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv-telep de. 8. Bodrog t-'-iös. Rákospalota Nagytemplom s» \ 10. Bodrog Mik­lós. Rákospalota Kistemplom du. 3. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sasha­lom de. 9. Karner Ágoston, Má­tyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákos­csaba de. 9. Békés József. Rákos­hegy de, 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (konfirmció-úrv.) D. Koren Emil, du. 6. Madocsai Miklós, To- rockói tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de 10. Görög Tibor, du. 5. Zenés áhítat. XIT. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. (Konfir­máció) Csengődy László.(Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér. Pesthideg- kút de. fél 11. dr. Lehel László. Mo- dori u. 6. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.), de 11. (úrv.), du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. ‘(úrv.). Nagytétény de. fél 9. Vi- sontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visonfai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. Az én juhaim hallgatnak az én hangomra és én ismerem őket és ők követnek engem. És én örök életet adok nékik, és soha el nem vesznek és nem ragadja ki senki őket a kezemből. (Jn 10, 11. 27—28). VASÁRNAP — „Nem azt ké­rem, hogy vedd ki őket a vi­lágból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Jn 17, 15 — 1 Móz 39, 21 — 1 Pt 2, 21b—25 — Zsolt 23). Isten szeretetében élni nem jelenti függetleníteni magunkat világunktól, környe­zetünktől. Jézus sem kér ilyet övéi számára, hiszen a meg­váltott emberrel komoly célja van. Szolgálatra rendelt min­ket, s ezt a szolgálatot itt és most kell elvégeznünk egvmá- sért, az egyházért, a világért. HÉTFŐ. — „Válaszolt neki Natánael: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael kirá­lya!” (Jn 1, 49 — Jer 10, 10 — Jn 10, 1—11 — Ef 3, 14—21). Jézus Isten Fia. Ez a vallás­tétel sokak ajkán hangzott már el az idők folyamán. Most ránk vár a kérdés: ki neked Jézus! Nem mások által meg­fogalmazott szép mondatokat vár tőlünk Jézus. Csak azt, amit érzünk, amit megtapasz­taltunk. KEDD. — „De az irgalomban gazdag Isten az ő nagy szere- letéből, amellyel minket sze­retett, minket, akik halottak voltunk a vétkek miatt, a Krisztussal együtt megelevení­tett” (Ef 2, 4—5 — Zsolt 6, 2 — Mt 26, 31—35 — Ef 4, 1-^6). Nem a halál uralkodik raj­tunk, hanem az élet. Nem a halál mondja ki életünk felett az utolsó szót, hanem Isten. Krisztus legyőzte a halált, s győzelméből mi is részesedünk. Ahogyan ö legyőzte legna­gyobb ellenségét, mi is győ­zünk ellenségünk, a halál fe­lett. Mindezt csupán Isten ir­galma és szeretete teszi velünk. SZERDA. — „A ml Istenünk kegyelme van mindazokon, akik őt keresik.” (Ezsdr 8, 22 — Kol 3, 1 — Mt 18, 10—14 — Ef 4, 7—16). Hálát adhatunk Istennek azért, hogy kegyelme rajtünk van. Ez a kegyelem adott nékünk is életet. Ez a kegyelem ad erőt az élet prob­lémáinak elviseléséhez is. Mi­lyen sokat kínál Isten. Gazda­gon akar megajándékozni: ke­ressük őt! CSÜTÖRTÖK. — „Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, min­denható Űr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, óh népek királya” (Jel 15, 3 — 2 Móz 13, 21 — 1 Pt 5, 1—4 — Ef 4, 17— 24). Könnyű ezt a vallástételt elmondani akkor, ha életünk nyugodt, békés mederben fo­lyik. Csodálatosnak és igazsá­gosnak nehezebben látjuk Is­tent, ha betegek vagyunk, bá­natunk van, nem sikerülnek elképzeléseink, ha gyászunk van. Boldog az, akinek hite, élete nehéz óráiban is meg­marad. PÉNTEK. „Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, a te ösvényeid vannak szívében.” (Zsolt 84, 6 — Jn 8, 47 — Zsid 13, 12—21 — Ef 4, 25—32). A boldogság több, mint változó életünk