Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-09-08 / 36. szám

•• • '/>í #•’*: Mfi,. Al-tüK' * Vi: • ?,v 'vv'r'-. ^ ÖRS ZAG OS ÉVA kJÉ&BAk ­N G E 1 . 11 CL 1 S' 1 , • £ /; 38Í xxxix. évfolyam 36. szám 1974. szeptember 8. Ara: 2,— forint Köztudomású, hogy a Lu­theránus Világszövetség (to­vábbiakban : LVSZ) legutolsó nagygyűlését a franciaországi Evianban tartotta 1970-ben. A legközelebbi nagygyűlés pe­dig a tanzániai Daressalam- ban lesz 1977. júniusának má­sodik felében. Az LVSZ tehát „félúton" van a két nagygyű­lés között. Ennek a gondolat­nak a jegyében tartotta az LVSZ Végrehajtó Bizottsági ülését az észak-amerikai Egyesült Államokban, North- field-ben július 21—27. kö­zött. A Végrehajtó Bizottság­nak 23 tagja van, beleértve ! Mikko Juva elnököt és a há­rom alelnököt. Az LVSZ el­nöksége engem is meghívott az ülésre és így lehetőségem nyílott arra. hogy a két nagy­gyűlés közötti szakaszban be­tekintést nyerjek az LVSZ jelenlegi munkájába és tervei­be. Köztudomású, hogy Ma­gyarországi Evangélikus Egy­házunk tagja az LVSZ-nek megalapítása óta, (1947) és munkájában az elmúlt ne­gyedszázadban nagyon aktí­van vett részt. Ezért fontos számunkra, hogy milyen irá­nyú és tartalmú munka fo­lyik az LVSZ-ben. Az alábbi­akban erről szeretnék néhány. Vonás kiemelésével beszá­molná A világért való felelősség A Northfieldben tartott végrehajtó bizottsági ülésen az volt a tapasztalatom, hogy az LVSZ-ben egyre inkább növekszik a világért való fe­lelősség. Anélkül, hogy hát­térbe szorulna az evangélium hirdetésének kötelezettsége, egyre több szó esik a világ nagy» problémáiról, gondjairól, arról, hogy nagyon sokan vannak még olyanok, akik éheznek, fajuk és színük mi­att elnyomottak és más igaz­ságtalanságot szenvedők. Mikko Juva. az LVSZ finn el- Tiöke, elnöki beszámolójában nagyon erőteljesen sürgette, hogy az egyházak az eddigi­nél többet tegyenek az igaz­ságtalanságok megszüntetésé­ért és az igazságosság érvé­nyesítéséért. Többek között ezeket mondta: „A mi vilá­gunk két részre van osztva: egy gazdagra és egv szegény­re. Az előzők megélhetési és fogyasztási színvonala tízszer- te magasabb, mint az utóbbi­aké. A világ népességének egyharmada használja fel a nyersanyagok négyötöd ré­szét. A szegénységgel együtt jár a rövid élet. a rossz egészségügyi körülmények, az alacsonyfokú nevelés és az igen lassú fejlődés. A gazdag országok — és ezek jórészt keresztyén tradícióval rendel­keznek — ellenőrzik a világ- politikát és világgazdaságot. A világkereskedelmi konfe­rencia eredménytelen volt. Az ENSZ első tízéves „fej­lesztési terve” nem érte el a célját. Hogy is érhetné el ak­kor, amikor a kormányok a legutolsó évben harmincszor annyi pénzt használtak fel a fegyverkezésre, mint a fejlő­dés céljainak előmozdítására. Az olajkrízis — amely véget- vetett az olcsó energia kor­szakának — nagyon kemé­nyen sújtja a legszegényebb nemzeteket, azokat, amelyek­nek sem iparuk, sem olajuk nincsen. Ezek a kemény va­lóságok a mi világunkban”. A világhelyzet ilyen elem­zése után Mikko Juva elnök fölvetette azt a nagyon ko­moly kérdést, hogy ebben a helyzetben mit tudnak tenni az egyházak és így folytatta: „Talán az volna a helyes, ha az egyházak beleragadnának a ..saját” feladataikba és nem törődnének a nagy világ- problémákkal? Vagy inkább az a helyes út számukra, ha felelősséggel szembenéznek a Félúton Eiian és Daressalam között A Lutheránus Világszövetség Végreha jtó Bizottságának ülése Northfieldben tényekkel? Igen. ez utóbbit kell tennünk! Hiszen nekünk a világ nagy fájdalmában meg kell hallanunk a szenve­dő emberek hangját és ebben a hangban a mi Urunk hang­ját.” Mikko Juva hangsúlyoz­ta, hogy természetesen az egyháznak nincs birtokában egy olyan „tervrajz”, amely­nek alapján az igazság és a béke világát e földön fel lehetne építeni. De az egy­ház Isten igéjének hirdetésé­vel és a szeretet minden te­rületen való érvényesítésével segíthet egy igazságosabb vi­lág felépítésében. „A Luthe­ránus Világszövetség tagegy­házainak túlnyomó része a gazdag ipari országokban van. Mindennél sürgősebb, hogy mi igen nagy figyelem­mel hallgassunk azoknak a népeknek a hangjára, ame­lyek harcolnak jogaikért. Vagy ezt teszik a tagegyházak, vagy ha nem teszik, elkerül­hetetlenül a gazdagok érde­kei mögé sorakoznak fel és egyúttal saját egyházuk pénz­ügyi és intézményes érdekei­nek védelmét szolgálják. Ez tehát a döntő kérdés szá­munkra” —. mondta az el­nök. Azután szólt Mikko Juva elnök az egyház gyakorlati tennivalóiról. „Konkrét szük­ségekre konkrét feleleteket kell adni.” Az egyes orszá­gokban az LVSZ tagegyházai­nak segíteniük kell az igaz­ságosabb rend kialakítását. Ezen túlmenőleg a világszer­vezeteknek kell erőteljes munkát kifejteni a szegények érdekeiben. Az egyházak jó szolgálatot tehetnek azzal is. ha a nagy változások idejé­ben szót emelnek az emberi lét és emberi méltóság meg­becsüléséért. (Mikko Juva el­nök számos nagyszerű javas­lata között nem említette azt, hogy sokfelé a világban csak strukturális gazdasági és tár­sadalmi változás hozhatna megoldást a népeknek.) A világért való felelősség hasonló hangjai szólaltak meg André Appel távozó főtitkár jelentésében. Abból indult ki, hogy a múlt évben a Végre­hajtó Bizottság az NDK-beli Eisenachban tartotta ülését. tehát egy szocialista ország­ban. A szocialista országok­ban levő egyházak — mint mondotta — jobban fáradoz­nak a világ ügyeiért, különö­sen pedig a béke ügyéért, mint azok az egyházak, ame­lyek más szituációban van­nak. Bár az égyháznak meg­van a sajátos területe, amely­re elhivatott és nem szüksé­ges beleavatkozni olyan ügyekbe, amelyek az állam felelőssége alá tartoznak, mégis az egyháznak is fela­data. hogy támogassa az ál­lami kezdeményezéseket és így beszéljen és cselekedjék a „vallásos területen” kívül is”. Ezt követően André Appel főtitkár felvetette azt a kér­dést. hogy milyen irányban kell haladnia a jövőben a Lutheránus Világszövetség­nek? Ezt a feleletet adta rá: Növekedő súllyal kell fog­lalkoznunk a világért való felelősség problémájával.” Van olyan felfogás — mon­dotta a főtitkár —, hogy az egyháznak a „lelki ügyekre” kell korlátoznia szolgálatát, de ahol az egyház felelősség­gel beszél, ott hallgatnak rá. Elismerte a