Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-17 / 11. szám

Szemem az Úrra nés Ef 5, 1—9 Sokszor mondjuk, ha valaminek a megbecsülésére szeret­nénk valakit nyomatékosan figyelmeztetni: úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére! Szemünk világa drága kincsünk. Ta­lán csak az tudja ezt igazán átérezni, aki nem rendelkezik ez­zel, vagy valami módon elvesztette ezt. Nemrégiben egy ke­resztelés alkalmával gondolkodtam el ezen, amikor a vak ke­resztszülő-házaspár messzire néző tekintetét figyeltem. Mi lát­juk az utat. amelyen járunk, észrevesszük a buktatókat, meg­találjuk a másik ember felénk nyújtott kezét, nem tapogatunk tétován keresve közelünkben levő tárgyakat, személyeket. Óriási segítség számunkra a tájékozódásban a szemünk. KERESZTYÉN ÉLETÜNK ÚTJÁN IS HASZNÁLNI KELL A SZEMÜNKET. Sokszor nézünk tükörbe, hogy megnézzük ma­gunkat. Megigazítjuk hajunkat, öltözetünket rendbetesszük. Szükség is van erre. A rendetlen külsejű ember nem tesz jó benyomást senkire. Bár nem „a ruha teszi az embert”, mégis a külsőtől az ember belső világára lehet következtetni. így van ez még fokozottabb mértékben a cselekedeteink vonalán. Be­szédünk is sok mindent elárul lelkünk belső tartalmáról. Hi­vatali munka szüneteiben, társasági beszélgetésben elhangzó üres, tartalmatlan, vagy éppen léha, esetleg egyenesen trágár, szennyes beszéd, szegényes vagy sekélyes, sőt posványos lelki­világról árulkodik. Magatartásunkban érződő önzésünket, kap­zsiságunkat a szeretetnek szószaporító, hangos hirdetésével sem lehet ellensúlyozni. Mindez nem illik a keresztyénekhez. Ezért jó Isten igéjének tükrébe néznünk, hogy lássuk magun­kat, s észrevegyük, mi az ami nem illik, és mi az, ami illik a szentekhez. Isten gyermekeihez. Böjt elsősorban az önvizsgálat ideje. SZEMEINK MÁST IS LÁSSANAK. Önmagunk szépítgetése, hibáink észrevétele és helyreigazítása helyes böjti tevékeny­ség. Krisztus követésében járva azonban mindez nem elég. „Ne tekintsünk magunkra csak. szemeink mást is lássanak” — igy énekeljük egyik énekünkben. Igénk pedig így figyelmeztet: ,.Járjatok szeretetben, amint á Krisztus is szeretett titeket”. Szeretetben járni pedig sokkal többet jelent, mint szeretetről beszélni. A szeretetben járás, mozgás, cselekvés, odafordulás a másik emberhez, segítségnyújtás alkalmas időben, megfelelő módon. A szeretet mindig lemondás önmagunkról, áldozatho­zatal a másik emberért. Krisztus is így szeretett minket, le­mondott önmagáról értünk. Krisztus követésében járjunk ilyen szeretetben. KRISZTUS KÖVETÉSÉBEN JÁRUNK, ŐT FIGYELJÜK ÉLETÜNK ŰTJÁN. Jó. ha önmagunkat is ellenőrizzük. Fontos, hogy észrevegyük azokat az embertársainkat, akik között sze­retettel szolgálhatunk. Böjt idején azonban különösképpen is az Úrra nézzünk, az ő önmagát is áldozatul adó szereteted néz­zük, s azt kövessük, az ő nyomdokába lépjünk. Indiánok Kö­zött élt fehér ember mondta el egyszer, hogy egy alkalommal széles, mély lábnyomokat fedezett fel, amiből arra következte­tett, hogy nagytestű, súlyos ember mehetett azon az úton. Az indiánok egyike azonban megmagyarázta, hogy a lábnyomok nem egy embernek a lábnyomai, egy egész csapat haladt el arra, de mindenki a csapat vezetőjének a lábnyomába lépett, így kellene nekünk is követnünk Mesterünket, egészen ponto­san a lábanyomába lépni. A gyermek sok tekintetben követi, utánozza szülőjét. Sokszor a rossz példa is követőkre talál. Előttünk a szeretet példája áll, sőt halad az emberszeretet leg­messzebbmenő áldozatára is készségesen. SZEMEM AZ ÚRRA NÉZ HÁLÁVAL, EGYBEN KÖNYÖR­GŐ REMÉNYSÉGGEL. Bízom benne, hogy az ő követésében megújult lélekkel, saját hibáimat is látva szolgálhatok szere­tettel minden embernek. .. _ „ ,, Veto Bela IMÁDKOZZUNK Jézus Krisztus, egy Mesterünk! Te előttünk jársz a szere­tet útján. Vezess minket is erre az ütra. Magunktól nem vol­nánk képesek önmagunkról is lemondva másoknak szeretettel szolgálni. Ha te megújítod szivünket, lelkünket, akkor szere­teted iránti hálával tudunk követni téged. Ne engedd, hogy ke­resztyénekhez nem illő módon, önzöek legyünk, inkább köve­tésedben szeretetben járjunk. Ámen. — BEZI. A gyülekezet feb­ruár 24-én tartott közgyűlé­sén Kiss Jenő, a gyülekezet lelkésze több évtizedes fárad­hatatlan, áldozatos munkás­ságáért, amelyet mint pres­biter, gondnok és pénztáros végzett, könyvajándékot adott át Hima Sándornak. Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. március 17-én Deák tér de. 9. (úrv.). Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly da. 6. dr. Kékén András. Fasor de. 11. (úrv.). Szir­mai Zoltán, du. 6. Gabányi Géza. Dózsa György út 7. de. lél 9. Ga­bányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák). Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédev Pál. Kőbánya de. 10 Vaj­da Péter u. de. tél 12. Zugló de. 11. (úrv.). Boros Károly. Rákos­falva de. 8„ Boros Károly. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Cjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üj- telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota Máv-telep de. 8. Bodrog Miklós. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós, du. 3. Bod­rog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyás­föld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistaresa de. 9. Rákos­csaba de. 9. Békés József. Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.). D. Koren Emil, de. fél 11 (német), de. 11. (úrv.). Madocsai Miklós, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. lél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Ti­bor. du. 5. Szeretetvendégség. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ta­kács József, de. 11. Takács Jó­zsef. du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pest- hidegkút de. fél 11, Ruttkay Ele­mér. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. Deme Károly teol. (szuppl.), du. 6. dr. Rezessy Zol­tán. Németvölgyi út 138. de. 9. Deme Károly teol. (szuppl.). Al­bertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillag­hegy de: fél 10. Csepel de. fél 11. Teológus leányaink szolgálata idős testvéreink között A Budapest-József városi gyülekezet területén levő Ka­rácsony Sándor utcai Mandák Mária Szeretetotthonban sze­retetvendégség volt a közel­múltban, amelyen teológus leányaink szolgáltak idős test­véreinknek. Álljon itt egy rövid idézet az otthon egyik lakójának leveléből: Mint az otthon egyik lakó­ja, magam is részt vettem a vendégségen, amelynek nem mindennapi műsorát az ugyan­csak az otthonban lakó teoló- gus-leánytestvéreink adták. Azóta is úgy érzem, hogy azt az örömöt, amelyet ne­künk. otthonlakóknak szerez­tek, meg kell osztanunk az Evangélikus Elet olvasóival, már csak azért is. hogy ez­úttal is tudomást szerezzenek a nőteológusok értékes mun­kásságáról. Ügy gondolom, nemcsak a saját, egyéni véleményem. hogy Böröcz Enikőnek a mű­sor gerincét képező előadása olyan nívós volt, hogy a ma­gasabb képzettséggel rendel­kező hallgatóság igényeit is kielégíthette. Az együttlétet gazdagítot­ták teológus társnőinek felol­vasásai, többszólamú ének­számai. Az említett előadásban sze­replő egyénekről szóló részlete­ket olvastak fel: Mátrai Mari­anna, Kormos Anna, Varsányi Vilma, Házi Magdolna, Smidé- liusz Katalin és Drobina Er­zsébet. Külön említésre mél­tó a három szavaló is: Kor­mos Anna, Varsányi Vilma és Drobina Erzsébet. Mindhár­man mély átérzéssel tolmá­csolták mindanivalójukat. Végezetül Mátrai Mariann mondott írásmagyarázatot. Bi­zonyságtevése a hitről, hitet ébresztett. — Böjt 3. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Ek 11. 14—28: az igehirdetés alapigéje: Ef 5, 1—9. — CSANÁDAPÁCA. Feb­ruár 24-én sajtóvasárnapot tartottak a gyülekezetben, amelyen Fecske Pál nagyszé­nás! lelkész. egyházmegyei sajtóelőadó tartott előadást egyházunk sajtómunkájáról. Szeretetvendégségen bemutat­ta kiadványainkat, amelyeket a hívek nagy érdeklődéssel fogadtak és belőlük sokat meg is vásároltak. — DUNAEGYHÁZA. Feb­ruár 17-én Szabó Vilmos teo­lógus szupplikált a gyüleke­zetben. A gyülekezet kétezer forint offertóriumot és másfél ezer forint értékű élelmiszert adományozott a Teológus Ott­honnak. — Február 17-én dél­után szeretetvendégséget tar­tottak a gyülekezetben, ame­lyen Széli Bulcsu bócsai lel. kész szolgált „A lelkészi mun­ka örömei és bánatai” cím­mel. Verssel és énekszámmal Szabó Erzsébet és Szabó Vil­mos szolgált. — CELLDÖMÖLK. Március 24-én szeretetvendégséget tar­tottak a gyülekezetben, ame­lyen dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár tartott elő­adást „Isten eszközei va-1 gyünk” címmel. Galamb Zol­tán színművész Tóth Árpád ..Fátyolból szőtt árnyék” és Babits Mihály Jónás imája című költeményeit, valamint Karinthy Frigyes „Krisztus vagy Barrabás” című írását adta elő. A gyülekezet kon­firmandusai énekszámmal sze­repeltek, hanglemezről néger és chilei spirituálékat hallga­tott meg a gyülekezet. Dr. Groó Gyula délelőtt Celldö- mölkön, délután Mesteriben igehirdetéssel Is szolgált. Az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ö szolgáljon1 és adja az ő életét váltságul sokakért. (Mt 20, 28) VASÁRNAP. — „Boldog az az ember, aki féli az Urat és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.” (Zsolt 112, 1 — 1 Jn 5, 3 — Ef 5, 1—9 — Zsolt 6). Ennek a napnak az igéi a keresztyén szent életre bátorítanak. Nem lehetetlent kíván tőlünk az Isten. Paran­csolatainak, életünkre vonat­kozó erkölcsi akaratának leg­főbb tartalma a szeretet. A szeretet-törvényben gyönyörű­séges igát és könnyű terhet rak ránk Isten. Érzi és tudja ezt az istenfélő ember, ezért készséggel fogadja az Atya parancsolatait, amelyek — igaz értelmük szerint — áldást hordoznak magukban. HÉTFŐ. — „Jobbítsátok meg a ti utaitokat és csele­kedeteiteket, és veletek lako­zom e helyen.” (Jer 7, 3 — — Jk 4. 8 — 1 Pt 1, 18—21 — Jn 14, 15—21.) Kimondha­tatlan sok áldást nyertek már a templomban az Istent ke­reső, reá figyelő emberek. Azok, akik hittel vették az Isten útmutatását, és ezáltal megjobbult magatartásuk a társadalomban, a közösségi életben is. Ha nem ezt akar­juk és ha ez nem következik be a templomban, akkor ön­magunkat csaljuk meg és Is­ten haragját vonjuk ma­gunkra. KEDD. — „Szárnyaid ár­nyékába menekülök, amíg el­vonulnak a veszedelmek.” (Zsolt 57, 2 — Csel 5, 1 9 — Mk 6, 7—13 — Jn 14, 22—26) Ebben az igében a zsoltár írója az Istenben való ren­díthetetlen bizodalom szép megnyilvánulását hagyta ránk. Bizony meg kellene tanul­nunk — mint a kettesével kiküldött tanítványoknak —, hogy napról napra egészen Isten gondviselő hatalmára bízzuk magunkat. SZERDA. — „Szeretlek tite­ket. azt mondja az Űr.” (Mai 1, 2 — 1 Jn 4, 16 — Lk 22, 24—30 — Jn 14, 27—31) Isten legjellemzőbbje a szeretet. Irántunk való magatartását, cselekvését végső soron sze- retete határozza meg. Fia kül­désében mindennél ékesebben mutatta meg ezt. Szeroteté- nek jelen valóságát milliók ér­zik naponta. Bárcsak válna a mi életünkben is bizonyos­sággá a „szeretlek titeket” üzenete. CSÜTÖRTÖK. — „Mind megteszi az Ür, amit akar: az egekben és a földön, a vi­zekben és minden mélység­ben.” (Zsolt 135, 6 — Jel 4, 4 — Lk 4, 38—44 — Jn 15,1—8) Isten teremtő hatalma félre­érthetetlenül élő Űrnak bizo­nyítja Öt. Akarata folyama­tosan és feltétlenül érvénye­sül a világmindenségben és végső céljához viszi a terem- tettséget. Örömmel és hálával dicsőíti őt ezért mindenkor az ő népe. PÉNTEK. — „Jézus így szólt neki: Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kár­hoztat téged? ö pedig azt mondta: Senki, Uram. Jézus pedig így szólt neki: Én sem kárhoztatlak; eredj el és többé ne vétkezzél.” (Jn 8, 10—11 — Ézs 61, 1 — 1 Kor 4, 9—16 — Jn 15, 9—15) Isteni és világi törvények szerint, jogosan vagy alaptalanul, vád­ló és ítélő gyorsan és bőven akad életünkben. Becsüljük meg, hogy Jézussal találkoz­hatunk, aki a bűnbocsánat ajándékát nyújtja nekünk. Adhatja, mert életével fizetett értünk. Megújított élettel bo­csát tovább utunkra. Érde­künkben teszi hozzá: „Többé ne vétkezzél!” SZOMBAT. — „Nem halok meg, hanem élek, és hirde­tem az Ürnak cselekedeteit.” (Zsolt 118, 17 — Jn 6, 39 —2 Móz 12, 3—14 — Jn 15, 16—17) Akit Isten Jézus Krisztusban új élettel ajándékozott meg, egészen más megvilágításban látja életének értelmét és tar­talmát. Isten szabadítása arra készteti, tegyen bizonyságot Isten kegyelmes tettéről. Isten segítségének célja éppen az, hogy szolgálatába állítsa egész életünket. Bárdossy Tibor EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Saitónsztályának lania Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, m. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIII Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Arusítta a Magyar Posta index 25 211 74.0698 Atheraeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató JORDÁNIA A Lutheránus Világszövet- 54,5 millió egyháztagot egye­ségbe belépett új tagegyház, sítő szervezetbe. Az új tag- a Jordániái Evangélikus Egy- egyháznak 1300 tagja van és ház február közepétől tartó- 1958 óta független, önálló zik a 89 tagegyházat számláló egyház, (lwi) KIRÁLYI KANCELLÁRIA ÉS KRÓNIKA­ÍRÁS a középkori Magyarországon, ez a cime Mályusz Elemér új könyvének. Nagyon tanul­ságos. a magyar kultúra búvópatak szerűen el­fedett századaiba visszavilágító tanulmány. A történetíró pontos, mindvégig mértéktartó megállapításokat közöl arról a krónikairoda­lomról, amely Magyarországon a királyság keletkezésétől a XV. század végéig tartott, s amely irodalom szorosan összefügg, sőt egysé­get alkot a királyi oklevelek elbeszélő részei­vel. Ismeri krónikáinkat ki kellene adni a ki­rályi adománylevelek elbeszélő szövegeivel együtt. A magyar királyok kancelláriájában ugyanis szünet nélkül olyan tevékenység folyt, amely lényegében azonos a krónikaírással. 1181-ben, III. Béla király utasítására kezde­nek írni a fogalmazó jegyzők olyan mondato­kat, amelyek stilisztikai szépségükkel, kifeje­ző erejükkel, jellemzéssel és leírással becses korrajzot, adatokat, vallomásokat közölnek. Mályusz bemutat ilyen, elég terjedelmes levél- részletet, IV. Béla uralkodásának elejéről, amelynek írója Mátyás királyi kancellár volt. A levél Dénesfia Dénes királyi lovászmester- ről szól. Az elbeszélő részletek sajátosan ma­gyarok, sem as osztrák hercegek írásaiban, sem a lengyel és a cseh királyi oklevelekben nem találunk ilyesmit. Ez a magyar társadal­mi és műveltségi viszonyok produktuma. Ahogy a fiatalok a középkori magyar famí­liákban felkészültek családi körben énekes­nek, úgy készültek fel stilisztáknak is. A la­tin mondatok élő magyar szavak és szórend kultúrájára utalnak. Mert a szóbeli érintkezés magyar volt, a lejegyzés latin. Mályusz végig­vezeti olvasóját, tények és adatok szigorú márványlépcsöin vizsgálódásainak végső gon­dolatához. Ahhoz, hogy a latin külső alatt élő és viruló középkori magyar stílust az íródeák tolmácsolta a kor hivatalos nyelvén. A kancel­láriai adománylevelek szép és ép mondatai magyar ízek átültetései. Vagyis: kultúránk, irodalmunk számottevő részét jelzik az udvari kancellária adománylevelei. Mennyi történet, mennyi jellemzés! Biztos, hogy _nevelő erejük volt: az apa felolvastatta fiával, közhírré tette jegyzőjével a családtörténetét. Helyesen érvel kiváló historikusunk, amikor azt ajánlja: ki kellene adni ezt az anyagot, akár a króniká­kat. Mert magyar múlt és magyar kultúra ez a javából. RÁKÓCZI TÜKÖR a címe annak a kétkö­tetes hatalmas gyűjteménynek, mely a kuruc szabadságharc naplóiból, leveleiből, feljegyzé­sekből, emlékiratokból és jelentésekből közöl jellemző szemelvényeket. Az anyagot Köpeczi Béla és Várkonyi Ágnes válogatta össze, s lát­ta el jegyzetekkel és bevezetéssel. Kitűnő gyűjtemény. Valósághű képet nyújt hazánk és nemzetünk történetének egyik legnagyobb erőfeszítéséről. A kor tanúit szólaltatja meg, nem a kései értelmezőket és magyarázókat, így kapott itt helyet megannyi ismert magyar résztvevő — Bethlen Miklós, Károlyi Sándor, Apor Péter, Cserei Mihály, Forgách Simon, Beniczky Gáspár, Mikes Kelemen — mellett a szabadságharc naplója, s főként Rákóczi kül­földi ismerőséi, követek és tanácsadó tisztek, akik leplezetlenül számoltak be uraiknak a lá­tott és hallott magyarországi dolgokról. A ma­gyar kútforrások jó része is ismeretlen volt eddig, a francia, holland, osztrák és angol je­lentések még inkább. Kéziratban lappangtak, külföldi folyóiratokban sárgultak el, észre nem véve. Most együtt van egy realista anyag, mely semmiben sem hízeleg nemzeti érzé­sünknek, annál többet mond nemzeti tuda­tunk formálásának. Megrendítő történelmi lecke ez a két könyv. Hová jutottunk Mohács után a XVIII. század legelejéig, amikor kitört a második kuruc felkelés (az első Thököly Im­réé volt). Amit Rákóczi helyzetként talált, az a hosszú és következetes Habsburg-elnyomás következménye. Erdély siralmas, hűbéresi sorsban retteg a felszabadítás árától, Dunán­túl és Magyarország középső része is fél, csak a Felvidék nem habozik. Nem tárogatószó volt ez, nem nyalka kurucok lovaglása: megtorlás, rablás, kínzás, fosztogatás. Igen, ez volt, s a kuruc stratégia kontársága, nem tudtak bánni a reguláris seregekkel, elfecsérelték a népi el­lenállás roppant erejét. A rettenthetetlen bá­torság lángjai mellett az ésszerűség, számítás hiánya, szánalmas emberi gyarlóságok. A mo­ralista Rákóczi körül egymásra fenekedő fő­úri műkedvelő hadvezérek, s mennyi hiába- való szeszély és indulat, tobzódó hatalomvágy a kifosztott, vérző, rettegő országban, ahol hét­számra temetetlenül fekszenek a kirabolt te­temek, s akasztófák kötele leng a városok ka­puinál. S mégis ez volt a nagy szabadságharc, mely megrengette a Habsburg trónt, testvérré ölelte a magyart a nemzetiségekkel, kioltha- tatlan tüze lett egy nemzet szabadság-igényé- nyek, s egy országnak. BRANYISZKÓ, 1849. február 5., egy csata napja és helye, melyet nem szabad elfelejteni. Branyiszkó nyolcszáz méteres hágó, átjáró a Szepesség és Sáros között, szelíd fenyöerdök borítják. De Petőfi, arra járván, följegyezte, hogy a fenyők katonákként állnak a csúcson. 1849 telén a bányavárosokon keresztül vissza­vonuló Görgey honvédseregének itt állta el útját az osztrák had. Görgey Lőcsén pihen, kis sereget küldött az átjáró bevételére Guyon Richard ezredes vezénylete alatt. Görgey ép­pen fürdik, tisztjei táncoltatják a lőcsei lá­nyokat, amikor a bálterem ajtaját felszakítja egy futár, hangja átharsogja a zeneszót: Be­vettük Branyiszkót! A honvédek huszonhá­rom rohammal elfoglalták a hágót, szabaddá tették az utat a nagy sereg számára, legyőzték a túlerőben levő osztrák sereget. Guyon csa­patai élén bevonul a néma Eperjesre. A vá­rosi tanács hajlong, Guyon: Vagy harangoz­nak, vagy lógni fognak! S rögtön megszólaltak az eperjesi harangok. Ennek most százhuszon­öt éve. Branyiszkó neve összeforrott a szepe- siek és sárosiak érzelmeivel, németek, szlová­kok és magyarok közös szabadságszeretetével. A legszebb hagyomány, kár, hogy feledésbe merült. A branyiszkói hősök egy része szlovák fiú volt. A szlovákság ugyanis részt vett a magyar szabadságharcban. Egy katolikus tá­bori pap fölemelt kereszttel állt a rohamozó szlovák csapat élére: Za mnou, chlapci! (Utá­nam, fiúk!)'— kiáltotta. Egy korszakkal ezelőtt láttam a branyiszkói obeliszket és a hősök kö­zös sírját. Szepesváralján, s a honvédpap em­léktábláját is Selmecbánya egyik házfalán. Szalatnai Rezső I t A történelem tükrei között

Next

/
Oldalképek
Tartalom