múlandó járulékait birtokolni. Az lehet igazán bol­dog, akit Isten szeretete szent­té, tisztává, az ő akarata és elképzelésé szerintivé, szerete­te továbbadójává tesz. SZOMBAT. — „A reménység pedig nem szégyenít meg, mert az Isten szeretete kiáradt szí­vünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk” (Rm 5, 5 — Zsolt 32, 10 — Csel 20, 28—32 — Ef 5, 1—8). Isten szeretete kiáradt szívünkbe. Ez a sze­retet akkora, hogy minden kis­hitűséget, csalódottságot, re­ménytelenséget kiűz az ember szívéből. Töltse be Isten Szent­lelke szívedet ezzel a szeretet­tel! Kosa László — KECSKEMÉT. A gyüle­kezet szórványnapját március 24-én tartották meg, amelyen Táborszky László békéscsabai igazgató-lelkész szolgált ige­hirdetéssel és előadásokkal. Tizenegy szórványból jöttek el, hogy az anyagyülekezet tagjaival együtt beszéljék meg a gyülekezeti szolgálatokat. — BŐCSA. Április 3-án, böjti esten dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár „Az egyháztörténet tanulságai” címmel előadást, majd áhíta­tot tartott. Este még Tázláron is lelkes gyülekezet jött ösz- sze a kis létszámú szórvány- területről. — SAND. Április 5-én böjti istentiszteletet tartott a gyü­lekezetben Pintér János zala­egerszegi lelkész, egyházme­gyei sajtóelőadó. Istentisztelet után az egyházi sajtó szolgá­latáról adott tájékoztatást a szép számmal összegyűlt hí­veknek. — TEMPLOMOK tatarozását vál­lalom. Pusztavári Attila építész, kőműves Iparos. Budapest, H., Ke­leti Károly u. 43. Telefon: SS2—128. — HARANGOK villamosítását 1—> 5 évig terjedő garanciával válla­lom, fizetéskönnyítéssel. Legújabb találmány, olcsó, megbízható. Ör£- ra, percre állítható, 220 V-ra és 380 V-ra egyaránt használható. Az ország bármely részén. Fábián Jó­zsef műszerész. 9500 CeUdömélk, Szomráky Zoltán u. 2. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: J.088 BudaDest vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIT! Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 @ 74.1002 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató — Húsvét után a 2. vasár­napon az oltárterítő színe: fe­hér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 10, 11—16; az igehirdetés alapigéje: 1 Pt 2, 21—25. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 5-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető­fi Rádió. Igét hirdet SZABÓ GYULA debreceni lelkész. — PESTÚJHELY. Május 5- én, vasárnap délután 5 óra­kor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen Bohus Imre fóti lelkész tart előadást „Az édesanyák szolgálata a Bibliában és mai társadal­munkban” címmel. — SÁRSZENTMIKLÓS. A gyülekezet a református gyü­lekezettel együtt böjti esti igehirdetés-sorozatot tartott, s ezen Csepregi Béla sárszentlő- rinci és Mihácsi Lajos duna- földvári evangélikus lelkész, Balla Sándor, Szabó Péter, Szabó Imréné és László János református lelkész szolgált. — DUNAEGYHÁZA. Isten­tiszteleten és presbiteri szere­tetvén dégségen Ponicsán Im­re kiskőrösi igazgató-lelkész szolgált. Kőadással ésorgona­CSALÄDI HÍREK — HALÁLOZÁS. özv. Gu- bicza Józsefné, a bakonyszent- lászlói gyülekezet tagja, la­punk hűséges olvasója és ter­jesztője elhunyt. Jézus mond­ta: „Én vagyok a feltámadás és az élet.. — Polcz Lajos orgonista­kántor koporsóját szerettei és a miskolci gyülekezet tagjai vették körül, de hálás tanít­ványainak láthatatlan serege is körülövezte. Nyugdíjas esz­tendeiben tíz éven át a mis­kolci gyülekezetben végzett példás hűséggel orgonista­kántori szolgálatot. Isten ha­zaszólította életének 75. évé­ben. Élete a hitből élő ember magatartását és szolgálatát példázza. A gyülekezet nagy részvéte mellett hirdették számokkal Győri János Sámu­el kiskőrösi segédlelkész szol­gált. Az ifjúsági énekkar Győ­ri János Sámuel vezetésével több énekszámmal tette emlé­kezetessé mindkét összejöve­telt. — BÉKÉS. A gyülekezet március 31-i szeretetvendégsé- gén özv. Govrik Lászlóné elő­adással, Nyári Géza zeneszám­mal és szavalattal, Domokos Mária szavalattal, Kalotai Andrea imádsággal. Petor Já­nos lelkész igehirdetéssel szol­gált. — KEMENESMIHÄLYFA. Március 24-én új tisztségvise­lőket iktattak be a gyülekezet­ben. Felügyelő lett Ambrus Géza, gondnok Páli Sándor és Vánkos Jenő, jegyző Őri Gé­za, presbiterek Bincze Imre, Gosztola Zoltán, Sebestyén Dezső és Zámbó Sándor. A beiktatás és az istentisztelet igehirdetői szolgálatát Szabó Lajos, a Vasi Egyházmegye esperese végezte. A meghitt és családias köszöntések kö­zül kiemelésre méltó Ősze András megnyilatkozása, aki több. mint egy évtizeden ke­resztül nagy szeretettel szol­gálta a gyülekezetét, mint an­nak felügyelője. koporsója mellett az örök élet vigasztalását Szebik Imre és Veczán Pál lelkészek. A pres­bitérium nevében a sírnál Vánpay Ernő gyülekezeti fel­ügyelő mondott hálát Istennek Polcz Lajos szolgálatáért. „Az igaz ember hitből él.” — Jeszenszky Margitot, a Balassagyarmaton 41 éven át nemzedékeket nevelő, Salgó­tarjánban elhunyt ny. tanító­nőt március 30-án családi sír­helyén, Salgótarjánban temet­ték el a balassagyarmati és a salgótarjáni gyülekezet mély részvéte mellett Rónay Zoltán balassagyarmati és Terei End­re salgótarjáni lelkész szolgá­latával. „Tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára po­rom felett megáll.” Földből kibúvó ország DÉLELŐTT TIZENEGYKOR A BUDAI VARBAN. Tűz a nap, friss tavaszi szél rep­ked. Ahogy átengednek a sorompón, az ása­tás és építkezés területére, úgy érzem ma­gam, mint aki műhely-asztal elé került. A pesti Duna-partról nézve este a magyar ki­rályok egykori vára épen és szépen világit, itt látni, még messze van minden a befejezéstől. Az út hirtelen lejt, felverődik a por. A lebon­tott falak között lesüllyesztették a talaj szint­jét, feltevés szerint arra a szintre, amelyen a középkorban volt. Egy helyen, a várpalota ■nyugati tövében, pár lépésnyire a faltól, a régészek ásója szobormaradványokra buk­kant. A budai vár területén, mint ismeretes, a második világháború óta kutatnak és ásnak. A várpalota elhamvadt a háború lángjai kö­zött, de a régészeti ásó roppant kárpótlásul szolgálta történeti múltunk tárgyszerű meg­ismerését. Mi mindent ástak itt ki, mi min­dent tártak itt fel. Még nem ment át a köz­tudatba, hogy ásók nyomán előkerült a föld­ből a török hódoltság előtti Magyarország ragyogó királyi székhelye. A budai vár olyan valami, amivel hiteles mérték gyanánt ren­delkezhetik a nemzet. A kiásott falakhoz és tárgyakhoz mérhetjük ezentúl a magyar tör­ténelem nagy formáit. Azon a helyen, a vár­palota falánál, ahogy említettem, 1952 óta nem ásott senki. Régészeti szempontból tel­jesen közömbös építkezési terepnek minősí­tették ezt a területet. De a régész elűzhetet- len lény. Zolnay László is e makacs fajtából való, sejtette-tudta, hogy ez a földdarab ku­tatásra érdemes, főként mióta a közelben ki­bontották a Zsigmond király kori erődrend­szernek északi és nyugati várfalait, az északi gótikus várkaput s a déli, belső felvonóhidas kapu maradványait. Zolnay parányi területen megbontotta a földet, csákánnyal és ásókkal. 