főtitkár, hogy az egyháznak sokkal többet kel­lene foglalkoznia a világgaz­dasági problémáival, „de mi nagy mértékben felkészületle­nek vagyunk erre.” „Az egy­ház nem maradhat sem el­lúgban és ennek a világnak a problémái között.” Mikko Ju­va elnök megjegyzései mögött világosan rajzolódik ki az a felismerés, hogy a missziót, az evangélium hirdetését nem Sl. Olaf College — a Végrehajtó Bizottság ülésének helye ehhez még hozzá lehetne venni Muetzehfeldt igazgató jelentését is — világosan ki­tűnik, hogy az LVSZ körei­ben valóban nagymértékben növekedik a világért való fe­lelősség és keresik annak út­ját és módját, hogy maga az LVSZ és annak tageavbázai mit tehetnek egy igazságo­sabb és boldogabb világ ki­építéséért. A missziói felelősség növekedése Mikko Juva elnök, az evia- ni nagygyűlésen hozott hatá­rozatra hivatkozva, a világ­ért való felelősség mellett na­gyon egyértelműen hangsú­lyozta az egyház felelősségét a misszióért. Az. egyház el­küldetett a világba Jézus Krisztus evangéliumának hir­detésére. Mint az eviani ha­tározat mondja „az egyház­nak hűségesen kell prédikál­nia az evangéliumot minden nemzetségnek.” Az evangéli­um azért hirdettetek, hogy az emberek üdvösségre jussa­nak. Hivatkozott Mikko Ju­va arra. hogy az ..üdvösség” fogalmába sokak szerint nemcsak a „túlvilági üdvös­ség” tartozik bele. hanem ai ember földi élete sok problé­májának megoldása is. Külö­nösen is hangsúlyozzák ezt a „harmadik világban”, olyan helyeken, ahol gyakran nagy a szegénység, az éhség, az emberi jogoktól való meg- fosztottság. Mivel a Bangkok­ban tartott világkonferencián a „harmadik világ”-ból jött küldöttek erőteljesen hang­súlyozták. hogy számukra az üdvösség magába foglalja az ember megszabadulását min­den gonosz hatalomtól — éh­ségtől, szegénységtől is. stb. — azért sokan az európai teológusok közül negatívan ítélték meg ezt a világ konfe­renciát. Azt mondották, hogy az erősen „horizontális” síkú (földiekkel foglalkozó) volt. Szerintük az evangélium az embert „vertikális” síkba ál­lítja bele. tehát Istenhez való viszonyában szólítja meg. Ez­zel a kérdéssel kapcsolatban azt mondotta Mikko Juva, hogy a „horizontális-vertiká­lis” vonal bármelyikének egy­oldalú hangsúlyozása hamis. „Hogy is lehetne Istennel va­lamilyen viszonyba állni úgy, hogy egyúttal ne kellene be­szélnünk a felebarátról is és lehet-e Istent másképpen szolgálni, mint‘ ebben a fl­iehet másképpen végezni, mint úgy, hogy az a túlvilági üdvösség szem előtt tartása mellett munkálja az ember­nek e világban való javát is. Az ökumenikus felelősség növekedése A világért, a misszióért va­ló felelősség növekedése mel­lett szólnunk kell arról is, hogy az LVSZ-ben egyre erő­teljesebb az ökumenikus ér­deklődés és felelősség. At. LVSZ vezetősége úgy látja, hogy az LVSZ-nek segítenie kell az egyházak közeledését és egymással való közösségét. Az LVSZ több felekezetközi párbeszédet (dialógust) foly­tat. Von egy munkacsoportja, amely a római katolikus egy­ház kiküldötteivel, egy másik munkacsoportja az anglikán egyház megbízottjaival foly­tat párbeszédet. Az eddigi párbeszédeknek írásbeli ered­ményei is vannak. Több kér­dés tisztázódott a párbeszé­dek. során, ugyanakkor szá­mos kérdés még nyitva ma­radt. A legtöbb nézeteltérés az úrvacsorával, a megigazu- lással és az egyházi hivatal értelmezésével kapcsolatban van. Nem jutott előbbre a megbeszélés a római katoli­kus egyházzal a vegyesházas­sággal kapcsolatban. Annál örvendetesebb. hogy Európá­ban a református és evangé­likus egyházak megegyezésre jutottak a közös úrvacsorában és szószékeik kölcsönös hasz­nálatában. Ezt rögzítették az un. Leuenbergi Konkordiában. Ezt a megegyezést az európai evangélikus és református egyházak túlnyomó része máris aláírta, néhányan pe­dig ezután fogják aláírni. Elég élesen vetődött fel Northfieldben a Vérehajtó Bizottság ülésén az „evangé­likus egyházak egységé”-nek kérdése. Vannak ui. olyan evangélikus egyházak, ame­lyek még nem léptek be a Lutheránus Világszövetségbe, sőt olyanok is. amelyek egy ország területén élnek, de egymástól elkülönülő egyház­testeket alkotnak, (pl, az Egyesült Államokban az evan­gélikus Missouri Zsinati Egy­ház). A Végrehajtó Bizottság hosszú megbeszélést folyta­tott arról, hogy miképpen le­hetne az elkülönülő evangéli­kus egyházakat is belevonni az evangélikus egyházak nagy családjába. Jelentések a tagegyházaktól A Lutheránus Világszövet­ség elnöksége minden eszten­dőben megkéri a tagegyháza­kat, hogy legalább egy rövid jelentésben számoljanak be életük legfrissebb eseményei­ről. A Végrehajtó Bizottság elé került ezeknek a jelenté­seknek az eredeti szövege és egy összefoglaló értékelés. Tanulságos lehet számunkra, hogy ez az összefoglaló érté­kelés mit emelt ki az egyes tagegyházak életéből. Az etió- piai evangélikus egyház öröm- meL jelenti, hogy az evangéli­um továbbterjedt Etiópiában és az evangélikus egyház en­nek következtében erőteljes növekedésben van. Libériában nagyon fontosnak tartja az egyház a hívek személyes fel­keresését és pásztorolását. Észak-Indiában az egyházi irodalom terjesztését tartják fontosnak. Az észt evangé­likus egyház örül annak, hogy számos külföldi evangélikus egyházi vezető látogatta meg. Hong-Kong-ban az evangé­likus Teológiai Akadémia ke­resi a lehetőséget, hogy a teo­lógus képzésben együttmű­ködjék a nem-evangélikus egyházakkal. A finn egyház nagy összegeket gyűjtött az észak- és dél-vietnami rászo­rulóknak. a chilei menekül­teknek. A svéd egyház nagyon határozottan támogatja az Egyházak Világtanácsa faji megkülönböztetés elleni prog­ramját. A mi magyar evan­gélikus egyházunkkal kapcso­latban különösen is kiemeli az új Teológiai Akadémia és Teológus Otthon építését, a szórványhittankönyv kiadá­sát, az új magyar bibliafordí­tás nyomdába adását. Itt kell megemlítenem, hogy az LVSZ elnöksége lehetősé­get nyújtott nekem arra. hogy a Végrehajtó Bizottsági ülésen mintegy 150 ember je­lenlétében részletesen beszél­jek magyarországi evangé­likus egyházunk) életéről és szolgálatáról, a Lutheránus Világszövetséghez való viszo­nyunkról. Tájékoztatásomat nagy érdeklődés kísérte. Új tagegyházak A Végrehajtó Bizottság há­rom új tagegyházat vett fel a Lutheránus Világszövetségbe. Ezekkel együtt a tagegyházak száma 92-re emelkedett. Fel­vételt nyert a Középafrikai Köztársaság Evangélikus Egy­háza. Itt 1923-ban kezdődött a misszió. Ez az evangélikus egyház jelenleg 15 ezer lelket számlál, akik jelenleg' 160 fa­luban élnek. Van egy biblia­iskolájuk. amely az elmúlt években több tanítót, evangé­listát és lelkészt képszett ki. Hét papjuk van. 1975-ben szeretnének egy lelkészképző szemináriumot nyitni Babou- ban. Hong-Kong Synod. Kínai- Rajnai evangélikus egyház. Itt a munkát a Rajnai Misszió kezdte el 127 évvel ezelőtt. Jelenleg 7 ezer tagja van. 27 munkással. Tsung Tsin Missziói Egyház (Hong-Kong). Ezt az egyházat a Baseli Misszió (Svájc) ala­pította ugyancsak 127 évvel ezelőtt. Tagjainak száma 8 ezer. akiket 26 lelkész és evangélista gondoz. Új főtitkár André Appel francia lel­készt, az LVSZ eddigi főtit­kárát a francia kormány ki­nevezte az Elzász-Lotharingiai Evangélikus Egyház elnökévé. Ennek nyomán lemondott az LVSZ-nél viselt főtitkári ál­lásáról. A Végrehajtó Bizott­ság northfieldi ülésén ünne­pélyesen búcsúztattuk a fő­titkárt. aki a mi magyaror­szági evangélikus egyházunk­kal is nagyon meleg kapcso­latot tartott és többször járt nálunk. A Végrehajtó Bizott­ság Carl Mau amerikai lel­készt választotta meg főtit­kárrá. Az új főtitkár koráb­ban hosszabb időt töltött Genfben. mint főtitkárhelyet­tes. Az eLmúlt években ha­zánkban is járt. Igen nagy feladata lesz a közeljövőben az 1977-ben tartandó Nagy­gyűlés előkészítése. A nagy­gyűlés mint cikkünk elején is említettük Tanzániában, Daressalam-ban lesz. D. Káldy Zoltán nemrég ünnepelte Torre Pelli- cében 800 éves fennállását. A sok üldöztetést elszenvedett előreformátori egyház a jubi­leumhoz kapcsolódva tartotta meg ezévi zsinatát is, amelyen részt vettek a Német Szövet­ségi Köztársaság és Francia- ország déli területein elszórtan élő gyülekezetek képviselő: is. zárkózó, sem lamentáló, ami­kor olyan sokan szenved­nek,” Ügy érzem, hogy Mikko Juva elnök és André Appel főtitkár jelentéséből — és LATIN AMERIKAI POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI KÉRDÉSEK szerepelnek a Keresztyén Bé­kekonferencia Nemzetközi Ti- kársága szeptember elejére Kubában (Matanzas) tervezett legközelebbi ülésének napi­rendjén. Az ülésen, mint a KBK egyik alelnöke, részt vesz D. ár. Bartha Tibor püspök is. PIMEN PÁTRIÁRKA Moszkva és Oroszország orto­dox egyházfője egy a ciprusi eseményekkel kapcsolatos nyi­latkozatában élesen támadta azokat a ciprusi egyházi körö­ket, amelyek politikai maga­tartásukkal hozzájárultak a ki­robbant fegyveres összetűzé­sekhez és a jelenleg is megol­datlan helyzethez. A LESZERELÉSSEL kapcsolatos kérdéseknek szen­telte egyik gyülekezeti alkal­mát júniusban a Bréma-Osle- benhausen-i (Német Szövetségi Köztársaság) evangélikus gyü­lekezet. Az együttlétre H. D rewes lelkész irányításával készített nyilatkozatban többek között hangsúlyozták: nem­csak a fegyverektől, hanem az előítéletektől és rémképektől is meg kell szabadulnunk. Az antikommunizmus sokkjából is ki kell gyógyulnunk. AZ OLASZORSZÁGI VALDENS EGYHÁZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom