Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-12-15 / 50. szám

Nemcsak magunknak élünk - s/(k aielikai sorodat 3Mey§elent&eEi a bulldózer eh ígéret és beteljesedés 2 Kor 1, 28 Valahol egyszer azt olvastam, hogy az ádvent a karácsony előszobája. Való igaz, az ádvent a várakozás, az ígéret kelye és ideje. A várakozásnak ebben a korszakában éltek az ószö­vetségi ősatyák és a próféták is, akik birtokosai voltak Isten ígéretének. Annak az ígéretnek, hogy Isten elküldi egyszülött Fiát, a Messiást a világ megváltására, üdvözítésére. Ennek az ígéretnek az idejét éljük most mi is ebben az ádventi időben, de mi az ígéret mellett részesei vagyunk már a beteljesedésnek is. Jézus Krisztus eljött erre a világra az első karácsonyon, s mi ezekben az ádventi napokban ennek a boldog bizonyosság­nak a tudatában várhatjuk az idei karácsonyt. Jó, ha az ádven­ti várakozás idejét arra használjuk fel, hogy kitárt szívvel fi­gyelünk az ige szavára, mert Isten most is megszólít minket. ISTEN IGÉJÉNEK LEGFŐBB TARTALMA AZ ÖRÖMHÍR, az evangélium. Isten sok mindent elmond nekünk igéjében. Megmutatja a bűn szakadékét, de megmutatja az élet útját is. Megmutatja feddő tekintetét, a bűnt büntető kezenyomát, de megmutatja a megtérő bűnöst magához fogadó szerető szí­vét is. Megmutat mindent, ami az életünk számára szükséges, de megmutatja a másik embert is, akinek szolgálatára maga Isten tanít meg minket. A legdöntőbb, a legnagyobb ajándéka Isten igéjének mégis az az evangélium, hogy Jézus Krisztus eljött erre a világra. El­jött értünk, emberekért, s megszabadított minket bűneinktől, bűneink büntetésétől, megszabadított minket a megkötöttségek­től, s szabaddá tett arra, hogy szolgáljunk a másik embernek, egyházunknak, népünknek és az egész világnak. ISTEN IGERETE JÉZUS KRISZTUSBAN TELJESEDETT BE. Amit Isten választott népének megígért, az évezredeken keresztül csak ígéret maradt. De a rendelt időben Jézus Krisz­tus eljött erre a világra. Az ígéret beteljesedett. Isten azelőtt is beszélt szeretetéről — ez a szeretet Jézus Krisztusban testet öl­tött, szinte kézzel foghatóvá lett. Isten ígérete szólt arról, hogy Ö kész szolgálni az embernek — Jézus Krisztusban maga a szol­gáló Isten lépett a földön élő ember elé. Jézus Krisztus úgy bocsátotta meg a töredelmes szívű bűnös vétkét, hogy kereszt- halála által annak bűne valóban eltöröltetett. Az évezredeken keresztül a sötétben utat kereső választott nép számára felra­gyogott az igaz Világosság, kitárult az Istenhez vezető út. Amit Isten megígért, az Jézus Krisztusban valósággá lett a mi számunkra is. Jézus Krisztusban ma is megtalálhatjuk az utat, az örömöt, a békességet, a bűnbocsánatot, az üdvösséget. Isten Ígérete igenné és ámenné lett megváltó Urunkban. ISTEN ÍGÉRETÉNEK MI IS ESZKÖZEI VAGYUNK. Az, amit Isten megígért, az. amit Isten valóra váltott, nem rajtunk kívülálló dolog, ö minket is felhasznál, hogy szolgái legyünk, hogy engedelmes eszközeiként továbbadjuk mindazt, amit mi is ajándékba kaptunk. Eszközei vagyunk abban, hogy a kapott világosságot tovább­adjuk az emberek között. Van. aki éppen a mi világosságunkat várja. Megtaláltuk a bűnbocsánatot, s ez arra kötelez, hogy mi is bocsánattal közeledjünk a másik emberhez. Isten szereteté- nek részesei vagyunk, s úgy leszünk a szolgálatban is engedel­mes eszközei Istennek, ha azt a szeretetet, amit kaptunk, to­vábbadjuk a másik embernek. És ahogy Jézus Krisztus nem nézte bűnös voltunkat, hanem szíve minden melegét feltétel nélkül nekünk adta. ugyanígy mi sem válogathatunk az embe­rek között, hanem feltétel és személyválogatás nélkül kell szol­gálnunk a másik embernek. Az ádvent ígéret és beteljesedés. Isten ajándékba adta ne­künk mind a kettőt. Legyünk engedelmes eszközei ígéretének, részesei a beteljesedésnek, s elkötelezettek a szolgáló életre! Harkányi László A LUTHERÄNIA ZENÉS ÁHÍTAT ÉNEK- ÉS ZENEKARA lesz december 15-én. a dél­december 22-én délután 6 után 6 órai istentisztelet ke­órakor istentisztelet kereté­rétében a kelenföldi temp­ben a Deák téri templom­lomban (Bpest XI., Bocskai ban előadja út 10.) J. S. BACH Közreműködik: KARÁCSONYI TRAJTLER GÁBOR ORATÓRIUMÁT orgonaművész (I—III. kantáta) és a gyülekezet zenekara Közreműködnek: Vezényel: Mohácsi Judit, Budai Lívia, SULYOK IMRE Fülöp Attila, Berczelly karnagy István és Trajtler Gábor Műsoron: Vezényel: Händel 5. orgonaversenv, WELTLER JENŐ J. S. Bach. C. Franck, J. G. Igét hirdet Werner .és Sulyok Imre DR. HAFENSCHER művei KÁROLY Offertorium igazgató-lelkész az orgona újjáépítésére Az első világháború után, amikor az elcsatolt területek értelmi fölöslege és elbocsá­tott rétege vándorbotot raga­dott, a megélhetés reményé­ben túlnyomó többsége Buda­pestre özönlött. Vagonokban és szükség-lakótelepeken ten­gette évekig, évtizedekig sor­sút, mert a Horthy-Magyaror- szág szinte propaganda célból is konzerválta ezt a szeren­csétlen állapotot. Lassan az­után kicserélődtek e szükség­lakótelepek lakói, s a „város peremén”, — a periferikus ke­rületek — jellegzetes nyomor­tanyái leitek, úgy amint azt József Attila megénekelte. Ilyen volt a fni kerületünk „gyepűjén” felhúzott Mária V aléria-telep. A „villa neg- rák” ócska bádog és faházai — kár, hogy egy-kettő nem maradt emlékül belőlük —, amelyek társadalmi és etikai vonatkozásban egyaránt rend­kívül izgalmas képet nyújtot­tak. ENNEK HELYÉN ÉPÜLT két évtizeddel korábban az első nagyméretű lakótelep, a Jó­zsef Attila. Modern lakásaival, komfortjával, a telep mére­teivel kiemelkedett kerüle­tünkből, de az egész akkori fővárosból. Eltűnt a Mária Valéria-telep, s helyette 30— 35 ezer embernek nyújtott haj­lékot az új városnegyed. S az ember érezte, ha belép ennek a telepnek az utcáiba, új „vá­rosba” jutott. Ez történt 1955 —1956-ban, s ma megszokott képe a IX. kerületnek. S hogy ezáltal ilyen roppant számmal növekedett kerületünk lakos­sága, s hogy az új lakótelep szociális, kommunális, társa­dalmi, etikai stb. problémái je­lentkezni fognak, a honfogla­lás lázában észre sem vettük. AZÖTA GOMBA MÓDJÁ­RA szaporodtak az új lakóte­lepek, sőt egész városrészek vannak halálra ítélve elavult­ságuk miatt, mert helyükre szükség van. A kérdések egy­szerre robbantak és a legkü­lönbözőbb szervek foglalkozá­si tárgyává váltak. Mert neon egyszerű probléma Óbuda sza­nálása, felszámolása pl., ahol földszintes, oleanderos • udva­ros házakban, festői egyszerű­ségben, víz, gáz és egyéb szol­gáltatások nélkül és gyakran a nyomor benyomását keltőén laktak emberek. Nos, a város- rendezés terveinek megfele­lően megjelentek a bulldóze­rek, a lakókat áttelepítették a már megépült új lakótelepek­re s legyalulták a régi viskó­kat, majd egy-két év alatt, a házgyárak bő termésének megfelelően felépült egy új Öbuda. amely még véletlenül sem hasonlít a régire. Viszont betelepült olyan lakókkal, akik más, szanálásra ítélt város­részből kerültek ide. Öbuda pl. már majdnem készen van és pillanatnyilag — többek között — a külső Józsefváros van bontás, illetve építés alatt. De éppen a napokban olvas­tam, hogy rövidesen sor kerül a külső Ferencvárosra, amely­nek panorámája hasonló a fentebb vázolt, elavult város­negyedekéhez. Az ŰJ LÉTESÍTÉSÉNEK ÖRÖME MELLETT azonban jelentkezik egy sereg nehéz kérdés. Itt van pl. a „lokálpat­riotizmus" kérdése. Pl. a mi külső kerületünk a ferencvá­rosi, régi malmok, kertésze­tek (az utcák nevei őrzik már csupán!), kisebb-nagyobb üze­mek közé épített egyszerű, hangulatos földszintes házak sorából áll. Csak itt-ott töri meg egy-egy emeletes bérház a kocsibejáratos udvaros há­zak falusi jellegét. De ezek a berházak is jellegzetesen Jó­zsef Attila-iak, proletár laká­sok, amelyek túlnyomó többsége szoba-konyhából áll. Mégis fe­rencvárosinak lenni valami sajátos lelkületet, öntudatot jelentett. Kerületünkből ne­hezen, úgy mondják az öre­gek: „csak hatökrös szekér­rel” vihetik el őket. A lokál­nak ez a szeretete sokoldalú, és feltűnő. Ezzel számol taná­csunk is. Feltűnő ennek a „halálra­ítélt” városnegyednek az élet­kora is. Elöregedett. Az egy­szerű lakásokkal pl. már csak az igénytelen öregek elégsze­nek meg. Konzervatívok és ra­gaszkodók. (Persze sok esetben az anyagi lehetőségeik a sza­bályozók.) Nem kell „emele- tezni”, lépcsőket járni. Míg vi­szont a fiatalok szárnyra kel­tek már, ők az új lakótelepek lakói. Vasárnaponként színes autóikon eljönnek megláto­gatni a nagyszülőket, hozván a kisunokákat magukkal. ITT KIALAKULTAK A RÉGI KAPCSOLATOK, ame­lyek sok esetben évtizedekre nyúlnak vissza. Itt élték le életüket, s ma is, ha az időjá­rás engedi, kiülnek az udva­rokra, mint faluhelyen terc­ierére, vagy könyökölnek az ablakpárkányra „fenszterli- zésre”, hogy nézegessék meg- bot'ránkozva az utcán csóko- lózó párokat. A megszokott környezet, az együtt leélt évek — évtizedek eltéphetetlen szá­lakká sodródtak, s a kénysze­rű mozgás, elköltözés nagy megrázkódtatást idéz elő lel­kűkben. Egymásról mindent tudnak. mintha üvegfalak mögött bo­nyolódna életük. De az isme- rősség gyűrűjébe háztömbök és utcák népe tartozik. Itt meg kell szokni, hogy nincs titok. A VILÁG VALLÁSAINAK STATISZTIKÁJA Első helyen 605 millió hi- protestánsok (280 millió), vővel a római katolikus egy- buddhisták (176 millió), orto- ház áll, utána pedig a követ- doxok (150 millió), sintoisták kezűk: mohamedánok (480 (73 millió), taoisták (56 mii­millió). hinduk (430 millió), lió), zsidók (15 millió), (epd— konfuciánusok (375 millió), eh) Ilyen egyszerű azután a kö­zösségi életük is. Egy példa erre: evangélikus templomunk itt a kerületben tűzfalait kö­zé ékelődött. Kicsiny és meg­hitt, mint általában otthonuk. Udvaron áll, mint többségé­nek a lakása és megszokott, mint a környezet, amelyből templomba jönnek. Szőlőindák futnak fel egyik oldalon a ke­rítésre, virágágyás és az el­maradhatatlan oleander díszí­ti az udvart, mint otthon. Nos, ebben jelentkezik a mi sajá­tos problémánk. Mert ha sor kerül a szanálásra, együtt fognak bontani bennünket. És akkor hogyan lesz vasárnap délelőtt? Mert a mi „Mariska nénijeink” még hónuk alá ve­szik a „csatos imakönyvet”, s azzal bandukolnak a tem­plomba. Útközben csatlakoznak egymáshoz ismerősök, kedves barátok és idejövet, hazame­net az élet ügyes-bajos dolgait át lehet rágni. így olyan idilli, ofyan festői a maga kopottságában, leved­lett vakolatától a már renová­lásra nem tervezhető város­rész. DE AZ IS VILÁGOS, hogy hangulat és nosztalgia nem lehet akadálya az újnak. Vi­szont az is igaz, hogy az új lé­tesítménnyel együtt feltörnek a demográfia, szociológia, val­lásos élet stb. problémái. A mi esetünkben ez szinte úgy hat, mintha egy vagy több fa­lu népét költöztetnék át el­szórtan egy modern városba. Uj emberek jönnek majd ide a „régi” Ferencvárosba is. Az emberekben megvan a vágyó­dás az új iránt, de a lelki gyö­kerek pillanatnyilag erőseb­bek a vágynál. Különösen áll ez az öregekre. S tapasztalat­ból tudjuk, hogy sok víznek kell a Dunán lefolynia, míg az öreg, vaskos gyökerek ismét beágyazódnak életképesen az új talajba. AZTÁN ÚJABB KÉRDÉS következik. Vajon új. települé­seinkben mikor uralkodik el a kerület szeretete olyan mér­tékben, mint volt ez a régiek­ben? Mikor lesz szőkébb ha­zájuk Öbuda, József- és Fe­rencváros? Mikor mondják olyan meghitten, mint most még: „haza megyek, mert vár a „sparherd” egyszerű mele­gével s átjön a szomszéd, aki­vel a hosszú téli esték unal­mát és egyhangúságát elüt­jük”. Ilyen, s hasonló kérdé­sek tucatjai várnak megoldás­ra az új lakótelepeken. E cikk­ben csupán néhányat érintet­tünk, a folytatásban részlete­sebben tárjuk fel egyiket, má­sikat. dr. Rédey Pál Útkészítés A régi időben, ha egy falu­ba, vagy városba előkelő ven­déget, uralkodót, vagy királyt vártak, mindenek előtt új utat készítettek számára. Az útké­szítés régen is úgy történt, mint ma. Hogy az út egyenes és sima legyen,' a völgyeket, a mélyebben fekvő helyeket feltöltötték, a halmokat, dom­bost pedig elegyengették. Mielőtt Isten elküldte egy­szülött Fiát, Jézust az embe­rekhez, hogy tanítsa, gyógyít­sa és megszabadítsa őket a bűntől, előre küldött egy pró­fétát, hogy elkészítse számára az utat az emberek szívében. Ez a próféta Keresztelő János volt. János így prédikált az embereknek: készítsétek az Úrnak útját, egyengessétek ösvényeit. Minden völgyet tölt­sétek be. minden hegyet és hal­mot hordjatok be, a görbe utat egyenesítsétek ki, az egyenet­lent pedig tegyétek simává. Keresztelő János prédikáció­jában azt is elmondta, hogy ez a képies beszéd tulaj­donképpen mit jelent: térje­tek meg és kérész telked jelek meg! Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak akinek nincs. A vámszedők­nek ezt mondta: a megsza­bottnál több vámot senkitől ne követeljetek. A katonák­hoz pedig így szólt: senkit se zsaroljatok, hanem elégedje­tek meg a zsoldotokkal. Akik megbánták bűneiket és meg­fogadták, hogy ezután szere- tetben és békességben fognak élni, azokat János megkeresz­telte a Jordán folyó vízében. Beállította őket a folyóba, alámerítette őket, hogy ezzel is jelképezze, hogy ezután új emberként tisztán éljenek. A karácsony előtti idő min­den esztendőben Jézus várá- sának és az ő útja elkészítésé­nek az ideje. Ennek az idő­szaknak van egy külön neve is: ádvent, ami azt jelenti ma­gyarul, hogy eljövetel. Jézus eljövetelére ma is úgy készül­hetünk fel igazán, Jézus útját ma is úgy készíthetjük el, hogy megbánjuk bűneinket és igyekezünk Isten akarata sze­rint szeretetben élni. Ez konk­rétan azt jelenti, hogy szót fo­gadunk szüléinknek, nevelő­inknek, hogy csúfolódás és irigység helyett szeretettel se­gítünk társainknak, bibliai ki­fejezéssel, hogy megtérünk és új életet kezdünk. Aki így várja Jézust, ahhoz ő bizto­san megérkezik és megtölti szívét boldogsággal és öröm­mel. örvendve köszöntsétek E kedves vendéget! Űtját egyengessétek, Elhagyva bűnt, vétket. Lábát ne sértse kő. Ó, hajts előtte térdet, S bízzál, hisz ő teérted, Üdvösségedre jő. Nagy gyülekezetekben \ szarvasi gyülekezel élele Az ótemplommal szemben, a Mezőgazdasági Főiskola elő­terében áll Tessedik szobra. Példaadást és helytállást su­gall. Templomból menet a hí­vek egy része hol reánéz. hol a főiskolákra, a Kutató lnté­Tessedik Sámuel szobra Szarvason setre. Ez a mai igehirdetésünk és gyülekezeti életünk háttere. Tessedik kezdeményezéseit, a parasztság felemelését, ma a tudományos központok irá­nyításával egesz népünk vég­zi. Ennek a népnek vagyunk munkás résztvevői mi is: evangélikus gyülekezet, hi­tünkből fakadó életünkkel. A NAGY LÉLEKSZÁMÚ GYÜLEKEZET ÁTFORMÁ­LÓDÁSA lassúbb és nehézke­sebb. Itt minden alkalommal a gyülekezetnek csak kicsiny töredékét érjük el. Annál fon­tosabb'a jó, eligazító igehirde­tés és a fáradhatatlan lelki­pásztori munka, hogy a Szent­lélek hitet ébresztő munkájá­ból több jócselekedet fakad­jon, személyes döntés és fele­lősség szülessék. Ma már a nagy gyülekezet sem egészé­ben „hegyen épített város”, hanem apró őrtüzek kicsiny fénye. Kell, hogy ezek tiszta és erős fénnyel égjenek. Az adottságoknak megfele­lően új alkalmakat is kere­sünk, hogy erre a feladatra felkészítsük a híveket. Téli időben az újtemplomiak a ta­nyákon házi bibliaórákat tar­tanak, ahová a felügyelő, gondnok is kimegy és tájékoz­tatják az embereket az idő­szerű kérdésekről. Az ótem­plomnál több héten át elő­adássorozatban tárgyaljuk meg a kérdéseket, gyakran felkért világi előadókkal is. A LELKIPÁSZTORI MUN­KA a személyes kapcsolatok ápolására elengedhetetlen. Egyesek így is csak évek múl­va ismerik meg új lelkészüket s válik számukra személyessé az egyház ügye s az egyház mai, minden emberre kiterje­dő szolgálata. Nemzetiségi város és egy­ház lévén, az istentiszteletek egy része szlovák nyelvű, így szolgálunk a betegeknek, öre­geknek, ahol kell. Minden lel­kész jól bírja a szlovák nyel­vet. Közösséggé kell formálód­nia a ma gyülekezetének. Át kell éreznie, hogy nemcsak egymás mellett élünk, hanem együtt, mint a Krisztus teste. Az egész egyház által kiépí­tett és elfogadott helyes és jó teológiai alapokon Jézus Krisztus segítségével és ke­gyelmével szolgálunk. A vilá­gi vezetők, különféle szolgá­lattevők is egyértelműen vál­lalják ezt az utat és tehetsé­gük szerint szolgálnak. Van presbiter, aki rendszeresen végzi a személyes diakóniát, fát vág, kerítést javít a rászo­rulóknál, van, aki buzdít és ösztönöz, van, aki anyagiakkal segít. A tanyai körzetek em­berei, ha kell, házukat bocsát­ják rendelkezésre, ha kell a tanyai iskolákban készítik elő az alkalmakat. Jó jelei ezek az egyház közösségi voltának, szeretetben való együttmun- kálkodásának. Tanulják és ta­nítanak, hogy a keresztyén, ember önmagát és javait a fe­lebarát szolgálatába állítja. Még sokaknak kell ezt megta- nulniok. GYÜLEKEZETEINK (Ö- ÉS ÜJTEMPLOM) BELENŐT­TEK o közegyházi gondolko­dásba, nyitottak és készsége­sek más gyülekezetek és az országos egyház felé. Ugyan­akkor nem kevés erőfeszítést jelent a saját lelkészi állásaik (2—2 és 1 lelkészi munkatárs) és az egyházszervezet fenntar­tása mellett a nagy terjedel­mű egyházi épületek fenntar­tása, karbantartása. Sokan csak néha veszik igénybe az egyház szolgálatát, de nem se­gítenek a folyamatos terhek hordozásában. A gyülekezet egészének közösséggé formá­lódása még Isten kezében van. Az újtemplom tönkrement te-, tö-faszerkezetének kicserélése jelenleg a legnagyobb megol­dásra váró probléma. Öröm, hogy néhányan jószívvel ere­jükön felül is adakoznak és hordozzák a felelősséget, de gond, hogy miképpen lehetne többeket is felsorakoztatni. KÖZÖSSÉGET VÁLLA­LUNK egész népünk, elsősor­ban városunk fiataljaival. A hatóságok is készséggel segí­tenek. ha kell, ők viszont első­sorban a Hazafias Népfront keretei között, a társadalmi munkák és tevékenységek so­rán várják az egyház segítsé­gét. Megbecsülik az egyházi embereket a közéleti poszto­kon, a termelőmunka sorai­ban, ahol és akik munkaere­jükön túl a szívükét is bele­adják. Mezőgazdasági és kis­ipari termelőszövetkezetek alapítótagjai, kitüntetettjei s a rátermettek vezető beosztás­ban is helytállanak. Presbite­reink a legkülönfélébb helye­ken dolgoznak és állnak helyt. Örömmel veszünk részt váro­sunk építésében, melynek fej­lődése most bontakozik ki és reményteljes jövőt tervez. Sajátos lehetőségünk, hogy az ótemplom orgonájával is szolgálhatunk társadalmunk­nak is. Évenként a Művelődé­si Központ és a Főiskola is rendez orgonahangversenyeket templomunkban. AZ EGYHÁZI TÖRVÉNYE­INKET bevezető Ünnepélyes Nyilatkozat szavaival, gyüle­kezetünk is a Magyarországi Evangélikus Egyházzal „az Úr Jézus Krisztus követésében és az Ű példája nyomán a szol­gálat útját járja népünk és az emberiség közösségében.” Kovács Pál / I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom