Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-03-24 / 12. szám
0 RS Z ÁG OS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXIX. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 1974. március 24. Ara: 2,— forint „Ma velem leszel...” Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem. Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. (Ady: Az Ür érkezése) Ez az Ady-vers örök szép vallomás az Istennel való találkozás csodájáról. Ebben a versben ott lüktet kitapintható ütőérként ennek a csodálatos találkozásnak személyes átélése. Ez a találkozás végül szívet, lelket felemelő boldog bizonyosságot ajándékoz: „De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.” A MEGFESZÍTETT LATORHOZ így érkezett meg az Űr: Ma velem leszel a paradicsomban. A két lator között, középen függő Jézus változatlanul az Ür. A feje felett lógó feliratot csúfságnak, gúnynak szánták: a zsidók királya, mégis, amit csúfságnak szántak, az a Jézus és a lator közti párbeszédben embert mentő igazság és valóság. Jézus királyi módon osztogatja kegyelmét a keresztről. Ez a királyi és isteni hatalom már korábban is vita tárgya volt. Már akkor is, amikor a gutaütötthöz fordult ezzel a kegyelemmel: meg vannak bocsátva a bűneid. Erre a körülállók zúgolódni kezdtek. Hogyan mondhat Jézus ilyet, amikor csak egyedül Istennek van hatalma ahhoz, hógy bűnöket megbocsásson. Akkor azt mondta Jézus, vajon mi könnyebb, azt mondani, meg vannak bocsátva a bűneid, vagy azt, hogy kelj fel és járj. Azért, hogy lássátok, hogy az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani, azt mondta a guta- ütöttnek: kelj fel és járj. Isten, akinek hatalma van érkezett meg itt a haldokló bűnöshöz. A gutaütött esetében ennek a találkozásnak még volt látható hatása is, mert felkelt és járt. Itt azonban nincsen már látható hatása ennek a hatalmas kegyelemnek. Annak jegyében: „Az én országom nem e világból való” a király maga is útra kész. Vele együtt ott marad tovább a bűnei miatt méltán büntetett bűnös is a kereszten. Meghal. Méltán. Ezt maga a bűnös is már előbb így vette tudomásul. A bűn zsoldja mindenképpen és mindig halál, amit azonban az Űr érkezése, csendes és váratlan ölelése: ma velem leszel, megváltásba old fel. Két egymással párhuzamos vonalként halad e kettő: A halál büntetés, ezért a halál rossz, keserves, tragikus. Hátrafelé tekintve mindennek vége. Előre nézve pedig: ma velem leszel. VELEM LESZEL. Ennek nem lesz vége soha. „Öt a fényest, nagyszerűt, mindörökre látom.” Isten szeretetétől még a halál sem választ el, mert ez a szeretet erősebb a halálnál, mert erősebb a bűnnél is. A haldokló bűnöst váratlanul és őt továbbvivően átkaroló, megváltó szeretetnek soha semmi esetben nincs más indoka, mint hogy ez a szeretet nagyobb minden bűnnél. Ez különösen is, és mindenkit biztatóan tűnik ki éppen Jézus és a lator találkozásánál. Minden kétséget kizáróan nyilvánvaló bűnös, akit az emberi közösség kitaszított magából, ahogy a sebész kése kivágja a rosszindulatú daganatot. Hozzá önvád is kínozza. „Mi méltán.” E kettős teher alatt vitte roskadozva a lelkét. Tükörbe sem kívánkozott nézni, mert egy tökéletesen csődbe jutott ember tekintett volna vissza rá, akinek nincsen tovább. Minden további küzdelmet feladva már megadta magát a megérdemelt halálnak. ÍGY TALÁLKOZOTT VÁRATLANUL a tovább vivő szeretettel, ami a haldoklónak is ad még perspektívát: Ma velem leszel. Meglepő fordulat. Nem számított rá. Amikor elmúlt életét önbíráló szemmel végigtekinti, ezt azzal az eredménnyel teszi: méltán. És ebben nem volt előre megfontolt számítás, hogy a beismerő vallomás esetleg enyhíthet sorsán. Nem számításból tesz beismerő vallomást. Nem is tehette, mert amikor Jézus isteni hatalommal kegyelemben részesíti a bűnöst, ez több, mint amire ember még számíthat. Ez kiszámíthatatlan kegyelem. Az elveszett ember iránti mentő szeretetnek olyan mély tengere, amelynek a végére előre egyszerűen nem látni, míg bele vonatva, nem merülünk el benne. önmagára nézve az ember semmit sem remélhet, csak halált. Krisztusra tekintve mégis mindent megkapunk. Isten magát adja. Ez az a szinte kifejezhetetlen csodája az Isten embersze- retetének, amit ez az egy szó rejt magában: velem. Ezt a csodát ihletett költő is csak sejtelemszerűen volt képes körülírni: „öt a fényest, nagyszerűt, mindörökre látom.” Az evangélista maga is csak sejtetni tudja a lényeget, amikor a velem mellé teszi az eredetre utaló kifejezést: a paradicsomban. Bűnei ellenére, Krisztus megváltó halála árán, együtt Istennel, amit a halál sem tör meg, szakít meg, hanem beteljesíti, tökéletességre viszi és zavartalanná teszi. A MEGVÁLTÓ ISTEN, és az elveszett de mégis megtalált ember találkozása csendben zajlik le. Ez a találkozás, egymásra találás nem kelt zajt, lármát, feltűnést. Nem adja hírül harsona. A szereplőkön kívül nem észlel belőle senki semmit. Tökéletesen el van rejtve minden kívülálló elől. Egy szó sem utal arra, hogy ebből a párbeszédből egy kívülálló is, akár csak egy szót is hallott volna. Olyan mint egy néma játék, csendes ölelés. Körülöttük és keresztjük alatt megy minden tovább a maga útján és a maga módján. A haldokló körül soha nem áll meg a világ. A kereszten a haldokló felett csendesen kitárul az ajtó, és megérkezik az Űr. „ ... az Élő, pedig halott voltam, és íme élek örökkön örökké és nálam vannak a pokolnak és halálnak kulcsú” (Jel 1. 18.) Kari Béla Ünnepek és hétköznapok a Deák téren A Budapest-Deák téri gyülekezetben március 10-én tartott közgyűlésen elhangzott lelkészi jelentésből — melyet Dr. Hafenscher Károly igazgató-lelkész terjesztett elő — az alábbi részeket közöljük: Ünnepek Gyülekezeti munkatervünket is úgy készítettük el őszszel, hogy tekintettel voltunk egyházunk 450. évfordulójára. Munkatervünk célkitűzése és tematikája ebben a mondatban foglalható össze: Jézus erejével szolgálunk a mai világban. Mindenben figyeltünk arra, hogy gyülekezetünk beletartozik a Magyarországi Evangélikus Egyház testébe. Egyházunk szervezeti, teológiai, egyházpolitikai döntéseit magunkénak tudtuk és jártuk a diakóniai teológia által kijelölt utat. Például az őszi reformációi sorozatot is így fogalmaztuk meg: Jézus jelenléte Magyarországon. Rómából Székesfehérvárra, Witten- bergből Budavárra. A múltból a jelenbe! 25 éves az Egyezmény. Részt vettünk az állam és A három kereszt. — Részlet a gótai oltár táblaképeiből Felelősség anyagi téren is A Deák-téri gyülekezet közgyűlésének anyagából hadd emeljük ki még Záhony János gondnok jelentését a gyülekezet anyagi helyzetéről, amelyben többek közöt a következőket mondta: „Híveink önkéntes áldozatkészségéből a következő bevételeink voltak: egyházi járulék 88 757 forint, adományok és szeretetvendég- ségekből 84 397 forint és az offertóriumokból 211 543 forint. (Kettőszáztizenegyezer- ötszáznegyvenhárom). Ez a három tétel máris megközelíti a 400 000 forintot. A Teológiai Akadémia építésére az előirányzott 10 000 forint helyett 30 000 forintot küldtünk el. Erre a célra 1974. évben még 14 000 forintot juttatunk. Személyi segélyekre és intézmények támogatására mintegy 60 000 forintot fordítottunk. Külön kell megemlíteni az egyházi sajtó támogatását, melynek forgalmi összege az elmúlt évben 25 542 forint volt.” Valamennyi evangélikus gyülekezetnek és gyülekezeti tagnak érdemes elgondolkodnia e gondnoki jelentésen. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK KRÉTA SZIGETÉN Az Európai Egyházak Ottlyk Ernő, az Északi Egy- Konferenciája március 24. és házkerület püspöke, a Konfe- 31. között Kréta szigetén-tart- rencia egyik alelnökeként vesz ja elnökségi ülését. D. dr. részt az ülésen. MAGYAR DELEGÁCIÓ A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG EURÓPAI KONFERENCIÁJÁN A Lutheránus Világszövetség április 1. és 6. között tartja európai konferenciáját Varsóban. A programban a következő előadások szerepelnek: „Az evangélikus egyházak új feladatai az európai biztonsági és együttműködési konferencia után” (lengyel előadó), „A lelkészképzés alapkérdései ma” (Dr. Ivar Asheim, Oslo és Dr. Christoph Klein, Sibiu), ,,A Szentírás a teológiai képzésben” (Dr. Kalevi Toiviainen Järvenpää), „Reformátori örökségünk a teológiai képzésben” (Albert Greiner, Párizs), „Más tudományok szerepe a lelkészképzésben” (Dr.Karl-Fritz Daiber, Hannover), „A szo- ciáletika a lelkészképzésben” (Dr. Karol Gábris, Bratislava) és „Lelkésztovábbképzés” (Dr. Nagy István, Tata). A magyar küldöttség tagjai dr. Selmeczi János vezetésével dr. Nagy István, Káposzta Lajos és Reuss András. egyház között kötött egyezmény 25 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyen, a Magyarországi Evangélikus Egyház székházában. A gyülekezet vezetőségén kívül több presbiter és sok gyülekezeti tag volt jelen, Luthe- rániánk kiskara szolgált. December 13-án a presbiteri ülésen az igazgató-lelkész részletesen ismertette és méltatta az egyezmény jelentőségét. Túl az akkor elhangzottakon, csak igenelni tudjuk és köszönettel fogadjuk Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének kijelentését, amelyet a múlt heti egyik napilapunkban olvashattunk. Néhány sort hadd idézzek belőle: „A negyedszázad tapasztalata bizonyítja, hogy lehetséges, sőt szükséges — az ideológiai különbségek ellenére — az állam és az egyházak rendezett viszonya, a kommunisták és a hivő emberek összefogása a nemzet, az emberiség nagy kérdéseinek megoldására”. „Elismeréssel tartja számon, nagyra értékeli társadalmunk és államunk az egyházak haladó gondolkodású vezetőinek és híveinek azokat a megnyilatkozásait, amelyek a munkában való helytállásra, a rendezett családi életre, a szocializmust építő hazánk felvirágoztatására, a népjólét emelésére, az emberiség közös javlinak és kultúrkincseinek védelmére és egyetemes békéjének megteremtésére irányulnak. Ez az elvi álláspont tükröződik azokban az ünnepi nyilatkozatokban, amelyeket az egyházak az egyezmények 25. évfordulója alkalmából fogadtak el, továbbá a magyarországi egyházak képviselőinek a magyar békekongresszus és a békeerők moszkvai világkongresszusán kifejtett gyakorlati tevékenységében,” „A jó tapasztalatok alapján társadalmunkban megvan az igény, az egyházakban pedig a készség, hogy részt vállaljanak az össztársadalmi célok megvalósításából.” A közegyház Az ünnepeken túl a közegyház munkájában több vonalon is belekapcsolódtunk. Természetes, hogy közegyházi terhe- inket, kötelező offertóriu- mainkat pontosan fizetjük, hogy ezzel ne akadályozzuk, hanem elősegítsük a Magyar- országi Evangélikus Egyház országos intézményeinek munkáját. A teológusképzést szívügyünknek tartjuk, minden esztendőben van teológiai hallgató gyülekezetünk ifjúsági bibliaór isai közül. A Pesti Egyházmegye teológusok számára biztosított ösztöndíj- részesedésen túl, egy teljes ösztöndíjat is vállalunk. A gyülekezet a döntően fontos új Teológiai Akadémia építkezésének összegéből 44 ezer forintot vállalt, ebből 30 000-et már 1973-ban teljesített; a Sajtóosztály kiadványait magunkénak éreztük, iratterjesztésünk nemcsak a Naptár és az Űtmutató eladásával foglalkozik, az Evangélikus Élet templomunk kijáratánál eladott példányainak száma emelkedőben van. Szeretetin- tézményeinkben két gondozottat évi 3700 forinttal támogatunk, a nyugdíjasok pesti és gyenesi otthonát önkéntesen is támogatjuk. Hétköznapi munkánk A vasárnapi istentiszteletek, úrvacsoraosztások, keresztelések mellett hétköznapi igehirdetési alkalmakat is biztosítunk híveinknek. Tanító és böjti sorozatokon kívül egyszerű heteken is három alkalommal van bibliaóránk, havonta egyszer szeretetvendég- ségi előadásunk, ahol híveink keresztyén ismereteiket ép- penúgy elmélyíthetik, mint ahogyan hitük, szeretetük és reménységük is erősödhet. Több, mint másfél évtizede részletesen kidolgozott gyülekezeti munkaterv szerint folynak ezek a bibliaórák és előadások. Munkatervünk összeállításánál a valóság iránti hűség vezet. Komolyan vesz- szük a valóságos helyzetet, amiben élünk, másfelől komolyan vesszük Jézus Krisztus valóságos erejét is. A valóságos helyzeten a gyülekezet komplex szituációját értjük, azt, hogy szolgálatunk nem légüres térben, hanem a Magyar Népköztársaságban folyik, most (1973-ban), a politikai enyhülést mutató Európában és a sok feszültséget hordozó öt kontinensen. Gyülekezetünk Budapest, e lüktető világváros kellős közepén helyezkedik el. Híveink rohanó életével éppenúgy számolnunk kell, mint a modem fővárosi környezet ártalmaival, a megnövekedett víkend igénnyel, az elöregedéssel, a nemzedékproblémákkal, a szekularizáció nálunk is mindinkább nagymértékben tapasztalható jelenségeivel, az ifjúság mai arcán látható pozitív és negatív vonásokkal. A modern életben természetesen nemcsak negatív vonásokat fedezünk fel, hanem észrevesszük a pozotívumokat is a mai emberen, egyre inkább nem általánosságban értjük az embereket, hanem a szocialista társadalom által meghatározott emberrel számolunk, neki akarunk szolgálni. Ebbe a valóságba akarjuk Jézus Krisztus valóságos erejét vinni, abban a meggyőződésben, hogy ö nemcsak tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, hanem ő ma nekünk itt is akar szolgálni. Hétköznapi munkánkhoz tartoznak az egyre hangsúlyosabb funkciók (eske- tés, temetés) és a beteglátogatások is ... A jövő A jövőre nézve nem tudunk jóslásokba bocsátkozni. Az a reménységünk, hogy Jézus Krisztus ezentúl is megtanít a mai élethez oly szükséges rit- galmasságra, hogy nagyban és kicsinyben, ünnepeken és hétköznapokon egyaránt hűségesen tudjunk szolgálni az ő egyházában, mint ö maga is nagyon rugalmas tudott lenni szolgálatában, a szeretet útján. Amikor bejelentette tanítványainak: felmegyünk Jeruzsálembe, azt is mondta: vezessétek ide a vakot! Nem a vagy-vagy-ra szavazott, hanem az és-re. Nem vagy az emberiség vagy a kis ember, hanem a kettő együtt: az emberiség ügye és a kis ember. E régi dilerríma ma is jelentkezik. Vagy a nagy élet: társadalmi, világ összefüggések, emberiség perspektívája, vagy a kicsiny élet: család, szomszédok, munkatársak, s akkor nem érdekel a haza, a nagyvilág, az emberiség holnapja? Nem! A Jézusi megoldás az és, a vagy-vagy helyett. Az osztatlan szeretet! Erre a rugalmasságra tanított tavaly is minket: a Deák-téri gyülekezetei a gyülekezet Ura, Jézus Krisztus. Ezt a tanítást kérjük tőle és a belátott helyes út járáshoz erőt erre az esztendőre is. Dr. Hafenscher Károly t ♦
