Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-13 / 2. szám

0 RS ZÁG 0 S EVANG É LIKU S H ET I LAP XXXIX. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1974. január 13. Ára: 2,— forint Az ír kedves esztendeje i Lk 4, 16—21 JÉZUS NEVÉBEN kezdtük el az új esztendőt. Ez számunkra nem csupán egy jelszó kimondását jelenti, hanem azt, hogy ez­után is Jézust akarjuk követni. így magunkra is kell vonatkoz­tatni a názáreti zsinagógában elhangzott kijelentést és úgy te­kinthetünk az előttünk álló évre, mint az ŰR kedves eszten­dejére, olyan esztendőre, amelyben Jézust követve Istennek tetsző szolgálatot végezhetünk. Jézus idézett beszéde „prog­rambeszéd” a szó igazi értelmében, olyan, amely egyben meg­határozza az egyház programját, a mi programunkat is. Ezt akarjuk teljesíteni, ebben akarjuk őt követni az előttünk álló évben. TOVÁBB AKARUNK MENNI a megtalált úton, a diakóniá- nak, a szolgálatnak útján. Nem valami merőben új úton aka­runk elindulni, hanem a megkezdett úton akarunk előreha­ladni És itt azon van a hangsúly, hogy haladni akarunk. Meny­nyire félreértették Jézust azok, akik a próféciák beteljesedését úgy értették, hogy máris célhoz értek! Ugyanígy félreértenénk mi is, ha azt gotidolnánk, hogy a szolgálat útjának megtalálása egyházunk számára a „célhoz értünk” nyugalmát jelenti. Jé­zus követése azt jelenti, hogy mindig menni kell — előre. Min­dig elégedetleneknek kell lennünk önmagunkkal szemben, na­ponta fel kell ismernünk az új meg új szolgálatokat, amelyek ránk várnak. Lapunk hasábjain sem akarunk megrekedni, megállni ott, ahová elértünk. Még többet és még jobban szeret­nénk szolgálni olvasóinknak, egyházunknak, hazánknak, az em­bereknek. SZEMÉLYES KÉRDÉSEKBEN is szeretnénk folytatni szol­gálatunkat. Szeretnénk Jézust követve még több időt és helyet biztosítani arra, hogy időseknek és fiataloknak, szülőknek és gyermekeknek, gyülekezeti tagoknak és vezetőknek segítsünk, hogy szomorkodókat, gyászolókat vigasztaljunk, betegeket, fá­radtakat erősítsünk, csüggedőket bátorítsunk. Szeretnénk segít­séget nyújtani egyéni és közösségi bűnök elleni küzdelemben, és a bűnbocsánat békességéhez segíteni mindazokat, akiknek erre van szükségük. Szeretnénk megnyitni a szemét azoknak, akik nem látják, vagy nem jól látják egyházunk mai szolgá­latát. Szeretnénk segíteni azoknak, akiket érzéseik, előítéleteik gátolnak, hogy felszabadultan járják a hit és szeretet szolgá­latának útját. Jézus követése azt jelenti, hogy még jobban törődünk egymással, hogy felelősséget érzünk egymás iránt. Feladatunknak látjuk, hogy azt a szeretetet, amelyet Istentől kaptunk, továbbadjuk. Ügy lesz az új év az ŰR kedves esz­tendeje, ha szülők és gyermekek még jobban szeretik egymást, ha az emberek még jobban segítik egymást feladataik megol­dásában, ha tudunk igazán törődni egymással, ha igyekszünk még jobban megérteni embertársainkat. Mindez persze ,már túlutal az egyéni problémákon. HAZÁNK ÉS TÁRSADALMUNK problémáit is a magunké­nak érezzük. Hálásan vesszük tudomásul, hogy az elmúlt év­ben is előbbre jutottunk a szocialista társadalom építésében. A többgyermekes családok támogatása, a fizetések emelése, a szociális juttatások kibővítése mindnyájunk számára nagy se­gítséget jelent. Tudjuk, hogy mindezek fenntartásához, további fejlesztéséhez helytállásra, becsületes munkára van szükség. Ezen a területen is van feladatunk. Gyülekezeteink tagjainak, minden evangélikus embernek is meg kell találnia a helyét ebben a munkában. Van az egyháznak ilyen társadalmi szol­gálata is, amelyben együtt munkálkodik mindazokkal, akik népünk javát és előmenetelét szolgálják. Mikor Jézus Názá- retben az ŰR kedves esztendejéről beszélt, magától értődő ter­mészetességgel belefoglalta ebbe korának társadalmát, azokat a „világi” problémákat, amelyek ott helyben is adódtak. Mi sem akarjuk kettéválasztani a keresztyén ember életét és egymással szembeállítani a „lelki” és a „világi” kérdéseket. Sőt, abban látjuk szolgálatunkat, hogy minden hivő embert helye­sen tanácsoljunk a mindennapi élet dolgaiban is és így köves­sük Jézust. AZ EMBERISÉG NAGY KÉRDÉSEIBEN is látjuk további szolgálatunkat. Mikor Jézus Názáretben a szegények, foglyok, elnyomottak megsegítését mondta szolgálatának, egyértelműen, világosan ezeknek a pártjára állt. A mi világunkban ezek a kérdések már világméretűvé nőttek és úgy látjuk, hogy Jézus követése az egyház népe számára ezekben hasonlóan egyértel­mű, világos állásfoglalást kíván. És amikor nemzetközi egy­házi szervezetek, a Keresztyén Békekonferencia, vagy akárcsak a mi egyházunk elítéli azokat, akik Chilében, Közel- vagy Tá­vol-Keleten halomra gyilkolnak embereket politikai meggyő­ződésük miatt, vagy háborúval akarnak elnyomni más népe­ket. akkor is szolgálat az, amely Jézus követéséhez tartozik. A békesség Istene nyilván azt akarja, hogy az emberek békében éljenek. BIZAKODUNK abban, hogy ez az év valóban az ŰR kedves esztendeje lesz. Gyülekezeteink tagjai még jobban megismerik azt a Jézust, aki Isten szeretetét, kegyelmét, bűneink bocsá­natát hozta erre a világra, aki azért jött, hogy ezzel a szere­tettel szolgáljon az embereknek, és aki minket is elhívott erre a szolgálatra. Segíteni fogjuk egymást és minden embertársun­kat az élet kis és nagy problémáiban. Előbbre tudunk lépni a szolgálat útján, jó szívvel együtt munkálkodva azokkal, akik hazánk, népünk és az emberiség javát akarják. Hisszük, hogy ehhez a szolgálathoz az Evangélikus Élet is nagy mértékben hozzá fog járulni. Muntag Andor Számadás az Országos Egyház munkaterületeiről Az Országos Presbitérium december 10-én tartotta rendes évi ülését, melyen beszámolók hangzottak el az Országos Egy­ház különböző munkaterületeiről. Az ülést dr. Fekete Zoltán országos felügyelő nyitotta meg. Az egyes munkaterületekről szóló jelentések elhangzása előtt D. Káldy Zoltán püspök tar­totta meg beszámolóját az Országos Egyház munkájáról. Je­lentésének első felében kegyelettel emlékezett meg Darvas Jó­zsefről, aki hosszú , ideig volt, a Déli Egyházkerület felügyelője. Megemlékezett továbbá Kökény Elek lelkészről, aki az Orszá­gos Egyház Számvevőszékének volt elnöke. Ezt követően szólt az elmúlt esztendő jubileumi ünnepélyeiről, egyházunk 450 éves jubileumáról, a Petőfi emlékünnepélyről, továbbá Dr. Fekete Zoltán országos felügyelő beiktatásáról. Ezt követően az egyes munkaágakról az alábbi főbb vonásokat emelte ki: „AZ AFRIKAI KULTÜRÄT MAGASRA KELL ÉRTÉKELNÜNK” Az Afrikai Egyházak Konfe­renciája nemzetközi ökumeni­kus szervezet Loméban, Togo fővárosában ez év őszén ren­dezett „Az egyház jövőbeni szerepe a nevelésben” témájú konferenciája hangsúlyozta, hogy az egyházaknak Afrika ősi kultúráját és tradícióit ala­posan tanulmányozniuk kell, hogy meg tudják szólítani az embereket. „Olyan teológiára van szükségünk, amelyik fi­gyelembe veszi az afrikai vi­lágszemléletet” :. A tanácsko­zás sok javaslatot dolgozott ki az egyházi nevelési feladatok összenangolására. (öpd) Teológiai Akadémia és Teológus Otthon Egész esztendőben folyt az új Teológiai Akadémia és a Teológus Otthon építése. A munkák jó ütemben folynak és reménységünk szerint a ter­vezett időben kész lesz az új épület. Azt gondolom, alig le­het szóval kifejezni, hogy ez milyen nagy eseménye egyhá­zunknak,* tudva azt, hogy két évtizedes problémát oldunk meg vele. Nagyon jelentős az is -f és ez most már világosan lemér­hető —, hogy a gyülekezetek, a gyülekezeti tagok túlnyomó többségükben szívügyüknek te­kintik az új Akadémiát és ál­doznak érte. Hozzávetőlegesen a gyülekezetektől várt ado­mány fele befizetést nyert or­szágos egyházi pénztárunkba. Nem feledkezhetünk el en­nek kapcsán külföldi hittestvé­reink, közelebbről, a Lutherá­nus Világszövetség nagy segít­ségéről. örvendetes tény, hogy mi­közben épül az új Teológia, megnőtt a teológiai hallgatók száma is. Évek óta nem volt 41 teológusunk. Adja Isten, hogy tanulmányaik hűséges el­végzése után, mindannyian szolgálatot vállaljanak a -gyü­lekezetekben. A Teológiai Akadémia pro­fesszorai súlyt helyeztek arra, hogy a diakóniai teológia je­gyében végezzék szolgálatukat. Nem volt könnyű a munkájuk, mert pótolniuk kellett dr. Nagy Gyula távollétében és dr. Pál- fy Miklós halálával kiesett munkát. A professzorok sok szolgálatot vállaltak a külügyi munkában, a lelkészi munka­közösségeikben és a sajtóban is. Érdemes felfigyelni arra, hogy egyre többen jelentkeznek Teológiai Akadémiánkon olyan lelkészek, akik doktori fokoza­tot kívánnak elnyerni. Ez mu­tatja, hogy több lelkészünk igényes teológiai munkát vé­gez. A Teológus Otthonban érde­mes felfigyelni arra, hogy 1972-ben 203 gyülekezetben végeztek a teológusok szuppli- kációt és a gyülekezetek több mint 400 ezer forintot adtak a Teológus Otthon javára. Az sem jelentéktelen, hogy 23 teo­lógusnak van ösiztöndíja. Az ún. otthonórák egyre tartalma­sabbak. Külön örülnünk kell annak, hogy a Lelkészi Mun­kaközösségek számára kiadott témákat a teológusok is meg­beszélik. De annak is örülünk, hogy a Teológus Otthonon be­lül alakítottak egy irodalmi, egy komoly zenét kedvelő és egy természetjáró csoportot. Ez a fiatalok aktivizálódását jelzi. Az Országos Egyházi Iroda Az Országos Egyházi Iroda élén Kamer Ágoston főtitkár igen sokoldalú munkát végez. Összefogja az országos munka­ágakat, de külön is sokat fog­lalkozik a Gyülekezeti Segély, a Nyugdíjosztály, az Egyházi Építkezéseket Jóváhagyó Bi­zottság és az egyháza üdülők munkájával. Mindegyik mun­kakör nagyon igényes. Nem­egyszer a munkák összehango­lása és ütemezése gondot okoz. Ennek ellenére fennakadás nélkül és jó megoldásokkal folyt a munka. Külön is sze­retném kiemelni, hogy a főtit­kár a korábban elkészített de­mográfiai kérdőívek adatainak feldolgozása után elindult a lelkészi munkaközösségekbe, hogy ott gyülekezetről gyüle­kezetre kimutassa, milyen ál­dozatokat hoznak a gyülekeze­tek, illetőleg az egyes gyüleke­zeti tagok az egyházért. Sok­szor megdöbbenéssel kellett elmondania, hogy sok gyüle­kezetünkben milyen rendkí­vül alacsony az egy lélekre eső áldozathozatal, de arról is tu­dott szólni, hogy más gyüleke­zetekben, elsősorban a kicsi szórványgyülekezetekben mi­lyen komoly áldozatot hoznak a hívek. Ugyancsak az Országos Egy­házi Iroda gondozásában, kö­zelebbről Karner Ágoston fő­titkár segítségével jelént meg Magyarországi Evangélikus Egyházunk Névtára. A legutol­só ilyen névtár — amely tar­talmazta a gyülekezetek nevét, a lelkészek és felügyelők nevét 1940-ben jelent meg. A szer­kesztés munkáját dr. Fabiny Tibor professzor nagy gonddal és pontossággal végezte. Diakóniai Osztály A Diakóniai Osztály, élén Virágh Gyula esperessel, a ko­rábbi évekhez képest jobban átfogó és az egyes szeretetin- tézmények szolgálatát is job­ban meghatározó munkát vég­zett. A szeretetintézmények új rendtartása, mely a diakóniai szolgálatról szóló szabályren­deletre támaszkodik jói bevált. Szinte valamennyi szeretetott­honban újjászervezték a gaz­dasági ügyrendet, szabályozták a felvételeket, a tartásdíjakat, megszigorították a pénzkeze­lést. Mindezeken túlmenően az a rendkívül jelentős dolog, hogy egyházunk 18 szeretetin- tézményt tart fenn. Az is jó, hogy több szeretetotthonunk modernizálódott, noha e tekin­tetben egyik-másik szeretetott­honunk még sok kívánni valót hagy maga után. Különösen a beteg gyermekekkel foglalkozó otthonaink számára jelent nagy könnyítést, hogy az állam az általa beutalt gyermekek tar­tásdíját időnként megfelelő mértékben emeli. Azt is öröm­mel tapasztaljuk, hogy a sze­retetotthonok mögött álló egy­házmegyék gyülekezeteinek nagy többsége áldozatosan se­gíti szeretetintézményeinket, ugyanakkor fájlaljuk, hogy más egyházmegyék nem érez­nek kellő felelősséget a rájuk bízott szeretetintézményért. Meggyőződésünk szerint a dia­kóniai teológia meggyökerezé- sét azon is le lehet mérni, hogy miképpen viszonyulnak a gyü­lekezetek és a lelkészek a sze- retetintézményekhez. Alig lehet elkerülni, hogy Piliscsabán, a beteg gyermeke­ket ápoló nővérek számára egy új nővérotthont építsünk. E nélkül nagyon nehéz lesz a jövőben munkaerőt kapni. Most folyik a nővérotthon ter­vezése és a szükséges anyagi fedezet előteremtése. Nyugdíjosztály Köztudomású, hogy 1954. ja­nuár 1-től nyugalomba került lelkészeknek, vagy lelkészöz­vegyeknek nyugdíját egyhá­zunknak kell biztosítania. A fedezetet a gyülekezetek és a lelkészek járulékaiból teremt­jük elő. Az elmúlt néhány év­ben már magasabb nyugdíjat tudunk adni, ez azonban csak úgy vált lehetővé, hogy a gyü­lekezeteknek is és a lelkészek­nek is növelniük kellett nyug­díjjárulékukat. Mivel álla­munk évente automatikusan 2%-kal emeli a nyugdíjat, egy­házunk is nyomon követi az állami rendelkezéseket. Ez azt jelenti, hogy évről évre növek­szik nyugdíjosztályunk kiadá­sa. Ugyanakkor nem tudjuk végrehajtani, hogy a lelkészek is és a gyülekezetek is évről évre emeljék a járulékukat. Ebből adódik nyugdíjosztá­lyunk problémája. Az elmúlt 3 esztendőben még sikerült a különbözeiét fedezni a nyug­díjosztály meggyengülése nél­kül, de hosszabb távon elkerül­hetetlenné válik elsősorban a gyülekezeti nyugdíjjárulékok emelése. Jelenleg 120 lelkész­nek és lelkészözvegynek folyó­sítunk nyugdíjat, továbbá 20 személy kap nyugdíjkiegészí­tést. Külföldi hittestvéreink adományából ez évben is, most karácsony előtt jelentős segít­séget tudtunk nyugdíjasaink­nak küldeni. Gyülekezeti Segély Köztudomású, hogy a Gyü­lekezeti Segély lényegében egyházunk önsegélyezési ak­ciójának indult. A kis és szór­ványgyülekezetek építkezéseit és egyéb szükségleteit van hi­vatva ellátni éspedig olyan módon, hogy adományokat gyűjt valamennyi gyülekezet­ben. Azzal a jelszóval indult, hogy egyházunk minden tagja — beleértve a 18 éven alulia­kat is — adjon legalább 1 fo­rintot erre a célra. Az elmúlt esztendőkben a befolyt adomá­nyok összege fokozatosan nőtt. Erről az esztendőről pedig el kell mondanom azt, hogy az adományok összege nagyobb, mint a korábbi évek bármelyi­kében. Már elértük, hogy va­lamennyi gyülekezeti tagra esik 1,50 Ft, illetőleg valami­vel nagyobb adomány. Az így befolyt összeggel nagyon ko­moly segítséget tudunk adni a kis gyülekezeteknek. Viszont változatlanul erősítenünk kell az adakozó készséget, mert az életszínvonal emelkedésével nincs teljesen párhuzamban még az az örvendetes tény sem, hogy elhagytuk az 1 Ft átlagot A Gyülekezeti Segély mun­kájába jelentősen kapcsolódott bele a Gusztáv Adolf Werk és a Martin Luther Bund, me­lyekkel elsősorban Karner Ágoston főtitkár tartja egyhá­zunk nevében a kapcsolatot. Ezektől a szervezetektől is kaptunk adományokat templo­mok és parókiák építésére, szórványgépkocsikra, szeretet- intézményekre. Így e két kül­földi szervezet egyházunk felé irányuló segélyezése az egy­ház vezetőségén keresztül tör­ténik. Sajtóosztályunk Sajtóosztályunk rendkívül jelentős szolgálatot végez a la­pok, könyvek, hittankönyvek, konfirmációs káté, szórvány- hittankönyv. imádságos köny­vek, énekeskönyv, Evangéli­kus Naptár. Útmutató és egyéb kiadványok megjelentetésével. Örömmel jelenthetem, hogy az Evangélikus Élet előfizetőinek száma ebben az esztendőben is növekedett, viszont változatla­nul nehéz elviselni, hogy mint­egy 200—300 példánynak nincs gazdája. Ez azért fájdalmas, •mert több lelkész nem veszi igénybe a gyülekezet tájékoz­tatásánál és nevelésénél az Evangélikus Élet segítségét. A lap olvasói nyomon tudják kí­sérni egész egyházunk és a külföldi egyházak életét is. Ez­zel erősödik közegyházi és ökumenikus gondolkodásuk. A következő esztendőben fára­doznunk kell azért, hogy a nagy gonddal szerkesztett és gazdag tartalmú lap utolsó példányig elkeljen. Az Evangélikus Élet szer­kesztésével összefüggésben ki kell emelnem a rovatvezetők munkaközösségét. A rovatve­zetők hétről hétre gondosan szerkesztik és tervezik a lap munkáját. Jó szolgálatot tesz az ún. nagy szerkesztő bizott­ság is, amely havonta ülésezik. Ebben az esztendőben a nagy szerkesztő bizottság üléseire egy-egy vidéki lelkészt is meg­hívtunk és megkértük, hogy bírálja meg a lapot és adjon hangot a közvéleménynek, i A Lelkipásztor munkáját dr. Nagy István vezetésével rend­szeresen összeülő szerkesztő bizottság irányítja. Hónapok­kal előre tervezik a lapot. Súlyt helyeznek arra, hogy egyházunk diakóniai teológiá­ja tükröződjék a lapban. A lap közöl külföldi cikkeket is és ezzel segíti a lelkészeket a nagyobb összefüggésekben va­ló tájékozódásra. Sajnos, a Lelkipásztor előfizetési díjai nem fedezik az előállítási költ­ségeket sem. Viszont a lap elő­fizetési árának emelésével nem akarjuk a gyülekezeteket to­vább terhelni: Az Evangélikus Naptár és a Bibliaolvasó Űtmutató rendkí­vül népszerű, úgyannyira, hogy jóval többen rendelik meg mint amennyi példány­számban azok megjelenhetnek. A példányszám viszont össze­függésben van más felekeze­tek hasonló jellegű kiadvá­nyaival. Ezért a példányszám emelése nem egyszerű. Külön is fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy megjelent kiadványaink raktárunkban felhalmozott készlete több, mint 800 ezer forint értékű. Ügy gondolom, a lelkészeknek és a gyülekezeti tagoknak az eddiginél jóval nagyobb fele­lősséggel kellene törődnie az­zal, hogy értékes kiadványaink minél több gyülekezeti ,tag ke­zébe kerüljenek. Országos Egyházunk Könyvtára, Levéltára és Múzeuma Mind a három munkaterüle­ten folyó szolgálatról nagy örömmel tudok beszámolni. Arra nincs időnk, hogy részle­tezzem a folyó munkát, ezt megteszik az elénk kerülő je­lentések. Csak jellemzésre szo­rítkozom. Mind a három mun­kaágban az irányítást jól kép­zett szakemberek végzik és ez biztosíték arra. hogy a munka szakszerűen folyjék. Mind a három területen kevés munka­erővel kell nemcsak az egyhá­zi igényeknek megfelelő mun­kát végezni, hanem olyat, ami állami igényeket is kielégít. Állami részről megnöveke­dett az érdeklődés e három munkaágban folyó tevékenysé­günk iránt. Ugyanakkor nö­vekszik az elismerés is állami részről könyvtári, levéltári és (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom