Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-13 / 2. szám

Jubileum után Még egyszer a „Sámson "-ról A Magyar Állami Operaház hetek óta igen nagy sikerrel játssza Szokólay Sándor „SAM­SON” című operáját. A közön­ség a két felvonás szünetében élénken tárgyalja a nagyszerű opera magával sodró zenéjét és az opera szövegének egy- egy sokat kifejező mondatát Állandóan vannak külföldiek is, akik legtöbbször nagy el­ragadtatással nyilatkoznak a zenéről, a kitűnő rendezésről és a sokat nyújtó díszletekről. Bár Szokolay Sándor operái már átlépték a magyar határt — és a SÁMSON is ezt teszi majd —, ő elsősorban mégis a miénk, magyaroké. Büszkék vagyunk rá. Hazai földön nemcsak a legtermékenyebb operaszerzőnk — hiszen nem is egészen egy évtized alatt négyszer is kitűnő művekkel jelentkezett az Operaház szín­padán —, hanem az opera­szerzők között minőségben is az első. Lapunk hasábjain már ír­tunk a SÁMSON-ról. Ügy gondoljuk azonban, hogy újra vissza kell térnünk hozzá. A mű ismételt meghallgatása nyomán támadt gondolatok kényszerítenek rá. Szokolay SÁMSON-jának szövege riem egyszerűen a bibliai szöveg, tehát nem Bí­rák könyve 13—16 fejezete, hanem Németh László „SÁM­SON” című drámájának Szo­kolay által több esetben ösz- szevont szövege. Szokolay ki­tűzött céljának megfelelően formálta a nagyszerű szöve­get, érintetlenül hagyva an­nak legszebb és legsajátosabb részeit. Viszont a bibliai szö­vegben elmondottak ismerete és tendenciája nélkül nem le­het jól érteni az egész „Sám­son problémá”-t. Ezt érezzük nem is egyszer a napilapok­ban megjelent „SÁMSON” ér­tékelések legtöbbjében is, még akkor is, ha ezek a kri­tikák igen magasra értékelik a művet. A Bírák könyve úgy állítja elénk Sámsont, mint Istentől elhívott embert, akit Isten né­pe megsegítésére küld. Tehát küldetést nyert ember. Szüle­tésének idejében — a Kr. e. XI. század elején, a honfoglalás és a királyság közötti időben — különösen is nagy szüksége volt Izrael népének ilyen Kül­döttre. aki segít, mert a ká- naáni őslakókkal kellett meg­küzdeniük, elsősorban a filisz- teusokkal. Amikor Izrael vét­kezett Isten a „filiszteusok ke­zébe” adta őket, akik sokszor évtizedekig hatalmaskodtak felettük. Sámson „küldött” voltára utal az is, hogy an­gyal jelenti születését. Ennek értékét jelzi, hogy a Bibliá­ban rajta lú'vül csak Izsák, Sámuel, Keresztelő János és Jézus születését jelentik az angyalok. Az angyal ezt jeleni ti: „Istennek szentelt lesz a gyermek anyjának méhétől fogva és ő kezdi majd meg­szabadítani Izraelt a filiszteu­sok kezéből.” Mindezt Isten Lelkének erejével teheti. Egyébként éppen olyan mint „valamennyi ember” (Bírák 16, 7) és csak addig „rendkí­vüli” míg engedelmeskedik Istennek, mert akkor Isten „Lelke van vele”. Amikor le­tér küldetése útjáról és Deli­la hatalmába kerül — aki ki­csalja tőle erejének titkát és le­nyírja haját — elveszti „rend- kívüli”-ségét és vele együtt erejét. A filiszteusok megva­kítják. Egy malombörtönben kell gabonát őrölnie. Közben Isten újra Küldötte mellé áll, aki könyörög Urához: „Kérlek Uram, emlékezz meg rólam és erősíts1 meg engem csak még egyszer”. Sámson Istentől visszakapott erővel, a Dágon ünnepén, a rajta szórakozó filiszteus királyra, környeze­tére és több ezer emberre rá­dönti a palotát. Maga is a ro­mok alatt hal meg. tgy nem­csak erejével, eszével, hanem halálával is megsegítette a bajba jutott Izraelt. Noha út­járól többször letért, végül mégis — még önmaga feláldo­zásával is — elvégezte külde­tését. Németh László „SÁMSON”- ja, a filiszteusok kezében levő, megvakított, a malombörtön­ben gabonát őrlő Sámsont ál­lítja elénk. Műve alapjául Bí­rák könyve 16. 21—30 szaka­sza szolgált. Ez azonban való­ban csak „alapul” szolgált, mert az író ezt az „anyagot” ragyogó művészettel szabadon kezeli és egy irodalmi értéké­ben nagyon jelentős drámát épített fel belőle. Noha Né­meth László egy pillanatra Azzal a nehézséggel is meg kellett küzdenie Szokolaynak, hogy a dráma tele van párbe­szédekkel és az így „elvileg” nem nagyon alkalmas egy Sámson — Szügyi Lajos linóleummetszete sére — eközben azonban arra teszi a hangsúlyt, hogy a vak, malombörtönben sínylődő Sámson — akiről a malom molnárja azt mondja, hogy „jámborabb a legjámborabb szamárnál” — egy titkot őriz. A titka pedig az, hogy haja újra kinövésével együtt visz- szanyerte korábbi erejét. A visszanyert erő birtokában várja a pillanatot, amikor azt újra felhasználhatja és meg- bosszúlhatja szemelnék kiszú­rását. Közben alkalma nyíl •*, hogy a malombörtönbe hozzá leszökő Delilával végezzen, később újabb alkalom kínálko­zik arra, hogy a filiszteus ki­rályt és környezetét megsem­misítse, de még további alka­lomra vár. Senki sem tudja Sámson nagy titkát. Csak De­lila sejt meg valamit belőle. Arról álmodik, hogy Sámson- a királynak, a környezetének és neki is vesztét okozta. Jön Dágon ünnepe. Drámaian ír­ja le az író Sámson megcsú- foltatását, a nép aljas szóra­kozását a vakon. Dobálják, nevetik, gúnyolják. Sámson a vele együtt gondolkodó és őt segítő katona, Jefte segítsé­gével az oszlopokhoz megy és miközben elkiáltja: „Temesse­tek kövek, ti legjobb embe­rek!” — a csúfolódókra, a ki­rályra és önmagára dönti a palotát. Nekünk az a benyomásunk, hogy Szokolay Sándor ragasz­kodott ugyan Németh László kitűnő drámájához mégis úgy végezte el az opera szövegének formálását, hogy abból az ere­deti bibliai értelmezés csendül ki. Vagyis úgy adja elénk a Szo­kolay opera Sámsont, mint aki küldetést nyert. Mint Küldött őrizte „titkát” és várt arra, hogy küldetését teljesítse. Er­re utal az is, hogy az opera szövegébe Szokolay „vissza­emelte” a Bibliából Sámson imáját: „Kérlek Uram, emlé­kezz meg rólam és-erősíts meg engem csak még egyszer". Az a Sámson áll előttünk az opera végjelehetében, aki Istenhez fordul —, aki elhívta, erejével felruházta —, hogy küldetését befejezhesse. Szokolay Sándor igen nagy feladatot vállalt, amikor Né­meth László drámáját vette alapul operájához. Németh László drámája tele van gon­dolati elemekkel. Ha prózá­ban adják elő, még akkor is feladatot jelent a hallgatóság­nak, annak jó megértése. Eze­ket a súlyos gondolatokat kel­lett a zenének nemcsak „kí­sérnie”, hanem megragadnia és kifejeznie. De Szokolay Sándor még ennél is többre vállalkozott: nem kísérő zenét irt, mintegy zenei parafrázist, hanem ennél sokkal többet. A „SÁMSON” zenéje tartalmá­ban nemcsak vetekedik a nagy író drámájával, hanem annak föléje nő, úgyhogy azt magába öleli, de tovább is vi­szi. Bármelyen értékes is a szöveg, a zene több annál. opera szövegéül'. Ezt a nehéz­séget is legyőzte Szokolay, egyfelől úgy, hogy a „dialó- gus„-okat zeneileg is pattaná­sig feszültté formálta, másfe­lől úgy, hogy csodálatosan szép kórusokat iktatott be (pl. a gabonát őrlető asszonyok éneke.) Magával sodró volt a zárójelenet megformálása! Nem titkoljuk, hogy sokszor örültünk a „dallamosság”-nak is. Szokolay a XX. század leg­modernebb zenei nyelvét be­széli és ez sok hallgató számá­ra nem könnyű „nyelv”. Ö azonban úgy beszéli ezt a „ze­nei nyelvet”, hogy nemcsak az értelmünkig ér el vele, hanem a szívünkig is. Mi csak bíz­tathatjuk arra, hogy miközben olyan biztos kézzel használja a tizenkétfokú téma modelle­ket, továbbra is tartson ki a dallamosság igénye mellett. Ki kell emelnünk a SÁM­SON zenéjének szenvedélyes­ségét is. A zenén is látszik, hogy nemcsak Sámson volt Küldött, de Szokolay Sándor is Küldöttnek tudja magát. Csak azért beszélhet ilyen szenvedélyességgel. prófétai tűzzel. Az előadást Mikó András rendezte. Ragyogó ez a rende­zés. A malombörtön, a Dágon ünnep és mindenek felett az összeomló palota jelzi a ren­dezés művészetét. Szívből gra­tulálunk Melis Györgynek és Berczelly Istvánnak kitűnő Sámson-alakításaikért, Házy Erzsébetnek és Sass Sylviának nagyszerű Deliláj ükért. De emlékezetes marad Faragó András, Szőnyi Ferenc, Pal- csó Sándor, Csányi János, Nagy János alakítása is. örü­lünk Fülöp Attila szép sikeré­D. Kiildv Zoltán Számadás az Országos Egyház munkaterületeiről (Folytatás az 1. oldalról) múzeumi munkánk iránt. Ez kitűnik abból is, hogy anyagi­lag is egyre több . támogatást kapunk illetékes állami szer­vektől, nagy könyvtári érté­kek, múzeumi kincsek feltárá­sára, restaurálására és szak­szerű megőrzésére. Azt vall­juk, hogy az egyház könyvtári, levéltári és múzeumi értékei népünk kultúrájának egy ré­szét képezik, ebből a kultúrá­ból kivehetetlenek és éppen ezért az egyháznak lehetőséget kell adnia arra. hogy nem egy­házi kutatók is hozzáférjenek, azokat felhasználják és érté­keljék. Nagyon örülök annak, hogy könyvtári, levéltári és múzeu­mi vonalon a munka nem kö­tődik az Üllői úton elhelyezett értékeinkhez, hanem mindhá­rom munkaág vezetője egyre szélesebb öleléssel fordul a vidéki gyülekezetekben talál­ható értékek felé. Kitűnt ugyanis, hogy számos könyvtá­ri, levéltári és múzeumi érté­künk van a vidéki 'gyülekeze­tekben. A gyülekezetekben fo­lyó kutató- és megőrző mun­kát segítik az egyházkerületi és egyházmegyei gyűjteményi előadók. Ugyanezt a munkát segíti az állam részéről az egy­házi könyvtárosok számára rendezett egyéves továbbképző tanfolyam, melyen egyházunk részéről négyen vettek részt. Végül azt kell megemljte- nem, hogy az egy esztendővel ezelőtt létrehozott Evangéli­kus Gyűjteményi Tanács Papp Ivánné ügyvivő munkája ré­vén egyre jobbam tölti be koordináló munkáját. Kántorképzés A Pest megyei Egyházmegye tulajdonát képező fóti Mandák Mária Otthonban ez év őszén indult el a 30. négyhónapos kántori tanfolyam. A munka országos jellegű, hiszen az or­szág egész területéről érkeznek a tanfolyamra. A most induló tanfolyamra több, mint 30-an iratkoztak be. Minden nyáron két-kéthetes tanfolyam is van az intézetben, amely a tovább­képzést szolgálja. A nyári tan­folyamok is nagyon népesek. örülhetünk annak a jó mun­kának, ami Kiss János gond­nok irányításával folyik. De annak is. hogy mintegy 30 sze­mély — köztük teológusok és női teológiai hallgatók — segí­tenek a tanfolyam munkájá­ban önkéntesen minden ellen­szolgáltatás nélkül. Egyházunk, amelyet éneklő egyháznak is szoktak, különösen korábban nevezni, nem nélkülözhetik a jó orgonistákat és kántorokat. Annak is örülnünk kell, hogy a fóti intézet az utóbbi évek­ben modernizálódott és ma már minden szempontból meg­felel az egészségügyi követel­ményeknek is. Segítenünk kell ezt a jó munkát. Egyházi Építkezéseket Jóváhagyó Bizottság Köztudomású, hogy egyhá­zunkban' minden építkezéshez, renováláshoz, templomaink és épületeink belső átalakításához szükség van az Egyházi Épít­kezéseket Jóváhagyó Bizott­ság engedélyére. Csak így tud­juk biztosítani, hogy a gyüle­kezetek minden szempontból megfelelő építkezéseket és re­noválásokat végezzenek. Ezt a munkát nagy szakértelemmel, dr. Kotsis Iván mérnök irá nyitja. Sajnos, egyes gyüleke­zetek nagyon későn kérnek en­gedélyt, mások az építkezés megkezdése után igénylik en­nek az engedélynek a kiadását. A jövőben még az eddiginél is szigorúbban fogjuk ezt a szol­gálatot végezni. Természetesen, nem teljes az a kép, amelyet felvázoltam, de majd a jelentések kiegészítik. Annyi azonban világos e jelen­tés nyomán is, hogy Magyaron szági Evangélikus Egyházunk ban tervszerűen folyik a mun ka és számos jel mutatja, hogy nem hiábavaló ez a munka, mert meg vannak a jó gyű mölcsei. Hiányainkat komo­lyan kell vennünk és fáradoz­nunk kell azért, hogy minden területen jó eredményeket ér­jünk el. Minden elvégzett munkáért Istennek adunk dicsőséget, az elmulasztottakért pedig Tőle kérünk bocsánatot. SVÉDORSZÁG Több egyházi szervezet köz- ban „Az igazság nem tűr ha- remfiködésével októberben bé- lasztást” címen, (epd) 'kehetet rendeztek Svédország­Az Egyezmény és az egyházkerületek politikai egység létrehozásá­nak az útja. Szervezetileg ugyan változatlanul is két egyházkerület fog fennállni, hiszen ezt zsinati törvényünk így határozta meg, de kétség­telen, hogy az együttgondolko­dás, a belső egység, az elvi összetartozás megelőzi a szer­vezeti különbség érdekét. Ez a fogalom: „egyházunk vezető­sége” azonos szándékot, felfo­gásmódot és magatartást je­lent. Ez a fogalom: „Egyház zunk vezetői” olyan embere­ket jelent, akik az alapvető kérdésekben egyetértenek, az egyház útját a szocializmus­ban azonosan látják és képvi­selik. s akik szívvel-lélekkel adják képességeiket az állam és egyház kéznyújtása prog­ramjához. i AZ EGYHÁZKERÜLETEK­BEN EGYSÉGES A TEOLÓ­GIAI BÁZIS. Korábban teoló­giai megosztottság volt a jel­lemző elvi-eszmei vonatkozás­ban. Egymással vetélkedett a pietista, az ortodox, a liberá­lis, a kultúrprotestáns "teoló­gia. Nem véletlen, 'hogy kor­szakunkban egységes teológiai, tehát elvi eszmei alapállás uralkodik egyházunkban. A diakónia teológiájának a bázi­sán találtuk meg és építettük ki helyünket, amikor a szoci­alista perspektívára dolgoztuk ki utunk teológiáját, egyház- politikai és politikai magatar­tásunk normáit. Ez a teológia Jézust követi az ember iránti szeretetszolgálatban. Ennek a szolgálatnak megvannak az individuális vonatkozásai is az egyes ember felé, de követke­zetesen segíti az egész társa­dalmat, az egész fejlődést. Ez a szolgálat megnyilvánul a haza irányában, amikor konk­rét cselekedetekről van szó, de megnyilvánul az emberiség nagy családja érdekében is, mint a béke ügyéért érzett fe­lelősség. AZ ÁLLAM ÉS EGYHÁZ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉBEN rejlő logika, a kézfogás gesz­tusa így segítette, alakította, formálta egyházunk útját a két kerület teológiai, egyház- politikai, politikai magatartá­sának egységében. (D. dr. Ottlyk Ernőnek, az Észa­ki Egyházkerület püspöké .ck felszólalása az Országos Pres- bitériumi ünnepi ülésén) Reményik Sándor: Idegen vendég a kánai menyegzőn Itt is, ott is menyegző, Kána. Öröm villan e bús világra. Ritka, drága kicsike ünnep: Az arcok egymásra derülnek. És hivatalos vagyok én is Az öröm asztalánál mégis. Ülök. A szívem halott-fáradt. Korcs szóra nyitom csukott számat. Nevetek, és a nevetésem: Mint göröngyhullás temetésen. Mint száraz haraszt-zörgés ősszel... Így örülök az örvendőkkel. Asztalfőn, dicsfényben derengve Ül a fájdalom fejedelme. Mély, szemrehányó szeme rajtam: Mért csak ilyen az én vigalmam? Mikor Ö itt percre megállóit, Megáldotta a vigasságot. Mikor vedernyi borral, vérrel Lángol az első csodatétel. Ö most nem gondol szegre, fára... Ki mer hát búsabb lenni nála? Uram, fájdalom fejedelme, Ki ülsz az asztalfőn derengve, És akarod: tavasszal, ősszel örüljek az crvendezőkkel: Tedd, hogy igazán örülhessek, Magamtól megmenekülhessek. Örömben, bánatban egvképen ) Hadd legyen nekem békességem. Korcs szót ajkam ne virágozzon, i Torz nevetésem ne buggyanjon. Kedvem másnak kedvét ne szegje. Derülten nézzek mindenekre. Az élet ritka, drága ünnepén , Ne legyek ünneprontó jövevény. Uram. ha szemed némán vádol, Jusson eszedbe: én nem ittam " Első csodád bíbor borából. „KENYÉR HELYETT” című kötetből 1932 Az Egyezmény lényege: együttműködésre történő kéz­nyújtás az állam és egyház ré­széről. Ennek messzemenő kö­vetkezményei voltak az egy­házi élet minden területén. Az egyházkerületekre nézve eze­ket a következőkben foglalom össze: AZ EGYEZMÉNY A SZO­CIALISTA PERSPEKTÍVÁ­RA való berendezkedést jelen­tette. A szocializmus bázisán megszűnt a táptalaja annak a nacionalizmusnak, amely azért nem végezte el egyházunk szervezetének arányos beosz­tását, mert ebben megakadá­lyozta az irredentizmus. Mi­után szocialista fejlődésünk D. dr. Ottlyk Ernő püspök egyik eredménye, hogy fel­szabadultunk a nacionalizmus alól és senkiben sem voltak irredenta vágyálmok, lehetett rendezni az egyház területi beosztását és létrejött 1952- ben a két egyházkerület, ará­nyos gyülekezeti és lelkészi lé- lekszám szerinti megosztás­ban. LEHETŐVÉ VÁLT EGY­HÁZUNK EGYSÉGÉNEK a kiépítése. Korábban az egy­házkerületek a partikulariz- musnak, a különállás és kü­lönbség kihangsúlyozásának a melegágyai voltak. Most vi­szont létre jöhetett a partiku- larizmussal, provincializmus­sal szemben az összefogásnak, a teológiai, egyházpolitikai, sem téveszti szem elől, hogy Sámson „Küldött” — hiszen még arról is szól, hogy esetleg Sámson megszabadul és visz- szatér hazájába, népe segíté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom