Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-09-01 / 35. szám

E VA N G E L I K U S H E TI LA P ÖRS ZÁG 0S XXXIX. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1974. szeptember 1. Ara: 2,— torint Kinyílt kapok Két és Jel hónapnyi, „diákboldogságot” zár le az általános és középiskolákban szeptember első héttőjén felhangzó csöngő. Évnyitó lesz, s a következő nap elkezdődik az 1974—75-ös is- kolaév első tanítási napja. Elszaladt ez a vakáció is, alig vet­tük észre a hetek múlását. Pedig mennyi minden belefért eb­be a néhány hétbe: madárdal a hajnali völgyben, tábortűz há­nyó parazsa körül vidám ének, labda pattogása a gyepen, strandok és tavak kék vize, könyvek izgalma, sokszor derék- fájdító de végül is izmosító munka, hosszú séták, társasutazá­sok ... Akárhogy is vesszük, őszintén bevallhatjuk, egy kicsit fájó, egy kicsit kesernyés a szeptemberi évnyitó. A szorgalmi idő: munka, kötelesség, sokszor nem is mindig egyszerű és problé­mamentes. Nem csak diákoknak, nevelőknek, pedagógusoknak, hanem nekünk is szülőknek. KORUNK A VÁLTOZÓ, HALLATLAN GYORSAN SZÜLE­TŐ s legalább ilyen ütemben elavuló ismeretek kora. De nem csak az ismeretek avulnak el gyorsan, hanem a hagyományos didaktikai és módszertani formák is. Nagyszerűen érzékeljük ezt mi szülők, ha arra gondolunk, hogy az a tankönyv, amely­ből idősebb gyermekünk tanult, néhány korosztállyal később fiatalabb gyermekünknél egészen más. Nem csak könyvet, „ir­kát” hord ma táskájában egy diák, hanem tesztlapokat, szá­munkra szokatlan és ismeretlen szemléltető eszközökről, „au­diovizuális kai netröl” beszél. NINCS KÖNNYŰ DOLGUK KORUNK DIÁKJAINAK DE PEDAGÓGUSAINAK SEM. Nincs, mert az oktató-nevelő mun- , kának különleges súlya és rangja van társadalmunkban. A mi korunkban a szükséges tudásanyag mértékének megmérése, kimunkálása, alkalmazása és átadása mérhetetlen felkészü­lést, munkát, szorgalmat kíván nevelőtől és diáktól egyaránt. És ennek a munkának eredménye nehezen mérhető rövid távon. Évek szükségesek hozzá. S ha vannak és lesznek is viták még tartalmi és módszertani kérdésekről, tananyagcsökkentésről és tananyag-módosításról, új rendtartások bevezetéséről, az isko­lai élet kötöttebbé és szigorúbbá tételéről, megéri, hogy időn­ként tárgyilagosan számba vegyük azt is. mit tett népünk a mögötte levő 29 év alatt az oktató- és nevelömunka területén. EL LEHETNE MONDANI, hogyan számolódott fel hazánk­ban gyakorlatilag teljesen az analfabétizmus, az írástudatlan­ság. Fel lehetne sorolni mindazt a társadalmi erőfeszítés-soro­zatot, mely diákok és pedagógusok élet- és munkakörülmé­nyeinek jobbátételéért történt, új iskolák, tantermek létesíté­sétől és felszerelésétől kezdve el egészen a napköziotthonok bevezetéséig . .. Amit csak felelősségben, áldozatban és törő­désben tenni lehet oktató és név élőmunkáért, azt társadalmunk és pedagógusaink megtették. MOST RAJTUNK VAN A SOR: szülőkön és gyermekeken. 52 a sikeres oktatómunka egyik záloga. Az otthon légköre, szü­lők és gyermekek szinkronbajutása az iskolával és a pedagó­gusokkal. Egy régen élt magyar költő epigrammájának jól ismert sza­vai jutnak eszembe: „Jót s jól. Ebben áll a nagy titok”. Ma azonban már igényesebben kell fogalmaznunk, mint a hajdani iró. Valahogy így: „Jót és jobban .. .!’ — ez ma a mérce és az igény az élet minden területén. AZ MOST A KÍVÁNSÁGUNK, legyen áldás és eredmény a szeptember 2-án becsöngetéssel kezdődő 1974—75-ös tanéven. Reméljük sok-sok ezer diák s értük fáradó pedagógus számá­ra igy is lesz. Blázy Lajos Vendégünk: H. Gienke greifswaldipüspök Horst Gienke evangélikus püspök és felesége (Greifs­wald, NDK) egyházunk hiva­talos vendégeként augusztus 22-től szeptember 2-ig ha­zánkban tartózkodik. Augusz­tus 25-én Gienke püspök igét hirdet a kötéséi gyülekezet is­tentiszteletén. szeptember 1-én pedig a Deák téri templom­ban. Előadást tart lelkészek részére a következő címmel: „A barmeni teológiai nyilat­kozat jelentősége mai bizony­ságtételünk és szolgálatunk számára”. Látogatása során munkatársaival fogadja D. Káldy Zoltán püspök-elnök és megbeszélést folytat D. dr. Ott- lyk Ernő püspökkel. A tervek szerint vendégeink megtekintik az új Teológiai Akadémiát va­lamint más egyházi intézmé­nyeket és néhány napot töl­tenek balatonszárszói üdülőnk­ben. Offertorium a szórványok javára Néhány hónap óta cikkeket közöltünk lapunk hasábjain, amelyek bemutatták egyházunk szórványgyűl ékezeteit. Ahogy azt több beszámolóban is olvastuk, sok esetben nem tudnák fennmaradásukat, a lelkész! szolgálat folytonosságát biztosíta­ni ezek a lélekszámban csekély gyülekezetek, lia nem állna mel­lettük egész Magyarországi Evangélikus Egyházunk testvéri se­gítséggel. A segítés egyik formája az az offertorium, amelyet minden év szeptember első vasárnapján ajánlanak fel a gyü­lekezetek szórványaink támogatására. Szeretnénk remélni, hogy az említett cikksorozattal is növelni tudtuk a közös fele­lősséget egyházunknak a szórványokban végzett szolgálata iránt. Ezúton is ajánljuk azt Olvasóink adakozó szeretetébe. Isten szeretete ismét megszólít bennünket Új harang és lelkészlakás Ajkán Régóta várt nagy ünnepe volt az ajkai gyülekezetnek június 30-án. Sok tervezgetés. sok előbbrevaló munka elvég­zése után megvalósíthatta azt a tervét, hogy az első világhá­borúban elrekvirált harangja helyett újat öntethetett. E na­pon az egész gyülekezet bol­dog várakozással igyekezett a templomba és ünnepi izga­lommal vártuk D. dr. Ottiyk Ernő püspök érkezését. AZ ÜNNEP KETTŐSSÉGÉT az adta. hogy nemcsak a rég óhajtott harang szólalt meg, hanem az újonnan épült lel­készlakot is megáldotta az egy­házkerület főpásztora. A tem­plom zsúfolásig megtelt. Nem­csak az anyagyülekezet népe szorongott a padokban, de je­len volt a két leánygyülekezet. Csékút és Pusztamiske és a ■100 km2-nyi területen szétszórt szórvány népe is. Az ünnepi istentiszteleten D. dr. Ottiyk Ernő püspök hir­dette az igét Mt. 5. 1—9. tex­tus alapján. Mindenki érezte: az új harangnak az lesz a fel­adata, hogy Isten örök igéjé­Egyliáztörténeti naptár Szeptember 5. Ezen a napon tölti be 90. évét Bakay Péter ny. aposta- gí lelkész, akit szeretettel kö­szöntünk ezen a szép évfor­dulón. 8. Négyszázötven éve 1524. szeptember 8-án nyílt meg Rákos mezején az az ország- gyűlés, amely első ízben mond­ta ki határozatban amit azután az 1525:4. törvénycikk törvény­erőre is emelt: ..A lutheránu­sok ... mind megégetendők”. 12. Százhuszonöt éve. 1849. szeptember 12-én szervezte meg Lőhe Vilmos német lel­kész (1808—1872) Neuendet - telsau-ban a „lutheri szelle­mű bel- és külmisszió társa­ságot”. 14. Kilencven é’Wel ezelőtt, ’884. szeptember 14-én halt meg Eperjesen Vandrák And­rás, az eperjesi Evangélikus Kollégium kiváló profesz- szora, pedagógiai és filozófiai író. a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjk, a jé­nai és budapesti egyetemek bölcsészkarának tiszteletbeli doktora (sz. 1807). 17. Négyszáz éve fejezték le, maid égették meg Becsben az ausztriai reformáció első vér­tanúját. Tauber Gáspár jómó­dú bécsi polgárt. 17. Tíz évvel ezelőtt 1964. szeptember 17—25 között hi­vatalos látogatást tett egyhá­zunkban Willy Westergaard- Madsen dán prímás-püspök, akit Teológiai Akadémiánk 1970-ben tiszteletbeli doktorá­vá avatott 27. Százhuszonöt éve, 1849. szeptember 27-én halt meg szabadságharcunk leverőjének. Havnau osztrák tábornoknak egyik üldözöttje és áldozata Lörintsék Sámuel lónyabányai evangélikus lelkész, nemzet­őr. 29. Százötven éve, 1824. szep­tember 29-én halt meg Jols- ván gömöri esperesként Wal- laszky Pál tótkomlóst majd cinkotai lelkész, az első rend­szeres magyar irodalomtörté­net (Conspectus rei publicae literariae in Hungária.. Po­zsony. 1785), majd Buda, 1808 írója (Sz. 1742.) F. T. A KBK KÉPVISELŐI ÉS AMERIKAI EGYHÁZI VEZETŐK TALÁLKOZÁSA Széles körű és magas szintű találkozóra került sor augusz­tus 22—-25. napjain Prágában a Keresztyén Békekonferencia tagegyházainak képviselői és amerikai egyházi vezetők kö­zött A résztvevők a „Mit tehet­nek a keresztyének a nemzet­közi enyhülés megszilárdítá­sáért” főtéma jegyében folytat­tak eszmecserét. A tanácskozáson a Keresz­tyén Békekonferencia részé­ről többek között Nyikqdim metropolita, D dr. Bartha Ti­bor püspök és dr. Tóth Károly főtitkár volt jelen. Képvisel­tették magukat egyes nyugat­európai területi bizottságok is. így a Német Szövetségi Köz­társaságból Martin Niemöller lelkész, a hessen-nasseui egy- » ház korábbi elnöke és H. Mo- chalski lelkész, a KBK alelnö- ke vett részt. Az amerikai kül­döttségben helyet foglaltak több nagy református-presbi- teriánus. evangélikus, baptista és methodista egyház, valamint a római katolikus konferencia vezető képviselői. A találko­zón az Egyházak Világtanácsa megfigyelővel képviseltette magát. tapasztalat- és információcse­re jelentőségét a tanzániai egyházon belül és világvi­szonylatban. A konferenciát dr. Stefano Moshi püspök-el­nök nyitotta meg és azon részt vettek a Lutheránus Világszö­vetség Információs Osztályá­nak munkatársai is (Iwi) nek hallgatására hívogassa az embereket. A megkonduló új harang zengése szárnyat adott a gyülekezet felszakadó sóha­jának. melyben megköszönte Istennek, hogy a megzendülő érc a lelkek mélyére zengi: az Isten szeretete ismét megszólít bennünket, és felelt a haran­gokkal. az orgonával együtt: „Mily nagy az Ür kegyelmes- sége!” AZ ISTENTISZTELETET KÖVETŐ KÖZGYŰLÉSEN Mátis András lelkészjelölt is­lekezeti terem, iroda és ga­rázs van. Segítségére volt a gyülekezetnek a megoldás ke­resésében egyházunk vezetősé­ge és a megvalósuláshoz jelen­tős segítséget kapott a közegy­háztól. Az épület tervezését, kivitelezését pedig a város vé­geztette el. A gyülekezet asszonyai az­zal is ünnepélyesebbé tették az alkalmat, hogy új szőnyeget vettek a templomba és az ol­tár elé. A gyülekezeti terem és a lelkészi iroda ablakaira is vásároltak függönyt. mertette az új harang beszer­zésének történetét. Az 1901-1 ben özv. Thury Károlyné sz. j Trsztyenszky Franciska által adományozott 347 kg-os ha­rangot a második világháború alatt vitték el. hogy ágyú le­gyen az Isten békét és szere- tetet hirdető igéjének hallga­tására hívó szent eszközből. Ennek a harangnak a párját viszont az első világháború alatt vitték el. hogy gyilkos eszköz legyen belőle. E helyett 1930-ban készíttetett a gyüle­kezet egy 558 kg-os harangot. Amikor 1944-ben ledobták a Trsztyenszky Franciska által adományozott harangot a to­ronyból. a gyülekezet megsi­ratta és azóta élt a vágy a szí­vekben. hogy legyen új ha­rang. 1969-ben indult el az akadozás az új harangra és 5 év múlva együtt volt a szüksé­ges összeg. Az adományok kö­zött van szegény asszony két fillérje, hálaadás öröme, szo­morú, könnyes emlékezés azokra, akiket nagyon szeret­tünk. A harang 250 kg súlyú „C” hangú. A felirata az egyik ol­dalán az angyalok békét hir­dető örömhíre: „Dicsőség a magasságos mennyekben Is­tennek és a földön békesség, az emberekhez jóakarat!” (Lk. 2. 