1974. február 21-én egy kőszobor karmarad­ványa került elő a földből. A csákányt és ásót azonnal letették, a régészek apró, finom ásóit vették elő. ZOLNAY LÁSZLÓ ÉS MUNKATÁRSAI egy XIII. században épített, és Zsigmond ko­rában lebontott, s törmelékkel betöltött góti­kus házromban középkori magyar szoborte­metőre bukkantak. Pár nap alatt húsz szob­rot vettek ki a földből, márciusban újabb hú­szat. A szobrokat magyarországi mészkőből faragták, vagyis nem külföldről szállították Budára. Nyilván tehát egy magyar udvari szobrászműhely darabjairól van szó. Vannak köztük embernagyságúak, s fél életnagyságn­ak. A XI. század első évtizedeiben, mint köz­tudomású, Zsigmond új palotát épített, s az Anjou-korból származó régi palota egyes ré szeit lebontatta, szobrait földbe tüntette, s e munka közben a szobrok jó része eltörött, szétzúzódott, úgy kell most összeállítani mind­egyiket. De maradt egy teljesen ép szobor is, s nagyon sok ép, vagy majdnem ép fej. Megnéz­tem a múzeumi teremben valamennyit. Egy­házi és világi figurák ezek. hatszáz évig pi­hentek a földben, a török vészt ott telelték át, most előbújtak, nemzeti műveltségünk múlhatatlan bizonyítékaiként. Páncélos vité­zek, s köpönyeges férfiak, nagyszerű realista arcok, pompás hajviselet, ápolt szakáll, ha­talmas magyar bajusz, ősök, hősök, védőszen­tek, írástudók, csupa egymástól elütő, jelleg­zetes arc. Egy gyönyörű Madonna édes vo­násokkal. A magyar kultúra nagy eseménye ez., Ilyen régészeti leletre nincs példa, sem nálunk, sem Európában. Amit eddig csak le­írásokból tudtunk, Buda királyi palotájának fényéről, most bizonyítható valósággá vált. Zolnay László a szerencsés kutatók közé tartozik. Pár évvel ezelőtt ő kutatta fel a Bu­dakeszi úton a budaszentlörinci pálos kolos­tort, amely 12 ezer négyzetméternyi területé­vel Európa legnagyobb középkori építményei közé tartozott. S mi mindenre bukkant ott s mi mindent fedezett fel még: a képzeletünk­ben élő magyar gótikát ásta ki s állította talp­ra. Ezt a kolostort, templomát és melléképü­leteit, kirabolta a török, földúlta és meggyúj­totta, mégis a föld óvó karjaival századokon át őrizte s megőrizte nekünk. Csodálatos hű­ségű a föld. Kérge alatt, a sötétben, tartja és táplálja egy nemzet elszakított életét. Akár az emberi bőr mögött a mély és sötét test ti­tokzatosan épít minket, fenntart és vezérel. Mély tisztelettel hajlok a föld színe felé, a legnagyobb nemzeti múzeumra, amely jót és szépet állít elénk, amiben gyönyörködni le­het, s összenőni és vele könnyű szívvel léleg- zeni. MAJDNEM EGY IDŐBEN A BUDAI VÁR SZOBRAIVAL, bukkant fel a mélyből, Vi­segrádnál, a Duna medréből, egy aranytálca. Kotróhajó emelte ki a folyam hordalékával, s a régészek megállapították, hogy a királyi pa­lota használati tárgya volt. Alighanem II. La­jos özvegye, mikor hírül vette a mohácsi csa­ta kimenetelét, s hajórajjal menekült a Du­nán Pozsonyba, veszítette el ezt a tálcát Vagy talán éppen akkor került a Dunába, amikor kalózok kifosztották a Mátyás kincs­tárát menekítő hajók egyikét-másikát, mint ezt a krónikások feljegyezték. A Duna olyan régészeti kincsesbánya, mint a föld. Ha fel­idézzük az elmúlt évek nagy archeológiái le­leteit hazánkban s az egész Duna-medencé- ben — a falakról előkapart freskókat, az eke­vas nyomán kibúvó, arannyal-ezüsttel tele korsókat, a magyar, avar és római sírokat, a rengeteg fegyvert és edényt, az újkori házfa­lukból kivájt középkori gótikus íveket — úgy érezzük, egy ország támad fel a földből. A történelem eseményei és emberi jellemei mindig vitathatók, nagy nemzeti események értelmezése minden korban változik. De a régészeti leletek cáfolhatatlan állandóságúak, mert kézzelfogható tárgyak. Mindent elmon­danak, mindent bizonyítanak. Egy nemzet gazdag jelenlétének makacs tanúságtevői. Senki nem hitte teljesen Oláh Miklós állítá­sát, hogy Hunyadi Mátyás visegrádi palotá­ja „földi paradicsom”. Most, hogy kiásták, s megérinthetjük oszlopait, bizonyságkereső Tamások, szószerinti igazságnak vehetjük a kortárs szavait. A földből kibúvik egy ország, hogy megerősödjék vele a földön levő. Szalatnai Rezső I

Next

/
Oldalképek
Tartalom