Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-22 / 51. szám
ÖRS Z Á G OS EVA N G ÉLIKUS HETILA P XXXIX. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1974. december 22. Ára: 4,— Forint MIKOR AZT HALLJUK, hogy Jézus Krisztus megjelent az idők végén „érettetek*’ (1. Pét, 20.), akkor ezzel Isten igéje szeretetteljes, meleg hangon ölelt körül minket. Az Isten és ember közötti viszony alapvető jellemvonását hangsúlyozta. Érettetek, érettünk történt minden. Istennek ez az ember iránti végtelen De neki még ennyi sem adatott meg. Harminchárom esztendő egész földi pályafutása, íme, az örökkévaló Isten az emberi lét szükreszabott keretei között. Az a Jézus, aki az Atyával együtt MINDENHATÓ, aki képes volt teremtő szavával a mindenséget létrehozni, az most törékeny embertestben szeretete, azt is mondhatnám: emberközéppontúsága, az ö legfőbb jellemvonása. ISTEN TERVE JÉZUSSAL az volt, hogy az emberért küldi a világra. Már Jézus születését így értelmezte a Szentírás: „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3, 16). Az érettünk született Krisztus érettünk élt, tanított, szeretett, érettünk halt meg, érettünk támadott fel, mindent érettünk cselekedett. Méltán foglalja össze Pál apostol Isten emberszerető szándékát így: „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Rám 8, 32.) JÉZUS KRISZTUS AZÉRT JÖTT A VILÁGRA, hogy mindazt a éebet, fájdalmat és panaszt, amit a bűn Okoz, letörölje vérével. Noha egyenlő az Atyával, odahagyta meny- nyei dicsőségét és emberformát vett fel. Méghozzá milyet! Aki az Atyával együttesen a MINDENSÉG URA, hiszen mindenek őáltala és öreá nézve teremtettek, ez a Jézus született rossz szagú istállóban, koldusszegény jászolbölcsőben, tehetetlen kisgyermekként, kiszolgáltatva az életére törő Heródesnek. Ácsmester családjában nőtt fel, két kezének munkájával kereste a kenyerét, amíg nyilvános működését meg nem kezdte. A világ ura — íme egy szegény ácslegény formájában. Az a Jézus, aki az Atyával együtt MINDENÜTT JELENVALÓ, végtelen térnek az ura, egyszeriben egy szűk kis emberi élet keretei között szolgált. Gyalogosan rója a poros országutat, a kényelem teteje száinára, amikor szamárháton vonul be Jeruzsálembe. A föld egy kis országában rója a kilométereket, méregeti a falvak egymástól való messzeségét, mert solcat számít számára minden tá- valóság. Íme, a végtelen Isten a szűk emberi térben! Az a Jézus, aki az Att/ával együtt ÖRÖKKÉVALÓ isten, az idő feletti örökkévalóságban él, aki a kezdet és a vég, akinek számára nincs keletkezés és elmúlás, az örökkévalóság királya költözött bele az emberi élet rövidségébe. jár. Szolgálja az embereket, beteget gyógyít, bűnt bocsát, hatalma teljességét az ember javára fordítja.. íme, a mindenható Isten, amint erőtlenség által nyilvánítja ki erejét. Az a Jézus, aki az Atyával együtt MINDENT TUDÓ, aki előtt' nincs titok, múltat, jelent és jövőt egyaránt ismeri, beköltözött a mi határos emberi életünkbe. Kénytelen a mi fogalmaink szerint kifejezni magát. Csak az emberész keretei között mondhatja el az isteni bölcsesség végtelen titkait. Ezért mondja hasonlatait, példázatait. íme, a mindent tudó Isten, amint az emberi felfogóképesség apró edényeibe önti Isten végtelen bölcsességét. Mindez azért volt így. hogy minden javát, kincsét, üdvösségét, szentségét ne tartsa meg a maga számára, hanem odaajándékozza az embereknek. Végül önmaga életét adta oda a kereszten, majd feltámadott érettünk, hogy vele együtt mi is feltámadhassunk a halálból és őnála örök életünk lehessen. Jézus azért jött, hogy életünk legnagyobb terhét, a bűnt, amely megrontja az emberi közösséget, amely az emberi együttélés zavartalanságának legnagyobb gátja, levegye rólunk. Jézus azért jött, hogy elvezessen a szeretet magatartására. AZ EMBERI EGYÜTTÉLÉS Istentől rendelt alapjára. Jézus azért jött, hogy a szeretet mestere minket a szeretet tanítványává tegyen. Isten, aki előbb szeretett minket, azzal gyújt és indít, hogy ö adja szeretetőt ebben a tényben: mindent érettetek. Ez váltja ki a viszontszerete- tet, s megtanul az ember élni nem önmagának, hanem élni a másikért, mígnem ki tudja mondani: éretted vagyok! A másikért való élés legtermészetesebb területe a CSALÁDI ÉLET. Ezt mindenki természetesnek tartja. de mégis bőven akad probléma. A belső feszültség, az ingerült légkör, az érdekösszeütközés. mind eltűnhet és feloldódhat. ha új erőt kapunk. Ha megérezzük azt. hogy Isten mennyire érettünk van, akkor nem a magunk erejéből, hanem felülről való erővel rendelkezünk. Akkor tudunk újrakezdeni, nem fáradunk el, nem hül ki szívünk, nem leszünk fásultak! Általa gazdagok vagyunk a szeretetben, mert megértettük azt: Isten érettünk van. Ha Isten szeretete minden emberre kiárad, akkor megértjük, hogy MUNKATÁRSAINKAT is körülveszi Isten szeretete. Akkor feloldódik bennünk a féltékenység, az irigység, a versengés, a legyőzni és megelőzni akarás, akkor kellemetlen tulajdonságok is hordozhatók, tudva, hogy Jézus is hordozza a mi kellemetlen tulajdonságainkat, a bűneinket. Isten szeretete megtanít az EMBERI EGYÜTTÉLÉSÉRT élni. Ha kinyílik az önző szív a szeretetne, akkor az közösségi szellemet teremt tágabb értelemben is. Akkor érték lesz a közvagyon védelme. Érték lesz az, ami közügy és közélet. Az ember meglátja feladatait az embertársak összességének, a társadalomnak és az ország megbecsülésének vonalán. Drága lesz a hivatáshűség és munkaszeretet, a közös emberi előmenetelnek a segítése. Ha Isten érettünk van, várja, hagy mi pedig a másik emberért, A MELLÉNK ADOTTÉRT ÉLDÜNK és szolgáljunk, mert ez a követelménye Isten ajándékszavának: érettetek! D. dr. Ottlyk Ernő , Terhes igáját ” Minden esztendőben más és más textus alapján szerkesztjük lapunk karácsonyi számát. Az idén Ezsaiás próféta 9. fejezetének 1—ß versei képezik alapigénket. Ebben a szakaszban olvasható ez a véts is: „Egy gyermek született nékünk, Fiú adatott né- künk... nevét így hívják: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten... Békesség Fejedelme.” Ugyancsak ebben a textusban található ez a mondat is: „Terhes igáját összetörted.” A Kr. e. 8. század második felében élő Ézsaiás próféta, amikor leírta ezt a mondatot „Terhes igáját összetörted”, elsősorban nem valami „lelki” i,ga összetörésére gondol, hanem valószínűleg az egyiptomi igára, amelyből Izrael népe megszabadult, vagy azokra az igákra, amelyekből saját korában szabadult meg népe. Mindezt abban a bizonyosságban mondja, hogy ezeket a „terhes igákat” maga Isten törte össze. A távoli jövőre Vonatkozólag pedig azt prófétái ja, hogy az a Gyermek, akit Isten küld népe szabaditására „erős Isten” lesz, aki még az egyiptomi szabadulásnál is nagyobb szabadulást fog népének adni. AMIKOR LEÍRJUK EZEKET A SOROKAT itt Magyarországon, lehetetlen nem gondolnunk arra, hogy éppen 30 évvel ezelőtt karácsonykor A nép, mely söfétségben jár, látott nagy világosságot. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyogott. Te megsokasitottad a népet, nagy örömöt szereztél neki. Úgy örültek színed előtt, mint aratáskor örülnek, mint ahogyan vígadoznak zsákmány osztásakor. Mert terhes igáját, a hátát verő botot sanyargatójának vesszejét összetörted, mint Midián napján. Mert minden dübörögve menetelő csizma és vérben megfordult köpönyeg meg fog égni és tűz eledelévé lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatott nekünk. Az uralom az ő vállán van és nevét így hívják: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Atya mindvégig. Békesség fejedelme. Uralma növekedésének nem lesz vége a Dávid trónján és királyságán, mert megerősíti azt és támogatja azt törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltékenysége cselekszi meg ezt. Ézsaiás 9, 1—6 milyen helyzetben volt népünk. Folyt egy „terhes igának” az összetörése. Budapestet december 26-án körülkerítették a felszabadító csapatok és elindult a főváros igájának összetörése is. Ezt megelőzőleg népünk nagyon nehéz igát hordott. Hordta a szegénység, a 3 millió koldus, a fajgyűlölet, majd a háború vállunkat. Súlyos teher, amely lehúzza eleiünket. így van ez egyéni és a közösségi életben egyaránt. JÉZUS KRISZTUS HALÁLA ÉS FELTÁMADÁSA hozta el számunkra a bűn hatalmából, terhes igájából való szabadulást. Ez nem jelenti azt, hogy most már a bűn terigáját. Népünk életébe vágott bele a fasizmus igája. Lehetetlen most karácsonykor nemi gondolni az akkori üldözöttekre, a háború poklába küldöttekre, munkaszolgálatosokra. De azt sem felejthetjük el, hogy 1943 januárjában hogyan kellett megsemmisülnie a 200 ezer főből álló 2. magyar hadseregnek, amelyet mészárszékre küldtek. Iga volt a háború minden nyomorúsága, az óvóhelyekben meghúzódó emberek félelme. a gettók rémülete. Ezt az igát kellett összetörni. EZ AZ IGA 1945. ÁPRILIS 4-ÉN hazánk egész területén összetört. Hitünk és meggyőződésünk szerint ebben az összetörésben benne volt az Isten keze. A szovjet nép óriási áldozatot hozott azért, hogy hazánk földjén is össze- törettessék a terhes iga. Az igának az összetörése nyomán indulhatott el országunk újjáépítése. Kezdődhetett meg az új élet a romokon. Indulhatott el egy olyan fejlődés, amelynek eredményeit láthatjuk és élvezhetjük szerte az országban. Lehetetlen minderre 1974 karácsonyán nem gondolni. Gondoljunk hálával azokra, akik az életüket adták oda a terhes iga összetöréséért és egész népünkre, amely óriási erőfeszítésekkel építette fel az új Magyarországot, benne az új otthonokat, iskolákat, kórházakat, kutató intézeteket. Mi evangélikusok pedig ne felejtsük el még azt sem, hogy mindezzel párhuzamosan felépültek a rombadőlt templomaink, lelkészlakásaink, sőt sok új templomot és új lelkészlakást is építettünk. A „terhes iga összetörése” a mi hitünk szerint még mást is jelent. Az a Gyermek, Aki az első karácsonykor „született nekünk” lett a mi Szabadítónk, Aki bűnnek .és halálnak hatalmából is szabadulást hozott. A kereszten odaadott élete a bűn igájának összetörését eredményezte. Nem kell drámai szavakkal leírnunk, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a bűn valóban „terhes iga”. Iga. amelyből az ember saját erőfeszítéseivel nem tud szabadulni, iga, ami sokszor töri, sőt meg vére zi hes igáját soha nem vesszük a nyakunkba, de jelenti azt, hogy Jézus Krisztus újra és újra megbizonyítja magát életünkben ennek az igának az összetörésével, friss erő ajándékozásával és a bűn hatalmának megfékezésével. A döntő kérdés számunkra az, hogy mit kezdünk Jézus Krisztusban felszabadult életünkkel. Jézus ugyanis nemcsak megszabadít valamitől, hanem felszabadít valamire. Felszabadít arra, hogy most már ne önmagunknak, a magunk önző bűnös énjének éljünk, hanem felebarátainknak. Azoknak, akikkel együtt élünk, együtt dolgozunk, együtt építjük ezt az országot és akikkel együtt hiszünk az egyházban. KARÁCSONY AZ A DRÁGA ALKALOM, amely különösen is arra hív bennünket, hogy rányíljon a szemünk a másik emberre, a felebarátra, a munkatársra, a honfitársra, akinek segítenünk kell az életét szebbé és boldogabbá tennünk, kérdéseit megoldanunk, tanácstalanságában tanácsot adnunk, mamagányosságát feloldanunk. Itt tűnik ki, hogy a Jézus Krisztusban felszabadult élet legfőbb sajátossága a szeretet, amely leleményesen keresi meg a szolgálat alkalmait és lehetőségeit és amely a szavakon túl tud tevékenyen a felebarát mellé állni minden élethelyzetben. A felszabadult életet betöltő szeretet azonban nemcsak néhány emberre irányul, egy szűk körre, hanem tágölelé- sü. Keresi a lehetőséget és módját annak, hogy segítője legyen mindazoknak széles e világon akik éheznek, ínséget szenvednek, békére vágynak^ társadalmi és gazdasági igazságosságért küzdenek, a faji megkülönböztetés terhes igája alatt kínlódnak. Ez a szeretet hozzáadja a maga erejét ahhoz a munkához, amelyet a jóakaratéi emberek végeznek azért, hogy az egész világon béke és kenyér, igazságosság és egyenlőség legyen. Legyen ez a karácsony a bűn igája ösz- sze törésének és a szeretet szolgálatára való felszabadulásunknak drága alkalma. D. Káldy Zoltán f « Karácsony az emberért