14.) A másik oldalán: „Készült az ajkai evangélikus egyház híveinek adakozásából az 1974. évben Gombos Lajos harangöntő mester műhelyé­ben Őrbottyánban.” AZ ÜNNEPSÉG MÁSIK RÉSZE AZ ÜJ LELKÉSZLA­KÁS FELAVATÁSA volt. Vá­rosrendezési szempontból Aj­ka városa kisajátította a vá­rosképbe nem illő öreg háza­kat. Közöttük az evangélikus egyház — a mai modernül, óriási ütemben épülő házak között anakronisztikusnak tű­nő elavult és öreg — parókiá­ját. A város nagyon gondos és körültekintő — az egyházak­kal szemben a legmesszebbme­nő jóakaratról tanúskodó — igyekezete lehetővé tette annak az elvnek az érvényesülését, hogy mivel a parókiák a tem­plomok szerves tartozékai, nem lehetnek messze a tem­plomoktól. A templom- közvet­len közelében épülhetett fel az új, összkomfortos, minden igényt kielégítő parókia. Az épületben 3 szobás lakás, gyü­KÜLÖN EMLÉKEZETT MEG A GYÜLEKEZET nem- rék elhunyt gondnokáról. Csöngei Károlyról, aki tizen­egy éven át. haláláig igazi gondnoka volt a gyülekezet­nek. Nyugdíjából 20 000 Ft-ot gyűjtött össze, hogy abból csi­náltassák meg a harangok vil­lamosítását. A közgyűlésen felszólalt D. dr. Ottiyk Ernő egyházkerüle­tünk püspöke: „Öröm szá­momra ilyen megható egyház- szeretetet tapasztalni itt Aj­kán, ahol szinte testvérek az egvháztagok. Ezen a testvéri szereteten épül és boltozódik Krisztus anyaszentegyháza. Öröm az új lelkészlak azért is, mert az egyház és az állam között kötött egyezmény 25 éves évfordulóján beszédes bi­zonyítéka annak, hogy a köl­csönös jó viszony nemcsak írott és emlegetett egyesség, hiszen látható, tapintható bi­zonyossága ennek az új épü­let.” Az egyházmegye nevében Síkos Lajos esperes köszön­tötte a gyülekezetei. A harang értékét nem a pénzben kifejez­hető értéke jelöli, vagy anya­ga. hanem amiért szól. Az em­ber értéke sem a por, de ha­talmas értéke a porból lettnek, ha érző szív eleveníti meg. így harang szava, ember élete ezt hirdeti: „Értékem a másokért végzett szolgálat!” A szomszéd lelkész jó test­véri szavával köszöntötte a gyülekezetei Boros Lajos som- lószöllősi lelkész. Köszöntötték a gyülekezetei a többi egyhá­zak képviselői is. Végül Szabó Sándor a gyü­lekezet legöregebb presbitere köszönte meg a jelenlevők jó- kívánatait. A KÖZGYŰLÉS UTÁN az egész gyülekezet az új lelkész­lak elé vonult, ahol Istent di­csérő ének után imádsággal áldotta meg az egyházkerület püspöké az épületet. A gyülekezet örömünnepét befelhőzte az a szomorúság, hogy szeretett papnéja nem ül­hetett kedves orgonája mel­lett, hanem betegen, bénán, nehéz betegsége kínjai között hangszórón át hallgathatta vé­gig az ünnepséget, és az ünnep­ségek után először az ő hálá- lakor hirdette az új harang, hogy egy hűséges szolgálóleá­nya visszatért Urához. M. L i k á TANZÁNIA Az 1977-re Dares-Salaam va­rosba, Tanzániába összehívott., a Lutheránus Világszövetség hatodik világgyűlésére való előkészület jegyében tartotta a Tanzániai Evangélikus Egy­ház június elején kéthetes saj­tó-szakkonferenciáját. Az egyes egyházkerületekből ösz- szegyűlt küldöttek aláhúzták a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom